Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-03 / 40. szám

1981. október 3. SZABAD FÖLDMŰVES 7 CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYAR IRODALOM Kovács Magda 1946-ban szü­letett a gömörl Lőkösházán (Levkuška). 1956-ban kezdett publikálni az Irodalmi Szemle Vetés rovatában. Az 1972-ben megjelent Fekete szél című an­tológiában hét elbeszélése je­lent meg, s pályatársai között a legnagyobb tehetségnek ígér­kezett. Az Én a csillagbognár első önálló kötetet. Szerzőjének novelláit és el­beszéléseit gyűjti csokorba ez a kötet, mellyel Kovács Magda egy csapásra prózánk élvonalá­ba lépett. Sajátos novellisztiká­ját a problémákra érzékeny realizmus és az álomszerű lá­tás ötvözésével alakította ki, kamatoztatva a gömöri színek és a folklór hatását is. A fiatal és tehetséges írónő ebben az évben új könyvvel lepte ijieg olvasóit. A csoda­gombóc című meséskönyv nem­régiben jelent meg a Madách Lap- és Könyvkiadó gondozásá­ban. E kötet szinte valamennyi meséje erkölcsi példázat, ám —­­s ez a könyv egyik nagy eré­nye — minden erőltetettség nélkül. Fordulatos cselekményű meséiben nyoma sincs a rutin­nak és a sematizmusnak. Éppen ellenkezőleg: az írónő meséi sajátos motívumaikkal tűnnek ki. jól pergő történeteit bizo­nyára hamar megkedvelik az iskolás korú gyermekek, de a felnőtt olvasó is élvezetét lel­heti bennük az írónő tündök­lőén szép, költői stílusát di­csérve. Alább közölt kis novelláját az Én a csillabognár című kö­tetből vettük. Otthon a faluban az erdőből bújt elő az este. Kiprüszkölte orrá­ból a gombaszagot, rávakkan­­tott a csendes virágokra, izmait pró­bálgatta, mint egy kölyökkutya a ló­hereföldön, azután elindult, egyre nö­vekedve, a falu felé. Otközben segí­tett a pásztornak, megpaskolta a te­henek farát, kinyitotta a bagoly sze­mét a toronyban, s eloldozta a dene­vérek szárnyát. Nagyanyád ilyenkor surrant el tyú­kot lopni a bíróékhoz. Anyád fájó há­tát egyengette a konyha falán, feje fölül a lámpa árnyékával el-elrohant a huzat. Te sovány levesedben kiválo­gattad a kapálódzó svábbogarakat a kenyérdarabok közül, és undorral az asztal közepére dobáltad. Hirtelen rá­vetetted magad a húgodra, aki egér­rágta könyvedből megint felfalt egy lapot. Sivalkodtatok, mint az egymás fülét rágó malacok. Anyád elordítot­ta magát, s kemény férfibakancsában közétek rohant. Hajatokat tépte, ma­gát tépte. Dögvészt kívántál a család­ra, s hisztérikus görcsöd nem enge­dett fel a földről. Homokszínű kertben homokszínű virágok nyíltak, s a szárnyas rovarok lábába furcsa görcs állt, ha a homok­rog belőle a vér. At akartál rajta lép­ni, hogy továbbrohanj, de letérpedel­­tél, s betemetted a tócsát. Mint aki ártatlanul játszadozik, sokáig paskol­­gottad a kis halmot. Azóta benned él a hant a tetejébe szúrt késsel. Ha ki­húznád, felbuzogna belőle a vér, mint egy sebből, s amerre mennél, kipat­tannának mögötted a gyűlölet virá­gai. Apád szűkszavú levelet írt a bör­tönből: „Hazaengedtek. A gyerekeket öltöz­tesd ki szépen. A nagyobbik lánynak fond be a haját, anyám. Fiad." A nagyobbik lány. te voltál. Apád, nagyanyád furcsa, idegen szerelme. Magukkal vittek félholt útjaikon. Ha elfáradtál, beledobtak az első tüztó­­ba, amely ott fakadt, ahová néztek. A tóban forró hamu hullámzott, izzó, idegen virágok