Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-10-31 / 44. szám
SZABAD FÖLDMŰVES A mézelő méhnek mind a szabad természetben, mind a mezőgazdaságban fontos szerepe van. Köztudott ugyanis, hogy a kultúrnövények — mint például az olajnövények, a hüvelyesek, a gyümölcs- és zöldségfélék stb. i— szervezett megporzásával Jelentős mértékben javítható a hozam. A méhek üdébbé varázsolják életkörnyezetünket. Úgy is mondhatnánk, hogy együttélnek a virágzó növényekkel, segítik azok generatív szaporodását, s egyben táplálékra is lelnek. A méheknek a növénymegporzéfban betöltött szerepe az utóbbi években főleg azért került a figyelem homlokterébe, mert nagyon csökkent a természetben élő növénymegporzó rovarok részaránya. Ennek okát a szakemberek a természetes rovarok élőhelyeinek a felszámolásával, de főleg a kultúrnövények vegyszeres kezelésével magyarázzák. Ezen hatásokkal szemben sajnos a természetben élő hasznos rovarfajok nem védekezhetnek, azok pedig, amelyek a kisméretű beavatkozások Jóvoltából néhol még fennmaradtak, ma már látka példányai a természetnek. > A mézelő méh a természetben előforduló rovarfajokkal szemben olyan előnyt élvez, hogy a méhész legalább részben megóvja őt a károsító külső hatásokkal szemben. A kisebb-nagyobb pusztítás után ugyanis meghatványozódik a méhek szaporodása. Természetesen csak az ember közreműködésével képeseik a létszámbeli veszteségek pótlására. A kutatási eredmények kimutatták, hogy a vadméh és a természetben élő többi növénymegporzó rovar mesterséges szaporítása nagyon kis eredménnyel kecsegtet a nagyüzemi termelésben. Ez teszi szükségessé a mézelő méh hatvfinyózottabb felhasználását a növénymegporzásban, tehát társadalmi szempontból tudatosítani kell, hogy a mézelő méh a termelés hatékonyabbá tételének nagyon fontos tényezője, a termelést fellendítő agrotechnikai láncnak szinte nélkülözhetetlen szeme. Egyes körzetekben a méhek életfeltételét persze nemcsak a mezőgazdasági kultúrák összpontosított és szakosított művelése, hanem az ipar szennyezőanyagainak károsító hatása Is rontja. A méhek életbenmaradása főleg az önzetlen méhészkedőknek, tehát azoknak köszönhető, akik nagy áldozatok árán, sokszor haszon nélkül életben tartják védenceiket. így van ez Zemianské Kostolany, Žiar n/Hronom, Rozsnyó (Rožňava), Rimaszombat (Rimavská Sobota), körzetében és még több helyen. Az említett körzetek méhállományát annyira megtámadták az ipari szennyező anyagok, hogy hasznossága csökkenőben van s élete is veszélyeztetett. Szlovákia méhészete a felmerülő problémák ellenére az 1950—74-es években eléggé dinamikusan fejlődött. Az 1950-es év valóságához viszonyítva — amikor 178 ezer 885 méhcsaládot számláltak — 1974-ben 233 százalékos állománynövekedést mutattak ki. A méhészet történetében Szlovákiában ez volt a legnagyobb fejlődés. Sajnálatos azonban, hogy 1975-től a családok száma fokozatosan csökkent, tehát 1980-ban már 37 ezer 140-nel lett kevesebb. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nemcsak a méhállomány, hanem a méhészkedők száma is csökkent. Amíg például Szlovákiában 1974-ben 40 ezer méhészt tartottak számon, addig 1980-ban sajnos csak 35 ezer 425-öt. Aránylag sok olyan méhészkedő számolta fel az állományát, amelynek tíz családig terjedt a méhészete. Ez a visszaesés persze még nem befolyásolhatta a mézforgalmazás csökkenését. Szlovákia méhészei sikeresen megbirkóztak a hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott mézforgalmazási feladatokkal, össszesen 14 ezer 896 tonna mézet juttattak társadalmunknak, vagyis 1500 tonnával többet, mint amennyit az öt évre terveztek. Nagyon kedvezően alakult a múlt év mézforgalmazása is. A tervezett 2800-zal szemben 3490 tonnát jutattak méhészeink a társadalmi alapokra. Az évi tervet tehát 121 százalékra teljesítették. Ezért tiszteletet és megbecsülést érdemelnek. Bár az eredmények nagyon szépek, mégis gondoskodni kell a jövőről, a fejlesztés lehetőségeiről: szükséges megállapítani főleg azt, hogy a méhészek és a méhcsaládok csökkeMČHČSZET ♦ MÉHČSZET » MEHČSZET + MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZÉT j» MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT » MÉHÉSZET +■ MffiftÉSajf 0" к nöwéftymegpiiás közérdek! nése ideiglenes vagy állandó Jellegű? Világméretű Jelenség, hogy a méhészet a mezőgazdasági termelés belterjesítésével aránylag sok természetes méhlegelőt elveszített. Az USA- ban például az utóbbi húsz évben emiatt ötmillióról négymillióra csökkent a méhcsaládok száma. Az NSZK- ban, ahol a 2 millió 200 ezerről egymillióra csökkent az állomány, még nagyobb méretű a visszaesés. Eleinte úgy tűnt, hogy Szlovákia méhészetének visszaesése ideiglenes Jellegű. Ma azonban látjuk, hogy nem teljesen így van. Évente nagy méhtömegek pusztulnak el a mérgező vegyszerek szakszerűtlen használata miatt. A méhészek viszont megérdemelnék, hogy a növekvő kiadásokat a jó mézgyűjtés ellensúlyozza. Az erősen legyengült, létszámban megcsappant családok úgyszólván semmilyen hasznot nem hoznak a méhésznek. Ha az oktalan mérgezés két-három éven át megismétlődnék, akkor még többen lemondanának a méhészkedésről, s ez nagy kár lenne társadalmunknak. Az utóbbi néhány évben Szlovákia méhészetének a fejlesztését a Varroa atka kártétele is jelentősen gátolta. Ezt a veszélyes betegséget néhány esztendőn belül hét járásban fedezték fel, és még ma is tovább veszélyezteti a többi körzet méhállományát, mert féken tartására nincs hatásos gyógyszerünk. Az sem hanyagolható el, hogy a móhállomány zömmel, vagyis 95 százaléka személyi tulajdonban van, és a tulajdonosok kétharmada hatvan éven felüli. A fiatalok közül sajnos csak kevesen jelentkeznek a méhészszövetség tagjaként. Ez is egyik okozója a családok csökkenésének. Napjainkban főleg a kerekeken szállítható méh hozhat jelentős hasznot a méhészkedőnek. Ezt mindenki tudja, a méhészkocsik száma mégsem szaporodott a kívánt mértékben. Ennek persze több oka van. Az egyik ok az, hogy legutóbb emelkedett az üzemanyag kiskereskedelmi ára; az üzemanyaggal velő takarékosság kapcsán nehézségekbe ütközik az erőgépek bérbevétele; a méhészek állományukat az esetek többségében éjjel vagy munkaszüneti napokon szállíttatnák ki a virágzó kultúrákhoz. Az erőgépek vezetői viszont nem hajlandók feláldozni szabadidejüket. így a helyhezkötött méhészet az adott: helyzeténél fogva, • a között méhlegelö hiánya miatt sok esetben ráfizetéses,; míg a vándorlásra alkaliüas méhé-* szét a kiszállítás problémáival küszködik. Tudjuk ugyanis, hogy a méhek munkája főleg a növények megporzásában csúcsosodik ki. Azt is tudjuk, hogy a kifogástalan minőségű megporzás 20—60 százalékkal növeli a hektárhozamot. Ha tehát ezt tudjuk, akkor az illetékesek miért nem tesznek hatékony lépéseket a növények méhekkel való megporzása érdekében? Itt persze nem az a lényeges, hogy szólamok hangozzanak el a méhek hasznosságáról, hanem az, hogy segítsék elő a méhcsaládok kiszállítását a virágzó kultúrnövényekhez, tegyenek meg mindent azért, hogy a kihelyezett méheket valaki vegyszerekkel meg ne mérgezze! A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 102 53/77 számú rendelkezése egyebek között azt is hangsúlyozza, hogy a tudományos ismeretekre támaszkodó mezőgazdasági termelésben minden hasznosítható földterületet kihasználjanak, tehát növeljék a termésátlagot. Mind a szövetkezetekben, mind az állami gazdaságokban, de a többi szocialista mezőgazdasági szektorban is kedvező feltételeket kell ikalaldtaui a méhkedvelő növénykultúrák megporzására, elsősorban is saját méhállomány felhasználásával, de mások tulajdonában levő méhcsaládok tervszerű kihelyezésével is. 1 A növényi kultúrák szervezett megporzása lassan bár, de tért hódított. Például 1979-ben a méhészek több mint 25 ezer méhcsaládot szállítottak a virágbaborult növénykultúrákhoz, a múlt évben még 67 ezret. Szlovákia méhészete a CSSZK méhészete mögött sajnos, ebben a tekintetben kissé lemaradt, mégis szép eredmény, hogy több gazdaság vezetője ráébredt korábbi szemleletének helytelenségére. Ma már köztudott, hogy a növények szervezett megporzása hatalmas tartalékokat rejt. A méhészek így hasznos méhlegelőhöz, a mezőgazdasági Űzetnek pedig több terményhez jutnak. A gazdeságvezetők és a méhészek együttműködésének köszönhető, hogy például a múlt évben а герое és a maghere termésátlaga több körzetben kimagasló volt. Föltételezhető, hogy a hetedik ötéves tervidőszak éveiben a mezőgazdasági üzemek még jobban kihasználják a méhek szervezett megporzó tevékenységét. Ez ugyanis nem szükkörü üzemi, hanem sokkal Inkább társadalmi érdek. Ismét versenyezhetnek... Az SZSZK Iskola ügyi Minisztériuma és az SZMSZ KB megegyezett abban, hogy — hasonló méhészeti tárgyú témával, mint korábban — az 1981/82-es tanévben is versenyt hirdet az alapfokú iskolák tanulói között. A szóban forgó versenyt a bretislavai Klement Gottwald Központi Pionírház — Fiatal Természettudósok Állomása az SZMSZ KB pénzügyi és szakmai segítségével vezeti le. Ezzel a versennyel azt a célt követik, hogy felkeltsék a fiatalok érdeklődését a méhészet iránt, akik később a természet védelmezőivé, s a természet törvényszerűségeinek ismerőivé válhatnak, ami végső soron hatással van a fiatalok tudományos világnézetének kialakulására is. A fiatalok csak a tökéletes ismeretek birtokában válhatnak a méhek védelmezőivé, s esek Így tudatosíthatják azt, hogy a szorgos jószágok milyen fontos szerepet töltenek be a kultúrnövények megw>rzásában. a népgazdaság célkitűzéseinek sikeres megvalósításában. Az illetékesek megegyeztek abban, hogy a versenyt járási, kerületi, s végül központi (szlovákiai) szinten szervezzék. A központi verseny 12—14 napos táborozással egybekötött összpontosítás keretében valóséi meg. A JÄRÄSI VERSENYEK Éhben a fordulóban a versenyzőknek tizenöt alapvető kérdésre Írásban ketl válaszolni. A szervező bizottság az Írásbeli témákra báron (А, В, Б) variánst dolgozott ki és a verseny kezdetén sorsolással döntik el, hogy egy-egy vermetyMt variánsra квв válaszolni. A verseny szóbeli részében a csapatok minden kérdést közösen megvitatnak, fontos azonban, hogy egy-egy kérdésre mindig más válaszoljon. A gyakorlati Jellegű témák keretében a csapatok minden tegzének egy feledet megoldására kell vállalokznia, de konzultálhat a többiekkel. A KERÜLETI VERSENYEK A kerületi versenyek hasonló módon folynak le, mint a járásiak. Persze azzal az eltéréssel, hogy az írásbeli anyagok itt húszra szaporodnak. A szóbeli témakörben pedig minden versenyző két kérdésre válaszol, ugyanakkor minden csapat közös erőfeszítéssel hat feladatot köteles megoldani. A gyakorlati részben a csapatok tagjaira egy-egy feladat vér. A kiértékelés pedig hasonló kritériumok szerint folyik le, mint a tavalyi tanévben. A kérdéscsoportokat a benevezett csapatok már szeptemberben megkapták. Az SZMSZ KB járási megbizotiainak a kérdéseket a válaszokkal és a nyomtatványokkal, valamint a tájékoztató anyagokkal együtt a verseny kezdetéig megküldik. Az SZMSZ KB küldöttei, a a bizottság többi tagja a kerületi verseny kezdetéig minden anyagot kézhez kap. Szükséges megemlíteni persze azt is, hogy a versenyző csapatok elismerő oklevelet kapnak, a győztesek pedig részt vesznek a központi (szlovákiai) versenyben, ahol a győztes csapat tagjai tárgyi Jutalomban részesülnek. Ebben a tanévben újdonságnak számít, hogy a csapatok legtöbb pontszámot elérő tagjai oklevelet óz tárgyi Jutalmat kapnak. Befejezésül talán még annyit, hogy a verseny szóbeli és Írásbeli témái nagy általánosságban hasonlítanak az 1979/80-as tanév témáira. Reméljük, hogy a versenyzők úgy készülnek fel, hogy minden vonatkozásban kimagasló eredményi érjenek et Néhány megjegyzés egy íráshoz A lapunk szeptember ötödikl számában Csurilli József méhésztárs tollából „Telelés és fészekrendezés“ cím alatt egy írás jelent meg. Olvasás közben gondoltam, hogy a cikk szerzője felvázolja felelősi módszereit, és ezzel kapcsolotos taposztalatait. Erre mindig fokozottan figyelek és saját megfigyeléseimet, valamint a szakirodalomból tanultakat összehasonlítom mások módszereivel. A szóban forgó írásból sajnos nem szereztem újabb ismereteket. A cikk szerzője utal faluja két vándorméhészére, akik sietve végzik a teleltetést, tehát a családoknak nagy adagokban juttatják a cukorszörpöt. Nem tudok megbarátkozni azzal a gondolattal, miért kell a telelést sietve végezni, tehát háromszori nagyadagban kiegészíteni a téli élelemkészletet. Az írásból nem tudtam meg azt sem, hogy a két méhész mikor kezdte a készlet kiegészítését, vagy talán ahány ház, annyi szokás szerint oldották meg ezt? Méhészkedésem alatt sok szakkönyvet és szaklapot áttanulmányoztam. Elmondhatom, hogy sehol nem találkoztam az említett telelést módszerrel. Erre saját tapasztalataim is rácáfolnak. A „Méhészetü rovatban a teleltetéssel összefüggésben két ízben Is írtam. Cikkeimmel annak ismertetésére törekedtem, hogy több évtizedes tapasztalataim szerint miként készülök fel a családok teleltetésére. A szakirodalomból szerzettek alapján, vagy tapasztaltabb méhészek ismereteiből merítve a téli készletet semmiképpen sem kell sietve kiegészíteni. A telelés kezdetét természetesen az éghajlati viszonyok Is befolyásolják. Ennek megfelelően Szlovákia déli körzeteiben rendszerint augusztus húszadika táján kezdhetjük ezt a fontos műveletet. A méhészek többsége — s jómagam is — eleinte kisebb 'szörpadagot juttat a családoknak, hogy az anyát ne gátolja a petézésben. Köztudott, hogy az augusztus végén és a szeptemberben kelt méhek nyolcvan-kilencven százaléka áttelel. Ezért szükséges petézésre a hely az anyának. A nagyobb szörpadagot legfeljebb csak szeptemberben tanácsos beadni úgy, hogy legalább nyolcadikéra, tizedikére befejeződjék az etetés. A téli készlet kiegészítése tehát attól is függ, hogy augusztusban milyen hordási lehetőség volt. Ha a méhes közelében mézelő vetéskultúra, vöröshere vagy • lucerna van, s az időjárás Is kedvez, a nektárképződésnek, akkor kisebb adagban, tehát lasabban kell etetni a családokat. Ha ugyanis augusztusban nagy adagban juttatnánk