Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-28 / 48. szám
ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф 14 _ SZABAD вПт-nMftCTC 1981. november 28. Fél évszázad sikerei és baktatéi egy szervezetben ötven év a történelem forgatagéban nem nagy idő, egy szervezet fejlődésében azonban nagyon is számottevő, mert az utókornak számot ad az emberek sokaságának aktivitásáról. Az ipolysági (Šahy) méhészek alapszervezetének tagsága nem is oly régen jelentős határkőhöz érkezett. Méltó keretek között ünnepelte meg a méhészszervezet félszázados jubileumát. Török Lajos méhészeti szakoktató, az SZMSZ KB tagja, az alapszervezet elnöke hasznos ismeretanyaggal elevenítette fel mindazt, ami az utókor számára tanulságos lehet. Felvázolta a szervezet megalakulásával kapcsolatos jelenségeket és a fejlődés további mozzanatait. Ez az ismeretanyag elkalauzol minket a szervezeti élet bölcsőjétől egészen napjainkig, s említést tesz azokról, akik a szervezet fölött megszületésének pillantaiban bábáskodtak. A szervezetet tehát 1929. május 12-én alakították meg, és felvette az Ipolyság Környéki Méhészek Társulása nevet. Az alakuló gyűlésen négy tagú vezetőséget és két ellenőrt választottak. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ottani méhészek 1929-ig szervezetlenek voltak. Közülük a leghaladóbbak már korábban is az érsekújvári (Nové Zámky), a csatai (Čata), a krupinai, a zvolení vagy a Hontianske Теsáre-i méhészeti társulásban fejtettek ki érdemdús tevékenységet. Az új méhészeti társulásnak 49 tágja és 426 méhcsaládból álló állománya volt. A vezetőség és a tagság szoros együttműködésének az eredménye, hogy a méhcsaládok száma a megalakulástól számított két éven belül 767-re szaporodott. Meglepő az 1931-ből visszamaradt írásbeli anyag, mely arról ad számot, hogy Ipolyság környékén rengeteg méh pusztult el az arzénoldatos permetezés miatt. A korabeli jegyzőkönyv szerint a társulás méhészei tudatosították, hogy hasonló kártétel ellen csak ügy harcolhatnak sikeresen, ha érdekvédelmi szervezetbe tömörülnek. Alig nyolc éven belül a társulás taglétszáma 79-re, a méhállomány pedig 1231 családra szaporodott. Persze a vezetőségben is volt némi változás. Tény azonban, hogy 1933 áprilisában Szirmai János a méhbetegségekről hasznos előadást tartott a tagság részére, ami azt bizonyítja, hogy a környék méhészei az ismeretek bővítésére törekedtek, mert tudták, hogy csak tökéletes szakismeretek birtokában érhetnek el szép eredményeket. A méhészeti társulásban az is jelentős mozzanat, hogy a 79-ből negyven szervezett tag fizette elő a Včelár és a Méhészetünk szakfolyóiratot. Ezek rendszeres olvasásával gyarapították Ismereteiket. Abban az időszakban 35 méhész 618 méhcsalád részére igényelt telel tetéshez kedvezményezett áron cukrot. Az igénylők családonként 12 kiló cukrot vásárolhattak. * A társulás vezetősége elhatározta, hogy krónikában örökíti meg a környék méhészetének fejlődését. A krónika megvásárlásáról egy számla tanúskodik, az írásbeli anyag azonban valamilyen körülmények között elveszett. Nagy kár ez, mert gazdag ismeretanyaggal bővítette volna a méhészeti dokumentumok tárházát. A vezetőség, s a szüntelenül fejlődő, haladó szellemű tagság meggyőző munkájának szép eredménye, hogy 1936-ban a társulás minden tagja előfizetett a Méhészetünk (57 db), vagy a Slovenský včelár (22 db) folyóiratra. A vezetőség a szakismeretekkel