Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-11 / 28. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES, 1981. július lí. & méhészét ф méhészét ф mEhEszet ф méhészét ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф] méhészeti termék A méhészet mesterségét manapság sajnos csupán az Idősebb (korosztály kedveli. A fiatalok nem rajonganak érte. Kockázatosnak, túlzottan költségesnek tartják. így a kiöregedett s az elhúnyt méhészek helyett alig van utánpótlás. Valamit tenni kéne. Ügy érzem, hogy a fiatalok körében a méhészetet nem propagáljuk eléggé. Ebben a kérdésben elsősorban is a mező- és erdőgazdasági tárcához tartozó intézményeknek, a fő- és középiskoláknak, továbbá a mezőgazdasági üzemeknek kellene többet tenni. Az ügyet szolgálná persze az orvosok és a természetvédők népszerűsítő munkája is. Azzal sem lehetünk elégedettek, amit a napi sajtó és a folyóiratok tesznek a méhészet népszerűsítése érdekében. A dolgok mélyreható megvilágítása valószínűleg megszerettetné a fiatalokkal a méhészet mesterségét. Fájdalom, hogy európai viszonylatban lemaradtunk a virágorban rejlő értékek feltárásával és hasznosításával. Az MNK-ban például konzervdobozban, csomagolt virágport kaphat az érdeklődő, nálunk viszont a virágport alig ismerik az emberek. MIT TARTALMAZ A VIRÁGPOR? Fehérjét, szabad aminosavakat, cukrot, ásványi anyagokat, vitaminokat, növekedést serkentő és hormonanyagokat, zsírokat, illatanyagokat és vizet. Az egészséges élethez mindezek az ember számára is szükségesek. A virágpor vízkészlete a fajtától függ. Ez azért fontos tényező, mert a virágpor csak kiszárítva tárolható, különben megpenészedne. Előfordul, hogy télen a sejtekbe gyűjtött virágpor a kaptárban megpenészedik és hasznavehetetlenné válik, azért a méhek tavasszal kihordják. A virágporban csak kis mennyiségű ásványi anyag van. Étrendi hatása azonban végtelenül nagy. Kálium, magnézium, kalcium, réz, vas és más ásványi alkotórészek vannak a virágporban, melyeknek hiánya különféle kellemetlen tüneteket, elváltozásokat okozhat a szervezetben. A virágporban hasznos zsírsavak, telítetlen zsírok vannak. Köztük olyan esszenciális zsírsav is, amelynek előteremtése a magasabb rendű állatok részéről is lehetetlen. A virágporban szinte valamennyi vitamin fellelhető: A, D, E, Bi, B2, Вб, В12. Az utóbbiakból meglehetősen sok van a virágporban. Nem a véletlen műve, hogy a méhek a virágport fehérjeforréskénjt hasznosítják a lárvák táplálásában. Más élelmiszerekkel összehasonlítva azt láthatjuk, hogy 100 gramm virágporban annyi aminosav van, mint például fél kiló marhahúsban vagy hót darab tojásban. ORVOSSÁG is a VIRÁGPOR Megállapították, hogy a virágpor baktériumölő anyagokat is tartalmaz. A vele végzett klinikai kísérletek azt bizonyították, hogy a pollen csodálatosan szabályozza a bélműködést. A vérszegény gyerekeik esetében a virágpor adagolásának jóvoltából növekedett a vörös vérsejtek aránya. Az idősebb emberek és a gyengélkedők testsúlya a virágpor kúra után lényegesen javult. A virágpor fogyasztása könnyebbé teszi a szellemi munkát. Lassabban hat, mint a kávé, de hatása minden káros következmény nélkül tovább tart, mintha kávét fagyasztanánk. A virágpor javítja látási viszonyainkat is, mivel reboflavint tartalmaz. " A virágporos készítményekkel a kozmetikusok is nagyon kedvező eredményeket értek el. Súlyos prostata bántalmak esetén lényeges javulást hozott a virágpor kúra, de némely gyulladások felszámolásában is jő eredményeket mutattak ki. Végezetül egy megjegyzés: a virágport s a virágporos mézet bárki fogyaszthatja, azonban a szénanáthára hajlamos egyének lehetőleg kerüljék használatát, mert ezeknél allergiás tüneteket válthat ki. J. M. Habrovský