Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-04 / 27. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. július A. Pillanatfelvétel egy képzőművészeti kiállításról Fotó: —tta— is, mert a Hanván (Chanava) éló és dolgozó Igo Aladár nevét és munkált többen ismerhették meg. — A környéken jó hírnevet kivívott vegyeskórusról már esett néhány szó. Mi a helyzet a kulturális élet többi ágazatában? — Még említést érdemel, hogy vegyeskórusunk tevékenységének színvonala töretlenül felfelé ível. Legyen szó politikai, kulturális, vagy egyéb tömegmegmozdulásról, Barasó Katalin karnagy vezetésével mindig sikeresen szerepelnek. Igen fáj, hogy, nem juthatunk el Galántára а Коdály-napokra. Ami a kulturális tevékenységünk többi részét illeti, feltétlenül említést és magas fokú elismerést érdemel a Zsámbok Tamás vezete Palóc Közművelődési Klub. Ök rendszeresen havonta tartják összejöveteiiket. Főleg előadásokat, ismeretterjesztő műsorokat, író-olvasó találkozókat rendeznek. A neves előadókat eddig mindig szépszámú érdeklődő hallgatta meg. Szót érdemel még az újjászervezett színjátszókör tevékenysége is. Jelenleg a Kutyaszorítóban című vígjátékot próbálják Máté Béla kultűrtárs vezetésével. Reméljük, rövid ldón belül hírt adhatunk róla, hosszúhosszú évek után a CSEMADOK szervezetének színjátszót újra bizonyítják létjogosultságukat. — Milyen a kapcsolat a többi tömegszervezettel? — Együttműködésünk jónak mondható. Mindenekelőtt a Nöszövetséggel ,azon belül is az énekkarral. Megpróbálunk egymásnak segíteni jó tanácsokkal, ötletekkel. A városi művelődési otthon vezetőségét is köszönet illeti, hiszen most például az említett vígjáték gyakorlására helyiséget biztosít számunkra. Sajnos nincs állandó helyiségünk, ahol bármikor zavartalanul végezhetnénk kulturális tevékenységünket. Ennek ellenére —* nézetem szerint a CSEMADOK városi szervezete sokat tesz a város kulturális életéért. GARAI FERENC Május végén színvonalasan rendezett ós lebonyolított népdaldélutánon vettem részt. A műsor befejeztével újabb kulturális élménnyel gazdagodva, beszélgettem Balajtt Lajossal, a CSEMADOK Tornaijai (Šafárikovo) Városi Bizottságának elnökével. — Ha visszagondolok az elózó évek hasonló rendezvényeire, talán megegyezik a véleményünk abban, hogy eddig ez volt a legsikeresebb és legszínvonalasabb. — Ez az én véleményem is. Figyelembe véve a színvonalat és a közönségsikert, azt gondolom, hogy eljutottunk arra a szintre, amit évekkel ezelőtt magunk elé tűztünk. Ez a népdaldélután tulajdonképpen a hagyományok újjászületését és továbbfejlesztését jelképezte. Kezdetben versenyszerűen rendeztük, de már tavaly sem osztottuk csoportokba, s nem Is díjaztuk a szereplőket. Azt hiszem sikerült elérnünk azt, hogy a szereplők felszabadultabban és éppen ezért magasabb kulturális és esztétikai színvonalon szórakoztassák a közönséget. Az idei rendezvényünk a Bartók-centenárium jegyében zajlott. A műsort úgy állítottuk össze, hogy lehetőséget adjunk az óvodásoktól kezdve egészen a felnőttek képviselőinek a bemutatkozásra és a bizonyításra. Nem szeretnék külön-külön csoportokat vagy egyéneket értékelni, de példának felhoznám a helyi magyar tannyelvű általános iskola tánccsoportját. Ez az alsóbb tagozatosokból álló csoport az utóbbi időben Bódi Magdolna tanítónő vezetésével egyre nagyobb sikereket ér el. A koreográfiát szinte a tökéletességig sikerült fejleszteni, a gyerekek pedig könnyedén, játszva, de mégis hitelesen adják elő