gyarapodó tagság ösztönzésére intenzíven foglalkozott a méhlegelő fejlesztésének kérdéseivel. Így alakult meg a méhlegelővel foglalkozó társulás. A társulás földet bérelt Udvardi Istvántól, s azt bevetette mézelő növényekkel. Meg abban az évben Ján Hrivinák hasznos előadást tartott szlovák nyedlven a méhbetegségek előfordulásáról, s ugyanezt az előadást Ján Kusý, méhészeti szakoktató magyar nyelven tartotta meg. A szervezet kettéválásáról az 1937 január eleji taggyűlés hozott határozatot. így a szlovák méhészek szervezete 37 taggal a bratislavai központhoz, az „Ipolyság és Környéke Méhészegyesülete“ 37 taggal az érsekújvári központhoz csatlakozott. A hátramaradt írásbeli anyagok arról tanúskodnak, hogy a társulás kettévállását nem politikai, vagy nemzetiségi okok váltották ki. A két szervezet tagsága ugyanis továbbra is szorosan együttműködött. A két méhészeti szervezet 17 tagja 288 részvényt vásárolt meg az alakulófélben levő szövetkezeti cukorgyár megalapozásához. A Pivarcs Károlynál visszamaradt — 1938-ból származó — írásbeli anyagok csak a szlovák méhészeti szervezet munkájáról nyújtanak áttekintést. A szervezet 33 tagja akkoriban 510 méhcsaládot tartott, s ugyanazon év nyarán az egyik összejövetelen a méhlegelő-társulás újjászervezésének a gondolatával foglalkoztak. A Horthy féle megszállás éveiből, a szervezeti életről semmilyen írásbeli anyag nem maradt. Egyes méhészek azonban visszaemlékeznek egy méhészeti szakcsoport működésére, amelynek állítólag háronrtagú vezetősége volt. Ebből az időszakból csak néhány adat maradt hátra, mely bizonyítja, hogy *a megszállt területen élő szövetkezeti cukorgyár részvényeseinek a befizetett pénzösszeget visszatérítették. A cukorgyár ugyanis az úgynevezett Szlovák állam területén épült fel. A felszabadulást követő években Ján Kusý, méhészeti szakoktató kezdeményezésére és Pivarcs Károly lelkes támogatásával ismét kezdetét vette a méhészek szervezkedése. Akkoriban a környék 91 méhészének 547 méhcsaládja volt. A második világháború több mint ezer méhcsaládot pusztított el. A környék méhészeinek 1945 augusztusi összejövetelén 77 taggal újították fel a szervezeti életet, egy-egy méhcsalád teleltetésére 7,5 kiló cukrot juttattak. Egy év múlva a szervezet létszáma 98-ra, a méhállomány meg 684-re szaporodott, azonban 1947-ben a szervezetnek már 138 tagja, és 1056 méhcsaládja volt. Ebben az évben az alapszervezet az állami alapokba több mint 3 ezer 600 kiló mézet juttatott. Ismét eltelt egy mozgalmas év, és a szervezet már 206 tagot, és 2 ezer 37 méhcsaládot tudott magáénak. Prievidzán közben kezdetét vette a méhészeti kellékeket gyártó szövetkezet megalakítása, s az ipolysági alapszervezet tagsága ebbe 10 ezer 700 korona részvénnyel társult be. Hat éven belül, — 1949—1954 — annyira fölfejlődtek, hogy már 445 szervezett tagot, és 3 ezer 456 méhcsaládot tartott nyilván. Abban az időszakban Ján Chrnena, az alapszervezet elnöke két alkalommal is tartott előadást az anyanevelésről. Az 1951. évben pedig megszervezték a méhrajadományozó akciót. így alapozták meg a mezőgazdasági nagyüzemekben a méhészetet, mely a szervezet közreműködésével szépen fejlődött. Támogatásukkal minden jelentősebb mezőgazdasági nagyüzemben népes móhállományt hoztak létre. Abban az időszakban a méhészek 1—10 családig 1,5; 11—30 családig 1,8; 30 családon felül pedig — egv család átlagában — 2 kiló mézet adtak az állami alapokba. Banzi Boldizsár alsótúri (Dolné Túrovce) iskolaigazgató, szenvedélyes méhész szervezésében az ottani alapiskolában megalakult a pionírok méhészeti köre. Ez újdonságnak számított a környéken. Érthető, hogy más körzetek alapiskoláiban is felfigyeltek erre, és szintén kísérletet tettek az ifjúsági méhészeti körök megalakítására. Helyenként ez szép sikereket hozott, néhány fiatal megkedvelte a méhészkedést és örökre a szorgos méhek védelmezője lett. Az 1955-ös év anyagai arról tájékoztatnak, hogy az Ipolysági Állami Gazdaság a virágzó növények vegyszerrel való megporzásával 131 méhcsaládban kisebb-nagyobb kárt okozott. Ezek közül nyolc család teljesen kipusztult. Az anyag azonban arról nem tesz említést, hogyan zárták le ezt az ügyet. A következő években eléggé bonyodalmassá vált az alapszervezet belső élete. Az egyik tagsági gyűlésen az akkori elnök, Banzi elvtárs meghívására én is részt vettem. Ezen a taggyűlésen néhányan meddő vitát kezdeményeztek, és ellentéteket szítottak. A járások területi átszervezése után az ipolysági méhészeti alapszervezet taglétszáma 309-re, a méhcsaládok száma pedig 3 ezer 79-re zsugorodott. A tesárei alapszervezetbe 90 tag és 670 méhcsalád, az ipolynyékibe (Vinica) pedig 102 tag és 690 méhcsalád került át, de ugyanakkor a zselizi (Želiezovce) alapszervezet kötelékéből 72 tag, Illetve 560 méhcsalád került az ipolysági alapszervezetbe. A iévai (Levice) s az ipolysági alapszervezet a tagok szakismereteinek bővítése céljából méhészeti akadérrtíát szervezett. Ennek keretében hívták meg Magyarországról dr. Űrösi Pál Zoltán professzort, aki a méhészek részére több hasznos előadási tartott. A későbbi évek sikerei már jobban Ismertek. Az alapszervezet tagsága méhcsaládonként több mint 15 kiló mézet adott az állami alapokba, s ezzel járási viszonylatban elnyerte a második helyet, s 1969 áprilisában Török Lajost választották meg az alapszervezet elnökévé, aki jól összefogja a tagságot. A megújult vezetőség és az aktív tagság közreműködésével 478-ra gyarapodott a taglétszám, a méhcsaládok száma pedig 4 ezer 827-re szaporodott. Napjainkban a vezetőség rendszeres időközökben tart ülést. A tagság egyre jobb gazdasági eredményeket ér el. Az elmúlt Időszakban több tanulmányi kirándulást szerveztek a környező országokba, hogy új Ismeretekkel gyarapodjanak. Közben 52 méhész állategészségügyi kisegítői szakismeretet szerzett, és aktívan segíti az állatorvosok munkáját. A legutóbbi néhány évbep több hazai és külföldi hírneves oktató tartott szakelőadást az alapszervezet tagjai részére, hogy még belterjesebben, okosabban méhészkedhessenek. Ennek keretében napirenden volt az anyanevelés, a méhméreggyüjtés, a mézessüteménykészítés és más fontos kérdések sorozata. A közelmúltban négy új méhészeti szakoktatóval gyarapodott az alapszervezet. Ezek nagyon hasznos tevékenységet fejtenek ki a tagság továbbfejlesztésében. Közöttük említhetjük Török, Kostrián, Szarka és Balázs elvtársakat. Az alapszervezet tagsága nagy érdemeket szerzett a szalatnai (Slatina) Körzeti Méhtenyésztő és Nemesítő Állomás létrehozásában. Felajánlotta segítségét a Varroa atkával fertőzött kelet-szlovákiai körzeteknek. A haladó, vagyis a szakmai szempontból fejlett méhészek új megoldásokkal gyarapítják a többiek ismereteit. Ezzel magyarázható, hogy az alapszervezet tasgága a hagyományokhoz híven rendkívül jó eredményeket ér el, hiszen az időközökben, előforduló akadályokat mindig sikeresen leküzdötték, újult erővel sorakoztak fel a közös célok megvalósítására. HOKSZA ISTVÁN Keszőcze Imre, az SZMSZ KB szenckirályfai (Kráfová pri Senci) tanintézetének vezetője említette, hogy ezen a méhészeti telepen van Szlovákia egyetlen szabadtéri méhészeti múzeuma. A telepen gyümölcsöt, a méhészek részére pedig különféle cserjéket, fákat és virágmagokat is termesztenek. Közöttük említhető a kecskefűz, amely tavasztól őszig virágzik, a szakálvirág, a szíriai magvascserje, a szomorúfűz, az aranyesű és több más mézelő fa és cserje. Nagyon hasznos mézelőfának számit az evődia. A múltban a méhész-Az anya a méhcsalád legfontosabb egyede. A sikeres méhészkedés titka, első számú feltétele a jó anya. Az anyák iránti kereslet, az utóbbi években a fajtatiszta méhanyák eladásra való nevelésének felelndülése is ezt bizonyítja. A fiatal, testileg fejlett és ép méhanya családja az évszaknak megfelelően mindenkor népes, erős. Különösen akkor, ha a természet, illetve a méhész ehhez a többi feltételt is biztosítja. A jő örökletes tulajdonságokkal rendelkező népes családok a termelés minden ágazatában: beporzás, méz-, virágpor- és pempőtermelésben stb. beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Jé anya nélkül mindez nem megy. A megbízható, fejlett anyanevelési módok minden valamire való szakkönyvben megtalálhatók, haladóbb méhészek körében aránylag jól ismertek. A törzscsaládok anyját rendszeresen kétévenként cseréljük. Ezt úgy értjük, hogy az anyák két főhordásra fejlesztik fel családjukat. Vándormóhészkedésnél vagy virágportermelésnél ez követelmény. Ha a család egyéb tulajdonságaival (lassú tavaszi fejlődés, alacsony hozam, rajzó vagy támadó hajlam, stb.) nem vagyunk megelégedve, anyját hamarabb Is cseréljük. Semmi esetre se várjuk meg, amíg a család meggyengül vagy anyját veszti. A valóságos anyacseréről van tehát szó, arról, amikor a család anyja és teljesítménye még jó, sőt kiváló. De mert ezt továbbra is meg akarjuk tartani, az anyát cseréljük ki. Sok szakember véleménye szerint, a termelő családokban mindig petéző anya legyen. A petézés lehetőleg rövid időre se szüneteljen, mert ilyenkor az egészséges munkamegosztás megbomlik, csökken a család erőnléte. Ilyenkor vesznek erőt a családon a különféle rendellenességek és betegségek. Ezt a szabályt ti., hogy a családban mindig fiatal anya legyen, főleg a virágportermelésnél kell betartani, mert ellenkező esetben a virágpor gyűjtése szinte teljesen megszűnik. Méhészkedésem kezdetétől sok anyásításl móddal próbálkoztam. Ezzel, gondolom, nem vagyok egyedül. Mindig tudatában kell lennünk annak, hogy teljesen megbízható módszer nincs. Anyásításaim mér kezdetben is általában sikerrel jártak, ha durvább hibát nem követtem el. Tudjuk, az anyásítás sikere sok mindentől függ. Néhány év múlva, amikor láttam, hogy a méhészkedés nekem való kedvtelés, már nagyobb számú családdal foglalkoztam. CHyan anyásitási módot kerestem, amely kevesebb munkával jár. A körülbelül 80 százalékos sikert a kevesebb munka mellett már elfogadhatónak fertottam. Persze ez csak annak jó, aki nagyobb költség nélkül bővelkedik szakemberek ajándékozták ezt Gödöllőről a telepnek. Dúsvirágú fa ez. Az a legfontosabb, hogy augusztusban, vagyis éppen akkor virít, amikor kevés a mézelő növény. A fa rendkívül jól mézel, és fokozatosan virágzik. Eredetileg Olaszországból