Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-04 / 27. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. július 4. 4 Kiértékelték a mezőgazdasági újítúmozgalom múlt évi eredményeit Az emberi taläekonvsag -kincs Vizsgáljak a helyzetet határon belül vagy külföldön, a képlet mindenütt igaz: manapság csakis az a termelőegység lehat életképes, amelyik új ismeretekkel, előrehaladást segítő technikai vívmányok aplikálásával teremt értékeket. Ennek ez értékteremtésnek az alapja természetesen nemcsak a tudományos szférákban születik, hanem közvetlen в munkahelyeken, az íróasztal, a munkapad mellett: a mezőgazdaság vonalán jő példa erre az űjftőmozgalml tevékenység, mely ma már komoly eredményekkel is dicsekedhet. Az utolsó öt évben és 1980-ban elért sikereket és felmerülő gondokat elemezte a Nitrán megtartott értékelő gyűlés, melyen részt vettek Szlovákia legjobb újítói, a mezőgazdasági ájitómozgalom nesztorai. gatóságai a 38. helyen végeztek.. A versenybizottság értékelte azoknak a legjobb nemzeti vállalatoknak „újítási aktivitását“, melyek a mezőgazdaság hatáskörébe tartoznak. Itt a sorrend a következő volt: az első helyezést a trnavai, a másodikat a luőeneci, a harmadikat a pezinokl gép- és traktorállomás újítói érdemelték ki. Mint minden évben, most is jutalmazták azoknak az újítóknak a munkáját, akik újításaikkal a legtöbb népgazdasági hasznot eredményeztek. Michal Kučera —, aki ebben a kategóriában abszolút győztes volt —, újításaival kétmillió harminckilencezer ötszáz koronát „hozott“ vállalata és a népgazdaság konyhájára. A földgazdálkodási tervezési hivatal dolgozója már évek hosszú során kitűnő munkaeredményeket ér el, amit az is bizonyít, hogy Szlovákiában egyedül 6 viseli az érdemes újító címet. son be újítási javaslatot. Sajnos nem így történt. A rozsnyói járás mezőgazdasági igazgatósága például mindössze egy újítási javaslatot „forgalmazott“ a járás szövetkezeti körében, ami azt eredményezte, hogy 100 dolgozóra 82 korona „újítási érték“ jutott. Megdöbbentőek ezek a kimutatások, melyeknek megismétlődniük nem szabad. Ha már a járási kimutatásokról beszélünk, hadd említsünk meg egy kirívó esetet: Szlovákia harminchat járása közül — a jm-ik versenyében — a komáromi (Komárno) járás újítói — a 28. helyen(l) végeztek. Mivel mi jól ismerjük az említett járás mezőgazdasági termelőegységeit, azt is tudjuk, rengeteg olyan kiváló gépszerelő vagy más szakember dolgozik ezekben a szövetkezetekben, állami gazdaságokban, akik valóban hasznos újításokkal segítik elő termelőegységünk munkáját. De vajon hol rekednek meg ezek az ötletek, a gyakorol— ál Mezőgazdasági üzemeinkben számos olyan gépjavító dolgozik, aki munkáját nemcsak rutinszerűen, mechanikusan végzi, hanem olyan újításokat „szül“, melyek egész társadalmunk ügyét szolgálja. Fotó: -kalita-Csendet kérünk Vannak eredmények Áz értekezleten közölt adat valóban biztató: összehasonlítva az 1976- os és az 1980-as évet, a beadott újítások száma az említett időszakban 82 százalékkal nőtt. Ez figyelemre méltó eredmény, melynek pénzben kifejezett értéke — szintén öt év eredményét felmérve — 536 millió 500 ezer korona volt. A 17 978 újításból 13 300-at realizáltak: ebből a járási mezőgazdasági igazgatóságok illetékes gépesítési osztályainak alapegységei 6143 beadott újításból 5253- at megvalósítottak, ami a fent „kivetített“ — és összesített — adat mellett valóban kiemelkedő eredménynek számít. örvendetes fejlődésnek könyvelhető el az, hogy a mezőgazdasági épltővállalatok vonalán 282 százalékkal nőtt az újítások száma. Az már persze korántsem bíztató, hogy a 238 tematikai feladat közül 84-et megoldottak, amiből csupán 22 került megvalósításra. Az utolsö öt év eredményeit vizsgálva az 1980-as évben születtek a legkiválóbb eredmények. A jmi-k gépesítési osztályai tavaly 1486 újítást adtak be és továbbítottak, melyből 1262 került a gyakorlati alkalmazásra. Ennek összértéke 53 millió 700 ezer korona volt. Felsorakoztak a legjobbak Kormányunk, párt- és állami szerveink mindig ts értékelték azoknak a lelkes, önfeláldozó embereknek a munkáját, akik nemcsak hogy teljesítik a rájuk bízott feladatokat, de ezenkívül szellemi értékeket teremtő alkotó munkát Is végeznek. A Szlovák Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége kiértékelte, majd kitüntette azokat a személyeket, termelőegységeket, melyek a legjobb eredményeket érték el 1980-ban, a mezőgazdasági újítómozgalom területén. Az alábbiakban ezeket a versenyeredményeket Ismertetjük: a járási mezőgazdasági igazgatóságok versenyében, ahol az újítőmozgalomban elért eredményeket értékelték, így alakult a helyzet: »— az első a Trnavai Jmi lett, ahol az egy dolgozóra eső újítási érték 44 525 korona, •- a második helyezést a Bratislaval Jmi érte el, i— a harmadik helyen pedig a Dunaszerdahelyl [Dunajská Streda) Járási Mezőgazdasági Igazgatósága végzett. Aránylag jő eredményekről tanúskodó negyedik helyezést az újvári (Nové Zámky) járás mezőgazdasági igazgatósága nyerte el. Az említett járások mezőgazdászai valóban szép eredményeket értek el az úlftómozgalomban, de nézzük azokat a körzeteket, melyek dicséretet nem Igen érdemelnek. A Stará Eubovňa-i járás a 32., a humennéi a 33., a rimaszombati a 35., a rozsnyói (Roíűaval járás mezőgazdasági lgaz-A második helyen Štefan Szabó, Leonard Bulla, Marián Peťovský mérnökök végeztek, akik mind a hárman az alekSlncel Új Élet Efsz (nyitrai járás) dolgozói. A harmadik helyet Milan Simon ős Beck 2k)ltán agrármérnök szerezte meg. A hiányosságok kiküszöbölése — közérdek Akit némileg érdekel gazdasági életünk helyzete, az jól tudja: a mezőgazdasági termelést — a hetedik ötéves terv folyamán tizenkét-tizenhárom százalékkal szükséges emelni, őszintén szólva ez nem kis feladat. Méghozzá azért nem, mert a világ árpolitikájában nem „állandósult“ a helyzet: a nyersanyagok, a gépberendezések árai állandóan „mozognak“, s nem le, — hanem felfelé. Tehát minden termelőegységnek — legyen az nemzeti vállalat vagy efsz — a haladást szolgáló intézkedésekre kell törekednie. Annak érdekében, hogy a Jelenlegi ötéves tervidőszakban az ■»■■■■■■■■■■■■■uuiBuanuufiwnuiiu újítómozgalom területén ne forduljanak elő olyan durva hibák, mint korábban, a nítral értekezlet feltárta azokat a hiányosságokat, melyek a haladás útjában állnak. Szinte hihetetlen — de sajnos igaz hogy egyes mezőgazdasági vállalatok vezetői nem hogy támogatnák, de fékezik a mozgalom fejlődését. Annak ellenére, hogy az SZLKP KB 1979-es márciusi ülésén határozatba foglalta, minden egyes termelőegységben fejleszteni, támogatni kell az újltómozgalmat. Ezt sajnos sok helyütt nem tartják be. A jövőben az Illetékes szervek komoly intézkedéseket foganatosítanak, szankciókat alkalmaznak annak érdekében, hogy csökkenjen a mozgalmat nem támogató passzív vezetők száma. A fent említettek összefüggésben vannak a következő kimutatással Is: a MÉM 1979-ben határozatba foglalta: 1980- ban minden egyes szövetkezet nyújtlatban is megvalósított újítások? Kellő információ és ismeretanyag birtokában kijelenthetjük az említett jmi illetékes szerve felelőtlenül végzi munkáját, s nem alkalmazza a felelősségre vonás, a számonkérés jól bevált gyakorlatát. [Magának az újítónak ugyanis nincs sem Ideje, sem módja arra, hogy újításának technikai rajzait elkészítse, majd a javaslat útját jogilag egyengesse. Az újítások „összegyűjtése“ a gazdaságoknak és a járás újítási előadóinak a feladata.) Az említettek terén nem kedvező a helyzet az állami gazdaságok vonalán sem. Ismét egy példa: míg ugyanis a SLOVOSIVO magnemesítő vállalat úszori (Kvetoslavovo) részlegének 341 dolgozója 10 újítás jutott, a Lévai (Levice) Állami Gazdaság kétszer ennyi dolgozójára csupán egy. Olyan számadatok ezek, melyek mögött nagy hiányosságok rejlenek. KALITA GÁBOR A zaj a civilizált ember egyik ellensége. Világszerte tapasztalható Jelenség, hogy a tömegtájékoztató eszközök nagyon gyakran bő terjedelmet szentelnek — a csendnek. Fórumot biztosítanak a csendnek és — képletesen szólva — a zajról beszélnek. A zajról, amely megöli a csendet. A za) ugyanis a technikai fejlődés velejárója, de mint ilyen az emberiség egyik legnagyobb csapása, amely megkeseríti és megrövidíti a modern ember életét. Annyira terhes már a mai ember számára, hogy sokan elvágyódnak egy lakatlan szigetre, ahol nem berregnek a motorkerékpárok, traktorok, nem dübörögnek teherautók és autóbuszok, ahol nem bömböl a szomszéd rádiója, televíziója vagy lemezjátszója, ahol nem csapkodják az ajtókat, s nem ordítoznak az emberek. Más kérdés persze az, hogy ezek a szigetemberek meddig bírnák az életet a technika csodálatos vívmányai és embertársaik nélkül. Orvosi szempontból a zaj elsősorban a hallószervekre hat károsan. Az állandóan erős zajban dolgozók — mint a kovácsok, kazánkovácsok stb. — hallásélessége fokozatosan csökken, és idővel a megsüketülés réme fenyegeti őket. De a zajnak van más következménye is. Bárki tapasztalhatta vagy tapasztalhatja, hogy egy váratlanul ért zörejre ösztönös ijedtséget érez, vérnyomása felszökik és a szíve hevesen ver. A szervezetben ilyenkor csak lassan áll helyre a normális állapot. A zaj fokozottabb mértékben veszi igénybe az idegeket, az energiát von el a szervezettől és végeredményben csökkenti munkateljesítményüket. Szakemberek megállapították: már normálisnál hangosabb beszéd is elegendő ahhoz, hogy a vegetatív idegrendszert károsan befolyásolja. És miután a belső elválasztásé mirigyek a vegetatív Idegrendszer befolyása alatt állnak, károsodnak azok is. Változás következhet be intenzívebb zajártalomra a gyomornedv összetételében is, ahogy azt például az acélművek munkásainál megfigyelték. Huszonöt százalékkal csökken a látásélesség is, ha a nemkívánt zaj a 90 phont eléri. De mit is kell ezalatt értenünk? Széles körben ismert, hogy a zaj erősségének mérésére ma már műszerek állnak rendelkezésre. Ha a hallhatóság határa nulla, a normális beszéd 60 phon, a nagyforgalmú utcáé 70, a közvetlen közelről hallatsző repülőgép motorjáé 120 phon erősséget Jelez. A maximális határ, amit még fülünk elbír, 130 phon. Ezen az értéken felül már a zaj elviselhetetlen és legalább olyan fájdalmas, mintha szúrt, vagy vágott sebet kaptunk volna. A lárma megszüntetését egymagában a tudomány természetesen nem tudja elérni. A zajellenes küzdelemnek — különösen tavasszal és nyáron, amikor kitárulnak az ablakok s többet tartózkodunk a szabadban — mindenütt magánál az embernél kell kezdődnie. Lehetőleg kerüljük a hangos beszédet, az ajtók csapkodását, ne bömböltessük