Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-07 / 45. szám
1981. november 7. SZABAD FÖLDMŰVES 13 a Szovjetunióban kése —, bugahányása és a pillangósok bimbózása. Minden munkát úgy szerveznek még, hogy a teljes virágzás időszakára befejezzék az első kaszálást. A füvek rövid időn belüli betakarítása lehetővé teszi a takarmányok tápértékének több mint 1,5- szörös növelését és további növedékek nyerését. A szénakészítés minősége meghatározott mértékben függ a gépek helyes megválasztásától. Nagy területeken hatékonyan alkalmazzák a KPSZ i—5G fűkaszát és a KSZ—2,1 típusú traktoros fűkaszát. A lekaszált füvet Belarusz traktorra függesztett T—25A, Illetve GVK—6,0 típusú egy vagy kéttagú univerzális rendrakó gereblyével forgatják. A lekaszált tömeget, miután nedvességtartalma csökkent 25—30 százalékra PK—1,6 típusú felszedőboglyázóval rendekbe gyűjtik és azonnal a boglyarakás helyére szállítják. A kazlazást, univerzális PF— 0,5 típusú kazalrakóval végzik, a bálákat PE—0,5 típusú villásrakodókkal kazlazzák. A kaszáláson kívül rendszerint minden műveletet éjszaka végeznek, ami elősegíti a nedvességtartalom teljes megőrzését a levelekben, és a széna minőségének javítását. A széna kb. 30 százalékát fészerbe gyűjtik, amihez négy USZV—10 hideg levegős szellőztető berendezésünk van. A takarmányok laboratóriumi elemzése jó minőségükről tanúskodik. A tizedik ötéves tervidőszak átlagában a betakarított takarmánynak kb. 81—87 százaléka első osztályú volt. A takarmánytermesztés, betakarítás és tárolás gyakorlata megmutatta, hogy elavult az a korábbi munkaszervezés, amikor a termelésért többágazatú, komplex szántóföldi brigádok voltak felelősek. Oj, korszerűbb munkaszervezési formát kellett találni. Három takarmánytermesztő brigádot alakítottak, biztosították számukra a megfelelő gépeket, embereket, vetésforgószakaszokat, eljuttatták hozzájuk a takarmánytermesztési terveket és kidolgozták az anyagi és erkölcsi ösztönzés módjait. A Kommunar kolhoz tapasztalata azt mutatja, hogy a takarmánytermelés tökéletesítése, önálló ágazattá A szénabetakarításban a gépek csoportos bevetését alkalmazzák Fotó: ^-CSTK— való kiemelése lehetővé teszi a haladó technológiák és módszerek szélesebb körű bevezetését, a munkák gépesítési szintjének növelését, a föld és gépek hatékonyabb kihasználását, az ágazat intenzívvé tételének felgyorsítását. A XI. ötéves tervidőszakra célul tűzték, hogy az évelő pillangósok részarányát a takarmánynövények vetésterületében 50 százalékra növelik, fokozzák a vitamindús széna készítését aktív szellőztetéssel. Három egyenként 5000 tonna kapacitású silót létesítenek szilázs és szenázs készítésére, hektáronként 7/8 tonna takarmányegységet és takarmány egységenként 105—110 gramm emészthető fehérjét állítanak elő. Ezek a mutatók minden bizonnyal elő fogják segíteni a tömegtakarmányok termesztési önköltségének csökkentését és az állattenyésztési ágazat jövedelmezőségének növelését az egész gazdaságban. (N. M. SZ.) Nagy figyelmet szentelnek a takarmánytermesztés agrotechnikájának Az idén hozzáfogtak a legelők javításához is. Azzal számolnak, hogy két éven belül 150 hektárnyi legelőt i— amely ezidáig jóformán nem adott termést — rekultiválnak. A rétek és legelők hasznosítása érdekében bevezetik a szakaszos legeltetést. E te kintetben megtörténtek az első lépések. Az idén 30 hektárnyi területen vlllanypásztor segítségével kétszáz üszőt legeltettek, jövőre a tehenészeti telepen farm melletti legelőt létesítenek, ahol ugyancsak bevezetik a szakaszos legeltetést. A TUDOMÁNY és A KUTATÄS SEGÍTSÉGÉVEL A gazdaság tudatosította, hogy csak hatékony intézkedések érvényesítésével képesek kellő szintre emelni a szaravsmarha-ágazat színvonalát. A tehénállományuk jelentős hányada gyenge líasznosságú, alig éri el a kétezer literes tejtermelési átlagot. Viszont az állomány java részét kiselejtezni lehetetlen. Mégis milyen legyen a megoldás? A nitraí Állattenyésztési Kutatóintézet segítségével és módszertani irányításával az idén úgynevezett „tejértékesítés nélküli“ szakosított tehénállományt létesítettek, amely kimondottan hűshasznosságú egyedek előállítására irányul. A módszer lényege, hogy a selejtezéssel kirostált gyenge tejhasznoságú egyedeket legeltetési idényben borjúnevelésre hasznosítják. Egy tehén két ■ borjút nevel fel a legelőn. A tehenek ivarzását úgy szinkronizálják, hogy a borjazás a télvégi és a tavasz elejei időszakra essen. A borjúk a tehenekkel együtt kora tavasztól november végéig a legelőn tartózkodnak. A háromszáz kiló élősúly elérésekor a bikaborjúk intenzív hizlalásra, az üszők pedig továbbtenyésztésre kerülnek a járás többi gazdaságába is. Ez a módszer több előnnyel jár. Elsősorban jelentős mennyiségű abrakot takarítanak meg. Hiszen az állatok takarmányát a legelő nyújtja. A tartási technológia költségei alacsonyak. Emellett munkaerőt takarítanak meg, hiszen a legelőn egy ember képes ellátni az állatokat. A főállattenyésztő elmondotta, hogy ezáltal mód nyílik majd arra is, hogy a munkájukat hanyagul végző dolgozókat kevésbé felelős munkabeosztásba helyezzék át. ÉSSZERŰ BERUHÁZÁSSAL AZ ÖSSZPONTOSÍTÁST SZORGALMAZZAK A régi, elavult istállóik már nem felelnek meg a korszerű termelés követelményeinek. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztési programja több beruházást követel. A gazdaságban a figyelmet elsősorban a rétekre és a legelőkre összpontosítják. Megteremtik a szakaszos legeltetés feltételeit, vizet biztosítanak s hangárszerű, könnyen áthelyezhető szállásokat létesítenek. Jövőre a gímesi (Jelenec) részlegen egy korszerű nyolcszáz férőhelyes tehénistállót helyeznek üzembe, ahová egész tehénállományukat összpontosítják. A Iadicel részlegen egy éve üzemel a központi borjúnevelde. Az idén befejezik az ötszáz férőhelyes hizlaldát. Az idén a növendékállatokat egy fóliasátras — 250 férőhelyes istállóba összpontosítják. A könnyű szerkezetű létesítményt kísérleti céllal építettek. Említést érdemel, hogy a nehezen hozzáférhető legelők területük kétszáz hektár — maximális kihasználása érdekében a közeljövőben ezerötszázra növelik juhállományukat az eddigi kilencszázról. Az eddigi intézkedések és a távlati elképzelések arra engednek következtetni, hogy a gazdaság vezetősége igyekszik feltárni a szarvasmarhatenyésztés fellendítésének lehetőségeit. Igaz, több feladat még megoldásra vár. Főleg az emberek nevelése, a becsületes munkára való szoktatása. Ebben fontos szerepet tölt majd be a szakmai képzettség növelése, valamint