származik, azonban Magyarországon, de újabban nálunk, a szenckirályfai méhészeti telepen is szaporítják. A több mint 30 fajtát meghaladó mézelő iából vagy cserjéből szívesen szállítanak megrendelésre Szlovákia bármely részére. Krajcsovics Ferdinánd anyákban. Méhcsaládjaim számához mérted kezdettől fogva elegendő kicsi pároztatóm volt. Anyákhoz kezdetben érett rajbölcsők kalitkázásával (volt elég), később lépszalagos, majd álcés neveléssel jutottam. A próbálkozásaim közül általános használatra a legalkalmasabb az egyszerű, régen ismert, építőfürtben való anyacserét tartom, amelyet a következőképpen végzek. A család anyját összenyomom és eldobom (tartalékba is tehető). A fészket középütt egy lépnek való helyre széthúom. Ide kerül az építtető keret, vagy műlapszalagos felső léc, rajta a háromszög-i letű kalitkában az anya kísérők nélkül. Más kalitka is jó, például az univerzális néven forgalomba hozott, A kalitka nyílásába annyi cukorlepényt tömjünk, hogy azt a méhek két-három nap alatt elfogyaszthassák. Addigra az építő fiatal méhek az anyával megbarátkoznak, és kiengedik. A kalitka rácsa közönséges rostaszövet legyen. így a méhek kapcsolata az anyával közvetlenebb. Ha nincs számottevő hordás, etessünk! Az ellenőrzést egy hétnél hamarabb ne végezzük! A sikertelenség a há: rom utóbbi évben nálam tiz százalék alatt volt. Az anyákat ezzel a módszerrel az akác végétől szeptember végéig folyamatosan cseréltem. Különösen jő az elfogadás szeptember tizediké után. Ismétlem: ez nem teljesen biztos, de gyors, kevés munkával, csupán egyszeri beavatkozással járó anyacsere. Biztosabb az anya elfogadtatása söpört méhekikel, vagy kölyökcsaláddal, amelyet azután az anyátlanított termelő családdal egyesítünk de ez sok munkával jár. Még egy kérdés. Idsőszerű-e anyacserével télen foglalkozni? Igen, érdemes, mert az előző termelési év értékelése most folyik, a hiányosságodra fényt kell deríteni. A rendszeres, időbeni anyacserével még mindig kevesen törődnek. A sok jó minőségű fiatal anya, amelyekből bőven jut tartalékba is, termelésünket biztonságosabbá teszi. A meglevő kisebb méhészetek családszámának emelése ma országos érdek, szabad időben legalább 30—40 családos méhészetet korszerűen gondozni pedig csak előre elkészített jól megfontolt- tervvel lehetséges. A több Irányú termelés gazdaságossá teszi méhészkedésünket, de anyacsere nélkül aligha valósítható meg maradéktalanul. Az anyanevelési tervet, az anyanevelés segédeszközeit: pároztatö- és anyatartalékoló kaptárakat, keltető- és anyásíté kalitkákat stb. a méhek nyugalmi időszaka alatt kell elkészíteni vagy beszerezni. A rendszeres anyacsere olyan tartalékokat rejt. melyekben csak azután hiszünk igazán, ha magunk is kipróbáltuk. KOVÄCS PÉTER, méhészeti szakoktató Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött víaszkbél megrendelésre 10,— koronáért, a sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért jé minőségű műlópet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük. A műlépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha part nereink kívánják, foszforral feljavítjuk, hogy a méhek egészsége sen szaporodjanak. A viaszkot és a sonkolyt, s a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 06 Želovce, okres Veľký Krtíí Anyacserével kapcsolatos tapasztalataim Mézeli fákat és cserjéket nevelnek Keszőcze Imre tanintézetvezető, egy serdülő evódia la mellett
