Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-31 / 44. szám

NoLEKTMHYBEN Két hónap van már csak hátra az ér n tot Rá napjáig. Am sikeresen be kell fejezni az őszi munkát: a kint levőt is, a bentit is! Az egyiket azért, hogy nagyon jó időjárást már semmiképp se várhatunk. A másik: a ter­més szakszerű tárolása is nagyon fontos, nehogy a tá­rolási vesztésiig sűjtsa-röviditae azt, amiből az idén nem nagyon bővelkedünk... Az idei tervezett gabona-hozamátlagot csak kevés helyütt sikerült elérni. Ez a tény a pénzügyi terv telje­sítésére is kedvezőtlenül hatott. Egyes mezőgazdasági üzemekben, ily módon a koronák százezreinek, sőt mil­lióinak hiányát könyvelhették el. Vérmes reményeket fűztek a kukoricához. Node, az sem oly bő terméssel fizet, hogy „ami elveszett a réven, bejönne a vámon...“ Ez a kényszerhelyzet sok gazdaságvezetőt, üzemgaz­dászt késztet ésszerűbb gondolkodásra, sőt cselekvésre. A féléves, sőt már a háromnegyedéves gazdálkodás eredményességének — vagy eredménytelenségének 1— körvonalai kirajzolódtak. Mire építhetnek csupán? A növénytermesztésre már semmiképpen. Marad az állat­­tenyésztés: a haszontöbblet még valamit hozhat a közös gazdaság, a mezőgazdasági nagyüzem „kasszájába“. Ez azonban sovány vigasz__ A melléküzemág kiegészítő jövedelmével sem számolhatnak mindenütt. Marad: a még következetesebb takarékoskodás, ami egyébként Is valamennyi mezőgazdasági üzemre egyaránt kötelező. Merthogy ezen a téren van még mit tenni, annyi biz­tosi ... Es itt az e pont, ahol meg kell állni, kissé elidőzni. Elengedhetetlen a szemléletmód-változtatás. Ami- tegnap még jónak bizonyult, nem biztos, hogy ma megfelel a közösségi és a társadalmi elvárásoknak. Mert a mi nép­gazdaságunk sem sebezhetetlen. Alkalmazkodnia kell bizonyos mértékben, a külső kényszerítő körülmények­hez, kivédeni azokat a kedvezőtlen hatásokat, amelye­ket a tőkés országok egyre mélyülő gazdasági válsága idéz elő. Utalnék itt az emelkedő energiaárakra. Vagy említhetném a nehezen beszerezhető, fontos állati fe­hérjéket, vegyszereket, vető- és ültetőanyagokat stb. Szóval: a költségek nagyitó alatti vizsgálata lép elő­térbe. S itt jut minden eddiginél nagyobb szerep az üzemgazdászoknak. Ok a mezőgazdasági üzemek „pénz­ügyminiszterei“, elsősorban nekik kell új, a mai fejlő­dést előbbre segítő szemléletet meghonosítani. Aztán a vezetésnek kell ezzel azonosulni, majd pedig a tagság­nak, a dolgozóknak. Mert ahogy a vezetés gondolkodik, olyan a gazdálkodás szintje, eredményessége. Vagyis: ha a vezetés magáévá teszi a költségek „megfogását“, jól sáfárkodik a reá hízott anyagi javak­kal, s a szellemieket is jól kiaknázza, amelyek jobbára az emberekben, no meg a tudományos ismeretekben rejlenek legfőképp, akkor nehezebb, de előbbre vivő, járható utat választ. Kellő ráhatással, türelmes felvilá­­gosftó munkával elérhető, hogy a tagság is megérti: ésszerűbben, takarékosabban kell gazdálkodni, mint eddig bármikor. Eljött a hányavetiségnek, a munkaidő, a gépkapacitás kinemhasznáitsága felszámolásának, a jobb anyag-, energia- és munkaerőgazdálkodásnak az ideje. Méginkább az öntudatos, fegyelmezett, hozzáértő munkavégzés kerüljön előtérbe — és a közösségi gon­dolkodás, az összefogás erejére való fokozottabb tá­maszkodás. Mennyi kihasználatlan tartalék van például az emberekben? Leleményességük, jó meglátásuk, hasz­nosítható javaslatuk hány, de hányszor talál süket fü­lekre? Sajnos mindmáig nagyon sokszor...! ШШШШШ Vagy: itt van például egy mésik kérdés. Egyetlen mezőgazdasági nagyüzemen belül nagyon lényeges kü­lönbségek vannak a termelési ágazatok között vagy azokon belül is. Évről évre ismétlődnek az olyan fogya­tékosságok, mint az állatelhullás (tehén, borjú, malac); tudva tudja a vezetőség (tisztelet a kivételnek!), hogy ebben „ludas“ jócskán az állatgondozó, vagy a munka­­közösség, de a szakirányító is, mégsem keresi a gyöke­res megoldás lehteőségeit, holott a személycsere vagy szakkáder-elmozdltás segítene. Ahoz, hogy a hiba hal­mozódik, nemegyszer a segítő szándékú bírálat is hoz­zájárulhatna, de a „Ne szólj szám, nem fáj fejem ... 1“ hibás szemléletmód az erősebb, ami, felülkerekedvén, árt a közösségnek. De árt a hibaelkövetőknek, elsősor­ban, akik tévhitben ringatják magukat: „Ha a vezető­ségnek így jó, hát nekünk miért lenne káros...?“ Hol­ott, sok esetben bebizonyosodott: ahol nem tétováztak a probléma megoldásával, vállalva a népszerűtlen man­kóval járó felelősséget, ott rend bejöttek a dolgok; m állatelhulllás a minimumra csökkent. Persze, nem eny­­inyire egyszerű a problémamegoldás: bonyolítja nem­egyszer a helyzetet az összetettség — a vezetés vagy az állategészségügyi szakember sem tett meg mindent az állatelhullás megfékezése érdekében. Tehát, sosem egyoldalúan mondjuk ítéletet, vizsgáljuk meg tüzeteseb­ben, összefüggéseiben az esetet, s aztán nyugodt lelki­­ismerettel állhatunk majd a tagság elé, mondván: meg­tettük a magunkén Csupán egyetlen problémát említettünk a sok kőiül: az áUatelhullást. De éppúgy előhozakodhattunk volna más, a gazdaságosságot fékező problémával, mondjuk ■ növénytermesztés szakaszáról. Mert itt sem minden „fenékig tejfel“; jobb minőségű terményt vagy termé­ket is adhatnánk az illetékes felvásárló szerveknek, he... Igen. ha az anyagi érdekeltség — a premizálás, jntalom — méginkább a minőségi elvárások irányában hatna. (Ügy, mint az a tejtermelés szakaszán érvénye­sül!) Nagyon jól tudjuk például, hogy egyre ketaautró­­fálisabb a helyzet a gyomosodást illetően. Évről évre mind több az ebből eredő népgazdasági kár. Mégis hagyjuk, hogy díszelegjen, magot érleljen a gyom. Az­előtt csupán kasza, kapa, sareboló, sarló volt, de az ember kíméletlenül irtotta a gyomot. Sőt, a kezét sem kímélte, e tekintetben... Most? Nem akarjuk tudomá­sul venni: gépi gyomirtás Is van a világon. A vegyszer-" használat túlzottan elkényeztetett bennünket. Márpedig ennek a kényeztetettségnek a mezőgazdaság látja a leg­több kárát. Ezt ismerték fel — talán szlovákiai méret­ben a legkomolyabban! — a rimaszombati (Rimavská Sobota) járás illetékesei, ahol már az idén példás, szer­vezett harc folyt a hozamdézsmáló gyom ellen. ]ön a téti időszaki Más járások mezőgazdasági Irá­nyító szervei is többet tehetnének ezen a téren, hogy a szervező-felvilágosítő munka mielőbb megindulhasson, s tavasszal már jól felkészülten üzenhessenek hadat a népgazdaság-károsító gyomosodásnak. Ezen a téren sok. helyes, ésszerű kezdeményezés születhet, ha még a tél folyamán kihasználják a kínálkozó lehetőségeket. Csupán néhány fontosabb tényt, fogyatékosságot állí­tottunk reflektorfénybe, hogy necsak elgondolkoztasson, hanem cselekvésre is késztessen a jobb, jövedelmezőbb, ésszerűbb és célszerűbb gazdálkodás érdekében. A statisztikai jelentésekből tudjuk, hogy a kelet-szlovákiai és a kfleéps szlovákiai kerületben ismételten jelentkező tervteljesltési problémák eile3 nére, kielégítő eredményt értünk el az állattenyésztési termékek felvásá«* lásában. A jelentés szerint Szlovákiában kilenc hónap alatt közel 29 mil­lió liter tejjel többet vásároltunk föl, mint a múlt év azonos időszakában, Igéietes fejlődésről elsősorban a nyugat-szlovákiai kerületben lehet be­szélni, ahol az üzemek jelentősen túlteljesítették t-ermelési-értékeeltáel kötelezettségeiket. A nyugat-szlovákiai kerület példamutató tervteljesítési sikeréhez a mar guk módján a Vágfüzesi (Vŕbová nad Váhom) Efez tagjai is hozzájárt* tak. A másfélezer hektáros szántóterületet művelő szövetkezet harmtn®. egyezer literrel túlteljesítette tejeladási feladatét. A Vermes Gyula tervezővel folytatott beszélgetésem során meggyőződ tem arról, hogy a szövetkezet állattenyésztési ágazata más vonatkozáeoliy ban is eredményesen zárta a háromnegyedévet. Például marhahúsból száz­negyveneit, ser-tóshásbél pedig mwitegy huszonhét tonnányi* értékestteMeü terve* felük A saOvetkeeetesek ígérik, hogy évi kötelezettségeiknek Is hiáoj rtuflenMl •leget tesznek. A tejtermelésben elért túlteljesítés! szintet tartani kíván­ják. sertéshúsból határidőn belül leszállítják a tervezett négyszáísnyolevarn tonná*. marhahúsból pedig körülbelül nyolcvan tonnát értékesítenek tetf vau felül. Fontos feladatnak tekintik a malacnevelési eredmények javúfáe sát, hiszen az a téren jelentkező hiányosságok következtében az idén e háztáji állattartóktól kellett választott malacokat vásárolniuk, hogy WbKP sltaná tudják a hizlalda tökéletes kihasználásét. dicsérete* érdemlő a végfUeeet aeöveíkezeteeek takarékossági ЮгекУЗНф Egv liter teje* harminc deka abrak felhasználásával termelnek, eg,y кйЙ sertéshús Wtermeléséhez 4,08 kilogramm, egy kiló marhahús előállításá' hói pedig 2;®1 kilogramm erőtakarmányra van szükségük. A téH hónát pokre sok minőségi takarmányt készítettek, így az állomány kellő terrrteb létaenységi seintet biztosító teleltetése, és a jövő igényesebb feladataiméi! teljesftéeéoe veié JeMtéeeQtée ebben a gazdaságban nem okoz különöeebb genőt*. KÄDEK GABOR AZ ÉDESANYA N. KOVÁCS ISTVÁN Amikor írásom alanyául Smah Ju­liannát választottam, azt hittem, egy­szerű lesz a dolgom. Arra gondoltam, olyan embert szemeltem ki, aki meg­érdemli, hogy írjanak róla, hiszen — amint erről már korábban értesül­tem — a hetényi (Chotín) szövetke­zet példás dolgozója. Kiváló munká­jáért, s az elért jó eredményekért helyi viszonylatban többször része­sült elismerésben, az idén pedig megkapta a Mezőgazdaság- és Élel­mezésügyi Minisztérium Érdemes Dolgozója kitüntetést. Miután a közelmúltban felkerestem, egy ideig azon tűnődtem, hogyan mutassam be az olvasóknak: úgy-e, mint a gyermekeit egyedül nevelő és szerető édesanyát, Vagy mint példás dolgozót. Smah Júllanna a munkában élen jár, s az édesanyák legjobbika. Nap mint nap sokat dolgozik és ha munkáról van szó, soha sem fáradt. Smah Júlianna két évtizede dolgo­zik a sertéstenyésztésben, pontosab­ban az elöhlzialdában, Múlt mondot­ta, a mostaninál sokkal vosszaBb munkakörülmények között kezdett. Azóta a szövetkezetben új istállókat építettek, melyekben a munka sokkál könnyebb, mint valaha volt. A szU- vetkezet vezetősége igyekszik jó munka- és kereseti lehetőséget nyúj­tani dolgozóinak, s a nőknek megad minden támogatást, hogy munkájuk mellett nyugodtan nevelhessék gyer­mekeiket. — Elégedett vagyok a munkahe­lyemmel —: mondotta a példás dol­gozó. —í Ketten dolgozunk egy ezer fé­rőhelyes istállóban, ahol a munka javát gépekkel végezzük. Óvatosan kell kezelni az önműködő etetőt, a gépi eszközöket, mert ha nem vigyáz az ember, megtörténhet a baj. Az etetésnél ügyelni kell arra, bogy a takarmányt ne pocsékolják, hanem megegy^k a malacok, hogy gyarapod­janak, minél gyorsabban elérjék a tóvá«* súlyt. (.Folytatás a 2. oldalon} Márpedig a népgazdaságirányítás tökéletesített rend­szere — amely előbb-utébb a mezőgazdaságban is utat tör — megköveteli majd, hogy a szellemi tőkét is kel­lően hasznosítsák a mezőgazdasági üzemekben. Mert a tudás: holt tőke. Mindaddig, amíg termelőerővé nem válik. ígéretük: 30 ezer liter tej terven felül AZ SZSZK mezögazdasAgi és ElelmezEsOgvi MINISZTÉRIUMÁNAK hetilapja 1931. OKTÚBER 31. jfc 44. szám атшаииптаваявямовш XXXII. évfolyam ■IIIHWIIIA III III I Iliim Ara 1,— Kčs 4

Next

/
Thumbnails
Contents