Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-17 / 42. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. október 17, Sportember és pedagógus A közelmúltban felcsengettem egy­kori tanítómat, Krista Györgyöt, aki már a hetvenhetedik életévét tapos­sa. í— Csak gyere el, minél előbb láto­gass meg — hangzott a rövid válasz. A ružinovi városnegyedben lakom, a Včelárska utca 7. szám alatt. Csak annyit kell kérdezned, hol lakik Gyuri bácsi, mindenki tudja kiről van szó. Valóban nem volt nehéz meg­lelni a pompás zöld köntösbe öltözött lakás­egységet, ahol a Gyurka ál­tal termelt sző­lő már felfutott az első emelet­re, s lakói él­vezik a szőlő Izét, zamatét. — Pedig nem mind arany, a­­mi fénylik — mondja. Napok óta fáj a lábam, tudod, amikor még fociztam, a porc­leválással mindig bajom volt. Sajnos, egyre jobban érzem az idő múlását, s miután az asszonyom örökre ittha­gyott, nagy az üresség a lakásban. Dehát kár keseregni. Elnézem szigorú arcát, homlokán sm igen látszik az Idő múlása. Talán még mindig az a kemény ember, akt ötven évvel ezelőtt volt? Korántsem, pedig Krista György a legkeményebb sportágban, az ökölvívásban vált or­szágszerte ismertté. Hét évig Szlová­kia nehézsúlyú ökölvívó bajnoka volt, s az ökleit „vaspörölyként“ emleget­ték, pedig mindig igyekezett sport­szerűen verekedni a férfias vetélke­dőkön. — Hogyan lettél bokszoló? * — Gimnazista legénytke voltam, amikor a nyári vakáció alatt elju­tottam Pestre, s ott láttam az első ökölvívó összecsapást, amely örökké emlékezetes marad számomra. Akkor határoztam el, hogy én is próbálko­zom. A pedagógiai felépítményit Bratislavában végeztem, s mint afféle „zöldfülű“ egy alkalommal kiálltam mérkőzni az akkori nagy bokszoló mumussal, Rusznyákkal. A jó paraszt­öklöm igazolt, és olyan balegyenest vittem be neki, hogy térdre kény­szerült. Talán akkor jött rá, hogy nem érdemes hivalkodni, bedobni a törülközőt a közönség közé, ami akkor azt jelentette: meg kell mutatni, ki a legény a gáton. Én kiálltam a ne­hézsúlyú bajnok ellen. Igaz, akkori­ban már a BCD-ben gyakoroltam, s volt valami tapasztalatom. Nehéz mérkőzés volt, kaptam is, adtam is. A lényeg az, hogy engem kiáltottak ki győztesnek. A következő évben Szlovákia nehézsúlyú ökölvívó bajno­ka lettem, és hét évig nem találtam legyőzőre. Talán, ha 1930-ban a bírók nem rosszindulatnak, megnyerqjn a csehszlovák bajnokságot is. — Mi volt sikeres szereplésed tit­ka? — Szigorú falusi életet éltem, sze­rettem a kemény mezőgazdasági mun­kát. Ez az életmód, s a kiegészítő sportok üzése tett keménnyé. Bár mint pedagógus már akkor tudtam, hogy sok mindenre meg kell tanítani a testnevelést szerető gyerekeket, és arra is gondoltam, hogy a sportolás mellett kemény munkára kell nevelni őket. Nagyon Jól tudod, nektek is ásót nyomtam a kezetekbe, és meg­tanítottalak a fácskák szakszerű ülte­tésére. A rendszeres nevelő munkám­nak álljt parancsolt a második világ­háború és az azt követő évek. A felszabadulás után Zólyomba (Zvolen) hívtak tanítani, ahol végül én lettem a városi sportélet fejlesz­tője, még azt is megbocsájtották, hogy jónéhány évvel előbb kiütöttem a legjobb ökölvívót. Krista György egy kicsit Tessedik Sámul utóda, aki a sport és a társa­dalmi tevékenység mellett otthon volt a mezőgazdaságban is. Nem véletlen, hogy a szövetkezetek megalakításá­nál élenjáróként emlegetik a közös szervezésénél, mert ha valahol min­denki kudarcot vallott, akkor Gyurit hívták a meggyőző munkára. Mert mindig tudott okosan érvelni, arról sem feledkezett meg, hogy az általa alakított szövetkezetekben előadáso­kat tartson, elősegítse a dolgozók szakmai fejlődését. — Hogyan kerültél Bratislavába? — Már nyugdíjas voltam, amikor a fővárosba költöztem. Nem véletlen, hogy a ružinovi városi körzet pionír­­szervezetében kezdtem