égtek a partján. A csontod egyre' keményebbre égett. Néha megszöktél tőlük arrafelé, ahol emberek nyüzsögtek. Anyád nagy fe­hér arcáért reszkettél. Nyakába ka­paszkodni, s kontya alatt az illatos melegbe fúrni az orrod. Halk torok­hangon döngicsélni, mint a húgod. Sírni, nevetni, elvágódni. Keményre színű virágokra szálltak. Mintha tes­tük árnyékát akarták volna elűzni, körbe-körbe röpködtek egymáson, egyre gyorsabban, aztán összeakadt szárnnyal lehullottak a homokszínű földre. Ilyenkor szél kerekedett, fel­­bolydult a kert, a kerítés recsegve­­ropogva próbálta magát tartani. Mire a szél elsimult, a bogarak már mé­lyen a gyökerek alatt voltak. A föld temetett. Ölt és temetett. A homokszínű virágok nagyanyád szeméből pattantak ki. ök voltak a gyűlölet virágai. Gyilkos nyálukat köpték az útra. Azon a helyen néha bőgve kidőlt a csordából egy tehén. Egyszer kést fogtál, berohantál kö­zéjük, jobbra-balra kaszaboltál, hul­lottak a virágfejek. Mögötted már bo­gárraj zümmögött, érezted, hogy vo­nulnak az éggel, szorosan a nyomod­ban. Nem is nézted, hová suhintasz, megőrültél. S akkor a kés hirtelen megállt valamiben. Nagyanyád ült előtted, csendesen nézte, hogy szivá­égett csontod helyett valami puha hajlékonyai kívántál, hogy összecsa­varodhass, mint a kígyó, homlokod elrejthesd a fűben. Szerettél volna azok közé menni, akik. homlokukat leszeghették a jelhők elől. De ami­kor észrevették, hirtelen megfagytak, lehunyt szemmel elnyúltak a földön. Anyád nyaka üvegből volt, lecsú­szott rajta a karod, húgod elnyílt szá­ján nem jött ki hang. fó lett volna sírnod, vagy egy harmadik úton men­ni, de nem volt, csak két út. Az egyik, ahol a többiek voltak, a másik, ahol apádék haladtak. Visszatértél. Nem vártak rád, csendesen mentek, egymástól is idegenül, de visszatalál­tál, vezettek nagyanyád gyűlöletvirá­gai. Apád arcán gondolkodtál. Színt ke­restél a szemének. Még nem láttál börtönből szabadulót. Felizzott előtted a homloka. Közepén, a szemöldöke fölött, kis kerek folt. Nemi Egyszerre rándultatok meg nagyanyáddal. Könyvillusztráció művészi szinten Értékes kiállítást tekinthetünk meg Ide sorolhatók Štefunkóné-Szabó Er­­a bratislavai Szlovák Nemzeti Gálé- zsebet, Nada Rappensbergerová, Blan­­riában. A kiállítás hozzáértéssel vá- ka Votavová, Ján Lebiš, Bela Kolčá­­logatott anyaga jöl képviseli a szlo- ková, Jarmila Pavlíčková, Vladimír vák könyvillusztrációs művészet jel- Machaj, Teodor Schnitzer, Ferdinand legzetességét, mely ma már mással Hložník, Ján Zelenka és Igor Ruman­­összetéveszthetetlen, egyéni Jelleggel ský művei. S. talán a legjelentősebb A domb mögött a. napvirág össze­csukta tölcsérét. Előbújt az erdőből az este, s elindult a falu felé. Sebe­sen jött, tüntetőén felétek tartott. Kis röpködő, homokszínű madarat kerge­tett maga előtt. Udvarotokba szállt, s ott röpdösött előttetek apád homlo­kának életre kelt foltja. Feléje kap­tál, súrolta a kezed, égetett. Csont­jaidban felébredt a tűz. Kaputok előtt, a sötétben, ólálkodó léptek surrogtak, szempárok világí­tottak. Foszforeszkáló, prédát leső szempárok. A falu gyűlölete. Figyel­meztetni jöttek. A falu nem oldozta fel apádat. Halálra ítélte, s végre­hajtja az ítéletet. Csak ezt jöttek je­lezni. S ti tudtátok, hogy a kerítés alatt sötét árnyak