Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-10-17 / 42. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. október 17. 14 Ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Találkoztam egy szenvedélyes méhésszel Danes László méhészbarátomnak a közelmúltban azt a kérdést tettem fel, hogy hol és milyen körülmények között találhatjuk meg a kimondottan jó méhlegelőt biztositó virágzó növényeket. A kérdezett erre mosolyogva így válaszolt: — A méhészkedést szerény keretek között huszonhárom évvel ezelőtt kezdtem. Az eltelt több mint két évtized alatt kaptáraim hatvanra szaporodtak. A méhcsaládokat Vilkén (Veliká nad Ipeľom) helyeztem el, különben Losoncon (Lučenec) lakom. A vilkei alapszervezet titkára és a járási egyeztető bizottság tagja vagyok. A felgyorsult tempójú rohanó világban az én helyzetem is gyökeresen megváltozott. Eveken keresztül vadásztam, s végül döntenem kellett. Ma azonban márcsak a méhészkedésnek szentelem a szabadidőmet. Lemondtam tehát a vadászatról. <— Akácra évek óta Pásztóra (Pástovee) vándorolok méheimmel. A nyarat aztán Čierny Balogon töltöm. Méhészszemmel a növényvirágzás egymásutánját így rangsorolom: koratavaszi, májusi, nyári és őszi virágzási időszak. A növények tehát virágzó és zöld tömegükkel adják egy bizonyos termelőhely uralkodó jellegét. A méhészkedés szempontjából az akácvirágzást döntőnek tartom. A gyümölcs, a repce, a pillangósok, a megmunkált talajok, a kaszálók és a láprétek, továbbá az erdő és az árnyékos helyek növényei mind, mind jó méhlegelőt nyújthatnak. — Milyen volt az idei hordás? — Az akáchordás két hétig se tartott. Az akácvirágzáshoz fűzött remények a nagy meleg miatt nem váltak be. Az első akác csak kevés vagy semmi nektárt nem nyújtott. A második körzet akácosai azonban közepes hordással örvendeztették meg a méhészeket. Ezzel szemben a magasabban fekvő területek akácosairól olyan volt a hordás, mint az első akácról. A júniusi és a júliusi gyenge nektárképződés miatt sok méhész visszatért családjaival eredeti telephelyére. Azokat viszont, akik a vándortanyán kitartottak, augusztus első heteiben kellemes meglepetés érte, mert a napi mézhozam átlaga elérte a 15 kilót. Még nagyobb meglepetés érte azokat a méhészeket, akik erdei barnamézre számítottak, mert helyette a méhecskék gyönyörű aranysárga mézet gyűjtöttek. A méhészek örömei és terhei évrőlévre azonosak. A természetet figyeld erdészek és méhészek nagyra értékelik a sárgavirágú „Starček“ pompás nektárhozamát. Ilyen csodálatos hordás erről az erdei növényről, mint az idén már húsz éve nem volt. jól ismerem ezt a virágot. Az erdei vágásokon tömegesen fordul elő. Magyar neve „Erdei aggófű“, szlovák neve „Starček lesný, latin neve pedig „Senecia silvaticus L.“. Ennek virága serkentette a méhecskéket a nektárgyűjtésre. A méhészek megyegyeztek abban, hogy a szóbanforgó virágbaborult erdei növényről a rendkívüli jó hordást az augusztusi melegek váltották ki. Ezzel szemben elmaradt a fenyőméz bordása. Mi a sikeres mézgyűjtés természetes következménye és problémája? Az, hogy az erdészek és a méhészek a jövőben alaposan megfigyelik az említett növény nektárkészletét. Ez az eset azonban arra figyelmezteti a méhészzkedőket, hogy soha ne szakadjanak el a természettől. Megfigyeléseik és tapasztalataik adatait jegyezzék fel és az ismeretanyagot tegyék közkinccsé! — A szenvedélyes méhész hogyan vélekedik az állami gazdaságok és a szövetkezetek vezetőinek a méhkedvelő növények vegyszeres kezelésével kapcsolatos álláspontjáról? Danes László elvtórs, a méhek rajongója ezen