a régebbi gyermekjátékokat, egy-egy tájjellegű táncot. Ha Ilyen módszeres és kitartó lesz a további foglalkozás és gyakorlás, azt hiszem, ez a csoport rövidesen nemcsak a közvetlen környéken lesz neves. Talán sikerül elérnünk, hogy egy olyan tánccsoport alakul tó, amelyik hasonló jó hírnevet szerez a helyi CSEMADOK-nak, mint az ötvenes és hatvanas években működő és sikert sikerre halmozó együttes. A rangsorolást mellőzve említeném a műsorban résztvevő CSEMADOK pelsőci (Plešivec) helyi szervezetének énekkarát és a helyt CSEMADOK vegyeskórusát, amely Bartók-dalokat és feldolgozásokat adott elő. A szólisták, a művészeti népiskola növendéket is zömével hasonló dalokkal álltak a közönség elé. Az összeállított műsor igényes volt mind az előadók, mind a nézők szempontjából. — Ha jól emlékszem a tavalyi műsor kézimunka-kiállítással volt összekötve. Idén viszont merőben más meglepetéssel kedveskedtek a nézőknek. — Az elképzelés újszerű volt, de annál nagyobb lett a sikere. A szóban forgó meglepetés az volt, hogy Igo Aladár fafaragását és festményeit láthatta a közönség. A kiállított húsz festmény és tíz szobor elnyerte az igényesebb nézők tetszését is. Eredetileg gazdagabbra terveztük a kiállítás anyagát, de a művész munkálnak többsége jeleneg Nyugat-Szlovákiában van kiállítva. A tárlaton megjelent Igo Aladár szívesen beszélt kedvteléséről; szobrainak, festményeinek születéséről. Így utólag értékelve nagyon sikeresnek mondható a kiállítás, már csak azért Közösséggel a közösségért Hadd kezdjem egy személyes vallomással. Négy éven át laktam Ipolyvarbőn (Vrbovka), a nagykürtösi járás határmeniti falujában, s olyan nagyszerű emberrel, fáradhatatlan kultúrmunkással és lelkes szervezővel dolgozhattam együtt, mint amilyen a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke, Urbán Aladár. Évekkel ezelőtt elköltöztem a községből, de azóta is figyelemmel kísérem a szervezet munkáját, amelyről legutóbbi találkozásunkkor Urbán Aladárral beszélgettem. i—i A népművelési munka szakaszán mindig arra törekedtünk, hogy tagjaink minél tökéletesebben megismerjék" önmagukat, s azt a nemzetiségi közösséget, amelyhez tartoznak. Mert csak művelődve, a közösségben a közösséggel élni tudó emberekkel lehet a közösség megtartó erejét megszilárdítani!. Tavaly is hagyomá-Igy néz k! a hősi (Gabéíkovo) Sportstadion öltözője. Ugye, szép?! nyosan indultak versenyzőink a vers- és prózamondók járási versenyén. Bagdal Eszter a prózamöndás IV. kategóriájában lett első, Lajtos Judit pedig a versmondésban ért el 3. helyezési Bekapcsolódtunk a Harmadvirágzás megnevezésű országos irodalmi vetélkedőbe is. Helyben rendeztük meg a vetélkedő körzeti fordulóját, melyből három csoportunk jutott a járási döntőbe, ahol egy csoportunk a harmadik helyen végzett. Helyi szervezetünk adott otthont az első ízben meghirdetett Hogyan mondjuk szépen magyarul? című országos nyelvi vetélkedő járási döntőjének. öt csoportunk közül kettő került az ipolysági (Šahy) országos elődöntőbe. Irőprébák címmel megszerveztük Gyökeres György fotóriporter kiállítását. Zenés irodalmi műsort közvetítettünk a hangszóróban József Attila életéről, költészetéről. Szeretném megjegyezni azt is, hogy minden egyes rendezvényünknek állandó kísérője volt a könyvkiállítás és a könyvásár. — Ügy tudom, hogy tavaly is szerveztek kirándulást... — Tagjaink művelődése, szórakoztatása céljából Immár hagyománya van a kulturális kirándulások szervezésének. Tavaly Budapesten