Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-12 / 50. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. december 12. Látogatás a Szlovák Nemzeti Múzeumban Ha egy szövetkezet, mezőgazdasági vez Bratislavába, ne feledkezzen meg Özem, szocialista brigád vagy más a kiállftótermekrő), múzeumokról munkacsoport társaskirándulást szer- sem. Amint ezt a két felvétel is bi­zonyítja, érdekes és tartalmas kiállí­tással várja vendégeit a Szlovák Nemzeti Múzeum: az első felvétel az európai érdekességnek számító hang­­szerkiállítást, a második az állandó kubai kiállítás egyik részletét mutat­ja be, ahol a nézelődő megismerked­het a tenger titkaival s szemet gyö­nyörködtető kincseivel. —kalita— Töretlen lelkesedéssel Szirénfalva (Ptruška) fejlődését nem befolyásolja, hogy a terebesi (Trebišov) járás legtávolabbi községe. Óvodája, kultúrotthona és üzlethálózata újonnan épültek. A faluban nagyon sok a főiskolát és egyetemet végzet­tek száma, jelenleg is sokan járnak közép- és főiskolá­ra, egyetemre, valamint szakmunkásképzőbe. A tapasz­talat azt mutatja, hogy az iskolábajárők már „fél láb­bal“ kint vannak a községből, gyakran nem Is jönnek vissza. Az ittmaradők lesznek a hagyományok folytatói, Szirénfalva életének, fejlődésének irányítói. A VEGYESBOLTBAN A vegyesbolt a falu végén van. A szobányi helyiség szép tiszta. Néhány polcon cukor, liszt, rizs, ső, szárí­tott tészta. Másutt mosó-, tisztító és tisztálkodószerek. Azután papírszalvéta, kávé, bögre, pohár, csokoládé, cukorka. Az üzlet közepén zsákokban kukorica- és árpadara. Szóval minden megtalálható itt, ami egy ház­tartásban szükséges. — Háromszázezer koronás készletem van — mondja Gilányi Margit üzletvezető. — Naponta öt-hétezer ko­rona értékben vásárolnak itt az emberek. Ez évben a kétmillió korona forgalmat előreláthatólag túlteljesít­jük. Tejet, tejterméket és kenyeret más üzletben árulnak, ahová naponta friss árut hoznak. Ott is jő forgalom van. — Mindenki legalább két disznót vág, van olyan, aki hármat is. Nem szegény falu ez — mondja a boltos, majd mintha bizonyítani kívánná az állítást, közli: — sok alkoholt is fogyasztanak az embzerek. Tizenegy éve vagyok itt, de ennyire még sosem vásárolták az italt... Ha már itt tartunk, menjünk néhány lépéssel odébb az italboltba, amely, mint kiderül, egyben a falu fóru­mának szerepét is betölti. Mert semmi sem történhet sem a környéken, sem a világban, ami itt szóba ne jönne munka végeztével vagy vasárnaponként. Jakab Erzsébet, a kocsmáros védi vendégeit: — Itt nem történik soha rendzavarás. Megissza mindenki a maga sörét, féldecijét, vagy más italát, beszélgetnek, dohányoznak, fél kilenckor pedig az utolsó vendég után is becsukódik az ajtó — mondja, s az éppen ít{ időzők bólogatnak hozzá. Havonta úgy ötvenezer korona érté­kű ital mellett folyik a szó ... AZ ÖVODÄBAN Az óvodában Marczi Má­ria (a képen) igazgatónő fogad. Huszonegy évvel ez­előtt került Felsőpatonyből (Horná Potőil) Szirénfalvára. Miután kiszürcsöljük az il­latos feketét, a község kul­turális életéről beszélge­tünk. Komáromban (Komárno) végeztem a pedagógiai kö­zépiskolában — mondja. — Az iskolából helyeztek ide a világ végére. Az első nap sokat sírtam, de szeren­csémre Titka Róbertné volt tanítónő rögtön felkarolt. Az akkori harminctagú tánc­csoportba beválasztott, sőt a színjátszó csoportba is. A falubeliek, főleg a fiatalok hamar megszerettek. >— Milyen színdarabot játszottak? — Ügy emlékszem rá, mintha most lett volna: a Mak­rancos házasok című darabot mutattuk be, óriási siker­rel. Ez volt életem első komoly szereplése. Ez önbizal­mat adott, és 1962-ben már én tanítottam be a fiata­lokkal a Dalol a nyár című darabot. Ezzel a darabbal nemcsák a környező falvakban, de Bodrogközben is nagyon sok helyütt szerepeltünk. A tánccsoporttal is gyakran felléptünk, versenyekre jártunk. Így hamar megszerettem ezt a határ menti kis községet. Majd 1965-ben férjhez mentem. Őszintén mondom, nem bán­tam meg, hogy az életemet örökre ide kötöttem. A közművelődésben sosem a látványos eredmények számítanak: benső, a lélek legmélyebb rétegeiből faka dő törvényszerűségei vannak annak, hogy az emberek közös akarattal olyan nagy dolgokra vállalkozzanak, amire külön-külön talán sosem lennének képesek. Azt viszont senki sem tagadhatja, hogy mennyire fontosak ebben a munkában is a sikerélmények: főként, ha nem alkalmi fellángolásuak, hanem egy idő után rendsze réssé válnak. A lelkesedés így higgadt önbizalommá, a türelemmel végzett munka szaktudással párosuló oda­adássá, önmagunk megmutatásának, jobbik énünk ki­munkálásának vágya másokat gazdasgltó bizonysággá, a hit pedig céltudatos akarássá válik. Úgy véljük, ér­demes elidőznünk egy kicsit a szirénfalviak szép, ki­ugró eredményeinél. No, de adjuk át a szót Marczi Máriának. — Rájöttünk, hogy a művelődési munkában nem le­hetnek szünetek. Karácsonyra és farsangra színdarabbal készültünk. A nyári hónapokban pedig esztrádműsoro­­kat és kabarékat rendeztünk. A jelentős évfordulókra és ünnepekre általában irodalmi műsorokkal készül­tünk. A temérdek sok színdarab közül számomra felejt­hetetlenek a Manó és az Ilonának hívták című darabok. Mindkettőt vagy tíz alkalommal mutattuk be. Volt olyan .darabunk is, amelyhez tizenhét szereplő kellett. A szerepeket mindenkinek magam írtam le. 4De nekem és a férjemnek kellett a kultúrház fűtéséről is gondos­kodni. Igaz a helyi nemzeti bizottság részéről minden­nemű, elképzelhető támogatást megkaptunk. Az elmúlt húsz év alatt 62 műsort adtunk elő. A járási művelődési szervek is többször megnézték műsorukat, és meglátásaikat, jőtanácsaikat ők sem hall­gatták el: nagyobb eredetiségre, a művészi színvonal emelésére biztatták az együttest. — A megfigyelők azt kérték, hogy minél több tájjel­legű népi motívummal díszítsük műsorainkat. Ekkor kibővítettük 30 tagú tánccsoportunkat. Megalakítottuk az „Aranylábú öregek“ népművészeti csoportját. Itt 50—60 évesek táncoltak. A csoporttal voltunk Gomba­szögön, sőt Zselizen is felléptünk. Szép sikereket ér­tünk el a körzeti ünnepélyeken is. Ekkor tovább bőví­tettük a csoportot. Betanultuk a helyi népszokásra épült „Lakodalmast“. És itt jön a másik tanulság: a szépség törvényeit ke­reső, az emberi tökéletesedés útját járó közösség ereje. Mert hiábavaló lett volna minden „külső“ segítség, ha az együttes tagjai nem állnak lelkesedéssel, türelem­mel, odaadással, hittel az irányítók mellett. Azzal a meggyőződéssel, hogy érdemes megküzdeniük a művé­szi önkifejezés magasabb fokéért, az életüket tartalma­sabbá tevő és másokat is gazdagító műsor művészi igazáért. — A Lakodalmassal tucatnyi fellépésünk volt. Sike­reink voltak a CSEMADOK körzeti ünnepélyein Bodrog­­szerdahelyen, Kaposkelecsényben, Borsiban, a gomba­szögi és a zselizi fellépésünk