kérdésemre így válaszolt: — A mezőgazdasági irányító szervek a méhek és a méhészek iránt nem olyan megértéssel viseltetnek, mint ahogyan elvárjuk tőlük. Szükséges tehát, hogy az illetékesek tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy segítsék ne pedig gátolják a méhészeket a megpnrzásra való vándorlásban. A növények megtermékenyítése és az ebből származó többlethaszon a mezőgazdaság, vagyis a társadalom javát szolgálja. JÄN M. HABROVSKÝ Petrovics József pedagógus Deménden (Demendice) 1978-ban szervezte meg — az általános Iskolában :— az ifjú méhészek szakkörét. A szakkörbe Alsószemerédről (Dolné Semerovee), Százéról (Sazdlce) és Deméndről 12 tanuló Jelentkezett. Többségük olyan fiatal, akiknek szülei évek óta méhészkednek. Az első tanévben (1979— 1980) a deméndi pajtások a lévai (Levice) versenyen a megtisztelő második helyet szerezték meg. Az első helyre pedig az Ipolyszakállasi (Ipeľský Sokolec) alapiskola méhészeti szakköre került. A szép eredmény szorgos munkára ösztönözte a deméndi pajtásokat. Petrovics József a Szalatnyai (Slatina) Körzeti Méhészeti Állomásról — Gustáv Kostrián agrármérnöktől — egy méhkaptárt kapott. Azóta Százdon, a méhészeti portán rendszeres tevékenység folyik, ahol húsz В típusú normalizált kaptárja van a pedagógusnak. A nyári szünidőben a pajtások örömmel eljártak a méhészeti szakkörbe. Az érdeklődők köre a 11—15 évesekből áll. A méhészeti szakoktató az egyes korcsoportok képesésgeineik megfelelő szinten ismerteti a méhek megfigyelését, az anyanevelés és a virágporszedés teendőit. Mindnyájan vonzalmat éreznek a méhészeti munka iránt, mert a szüleiktől is ezt látják. Minden remény meg Ismerkedés a virágpor van rá, hogy a fiatalokból jé méhé- hasznosságának jelentőségével szeik váljanak. Ml miMö szakkör Munka után megizlelik az édes mézet készítenek az érdeikkör munkájáról stb. Már elsajátították a keretkészítés, a műlép-beragasztás és az anyajelölés tudományát. Még hátra van a rajbefogás és egyéb gyakorlati dolgok elsajátítása is. A gyerekek minden műveletet szívesen végeznek, és — néhányuik kivételével — nem félnek a méhcsípéstől sem. Mondani sem kell, hogy mennyi türelem szükséges a fiatalok foglalkoztatására, hogy az esetleges kezdeti kudarcok után ne menjen el a kedvük a szakköri óráik látogatásától. A pedagógus és családja biztosíték arra, hogy a fiatalok biztonságosan felkészülhessenek a méhészeti teendőkre. A gyerekek a faluból pár percen belül összegyűlnek a szakköri érákra. Az oktatóról talán annyit, hogy kiváló matematika-fizika szakos tanító, akt nemsokára ötvenéves életjubileumát ünnepli. A méhészkedésben 18 éves gyakorlata van. Eredményesen tette le a méhészeti szakoktatói vizsgát, és önmaga készített húsz darab В típusú normalizált kaptárt. Évi átlagban 300—400 kiló mézet juttat közellátásunknak, és Török Lajosnak, az alapszervezet elnökének a buzdítására az idén ő is hozzálátott a virágpor szedéséhez. A téli nyugalmi időszakban maga készítette el a virágporszedő berendezéseket. Az Ipolysági (Sahy) alapszervezet tagjai elhatározták, hogy a környék méhészeivel közösen több mázsa virágport juttatnak a galántai MEDOS- nak, azonban a méhpempő és a méhméreg begyűjtését is sikeresen folytatják. BELÄNYI JÄN0S Az egyik szakköri őrán például azt figyelték meg, hogyan fiaslt a méhanya és mennyi a család élelemkészlete. Egy másik érán megismerkedtek a begyűjtött virágpijr gyakorlati hasznával és a szedés módszerével. A virágport a galántai (Galanta) MEDOS veszi át tőlük is. A harmadik órán megismerkedtek a tanulók a pároztató kaptár belső elrendezésével, átismételték az anyanevelésről tanultakat, majd a foglalkozás után az oktató a mézkészletből kóstolót adott a pionírodnak. A méz nagyon Ízlett a szakkör fiataljainak. Mindnyájan szorgalmasan készülnek az előttük álló feladatokra. Az 1981—82-es tanév tavaszán újra Léván szervezik a méhészeti szakkörök járási vetélkedőjét. A deméndi Ifjú méhészek Is a legjobbak közé szeretnének kerülni. Ezért alaposan felkészülnek az elméleti és a gyakorlati témákra. Nyáron rendbetették a szakkör krónikáját, és sok hulladékanyagot összegyűjtöttek. Eltervezték, hogy meglátogatják a Szalatnyai Körzeti Méhészeti Állomást, szép faliújságot Petrovlee József a szakkör fiataljaival UTOLSÓ BŰCSŰ Búcsúzunk Juraj Ferenčik agrármérnöktől, a Szlovák Méhészszövétség Központi Bizottsága titkárától, aki szeptember 17-én, rövid betegség után elhunyt. Ferenčik elvtárs földi maradványait a bratislavai krematóriumban legközelebbi hoz^zátartozói, méhészbarátai, ismerősei és az SZMSZ KB elnökségének tagjai jelenlétében szeptember 22-én hamvasztották el. Az elhunyttól Jozef Drznik, az SZMSZ KB alelnökit búcsúzott. Ferenčik elvtárs 1923. április 30-án, a rozsnyól (Rožňava) járásban Muréú községben munkáscsalád gyermekeként született. Ugyanott fejezte be az általános iskolát. A szegénysorsú család gyermeke a tőkés társadalomban pénzfedezet hiányában nem tanulhatott tovább. Talajjavító idénymunkásként kereste meg a kenyerét. A második világháború után, 1946-ban a tudásvágytól fűtve egyéves erdészeti szakoktatásra jelentkezett, és az iskolát sikeresen fejezte be. Négy év múlva főiskolai előkészítő tanfolyamán vett részt, s tanúimé • nyait a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán agárármérnöki diplomával sikeresen befejezte. Rendkívüli képességet elismeréseként felkínálták neki a főiskola rektorátusán betöltendő titkári tisztséget, majd 1955 tői az SZLKP KB politikai dolgozója lett. A Príroda kiadóvállalat igazgatói munkakörét 1963-tól 1974- ig töltötte be. Szívélyes kapcsolatot tartott fenn a méhészekkel és nagy ügybuzgalommal támogatta a méhészeti szakirodalom kiadását. A méhészet iránti vonzalma és jó szervezőképessége miatt 1976- tól az SZMSZ KB titkárságának vezetője lett, majd az SZMSZ III. kongresszusán megválasztották őt a szövetség központi bizottsága titkárává. Ebben a munkakörben Szlovákia méhészete fellendítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Rendkívül nagy szorgalmávail jó példát mutatott a titkárság többi dolgozójának. Minden tevékenységét a következetes magatartás jellemezte. A fegyelmet munkatársaitól is megkövetelte. Pontosságra nevelte őket. A szövetség javára végzett munka és ügyintézés során nagy figyelmet szentelt a méhcsaládok szervezett vándoroltatásának, a kultúrnövények megporzásának. Ezzel azt szorgalmazta, hogy egyre több jó minőségű élelmiszer Jusson a dol-Örökre megtartjuk A méhészet fejlesztésének lehetőségeiről és gondjairól az eltelt években többször is beszélgettem Juraj Ferenčik elvtással, az SZMSZ KB titkárával. Mindig hangsúlyozta, hogy a dél-szlovákiai méhészekkel való találkozásai alkalmával arra kérték őt, hogy tegyen lépéseket hazai magyar nyelvű méhészeti szakfolyóirat vagy szakrovat létesítése érdekében, amely első kézből tájékoztathatná őket az SZMSZ KB határozatairól stb. Akkoriban' még a Szabad Földművesben csak apró méhészeti rovat létezett, azonban Ferenčik eltvárs közbenjárására és a szerkesztőség egyetértésével kéthetenként egész újságoldalt elfoglaló „Méhészet“ rovat létesült. A rovat beindítását követő években Ferenčik