jártunk, ahol a Szépművészeti Múzeumban megtekintettük a görög-római, az európai festészet és modern szobrászat című kiállításokat, s az Operaház Erkel Színházában pedig Kodály Zoltán Háry János című daljátékét. i— Milyen a klubélet? — Folytatja tevékenységét a PALÓC Közművelődési Klub. Sajnos, hazai előadóink nem mindig tartották kötelességüknek a megegyezés szerinti megjelenést. Vendégül láttuk Mács József írót, Marosi Endre magyarországi történészt, aki ezúttal az ausztriai Burgenland tartomány történetével, az ott élő magyarok életével ismertetett meg bennünket« Szombathy Viktor pedig a szlovákiai várakról mesélt Száll a rege várról várra című könyve alapján. — A szervezet évek óta gazdag népművészeti munkát végez, Milyen volt ez a múlt évben? — Tavaly is indultunk a hetedik alkalommal meghirdetett Tavaszi szél... országos népdalversenyben. Folklőrcsoportunk az tpolyvarbói menyasszonybúcsúztató című összeállítással vett részt, amely aztán szerves részét képezte az országos döntőbe eljutott járási blokkműsornak. Ismételt meghívásnak tettünk eleget, amikor tagjaink szerepeltek a Zsellzi Országos Népművészeti Fesztiválon, ahol ezúttal a kenderfeldolgozást mutatták be a közönségnek. — Terveik, elképzeléseik? — Matematika tanfolyamot szervezünk,« felelevenítjük az olvasókör munkáját és ismeretterjesztő előadásokat tartunk. További terveinkben szerepel Varga Lajos grafikus, és a községünkben élő Juhász Géza fafaragó kamarakiállításának megrendezése, a néprajzi gyűjtő és feldolgozó munka fellendítése, kulturális és honismereti kirándulás szervezése. Beszélgetett: Bodzsár Gyula BUNDA MEG MIEGYMÁS TV-nézés közben, rangos nemzetközi Labdarúgó-mérkőzés szünetében beszélgettem egy régi élvonalbeli labdarúgóval, aki a barátságos találkozó alatt sokat bosszankodott a kényelmeskedés, s emellett a rossz leadások, labdakezelés miatt. —■ Talán csak a televízióban tűnik ilyen rossznak a játék — mondtam nyugtatóul. — Aligha. Két élvonalbeli válogatott méri össze erejét, mégis bosszantó hibákat vétenek — mondta keserűen. Azt hiszem ott van a kutya elásva, hogy a mai labdarúgóik gazdagabbak, mint valaha a bárók. Mi a huszas évek második felében örültünk, ha a mérkőzés felében kaptunk egy citromot és ha minden jól ment — egy kiadós vacsorát. Sajnos, nemcsak a nagy csapatoknál dől a pénz a játékosoknak, hanem a járási, kerületi bajnokságban játszó játékosok is lassanként csak pénzért rúgják a bőrt. S mit látnak a nézők? Örökös taktizálást, unalmas labdatartást, de gólt, — amelyre vágyik a közönség <— aránylag ritkán. Amit a közel nyolcvanéves egykori sportolónk mondott, színigaz, s manapság már nemeseik az élenjáró futballisták játszanak pénzért, hanem az alsóbb osztályokban szereplők Is megkövetelik az anyagi juttatást. Régen libalegelőkön játszottak a falusi csapatok, és a nyakas parasztok sokszor kivágták a kapufát, hogy a „fölöslegesen“ futkosó fiatalok ne tapossák le a füvet. Manapság kiváló minőségű gyepszőnyegen kergetik a bőrt, a labdarúgók. Majnem mindenütt az igényeknek megfelelő öltöző, zuhanyozók állnak a játékosok rendelkezésére és a falusi nézők a lelátókról, kényelmes ülőhelyekre szurkolhatnalc kedvenceiknek. A Nemzeti Front választási programjában társadalmi öszszefogással és érthetően jelentős állami hozzájárulással, szemetgyönyörködtető, minden igénynek megfelelő sportlétesítményeket hoztak létre. A legutóbbi választási programban különös gondot fordítottak a sporttelepek