Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-14 / 46. szám

1981. november 14,

.SZABAD FÖLDMŰVES

Híven a Nagy Október

szelleméhez

MEGÜNNEPELTÉK A NAGY OKTÖBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 84. ÉVFORDULÓT

A műit héten Prágában ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulójáról. A Kulturális Palota kongresszusi termében rendezett díszünnepségen jelen volt Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök, továbbá a párt és a kormány vezető személyiségei. A díszelnökségben foglalt helyet Alekszandr Platonovics Botvin szovjet nagykövet.

Az ünnepi szónok, Alois Indra, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke beszédében méltatta a forradalom korszakalkotó jelentőségét. Hangoztatta: A Szovjetunió fejlődése meggyőzően bizonyítja, hogy korunk és a jövő a szocializmusé meg a kommunizmusé, amely dinamikusan fejlődő társadalmi rendszer, s páratlan lehetőséget teremt az emberiségnek a társadalmi és gazdasági problémák megoldására.

A Nagy Október tette lehetővé a CSKP megalakulását is. Pártunk alapítói megértették, hogy a bolsevikok tapasztalatai és a Nagy Október eszméi általános érvényűek. Sikereink alapja minden esetben a leninizmushoz való hűség, a szovjet kommunisták tapasztalatainak alkotó érvényesítése, a Szovjetunióhoz fűződő barátságunk megvédése és megszilárdítása volt.

Történelmi áttekintést adva a Szovjetunió békepolitikájáról, kiemelte, hogy Moszkva és szövetségesei azt a reményt keltik az emberiségben, hogy a háborús uszítók kudarcot vallanak, győzni fog a józan ész, és továbbra is az. enyhülési politika lesz az egyedüli alternatíva. Csehszlovákia népe a világ békeszerető népeinek oldalán halad, békés életünk és biztonságunk szavatalója a Nagy Októberi Szocialista Forradalom országához fűződő megbonthatatlan szövetségünk.

Alekszandr Botvin nagykövet beszéde elején a szovjetország építési sikereit méltatta, majd a békeharc kérdéseivel foglalkozott, időszerű külpolitikai kérdéseket.

Hangoztatta, hogy a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak mindene megvan ahhoz, hogy megvédje

létérdekeit. Véleménye szerint minden országnak, minden népnek békére van szüksége. A béke az emberiség közös kincse, ezért védelme és erősítése valamennyi ország közös ügye.

Beszéde végén annak a véleményének adott kifejezést, hogy az SZKP XXVI. és a CSKP XVI. kongresszusának határozatai újabbb nagy távlatokat nyitottak meg előttünk, melyek megfelelnek országaink és az egész szocialista közösség létérdekeinek.

— ★—

A bratislavai ünnepségen megjelent Jozef Lenárt, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, az SZLKP Központi Bizottságának első titkára, valamint a párt és a kormány más vezető személyiségei.

Peter Colotka, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, szlovák miniszterelnök ünnepi beszédében kiemelte az orosz proletárok példamutató hősiességét. A szovjet emberek, az országépítő ötéves tervek hősei őszinte hazafiságot és internacionalizmust tanúsítottak akkor is, amikor szocialista hazájukat a Nagy Honvédő Háború idején ismét védelmezni kellett. Egyúttal nemes felszabadító küldetést is teljesítettek, megmentették a cseh, a szlovák, a lengyel és a többi népet a fasiszta rabságtól és a fizikai megsemmisítéstől..

A CSKP 60. évfordulója kapcsán ismét megemlékezünk az Októberi Forradalom ösztönzó hatásáról, Lenin elvtárs közvetlen segítségéről és a szovjet kommunisták tapasztalatainak jelentőségéről. Most, amikor a CSKP XVI. kongresszusán elfogadott programot megvalósítva építjük a fejlett szooialista társadalmat, szintén az SZKP gazdag tapasztalataiból merítünk annak tudatában, hogy ez a szocializmus és dolgozó népünk érdekeit szolgálja.

A bratislavai ünnepségen felszólalt még Vagyim Sztyepanov főkonzul is. Méltatta a szovjet békepolitikát, mely a forradalom napjai óta mindmáig fontos tényezője a nemzetközi helyzet alakulásának, majd a csehszlovák —szovjet barátsági hőnap jelentőségét. Kijelentette: a barátsági hónapok kommunista pártjainak, szocialista

államaink és népeink állandóan szilárduló egységét és harci szolidaritását, a marxizmus-lenitnizmus örök érvényű tanításához és a szocialista Internacionalizmus elveihez való hűségét bizonyítják.

*—★—1

Moszkvában a Kreml Kongresszusi Palotájában a Nagy Október tiszteletére rendezett díszünnepségen Dmitri] Usztyinov marsall, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, honvédelmi miniszter mondta az ünnepi beszédet. Atekintette a szovjet nép sikereit. Hangoztatta: a párt amellett, hogy elsőrendű feladatának, tevékenysége alapjának tekinti a népgazdaság irányítását, nagy figyelmet fordít a társadalom szociálpolitikai és szellemi fejlődésére is. A munkásosztály, a dolgozó parasztság és a népi értelbiség megbonthatatlan szövetsége évről évre erősödik.

geszéde terjedelmes részében behatóan foglalkozott a béke és a szovjet békepolitika kérdéseivel. Rámutatott az amerikai és a világimperializmus próbálkozásaira, melyek céltáblája az utóbbi időben a Lengyel Népköztársaság. Hangoztatta, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárton belül és a legszélesebbb dolgozó rétegekben erősödik az az elhatározás, hogy szembe kell szállni a nyíltan hatalomra törő antiszocialista erőkkel. A lengyel kommunisták és valamennyi igaz lengyel hazafi ezen az úton bízvást támaszkodhat a testvérországok teljes támogatására.

Usztyinov marsall a szovjet békepolitikáról kijelentette, hogy béketörekvéseink kifejezője a szovjet katonai doktrína. Ez kizárólag a szocialista vívmányok védelmére, a szovjet nép nyugodt munkájának biztosítására, a Szovjetunió önállóságának és területi sérthetetlenségének, barátai és szövetségesei biztonságának szavatolására irányul.

November 7-én a moszkvaiak katonai díszszemlével és a dolgozók felvonulásával ünnepelték a forradalom évfordulóját. A felsorakozott szemlealakulatokat Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter köszöntötte és szemlélte meg, majd a Lenin Mauzóleum díszemelvényéről beszédet mondott.

Ezt követően kezdetét vette a díszszemle, melyet a kisdobosok nyitottak meg, majd az egyes fegyvernemek szemlealakulatai vonultak fel. A katonai alakulatokat a moszkvai dolgozók oszlopai követték, jelszavas tábláik kifejezték hűségüket a proletár internacionalizmus elveihez, a népek békés együttműködéséhez, s a

11. ötéves terv első évi feladatainak sikeres teljesítését hirdették.

Minden nép érdeke a béke

Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, szovjet államfőnek november utolsó hetében megvalósuló bonni látogatása mind a szocialista világ, mind a nyugat-európai országok közvéleménye érdeklődésének előterében áll. Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt kancejlár tárgyalásainak várható légkörére következtethetünk a szovjet vezetőnek abból a nyilatkozatából is, amelyet az ismert Der Spiegel cfmü nyugatnémet hetilapnak adott.

Leonyid Brezsnyev mindenekelőtt leszögezte, hogy a Szovjetunió semmilyen körülmények között sem alkalmaz nukleáris fegyvereket olyan országok ellen, amelyek lemondanak annak gyártásáról és területükön nem tárolnak nukleáris fegyvert. Hangoztatta: — Készek vagyunk arra, hogy szerződéses formában adjunk erről biztosítékot kivétel nélkül minden országnak.

Egy további válaszában Leonyid Brezsnyev a nyugati stratégák és politikusok csalárdságára mutatott rá, mivel el akarják hitetni a közvéleménnyel, hogy létezhet valamilyen korlátozott nukleáris háború. — Ha egyszer a nukleáris háború akár Európában, akár máshol kirobban, elkerülhetetlenül és feltétlenül az egész világra kiterjed. Ilyen a háború logikája, ilyen a korszerű fegyverzet és a nemzetközi kapcsolatok jellege, így hát azok, akik esetleg arra számítanak, hogy meggyújtják a nukleáris máglyát, és közben maguk félrehúzódnak, ne tápláljanak illúziókat, — hangoztatta a pártfőtitkár, majd megjegyjezte: — Véleményünk szerint a leszerelésnek nincsen olyan területe, nincs olyan fegyverfajta, amelyről ne lehetne megállapodásra jutni. Az európai közepes hatótávolságú nukleáris eszközök problémáját is meg lebet oldani úgy, hogy az valamennyi európai nép érdekét szolgálja — meg lehet és meg is kell oldani.

Leonyid Brezsnyev egy további kérdéssel kapcsolatban viszautasltotta a

nyugati propagandának azt az állítását, hogy Nyugat-Európát állítólag „szovjet veszély“ fenyegeti, és konkrét adatokat ismertetett az európai nukleáris erőviszonyokról, összehasonlítás alapján megállapította, hogy a közepes hatótávolságú rakéták terén nagyjából egyenlőség ál fenn a NATO és a Szovjetunió között Európában. Az adatok egyértelműen bizonyítják, hogy mesterségesen kiagyalt a NATO propagandakampánya a Szovjetunió „tűrhetetlen fölényéről“ a közepes hatótávolságú fegyverek terén, a „pótfegyverkezés feltétlen szükségességéről“. Ha már erről van sző, akkor éppenséggel inkább a Szovjetunió vethetné fel a pőtfegyverkezés kérdését.

Leonyid Brezsnyev a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről Géniben felújított tárgyalásokat érintve örömének adott kifejezést, de megjegyezte: „nem lehet azonban elhallgatni azt sem, hogy az amerikai fél részéről — mégpedig meglehetősen magas szinten — mind gyakrabban hangzanak el kijelentések arról, hogy az Egyesült Államokat „a különleges megközelítés“ Illeti meg. Sajátságos előzetes feltételeket szabnak meg: isten mentsen attól, hogy hozzányúljunk az előretolt támaszponton levő amerikai nukleáris eszközökhöz, semmiféle mérlegben se vegyük számításba az Egyesült Államok NATO- szövetségeseinek nukleáris fegyvereit, a tárgyalások körét szűkítsük le csupán a szovjet közepes hatótávolságú rakétákra, amelyeket le kellene szerelni, „cserében“ azokért az amerikai rakétákért, amelyeknek európai telepítését tervezik. Nehéz felfogni, milyen logikára épül ez az álláspont. A ml helyünkben egyetlen olyan állam sem fogadná el mindezt, amely szeme előtt tartja népe biztonságát.

A Szovjetunió nem akar magának előnyös megközelítést kicsikarni. Csupán egyetlen egy dologhoz ragaszkodunk: ahho'z, hogy az Egyesült Államok vegye számításba a mi biztonságunkat, szövetségeseink biztonságát,

mint ahogyan a sajátját mért. A küszöbönálló tárgyalások feladatát abban látjuk, hogy a felek konkrét kötelezettség-vállalására fordítsák le az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét. A Szovjetemé azt szeretné, hogy a küszöbönálló tárgyalások eredményeként csökkenjen a szemben állás szintje, hogy ezzel nyisság meg az utat az európai katonai enyhülés lépései előtt is.

A Szovjetunió tehát határozottan igent mond minden olyan becsületes tárgyalásra, amely a fegyverkezési verseny megfékezéshez, az Igazi leszereléshez vezet. Hiszünk abban, hogy az ilyen tárgyalások szükségesek, hogy reálisak és a magunk részéről hozzá fogunk Járulni ahhoz, hogy sikerrel végződjenek.

Leonyid Brezsnyev a továbbiakban részletesen kitért a SALT-II szerződésre és határozottan síkraszált a SALT-folyamat folytatása mellett. Kiemelte az atommentes övezetek létrehozásának fontosságát. — Észak-Európa korántsem -az egyetlen olyan hely földrészünkön, ahol aktívan vitatják meg az atommentes övezet létrehozásának lehesőtégelt. Ez az eszme igen népszerű a Balkánon, és érdeklődést tanúsít iránta a Földközi-tenger térségének számos országa is. Magától értetődően mi egyetértünk az ilyen eszmékkel.

A pártfőtitkár a Lengyelországgal kapcsolatos nyugati találgatásokra is világos választ adott: Lengyelország a mi számunkra barát, jú szomszéd ás szövetséges. Mi olyan magatartást tanúsítunk iránta, amilyen megilleti a barátot, szövetségest. A Szovjetunió arra törekszik, hogy megkönnyítse a lengyeleknek a kijutást a gazdasági nehézségekből, és Lehetőségeihez képest megfelelő mértékű segítséget nyújt ehhez. Jó lenne, ha a Nyugaton is megértenék, hogy nemcsak a szocialista közösség országainak, hanem Európa valamennyi államának békére és nyugalomra van szüksége — hangoztatta Leonyid Brezsnyev,

Központi bizottsági titkárok találkozója Moszkvában

A szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak a nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárai 1981. november 3-án és 4-én Moszkvában tanácskozást tartottak. A tanácskozáson a bolgár, a csehszlovák, a kubai, a laoszi, a lengyel, a magyar, a mongol, a német, a román, a szovjet és a vietnami testvérpárt kiviseltette magát.

A tanácskozás részvevői a szocialista országok pártkongresszusainak határozataiból, az idei krími tanácskozások, illetve vezetőik más találkozóinak és megbeszéléseinek eredményeiből kiindulva véleménycserét folytattak a jelenlegi nemzetközi helyzetről. Megvitatták a békéért, a szocializmusért és a társadalmi haladás hadállásainak további erősítéséért vívott harcban kialakult együttműködés időszerű kérdéseit. Megbeszélték pártjaik ideológiai munkájának tapasztalatait. Megállapították, hogy a szocializmus világának folyamatos fejlődése az építőmunka új feladatait állítja a szocialista országok kommunista és munkáspártjai elé.

A részvevők rámutattak arra, hogy a nemzetközi helyzet nagymértékben kiéleződött, mert az imperializmus agresszív körei katonai eszközökkel próbálják a maguk javára fordítani az erőviszonyokat a világpolitikai küzdőtéren. Az új típusú nukleáris rakétafegyverek európai telepítésére vonatkozó NATO-határozat, valamint az ugyancsak európai felhasználásra tervezett neutronbomba gyártásának megkezdését kimondó amerikai döntés a fegyverkezési hajsza fokozódásának veszélyét idézte eió, s ez a legkomolyabb következményekkel fenyegeti az európai és a világbékét.

Az imperializmus abban reménykedik, hogy katonai erőfölényre tehet szert a szocializmussal szemben, s ezzel meggyengltl a szocializmus pozícióit, a világ fejlődésére gyakorolt kedvező hatását. Arra törekszik, hogy folytassa gyarmatosító politikáját, elnyomja a népeket, megállítsa és elfojtsa a nemzeti és társadalmi felszabadulásért küzdő mozgalmakat. Mindez összefügg a tőkés világ mély gazdasági válságával, társadalmi és politikai ellentmondásainak példátlan kiéleződésével. Bizonyítja, hogy az Imperializmus saját válságának leküzdése érdekében még a külpolitikai kalandorságtől sem riad vissza, és a válság terheit a népek vállára igyekszik áthárítani.

A tanácskozásról kiadott közlemény rámutat emellett az imperialisták beavatkozási kísérleteire a szocialista országokban, Latin-Amerikában, a karib-tengeri országokban, a Közel-Keleten, Afrika ‘déli részén, Afrika szarván, Délkelet- és Dél- Azsiában és a világ más térségeiben.

A militarista csoportok saját tevékenységük ideológiai elködösltése céljából nagy hangon terjesztik a „szovjet katonai fenyegetés“ légből kapott koholmányait. Ennek ürügyén féktelen ideológiai és propagandahadjáratot folytatnak nemcsak a szocialista országok, hanem gyakorlatilag minden forradalmár, a nemzeti felszabadítás és a béke valamennyi harcosa ellen. A tőkés országokban kibontakozott széles körű és minden eddiginél lendületesebb háborúellenes mozgalmakat, amelyek társadalmi, politikai szempontból igen sokrétűek, úgy állítják be, mintha azokat kívülről szerveznék, és azok ellentétesek lennének ezen országok nemzeti érdekeivel. A tanácskozás részvevői kifejezték meggyőződésüket, hogy a béke és a társadalmi haladás erői képesek meghiúsítani az imperialista terveket, megvédeni a békét, a népek és államok függetlenségét.

Az értekezlet részvevői kifejezték, az általuk képviselt pártok a jelenkor legégetőbb kérdése, a béke megőrzése érdekében készek együttműködni mindenkivel, aki az enyhülés folyamatának folytatásáért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért száll síkra. Különösen fontosak e tekintetben a szociáldemokrata pártok, tömegszervezetek, szakszervezetek háborúellenes állásfoglalásai. A jelenlegi nemzetközi helyzet minden eddiginél erőteljesebben követeli meg a szocialista országok, valamennyi békeszerető erő, minden nép erőfeszítéseinek egyesítését annak érdekében, hogy megakadályozzák a háborút, előmozdítsák az enyhülés, a biztonság és a béke ügyét az egész földkerekségen.

Az értekezlet részvevői Ismételten pártjaik szilárd támogatásáról biztosították a népeknek a szabadságért és függetlenségért, valamint azon szent jogáért folytatott igazságos harcát, hogy önállóan, mindenféle külső beavatkozás nélkül dönthessenek sorsukról, maguk határozzák meg társadalmi, gazdasági fejlődésük útját, leküzdhessék gazdasági elmaradottságukat. Támogatják a népeknek azt a küzdelmét, amely a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos, demokratikus alapokon történő átalakítás sáért, egy új nemzetközi gazdasági rend létrehozásáért, az enyhülésért, a békéért és a társadalmi haladásért folyik.

A tanácskozás részvevői egyhangúlag megállapították, hogy a testvérpártok kongresszusi határozatai —< amelyek a szocialista közösség országai, kommunista és munkáspártjaik együttműködésének elmélyítését tűzték ki célul — a marxizmus-leninizmus és a proletár, szocialista internacionalizmus elvei alapján rendkívül időszerűek. Ezek az elvek magukban foglalják a teljes egyenjogúságot, a függetlenség és a szuverenitás tiszteletben tartását, a belügyekbe való be nem avatkozást, a szolidaritást és a kölcsönös segítségnyújtást.

A testvérpártok képviselői megerősítették, hogy szolidárisak a szocialista Lengyelország kommunistáival és valamennyi lengyel hazafival abban a harcban, amelyet az ellenforradalom és az anarchia népellenes erői ellen, a válság leküzdéséért és a szocializmus megszilárdulásáért, a LEMP-nek a társadalomban betöltött vezető szerepéért, a Lengyel Népköztársaságnak a szocialista közösség szilárd tagjaként való eredményes fejlődéséért vívnak.

A részvevők kifejezték pártjaik eltökéltségét és együttműködési készségét az antikommunizmus, a reakciós burzsoá .ideológia, a szocializmust rágalmazó ellenséges propaganda elleni harcban. Határozottan síkraszállnak a kommunizmus és a béke eszményeinek győzelméért. Kölcsönösen és mélyebben kell tanulmányozni, alkotőan alkalmazni és terjeszteni azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a szocialista országok a fontos gazdasági és társadalmi problémák megoldásában, a párt vezető szerepének érvényesítésében, a szocialista demokrácia és államiság fejlesztésében és az eszmei nevelő munkában szereztek.

A találkozó bolgár, csehszlovák, kubai, laoszi, lengyel, magyar, mongol, német, szovjet és vietnami részvevői nyilatkozatot Írtak alá, amelyben megütközéssel állapítják meg, hogy az Egyesült Államok ismét fenyegeti a Kubai Köztársaságot. Washington ezt azzal a koholt váddal Indokolja, hogy Kuba „beavatkozik“ Nicaragua és Salvador belügyeibe. A kubai kormány hivatalos nyilatkozatban leplezte le az amerikai titkosszolgálat koholmányát, és felszólította az Egyesült Államok kormányát, tárja a világ közvéleménye elé az állítólag rendelkezésére állő „bizonyítékokat“. Amint az várható volt, az Egyesült Államok nem tudta bizonyítani a bizonyíthatatlant. Ennek ellenére fenyegető hangon adta tudtára a világnak, hogy valamiféle „büntetőakciőt“ helyez kilátásba Kubával szemben.

Az amerikai kormánynak ezek a lépései nyilvánvaló kísérletek arra, hogy tudatosan növelje a feszültséget ebben a térségben, nyomást gyakoroljon a független államokra, előkészítse a talajt a Kubai Köztársaság agresszív cselekményére. A Kubai Köztársaság a szocialista államok közösségének tagja. Nagy nemzetközi tekintélynek örvend, s ezt azzal a következetes politikával érte el, amelylyel védelmezi a békét, síkraszállt azért, hogy valamennyi nép élvezhesse a szabad és méltó élethez valő jogát, és megszűnjék a fejlődő országok természeti kincseinek imperialista elrablása. Kuba nagy tiszteletet vívott iki magának az el nem kötelezettek mozgalmában, amelynek maga is aktív részese.

Valamennyi haladó és békeszerető erő, az amerikai Imperializmus új provokációinak veszélyét látva, emelje fel szavát Kuba függetlenségének és szuvdrenitásának védelmében. A Kuba ellen irányuló és a béke ügyét vszélyeztető fenyegetéseknek haladéktalanul véget kell vetnil

A nyilatkozat „El a kezekkel Kubától!“ felhívással fejeződik be.