elvtárs minden lényeges szövetségi eseményekről tudósította szerkesztőségünket, s így Dél-Szlovákia méhészei a rovatból úgyszólván hamarabb tudomást szerezhettek a központi bizottság határozatairól és Intézkedéseiről, mint pl. a Včelár havi folyóiratból. gozók asztalára. Sokat tett a méhállomány egészségvédelme terén Is. Ellátogatott azokba a körzetekbe ahol a varroa Jacobson! megtizedelte az állományt, és kitartóan sürgette a fertőzési gócok felszámolását, a fertőzés továbbterjedésének megakadályozását. Felbecsülhetetlen jelentőségűnek minősítette a méhállomány szüntelen nemesítését, s a méhek szervezett felhasználását a kultúrnövények megporzásának. Halaszthatatlanul fontosnak tartotta a Szalatnyai (Slatina) Körzeti Méhészeti Állomás felépítését, Nagy érdemeket szerzett abban, hogy az állomást ez év októberében átadhattuk rendeltetésének. Az átadás ünnepségén azonban ő már nem vehetett részt. Nagy erőfeszítéssel sürgette a szenckirályfal (Králové prl Send) méhészeti oktatóközpont felújítását, s arra törekedett, hogy a telep szálláshelyének korszerűsítése a SZMSZ IV. kongresszusáig elkészüljön. A két fontos szövetségi létesítmény üzembehelyezésével Szlovákia méhészetének a fellendítésére, korszerűsítésére törekedett. A munkakörével kapcsolatos aprólékos napi teendők mellett a rendszeres publicisztikai tevékenységre is szakított időt. A havonként megjelenő Včelár folyóiratban esetenként két írása is megjelent egy számban. A SZMSZ III. kongresszusa után a szakfolyóirat szerkesztő bizottsága elnöki tisztségét is betöltötte, s ebben a minőségben is azon munkálkodott, hogy Szlovákia méhészei magas színvonalú szakirodalom birtokában tovább bővíthessék ismereteiket. Szlovákia méhészei gyakran olvashatták cikkeit a Szabad Földműves „Méhészet“ rovatában, továbbá a Roľnícke noviny napilapban is. Közvetlenül halála előtt megjelent a méhek szervezett vándoroltatását elemző szakanyag. Ennek társszerzője volt. Az ízléses kivitelben készített ismeretterjesztő anyagot sajnos csak halálos ágyán láthatta, ami már nem sok örömet szerzett neki. Ferenčik elvtársat 55 éves korában a szlovákiai méhészet fejlesztésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért az „Ezüstméh“ szövetségi érdemmel tüntették ki. Búcsúzva a kitűnő elvtárstől, a méhészbaráttól, a munkatárstól, köszönjük midazt, amit a méhészet fejlesztése érdekében tett. Az SZMSZ KB titkárságán csak öt évig dolgoz'ott, érdemeiről azonban az utána következő méhésznemzedék sem feledkezik meg. ígérjük, hogy megtartjuk öt emlékezetünkben és hagyatékát, Szlovákia méhészetét továbbfejlesztjük. Pavel Silný öt emlékezetünkben Egy-egy dél-szlovákiai látogatása után felvillanyozva ért haza és nagy lelkesedéssel beszélt tapasztalatairól, a méhészekkel folytatott gyümölcsöző eszmecserékről. Nagy érdeme van abb^n, (hogy a szenkirálytai (Králová pri Send) méhészeti oktatótelepen a szövetség megszervezte a gazdag gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező dél-szlovákiai magyar méhészek elméleti továbbképzését. A szakvizsga sikeres letétele után ezek ma méhészeti szakoktatói munkát fejtenek ki az alapszervezetekben, és nagy segítséget nyújtanak tevékenységükkel Szlovákia méhészetének továbbfejlesztésében. Ferenčik elvtárs halálával a Szabad Földműves szerkesztősége gazdag ismeretekkel rendelkező munkatársat, kitűnő publicistát, a méhésztársadalom pedig rendkívül jó szervező érzékkel rendelkező, a méhészet ügyét teljes emberként szolgáló vezető politikai dolgozót veszítet el. Örökre megtartjuk őt emlékezetünkben. Hoksza István