tevékenyked­ni. Pedagógus vagyok, s nem is tud­nám anélkül kibírni, hogy ne törőd­jek a felcseperedő nemzedékkel. Na­gyon jól ismersz, hiszen az edzőtök 'stoltam, s minden bizonnyal volt va­lamilyen közöm ahhoz, hogy az akko­ri labdarúgó-csapat a döntőbe került. Krista György ma már hetvenhét éves, de még mindig sokoldalúan szorgoskodik: lakhelyén a botanikus kert, a gondozott gyümölcsfák, a szép környezet, kétkezi munkájának ered­ménye. Szívósságával, kitartásával, tenníakarásával a felnövő nemzedék példaképe. Ember, aki szereti a szé­pet, az életet és embertársait. Tóth Dezső A legtöbb diákintézményben már széleskörű nevelő­munka folyik. így például a Nagykapost (Veiké Kapu­šany) Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában is, ahol a bentlakók élete évről évre tartalmasabb. Ebben a tanévben új diákotthont kaptak a nagyka­­posi tknulók, amelyben százhúszan laknak és tanulnak. Amint beköltöztek az épületbe, rögtön beneveztek a kiváló diákotthon címért Indított versenybe. Mit várnak a pedagógusok a fiataloktól? A követel­mények között első helyen szerepel az, hogy a diákok jól tanuljanak. Erre minden feltétel adott. A diákotthon formálja a tanulók magatartását, cselekvőkészségét, hozzájárul n helyes művelődési szokások kialakításá­hoz, az önképzéshez, az egészséges testkultúrához. A közösséghez tartozást erősíti a hagyományok ápolása. Az elsősök fogadása, a negyedikesek búcsúztatása min­den évben kiemelkedő esemény. A tanulók egyéni értékelésére külön rendszert dol­gozott ki a nevelőtestület a diáktanáccsal együtt. Lé­nyege, hogy pontozzák a tanulmányi eredményt, az állandó és időszaki diákotthoni és iskolai megbízatá­sok ellátását, az önként vállalt közőségért végzett mun­kát, a házirend betartását, a környezet rendjét, tiszta­ságát. Eszerint kiváló, jő, megfelelő és rossz diákotthon­lakó lehet valaki. Az egyes fokozatok elérése kedvez­ménnyel vagy elmarasztalással jár. A kiváló diák több kimenőt (hazautazást) kap, kötetlen időben és helyen tanulhat. Az egyéni képességek kibontakoztatásának, a szemé­lyiség formálódásának az említetteken kívül még jóné­hány hasonló „műhelye“ van. Ennek következtében az iskolából a szocialista világnézet alapjaival felruházott, pozitív emberi tulajdonságokkal rendelkező fiatalok ke­rülnek ki a termelőmunkába, vagy folytatják tanulmá­nyaikat a főiskolákon. I- B. Rács a fürdőkádra A képen látható alkalma­tosságot a gyerekfürösztés megkönnyítéséhez ajánljak. A rács mérete a kád nagy ságának megfelelő, anyaga 4 X 1,5 cm keresztmetszetű fenyőléc. A két különálló részt 3 db csuklóspánt fogja össze; azok segítségével a rács használaton kívül ösz­­szecsukható, kis helyen tá­rolható. Szétnyitva és a kádra fektetve kényelmesen elfér rajta a gyerekkád és a fürdetéshez használatos kellékek, a fürdeiőnek sem kell nagyon mélyre hajolnia. Ugyan- a mosúsüényeknek, mosószereknek, csak jól használható a rács nagymo- s így szinte megnöveli a szűk fürdő­sáskor, a különböző színű ruhák cső- szoba beépítetlen területét, portosltva rakhatók rá. Helyet adhat т*т*ш*~*ш*ш*ш*ш»*ит*ш»ш*ш*т*я babát, valószínűleg ugyanolyan váltó* zásokon menne keresztül, mint egy kismama a terhesség idején: regge­lenként hányingerrel küszködne és valamennyire megnőnének a mellel. Épp ezért Thorburn professzor hang­súlyozta: soha nem támogatná a le­hetőség gyakorlati megvalósítását. Carl Wood professzor a Monsch Egyetem „lombikbébi-programjának“ vezetője — akinek irányítása alatt már 11 lombikbébi született — el­mondotta, hogy az ő kísérletet is Thorburnék elméletét igazolják: sike­rült már megtermékenyített petesej­tet beültetni hím egerek hasüregébe, Ezenkívül közismert tény, hogy — ha nem is gyakran — született már több olyan csecsemő, aki nem az anya­méhben, hanem azon kívül, valamely más szervhez