a családoknak a cukorszörpöt, akkor az anyát korlátoznánk a petézésben és a méhész nem számíthatna több áttelelő .iatal méhre. Márpedig a méhészeti Idény végén arra kell törekednünk, hogy a családok minél több fiatal méhhel rendelkezzenek. A méhész csak így biztosíthatja a következő év sikereit. Az eleséget akkor sem tanácsos nagy adagban és sietve beadni, ha a méhész a családokkal fenyőre vándorol. A fenyőmézet ugyanis ki kell pergetni a fészekből. Persze nem közvetlenül a telelés előtt. Van rá elég idő, hogy az élelemkészletet kisebb ada- \ gokkal egészítsük kt. így a méhek a« élelemkészletet tökéletesen feldolgozhatják és befödhetik. Nem értem Csurllla méhésztárs alábbi megállapítását: „Más méhészek viszont 8—10 napig etetnek. Nem hiányzik így az élelem, azonban éretlen eleség lesz bőven a családnak“. Talán azért marad éretlen a beadott elség, mert valaki 8—10 napig etett? A beadott szörpöt ugyanis a méhek akkor érlelik meg, sűrítik be megfelelő téli eleséggé, ha azt fokozatosan adtuk be. így elegendő idejük van a feldolgozásra. Ha tehát a méhész augusztus 20-tól szeptember tizedikéig két vagy három naponként adaüj be a cukorszörpöt, akkor biztos lehet abban, hogy a méhek azt jó minőségben feldolgozzák és lepecsételik. Eleségük tehát nem maradéretlen. A méhek csak akkor képtelenek a szörp besűrítésére, ha az időjárás hideg, és nappal is télifürtbe húzódnak. A Csurilla méhésztárs által említett két vondorméhész is helyesen tette, amikor korán kezdte a téli élelem kiegészítését. Helytelen azonban a készlet három adagban való beadása. Vannak olyan méhészek, akik nagyméretű etetőket használnak. Ezek egyszerre nagy adagban juttathatnak szörpöt a családoknak. Ez azonban nem a legjobb mődja a télt élelemkészlet kiegészítésének. A Csehszlovák típusú kaptárakban használt etetőben 2,6 liter szörp fér el. Nagyobb etetőt nem érdemes használni. Augusztus végére ugyanis a családokban sóikkal kevesebb méh van, mint például júniusban. Azt Is tudjuk, hogy' a méh ntí-rtgya aug tusban már nem termel annyi en met, mint például a nyár elejé s emiatt lasúbb az érlelés folyamát] A méhésznek még azzal is tisztát) ^ kell lennie, hogy mennyi élelmet кеЙ bepótolnia, hány kilé cukor szülésé» ges az etetéshez. Augusztus utolsó dekádjában, teľ hát az utolsó vizsgálat alkalmával megállapítható, hogy egy-egy méhcsaládnak mennyi mézkészlete és fiúsítása van. Ennek alapján kell elkér szítén! az etetési tervet. Én ezt a műveletet az alábbiak szerint végzem el: Ha például egy családot 8 кеге» ten teleltetek, akkor megállapítom! hogy egy-egy kereten milyen a kész?let. Ha azt látom, hogy a családnak összesen 28 négyzetdeciméter készlete van (a keret mindkét oldalán) az 28:4 = 7 kiló mézkészletnek felel meg. Ha keretenként 1,5 kiló tartalékot számítok, akkor a téli élelem készleiének 12 kilónak kell lenni. Ezen ismeretek alapján 5 kiló cukrot kell a családnak beadnom. Ily módon nyilvántartom minden méhcsaládom tartalékát, de azt is, hogy mennyi élelemre van szüksége. Ha etetés után az időjárás lehetővé teszi, akkor néhány család ellenőrzésével megállapítom, hogy helyesek-e voltak számításaim. Elmondhatom, hogy eddig tavasszal egyetlen méhcsaládommal sem voltak problémák. Csurilla méhésztárs írását így re« lyezi be: „A telelési gondok nagyok és sokrétűek“. Én ezt nem tartom nagy gondnak. Szem előtt tartom azonban, hogy mikor és hogyan készítsem elő ezt a fontos műveletet. Ezért kell tisztában lennünk a méhek biológiájával. VICZÉN ISTVÄN méhészeti szakoktató