ugyancsak felejthetetlen marad számunkra. Közben színjátszó csoportunk a já­rási versenyen első díjat nyert. A kerületi versenyen sajnos nem vehettünk részt, mert két szereplőnk súlyo­san megbetegedett. A Tavaszi szél vizet áraszt járási népdalversenyen Pásztor Béláné és Jakab Erzsébet szó­lóénekeseink első díjat nyertek, de csoportunk is első díjat kapott. Az Idén a Különlakás című színműve! akartunk a járási versenyen részt venni, de sajnos a járási verseny elmaradt. Jelenleg a szilveszteri bálra készülünk. Mi is szeretnénk már egy kicsit mulatni. Farsangra színdarabbal szórakoztatjuk majd községünk lakosságát. Illés Béni a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke. Tőle tudom, hogy több mint húsz évi szakadatlan köz­­művelődési munkával emelték országos mércével mér­hető teljesítménnyé a falusi ember szépbe szőtt hitét, önmagával és másokkal szembeni felelősségét. Egyetlen adatot emelnék ki ebből a szirénfalvi felmérésből, mely — gondolom — minden további magyarázkodást fölös­legessé tesz. A 180 házat számláló Szirénfalván 142 csa­ládi könyvtárat tartanak nyilván. A községi könyvtár­ban háromezer kötetben válogathatnak. A hatszáz la­kosú községben 420 olvasót tartanak nyilván. A köny­vek nagy része a világirodalom klasszikusainak gyöngy­szemei, illetve a kortórs irodalom legértékesebb alko­tásai. Nagyszerű érzés volt látni, hogy szövetkezeti dol­gozók, üzemi munkások örökértékű műveken művelőd­nek, ilyen művek hatása alatt fejlődik, formálódik tu­datuk, magatartásuk. A szirénfalviak titka? Nem a külső segítség, a társa­dalmi elismerés, hanem a belülről fakadó szépság ki­­nyilvánításának képessége; annak a közösségnek az ereje, amelyik folyton arra készteti az embereket, hogy lehetőségeik felső határán éljék le életüket. Az ilyen közösségek működéséhez kell igazán a társadalmi ösz­tönző erő — az elvárás és biztatás. Szirénfalván a CSEMADOK, a SZISZ, a Vöröskereszt, a Nőszövetség és a sportszervezet külön-külön példásan tevékenykednek, de a község kulturális életében közö­sen, egyetértésben dolgoznak. Lehetetlen felsorplni azoknak a nevét, akik derekasan kiveszik részüket a község kulturális életéből ,de Marczi Máriát, aki Csalló­közből került ebbe az Ung-vidéki faluba, helytállásáért, szorgalmáért, szervezőképességéért meg kell dicsér­nünk. További munkájához sok sikert kívánunk. ILLÉS BERTALAN (A szerző felvétele) Fontos kiildetésSffin A Honvédelmi Szövetség rendkívül fontos szerepet tölt be a szocialista ember nevelésében és annak hazánk megvédésére való felkészítésében. Ennek a küldetésnek egyik megvaló­sítója a Honvédelmi Szövetség nagy­kürtösi (VeHcý Krtíš) járási bizott­sága is, mely 65 szervezetben több mint három és félezer tagot Irányít, foglalkoztat. A járási bizottság elnöke, Franti­šek Mikláš neves vendég a HSZ Szlovákiai KB alelnöke, Pavel Chobot alezredes társaságában fogadott és tájékoztatott a szövetség munkájáról, terveiről. — A HSZ egyik igen fontos feladata a fiatalok felkészítése a katonaéletre. Milyen formában valósítják meg azt, és milyen eredményeket érnek el ezen a munkaterületen? — Erre a honvédelmi szempontból rendkívül fontos feladatra, mely a leendő katonák számára teljesen ís­ezt az érdekes, de ugyancsak Igé­nyes és felelősségteljes sportot. Ver­senyekre járnak és a fiatalok köré­ben, iskolákban népszerűsítik a sportbúvárkodást. Meghonosítottuk a kinolőgiát is, eddig kb. 20 kutyát tartunk nyilván. Ezt a tevékenységet dr. Vratislav Schwarcz irányítja. Tért hódít az elektroakusztika és a videotechnika is, melynek titkaiba dr. Jón Britka vezeti be az érdeklődőket. — Milyenek a feltételek az említett szakkörök munkájához? — A tevékenységhez szükséges fel­tételek általában kielégítők. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek gond­jaink, de örvendetes, hogy a feltéte­lek állandó javításához megvannak a lehetőségeink. Nagyobb beruházá­sokra is sor kerül nálunk. Most a HSZ évfordulója alkalmából egy kor­szerű lőteret adtunk át a járási szék­hely közelében. Ez a létesítmény jó szolgálatot tesz majd a jövőben. Go-Pavel Chobot és František Mikláš (jobbról) meretlen, a járási katonai parancs­nokság, a népi milícia segítségével közös, tervszerű munkával készítjük fel járásunk fiataljait. Mivel a nagy­kürtös! járás mezőgazdasági jellegű, a fiatalok kisebb közösségekben, fal­vakon élnek, így oktatásukat egyes körzetekben valósítjuk meg, ahová egy-egy előadás, vagy gyakorlat cél­jából összpontosítjuk őket. Oktatá­sukban, nevelésükben nagy segítsé­get nyújt a tartalékos tisztek klubja, melynek — a lakosság számát figye­lembe véve — szlovákiai méretben járásunkban van a legtöbb tagja. Azok 78 százaléka tevékenykedik olyan klubokban, szakkörökben, mely az említett fiatalokkal foglalkozik. Sokan előadóként szerepelnek, kör­vezetői tisztséget töltenek be, klubok élén állnak. — Milyen tevékenység iránt legnagyobb az érdeklődés? — A lövészet iránt mindig nagy az érdeklődés, de hasonló a motorizmus felé orientálódás is. Számos versenyt lyős és sörétes versenyekre is alkal­mas, sőt futóvadlövésre is megfelel. Termésszetesen van a járásban több kisebb lőterünk is, melyeken rend­szeresen rendezünk versenyeket. — Ehhez a sokoldalú tevé­kenységhez akad-e segítség? — Ha szükség van rá, mindig akad segítő kéz. Több lelkes szervezőre számíthatunk járásszerte: Pavel Sa­­laj, Pavol Antolov, Alexander Sikúr, Gejza Šuster, Jozef Daniš, Anton Štanga, de vannak nők is, például mérnök és mások. Persze, az említet­teken kívül sokan vannak, akik egy­­egy akciónál rendszeresen besegíte­nek. Meg kell említenem, hogy Igen ]6 az együttműködés járásunk némely üzemével is. Jaroslav Gábor mérnök, a Dolina Szénbánya igazgatója, vagy íven Kelement, a Csehszlovák Autó­javító Üzem igazgatója és több me­zőgazdasági üzem vezetője hatéko­nyén segíti munkánkat. A tartalékos tisztek közül Vladimír Piják és Zol-Győztesek. A felvétel egy járási rallye-versenyen készült rendezünk, melyek segítik a fiatalok felkészülését. A lövészek között Décsi František, a motorsportban Julius Bystrianský, Tibor Strmý, Ivan Strmý és Hegedűs József szerzett érdeme­ket. Persze több kiemelkedő verseny­zőnk is van, akik eredményesen sze­repelnek a különféle szintű verse­nyeken. Vannak sportbúváraink is: az apát­­újfalusi (Opatovská Nová Ves) Trnka testvérek komoly szinten gyakorolják tán AláC nevét említem. A jnb részé­ről Valéria Hámorská, a jnb alelnöke szintén aktív segítője, támogatója munkánknak. Eredményesen tudjuk tehát végezni munkánkat a jelenben, de biztatóan alakul a jövő is. Hisszük, hogy fel­adatunkat egyre eredményesebben tudjuk majd végezni, amivel jelentő­sen hozzájárulunk leendő katonáink minél tökéletesebb felkészítéséhez. BÜJTÖS JÄNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents