Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-12-26 / 52. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. december 26, 14 MČHČSZET ♦ MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET MÉHÉSZET + MÉHÉSZET MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET A növénymegporzás közhaszna Hazánkban, de a világ más országaiban is nagy jelentősége van az élelmiszertermelésének. A statisztikai adatok minket is arra sarkallnak, hogy a lehető leghatékonyabban használjuk ki az építkezések terjeszkedése miatt egyre jobban zsugorodó mezőgazdasági földterületeket. A tartalékok feltárása, a minőség növelése s a takarékosság korparancs lett. Csak ezeken keresztül vezethet teljeq sikerre az önellátás. A Szlovák Méhészszövetség központi választmánya már évek óta az alapszervezetek és a mezőgazdasági üzemek szívélyes kapcsolatának az ápolója. A méhészek, a mezőgazdaság és a társadalom érdekei azonosak. A méhkedvelö növények szervezett megporzásával a hektár- de a mézhozam Is lényegesen növelhető. A szövetség, a mezőgazdasági élelmezésügyi tárca, valamint a mezőgazdasági üzemek képviselői időközönként országos tanácskozáson értékelik a méhek megporzó munkájának eredményességét. Ez év novemberében is részletesen elemezték az ebből származó sikereket. Anton fúrik, az SZMSZ KB méhlegelő-fejlesztési bizottságának elnöke meggyőzően vázolta a növénymegporzás népgazdasági hasznát, ám azt Is megjegyezte, hogy bár az ebbből származó eredmények úgyszólván tapinthatóan bizonyítottak, helyenként a méhészek mégsem kaptak elég segítséget a családok kihelyezésében. Attól eltekintve, hogy a méhcsaládok szervezett vándoroltatása, tehát a növények megporzása a növénytermesztés belterjestíésének társadalmilag elismert jó módszere, sok helyen mégsem becsülték meg. Szükséges tehát, hogy a legillettékesebbek, vagyis a kerületi, a járási mezőgazdasági Igazgatóságok és a mezőgazdasági vállalatok vezetői a tárca által kibocsátott idevágó rendelkezéseket, vagyis a növények megporzását fontos hozamnövelő tényezőnek tekintsék. s ennek tudatában cselekedjenek. A helyenként felmerülő problémák ellenére Szlovákiában ebben az évben 86 ezer 806 méhcsaládot helyeztek ki a virágzó növénykultúrákhoz megporzás céljából, tehát 19 ezer 704-el többet, mint a múlt évben. Ebből 46 ezer 126 méhcsaláddal a nyugat-szlovákiai mezőgazdasági növénykultúrákat termékenyítették meg. A fenti adatokból is láthtó, hogy a közép- és kelet-szlovákiai kerület méhészei együttvéve nem helyeztek ki annyi családot, mint amennyit a nyugat-szlovákiai kerületben. A mezőgazdasági üzemek Szlovákiában például 10 méhészeti alapszervezettel kötöttek szerződést az olajrepce megporzására. Ebben a tekintetben a legjobb eredményt a rimaszombati (Rimavská Sobota) és a bardejovi körzetekben érték el, ahol gymölcsöző kapcsolatot létesítettek a járási mezőgazdasági igazgatóság és a méhészeti alapszervezet tagjai között. A szóban forgó körzetekben szerződést kötöttek az összeg méhkedvelő növény megporzására. örvendetes azonban, hogy ezem-a téren a zvolení, a lévai (Levice) és a prešovi járások szintén az élvonalbeliek közé sorakoztak. Ezekben a járásokban is szerződést kötöttek a repce teljes vetésterületének a megporzására. Tavasszal, amikor az almafák virágoztak, az időjárás nem nagyon kedvezett a megporzásnak. Ahol azonban a virágzatot nem érte nagy károsodás, s méheket is kihelyeztek, ott végül gazdag almatermést szüretelhettek. Így volt ez a Szenei (Senec) Állami Gazdaságban is, ahol nem első alkalommal használták a méheket megporzásra. A fák virágzásakor az időjárás szélsőségesen hideg volt, s hiába vártak volna arra, hogy a környék méheí ellepjék a fákat. Hideg időben legfeljebb 400 méteres körzetben repülnek a méhek. Szerencsijükre szerződést kötöttek a méhészekkel, 400 méhcsalád kihelyezésére a gyümölcsösbe, s így a méhek úgyszólván minden virágot megtermékenyítettek. A méhészeknek családonként 100 korona megporzási díjat fizettek, az almatermés azonban húsz százalékkal lett jobb és szebb, mint korábban megporzás nélkül. Az idén az sem volt ritkaság, hogy a méhészek a mezőgazdasági üzemekkel szerződés nélkül is megegyeztek és közös erőfeszítéssel szállították a méheket a kultúrnövényekhez megporzásra. Ez jól bizonyítja, hogy a mezőgazdasági üzemek jelentékeny hányadában nélkülözhetetlennek tartják a növények megporzását. A növénytermesztés ágazatvezetője gyakran kéri a méhészektől, hogy a családokat a tökéletesebb megporzás céljából a virágzó növénykultúra középpontjába helyezze el. Sajnos olyan esetek is előfordultak, hogy néhmány méhész nem tartott ki a virágzó kultúra mellett, idő előtt elszállította onnét a családokat, ami heltyelen cselekedet. A tények mindamellett azt bizonyítják, hogy a múlthoz viszonyítva a méhészek és a mezőgazdasági üzemek kölcsönös kapcsolata lényegesen javult. Szükséges azonban, hogy ez az együttműködés mindkét fél, de társadalmunk hasznára is tovább mélyüljön. Ha tehát minden rendben lesz, akkor Szlovákiában nem lehet probléma a növénymefporzásra alkalmas méhállomány százezerre való fölfejlesztése. Ehhez azonban az alapszervezetek és a mezőgazdasági üzemek még jobb és szervezettebb együttműködése szükséges. A méhek szervezett kihelyezése csak közös erőfeszítéssel válhat még rugalmasabbá. Ladislav Astaloš agrármérnök, a Rimaszombati Járási Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjének helyettese, az SZMSZ KB elnökségének tagja elmondta, hogy a járás méhészeinek és mezőgazdasági üzemeinek a növényporzásra irányuló együttműködése nagyon jó. Ebben az évben a méhészek több mint 4 ezer 500 méhcsaládot helyeztek ki szerződésre a vivágzó növénykultúrákhoz. iTöbb mint hatszáz méhcsaláddal pedig más körzetekből érkeztek a járásba. Az idén napraforgót, lóbabot, magherét, maglucernát és repcét termeltek nagy területen. A megporzásra szerződött földterület hektárjára több mint négy méhcsaládot helyeztek ki. A repce termesztését például 7 gazdaságba összpontosították. A Bátkai Állami Gazdaság nem kevesebb mint 240 hektáron termelt repcét. A méhészekkel kötött szerződés értelmében erre a területre több mint ezer méhcsaládot helyeztek ki. A siker persze nem maradt el, hiszen hektáronként 1,98 tonna szemtermést értek el, míg a járási átlag 1,32 tonna lett. Ezzel szemben a kálosi (Káloía) szövetkezet a repce megporzására nem kötött szerződést a méhészekkel. Ügy tűnik, hogy nem tartották fontosnak a méhek megporzó segítségét. Ennek azonban kellemetlen eredménye lett, mert hektáronként csupán 0,79 tonna repcét értek el, tehát 0,73 tonnával kevesebbet a járási átlagnál. Feltételezhető, hogy a szövetkezet vezetői okultak ebből, bár a mondás azt tartja: „Más kárán tanul az okos“. A járásban szép eredményeket értek el megporzással a többi növényi kultúrán is. A királyi (Kráf) szövetkezetnek például háromszáz saját méhcsaládja van, s ezeket sikeresen kihasználta a maglucerna megporzásúnál. Babík elvtárs a szövetkezet növénytermesztési ágazatvezetője kiemelte, hogy eredetileg a tervben hat tonna lucernamag összterméssel számoltak, a méhek segítségével azonban több mint 25 tonnát gyűjthettek be, s ennek értéke pótolta a vártnál gyengébb gabonatermés miatt elmaradt tervezett pénzbevételt. Szép»sikerekkel dicsekedhettek a Tornaijai (Šafárikovo) Állami Gazdaság vezetői is, ahol a méhek közre-^ működésével százhúsz hektáron termeltek maglucernát és hektáronként 0,41 tonna magtermést értek el, és így sorolhatnánk a többi jő eredményt elért gazdaságot is. Ahhoz, hogy a járásban a növények megporzásával a jövőben még kimagaslóbb eredmnéyeket érhessenek el, Astaloš elvtárs fontosnak és nagyon időszerűnek tartja, hogy a jelenlegi 8 ezer 752 méhcsaládot 16 ezer 620-ra szaporítsák. Ilyen állománnyal optimális eredmények érhetők el. Persze az is lényeges, hogy a járás méhészei az elmúlt idényben társadalmunknak 219 tonna jó minőségű mézet adtak, s hogy a megporzás milyen értékkel gazdagította népgazdaságunkat azt mindnyájan tudják. Ezért szorgalmazzák a méhállomány további szaporítását. A tanácskozásán a prešovi járás képviselője is körvonalazta a méhek megporzó munkájának eredményességét. Örömmel említette, hogy a múlt évben a járásban több mint 2 ezer 200 méhcsaládot helyeztek ki a virágzó növénykultúrákhoz. Nem ritkaság, hogy a gazdaságok némelyike repcéből 2,6—3,3 tonna szemtermést ért el hektáronként. Az idén a petrovanyi szövetkezet például a méhek segítségével 2,9 tonna repcét gyűjtött be hektáronként. Ez jól bizonyítja a megporzás eredményességét. A jó hír hamar elterjedt, s a szövetkezetek növénytermesztési ágazatvezetői arra kérték az SZMSZ méhészeti alapszervezeteinek vezetőit, hogy jövőre sokkal több méhcsalád kihelyezésére kössenek velük szerződést. Kiértékelték a tanácskozáson a növénymegporzásre indított szocialista versenyt is. Az első csoportban a háromezer, a másodikban pedig a háromezren felüli méhcsaládot számláló alapszervezeteket értékelték. A négy győztes szervezetet pénzjutalomban részesítették. HOKSZA ISTVÁN A Szovjetunióban, Brjanszk vidékén egy mezőgazdasági tanintézet hallgatói a nyári szakmai gyakorlaton ismerkednek a méhészet, vagy ahogy régen nevezték, az erdei művészet alapjaival. A méhészet már az ókorban Is a szlávok kedvelt foglalatossága volt. A mehet ők Is a munkaszeretet jelképének tartották, hiszen naponta tíz órát dolgozik. Egy kilogramm méz összegyűjtéséhez egy méhnek 400 ezer kilométert kell repülnie. A tudósok felmérték, hogy a méhek által történő porzás hatására 20—30 százalékkal nő a haszonnövények termése. A Szovjetunióban körülbelül 100 millió méhcsalád van. Mézet termelnek, növelik a zöldségfélék, gyümölcsök és bogyós növények termését, mérgükből és viaszukból különféle gyógyászati szerek és kozmetikai anyagok készülnek. Az éghajlati viszonyoknak megfelelően más-más méhfajtákat tenyésztenek. A Kárpáton túli területen például nem csípnek a méhek. Brjanszk vidékén és Moskva környékén annál Inkább. Az itteni mézet úgy tartják számon, mint az egyik legfinomabbat és legjobb hatásút. Messze földön ismeretes a méhek gyógyító hatású méze, a tengermelléki méhészetek — a Szovjetunió egyik legnagyobb méhészeti telepének — méze. Még a sarkkörön túl is foglalkoznak méhészettel a szovhozok és kombinátok melegházaiban. V. KRJUKOV V v ■ *1* ♦** ♦!* «fr *fr *1* *fr *fr *fr «fr *fr «fr «fr *fr «fr "C* «fr «fr *fr *fr «fr «fr «С* Ф «fr «fr «fr *fr 4fr »fr »fr-«fr «fr «fr «fr «fr «fr «fr «fr «fr «fr «fr *fr *fr *fr *fr «fr «fr «fr *fr *fr «fr »fr «fr «fr Milliós bevételek a méhészetbe! télről, vagyis a petés, és a kétszeri álcázásos anyanevelés lehetőségeiről. 1958-ban végezte kísérleteit az említett módszerrel, s az eredményekkel elégedett volt. Én előbb a petés anyaneveléssel próbálkoztam, azonban ezt bonyolultnak találtam. Így Inkább a kétszeri álcázást választottam. Miért? Tulajdonképpen ez a lényege válaszomnak, ezért ezt kissé kibővítem, hogy minél érthetőbb, meggyőzőbb legyen. Az 1958. évben már pempőtermeléssel Is foglalkoztam. Sokan tudják, hogy a látottakba nem nyugodtam bele, hanem újra és újra megfigyeltem, mikor kezdik etetni a nevelésre szánt álcákat. Ekkor már hatszoros nagyítót használtam. Egy, két és három óra múlva ismét megnéztem, de nem ugyanazt a családot, nehogy megzavarjam az etetést. Az első óra eltelte után alig találtam olyan