Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-31 / 44. szám

Régebben a tenyésztő я tyúkfajtu megválasztása­kor azt latolgatta, melyik faj­ta nyújtja a legnagyobb hasz­not. Ma már tudjuk, hogy az eredmény nem csupán az adott fajtától, de a saját munkánktól Is függ. A korszerű tenyész­­munka során, az agrobiológiai elvek alapján, a fajták érvé­nyesítésében nem kell különo­­séget tenni. Viszont szem előtt kell turtani, hogy tojófajták, amelyek mozgékonyabbak és nagyobb kifutóra van szüksé­gük, más igényeket támaszta­nak, mint a nyugodtabb vér­mérsékletű, kettős hasznosítású fajták. A tojók selejtezését tulajdon képpen egész évben folyamato­san kell végezni, mégpedig egészségügyi és hasznossági szempontok alapján. Tehát ne elégedjünk meg azzal, hogy szeptemberben-októberben ki­alakítjuk a tenyészállományt. A rosszul termelő állatokat bár­mikor haladéktalanul selejtez­zük ki, mert feleslegesen fo­gyasztják a takarmányt. tására. A gyöngytyúk vérmér­séklete, faji sajátosságánál fog­va, élénk. Ezzel magyarázható az ijedős természete, nagy moz­gásigénye, rosszabb takarmány­­értékesítése, valamint a hőmér­sékletváltozásra és a fényha­tásra való érzékenysége is. Ha eddig nem gondoltunk rá, most már feltétlenül válogassuk ki a továbbtartásra szánt puly­kákat. A bronzpulykák eseté­ben a tenyésztél: jércéknél négy, tojóknál öt — hat, fiatal bakoknál hat, idősebbeknél hét —nyolc kilogrammos élőtömeg elérése. A fehér fajták — ne­mek és korcsoportok szerint — megkezdik a párzást, a fiata­lok csak januárban-februárban. Az állományban 4 —8 tojóra egy gúnárt kell tartani. A gúnár egyszeri gázolással 5—8 tojást termékenyíthet meg. A jó tojó­kat 8—10 éves korukig lehet meghagyni a törzsállományban, de számítani kell arra, hogy a nyolcévesnél idősebb tojók ke­vesebbet tojnak. A gúnár 2—4 éves korban a legterméke­nyebb. A kacsák közül fejlett egye­­deket válasszunk ki tuvábbte­­nyésztésre. Olyanokat, amelyek­nek széles és hússzá a hátuk, t ugyancsak széles a mellcsont­könyvezett tenyészállatot vásá­roljon az induláshoz. Sőt! jó, ha az állat egészségi állapotá­val kapcsolatban kikéri a kör­zeti állatorvos véleményét. A juhtarlás eredményességét döntő mértékben befolyásolja a takarmányozás. Ha az állato­kat az év nagyobb hányadában a „pajtából“ kell etetni, bizo­nyára ráfizetéses lesz a mun­kánk. Ezért igyekezzünk ki­használni a legeltetési lehető­séget. A répa- és kukoricatar­lón állataink sok értékes elesé­­get összegyűjtenek. Ha répa­földre indulunk legeltetni, az ádllaloknak előbb adjunk leg­alább fél kiló szalmát vagy egy kiló kukoricaszárat, és termé­szetesen itassunk is. Ha a dér nem csípte meg a herét, legel­tetéskor ne engedjük vele jól­lakni az állatot, mert felfúvó­dást okozhat. Jellegzetes Ize és illattá miatt sokan viszonyognak a kecske­­tej fogyasztásától. Nem árt tud­ni, hogy a kecskelej általában fejőskor veszi fel a különös illatot (szagot?), főleg ott, atmt A tojófészkekben gyakran ta­lálunk rendellenes (pl. kétszi­kű, két sárgát tartalmazó) to­jásokat. Ezek a tojások rend­szerint nagyok és a tojásturtó előreesését okozzák. Puha (héj nélküli) tojás akkor képződik, ha megsérül a tojástartó azon része, melyben a mészburok képződik. A rendellenes tojást termelő tyúkokat azonnal ki kell selejtezni. A tyúkok napi adagiának összeállításakor a termelékeny­ségből indulunk ki. Ne feled­jük, a csekély termelést gyak­ran a helytelen takarmányozás okozza. A napi adag feie sze­mes, másik fele keverék le­gyen, 50—60 gramm szemest és ugyanannyi keveréket számít­va. Ehhez naponla 50 g lédús eleséget adhatunk. A szemesek harmadát reggel, kétharmadát késő délután adjuk. A szemes takarmányt a tyúk lassan emészti meg, miközben energia (hő) szabadul fel, aminek a hűvös éjszakákon különösön nagy jelentősége van. A gyöngytyúkokat ugyanúgy tápláljuk, mint a tyúkokat. A továbbtartásra szánt állatokat most válogassuk ki, törekedve