hasalnak. Nagy­anyádra néztél. Miért nem szabadítja rájuk a homokszínű virágokat? Miért nem hullámzik a kert, s dobja át ma­gát a kerítésen, hogy betemesse, el­söpörje a lapuló árnyakat? Anyád nagy fehér arca mögé hú­zódva figyelt. Fáradt volt, s hamar abba is hagyta a gondolkodást. Le­rúgta lábáról a bakancsot, az apádét, az egyiknek a talpa leszakadt. Mezít­láb szebb volt, mint bakancsban. A lába is nagy volt és fehér, Lassan ébredt fel, mint mindig. Ö értette meg utoljára, hogy apádat lecsukták. Akkor kiugrott az arca mögül, a sa­rokba menekülve néztétek, ahogy őrü­letében széttörte darabokra a kony­hát, utoljára apád fényképét szakítot­ta ki a kis keretből. Ügy kellett le­fogni. Utána mintha meghalt volna, elnyúlt a díványon, nagyanyád zöld pokrócot terített rá. Hetekig egy szót sem szólt. Nagyanyádat félholtra verték a gyűlölködő parasztok, amikor fát ho­zott a vállán az erdőről. Utolsó fogát ott köpte bele a hóba, s ti két nap vacogtatok a hideg házban. A jégvi­rágok benőtték az ablakot, leléptek a konyhaföldre, s elindultak felétek. Amikor elérték az asztalt, anyád fog­ta a fejszét, apád kabátját. Minden­nap behúzott egy szálfát az erdőről. Nagy fehér arca elől ijedten húzód­tak el a falusiak. Apádról nem be­szélt, s mintha sohasem lett volna, úgy élt tovább. Viselte a ruháit, de közben nem gondolt rá. Még mindig nenm ébredt fel. Csend volt körülötte. Benned tűz égett, nagyanyád beleolvadt az udvar sötét­jébe, a kerítés alatt lapultak az ár­nyak, s valahol apád közeledett. Anyád úgy állt a küszöbön, mintha két combját tengerhullámok csapkod­ták volna. Csípeje körül a láthatárról éppen lecsúszott a nap, s két kitárt tenyerén elindultak a búzamezők vissza, a.szíve felé. A tüzet figyelted magadban. Ügy borultál föléje, mint egy barlang. Fö­lötted feljött a hold, s arcuk nőtt az árnyaknak. Kínos volt, ahogy meg­próbált beleavatkozni a maga jámbor képével az eseményekbe. Ügyetlenül csetlett-botlott, felétek nyilazta suga­rait, de folyton mellétek talált. Visz­­szahúzódott, s szomorúan szorongat­ta egy kutya torkát. Egyszer csak felhangzottak apád léptei. Amikor elvitték, rabkocsin szállították. Hogy üdvözöltek akkor ezek a farkasok, összefogózkodva kö­rültáncolták az udvarotokat, házato­kat, kerteteket. Az egész falu táncolt, párzott lábuk alatt a hó. Most gyalog jött, a farkasok némán lapultak. Csak a szemük foszforeszkált. Nem tudtál kiáltani, egyet, egyetlenegy nagyot akartál kiáltani, hogy anyád felébred­jen, és nagy fehér lábán lehozza fe­hér arcát a kapuba. De örökre elbújt az arca mögé. Már láttad apád alakját. A kerítés alatt felhullámzott a falka. Azt hit­ted, a következő pillanatban rávetik magukat, de akkor felsikoltott valaki. Valahol a földben kts rés támadt, egyre szélesebb, már a farkasok is üvöltöttek. A réten táncoltak az osztagok, lo­bogva, lángolva, összeölelkeztek, s el­indultak a falu felé. Tűz volt, vörös, körbetáncoló, az eget hajtotta. Nagyanyád lucskos szoknyája mel­lett vártad apádat. Szótlanul hozzátok lépett, s elindultatok idegen útjaito­kon. G. Meredith: Keresztutak Dianája rendelkezik. Általános sajátosságai: a grafika és az illusztráció szoros kapcsolata, a klasszikus grafikai tech­nika érvényesítése, a népművészet inspirációja — ez utóbbi különösen a népmesék illusztrálásában nyilvánul meg. A szeptember 10-től október végéig nyitvatartó kiállítás alkalmat nyújt a közönségnek az utóbbi évtized il­lusztrációs művészetének áttekintésé­re, több művész-nemzedék képviselő­jének megismerésére. Az itt bemutat­kozó művészek alkotásai jelentős mértékben hozzájárultak a szlovák illusztrációs művészet kialakításához, új ötletekkel, formavilággal, nézőpon­tokkal gazdagították azt. A jelenlegi kiállításon negyvenhárom szerző ki­­lencszáz alkotása kerül bemutatásra. Egy-egy szerzőnek több művét is be­mutatják a különböző művészeti tö­rekvések összehasonlítása, konfrontá­­lása érdekében. Legnagyobb helyet azok a művészek kapták, akik legin­kább hatással voltak az utóbbi évti­zed illusztrációs művészetére, s mű­veik a hazai és a nemzetközi kiállí­tásokon nagy sikert arattak. A kiállított művek figyelmesebb elemzése révén a legkülönbözőbb technikával készült alkotásokat kü­lönböztethetünk meg. Az Illusztrált szöveg cselekményességéből követke­zik az egyes illusztrációk epikus jel­lege. Ez különösen az ismeretterjesz­tő irodalom, továbbá a kalandregé­nyek illusztrálására vonatkozik. Ilyen epikus jellegűek például Jozef Ces­nak, Jarmila Dicová, Ján Dressier, Ota Lupták, Irena Terasová, Ján Trojan és Róbert Brun illusztrációi. Nem kö­tődnek szorosan a szöveghez, hanem az egyes szereplőtípusokat igyekez­nek megjeleníteni, a humoros részle­teket és az egyes történeteket pedig konkretizálják. Az illusztrációk egy másik csoport­jára inkább a költőiség a jellemző. Oj értékekkel gazdagítják az irodalmi művet, megmozgatják az olvasó fan­táziáját, képzeletét, különleges költői atmoszférát teremtenek. Ez a stílus jellemző Ľuba Končeková-Veselá, Jana Kiselová, Alojz Klimo és Ondrej Zim­­ka műveire. Az illusztrátorok legnagyobb cso­portjára azonban az epikusság a jel­lemző. ök ugyanis nem szakadnak el az illusztrált szövegtől, ugyanakkor az irodalmi mű általános légkörét igyekeznek költőien megfogalmazni. az úgynevezett költői-lírai törekvésű illusztrátorok csoportja, melyet jelen­tős művészek képviselnek, közöttük is elsősorban Viera Bombová, Miro­slav Cipár, Vincent Hložnik, Jozef Šturdík, Viera Kraicová, Márta Želib­­ská és Dušan Kállay. Az ä illusztrá­ciójukból hiányzik a cselekményes­ség, tömörítésekkel, metaforákkal ér­nek el rendkívüli hatást. Külön kell szólni Albín Brunovský (érdemes mű­vész) műveiről. A. Brunovský igyek­szik kiemelni az irodalmi mű eszmei jelentését, műveiben lírai-expresszív vonások figyelhetők meg. Ami az illusztrációk technikai ré­szét illeti, mindenekelőtt fekete-fehér grafikai lapokat, rajzokat láthatunk, ami felerősíti a képek expresszív ha­Stefunknné-Szabó Erzsébet illusztrációja tását. Ilyen szempontból kiemelhetők: V. Gergeľová: Puskin, Tolsztoj és M. Válek versillusztrációi (litográfia), M. Cipár rajzai és A. Brunovský il­lusztrációi, amelyek varázslatos atmo­szférát teremtenek Miroslav Válek, KovalSík és Michalkoviő költészete köré. A Szlovák Nemzeti Galéria munka­társainak rugalmasságát és ügyszere­tetét bizonyítja, hogy az illusztrációt más képzőművészeti alkotásokkal egyenrangú művekként kezelik. A gon­dosan összeválogatott anyag képviseli a kortárs illusztrációs művészet jel­legzetességét. A tárlatot érdemes megtekinteni. ЙЯЙЯЙЙЯЙЯЯЙЯЯЯЙЯЯЯйййЯИЯйