Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-19 / 51. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. december 19. Optimizmus és meggyőződés Brányik Károly agrármérnök hatvanötben befejezte főiskolai tanulmá­nyait, s mint pályakezdő a Patasi (Pastuchy) Efsz-ben ismerkedett a gon­dot, problémát bőven tálaló mezőgazdasági gyakorlattal. Pár évvel később már mint haladó a Bagotai (Bohatá) Efsz-ben bizonyította, rászolgált az előlegezett bizalomra. Mint állattenyésztési ágazatvezető, pályafutásának csúcsára az ógyallai (Hurbanovo) Februári Győzelem Efsz-ben ért el. Pollák János agrármérnök, az egyesült szövetkezet elnöke fölismerte a fiatal szakember tehetségét, értékelte nyugtalan tenniakarását, fölkarolta és támogatta többre és Jobbra törekvését. Lehet, hogy új munkatársában egykori önmagát vélte felfedezni? A nyíltszavú, minden újért lelkesedő, a megoldást és nem kibúvót kereső, rátermett fiatal tehetséget? Ne fir­tassuk ezt mostl A lényeg az, hogy mint egykoron vele tették a tapasz­taltabb kollégák, a feladatok mellett segítő kezet is adott a fiatalabbnak. így történt, hogy az egyesült szövetkezet az erők összefogása után is szilárd léptekkel haladt a fejlődés útján. Valamikor aratás előtt kaptuk a bfrt, hogy Brfinyik Károly agrármér­nök szövetkezeti elnökké lépett elő. A járás egyik leggyengébb és leg­gyakrabban bírált szövetkezetének, az Alsópéteri (Dolný Peter) Efsz fel­lendítésének gondjait vette a vállára. Nem véletlen tehát, hogy éppen tőle kérdeztem meg: mit hozott számára az óesztendő s mit remél az újtól? Nagyot sóhajt, mintha egy m'ély lélegzetvétellel enyhíteni lehetne a mindennapok nyomasztó gondjain, mintha feledtetni lehetne vele a ko­­hábbi három tanácskozás fáradal­mait. (-h Mit hozott számomra ez az év? Rengeteg gondot és problémát. Nem panaszkodom, hiszen tudtam, hogy mit vállalok, hogy nehéz lesz a járás, amíg túljutunk a buktatókon. Temér­dek a gondunk, de már van mit föl­mutatnunk, s én egyre szilárdabban hiszek benne, hogy jó munkával is­mét fölzárkózhatunk a középmezőny­be. ф Aratás idején inkább keserű vol­tál, mint vidám. Talán az ősz élénkí­tette fel az optimizmusodat? »— A helyemben te sem örültél volna a nyárnak. Naphosszat jártam a határt, tapostam a tarlót a kom­bájnok nyomán, s nyeltem a- port, meg a könnyeimet. Hektáronkénti át­lagban harmincnyolc mázsa gabonát csépeltünk. Jártam a mezőt, és a te­hetetlenség szorongatta a torkomat, ögyallán megszoktam, hogy kicsikar­juk a földből, amit adni képes. Itt meg december hatodikén fejezték be a vetéstl Arról már nem is beszélve, hogy ötszáz hektáron tavasszal vé­gezték el az őszt mélyszántást. Egye­bek között ide került a kukorica. Képzelheted, hogyan örültem a hu­szonkilenc mázsás hozamátlagnak! Minek soroljam, sok csalódás ért bennünket az idén. • Ezt a gazdaságot az utóbbi években nagyon sok bírálat érte az állattenyésztésben tapasztalt hanyat­lás miatt. Te a járás egyik legjobb állattenyésztési ágazatvezetője voltál. Gondolom, ezt nemsokára ismét ta­pasztalni fogjuk!? >— Az állattenyésztés eredményes­sége mindenkor a növénytermesztés sikereinek függvénye. Az Idén na­gyon sokat foglalkoztunk a takar­mánytermesztéssel, de megérte. Olyan készletünk van, amilyen régen nem volt ebben a gazdaságban. Sok minő­ségi szénánk, szárítmányunk és szilá­­zsunk van, tehát a teleltetés nem nőnk csatlakozni az iparszerű terme­lési rendszerhez, s legalább százöt­ven hektárról a Magyarországon jól bevált CCM (kukoricacső-dara) ned­veskukorica tárolási és hasznosítási módszerrel kívánjuk értékesíteni a termést. Az állattenyésztésben — a központi elvárásoknak megfelelően — mérsékeljük a sertéshústermelést, ugyanakkor bevezetjük a marhahiz­lalást. Erre már a téli takarmány­készlet kialakításánál Is gondoltunk. A tehenészetben folytajtuk a haszon­keresztezést, mégpedig úgy, hogy a tejtermelésben legkésőbb két éven belül elérjük a járási átlagot. To­vábbi elképzelés, hogy konzumtojás helyett keltetési tojást termelünk. S végezetül: az állatsürűség növelé­sével és az istállótrágya szakszerűbb kezelésével és felhasználásával a ta­laj termőképességének fokozását szorgalmazzuk. Homoktalajon gazdál­kodunk, tehát feltétlenül fontos, hogy évente a szántóterületnek leg­alább huszonöt-harminc százalékára humuszpótló szerves trágyát Juttas­sunk. Brányik Károly agrármérnök, az Alsópéteri Efsz újdonsült elnöke tervekkel, elképzelésekkel telve, és természetesen reménykedve várja az új évet. Szaktudására, a szövetkezet valamennyi tagjának becsületes mun­kájára alapozva — bizonyítani akar. Hogy eggyel kevesebb legyen az el­­maredozók száma, hogy Alsépéteren is többet teremjen a föld, s jobban éljen az ember! KÄDEK GABOR Jó úton a lakásépítés Az utóbbi évtizedek országszerte legtöbbet vitatott témája a lakáskér­dés. A mai fiatalok — s ez jogos igény — úgy akarják kezdeni az éle­tet, a családalapítást, hogy kényel­mes, korszerű lakásban, kulturált vi­szonyok között élhessenek, így nevel­jék gyermekeiket. Főleg a városok­ban nagyon sok a lakásigénylő és bizony a várakozási idő néhány eset­ben évekig is eltart. A komáromi (Komárno) járásban a párt és állami szervek fokozott fi­gyelmet fordítanak a lakásigények kielégítésére. Amint azt a járási nemzeti bizottság tervezési osztályá­nak vezetője, Hajnal Béla mérnök is­mertette, az 1981. évi terv a Járás területén 805 lakásegység kivitelezé­se és átadása. Ebből 465 lakásegysé­get a kivitelező vállalatoknak, 40 la­kásegységet önsegélyező szövetkezeti csoportoknak, a többit a magánépít­kezőknek kell felépíteniük. Hogy mindebből az év 10 hónapjában mi valósult meg, arról Hajnal Béla mér­nök így nyilatkozott: — A kivitelező vállalatok útján október végéig 262 lakást adtunk át. Jó munkájukért külön dicséretet ér­demelnek a Nitrai Magasépítő Válla­lat dolgozói. Külön örömükre szolgál, hogy 69 lakásegységet idő előtt si­került átadni rendeltetésének. A Ko­máromi Járási Építkezési Vállalat ál­tal betervezett 51 lakásegységből — a már említett időszakban az építők fi* TÉLI PIHENŐ okozhat gondot. A kétszáz hektáron termelt tarlókeverékeknek és az ész­szerűbb takarmányozásnak köszön­hetjük, hogy tehenenként! átlagban egy literrel több tejet tudunk érté­kesíteni naponta, mint az előző év azonos időszakában. A szövetkezet tavaly háromezer literes átlaggal zárta az évet. Erre most ráteszünk vagy háromszáz litert. A termelési és értékesítési feladatot persze így sem teljesítjük, de az állattenyésztésben nem lehet egyik napról a másikra csodákat művelni. A tojástermelésben szintén lesz némi adósságunk, vi­szont a húseladási kötelezettségeink­nek eleget teszünk, ökonómiai vonat­kozásban talán annyit: tavaly a gaz­daságnak kétmillió koronás mérleg­hiánya volt. Az idén négymillió ko­rona körüli nyereségre van kilátás. 0 A jövő évi feladatteljesítés meg­alapozásánál már itt voltál. Tehát: mit vársz 1982-től? — Hogy igyekezetünk fejében biz­tosit számunkra legalább egy lépcső­foknyi előbbrelépést. Az őszi tenni­valókkal Idejében végeztünk: a cu­korrépa betakarítását és a mélyszán­tást az elsők között fejeztük be. Ami a jövőt illeti, a helyi adottsá­gokra alapozva, módosítjuk a terme­lés szerkezetét. Növeljük a napra­forgó területét, meghonosítjuk az ét­kezési borsót, a görögdinnyét és a helybevetéssel termelt fűszerpapri­kát, huszonöt hektár szőlőt és tizenöt hektáros őszibarackost telepítünk. A kukoricatermelési eredmény javítása érdekében ötszáz hektárral szeret-Teljes ütemben folyik a téli gépjavítás Fotó: =4ta-Gyermekkorunkban, ha virradatkor álmosan andalogtunk a mezőre, vagy naplemente tájban kérleltük szülein­ket, menjünk már haza, így válaszol­tak: semmi baj, majd kipihenitek ma­gatokat télen. Volt is ebben valami, novembertől márciusig csak a Jószág ellátása és egyéb házkörüli foglala­tosság várt ránk.-f- -f-Hogyan is állunk ma a téli pihe­nővel falun? E kérdésre a tőketere­­besi (Trebišov) járásban kerestük a választ. Kezdjük talán azzal, kit hagy pihenni a munka és kit nem? Járást átlagban a munkaképes falusi lakos­ságnak egyharmada dolgozik a mező­­gazdaságban. Az átlagon belül köz­ségenként a helyzet igen változó. Például a Királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Alllami Gazdasághoz tartozó tíz településen 8—10 százalék a me­zőgazdasági dolgozó, 60 százalék az ipari, a többi alkalmazott és egyéb. Távol a városoktól egyes községek­ben a 60—70 százalékot is megköze­líti a mezőgazdaságból élők száma. De vajon olyan-e a mostani téli elfoglaltság, mint néhány évtizeddel ezelőtt? — Régen téli időben a férfiak a Jószág ellátása után szerszámot Ja­vítgattak, fát vágtak, kerítést repe­­rálgattak — mondja a nyolcvanhót éves Üveges János bácsi. — Aki nem tudta — folytatja — az ásó-, kapa-, villanyelet maga elkészíteni, a lószer­számot, jármot megjavítani, azt ná­lunk, Szirénfalván (Ptruéán) nem is tartották igazi parasztnak. Télen fa­ragtuk az itató-, etetővályukat. Fűz­favesszőből vagy gyékényből külön­böző kosarakat kötöttünk. Kijavítot­tuk a halászati felszereléseket. Az erdőre jártunk gallyat gyűjteni. Mostanra mindezekből — ahol van, mint például Abarán (Oborin), Nagy­­ráskán (Veiké RaSkovce), Csicserben (Ciőárovce), Bácskában (Bačka) és még vagy négy községben — a ház­táji Jószág gondja maradt. Napköz­ben férfiakat nemigen látni otthon tevékenykedni. A mezőgazdasági üze­mek gépműhelyeiben, raktáraiban dolgoznak. Kapanyél helyett a gyom­irtó permetezőgépeket javítják, az ökörjátmot, a lószerszámot, a S— 180-as, а К—700-as traktorok váltot­ták fel. Fűtött műhelyekben télen Is rendes keresethez jutnak.-f-A lányok, asszonyok, a mindenna­pos főzés, takarítás mellett télidőben szőttek, fontak, kézimunkáztak. Nem volt pénz ágyneműre, de még zsákra sem futotta, maguknak kellett Ilyes­mit elkészíteni. Azt pedig egyáltalán nem ismerték még hírből sem, hogy valaki üzletből vett volna díszítő textíliát: térítőt, párnát, falvédőt. A gondos gazdasszony a tél második felében már ültette a kotlóst, keltet­te a csirkét, libát, kacsát. Ma a Szlo­vákiai Kisállattenyésztők Szövetségé­nek helyi szervezete elnökénél fel­íratnak 100—200 naposcsibét és a kí­vánt időre Jön a szállítmány. Az asszonyok is állandó munkát kérnek a mezőgazdasági üzemben. A legtöbb helyen részt vesznek a szőlő metszésében, a baromfi és te­henészeti telepeken, a hajtatott zöld­ség és palántanevelők környékén szintén övék a munka oroszlánrésze. Mindezek ellenére még mindig van­nak tétlenségre ítélt asszonyok Ung­­vidékén és Bodrogközben egyaránt. Kevés a melléküzemi foglalkoztatás a Járás mezőgazdasági üzemeiben. A városoktól — női munkahelyektől ■— távolabb eső községekben sok asz­­szony vállalna helyben munkát. Rit­ka még az olyan gazdaság, amelyben elmondhatják, minden nőnek, aki dolgozni akar munkát tudnak adni. Bizonyára szélesebb körben lehet­ne időszaki bedolgozást szervezni a háziipar és egyéb konfekcióüzemek­től. Sok olyan alkatrészből hiány van, amit egyszerű betanított munká­val el lehet készíteni. A szövetkezeti asszonyok sem akarnak több hóna­pon ét téli pihenőt tartani, mert a mindennapi kereseten túl szükség van a munkanapokra a különböző juttatások: táppénz, nyugdíjalap jo­gának megszerzéséhez.-f-A minap Nagygéresen (Velký Ho­­reš) Jártam, sok idős, nyugdíjas em­berrel beszélgettem, az egyéni gaz­dálkodás korát sokan úgy emleget­ték, hogy a téli pihenő idején töb­bet művelődtek, szórakoztak, beszél­gettek, mint manapság. Mennyi ebből az igaz? Milyen ősz­­szejövetelek voltak, hogyan szóra­koztak? Az igaz, hogy egy-egy utca­rész, nyolc-tíz szomszéd asszonyai, lányai összejöttek a fonóba. Ide el­jártak játszani, mókázni a legények is. A férfiak nagy kártyapartlt csap­tak. Volt énekkar, színjátszócsoport. A Jelesebb ünnepeken táncmulatságo­kat szerveztek. Volt gazdakör, ahol a téli estéken beszélgettek, kártyáztak. A gazdakörben szűkös kis könyvtár is volt. Olykor egy-egy földművelési, állattenyésztési szakelőadást is meg­hallgattak. Általában ebben merült ki a szórakozás, a művelődés. így volt ez Bodrogköz többi községében is. Node térjünk vissza Nagygéresre. Bartko Pál hnb-alkalmazott elmond­ta, hogy a nyugdíjasoknak jól felsze­relt klubjuk van. A hetven nyugdíjas kedve szerint szórakozhat. Tévé, rá­dió, sakk, újságok sokasága, könyvek állnak a nyugdíjasok rendelkezésére. Előadásokat, kirándulásokat tarta­nak. Ami nagyon fontos, a nyugdíjas olcsón étkezik a klubban. A hnb al­kalmazottja azt is elmondta, hogy a fiataloknak három helyiségből álló klubjuk van, ahol kedvük szerint szórakozhatnak. Am az is igaz, hogy kulturális életről a községben aligha lehet beszólni. Általában a diszkóban merül ki a fiatalok művelődése. Sok minden megszépült, sok ro­mantika is kíséri azokat a „szép téli pihenőket". Bizonyára most is többet kellene együtt beszélgetni, szórakoz­ni. Valami maradhatott volna a múlt érintkezési formáiból. Az viszont tény, hogy a sok szabad idő ellenére a terebesi járás községeiben a fel­­szabaduláskor a felnőtt lakosságnak 20 százaléka írástudatlan volt Ez már magában határt szabott az el­mélyültebb közművelődésnek, szóra­kozásnak. Hogyan állunk most a művelődés­sel, szórakozással, amikor megcsap­pant a téli pihenő, napközben állan­dó munkahelye van a lakosság több­ségének. Kezdjük talán az alapoknál. Tizennégy éves korig minden fiatal tanul, de többsége Itt nem áll meg. 3 lakásegységet adtak át. A jelek ar­­ra engednek következtetni, hogy ez a helyi építkezési vállalat az év vé­géig a terven felül még további ti­zenhat családot juttat otthonhoz. A magánépítkezések terén már nem ilyen rózsás a helyzet. A magánépít­kezők nem tudták befejezni a félig kész lakásokat, és ha nem is sokkal, de pár lakással kevesebb lesz átad­va a tervezettnél. A párt és állami szervek ebben a járásban már a jövő évi lakásátadá­­sokra is gondolnak. Erről tanúskod­nak a tervek irányszámai is. Ezek szerint 714 lakásegység építését kell elkezdeni. Ebből 400 lakásegység esik a kivitelező vállalatokra, 24 az önse­gélyes szövetkezeti csoportokra és 290 a magánlakás-építőkre. Október­ben 423 lakásegység építését kezdték meg. A kivitelező vállalatok e téren is az élen Járnak, hiszen 260 lakás­egység építését kezdték el. önsegé­lyező szövetkezeti csoportok 12, a magánépitkezők 145 lakásegység épí­téséhez fogtak hozzá. Míg az elmúlt években a magán» építkezők mindig túlteljesítették á tervet, most ez valahogy akadozik. Hajnal Béla mérnöktől ennek is meg­tudtam az okát. Nagy az érdeklődés a városi magánépítkezések iránt — főleg Komáromban —, ahol nincs elegendő telek. A központi falvak­ban viszont van telek, de kevesebb az érdeklődő. Kolozsi Ernő A fiatalok 50 százaléka közép-, 40 százaléka szakmunkásiskolákban ta­nul tovább. A visszamaradt 10 száza­lék Jelentős része, miután munkát vállal, betanított- vagy szakmunkás­­bizonytványt szerez. Egy másik tény, megváltozott a falu összetétele. Míg a múltban néhány értelmiségit és kisiparost tartottak nyilván a nagy­számú parasztság mellett, ma nincs család, ahol legalább egy munkás, vagy munkásnak számítható mező­­gazdasági dolgozó: traktoros, mű­helyben dolgozó ne lenne, de ott vannak az értelmiségi vagy hiva­tali munkát végzők is. Mi van most a fonó, a kártyapar­tik, az alkalmi bálok helyett? A na­pokban Abarán érdeklődtünk, ahol elmondták: a régiből a disznóölés, a lakodalom és a kocsmai találkozások maradtak meg. Üjak a különböző társadalmi szervek rendezvényei, a­­hol a felnőttek munkájukról, gond­jaikról tanácskozhatnak. A munkahe­lyeken politikai, szakmai tanfolya­mok vannak. Látogatottak a szövet­kezeti munkaiskolán az előadások. ÜJ forma a szocialista brigádok kö­zös tanulása, szórakozása. Abara köz­ségben színvonalas kulturális élet folyik. A szövetkezet messzemenően gondoskodik tagjai művelődéséről, szórakozásáról. A szövetkezet támo­gatja a helyi nemzeti bizottságot és közösen aktivizálják a községben működő tömegszervezeteket, melyek működéséről csakis pozitívan lehet beszélni. Ügy hiszem nem kell tovább példákkal bizonyítani, hogy nem zár­kózott be annyira a falu, mint egye­sek gondolják. Vajon, aki „bezárkózott“, az a vi­lágtól is elzárkózott? Nem. Ma már nincs család, ahol rádió ne lenne, közel vagyunk a televízió telítettsé­géhez is. A napilapok, folyóiratok olvasása tekintetében nincs is össze­hasonlítási alapunk a múlttal szem­ben. Régen a kalendáriumból ismer­tük meg egy-egy uralkodó fényképét, a nevezetes színészportrékat. Ma „élőben“ televízióból láthatjuk, hall­juk őket. Gyerekkorunkban alig vár­tuk már a december végét, hogy megkapjuk a kalendáriumot, hogy elborzadjunk egy-egy távoli földren­gésen, vagy csodálkozzunk Afrika ál­latvilágán. Ma a járás távoleső falusi házában, vagy a fővárosban egyszer­re látták Gagarin űrrepülését és a holdra lépő első embert. Minden fa­lusi ember, aki kiváncsi, ott „lehet" a jelentősebb sportversenyeken. Nemcsak a televízió útján utazhat­nak a falusiak. A vonat, az autóbusz mellett egyre többen ülnek saját au­tóba. A községeket összekötő műútak mentén nincs már kitaposott gyalog­út. Az üdülőhelyeken is egyre gyak­rabban találkozhatunk szövetkezeti parasztokkal. Ha néha a téli hidegben Jobb is lenne a kályha mellett ülni, mint a raktárban dolgozni, gyümölcsfát, sző­lőt metszeni, vagy mint ahogyan azt a Nagykaposi Efsz varrodájában te­szik, nyolc órán át a varrógép pédál- Ját nyomni, nagyon kevesen kívánják vissza a látszatra szépnek tűnő téli pihenést. Ha a nyarat és a telet is összeadjuk, most Jóval több szabad ideje van a falusi embernek, mint régen, hiszen a nagyüzemben napon­ta csak nyolc-tíz órát dolgoznak, utána az idejével mindenki szabadon rendelkezik. ILLÉS BERTALAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents