Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-24 / 43. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. október 24. 8. ■ A gyermekek több mint nyolcvanöt százaléka jár óvodába ■ Az üzemek és szövetkezetek is segítenek Az utóbbi években jelentősen meg­gyorsult a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás iparosítása. A magas színvonalú mezőgazdasági termeléssel rendelkező járásban az élelmiszeripa­ri létesítmények mellett egyéb ipari célokat szolgáló épületek létesültek. Mindez maga után vonta a foglalkoz­tatottak, elsősorban a dolgozó nők számának növelését. Ma már a jó ter­melési eredményeket elérő mezőgaz­dasági üzemekben a dolgozó nők ará­nya a férfiakéval egyenlő. A nagy­­megyeri (Calovo) tejüzem, a duna­­szerdahelyi baromfifeldolgozó, a nagy­­magyari (Zlaté Klasy) Agroprogres stb. túlnyomórészt nőket foglalkoztat. Nem vitás tehát, hogy egyre több bölcsődére és óvodára van szükség. Vizsgáljuk meg közelebbről: az emlí­tett létesítmények mellett hogyan fej­lődött a gyermekintézmények hálóza­ta. Megállapítható, hogy a járásban ezen a téren előrehaladást értek el, bár a helyzet még nem kielégítő, kü­lönösen Dunaszerdahelyen, ahol a la­kosság számának rohamos növekedése és a nők foglalkoztatottságának ma­gas arányszáma nehezíti az igények kielégítését. Annak ellenére, hogy az utóbbi években több óvodát adtak át rendeltetésének, vagy a meglévők be­fogadóképességét bővítették, még mindig nem kielégítő a férőhelyellá­tás. A gondok felszámolásához a vá­rosban működő üzemek is hozzájá­rulnak. Közös összefogással kilencven gyermek részére új óvodát építettek. A dunaszerdahelyi üzemek kezdemé­nyezése kedvező visszhangra talált Nagymegyeren is, ahol az Elektrosvit dolgozói megoldották a férőhely­­hiányt. A gyermekintézmények hálózatát az utóbbi években Somorján (Šamorín) sikerült teljes mértékben bővíteni. Az elmúlt választási időszakban három óvodát és két bölcsődét adtak át ren­deltetésének a város lakói. A Nemzeti Front választási prog­ramterve alapján a lakosság aktív tá­mogatásával a járás községeiben több óvoda épült. Jelenleg — járási vi­szonylatban — nyolcvanhét óvoda működik, melyekben a kiskorú gyer­mekek nyolcvanöt százaléka kapott elhelyezést. Az említettek alapján több mint ötszáz férőhellyel bővült az óvodai kapacitás. A járás falvaiban megkülönbözte­tett figyelmet fordítanak a cigány­származású gyermekek óvodai elhe­lyezésére, iskolalátogatására, előme­netelük javítására. A cél az, hogy minden iskolaköteles gyermek járjon iskolába, örvendetes, hogy a szülők közül egyre többen ismerik fel az óvodai és iskolai nevelés szükséges­ségét. Meg kell, hogy jegyezzem: ezen a téren többet tehetnének az üzemek, vállalatok, tehát a szülők munkáltató üzemei. Elsősorban a felvilágosító nevelőmunka elmélyítésével, de szük­ség esetén a törvényes előírások kö­vetkezetesebb érvényesítésével is. A jnb oktatási szakosztálya ebben az évben tovább bővíti a gyermek­­intézmények hálózatát. A rosszabb szociális körülmények között nevel­kedő és gyenge előmenetelő gyerme­kek számára speciális osztályokat nyitlak Nagymagyaron és Illésházán. Oj napközi nyílik Csenkén (Cenkov­­ce) és több helyen bővítik, korszerű­sítik a meglevő létesítményeket. Azt hiszem, minden feltétel megvatj ah­hoz, hogy az üzemek, vállalatok,'föld­művesszövetkezetek vezetőségeinek, a szakszervezetek üzemi bizottságainak hathatós támogatásával ezt a fontos kérdést a jövőben az igényeknek megfelelően komplex módon megold­ják. SVINGER ISTVÁN Frissít, fiatalít a torna Erős akarat és elszántság kell ahhoz, hogy a meg­szokottnál 10 perccel korábban kiugorva az ágyból, ezt a néhány gyakorlatot fürgén elvégezzük. 