álcát, amelyet etettek. Kevés vízszínű pempőt figyeltem meg, az etetett álcák körül. Két óra elteltével azonban az álcák felét etették, ám három óra múlva még mindig voltak, olyanok, amelyeket a méhek nem etettek. Más-Miért kétszeri álcázással? Szlovákiában mintegy 40 ezer tagja van a méhészek szövetségének. Méhészettel ennél valamivel többen foglalkoznak. Ezt abból is látni, hogy Szlovákiában kb. 380 ezer méhcsalád dot tartanak számon. A lényeg pet4 sze az, hogy évente több mint 5 mii-* lió kilogramm mézet adnak társadat munknak, ezenkívül 600 kilő pempőt és virágport, továbbá 30 ezer kilónyi méhviaszt, ami fontos alapanyaga a gyógyszer és a kozmetikai iparnak. Évente 136 millió koronára tehető az említett termékek értéke. Legalábbis ennyit fizetnek ki a méhészeknek az átvevőhelyeken. Valójában azonban ennél nagyobb értéket adnak a méhek, hiszen nem minden mézet visznek az átvevőhelyre. Magánúton is sok mézet eladnak stb. A kutatók szerint megporzással a napraforgó és az olajrepce termését 40 százalékkal emelik az apró, szorgos méhecskék. A tényleges érték pontos kiszámítása nehéz. Türelem, igényesség és mindenekelőtt szaktudás kell a méhészkedéshez. A szép munka, kikapcsolja a napi gondokban vergődő embert. A fáradt idegrendszert pihenteti. Ezért egészséget ővó, haszonnal járó foglalkozás vagy foglalatosság a méhészkedés, és kellő hozzáértéssel nem csekély hasznot hoz. Az egyéni haszon mellett van társadalmi haszna is, vagyis a virágok megporzása. Falumban figyeltem meg, hogy a méhész kertjében mindig jő volt a kajszi termés. Igaz, értett a gyümölcstermesztéshez is, gondozta a fáit. Ez persze alapfeltétele a jó termésnek, ő azonban a melleknek is tulajdonította a jó baracktermést. A szövetkezet két helyre vetett repcéjéből, az volt a jobb, amely a méhészet közvetlen közelében, bár gyengébb talajon termett. Az ágazatvezető szerint ezt a melleknek köszönhették. Hazánk méhészeti szövetsége tagja az APIMONDIA Nemzetközi Méhészeti Szövetségnek. A Méhészek Hete alkalmából az APIMONDIA felhívást intézett a világ méhészeihez, szép sikert kívánt a szövetségnek. Helyes . . lenne, ha még többen méhészkedné«fr V »fr v *> V V •> ♦> ‘i* v »fr «fr «fr «fr *fr ❖ «fr ❖ fr »fr *fr *»• ♦>«fr «fr í* «fr »fr «fr «fr «fr *fr «fr «fr «fr «fr «fr tfr «fr «fr «fr «fr «fr «fr «fr v «fr «fr «fr v V V V V V V1 nek, mint eddig. ВAGOTA lüTVÁN NagykaposI (Veľké Kapušany) méhésztársam — Lengyel Sándor — arra kért, hogy válaszoljak' egy kérdésre. Erre a Szabad Földműves ötvenedik száma Méhészet rovatában adtam meg a választ. Méhésztársam azonban egy további kérdésre is választ vár. Ez tulajdonképpen az elsőnek a folytatása, ezért erre is a rovatban válaszolok. A kérdés így hangzik: „Anyaneveléskor a bölcsőből miért szedi ki az előző napi elfogadott álcákat, s miért helyettesíti azokat másokkal.,..?“ Meggyőződésem, hogy egyetlen méhész sem boldogulhat jó méhanyák nélkül. Ezért szorgalmazom a szóban forgó nevelési módszert. Így éppen olyan anyákat állíthatok elő, amelyek részemre a legjobban megfelelnek, s ezekkel minimálisra csökkenthetem a ráfizetést. Amíg csak kis méhállományom volt, a fiatal anyák szükségletét a rajanyák szolgáltatták. Állományom azonban szaporodott ,s a rajanyák megmentésével már képtelen voltam a szükséglet színvonalas fedezésére. Ezért más megoldást kerestem. Végigpróbáltam az egyszerű anyanevelés majd minden módszerét. A kudarcok után szinte hibátlanul végeztem az anyanevelést, azonban az így nevelt méhanyák 10—20 százaléka mégis csak közepes, esetleg gyöngén petéző lett. A szakkönyvekből tanultak alapján próbálkoztam a méhanyák mesterséges nevelésével is. Sajnos kudarckudarc után következett, azonban meggyőződtem róla, hogy ez az egyedüli módszer, amely lehetővé teszt nyolcvan méh családom részére a zavarmentes anyanevelést. Később persze ez a módszer is hibátlanul sikerült, azonban a 10—20 százaléknyi gyengén petéző anya Itt Is jelentkezett. Érthető, hogy nem voltam elégedett az eredménnyel. Akkor olvastam dr. örösi Pál Zoltán professzor ktsérlehogy egy kiló pempő termeléséhez 5800—6000 elfogadott három napig nevelt bölcső szükséges. Ekkor ébredtem rá, hogy az egyszeri álcázással nevelt anyának 10—20 százaléka miért gyenge minőségű. A pempőtermelés tujlandonképpen anyanevelés, csak éppen arra kell törekedni, hogy minél több bölcsőt érjünk el, s nem arra, hogy kiváló tulajdonságokkal rendelkező méhanyákat neveljünk. Itt már volt merészségem a kísérletezésre. A pempőtermelésre szolgáló álcákat az álcázástól számított három óra múlva megnéztem. Meglepetésemre szabad szemmel azt láttam, hogy a műbölcsők üresek. Amint tudjuk, álcázáskor a műbölcsők fenekére egy kevés pempőt teszünk, hogy az álcát könnyebben letehessük. Ez a kevés pempő a bölcsők aljából eltűnt. A bölcsők alját tehát száraznak láttam. Alig vártam, hogy másnap reggel kaptárt bontsak, s megállapítsam a helyzetet. Az előző napi, általam száraznak vélt bölcsők közül a méhek csupán néhányat nem fogadtak el. Érthető, nap persze alig vettem észre olyan álcát, amelyek a méhektől nem kaptak élelmet. A látottakból milyen következtetést vontam le? Bármilyen szakszerűen is rendezünk be egy dajkacsaládot, mégis megzavarjuk azt. Ahhoz, hogy elkezdjék a nevelést, időre van szükségük. Ezért, mint már említettem, a méhek csak órák múlva kezdték a beadott álcák etetését. Erről azonban a méhész nem tud, hiszen amikor másnap bepillant a kaptárba, akkorra a méhek szinte minden álcát elfogadtak. Csak természetes, hogy az általam említett két-három óráig ha nem is pusztulnak el a nem etetett álcák, ez azonban befolyásolja további fejlődésüket. Véleményem szerint az egyszeri álcázással nevelt anyák 10—2Ó százaléka ezért válik gyengén petézővé. Kétszeri álcázással tehát kiküszöbölhetjük ezt a hibát. Vizsgáljuk meg a tényeket. A szakszerűen elkészített dajkacsalád anyanevelésbe kezdett és megnyugodott. Másnap azonban az elfogadott álcákat kidobjuk, s helyükbe a kiválasztott tenyészcsaládből félnapos új álcákat teszünk. Figyelembe vesszük persze azt, hogy a méhek a kidobott álcákat órák óta etették, ezért a másodszori álcázáskor a félnapos új álcák éppen megfelelő pempőre kerülnek, s Így nagy az esélye annak, hogy a méhek korábban etetik őket. Ez döntő lehet a nevelés szempontjából, mert az álcák órákig nem szenvednek a száraz bölcsők alján. A fentiekben látom én a kétszeri álcázás előnyét, s hogy ez így van, ezt több évtizedes megfigyeléseim igazolták. Amióta így nevelem a méhanyákat, a gyengén petézők legfeljebb a két-három százalékot érik el állományomban, néha azonban enynyit sem. Méhcsaládjaim késő ősszel és tavasszal szinte egyformán népesek. Csendes váltással vagy idő előtt még egy anyát se váltottak le méheim. Ez kizárólag az én feladatom. Ez is azt bizonyltja, hogy helyes a módszerem, s bárki megpróbálhatja, amennyiben jónak találja. Lehet, hogy nem mindenki ért velem egyet. Erről a rovatban is olvashattunk. A kísérletek állítólag igazoták, hogy a kétszeri álcázásnak nincs jelentősége. Évtizedes tapasztalataim azonban nem ezt igazolták. Igaz, hogy az egyszeri álcával Is nevelhetünk jó anyákat, azonban mint említettem a gyengén petéző anyák mennyisége elérheti a 10—20 százalékot. Ha tehát ezt összehasonlítjuk az általam kimutatott 2—3 százalékkal, ez országos viszonylatban már nem kis jelentőségű. Ezért érdemes ezen elgondolkodni. A kétszeri álcázás többletmunkája kamatostul megtérül. Ahhoz persze még sok minden szükséges, hogy kiváló anyákat neveljünk. Erről majd más alkalommal írok. NAGY KÄLMÄN, méhészeti szokoktató /
