Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-14 / 46. szám
1 1981. november 14. SZABAD FÖLDMŰVES, Mongol kopzőníiffiszoti kills A hazánkban rendezett mongol kulturális napok alkalmával érdekes kulturális esemény részese lehetett a szépet kedvelők népes tábora: Prágában, majd Trnaván rendezték meg a Mongólia képzőművészete című kiállítást, melynek szlovákiai expozícióját látogattuk meg. Miután a Trnavai Városi Múzeum Igazgatója bemutatta Bay Baldant, az Ulánbátor! Múzeum tudományos dolgozóját, a kiállítás gesztorát, így szólt hozzám: gás szépségét. ■ Az egyik kiállítási terem közepén olyan képzőművészeti alkotással találkoztam, melynek kiállítási jogáért bizonyára több rangos múzeum versenyez. — Igen, erről már a sajtó is többször hírt adott. Zanabazar mester Fehér Tarája lírikus finomságával, proporcionális tökéllyel jelenik meg a látogató előtt. És hogy ^pletykáljak“ is valamit erről a „női szépségről“: először jár külföldön, s körútja Láttam, hogy figyelemesen áttanulmányozta a kiállított képzőművészeti alkotásokat. — Igen, így igaz. Éppen ezért megkérdezem, miért választották ezt a kiállítási formát? — Azért, mert teljes képet kívántunk nyújtani a csehszlovák látogatóknak. Arra gondoltunk, ha nem mutatjuk be a 17,—-19. század mongol képzőművészetének legjellegzetesebb alkotásait, akkor az avatatlan néző az újabb alkotások láttán, nem értené meg képzőművészetünk egészét. ■ Zanabazar nevét a legrangosabb művészettörténeti tanulmányokban „piros betűkkel“ jelzik. Szólhatna művészetéről. — Ö a mongol kultúra egyik legkiemelkedőbb alakja. A 17. században Gombodorzsijn Zanabazar alapította meg a bronzöntőiskolát. Ebből az iskolából került ki Akcsoba, Ratnaszamba, Amitaba és Amgaszidi, akik mitológiai túlfűtöttség nélkül fejezik ki az emberi test és a mozSelyemre festett Buddha, az urgint iskolából származó remekmű A szerző felvétele után visszakerül eredeti helyére. Véleményünk szerint nem biztos, hogy a jelentkező nyugati múzeumok tökéletesen meg tudnák óvni ezt a kultúrtörténeti kincset. Ugyanis a keleti képzőművészeti alkotások Iránt aktívan érdeklődnek azok a műgyűjtők is, akik nem mindig tisztességes úton gyarapítják gyűjteményeiket. ■ A 18. és a 19. században a selyem volt az a nyersanyag, melyet a mongol népművészek leggyakrabban használtak fel alkotásaikhoz. — Ezzel tulajdonképpen egy kor igényét elégítették ki az alkotók: az emberek környezetüket lágyabbá, melegebbé kívánták varázsolni, így faliképekkel, kárpitokkal díszítették a kastélyokat, a templomokat és a lakásokat. Az eredeti selyemhez más természetes anyagokat — aranyfonalat, drágakövet — Is felhasználtak a mesterek. ■ A 18. század elejétől a 19. század elejéig hódított Mongóliában a selyemfestészet, e különleges művészeti ág. — Igen, a „Szita-csintamani, Kali Devi“ legismertebb müvek Urgin iskolájából származnak. A természetes anyagokból készített — a mai napig is titoknak számító — festékkel készült művek arról árulkodnak, hogy alkotóik dús fantáziával megáldott emberek voltak, akik szavakkal le nem írható müvekkel lepték meg a világot. В A fából készült, festéssel díszitet maszkok, kisplasztikák a kiállítás legmutatósabb darabjai közé ‘tartoztak. — Valóban. Ezek nem egy „hatásvadász álművész“, hanem Puncag- Oszor mester iskolájának remekei. A nagy művész legismertebb alkotása a Korai-maszk rituális ünnepségeken volt használatos, s rajta a természet alapelemeit: tűz, víz lehet felfedezni. fl A Mongol Népköztársaság megalakulása után a mongol képzőművészetben is nagy változás állt be. Azonban a mi képzőművészek művein is felfedezhető a hagyománytisztelet. — A mai modern képzőművészet szilárd alapokon áll. Művelői ugyanis olyan gazdag