a hatékony erkölcsi és anyagi ösztönzők érvényesítése. Egy. bizonyos: az első lépések biztatóak. KLAMARCSIK MÄRIA Szocialista mezőgazdaságunk kulcsfeladata: a szarvasmarha-tenyésztés hatékony fejlesztése. E feladat maradéktalan teljesítése elképzelhetetlen egészséges borjúállomány nélkül Fotó: ČSTK, kov. ■аааавааваааааваааааааааав1 Äz ímelyi (Imeí) Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz állattenyésztési ágazatának dolgozói az idén ismét példás feladatteljesítéssel üdvözlik a barátsági hónap kezdetét. Az emberi igyekezet ezúttal is meghozta a várt sikert: az ágazát pozitív mérleggel zárta a háromnegyedévet. — Az ágazat dolgozóinak sikerrel koronázott igyekezete valamenyiünket örömmel tölt el — hangsúlyozta Borsányi Menyhért agrármérnök, a szövetkezet elnöke. i-, Miért is tagadnánk: tulajszázhatvan százalékos tervteljesltésről beszélnek. A SERTÉSGONDOZOK ÍGÉRETE: BEHOZZAK A LEMARADÄST Ha csupán annyit mondunk, hogy a szövetkezet szeptember végén 2,39 százalékkal túlteljesítette időszaki húseladási kötelezettségét, akkor — bár igazat szzólunk, mégis — félrevezetjük az olvasót. Mert ha a választék szerinti teljesítést vizsgáljuk, azonnal kiderül, hogy az első adat ismeretében példásnak hitt gazdaságnak bizony adóssága is van. összesen tizenhárom tonna sertéshúsról, valamint három és fél tonna juhhúsról van szó. Igaz, az utóbbi A CSSZB EFSZ állatgondozói teliesitik feladataikat donképpen az állattenyésztés eredményességétől függ, hogy milyen mérleggel zárjuk az évet. Mert a növénytermesztési ágazatban dolgozóknak az idén vajmi kevés okuk van az örömre. Merész elképzelésekkel indultunk, de az elemi csapások keresztülhúzták a számításainkat. A kora tavaszi fagyok és a nyárvégi jégesők tönkretették a szőlőt, a dohányt, az egyébként gazdag őszt ígérő kertészeti növényeket, és persze a gyümölcsészetben is tetemes kárt okoztak. Az elemi csapások okozta kár mintegy kilencmillió koronát képvisel. Ilyen feltételek közepette érthető, hogy a közös valamennyi tagja kétszeresen örül az állattenyésztési ágazat sikereinek. Az állattenyésztők pedig igyekeznek; most lehet, és kell is bizonyítaniuk. A közeli és a távolabbi jövő szempontjából, egyaránt fontos, háromnegyedévi eredményeik biztatóak. 36 EZER LITER TEJ TERVEN FELÜL Az 1973 hektáros mezőgazdasági, illetve 728 hektáros szántóterületet művelő gazdaság jó eredményeket mutató szarvasmarhatenyésztést folytat. Több mint másfélezer szarvasmarhát, illetve ötszázhúsz tehenet tartanak, ami jelentős teher egy ekkora szövetkezetnek. A terv szerint ebben az évben 225 tonna marhahúst és 1 millió 595 ezer liter tejet kell értékesíteniük. A szeptember végi felmérés arra utal, hogy a szövetkezetesek jól láttak hozzá a nem kis feladat teljesítéséhez. Kilenc hónap alatt tiz százalékkal több marhahúst adtak el. mint a múlt év azonos időszakában, így időszaki feladatukat több mint tizenhat százalékkal túlteljesítették. A tehenészetben dolgozók is kitettek magukért, hiszen értékesítési kötelezettségeiket 36 ezer liter tejjel túlszárnyalták. Tavaly tehenenként! átlagban 3400 liter tejet termeltek, viszont az idén előreláthatólag túljéolk a 3500 literes átlagot. S amiről szintén szólni kell: a teinek minden csöppjét az első minőségi