1. Álljunk lámujjhegyen terpeszbe, bal kezünket csí­­pájretéve, jobb karunkat hajlítsuk fejünk felett balra, majd hajlítsuk törzsünket négyszer balra. Kézcsere, ismétlés jobbra. 2. Mérlegbe állunk: bal lábunkra nehezedünk, jobb­lábát egyenesen hátranyújtjuk magasba, karunkat oldalt széttárjuk. Térdhajlítással négyszer rugózunk, majd láb­cserével ismételjük. 3. Zárt, nyújtott lábbal földre fekszünk, karunkat tes­tünk mellé helyezzük. Magasba emeljük a jobb lábat, aztán a bal lábat. így cserélgetve nyolcszor ismételjük, egyre gyorsítva a tempót. , 4. Hajlítsuk be a jobb térdünket, emeljük félig hátra magasba, és a bal lábunkon ugráljunk fel háromszor könnyedén, szökdelve. Váltott lábbal ismételjük négy­szer, Cs. K. gy szegény javágó kiment egy­szer az erdőre, s tarisznyájá­ban magával vitte utolsó da­rab kenyerét; az a kis szeletke ke­nyér volt az egész napra való táplá­léka. Mikor a fák közé ért, a tarisz­nyát felakasztotta egy gallyra, és munkához látott. Vágta, szegény, vágta a vastag tölgyfákat, szakadt róla a verejték. Egyszeresük mi történt! Egy pokol­béli fekete szurokfajzat lopakodott a tarisznyához, s elcsente a favágó utolsó kenyerét. Amikor visszatért a pokolba, tüs­tént dicsekedni kezdett a barátai előtt: — Idesüssetek! Ez lett volna egy favágó egésznapi eledele, én meg elloptam tőle! —- Mi az, ml történt? — szólalt meg erre Lucifer. S mikor megtudta, miről van szó, nem győzött szörnytll­­ködnl a tolvaj szívtelenségén, aki el merte lopni a szegényember utolsó falat kenyerét. S legott ítéletet hirdetett: rögvest álljon be a vétkes egy évre szolgá­nak a favágóhoz. Másnap a nincstelen favágó ismét szedelőzködnt kezdett, vállára vette súlyos szekercéjét. S ekkor kitárult az ajtó, és egy izmos, fiatal legény toppant a szobába. — Jó napot, gazduram — hajbókolt a jövevény. — Beállhatnék kendhez szolgának? — Ö, édes fiam, mit kezdenék ve­led? — szólt a favágó. —- Hiszen ma­gamnak sincs mit ennem, s nézd, amott a sarokban egy csomó éhes gyerek sír-rí. — Csak fogadjon fel! Nem kérek fizetséget a szolgálatomért, s higgye el, jól jár velem. — Jól van no, ha annyira akarod, — mondta a favágó, s a kezébe nyomta a szekercét. — Gyere hát ki velem az erdőre fát vágni. Három nap sem telt el, s az erdő, amelyet a favágó egyedül egy év alatt sem tudott volna kivágni, ha­­lombba rakva hevert, öröm volt rá­nézni az egyes sorokba pihenő fatör­zsekre. Ettől kezdve jóra fordult a favágó sorsa; gyermekei nem sírtak többé éhesen a sarokban, vidámak és fürgék voltak, mint a halacskák, hiszen mindennap dugig jóllakhattak. — No, gazduram — szólt- a szolga —, folytassa lassacskán, komótosan a favágást, én elmegyek valahová csépelni, hogy télen is legyen majd kenyér meg miegyéb a házunkban. — Eredj, csak, eredj, — felelte a favágó, — amíg odajársz, vágok annyi fát, amennyit bírok. A széles síkságon egy gazdag ura­ságnak volt a birtoka. Háromszáz osztag gabona kallódott a földjein, s háromszáz hízott ökröt, meg há­romszáz kövér disznót tartott az is-PAVOL DOBŠINSKÝ: (SZLOVÁK NÉPMESE) • tállókban. Ehhez az úrhoz kopogta­tott be a favágó szolgája azzal, hogy beállna cséplőnek. — Hát a társaid hol vannak? — kérdezte tőle a gazdag úr. — A társakkal ne törődjön! Azt mondja meg, akar-e csépeltetni! — Persze, hogy akarok; de talán csak nem egyedül akarsz nekifogni? — Ej, ne faggasson. A végén nyis­sa ki majd a szemét. — Na és mennyi bért kérsz a mun­kádért? — Semennyit uram — felelte a szolga —, csak annyi legyen a ju­talmam, amennyit egyszerre haza tudok cipelni. — No — örvendezett magában az uraság —, akkor tíz mérőnél többet nem viszel el! — S ráállt az alkura. Elféjtáfban az osztagok körül csép­­hadarók ezrei szólaltak meg: piff­­paff, pifj-paff! piff-paff! A pokol va­lamennyi ördöge összefutott, hogy segítsenek komájuknak, és hajnalra az összes gabonát kicsépelték, kipo­rolták és széjjelmérték. Még alig pitymalott, amikor a le­gény benyitott az úrhoz, s kérte, hogy jöjjön ki megnézni a munka eredményét. Az úr elámult a gyors eredmény láttán. Boldoggá tette a jól végzett munka, s közölte a le­génnyel, hogy elviheti a részét. A derék cséplő odatartja széles vállát, s a háznép tíz mérőnyi búzát rak fel a hátára. — Na elég lesz? — kérdi az ura­ság. — Dehogy elég! — mosolyodik el a legény. — Rakják csak tovább. Lát­hatják, hogy ezzel a teherrel még ugrálni is tudok. Egy szem gabona nem sok, annyi sem maradt, a legény mind jelrakta a hátára. Az úrnak égnek meredt a haja ijedtében. — No, most már tán elég? — kér­di ismét a legénytől, de az csak mo­solyog, hogy: még ez sem elég! — Csak rakjátok — mondja —, elő mindennel, amitek van; hiszen látjá­tok, úgy ugrálok mintha semmi sem volna a hátamon. Száz hízott disznó özönlik ki az ólakból, és a legény valamennyit a hátára veszi. — Az ördögbe, elég-e már? De az ördög csak mosolyog, köny­­nyedén szökdel, s tartja a hátát. Az úr csaknem megpukkad mérgé­ben, de „álld a szavad!“, adott sza­vát nem szegheti meg ő sem. — Eresszetek ki száz hízott ökröt — kiáltja a háznépnek —, azokat aligha bírja elcipelni! De a legény a hátára veszi azokat is, szemébe nevet a mérges úrnak, s mintha semmi sem volna a hátán, fut a gazdájához. — Na édes gazdám, itt vagyok! — veti le az udvaron a terhét. — Azt hiszem ezután nem fogja éhhalál fe­nyegetni, nyugodtan odébbállhatok; letelt az esztendőm. De előbb tudja meg kelmed, ki vagyok. Emlékszik-e arra, amikor az erdőn elveszett az utolsó falat kenyere? A favágó bólogat: — Emlékszem — mondja —, hogy­ne emlékeznék. — Nahát, úgy nézzen rám, hogy én ördög vagyok; én loptam el . a ke­nyerét, és büntetésből kellett egy év­re szolgának szegődnöm kendhez. Na, minden jót/ Oly hangos nevetés hallatszott, mintha háromezer paripa nyerített volna egyszerre. Az ördögök kacag­tak kórusban, azon mulattak, hogy a ■ komájuknak egy szegény favágót kel­lett szolgálnia V. J. fordítása V. Mária levelére: Gondoasn, két­szer is átolvastam levelét, kedves Már:a, és Igazat adok Önnek. Többak közt ezt írja: „... Maga a probléma papírra vetése is felér fél gyógyulás­sal... jelen pillanatban szükségét érzem, hogy valakivel közöljem prob­lémáimat, melyek kihatnak életem­re.“ Egyetértek Önnel, s jól tette, hogy írt nekem. Hiszen újabban szakkö­rökben is gyakran szóba kerül az empathia (magyarul: beleérzés más érzéseibe, érzelmek összehangolódása abból a célból, hogy valakinek köny­­nyebh legyen a szellemi, az idegrend­szeri terhe). Nos, ugye ezt érezte, amikor nekem, az ismeretlennek el­mondta haját, panaszát. Én a betű­kön, a gondolatokon át iparkodom átvenni búbánatát, hogy Önnek — Kedves Mária! — könnyebb legyen. Együttérzek Önnel, és Igyekszem se­gíteni. A daganatképződés oka még ma is ismeretlen. Kétféle van: jó és rossz indulatú. Ezt a szövettani vizsgálat eldönti. Önnél az eredmény