hagyományokból meríthetnek, melyekről a fentiekben mér szóltunk. A témaváltás persze mindenki előtt természetes. A gyári munkás és a nomád pásztor leszármazottja a szocialista életmód jeleit magán viselő környezetet választja modelljéül. В A mongol képzőművészek la iránti vonzalmát ezen a kiállításon is tapasztalhattuk. — Ennek legjelesebb képviselőjeként az 1912-ben született Gevseechun Dugarynt említeném. Dekoratív, szinte már a végletekig menő alapossággal kidolgozott faplasztikái több kiállításon képviselték hazánkat. A modernebb, témáját nem a földön, hanem az űrben kereső művész, Csuvamid Legsidijn, aki a Közös űrrepülés című — a kiállításon is látható — művén keresztül az Internacionalizmust és a szocialista országok közötti barátságot fejezi ki. В A modern mongol festészeti irányzat eltér a divatos irányzatoktól. — Igen, s ennek művészeink tudatában is vannak. A mindenkihez szóló realisztikus festészet az, amivel közeledni kívánnak az emberekhez. Ez az irányzat hazánkban táptalajra talált, amit lemérhetünk a következőkben is: nálunk igény van arra, hogy a kohók és a gyárak előcsarnokaiban Is kiállításokat rendezzünk. S ez művészetünk emberközelt mivoltának jele. В A hazai látogató felfigyelt a festményeken észlelhető különleges színkombinációkra. — Ez talán Najdan Ocsirbatyin képein a legszembetűnőbb. Én úgy látom, hogy a természeti adottságainkból adódó fényvisszaverődés különféleségében is kereshető az Önök számára feltűnő színhasználat. A boltíves, impozáns belső térrel rendelkező trnavai múzeum méltó színteret biztosított annak a mongol képzőművészeti kiállításnak, amely — a hozzáértők véleménye szerint — az év legkiemelkedőbb kulturális rendezvényeinek egyike volt. KALITA GABOR 7 Már hagyományosan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának megünneplésével veszi kezdetét a csehszlovákszovjet barátság hónapja. így volt ez az Idén is. A barátsági hónapban a legkülönbözőbb jellegű, de egyöntetűen vonzó rendezvények sokasága gazdagítja a nagy szovjetországről szerzett ismereteinket és fűzi szorosabbra hazánk, valamint a Szovjetunió népei között kialakult baráti kapcsolatot. „Az előző évek tapasztalataiból okulva — mondotta Dr. Karol Savéi, a CSSZBSZ Szlodezvényei közül említést érdemel a CSSZBSZ serlegéért megrendezendő jégkorongtorna, amelynek döntő mérkőzését Zvolenban játsszák. Súlyemelő versenyre Ögyallán (Hurbanovo) kerül sor, továbbá lovaglásban és sportlövészetben mérik öszsze tudásukat sportolóink a szovjet sportolókkal. Szórakoztató-népművelő jellegű a barátsági hónapban megrendezésre kerülő vetélkedő a Mit tudsz a Szovjetunióról? címen. Ez a rendezvény is azt a célt szolgálja, hogy dolgozóink még behatóbban ismerkedjenek meg a szovjetország 0Ж У'0Ж, f A m 1^ A f| А1 A# é A IA wmr&t ÁW j jß Wi/ fiA %j Щ w J 4A vákiai Központi Bizottságának vezető titkára — a barátsági hőnap keretében szövetségünk alapszervezetei az adott munkahely szükségleteit és a dolgozók képzettségi szintjét figyelembe véve, differenciáltan rendezik meg a Szovjetunió békepolitikáját bemutató előadást. Ez azt jelenti, hogy e fő előadást a hallgatóság, a közönség nívója szerint kell megszerkeszteni, kidolgozni és előadni. Elsődleges követelmény azonban, hogy ne elvont, hanem mindenki számára érthető, példákkal és adatokkal kellően alátámasztott legyei^.“ Az előadások és beszélgetések, valamint a többi rendezvény megszervezésében a CSSZBSZ alapszervezetei hatékonyan együttműködnek a Nemzeti Front szervezeteivel. A múlt évek gyakorlatához hasonlóan kerületi és járási szemináriumokon készítették fel az előadókat fontos küldetésükre, felvértezve őket a szükséges ismeretekkel. A CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottsága a barátsági hőnapban országos szemináriumokat rendez a tudományosműszaki együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről, Szlovákia néhány ipari központjában megszervezi a szovjet tudomány és technika napjait a vegyipar, a közlekedés, a bányaipar, a mezőgazdaság, az egészségügy, a számítástechnika és a népgazdaság más ágazatainak tárgyköréből szovjet lektorok bevonásával. A barátsági hőnap sportrenéletével. A szórakoztatás Igényének kielégítését szolgálja a szovjet filmek fesztiválja Is, amelyről lapunk egy korábbi számában már tájékoztattuk olvasóinkat. Idén is megszervezik a szép hagyományokra visszatekintő Puskin-emlékversenyt, a Barátság dalai című vetélkedőt, valamint a gyer»mekrajz-kiállításokat. A barátsági hónap megnyitásán és fontosabb rendezvényein az idén is képviselteti magát a Szovjet-Csehszlovák Barátsági Társaság egy küldöttséggel. Hazánk dolgozói és a szovjet dolgozók személyes kapcsolatainak bővítését szolgálják a barátsági hónapban nálunk időző szovjet turistákkal rendezett találkozások. Hivatásos színházaink és műkedvelő színegyütteseink e hőnapban szovjet szerzők darabjait tűzték programjukra. Több szovjet művész és művészegyüttes fellépése teszi gazdagabbá a barátsági hőnap hangverseny-műsorát. Képtelenség azonban néhány sorra leszűkítve részletesen beszámolni a csehszlovák-szovjet barátsági hőnap minden rendezvényéről. Egyet azonban leszögezhetünk — az idei barátsági hőnap a CSSZBSZ alapszervezeteinek jő munkájával és a Nemzeti Front szervezeteinek aktív hozzájárulásával az értékes rendezvények nagy választékát, tarka palettáját nyújtja, hogy dolgozóink méltóan tehessenek hitet a Szovjetunió iránti őszinte testvériségükről, barátságukról. .—OK— Egy színésznőről többféleképpen lehet írni. Lehet méltatni, mint alapító tagot, mint élszínésznőt, s lehet a tehetségét hangsúlyozni. Én még egy szempontból értékelem Ferenczy Annust, a humor szemszögéből. Hisz többször maga is leírta, hogy ő olyan színésznője a MATESZ-nak, akivel mindig történik valami. Annuska 18 éves volt, amikor egyszer csak elhatározta, hogy nekivág a világnak. Az őt körülvevő világnak és a színház világának, ami benne egyet jelentett az élettel. A Nyltra (Nitra) melletti Gerencséren (Hrnčiarovce) született, s mint a falu egyik hamvas rózsája, jelentkezett az 1951-ben megalakuló Faluszínházhoz. Szerették volna őt lebeszélni, hisz fiatal volt és naiv: sedrécske. Mondták neki a szakemberek, hogy ez göröngyös, kegyetlen pálya, el fog hullani. De ő csak annyit mondott: „Színésznő akarok lenni“. S lett is. Méghozzá milyen? Szerencsére nem vált be a „szakértők“ jóslata, nem hullott el, hanem felfelé Ívelő pályáját ma is figyelhetjük. No, de sorjában. 1952-ben jelentkezik az újonnan megalakuló MATESZ- hoz, Így a hat alapító színésznő egyike. Bája, kisiányos alakja, szőkesége meghatározzák szerepkörét, olyannyira, hogy a rendezők elnézik neki gyerekes hadaró beszédét, selypítő hangját, hisz amit csinál a színpadon, ösztönösen teszi, egyszerűen éli szerepeit. Főszerepet kap a „Tűzkeresztségben“, a „Csikósban“, s ő az „Aranyember“ Noémije. Amint említettem, ekkor még annyira hadar, hogy ebből a darabból had említsek két bakit is, méghozzá egy mondatban. A rendezés szerint odaszalad a mamájához és így kiált fel: Egy nagy tölgyfahajó állt meg az Ogradina )вШ FERENCZY ANNA parton. Annuskának ez így jött ki а száján izgalmában: „Egy nagy tölgyfajó állt meg a dinaduna parton“. S a közönség nerp nevetett (legfeljebb a rosszmájú kollégák), csak mosolyogtak, hisz az életben is beszél így a gyerek izgalmában. Talán így volt hiteles. Aztán következett a „Néma levente“, az „Egy pohár víz“ s az „Ingyenélűk“. Ebben történt egy aranyos "esete. Becsapják őt az emberek és keserűségében egy újabb sértés után így kiált fel: „Mi volt ez, lassan oszlik előttem a köd és én látom, hogy ellenségek vesznek körül!“ Nos az egyik vidéki előadáson az első sorban egy kövér néző elaludt. Almából akkor riadt fel nagy horkanással, amikor Annuska felkiáltott és így félálomban, kidülledő, ijedt szemekkel hallgatta Annuska szövegét: „Mi volt ez? Lassan oszlik előttem a köd, és én látom, hogy ellenségek vesznek körül“. A szerencsétlen néző Ijedten úgy értelmezte, hogy Annuska a horkolásáért szidja őt és nevezi ellenségének, s lesütve szemét olyan kicsire húzta össze magát, amilyenre csak lehetett és az előadás végéig fel sem mert nézni a színpadra. Röstellte is magát, hisz a közönség, de még a színészek is percekig nevettek ezen a rendkívül jől sikerült tréfán. Lehetetlen felsorolni szerepeit, így csak a legagyobb sikereket írom le: a „Három szegény szabőlegény“ fiúszerepe, a „Figaró házassága“ apródja, a „Kisasszonyok a magasban“ vénlánya, a „Rómeó és Júlia“ Dadusa, a „Szélemi boszorkányok“ Proktornéja, s karrierje egyik gyöngyszeme a „Karenina Anna“ címszerepe. Naponta álltam mint szereplő tőle két méterre annál a jelenetnél, amikor a vonat elé ugrik. S naponta láttam őt, ahogy könnyes szemekkel, teljes átéléssel (még háttal a közönségnek Is) tragikus hitelességgel hal meg a kerekek alatt. Hátborzongatóan szép volt a jelenet. De amit magától megkövetelt, azt a partnertől is. Együtt játszottunk a „Kismadárban“, én, mint a férje. Ebben volt egy fergeteges gyorscsárdásunk, talán öt percig is tartott. Engem sokszor szidott, hogy nem táncolok elég gyorsan, vadul. Annyira, annyira, hogy végén már ő diktálta a tempót nekem, ami ahhoz vezetett, hogy a szepsi előadáson (igaz, hogy a kis színházteremben meleg volt, és alig volt levegő) szabályszerűen elájultam. Úgy húztak ki a kollégák a színpadról. Igaz, hogy másnap a szállóban a takarító aszszony gratulált nekem, hogy milyen hitelesen tudtam részesgségemben'1 elájulni. Ha tudta volna, hogy ez igazi volt... Azt írtam az elején, hogy vele mindig történik valami. Nos még egy példa. Oroszkán játszottunk: a cukorgyár udvarán folyik az előadás, Annuska a színpadon. Egyszeresek odamegy a színpad széléhez egy öreg bácsi és botjával megkocogtatja Annuska lábát, mondván: „Hallja, kisasszony! Hol van a maguk vezetője?“ Persze a rendezők eltávolították az öreget, aki éjjeliőr volt, és azt szerette volna megtudni, hogy mikor lesz vége az előadásnak, hogy a gyárkaput becsukhassa. Ehhez ezt a váratlan módot választotta. Sikere Is volt vele, hisz a közönség percekig nevetett a „jelenet“ után. No és legvégül még egy kedves „baki“ a „Windsori víg nőkből“, ahol fergeteges asszonyság figurájával megnevettette a közönséget. A darabban megkérdi Keszeg Tóbiás lovagot, imigyen: „Ugye van magának a mellén egy szemölcse?“. Szinte magától adódott a „bakilehetőség“, amikor Annuska egyik előadáson Így kérdezte Tóbiás urat: „Ugye van magának a mellén egy szemölcsöcse?“ Mint kocsmáros álltam a színen, s hogy ne nevessem el magam, kínomban a kezemben levő boroskancsóból egy hajtásra kiittam az összes vizet. Néha nehéz színésznek lenni, még kis- szerepben is. Utoljára a „Naplemente Rómeóval és Júliával“ című darabban léptem fel vele. Ebben, talán a sors oroenje-képpen egy nyugdíjast játszom már. Sokszor ott álltam a színfalak mögött, s élveztem Annuska játékát, hiteles szavalt és mozdulatait, s vele örültem, hogy a darab végén mégiscsak boldog lesz. Ha Somorjára (Samorln) jön a tár-* sulat, mint néző fogom élvezni játékát, és tudom, hogy á végén a közönséggel együtt én is boldog leszek. , Siposs Ernő % f 4