kapcsolódva fejlődött kt. Thorburn professzor elméletének azonban vannak még kidolgozatlan pontjai: végül is az embrió a has­üregben nem megfelelő helyre is kapcsolódhat. Ezenkívül megoldatlan még a placentával kapcsolatos né­hány probléma. Férfiaknak is módjukban áll kihor­dani egy kisbabát, legfeljebb császár­­metszéssel kell szülniük — erre az eredményre jutott két neves ausztrá­liai kutató. Geoffrey Thorburn professzor és dr. Richard Harding — a Monsch Egyetem munkatársai — kutatómun­kájuk során arra a következtetésre Jutottak, hogy egy laboratóriumban megtermékenyített petesejtet be lehet ültetni egy férfi hasüregébe és ott meg is tudna élni. A két tudós elsősorban az embrió­nak azt a képességét vizsgálta, hogy mennyire tudja szabályozni saját fej­lődését. Kiderült, hogy a terhesség Idején jelentkező hormonális válto­zások fő forrása a placenta és maga az embrió. Más szavakkal: nem any­­nyira a terhes anya befolyásolja a magzat fejlődését, hanem inkább az „okos kis élősködő*r befolyásolja az anya szervezetének működését. Ha tehát egy férfi hordaná kt a ludt fű, fa, virág, még levél se rezzent, tücsök nem hegedült, még bagoly se röppent. Alom­­világ uralkodót a nyárfaerdőben. Az erdő szélén, sűrű gyüricebokor alfán két gyöngyvirág beszélgetett. Halk suttogásuk csak az enyhe szellő fá­tyolszárnyán szálldosott szerte a lom­bok között: — Mondd, Anyóka! Miért kell ne­künk meghúzódva, elrejtve élnünk? Miért nem mehetünk mi is ki a me­zőre, ahol napsugárban fürödhetnénk, mint a többi virág? — kérdezte az egyik, egy picinyke, hófehér színű csengettyücske. — Mikor ilyen harmatfiatal voltam, mint te most, ezt kérdeztem én is — felelt neki a másik. — Ha olyan fonnyadton lesznek a szirmaid, mint most az enyéim, hozzád is ezzel a kérdéssel fordulnak majd az utánad jövők. Es mind ugyanígy mesélik to­vább, mint én most... Szomorú szív­ből, fájó könnyekből fakadtunk, le­hajtott fejjel, elhúzódva kell élnünk. — De miért? Miért? Meséld Anyó­ka, meséldI — kérlelte a kicsinyke virág. — Valamikor réges-régen élt egy fehér arcú, gyönyörűséges szép ki­rályleány — kezdett a mesélésbe Anyóka. — De nem a szépsége volt ám az, amiért Ismerték és szerették ország­határon is túli A kedvessége és a jó szíve vitte el a hírét a világ négy tája felé. Mondták ts rá sokan: ,Дуеп aranyszívű ktrálykisasszony még a mesékben ts kevés akad!“ Az élet orsóján peregtek az évek. A király kisasszony eladósorba került. Királyi apja egyszer azt mondta neki: — Kisleányom! En már nagyon öreg vagyok, nehezemre esik az or­szág kormányzása. A szomszéd király derék fia feleségül kér. Elhatároz­tam, hogy hozzá adlak, és veled a királyságom felét is. A királykisasszony engedelmes lá­nya volt felséges apjának. Nem szólt semmit, csak lehajtotta szőke fejét, és szomorú szeméből sűrű könnyek peregtek. Ha valaki akkor meghall­gatta volna szívének dobogását, abból ezt olvashatta volna ki: A szí­vem mást szeret: ... még Ö sem tud­ja, de azért hű leszek hozzá, csak az övé leszek..., amíg élek.“ Az öreg királynak volt egy hűséges apródja. A legény látta a királykis­asszony könnyeit. Ha valaki meghall-Л gyöngyvirág meséje gáttá volna az 6 szíve dobbanását, abból azt olvashatta volna ki: Fájdalmas nekem a Te szen­vedésed, öröm és boldogság a Te mo­solyod." Az esküvő napján, népes kíséreté­vel eljött a vőlegény, hogy megkapja a királykisasszony kezét, és vele az ország felét. Álomszép gyémántrózsát hozott ajándékul, hogy felséges meny­asszonya azt viselje alabástromfehér homlokán. Már együtt volt a násznép, már in­dulni készült az esküvői menet, ami­kor végigfutott a hír a királyi palota összes termein: — Eltűnt a királykisasszony! Lett nagy riadalomI Az öreg király parancsot adott, hogy kutassák át a palota minden zeg-zugát, akárhonnan, de kerítsék elő elveszett leányát. De hiábavaló volt minden, a király­kisasszony csak nem került elő. El­múlt három nap és három éjszakaTM. elment a vőlegény, elszéledt a nász­nép. Elszállt az öreg király haragja is. Rájött, hogy 6 volt az oka egyet­len gyermeke elvesztésének. Mikor már egy hét is elmúlt anél­kül, hogy valami jó hírt kapott volna, kihirdette az egész országban: ha bárki is megtalálja, annak adja fele országát, és — ha a lánya is úgy akarja, az ő kezét is. Mentek az urak sorba az öreg ki­rály elé, hogy ők majd megtalálják a szépséges királylányt. A hűséges apród nem szólt sem­mit, csak tarisznyát akasztott a ňya­­kába, és elindult. Ment, mendegélt, heteken, hónapokon át. Ha kiürült a tarisznyája, evett erdei bogyókat, ha szomjazott, ivott a források vizéből, de ment, ment fáradhatatlanul. Rá is talált a helyes nyomra: er­dők szélén, tisztásokon, csörgedező patakok partján ráismert a királykis­asszony könnyeire. De sokat is látta hullani ezeket, a királyi apa döntése ötal Ezekből a könnyekből, amerre elhulltak, ezernyi gyöngyvirág fakadt, és mutatták az utat az apródnak egy elhagyott barlangig, ahová a király­lány menekült. Hogy lesoványodott szegénykel Talán el is pusztult vol­na, ha nem hisz az elhullatott köny­­nyékből fakat virágok segítségében. —1 Hát kishúgom, így szólt a régi mese. Megérted-e már, hogy miért kell nekünk szerényen meghúzódva, elrejtve élnünk? — Értem, Anyóka, és nem lázongok többéi — fogadkozott a kis virág. — De tudod-e, hogy ez a rejtőzés hasznos is számunkra? Künn a me­zőn a színes virágok messziről szem­betűnnek és tüstént letépik őket. Min­ket csak keresve találnak meg, aki meg kutat utánunk, az megbecsül, annak szívesen is adjuk magunkat. Aki erdők szélén, tisztásokon, pa­tak partján gyöngyvirágot lát, és dí­szes csokorba szed, gondoljon mindig a fehér arcú királykisasszonyra, aki­nek könnyeiből az első gyöngyvirá­gok fakadtak. VÍZSZINTES: 1. Idézet G. Husák beszédéből... zárt betűk: ü, é, a, u, a, r, h, g. 9. Gyer­mekköszöntés. 10. Panaszszó. 11. Sír. 12. Japán pénzegy­ség. 13. Nemzetkö­zi segélykérő jel. 15. Indulatsző. 17. Saját kezűleg. 18. Föléje. 19. Jókai személyneve. 20. Rangjelző. 21. Vers­­kellék. 22. Latin (kötőszó ,22a. Vér­edény. 23. Közle­kedési vonal. 24. Érzékszerv. 25. Tal­mi. 26. Női hang­nem. 27. Kötőszó. 28. Időmeghatáro­zás. 29. Mely sze mély. 31. Gárdonyi regényalak. 33. A túlsó oldalra. 34. A háború görög Istene. 36. Nóta. 38. Paripa. 39. Ezen a helyen. 41. Szó­végződés. 42. Alu­minium vegyjele. 44. Ad acta. 45. Szintén. 46. Kettős mássalhangzó. 47. Masina. 49. Azonosak. 53. Tól-töl szlovákul. 55. Kender része. 57. Más­salhangzó kiejtve. 58. Arany fran­ciául. 60. Sertéslak. 62.........Ervin Kisch. 64. Menet eleje. 65. Az első bárkás. FÜGGŐLEGES: 1. Bácsi. 2. Az idé­zet 3. része, zárt betűk: c, a, 1. 3. Vissza sóz. 4. Középeurópai Kupa. 5. Krajcár rövidítése. 6. Üt olaszul. 7. Kettős mássalhangzó. 8. Igen angolul. 9. Az idézet 2. része, zárt betűk: a, t, n, n, y, k, 6, r. 14. Az idézet 4. része, zárt betűk: f, r, a, 1, o. 16. Az idézet 5. része, zárt betűk: r, z, e, tt. 30. Gyógykenőcs. 31. Végnélküli Idő. 32. Fél alma, 35. Bécsi tojás, 40. Ott szlovákul. 41. Rima része. 43. Folya­dék. 46. Vissza testrész. 48. Olasz fo­lyó. 50. Szomszédos betűk. 51. Az idézet 6. része. 52. Üldöz. 54. Hang­szer. 56. Idegen tagadás. 59. Rész­vénytársaság. 61. Igekötö. 62. Tojás németül. 63. Nobelium vegyjele. Beküldendő a vízszintes 1., függő* leges 2., 9., 14., 16. és 51. számú so* rok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 39. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: „A munka minősége a legjobb agitáció“. Nyertesek: Nagy Rozália, Zseliz (Želiezovce), Majoros Jácint, Tornaija (Šafárikovo), Papp Jenő, Nagyfödé­­mes (Veiké Ülany). r

Next

/
Thumbnails
Contents