a jó ellenállóképesség fenntar­I egy kilogrammal könnyebbek lehetnek. Általános követelmé­nyek: a bronzpulyka teste le­gyen széles és mély, tojásdad vagy körte alakú, hátrafelé szű­külő. A test mérsékelten fel­álló, ferde, a hát mérsékelten ívelt és széles, a váll ugyan­csak széles, a mellkas boltoza­tos és jól láthatóan kiemelkedő legyen. A hasi rész enyhén domború, a lábak kimondottan erősek. A tojók megkívánt test­­magassága 24—26, a bakoké 28—30 cm. A fehér fajta stan­dardja ugyanilyen követelmé­nyeket támaszt a tenyészálla­tokkal szemben. A ládtenyésztők továbbtartás­ra szilárd testalkatú, egészsé­ges állatokat hagyjanak meg, mert a jó eredmény csakis Így biztosítható. A továbbtartásra alkalmas ludak törzse rövid, tojásdad alakú, melle széles, mély és középhosszú. A fiatal tojók élőlömege 4—5, az idő­sebbeké 5—6 kg, a fiatal gú­nár 5—6, az idősebb legalább 6—7 kg-os legyen. A tenyész­­állományt legkésőbb november végéig össze kell állítani, hogy a gúnár megszokja- társait. Az idősebb luduk decemberben juk. A fiatal tojó legkevesebb 3, a fiatal gácsér pedig 3,5 kg­­os legyen. Az idősebb állatok fél kilóval nehezebbek legye­nek. Nagyon fontos a jól fej­let mell- és combcsont, hiszen ezeken fejlődik a legtöbb hús. A test henger alakú (hosszú és mély) legyen. Egy gácsérra öt tojót számíthatunk. A gácsért hároméves korig tarthatjuk, de a fiutal tojókhoz feltétlenül kétéves gácsért adjunk. A tartósan elzárt galambok­nak zöldtakarmányt és ásványi kiegésztíőket kell juttatni. Eb­ből következik, hogy a mezőre Járó galambok turtása olcsóbb, kevésbé takarmányigényes. A gondos tenyésztő rendszeresen ellenőrzi az állatok egészségi állapotát, és gondoskodik arról, hogy betegségek és élősködők ne terjedjenek el az állomány­ban. A galambszállást, főleg az ülőkéket, a fülkéket és a költő­fészkeket legalább évente egy­szer fertőtleníteni kell. Legfőbb ideje, hogy sort kerítsünk a nagytakarításra, fertőtlenítésre. Aki eddig nem foglalkozott nyáltenyésztéssel, de kedvet érez hozzá, lehetőleg elismert állományból származó, törzs­a bakot a tejelő állatokkal egy ,istállóban tartják. A kecskék általában tíz hónapig termel­nek, két hónapon át szárazon állnak. A jobb fejésö átlag elé­rése céljából ajánlatos feljegy­zést vezetni a próbafejésekről, s a nyert eredmény alapján ki­választani a legjobb termelő­képességű állatokat. Az egyedi hasznosság elbírálásakor tart­suk szem előtt, hogy a jutta­tott takarmányok mennyisége és minősége döntő tényezőként jelentkezik. A tejelő kecske mindenkor nagyon érzékenyen reagál a minőségi hibákra, il­letve a közérzetet zavaró kö­rülményekre. Ebből következik, hogy a termelő állatokat kiadó­sait és minőségi takarmányok­kal kell etetni, gondosan kell ápolni, óvni az időjárási vi­szontagságoktól (eső, vihar) és meg kell akadályoznunk, hogy más állatok i— elsősorban a kutyák — háborgassák, nyugta­lanítsák a kecskéket. KESZf MOLNÁR FERENC Seňan Pavel, a Košarovcei Efsz bratislavai melléküzemági rész­legének dolgozója kedvtelésből nutria-, galamb- és pulyka- A kecskék jól érzik magukat as udvar békességet, állandó tenyésztéssel foglalkozik, nyugalmai nyújtó szegletében* fotó: -bor 1981. október Szüret után Az idei időjárás külö­nösen kedvezett a gom­­habelegségeknek és a különféle kártevőknek. A gombabetegségek ter­jedésének megakadályo­zása céljából szüret után, de még lombhullás előtt, feltétlenül be kell permetezni a fákat a Fundazol 0,1 százalékos töménységű oldatával. Az oldattal minden gyü­mölcstermő fát és bokrot (alma, körte, cseresznye, meggy, kajszi, ősziba­rack, ribizli, egres) meg­­permetezhetünk. Sőt! A- hol jelentős atkafertőzést észleltek, ott a permet­­lébe valamilyen atkaölő szert (0,2% Mitac 20 ЕС, 0,15 % Plictran 25 WP, 0,1 % Amilix) is taná­csos keverni. Ha a leve­leket már megcsípte a dér, a lehullott falombot azonnal gyűjtsük össze és semmisítsük meg. SZALAY ISTVÁN A krizantémvirágok eltartása Itt van az ősz, nyílnak az üvegházakban és a kertedben a krizantémok. Sajnos a vázá­ba rendezett virágokban néha ‘ csak napokig gyönyörködhe­tünk. Ki tehet erről? Néha a termesztő, akt növé­nyeit nagy nitrogénadagokkal „hajtja“ — túltáplálja, esetleg vágásra még nem érett virágo­kat szed le. Természetesen a vásárlón Is sok múlik. A levágott virág egy ideig tovább él. Vízfelvétele le­lassul; párologtatása és légzése páraszegény, meleg, huzatos levegőben, napfényen kedvezőt­lenül felgyorsul. így hiába áll a virág vízben, nem tud abból annyit felvenni, mint amennyit lead, tehát fonnyad. A vízfelvevő felület növelése érdekében a virágszárat ferdén vágjuk le, hasítsuk be, esetlug alsó részét fakalapáccsal' vere­gessük meg. A kézmeleg víz a szárba gyorsabban felszívódik. Vannak, akik az alsó leveleket letépik, hogy a párologtató fe­lületet csökkentsék. Ha a virág­szirmok is lankadnak, akkor tartsuk fürdőkád fölé fejjel le­felé, hideg vízzel permetezzük meg,, csomagoljuk selyempapír­ba. Ez után állítsuk vázába, s éjszakára tegyük ki a szabad­ba. Plusz 1 C-fokon a virág még nem fagy meg. Reggelre a vi­rágok ismét „magukhoz tér­nek“. Különböző kémiai anyagok­kal a virágok tartóssága növel­hető. A pasztillák vagy sók há­rom komponensből tevődnek össze: cukrok, keményítők, egyéb tápanyagok; 4- citromsav, borkősav; a sejt Pb érlékét szabályozzák; + ezüstnitrát, kálíumperma.i­­ganát; fertőtlenítő hatású anya­gok; a szerves anyag bomlását akadályozzák. Aki ezeket nem tudja besze­rezni, az 1—1,5 literes vázába е8У_е8У kávéskanál cukrot, tim­­sót, konyhasót tegyen. Utóbbi a légzést és a párologtatást is kedvezően befolyásolja. A vízbe állított virág 1,5 *C- fokon két hétig tárolható, míg szárazon csomagolva (a mű­anyag zsákba papírt ne te­gyünk!) 0 C-fokon még hat hét múlva is friss. Hűtés után a virágszáron új metszlapot vág­nak, rövid ideig 40 C-fokos víz­be állítják, majd néhány óráig 5—10 C-fokos helyiségben tart­ják. A fentiekből kitűnik, hogy ha a krizantémot hűvös levegőn tartjuk, vizét naponta cserél­jük, a metszlapról, a szárról a vízfelvételt akadályozó nyálkát lemossuk, s a vázába esetleg kémiai anyagokat adagolunk, akkor virágaiban 3—4 hétig is gyönyörködhetünk« Incze í'. Nők és virágok Szeptember utolsó szom­batján nók gyülekeztek Bra­­tislavában az Ifjú Termé­szettudósok Állomásán, üt­­venen voltak, valamennyien a Szlovákiai Kertészikedők Szövetségének tagjai, а VI. virágkötészei versennyel egybekapcsolt, szlovákiai aktívaértekezlet résztvevői. A kertészeti szövetség és a Szlovákiai Nőszövetség kép­viselőinek megnyitó beszé­de után kezdetét vette a nemes vetélkedő. Az első versenyszámot J. Polakovičová, az SZKSZ KB elnökségének tagja vezette be a CSKP megalakulásának H0. évfordulója tiszteletére tervezett, szabad összeállí­tással. Ebben a verseny­számban a járási versenyek győztesei szabadon kombi­nálhatnak, csillogtathatják a fantáziájukat és ügyessé­güket. A versenyzők vala­mennyien amatőrök, foglal­kozásuk távolról sem lehet kapcsolatban a virágokkal. A további versenyszám Is érdekes: valamilyen ajándé­kot kell szabadon választott virággal díszíteni. Akárcsak az első versenyszámban, itt is harminc perc áll a ver sengők rendelkezésére. Az idő rövid volt, mégis kész virágköltemények szü­lettek. Kár, hogy egy-egy versenyszámban csupán há­rom díjat ítélhettek oda a legügyesebbeknek. Állítom, hogy mindegyik versenyző díjat érdemelt vona. A múlt évi győztes, a prievidzai D. Barnáková mérnök ismét remekelt. Igaz, hogy az első versenyszámban csak negyedik lett, viszont a má­sodik^ témakörben fölényes győzelmet aratott. Az országos aktívaülés és a virágkötészeti verseny résztvevői zárónyilatkozatot fogadtak el a világbékéért folytatott harc melletti egy­séges kiállásról, és a nyilat­kozatot elküldték a nők Prágában ülésező világkong­resszusának. (pé)

Next

/
Thumbnails
Contents