negatív. Rosszindulatúság jelét nem találták. A daganatképződés ettől függetlenül folytatódhat és a további műtétet szükségessé teszi, már csak azért is, hogy véget vessenek ennek a folya­matnak. Tehát: megnyugtató és érde­mes. A másik gond az a „hormonbuk­fenc“, aminek — megítélésem szerint — több fontosságot tulajdonítottak, mint amennyit megérdemelt és — talán — kissé túllőttek a célon. A szervezet hormonzenekara hatalmas és szeszélyes. Karmestere az agyalapi mirigy, ami serkenti és fékezi, illetve összehangolja a munkát, függetlenül attól, hogy a mirigyek hormonjai egy­másra is hatnak. Nos Önt a vérzés­­rendellenességek megriasztották, s az orvosok hormonkezelésbe kezdtek, ami az egyensúlyt megzavarta és en­nek az eredménye a túlszőrösödée és minden egyéb kozmetikai zavar. Nem szabad az alvó oroszlánt felkel­teni! Örüljünk annak, amit ír: „Min­den a normák között van.“ Akkor a hormonhad nem támad, csak ijeszt­get. Hogy mit tegyen? Ne törődjék vele. Felejtse el és nyugodjék meg. S a harmadik a neurózis, ami en­nek a háromfejű sárkánynak a leg­izgalmasabb feje: A betegségtudat, ami izgatja még akknr is, ha nem beszél róla. Nos ebből kell mielőbb kigyógyulnia. Hogyan? A távolból mit ajánlhatok? Megnyugtató, tapasztalt, értelmes pszichiátert, megfelelő és szükséges kezelést, bizalmat, hitet és derűt. A nehéz őszi és téli hónapok után napsugaras kikeletet. VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első része, zárt betűk: h, a, e, 1, b, n, u, k. 10. Fejfedő. 11. Sem­mikor. 12. Lám. 13. Sősborszesz-márka. 14. Gazdaságunk pillére. 15. Veľký Krtíš-i autók jelzé­se. 17. Ady Endre. 19. Satú fele. 20. Kicsinyítő képző. 21. Sírfelirat. 23. Római császár. 26. Zöld — németül (GRÜN). 28. Nem ér rá. 30. Város az NSZK-ban. 32. 0- val a végén: folyó Olaszországban. 33. Ján ___ szlovák író. 35. Hazai olaj­­márka (y—j). 37. Megszólítás. 38. Olyan föld, ame­lyen haszonnövé­nyeket termeszte­nek. 42. Tantál vegyjele. 44. Trak­tor része (ék. hi­ba). 45. Női név. 46. Város Németországban. 48......... Mikulás, cseh festőművész. 50. Anna Olga. 51. Nagy európai folyó. 53. Enni ad. 55. Volt indiai gyarmat. 57. Villon betűi. 59. Angolna németül. 61. A múlt idő jele. 62. Laoszi néptörzs. 64. Buzdító szócska. 68. Tengeri hal. 63. Omszk folyója. 69. Vágány. FÜGGŐLEGES: 1. Feltételes kötőszó. 2. Hiányos alak. 3. Ékezettel: nem ná­lam. 4. Sőt, talán. 5. Cseh város. 6. Idegen tagadás. 7. Enni szeretne. 8. Rossz tanácsadó. 9. Lám. 10. A rejt­vény 2. része, zárt betűk: e, é, á, k, e, 1, a. 16. A történetírás múzsája. 18. A rejtvény harmadik része. 20. Hangszer. 22. Végzett. 24. Nektárban van! 25. Északi férfinév. 27. Egyipto­mi napisten. 29. A függ. 22. fordítva. 31. Keservesen szenved. 34. Érzék­szerve. 36. ... iacta est. 40. A Ma­gyar Légiforgalmi Társaság neve. 41. Orvosság. 43. Lent. 47. Egymást köve­tő betűk az ábécében. 49. Tenger an­golul. 52. Rangjelző. 54. Hamis. 58. Oda-vissza férfinév. 58. ív alakú. 60. Énekhang. 63. Osztásban van! 65, Fo­lyó a Szovjetunióban. 66. Római két­száz. 67. Varrunk elve. 68. Vegyjele Sn. Beküldendő a vízszintes 1., a füg­gőleges 10. és 18. számú sorok meg­fejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 40. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: „Aki beletörődött valamibe, nem biztos, hogy meg is nyugodott.“ Nyertesek: Tárnok Márta, Búcs (Búc), Huszár Ágota, Ipolykeszi (Ko­­sihy nad Ipľom), Rudo Frei, Nagy­­géres (Veľký Horeš). *

Next

/
Thumbnails
Contents