Kette az гщжёт A méz sok tekintetben hasonló a borhoz. Érnie kell, addig tisztul. Ezért a méhész hetekig állni hagyja az edényben. Az első, szemmel megállapítható változás, hogy a pörgetéskor még zavaros folyadék gyönyörű, tiszta, áttetsző, tükrös anyaggá válik. A levegő hab alakjában gyűlik a tetején. A méz felhozza magából az összes nála kisebb fajsúlyú anyagot. Pörgetéskor érdemes az edényt egészen teleengedni, hogy a méz derülése után evőkanállal vagy merőkanállal le lehessen fölözni a kannát. Ezt a fölt kisebb edénybe gyűjtjük és állni hagyjuk, mert ennek is íegaláb a fele méz. Egy hét múlva Szétválaszthatjuk itt is a szín anyagot és a törmeléket. Ha túl sok benne a méhhulla, esetleg a fiasítás, akkor ellátjuk, ha pedig csak viasztörmeléket tartalmaz, akkor a fedelezéshez ömlesztjük, és vele együtt kiolvasztjuk a viaszt. A méznél nagyobb fajsúlyú szennyező anyagok leülepednek. Nem mindegy, hogy milyen edényt használunk tárolásra. A méz igen sok szerves savat tartalmaz, ezért savas hatású. Fontosabbak benne: az ecet- 9av, az almasav, a sósav, a citromsav, a tejsav, a vajsav, a hangyasav, a foszforsav. Ezek a savak részben a nektárból kerülnek a mézbe, részben pedig a méhek adagolják hozzá, miközben a nektárt mézzé alakítják. Ezek a savak adják a méz kellemes aromájának egy részét, és okozzák előnyös étrendi hatását. Am a savaik könnyen megtámadják a fémet, ezért nem szabad a mézet vas- vagy rézedényben tartani. Még a vékonyan horganyzott bádogedény sem mindig alkalmas, mert ha lekopik a horganyróteg, a méz megtámadja az edény falát. A gyakorlatban a legjobb tároló az alumínium edény, jó a rozsdamentes acél és a zománcozott felületű is. Kis mennyiséghez megfelel az üveg vagy az élelmiszerek számára engedélyezett műanyag flakon is. Ez sem ad idegen ízt a méznek. Nedvességvonzó tulajdonsága miatt kell a mézet légmentesen záródó edényben igen gondosan tárolni. A méz könnyen felveszi az idegen illatokat is. Ha jelentősen emelkedik a levegő páratartalma, a mézben levő nedvesség növekedése elérheti a napi egy százalékot is. Ennek következtében a felszíne emelkedik. Ekkor a méz már erjedni is kezd. Az erjesztő gombák a mézhez hasonló sűrűségű cukoroldatban nem élnek meg, a szabad levegő hatására azonban a felső réteg annyira meghígul, hogy az erjesztő baktériumok elszaporodnak benne, mind mélyebb, rétegekbe hatolnak, a méz elfolyósodik, megecetesedik. Mézet háztartásokban sem szabad fedetlenül tárolnil A méz tükrössége elhomályosodik, és vékony habréteg jelenik meg rajta, ilyenkor már nem fogyasztható. A mézkristályosodás nem jelent okvetlenül hamisítást, esetleg csak helytelen tárolást. Vegyes virágmézünk — amikor a tárolóhelyiségek hőmérséklete 14 fok körüli vagy még alacsonyabb —: igen gyorsan kristályosodik. Ezért a vegyes virágmézet még folyékonyan tegyük olyan edénybe, amelyből könnyen ki tudjuk kanalazni, lapátolni vagy vízfürdőn megmelegítve kiönteni. A méz hőmérséklete nem emelkedhet 45 fok fölé! A méhészeti munkák befejeződtek, a méhek „elültek“, a méhész jobban ráér gondozni a mézet. N. A. Hogyan teleltetek? A családok telelésre való előkészítését a szakavatott méhészek már ismerik. A teleltetés mindig a méhészeti év végén, tehát júliusban és augusztusban esedékes. Én gondoskodom róla, hogy jó és fiatal méhanyákkal teleltessem be a családokat. Júliusban és augusztusban ügyelek arra, hogy az anya rendesen petézzen, mert a Hasításból kelt méhek sikeresen áttelelnek. A zavartalan teleltetés szempontjából az augusztusban és szeptember elején kelt méheket tartom legmegfelelőbbnek. Az anya petézéséhez pedig bőséges élelem és virágporkészlet kell. Ha ezek közül az egyik hiányzik, akkor a fiasítás megsínyli. Ezért nyár végén is szükséges a méhek vándoroltatása. Az élelem pótlására beadhatok cukorszörpöt, a virágport azonban csak nehezen helyettesíthetem. Ez azt jelenti, hogy a virágpor a méheknek éppen olyan fontos, mint például a méz. Nyár végén a méhek sok virágport fogyasztanak. Ezt jól tartalékolják testükben. Az intenzív virágpor-táplálkozástól testük tartalékai szeptember táján mér nagyon kedvezőek. Az ilyen méhek hosszú életűek. A tavaszi fiasítás részére a tartalékból — a garatmirigy működtetésével — pempőt készítenek. Én vándorló méhész vagyok. Legkésőbb augusztus 20—25-ig a vándortanyán maradok méheimmel. Hazatérve a mézkamrából a kereteket kiszedem, a mézkamrát azonban a költőtéren hagyom. Nem minden méhész cselekszik így. Mások egyéb módszert alkalmaznak. Ez azonban az ő dolguk. A mézkamrát azért hagyom fenn, mert abban helyezem el a melegítő kellékeket. így a mézkamra nem deformálódhat el. A fészek rendezésekor kiveszek egy-két keretet. Akkor is szűkítek, ha a költőtér tele van méhekkel. Leszűkítem a röpnyílást, majd megkezdem a családok etetését. Nagy szörpadagokat vagyis 3—4 litert adok egy-^ szerre minden családnak. Augusztus végén, legalább egy adag élelmet töltök az etetőbe. Szeptember. 8— 10-ére befejezem az etetést. Körzetünkben szeptember 15-re keli befejezni a méhcsaládok etetését. Az időpont betartása fontos, hogy a méhek az élelmet jól feldolgozhassák és kiváló minőségű eleséggel telelhessenek. Etetés után a családokat ellenőrzőm. Ez az utolsó őszi ellenőrzés. Ahol még szükséges, pótló élelmet is adok a családnak. A B-9-es kaptárba 10, a B-ll-be pedig 12 kiló cukrot adok szörp formájában. A keretek közé telelésre léceket teszek. Ellenőrzéskor a keretek felső részét újságpapírral takarom. Több melegítőtakarást nem teszek be. Sok méhész rendszerint hibát követ el,, a melegítő takarással. Emiatt novemberben a kaptár röpnyílásán víz csöpög ki. A melegítő takarást télre csak akkor teszem be, amikor a hőmérő higanyszála éjjel 0 —1 C fokot mutat. Telelésre az alábbi kelléket használom. A keretek tetejére újságpapírt teszek, nem pedig műanyagot, vagy papírzsákot. Az újságpapír átengedi a kaptárból elpárolgó párát. Oldalmelegítésre filcet vagy hullámos papírt használok. A keretek fölé az újságpapírra filcet, esetleg zsákot, hullámos papírt vagy szalmapárnát teszek. Ezek a mézkamrába kerülnek. Méheim részben a szabadban, a kaptárban, részben pedig vándorkocsiban vannak. A kaptárak röpnyílása kelet, nyugat és dél felé van foÄIÍtva. Megfigyeltem, hogy az első tisztuló kirepülés — tavasszal — a nyugati oldalra fordított kijárónyílású kaptárakban hamarabb volt, mint a keleti oldalon. Ez természetes. A napsugár délután a nyugati oldalt jobban éri. A kaptár aljára az alátétet novemberben helyezem el. így a téli hulladék tisztítása könnyű és a méhek telelését is jól ellenőrizhetem. A röpnyílás szűkítőjét úgy erősítem fel, hogy a szögek között egy méh kiférjen. Ezzel akadályozom meg az egerek bejutását. SZÁSZAK LÁSZLÓ LÉPCSIKOS MÓDSZER Nagyabb állományokhoz vagy erőteljes szaporításhoz több fiatal anya kell, mint amennyit akár rajanyaneveléssel, akár visszametszett lépes móddal nevelhetünk. Kiadősabb a lépcsíkos módszer. Ez is alkalmas mind a legfiatalabb álcák, mind a háromnapos peték felhasználására. A petás lépdarabokat ezzel a módszerrel használhatjuk ki a leggazdaságosabban. Ezeket azonban csak akkor illesztjük be a dajkacsalád egyik petés lépébe, ha a peték már kezdenek elfeküdni. Ebből láthatjuk, használhatóké a peték. Nem használhatók azok a peték, amelyek két napon túl voltak családon kívül. HOSSZÜ LÉPCSlKOK FELHASZNÄLÄSA Munkaeszközünket, a kétféle csíptetőlécet már ismerjük. A hosszában kétfelé vágott keretlécből készült, széthúzható típus nem valami jó műléphez, mert túl erősen szorít. A Schulz-félébe a legfinomabb szűzlép is sérülés nélkül befogható. Nem tanácsos a csíkokat túl sokszor bepetézett, sötét lépből vágni, mert a bölcsőket a méhek a bennük található viasz felhasználásával építik. Minél fiatalabb, világosabb a lép, annál sikeresebb a méhek munkája. Schulz módszere szerint egynapos petéket tartalmazó Iépcsíkokat használunk. A széthúzható, két félből álló lécbe viszont megfelelőbb az a lépcsík, amely két, egymással szemben fekvő sejtsorból áll, és frissen kelt álcákat vagy háromnapos petéket tartalmaz. Ezzel már jellemeztük is a két csíptetőléc • közötti lényegbeli eltérést. Azt akarjuk, hogy a lépcslkokban frissen kelt, még átlátszó pempő felületén úszó álcák vagy háromnapos peték legyenek. Az anyanevelésre alkalmas időszakban mindig van ilyen tenyészanyag a tenyészcsaládban. A lépre fektetett vonalzó mentén oly hosszan vágjuk ki a szomszédos sejtsorokat, amilyen hosszan a kívánt, egyidős petéket vagy álcákat tartalmazzák. Nem fontos, hogy ez a lépcsík milyen hosszú. A rövid darabokat egyszerűen csatlakoztatjuk egymáshoz. A csíptetőlécet széthúzzuk és a lépcsíkot a két rész közé állítjuk. A léc két végén maradjon üresen egy keretléc szélességnyi hely. Ezután a léc egyik oldalán bejelöljük minden harmadik sejt helyét. Ez megmarad, a közbenső kettő tartalmát gyufaszállal szétnyomkodjuk. így a bölcsők nem állnak túl közel egymáshoz, össze sem építik őket. Ha nem ritkítanánk meg a bölcsőket, később csak úgy választhatnánk el egymástól, hogy a fele tönkremegy. Ez azért hátrányos, mert a méhek, miközben a pempőt kiürítik, nem kímélik a sejt egyéb tartalmát sem. A méhész aztán csodálkozik, miért nem gondozták tovább az oly szépen elfogadott bölcsőket. A lépcsíkokat megmelegített késsel felére kurtíthatjuk. Elfogadás után, tehát a második napon kivághatjuk a bölcsőket, és csiptetős dugóba fogva, tenyészkeretben az anyás család mézkamrájába helyezhetjük. Különben a folyamat azonos a visszametszett lépes móddal. Tehát: a mézkamrát előkészítjük, a bölcsőkezdést vagy az erősen népes mézkamrában vagy a zsúfolt bölcsőkezdő ládában megkezdhetjük. A megkezdett bölcsőket tenyészkeretben helyezzük a mézkamrába. A lefedett bölcsőket anyarácsos zárkába rakjuk. Megtehetjük azonban azt is, hogy közvetlenül átválás után a bölcsőkezdeteket kivágjuk, csíptetődugókon rögzítjük, dugóstól tenyészkeretbe tesszük és befedés után anyarácsos kalitkába helyezzük. Az utolsó mozzanat ideje a munka kezdet utáni 10. vagy 11. nap. A Schulz-féle lépcsíkos módszert eredetileg anyátlanított rajokkal való neveltetésre gondolták ki. A raj várható kijövetele előtt két estével a tenyészcsaládnak egy műlépes keretet adnak amellé a keret mellé, amelyen az anyát megtalálták. Negyed liter mézoldat (1:1) elősegíti a műlép kiépítését és bepetézését. Ha a felső lécbe rajszeget szúrunk, a keretet ellenőrzéskor könnyen megtaláljuk. Ha kiépítették és be is van petézve, a raj pedig a pincében van — ott lehet két napig —, akkor minden simán megy. Ha a raj sokkal korábban vonulna ki, akkor a szokásos módon beütjük. Az anyát azonban ki kell fogni, és — egyelőre rostaszövettes zárkában — visszaadni a rajnak. Ha a műlép már be van petézve, és a raj még nem jött ki, népet rázunk a bölcsőkezdőbe, de anya nélkül. Az anyát kifogjuk, majd az összes bölcső elroncsolása után vlszszaadjuk a családnak. A bölcsőkezdő kap egy virágporos lépet, égyik sarkában vízzel. Ezután elvesszük a bepetézett műlépet, majd előkészítjük a Schulz-féle csíptetőlécet a petés lépcsík befogadására. Egy tenyészkeretbe két lécet helyezünk. Mindegyikbe egy S cm széles, még nem használt hosszában középen összehajtott műlépsávot helyezünk, a kiépített és bepetézett műlépnek megfelelő hosszban. Ha a negyedrészt kivágott léccel és a két drótkapocscsal megszorítjuk, az összehajtott műlépsáv két felé kissé szétfeszül. Most igen elővigyázatosan csíkokat vágunk a kiépített és bepetézett műlépből — a friss építmény igen kényes —, melyeket a még kissé szét* ívelő műlépsáv közé a lehető legmélyebben beállítunk. A csík elején és végén most is egy keretléc-szélességnyit szabadon hagyunk. Ezután a petés csík alsó sejtsorát két cm vastag léccel az öszehajtott műlépsáv két fele közé szorítjuk. A gyenge szűzépítményt rögzíteni kell, hogy semmi se szakadjon le belőle, amikor a méhek dolgoznak rajta. A rögzítésre 3 cm-enként vékony drótszöget szúrunk a műlépsávokon át a petés lépcsík beszorítot sejtsorába. A petés lépcsíkos kereteket a raj kaptárába akasztjuk — a rajt két órával előbb anyátlanítani kell — vagy a bölcsőkezdő ládába, melyet kibontás előtt könnyedén megzökkentünk. Ha a méhek a láda felnyitásakor erősen sir* nak, nem keveredett közéjük anya. A bölcsőkezdő ládában levő rajt a második napon kaptárba rakjuk át. A bölcsőket a tenyészkeret beadása előtt annyira kellett ritkítani, hogy befedés után jól elválaszthatók legyenek. Most már csíptetődugón az anyarácsos zárkába kerülnek. A rajt a harmadik naptól — és nem előbb — kezdve addig etetjük, amíg a bölcsőket be nem fedi. Ugyanezt egy több családból rázott vagy söpört raj is jól elvégzi a bölcsőkezdőben. Tehát nem szorulunk rajokra. Erre a célra erős rajt rázunk, vagy söprűnk (két fiasléppel többről kap népet, mint ahány lép a bölcsőkezdőben van) a söprőgaraton át a bölcsőkezdőbe. A söprött (rázott) rajnak a bölcsőkezdőbe azonnal mézes lépet adunk a virágpt>ros, némi vizet is tartalmazó lép mellé. A mézkamrába való áthelyezés után a söpört rajt úgy kezeljük, mintha rajt kezelnénk és bőven etetjük A SEJTEK KIVÄGÄSA ÉS KISZÓRÁSA Némely méhésznek a lépcsíkos mód túl körülményes, mert a bepetézett sejt elkülönítéséig a lépcsíkkal ismételten dolgozni kell és át is kell helyezni. A sejtekei a lépből kivágni vagy kiszúrni egyszerűbb, mert rögtön elhelyezésre kész sejt az eredmény. Az persze nem biztos, hogy valamennyi sejtet elfogadják. Jól tesszük tehát, ha hozzávetőleg a felével több sejtet vágunk vagy szúrunk ki és helyezünk el a csíptetődugóban, mint ahány fiatal anyára szükségünk van. Legegyszerűbb, ha a megfelelő álcákat vagy petéket tartalmazó lépcsíkokat, megmelegftett késsel olyan darabokra vágjuk, amelyek mindegyikében egy sértetlen sejt marad. Ezeket a sejteket csíptetődugóba fogjuk és a tenyészkeret lyukas léceibe helyezzük. Ezt a söpört raj vagy a nyitott fiasítás nélkül a mézkamrába zárt családrész kapja. Ugyanígy járunk el a kiszúrt sejtekkel. Több méhész úgy véli, hogy ezeket a sejteket vissza kell vágni, mert így jobb az elfogadás. Jobb azonban a sejteket hosszan hagyni, így több viasz jut a bölcső építéséhez. A további teendők — a fiatal anyák jelzéséig — ismertek (lásd az „Irányított rajanyanevelés“ és a „Visszametszett lépes mód“ című fejezeteket!) A sejtet fűrészes kiszúróva] vágjuk ki. A kiszúrószerszámot gyengén a lépre nyomjuk és óvatosan forgatjuk. Az alsó sejtet kell felhasználni, mert a felsőt esetleg megsértheti a sejtkitoló rudacska. Ügy állítjuk a lépre a fűrészes kiszúrót, hogy az a hely, ahol három sejt érintkezik, középen legyen. Ez az alsó oldalon a legmélyebb pont, az alsó sejt középpontja. A magától nyíló, üzletben kapható kiszúrót ugyanúgy állítjuk a lépre, és óvatosan elforgatjuk, de nem körös-körül, mint a fűrészeset (a fogak függőleges éle irányába), csak előre-hátra gyenge nyomással. A magától nyíló kiszúrónak igen élesnek kell lennie.' (Folytatjuk)