osztályban értékesítik! Hogy mennyi abrakot áldoz a szövetkezet a kiemelkedő hasznossági szint megőrzésére? Csodálkozni fognak: literenként tizennyolc-huszonkét dekát. Viszont már évekkel ezelőtt megteremtették a feltételeket ahhoz, hogv a növénvtermesztés hiánytalané! k'szoleália az állattenyésztést. Körültekintő rét- és legelőgazdálkodást folytatnak, harminc hektáros szántóföldi legelőink van, tarlókeverékeket és takarmánvrénát termetnek, sok minőségi szénát, takarmánylisztet és szemcsézett tápot készítenek, s a kukoricaszárat is begyűjtik, hogv valóban gazdag készlettel biztosíthassák a kellő termelékenységi színvonalat szavatoló teleltetést. Imelven régi szokás, hogy a nem hagyományos takarmánytermő területeket f folyópartok, töltésoldalak) is rendszeresen trágyázzák és ápolják, s a mintegy tiz hektáros területről kézzel, társadalmi munkában gyűjtik össze a minőségi szénát. Az sem elhanyagolható, hogy a terményszárító viszonylatában azért lett mínuszos tétel, mert a vágóhíd — a fogyasztót kereslet csökkenésére hivatkozva — nem fogadta el a felkínált vágóállatokat. Viszont a sertéstenyésztésben az első félévi „botladozás“ okozta a lemaradást. Az utóbbi negyedévben felmutatott 56 dekás darabonkénti gyarapodással már nem lehetett „szépíteni“ az első félévi lemaradást. Régi szokás, hogy ilyenkor a takarmányok minőségére, esetleg az ellátás rendszertelenségére hivatkozunk. Szokás, nem megoldás. A tápok minőségét behozatali lehetőségeink és önellfitottsági gondjaink befolyásolják. Feladatunk, hogy a rendelkezésre álló takarmányokkal alapozzuk meg a lehető legeredményesebb termelést. A szövetkezet példás hozzáállását dicséri, hogy a nyerstermelésben már behozták a lemaradást ,és Ígérik, hogy év végéig a társadalmi elvásároknak megfelelő, értékesítési kötelezettségüket is teljesítik. PECSENYECSIRKÉK A PADLÁSTÉRBEN A szövetkezet elnöke újságolta, hogy a régi, elavult épületekben egyre ráfizetésesebb volt a tojástermelés, tehát nem erőltették tovább a dolgot. Viszont nem akarták kihasználatlanul hagyni a termelői kapacitásokat, ezért baromfihizlelással kezdtek foglalkozni. A régi, mélyalmos tojóházban, kiöregedett istállókban, meg a teli én istá 11 ók padlásán az idén kétszáznegyven tonna baromfihúst termelnek. De az is lehet, hogy valamivel többet, hiszen a háromnegyedévi értékesítési feladatukat hat tonnával túlteljesítették. Mondják, hogy a baromfihústermeléset mérsékelni szeretnék. Borsányi mérnök ezt így indokolta: — Tulajdonképpen szükségmegoldásból tartunk baromfit, hogy nyújtani tudjuk az igényelt húsmennyiséget, és tartani tudjuk a nyerstermelési és bevételi színvonalat. Viszont tudjuk, hogy más, kedvezőbb anyagi-műszaki felkészültségi gazdaságok e téren jobb eredményeket tudnak fölmutatni. Nálunk egy kilő baromfihús kitermeléséhez körülbelül 2,60—2,70 kilogramm erőtakarmányra van szükség. Meg egyébként is: a járási elképzelések értelmében sertéshústermelésre szakosodunk. A tehénistállők tfz millió koorna ráfordítást Igénylő korszerűsítését két év múlva befejezzük, s közben felépítjük az ezer férőhelyes, automatizált sertéshizlaldát. Ha elkészül, jelentőesn csökkenthetjük a baromfihizlalást, hiszen évente kétszáz tonnával több sertéshúst adhatunk piacra. KÄDEK GABOR A