korszerűsítésére. Vannak olyan falvak, ahol a sportlétesítmények értéke öt-hat millió koronán felül van. Egy újságoldal kellene ahhoz, hogy felsoroljam azoknak a falvaknak a nevét, ahol a sport fejlesztése érdekében milliókat fektettek be, és sokezer órát dolgoztak le a testnevelési és sporszervezet tagjai és mások. A nemzeti bizottságok fontos feladatuknak tartották a választási program teljesítésében az üj sportlétesítmények építését és korszerűsítését. A mezőgazdasági üzemek, amelyek erőgépek sokaságával rendelkeznek, és építő csoportjaik vannak, nagyon sokat tettek a stadionok és a szociális berendezések építésénél. A nemzeti bizottságok mellett a szövetkezetek jelentős pénzeszközökkel is hozzájárulnak a sportélet fejlesztéséhez. A társult szövetkezetekben több helyen három-négy, sőt még több labdarúgó-csapat Is van, és más szakosztályok Is tevékenykednek. A szövetkezetek igyekeznek anyagiakkal egyformán segíteni az egyes falvak sportszervezeteit, holott ez nem minden esetben egészséges, mert az egyes szakosztályok — főleg a labdarúgócsapatok ■—f társulása jelentős minőségbeli változásokat Jelentene. Nem , is beszélve arról, hogy az „apró falvakban“ olyan sportlétesítményeket akarnak építeni, mint a központi községekben vannak, holott esetenként nagy anyagi befektetéssel épülő sportpályák egyáltalán nincsenek kihasználva. Lényeg az, hogy a választást programban — helyesen —1 ' nagy súlyt helyeztek a gondtalan sportolási lehetőség megteremtésére. De sajnos, ugyanazok a vezetők esetenként arra már kevesebb gondot fordítanak, hogy sokoldalú sportélet legyen a faluban. Olyan esetek Is vannak, amikor a sportszervezetek vezetői és más funkcionáriusok lokálpatriotizmusból elősegítik a játékosok túlzott anyagi követelményeinek teljesítését. Hangsúlyozom, hogy főleg a labdarúgásnál áll fenn ez a helyzet, s más fontos sportágakban szereplőkkel eléggé mostohán bánnak. Nemcsak a magasabb, hanem az alacsony osztályokban Is divatos a „bunda“. A minap beszélgettem egy lelkes sporttárssal, aki Igyekezett meggyőzni arról, hogy manapság ez másképp nem megy. ök azt tartják jő kapcsolatnak, ha néhány száz koronáért „lefekszik" az ellenfél. De néhány koronát a játékvezetőtől sem sajnálnak. Elvégre-utővégre egy tizenegyes gyanús esetet sokféleképpen lehet megítélni. A baj ott kezdődik, hogy egyes vezetők ezt természetesnek tartják és egyre jobban elharepédzik a megvesztegetés módszere. Fel kell venni a harcot az ilyen veszélyes jelenségek ellen. Én váltig hiszem, hogy legtöbb sportoló szívből kergeti a labdát. Éppen ezért ne rontsuk el őket fölösleges anyagi juttatásokkal, és ne szorgalmazzák a vezetők a továbbjutás érdekében a csapatok, játékvezetők lefizetését. Nem Illő ez egy igazi sportvezetőhöz, funkcionáriushoz, senkihez, aki Ismeri a sportolás jelentőségét, fontosságát. Az elmúlt hetekben jóváhagyott választási programokban újbői sok Jelentős sportlétesítmény építése szerepel. Ezeknek a maradéktalan megvalósítása még nagyobb teret nyit a sokoldalú sportolásnak, honvédelmi versenyek rendezésének, s arra, hogy egységes edzett ifjúságot neveljünk és a középkorúak is örömüket leljék a sportolásban. A nemes elképzelés megvalósítását minden bizonnyal nagyon sokan magukévá teszik, és időben felépülnek a tervezett sportlétesítmények. De emellett nem szábad megfeledkezni arról sem, hogy a sport nem üzlet. Éppen ezért álljt kell parancsolni azoknak, akik v azzá szeretnék tenni. —tt— H szorít a cigi?
