Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-10-03 / 40. szám
ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ♦ 14 _________________________________________________________________ SZABAD FÖLDMŰVES_________________________________—------------------------ 1981. október 3. Nyár vége a méhesben Nyár végén a méhek hozzálátnak téli fészkük kialakításához. Ahogy rövidülnek, hűvösödnek a napok, csökken a méhek tevékenysége, kevesebb a fiasítás, s a végén már csak egy-két kereten, egy-két lépben találunk fedett fiasítást. A család is öszszébb húzódik. A méhek a fészken kívüli lépekből a maradék mézet igyekeznek a fészek üres sejtjeibe hordani. Ez a munka az egyre hűvösödö időben elég vontatottan folyik. Szedjük hát el ilyenkor a fölösleges lépeket, és pergessük ki a bennük levő mézet. Ha a méz érett (nagy része fedett), ami rendszerint így van, akkor áruméznek felhasználható, Az éretlen méz tulajdonképpen félkész anyag. Mézként értékesíteni nem szabad, mert nem is méz. Feletetésre ez nagyon alkalmas, a méhek sakkal rövidebb idő alatt és jóval kevesebb munkával tudják invertálni, mint a szokásos cukros etetés anyagát. Ebben az időszakban már kímélnünk kell a méheket, hogy minél felkészültebben várják be a téli hónapokat. A méhek szervezete föl is készül a hosszú télre. Testükben lényegesen több fehérje és zsír halmozódik fel, mint nyáron, ezért is szoktuk úgy emlegetni őket, mint téli méheket. Szervezetük pihentebb, erősebb, jobban kibírja majd a téli viszontagságokat, s alkalmasabbá válik a télvégi, a koratavaszi fiasítás táplálására, gondozására. Így van ez akkor, ha a méhész idejében megetette a családokat, mert így a télbe menő méhek szervezete nem használódik el a cukor átalakítása alkalmával. A nyár végi, ősz eleji napfényes órák még kedveznek a fontos virágporkészlet begyűjtésének. A napraforgó, a tarlóvirág, a réti és a mezei gyomok kései virágai még szerény hordást biztosítanak az első éjszakai fagyokig. Ha a fészek jó! szűkített, jól takart, akkor a szeptemberben, októberben behordott virágpor beérik még, átesik a tejsavas erjedésen, így nem dohosodik meg, a méhek egy kis mézet hordanak rá és lefedik, megéri a tavaszt, amikor aranyat ér a fiasítás táplálásánál. A kijáró nyílásánál sok virágpor lehullik és elpocsékolódik. Ebben ludas a fogasszűkítő is, de a szállódeszka hiánya is. Gondoskodjunk széles szállódeszkáról, hogy az érkező méh nyugodtan rászállhasson, és kényelmesen jusson be a kaptárba. Bármennyire is ludas a fogasszűkítő, lassan rakjuk fel, mert az egerek már ősszel is szívesen besétálgatnak a kaptárba. Megtörténik, hogy egyik másik helyen bőven gyűjtöttek édes harmatot a méhek. (A mézharmat helytelen elnevezés.) Ha augusztusban nem pergettük ki ezt, most már ne is pergessük, mert nem tudunk helyette elég élelmet feletetni, illetve nincs idejük a méheknek ezt az élelmet beérlelni. Ilyenkor is az az eljárás a helyes, hogy két-három nagyobb adag cukorszörpöt (kettő-három kilogramm cukrot) szeptemberben feletetünk, hogy a méhek a tél első felét ezen húzzák ki. Tél végén, koratavasszal, viszont már nem olyan káros az édes harmatból gyűjtött méz sem, no meg szükség esetén segíteni tudunk gyógyszeres cukorlepénnyel is. Még ha kellemesen, enyhe is a „vénasszonyok nyara“, akkor se hanyagoljuk el a fészek gondosabb takarását. A keretekre kerülő lemez rakodókaptárban zárja a keretsort, fekvőben pedig