Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-14 / 46. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. november 14, 14 ;♦ MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф SZOVJET TUDÓSOK SIKEREI A Varroa atka fejlődésbiológiájának kutatása Manapság a Varroa Jacobsoni méhállományunk legvnszedelmesebb ellensége. A kutatók feladata, hogy behatóan tanulmányozzák, illetve felderítsék a veszedelmes méhellenség biológiai fejlődését. Csak a tökéletes ismeretek birtokában küzdhetünk ellene sikeresen. Az eddigi ismeretanyagok bizonyítják, hogy az atka viselkedése és szaporodásbiológiája nagyon bonyolult. A Varroa Jacobson! hímje ugyanis nemcsak a fejlett munkásméheken és a heréken, hanem főleg a Hasításokon élősködik. A Szovjetunió moszkvai területe Méhészeti Kutató Intézetében a Varroa Jacobsoni szaporodásbiológiájáról a természetben, vagyis a méhcsaládokban szereztek nagyon értékes tapasztalatot. A fiasítás fejlődéséhez tehát a legalkalmasabb kereteket választották ki. Ezekkel kísérleteztek. Ügy ütemezték be az anya petézését, hogy egv-egy keret befiasítása között egynapos eltérés legyen. Ennek megfelelően a méhanyát naponta más és más keretre helyezték át. A kereteket természetesen dróthálóval különítették el egymástól a kaptárban, hogy az anya a másik keretre át ne bújhasson. A méhanya így 24 órán keresztül lehetőséget kapott a keret bepetézésére. Az intézet dolgozói néhány álcát naponta felboncoltak, s hogy ne zavarják a méheket, későbben az álcákat a fejlődés bizonyos időszakaiban három- A boncolás és a vizsgálat során alkalmanként feljegyezték, hogy hány atkatojást találtak és milyen fejlődést, esetleg elhalást észleltek. A Hasításban talált atkahímeket összegyűjtötték, azokat fixáló oldatban tették, majd cédrus balzsamban komplett készítndányt állítottak elő belőlük. Jó eredményt kaptak továbbá a 9S százalékos ricinus sűrítmény, s az etilalkohol keverékének használatával is. A preparátumuk jól érzékeltették a hímek tojásrakását. A méh és herefiasítások boncolásával párhuzamosan laboratóriumi vizsgálatot is végeztek. Ez megmutatta, hogy az atkák szaporodása külső és belső feltételektől függ. A szovjet kutatók a herelárvákat a fejlődés tizedik napján speciális edénybe összegyűjtötték, s ellenőrzött, vagyis tojás rakó képességgel rendelkező atkákat tettek hozzájuk. Erre a célra — a fejlődés különböző fázisaiban — nem fedett fiasitások lárváit, továbbá a kaptárból fiatal és gyűjtő méhtetemeket is használtak. Az edényt harmincnégy-harmincöt hőfokon — hőkezelés alatt — hatvan-nyolcvan százalékos páratartalmú közegben tartották. A lárvák, s az atkák viselkedését naponta ellenőrizték. A tojásrakás dinamikáját is meg* figyelték. A kutatási időszak alatt összesen 2500 atkát figyeltek meg, melyeknek a viselkedését is kiértékelték. Ennek alapján a fejlődés folyamatát is meghatározták. Felboncoltak tízezer méh- és herelátvát, s preparátumok segítségével ezer atkát azonosítottak. A kutatás idején szerzett ismeretanyagok alapján sikeresen felvázolták az atka szaporodásának a méhfiasításban végbemenő dinamikáját. Megállapították például, hogy a hímatkák a méhfiasításban a fejlődés utolsó napján, a herefiasításban pedig három nappal előbb helyezkednek el. Ebben az időszakban az atkahímek a lárvák aiá bújtak. A Hasított sejtek befedésekor az atkák a sejtállományból táplálkoztak, három napon belül jól kifejlődtek, felkészültek a tojásrakásra. Ez a folyamat a méhfiasátísban tizenegy, a herefiasításban pedig 12—13 napos korig tartott. Amint kialakul egyegy méhlárva, az atka tüstént lerakja az első tojásokat a sejt szélére. Az atka tojásrakásának a dinamizmusa a megfigyelések alapján, tehát a fiasítás fejlődésének 12.