rádió- és televíziókészülékünket, lemezjátszónkat, magnetofonunkat. Azpkat a zajokat pedig amelyeket a technika hozott, a technikának kell megszüntetnie. Szerencsére erre már többféle módszert, Illetve eszközt használnak a világon. Egyebek mellett ma már olyan autómotorokat gyártanak, amelyek szinte hangtalanul működnek és a motorkerékpárok süketítő berregését ts igyekeztek a minimálisra csökkenteni. Sok helyen az úttesteket hangtompító anyagokkal burkolták és a lakótelepek panelházainál is próbálnak Jobb hangszigetelőket beépíteni. Sok helyen azért tilos az autóduda használata, stb., hogy a Járókelők és lakosok idegeit, valamint egészségét kíméljék. A lárma és a zaj elleni küzdelem az utóbbi időben mindenütt, így hazánkban is erőteljes lendületet vett. S ha nem is sikerül a zajártalmakat teljes egészében megszüntetni, mégis arra kell törekedni mindenütt — falun és városon egyaránt, hogy olyan szintre csökkentsék, amely nem ártalmas a fülre, s az idegrendszerre. Kanizsa István Utazunk, utazgatunk... Évről évre növekszik az utasforgalom a vonatokon és az autóbuszokon egyaránt. De azzal sajnos nem dicsekedhetünk, hogy enneik arányában növekedne az utazás kulturáltsága Is. Ennek kettős oka van, az egyik: a közlekedési vállalatok meglehetősen kevés gondot fordítanak arra, hogy a várótermekben — vidéken és városban egyaránt — rend és tisztaság fogadja az utasokat. Sőt nem kis számban akad olyan váróterem, ahová az utas nem szívesen megy be és tölti el a „várakozási időt“, mert a váróterem tisztaságéval nincs minden rendjén. De még ennél is riasztóbb az a körülmény, amely az egyes személyvonatok mellékhelyiségeiben uralkodik. Az utasfülkék tisztasága sem kifogástalan. Az ablakokon alig lehet kilátni, s a hulladékgyűjtők rendszerint dugig vannak. Az autóbuszjáratok vidéki megállóhelyeit senki sem takarítja, és elhanyagoltak az esőbeállóik. A másik dolog pedig: mi utazó emberek sem vagyunk angyalok. Szemetelünk, és ml tagadás, akadnak olyan lelkismeretlen emberek is, akik a rongálástól sem riadnak vissza. Sőt! Kedvüket lelik benne. Köztudott, hogy minden évben május végén változik a tömegközlekedési eszközök menetrendjének Ideje. így volt ez a múlt hónap végén is, amikor a közlekedési vállalatok dolgozói új menetrendet ragasztottak az autóbuszjelzőtáblákra, hogy az utasoik Informálódhassanak az új menetrendről. Sajnos, már nem egy helyen tapasztalhattuk, hogy az autóbuszmegállóban letépték a menetrendet, lefeszítették a padokat, s elgörbítették a jelzőtáblát. Ennek hiányát bizony a legjobban az utaző ember érzi, aki sokszor órákat állhat a megállóban anélkül, hogy tudná az autóbusz indulásának pontos idejét. Ha utazunk, bizony ez nagyon kellemetlen dolog mindnyájunk számára. Bosszankodunk, és nemegyszer a külföldről érkezett utasok előtt szégyenkezünk is, hiszen van miért, mert ezek a jelenségek nem öregbítik jó hírnevünket. — A közlekedési morál helyreállítása érdekében mindenkinek többet kell tenniel A Csehszlovák Autóbusz Közlekedési Vállalatnak, az Állami Vasútnak és természetesen nekünk, utasoknak isi JÁMBOR VALÉRIA Addig, míg nem késő... A képen tűzbiztonsági kellékek láthatók: traktorra szerelt szikrafogó, figyelmeztető tábla, egy arató-cséplőgépen söprő, tűzoltókészülék, amelyek egyben hadd szolgáljanak figyelmeztetőül. Azok a mezőgazdasági vállalatok, melyek gépeiket még nem szerelték fel a tűzmegelőzés kellékeivel, ezt okvetlenül tegyék meg. Ugyanis az említett eszközök nélkül egyetlen gép sem vehet részt az aratásban.