lógjon le a fészek szélén (a rakodóban hagyhatunk egy kis feljárót az egyik oldalon). Ezzel nemcsak leválasztjuk a fészken kívül tárolt lépeket, hanem mérsékeljük a fészek melegének elillanását is. Egykét réteg kátrányos papír ilyenkor már nem elegendő takaró, de ez is jobb a semminél. A méhek ugyanis még hetekig fiasítást melengetnek fészkükben, a melegebb takarással tehát megkönnyítjük munkájukat. A kaptárakat most már sűrűbben sorakoztathatjuk, mint nyáron. Minél magasabbra kerüljenek a földtől. Igv jobb a hőgazdálkodás, és az őszi csapadék kevesebbet árt a kaptáraknak. Különösen akkor gondoljunk erre, amikor haza készülünk a vándortanyáról, mert ilyenkor az említett munkákat előkészítettük. A jól szintezett kaptár nem ázik be, ha a fedőlemez, legyen az horganyzott lemez vagy kátránypapír, nincs megsérülve. A kátránypapír egyébként olcsó és jól bevált kaptárfedő anyag, néha azonban meg kell nézni, és ha megsérül, ki kell cserélni. Nagyjából ezeket a dolgokat szerettük volna elmondani a méhek teleléséhez. A többi munka inkább a méhész műhelyébe való. Ahogy fogy a munka a méhesben, úgy növekszik a műhelyben. A legelső talán a lépek válogatása és az olvasztóban levő lépek kiolvasztása legyen. No, de ezek már téli munkák... B. ZS. SZAKISMERET A SBUR TITKA Ha jobban Jelentős mulasztásnak minősíthető, hogy az eltelt évtizedekben a mezőgazdasági iskolákon a hallgatók nem kaptak kellő előremutató tájékoztatást a méhek természetben betöltött, rendkívül nagy szerepéről. Eközben a növények vegyszeres kezelése elterjedt. A méhészet nagyon fontos ágazata a mezőgazdaságnak, mely az évi tizenhatmillió dollár devizabevételen kívül ötmilliárd koronára becsülhető hasznot hoz a növények beporzásával. Ez teszi indokolttá, hogy az illetékesek jobban odafigyeljenek a méhészek, illetve a méhészet gondjaira. Nem csoda tehát, ha a méhészek kérik, hogy tiltsák be a repce repülőgéppel való permetezését, mert azzal sok kárt okoznak a méhekben. Ha szeles az idő, akkor a repülőgéppel való permetezést csak bizonyos késéssel kezdhetik, amikor a repce már teljesen virágbaborult. A növényvédő intézmények ilyen esetekben nem engedélyezik a növények permetezését, és ez a helyes eljárás. * Az érthető, hogy a mezőgazdasági üzemek tekintélyes hasznot várnak a repcéből. Emiatt előszedik a földi gépeiket és a virágbaborult repcét megpermetezik. A nagy kapkodás közben sokszor megfeledkeznek a méhészek értesítéséről. A gép biztonsági okokból állítólag csak bizonyos töménységű permetet juttathat a növényre,1 s emiatt a munka nem ritkán hiábavaló. A repcefénybogár továbbra is pusztítja a növényt. Kifizették a repülőgép munkáját,, permetanyagot pazaroltak, de hiába. A bogár kórt tett a repcében. Ha azonban a földi gépekkel kellő töménységű szert juttattak volna ki a maga idejében, akkor a veszteséget elkerülhették volna. A mezőgazdasági Üzemek a méhészeknek okozott kárnak csak húsz százalékát térítik. Emiatt könnyű szívvel válnak szabálysértővé. Időszerű lenne tehát az a rendelet, hogy a valóságos kár ötven százalékát ők térítsék. Másik felét pedig az Állami Biztosító fizesse. Valószínű, hogy a munka végzése közben Így körültekintőbbek lennének. Nagyon tanulságosak azok a bírósági tárgyalások, ahol az Állami Biztosító jogi képviselői sokkal tárgyilagosabbak, mint a károk okozói. A szabálysértő gazdaságok jogi képviselői azonban az esetek többségében a méhészekre szeretnék hárítani a károkat. Erre újabb és újabb tárgyalások következnek, míg nagy huzavonák után az ügy elrendeződhet. Az eszményi helyzet a károsult és a kártevő megegyezése lehetne. Persze a kár felméréséhez igénybe kellene venni az Állami Biztosító szakemberének a tanácsát is. Így talán gyorsított ütemben elrendeződne az ügy. Jó, ha a méhészek azt is tudják, hogy a kárt okozó gazdaság a növényvédelmi munkáknál milyen vegyszerfajtát használt. A vegyszeres növényvédelmet a Legfelsőbb Bíróság fokozott veszéllyel járó munkának minősítette. Így a gazdaság közvetlenül is felelős az okozott károkért. Néhány eset kivételével mindig biztonságosan megállapítható a vegyszerező gazdaság szabálysértése. Ezt azonban a gazdaság képviselői nem mindig ismerik be. Néha még akkor sem, ha vegyelemzéssel az arra hivatott szervek kimutatták a bizottság által szedett méhfullánkon és a növénymintákon a felhasznált vegyszer azonosságát. Mivel a gazdaság nem ismeri be vétkét, az Állami Biztosító, sajnos, nem fizetheti ki a kártérítés rá eső részét — 80 százalékát —, s emiatt az ügy évekig elhúzódhat... JÄN M. HABROVSKÝ A méhészeti szakoktató jelöltek népes csoportja Az SZMSZ KB évről évre nagyobb követelményeket támaszt a méhész alapszervezetek tagjainak politikai és szakmai nevelésével szemben. Azért szükséges ez, hogy a tagok meg ne rekedjenek egy bizonyos szinten, hanem újabb ismeretekkel gyarapodva fejlődjenek, — megfelelő mennyiségű szakember álljon rendelkezésre a szüntelenül növekedő feladatok megvalósításához. A szövetség központi választmánya a méhészek sikeres nevelése céljából minden évben több szakoktató jelöltet választ- ki, akik a szakvizsgák sikeres letétele után méhészeti szakoktatói minőségben vesznek részt a tagok nevelésében. A szövetség szenckirálylai (Králové pri Send) oktatóbázisán augusztus 15—23 közötti időszakban huszonkilenc résztvevővel megszervezték a szakoktatását. A jelöltek aránylag hamar beilleszkedtek, és gyorsan elsajátítoták mindazt, amire a méhésznek szüksége lehet. Az oktatás sikeres lefolyását nagymértékben segítette dr. Mikuláš Tomečko, a tanfolyam vezetője, továbbá a kiváló elméleti és gyakorlati szakismeretekkel rendelkező előadók sokasága. Az ismeretek átadása terén dicséret illeti a Liptovský Hrádok-i Méhészeti Kutatóintézet munkaközösségét, mert ők vállalták a szakelőadások nagyobb részének megtartását, s ezzel hozzájárultak a hallgatóság ismereteinek bővítéséhez, ami az érdemdús eszmecserékben is megnyilvánult. Többször előfordult, hogy az előadó a hallgatóságtól övezve ismertette a legjobb módszereket, s azokat közös erőfeszítéssel oldották meg. Mindenkit az a törekvés vezérelt, hogy az előadások anyagából a lehető legtöbbet elsajátítsa, mert az alapLélegzetvételnyi szünet a kertben szervezetekben a méhészeti szakoktatónak minden lényeges kérdésre kimerítő választ kell adnia, csak így nyerheti meg a hallgatóság bizalmát, vezetheti rá a méhészeket a hasznos módszerek alkalmazására. Csak természetes, hogy a szakoktatáson való részvétel nem elegendő ahhoz, hogy valaki a méhészek elé álljon, és előadást tartson. Szükséges, hogy mindazok, akik részt vettek a szenckirályfai előadásokon, ismereteiket tovább gazdagítsák, mert meghatározott időn belül bizottság előtt szakvizsgán kell bizonyítaniuk képességeiket, s akkor tűnik ki, ki meny* nyíre értette meg az előadásokon hallottakat. A vizsgáztató bizottság a felkészültség alapján dönti el, ki milyen szakaszon lehet hasznára a méhészet továbbfejlesztésének. Az oktatás tehát nem öncélú, hanem olyan méhész szakembergárda kialakítását szolgálja, amely képes lesz fellendíteni méhészetünket. Ehhez egyébként hozzájárul a Víelár méhészeti szakfolyóirat és a Szabad Földműves méhészeti rovata is. Viola Tóthová Terjed a fertőzés Az SZMSZ nagykaposi (Veľké Kapušany) alapszervezete tizenöt község méhészeit tömöríti. A szervezetnek kilnecven tagja van. A múlt év decemberében a méhészek még 1470 családot tartottak nyilván. A varroaatka pusztítása miatt azonban lényegesen csökkent a családok száma. Szerveztünk tagjai hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját és a CSKP XVI. kongresszusát 210 ezer korona értékű vállalással köszöntötték. Ezt a vállalást már az első félévben sikeresen teljesítettük. Az alapszervezet tagsága 600 hársfát ültette ki, a község szépítése és építése során 1500, a mezőgazdasági csúcsmunkák idején több mint ezer órát dolgozott le társadalmi munkában. j varroa-atka nagyméretű pusztításától eltekintve a mézhozam kielégítő. Alapszervezetünk tagsága 13,5 tonna mézet juttatott közellátásunknak. A Szabad Földműves ez év április 4-én megjelent számában tájékoztattam méhészbarátaimat a méhcsaládok pusztulásáról. Most arról tájékoztatom őket, hogy a varroa-atka elszaporodása és kártétele ez év augusztusában csúcsosodott ki. Egyik legerősebb méhcsaládomat támadta meg. A pusztító hatást úgy fedeztem fel, hogy földön futkosó, repülni nem tudó méhekre lettem figyelmes. Az említett méhcsalád rohamosan gyöngült. Napról napra kevesbb lett a kaptár méhállománya. A családot hangyasav párologtatásával próbáltam megmenteni, mire az atkák bizonyos hányada lehullott, azonban a méheken is maradt jócskán, sőt a be nem fedett munkásfiasításokon is élősködött. Közben az anya elpusztult. A reményt feladva, a kaptár maroknyi népét a beözönlött darazsakkal együtt lekéneztem, kíváncsi voltam azonban a fedett munkásfiasításra, amelynek éppen kelnie kellett volna. Megfigyeltem, hogy már nincs benne élet. A sejtekben néhány varroa-atkát találtam. Megállapítottam, hogy az atka nemcsak a herefiasításokba rakja petéit. hanem a munkásfiasításokat is megtámadja. Ez év augusztusáabn egy szlovák nyelvű szakirodalmi anyagot kaptunk, amely a varroa-atka fertőzésének veszélyeit ismerteti. Dr. Ľudovít Roško, a mű szerzője kimerítő tájékoztatást nyújt az atka fejlődéséről, életmódjáról, kártételérlő és irtásának lehetőségeiről. A szakanyagban említést tesz a Varostan, a Fenothiazin, a Thymol, a Benzénetylformiat (BEF), a SINEKAR, a Varroatin és a hangyasav hasznosságáról. Sajnos azonban, ezek közül legfeljebb a hangyasav szerezhető be. Az állategészségügyi szolgálat kezdetben nagy hangsúlyt fordított a méhek varroa-atka-kivizsgálására, — azonban semmilyen orvossággal nem szolgálhattak. Ahol tehát az atka felüti a fejét, ott a méhészt jelentős károk érik, mert orvosságot senkitől nem tudunk beszerezni. Lehet, hogy valaha az említett orvosságok, illetve szerek beszerezhetők lesznek, — ott azonban, ahol a varroa-atka elhatalmasodott, bizony sok méhcsalád pusztulásával kell számolni, ami társadalmi szempontból is nagy kár. Ezért nem ártana, ha az illetékesek lépéseket tennének a fertőzés meggátolása érdekében. JAKAB SÁNDOR A tanulni vágyó méhészek egyik csoportja A szerző felvételei i