—13. napján a legnagyobb. A kutatók megfigyelték, hogy a méhfiasításokon öt, a herefiasításokon pedig hat atka élősködött. Előfordult azonban, hogy egy sejtben több atka is elhelyezkedett, ezek azonban a kisebb élettér miatt kevesebb tojást rakhattak. Az első hímatkákat a méhfiasításon a fejlődés 18., a herefiasításon pedig a huszadik napon fedezték fel. Szerencsére nem minden tojás fejlődött atkává. Közülük több a 18. napon elhalt. Az atka hímjei a fejlődés 19., a herefiasításokban pedig a huszonegyedik napon pusztultak el. A kutatók megállapították, hogy a vizsgálatba fagott fiatal méheken átlagoson két, a heréken pedig 2,5 atka élősködött. Azt is megfigyelték, hogy azok a hím atkák, amelyek a méhfiasításba tojást raktak az említett fejlődési szakaszban, ha a kaptárban jó az életfeltétel, már arra is képesek, hogy a herefiasításokat is megfertőzzék tojásaikkal. A Varroa atka szaporodásbiológiájának tanulmányozása során a szovjet kutatók azt is megállapították, hogy a hím milyen inteziíással rakja a tojásait a rideg feltételek között. A harminc Celsius fokra beállított termosztátba helyezett' 10—11 napos herefiasítás egyedei ötvenöt-hetvenöt százalékos nedvességtartalom mellett a sejtekből csak a fejlődés harmincadik napján bújtak ki. Ezeken a heréken ugyanis az eredeti, tehát a régi hímatkákat fedezték fel. Ez pedig azt bizonyítja, hogy az említett hőfokon és páratartamon az atkák szaporodása és fejlődése megakad. A Varroa atka szaporodásbiológiájának további megfigyelése, illetve megismerése céljából a szovjet kutatók azonosító módszertani anyagot dolgoztak ki, amely nagyon jó támpontot nyújt a szaporodás és a fejlődés szemmeltartásához. A hímatkák reprodukciós képességét a herefiasításokon tanulmányozták. A laboratóriumi feltételekben ezeket tesztelték, s ennek nyomán fontos adatokat kaptak. Kiderült például, hogy a hímatkák a hetededen méhfiasitásokon nem rakhatnak tojásokat. Az atkák élősködése a méh és a herefiasításokon a sejtek befedése utáni napon vált legintenzívebbé. Ez tulajdonképpen az az időszak, amikor az atkák felkészülnek a tojásrakásra. A hímatkák megújhodása a méhfiasításban általában öt, a herefiasitásban pedig hat napig tart. (Ez a folyamat a méhfiasításokon a fejlődés 12—IS, a herefiasításokon pedig a fejlődés 14.—16. napján megy végbe. A szovjet kutatók által felvázolt adatok figyelmet érdemelnek, és nagyon hasznosak lehetnek a mi feltételeinkben is. Hazánkban szintén jő támpontul szolgálhatnak a Varroa atka fertőzés leküzdésében. J. F. .♦ *1* *1* * ► ♦> ♦> * A Szabad Földműves október 17-1 számában „Jól működő szakkör“ címen egy írást olvashatunk. Mivel hazánkban már több hasonló ifjúsági méhészeti szakkör működik, ezért főleg nekik írok, hogy gyermekkoromban hogyan Ismerkedtem a méhekkel. Azért Írom e sorokat, hogy összehasonlíthassák a múltat a jelennel, s ennek az Ismeretében értékelhessék azt a támogatást, amit ma társadalmunktól kapnak a szép foglalkozás megismeréséhez. Fiatal barátaim arról meggyőződhettek, hogy a ma méhészkedő idős emberek többségének szülei, vagy nagyszülei is méhészkedtek, természetesen kasokban. A méhekkel való ismerkedésem szintén ide vezethető vissza. A múltra az idősebbek persze nem szívesen emlékeznek, mégis szükséges, hogy foglalkozzak ezzel. Édesapám napszámos volt. Aki tudja, hogy ml volt a napszámos sorsa, arról is tájékozódott, hogy miiyen körülmények között élt az ilyen család. Magam is így nevelkedtem. Édesapám egy uraság mindenese volt. Az úr nyaralója a dombon, a községtől 800—900 méterre helyezkedett el. A nyaralóban nem volt víz. A napi szükségletet a mindenes, tehát az édesapám a hátán egy 25 és egy 15 literes fonott üvegben hordta oda. A két üveg víz 40 kilót nyomott, és ehhez még hozzájött a két üveg súlya. Édesapám mindezt a napi munka mellett végezte. Reggel hót érára meghozta a vizet, még aratáskor is. A részesaratás n\ellé feles, vagy harmados kapálást is kapott. Az élet fenntartásához szükséges pénzt tehát nyáron az uradalomban, télen pedig az erdőn kereste meg. Elnézést kérek kedves olvasó, hogy kissé elkalandoztam. Enélkül azonban a kép nem lett volna teljes. Édesapám az uradalomban kezdte a méhészkedést. Az ezzel kapcsolatos költségeket az uraság vállalta. Csak éppen a szakértelem hiányzott. Emiatt úgy döntöttek, hogy talán hasznosabb lesz, ha kasos méhészkedésí folytatnak. A hasznot — egyezmény szerint — fele-fele arányban Osztották el. Nyolc kast vásároltak méhekkeí együtt. Erre jő rajzőév következett/ és az állomány húsz családra szaporodott. A családokat mind meghagyták. Majdnem minden család áttelelt. Én az előző évben fejeztem Ije a nyolc elemit. Tizenöt éves Korban szinte teljes munkaerőnek számítottam. Szüleim aratást vállaltak és kapálást is. Nem lett volna baj, hiszen ha gyerek is az ember, nehezen bár, de megszokja a kemény fizikai munkát. A baj ott kezdődött, hogy a kasos méhészetben a családok rajzani kezdtek, és éppen kapáláskor. Egy két napig a méhek körül tartózkodtam, de megtörtént, hogy éppen azokon a napokon nem rajzoltak, mert beborult, vagy szeles - lett az Idő. Emiatt édesapámmal úgy állapodtam meg, hogy kapálni megyek, s ha kirepül egy raj, akkor az uraság cselédlánya a megbeszélt helyre egy fehér lepedőt terít ki, amit jól láthattam a határból. Az én dolgom az volt, hogy amint észreveszem a fehér lepedőt, azonnal a raj befogására siessek. Mintegy kilométernyire volt az a dombtető a községtől, abová a méheket elhelyezték. Ehhez hozzá jött még az egykét kilométer, ahol éppen kapáltunk. Amikorra a méhekhez értem, az izzadságtól izzadt voltam, s ekkor kezdődött a rajbefogás. A mellektől nem féltem. A könyvekből már tudtam róluk annyit, hogy sikerüljön a rajbefogás. A létra elhelyezésekor az uraság cseléd lánya mindig segített, mert nem nézhette kínlódásomat. A- mikor befelyeztem a befogást, rohantam vissza a munkahelyre, mert szükséges volt a kapálás. Hamarosan vissza is értem, csak az volt a baj, hogy. alig fogtam meg a kapát, a fehér lepedőt ismét kitették. Erre rohantam vissza. Mire odaértem, néha két-három raj volt a fán. Így volt ez a rajzás idején éveken keresztül, és én vállaltam a fáradozást. Néha talán nem a legnagyobb örömmel, hiszen naponta háromszor Is rohannom kellett a rajbefogáshoz. Esténként a kasokba helyezett rajokat a végleges helyre kellett tennem, mert azt tartották, hogy az én lábam még könnyű. Tehát megszoktam a méheket. Számomra az volt a legborzasztóbb, hogy a szorgalmas méheket — kiválogatva a legjobb családokat — minden őszszel lekénezték, hogy elvegyék tőlük a mézet. Húsz család azonban mindig megmaradt. Gyermekfejjel sem tudtam belenyugodni a látottakba. Mér akkor tájt olvastam arról, hogy mi a legszükségesebb a méhek kaptárbatelepítéséhez. Vettek és készítettek néhány kaptárt. Ezek betelepítése után már többet láttam a méhek életéből. Közben öt év telt el, és édesapám meghalt, engem meg behívtak katonának. Kivittek a frontra. Nem is térhettem haza csak a háború befejezése, vagyis a felszabadulás után. A méhesből egyetlen család sem maradt. Az újrakezdésről a Szabad Földművesben már írtam. A kezdeti problémák után méhészetemben sikeres évek következtek. Ma is örömmel gondolok a küzdelemmel teli gyermekkorra. Megérte a szaladgálást, hiszen valójában akkor szoktam, illetve szerettem meg a méheket, a méhészetet. Nekem még hatvanéves koromban Is nagy örömet jelent a méhészet. Kedves jövendő méhészekl Gyönyörű foglalkozást választottatok. Arra hívom fel figyelmeteket, hogy a méhészet nagyon igényes szakmunka. Én ugyanis hatvan éves korban sem merem állítani, hogy a méhészet terén mindent tudok. Előbb elméleti síkon, majd a gyakorlatban ismerkedjetek meg a méhek életével, hogy felnőttkorban szép sikereket érhessetek el. Az apró, szorgos méhecskék sokszorosan visszatérítik fáradozástokat. Ne feledjetek el állandóan tanulni, mert ez a jó eredmények fontos tartozéka. Nagy Kálmán, méhészeti szakoktató Hogyan ismerkedtem a méhekkel? ■ «j»«*« *i* *j* ф «J* *2» *2» »2* »2* Ф *1* «2* Ф Ф «J» Ф Ф ф ф ф «2» ф ф ф «J* ф ф ф ф Ф *2* Ф *2* *5* Ф Ф Ф *2* Ф Ф ф ф ф Ф *2* Ф Ф Ф *2 й В р В В и и Október huszonharmadika új szakaszt nyitott Szlovákia méhészetének a történetében, mert Szálátnyán (Slatina) — a meghatározott időn belül —< átadták rendeltetésének a Körzeti Méhtenyésztő és Nemesítő Állomást. Építését az SZMSZ KB tagjainak a közreműködésével a közelmúltban elhunyt Juraj Feren- Cik agrármérnök, a szövetség központi választmányának titkára, a CSKP KB gazdaságpolitikai irányelveinek a szellemében, továbbá a mezőgazdasági élelmiszeripari komplekszum növekvő közélelmezési feladatainak rugalmas megvalósítása érdekében kezdeményezte. Az avatáson azonban már nem vehetett részt. A körzeti állomás ünnepélyes átadásán Mikuláš Jánl elnökkel az élen részt vett a szövetség központi választmányának a küldöttsége, továbbá azok a méhészek, akik a társadalmi akció keretében az állomás kivitelezésén bérmentesen dolgoztak. Dicséret illeti mindazokat az alapszervezeteket, amelyek az építési feladatok sikerrevitele céljából ösztönözték tagjaikat, hogy a társadalmi munka keretében minél hatékonyabban segítsék a körzeti állomás létrehozását. Ugyancsak dicséretet érdemel a lévai (Levice) Agrostav mezőgazdasági építővállalat munkaközössége, László Tibor építési technikussal az élen, alti az SZMSZ KB megbízásából a munkálatok minőségi kivitelezésére felügyelt. Csak természetes, hogy Török Lajosnak, a szövetség központi választmánya tagjának, az ipolyságl (Šahy) alapszervezet elnökének a közreműködésével az alapszervezet tagsága rendkívül sokat segített a körzeti állomás munkálatain, tehát nem a véletlen műve, hogy ezt Jéni elvtárs különös hangsúllyal kiemelte. A maga nemében egyedülálló állomást avattak Amikor az SZMSZ KB küldöttsége megtekintette a korszerűen berendezett létesítmény épületeit, a kivitelező munkájáról mindenki a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott, de az állomást övező rendkívül szép és egészséges környezet is elbűvölte a szemlélődőket. A körzeti állomás olyan helyen épült, amelynek a környezete a méhek valóságos paradicsoma. Ideális feltételek nyílhatnak ott az anyanevelésre, s a tenyészmunkára. A szövetség persze a tenyésztői munka mellett egyben azt a fontos küldetést is szánta az állomásnak, hogy a lehető legjobban segítse elő a méhkedvelő növények megporzását, vagyis azt, hogy közreműködésével lényegesen javuljon a körzet növénytermesztésének az eredménye. Ez a törekvés is azt bizonyítja, hogy a szövetség központi választmánya minden erőfesszítéssel társadalmunk gazdaságpolitikai főfeladatát, vagyis a növénytermesztés teljes sikerrevitelét szorgalmazza, s ezen keresztül a mezőgazdasági üzeihek termésátlaga növekedjen. Nem lenne helyes, ha a körzet mezőgazdasági üzemeinek a vezetői ezt a törekvést nem méltányolnák. Szükséges tehát, hogy a kiemelt feladat sikeres megvalósítása érdekében a mezőgazdasági üzemek, s a méhészeti alapszervezetek vezetői között kölcsönös jő viszony alakuljon ki. A növénymegporzás jövő évi teendőiről már most tárgyaljanak, kössék meg a kölcsönös előnyökre épülő növénymegporzásl szerződést. Vitán kívüli, hogy a szalatnyat Körzeti Méhtenyésztő és Nemesítő Állomás Szlovákiában a maga nemében egyedülálló ilyen létesítmény. Aki ugyanis évekkel ezelőtt részt vett az SZMSZ IIL kongreszsusán, nem kerülhette el figyelmét Ján Janovic CSc. mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter azon óhaja, hogy az SZMSZ KB tegyen hatékony intézkedést a szalatnyaihoz hasonló körzeti állomások hálózatának belátható időn belüli kiépítésére, s a méhállomány túlnyomó többségét a kultúrnövények megporzásában hasznosítsa, tehát segítse elő a termésátlag növekedését. A farm átadásakor hallhattuk, hogy a szövetség központi választmánya napirenden tartja a körzeti állomások kiépítését. A miniszter elvtárs óhaja nem más, mint elismerése annak, hogy mezőgazdaságunk szerkezetében a méhek megporzó tevékenységét nagyon fontos agrotechnikai tényezőnek kell tekinteni, s aki ezt nem hajlandó tudomásul venni, az lényegében fékezöje a mezőgazdasági termelés kívánt mértékű kibontakozásának, illetve a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításának. A szalatnyai körzeti állomás fajtaazonos méhállományának bizonyos hányadát anyanevelésre használják fel. Arra törekednek, hogy évi átlagban belátható időn belül néhány ezer méhanyát neveljenek a méhészek részére. Örvendetes, hogy az állomás tevékenységét a Liptovský Hrádok-i Méhészeti Kutatóintézet munkaközössége teljes erőfeszítéssel segíti. így minden feltétel adott ahhoz, hogy a kitűzött feladatokat társadalmunk javára sikeresen teljesítsék. Befejezésül talán még annyit, hogy az állomás átadásával párhuzamosan néhány rendkívül hasznos újítást is bemutattak. Köztük láthattuk például az ipnlvsági méhészeti alapszervezet tagjainak elmés megoldását is. Bemutatták egyebek között Török Lajos minden eddiginél jobb megoldású virágporszedőjét, valamint azt a vírágporszárítő szekrényt is, amelyet László Tibor a nagyon gazdag szakismerettel rendelkező méhész készített. Ezt a szárító szekrényt az Agrokomplex ’81 Országos Mezőgazdasági Kiállítás keretében már láthattunk. Ez a berendezés más országok méhészeinek a tetszését Is elnyerte, érthető tehát, hogy élénken érdeklődtek iránta, hiszen szerették volna azt megvásárolni. Amikor megkérdeztem László Tibor elvtárstól, hogy az általa készített virágporszárító szekrény mennvt munkát igényelt, csak mosolygott, és azt válaszolta, hogy sokat. Neki persze az a legfontosabb, hogy a törekvés valóban sikerrel végződött, tehát megérte a fejtörést. Jelenleg persze csak egyedi darabról van szó, tehát időszerű volna, ha valamelyik vállalat elvállalná a szárítószekrény sorozatgyártását. A méhészek ezt minden bizonnyal szívesen vennék. HOKSZA ISTVÁN
