Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-26 / 52. szám

I 1981. december 28-SZABAD FÖLDMŰVES S Három bölcs öreg Parányi falucska Kovácsi (Kováčo­vo), mely a Somhegy lábánál, egy keskeny völgyben húzódik meg sze­rényen. öregeivel beszélgetünk, egy­kori és mai nyarakról. Riportalanyaink: a már 81 éves Dányi Gyula bácsi, vidám, még ma is munkálkodó parasztember; Grego András bácsi egy évvel fiatalabb, fürge járású, az állami gazdaság csordása; az ezermester, 75 éves He­gedűs Pista bácsi a múltat szintén jól ismerő, beszédes ember. Mindhár­mójuk egyformán híres nótás. Elindulunk, a gondolatok, emlékek fonalát bogozva, vissza a múltba ... ♦♦♦♦♦♦ s—i Régebben melegebb nyarak vol­tak —. indítja a beszélgetést Gyula bácsi. — Amikor a hegyen kaszál­tunk, bizony sosem jártunk haza aludni. Tüzet raktunk. Fűvel takaróz­tunk. Ha meg esett az eső, hát be­bújtunk egy boglyába. Akkortájt na­ponta reggel háromtól este kilencig suhogott a kasza. Öten-hatan vágtuk egyszerre a rendet Egymásnak segí­tettünk. András bácsi még hozzáteszi, hogy abban az időben legényként végig­dalolták a falut Májustól késő őszig a jóillatú szénában aludtak valame­lyikük padlásán. Korán reggel aztán onnét mentek a mezőre dolgozni. i A takarásban is kisegítettük egymást >—< veszi át a szót Pista bá­csi. i— Dalolva gyűjtöttük a szénát A hatéves gyerekek már gereblyéztek. Akkoriban minden kézre nagy szük­ség volt, hogy a hegyekről is össze­gyűljön a széna. Sarjúkaszálás után csordákkal legeltettük a réteket Sorbajártuk a dűlőket. Ha nem volt hó, még karácsony hetében is kihaj­tottuk a barmot. Itt igen szépen be volt osztva a gazdálkodás... András bácsi, aki csordával járja a határt, bíráló hangot üt meg: —i Tavalyelőtt az állami gazdaság azt sem tudta begyűjteni, ami már le volt kaszálva. Ott rothadt az ér­tékes takarmány. Télen bezzeg 120 ko­ronáért vásárolták mázsáját a széná­nak. Hát kifizetődik az ilyen gazdái" kodás...? Bizonyára nemi Gyula bácsi szerint a baj egyik oka az, hogy a mai fia­talok közül kevesen tudnak bánni a kaszával. — Mi annak idején már tizenöt­évesen, elsajátítottuk ezt a paraszttu­dományt. — Napszámba is eljártunk kaszál­ni. — Ezt Pista bácsi mondja, meg azt is, hogy: — A napszámért egy­két koronát fizettek, tetézve félliter pálinkával. Aki a bandában a leg­jobb kaszás volt, annak még egy tél litert ígért a bandagazda, csakhogy gyorsabb tempóra bírja a többieket. — Miket ettünk? Hát legtöbbször szalonnát, reggelire. Délben meg ga­luskát, amit az asszony hozott ki a rétre. A vízen kívül pedig a tej volt a legfőbb italunk... válaszol András bácsi. — Manapság hány tehén van a fa­luban? — kérdem a három „bölcs­től“, akik parasztmúltjukkal méltán rászolgáltak erre a titulusra. — Mennyi? i—. kérdez vissza Pista bácsi. — Talán el sem hiszi: a ház­tájiban csak egy! <— És azelőtt mennyi volt? i— Ogy 85—90 darab körül. Nem csoda, hogy minden szál füvet értékesítettünk — vonja le szá­momra a kövekeztetést Gyula bácsi. : öt-hat karó széna is volt egy-egy gazdának az udvarán, mivel mind nem fért fel a padlásra. Érteni kel­lett a karórakás fortélyát. Az a ka­róra rakott széna nem ázott be, ame­lyik úgy nézett ki, mint egy szép körte. A széna a tejet Juttatta eszembe. Azt a friss, habos tejet, meleget, amit anyám öntött egy félliteres szürke pléhcsuporba. Addig álltam mögötte, amíg meg nem fejte a „Kedvest“. S ő teleszűrte az edényemet. Kiültem ve­le az istállóajtó elé, és — emlékeim­ben máig megmaradt gyönyörűséggel — kortyolgattam ezt a csodás folya­dékot —■ Az biztos — zavar meg felszínre törő emlékeimben Pista bácsi <—, hogy akkoriban volt bőven tej., i Volt, akinek volt, de nem minden­kinek! Gyula báoet három-négy borjút fel­nevelt és eledott évente. Most így vélekedik: „Újra serkentik a népet az Grego András a „Matyisal“ hazafelé ... áltathízlalásra, apróálla-t-tenyésztésre, de... urat játszik... Az utóbbi né­hány évben — már akik?l — elszok­tak a háztáji állattartástól:* ♦♦♦♦♦♦ Sokmindenről folyt még az estébe nyúló beszélgetés, amit Hegedűs Pista bácsi otthonában folytattunk: ugaro­lásról, vetésről, aratásról, favágásról, szénégetésről. Mert Ilyen volt ez az életút: nem lehetett róla se letérni, se megállni. Csönd. Nézem a három öreget« ha­juk ősz, homlokuk ráncos, kezük kérges. Kemények és nyugodtak. Ta­pasztaltak és higgadtak. s—s Tudod-e fiam, miben volt a n^p megingathatatlan hite, ereje? — tért meg az est csöndjét Gyula báosL ??? í—: A földben... mondja szeré­nyen, de határozottan, s talán nem is sejtette, milyen nagy élet-, kor- és sorsigazságot mondott ki a gerendás­ház biztonságában. — Mert a szép termésből lett a kenyér, az erő, és ez jelentette a jövőt... Ezt jelenti ma isi Megilletöve hallgatom saavait, s ar­ra gondolok, jobban kellene ismer­nünk nekünk, az ifjabb nemzedékhez tartozóknak, az 6 világukat, egyéni sorsukat, múltjukat. Mert: emlékezni annyi, mint a fe­ledéssel szembeszállni! A felidézett emlékek, régi, beteme­tett érzéseket is a felszínre mostak. Egyszerre lett tele a szivük bánattal, keserűséggel, amikor kimondták: „a kenyérért folytatott küzdelem ette meg a fiatalságunkat...!“ S ekkor önkéntelenül seejeadt fei ajkukról a nóta: „Réten, réten, sej a kovácsi réten .. Itt és ekkor értettem meg valami nagyon fontosat, hogy az embereket nemcsak a föld, hanem az egymásra­utaltság kötötte össze, s formálta közösséggé. Kifogyhatatlan a nótából a kedves három öreg. De végül mégis elcsen­desedik a ház. Elindulunk. Dányi Gyula és Hegedűs István a lécén Jó éjszakát! Jé éjszakán I—Лет kásáié ÄMÄKVIRÄG Efsz évek óta és országos méretben is biztosan tartja helyét a sereg­hajtók között. Termelési ered­ményei bámulatos gyorsasággal csökkentek. A felügyeleti szerv illetékesei többször —, hol eré­lyesen, hol erélyesebben — uta­sították Mákos Márk elnököt a gazdaságban uralkodó áldatlan állapot megszüntetésére. Történetünk főhőse, Mákos elnök sötét óráiban is világo­san látta, hogy a vezető dolgo­zók közül többen megértek a leváltásra, s hogy a vezetőség átszervezésével számos problé­ma megoldódna. Sok átvirrasz­tott éjszakájába és átaludt munkaidejébe került, míg rá­szánta magát — hogy őt idéz­zem — a sepregetésre. Elsőnek a növénytermesztési főágazat vezetőjét, Kapás Káz­­mért hívatta magához hivatalos magánbeszélgetésre. — Jól tudom, anyám húgá­nak a fia vagy, meg azt is, hogy eredeti foglalkozásod kép­keretező. Igaz, az elmúlt más­fél évtized alatt egy műtrágya­zsákra való szakmai ismeretet gyűjtöttél, de a mai nagyüzemi termeléshez ez kevés, belátha­tod. Ezért azt javaslom, önként mondj le jelenlegi tisztséged­ről..., No, nyugodj meg, ne kapkodd olyan szaporán a le­vegőt. Minden megoldódik, ha rám hallgatsz. Kapás izgatottan várta a fok leménueket. — Ügy gondoltam — folytat­ta az elnök —, a jövő eszten­dőben képkeretező melléküzem­ágat létesítünk és téged neve­zünk kt oda főnöknek Mit szólsz hozzá? — Biztosra vehetem ezt, Márk bátyám? — derült fel némileg a főág azatvezet 6 arca. — Garantálom, hogy így lepj n- mondta az elnök, s ezzel be­fejezettnek tekintette a beszél­getést. Nem sokkal utána a szövet­kezet főgépesítőjét, Cs. Avar Áront hívatta magához. Az ala­pozó terefere után az elnök szinte észrevétlenül dobta be a horgot. — Nézd, Áron, nálamnál sen­kt sem tudja jobban, hogy öreg­apád szövetkezetünk egyik leg­buzgóbb alapító tagja volt. Ér­demeire való tekintettel, és köz­benjárásomra, egyszerű trakto­rosból gépesítővé, majd főgépe­­sítővé léptettünk elő. Ismerd be, kezdeti lelkesedésed alább­hagyott, műszaki ismereteid nem, vagy csak alig gyarapttot­­tad, megálltál a fejlődésben. Ha okos vagy, magad kéred át­helyezésed más munkakörbe. — Mehetek traktorosnak, mi? horkant fel sértődötten Cs. Avar. — Kérlek, várd ki a végét — csitította őt az elnök. — A gép­alkatrészek raktárosa rövidesen nyugdíjba megy, és a helyébe téged javasolunk majd. Hidd el, nem lesz rossz dolgod. S ha ügyesen sáfárkodsz az alkatré­szekkel, egy kis anyagi ha­szonra is szert tehetsz. Meg­egyeztünk? Cs. Avar kételkedve ugyan, de rábólintott. Az elnök elégedetten konsta­tálta sepregetési akciójának ed­digi sikereit, ám a neheze még hátra volt. Az ellenőrző bizott­ság elnökét, Bambás Bertalant — aki napi nyolc és félórában látja el a képességeit túlságo­san meghaladó tisztségét — kellett meggyőznie alkalmat­lanságáról. Sok közös „húzá­suk" volt, tehát nem lehetett fejjel a falnak rohanni. Beszélgetésük elején csupa hivatalos dolgokról tárgyaltak ügy, hogy Mákos sűrűn töltötte Bambás poharába a konyakot, hiszen jól tudta, hogy a pia ha­msa alatt önkritikája a három­szorosára nő, s ilyen állapot­ban erényeit is hibáknak tudja be. — Mi van veled, pajtás, ев utóbbi időben sokat betegeis­­kedsz.i, Persze, tál aa öioiiik Х-en az embert minden nyava­lya előveszi —- mondta az e,l­­nője, amikor befejezték a felme­rült problémák megvitatását. — Hát bizony..-, Bizony hát, hegy is mondjam .. . Tudhatod magadról, hiszen ahogy mon­dani szokás: hatvan felé haza­felé — akadozott Bambás nyel­ve. — Hogyne tudnám Bercmérn, hogyne tudnám ... Tényleg, már hamarabb kérdezni akartam,, volna-e kedved nyugodtabh munkakört ellátni? Nehogy fél­reértsd szavaimat, csak segíteni akarok rajtad, mert tudom, mennyi idegeskedéssel, gonddal jflró munkát végzet. Na jó, est ügy mellesleg említettem csu­pán, látva a kimerültség felett. Ahogy jobbnak látod, úgy cse­lekedj, Bercikém! — Igazad van, pajtást Gon­doltam már erre, csak szégyell­tem mondani. Tudod, hogy van az... — Értelek, Bercikém. Ígéret3, azon leszek, hogy nyugodtább munkakörbe kerülj,.. Igyunk még egy pohárkávÁ az egész­ségedre — és Mákos elégedet­ten emelte poharát koccrrrtás­­na. * A MÁWmÁG Efse elnöké­^ пёк sepregetéíi akciij'a eredményes volt. A kiszemelt tisztségekbe új, szakmailag rá­termett emberek kerültek. Má­kos Márkot pedig ,jaját kéré­sére", érdemeinek silány elis­merése mellett felmentették el­nöki tisztségéből, Bedesár Gyufa KULTURÁLIS MUNKA ßS MŰVELŐDÉS A DUNAMOCSf f'MOCA) SZÖVETKEZETBEN gazdagodás szánvetess A komáromi (Komárno) járás du­nam öcsi (Mofca) szövetkezeté­ben mintegy 150 ezer koronát fordítanak az idén a tagság kulturá­lis és művelődési igényének kielégí­tésére. Hogy ez sok-e avagy kevés, nem ez a döntő. Annál inkább az, hogy miként sáfárkodnak vele, mire fordítják? Tücsök Lajos, a szövetkezet sze­mélyzeti- és káderosztályának veze­tője, s egyben a kulturális-művelődési bizottság elnöke erről olyképp tájé­koztatott, hogy a jelzett összegből mintegy 30 ezer koronát fordítanak mezőgazdasági szakirodalomra és kü­lönböző sajtótermékekre, köztük a Szabad Földműves hetilapra is. Ezt követik a tanulmányutak, ame­lyek megszervezése és lebonyolítása céltudatos, jól átgondolt, ismeretgya­­rapité. Mivel a szövetkezet a homo­kos, kevésbé termő területeit szőlő­termesztéssel hasznosítja, érdekük a tagoknak, hogy minél több tudásra, tapasztalatra tegyenek szert, amit aztán hasznosíthatnak. Így jutottak el például az idén a Soproni Állami Gazdaságba, ahol a szőlőtermesztést és a bor szakszerű kezelését tanul­mányozhatták. Ezen a tanulmányúton főleg azok vettek részt, akik szőlé­szeti szakiskolát végeztek Karván (Kravany n/D.j. Afféle jutalom-tár­sasutazás is volt ez azok számára, akik a szőlészetben példás munkát végeztek. S maradjunk egy kis ideig még a tanulásnál, a tudásgyarapításnál, ami a jelent, s méginkább a jövőt illeti. A szellemi Jelenleg a tagságnak 37 százaléka rendelkezik alapfokú mezőgazdasági képesítéssel. A cél az, hogy a 7. öt­éves tervidőszak végéig (1985) a dol­gozóknak mintegy fele rendelkezzék a mezőgazdasági szakképzettség alső fokával. Közép, valamint felső fokú képesítéssel 29 fő rendelkezik, közü­lük hét agrármérnök. A lemaradás épp középfokon ta­pasztalható: 18 tisztségviselő híján van ennek a képesítésnek. Mentségül csupán az szolgál, hogy ezek már idősebbek, többnyire 58 éven felü­liek ... Kinek, vagy kiknek a hibája­ként róható fel ez a régebbi mulasz­tás?... Ne firtassuk! Valószínű, jól tudják azok, akikre ez tartozott, vagy jelenleg tartozik. Annyi biztos: ezzel a helyzettel semmiképp sem lehet megbékélni! A probléma meg­oldásának útját-módját kell keresni, mégpedig mielőbb, amely út a jelen­legi körülmények között a legjárha­tóbb. (Erre már másutt jóval hama­rabb gondoltak, s cselekedtek is!) Ez annál is sürgetőbb, mert négy községet átfogó, aránylag nagy me­zőgazdasági üzemről van szó, ahol a termelés irányításának szüntelen tö­kéletesítése — napi feladat. Azzá teszik a legújabb követelmények, a­­meiyek a CSKP KB 4. és az SZLKP novemberi ülése határozataiból adód­nak. Ezek teljesítése pedig elodázha­tatlan! Más kérdés az, ahogy a szövetke­zeti munkaiskola — még napjaink­ban is — folyik. A szövetkezet kom­munistáinak a legfőbb feladata (de a pártonkívülieké isi), hogy a téli időszakot sokkal célszerűbben, s több ismeretet nyújtöan hasznosítsák. Olyan ismeretekről van sző, amelyek közvetve vagy közvetlenül segítik a pártdokumentumokbél eredő felada­tok eredményes, következetes teljesí­tését. S szóljunk néhány szót a kulturális igények kielégítésérő!. A szövetkezet kulturális-művelődési bizottsága — a vezetőséggel karöltve — gondoskodik arról, bogy a tagak színházba is eljuthassanak. Színház­jegyeket vásárai, s azzal is törődik, hogy az illetők a színházi előadáso­kon valóban ott legyenek, szellemileg és művészi élményekhen is gazda­godjanak. ürömmel hallottuk, hogy a helyi CSEMADOK-szervezetet számottevő erkölcsi-anyagi támogatásban része­síti a közös gazdaság. S nem ered­ménytelenül! Hiszen évente többször is sikeresen szerepel a jóhírű ének­kar, nemcsak a járási dal- és tánc­ünnepélyen, hanem Zselizen (Želie­zovce) és Gombaszögön (Gombasek), a központi szintű rendezvényeken is jól helytállt. Bár az énekkarvezető, Szabó József pedagógus Böször­ményi Jánosnénak adta át a kar­mesterpálcát, remélhető, hogy az énekkar további jő eredményeket ér majd el fellépései során, sőt még színvonalasabb szereplésekre is ké­pes lesz. Jól kiegészíti fellépéseit — ennek a 20 tagú énekkarnak — az iskolai SZISZ-szervezet citerazeneka­m. KÖZÖN fellépéseiket továbbra к siker koronázza! Annyit még elme ad hatunk erről aa énekkarról, hogy baráti kapcsolato­kat is ápol a proletár nemzetköziség szellemében: kétévenként rését vesz a solti „SZIKRA“ MGTSZ közresifikö­­désével az itt rendezett nemzetiségi napokon, mint vendégszereplő ének­kar. A dunam öcsi szövetkezet ezzel téesszei tart gyümölcsöző baráti kap­csolatot. összegezésül: bár jől sáfárkodik á kulturális-művelődési bizottság a ren­delkezésre bocsátott pénzösszeggel, a jövő évben mindamellett több figyel­met fordíthatna a tagság szakkép­zettségének fokozására, behozva a régebbi mulasztást. A különböző szak­tanfolyamok szervezése — üzemközi, járási szintű, ami a járási mezőgaz­dasági igazgatóságra tartozik — min­den bizonnyal egy lépést jelentene előre. De ezzel sem szabad megelé­gedni! A mezőgazdasági középisko­lák által nyújtott lehetőségeket is ki kell használni e célból — a közös gazdaság továbbfejlődése, a társadal­mi elvárások kielégítése érdekében. (ко v ács)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents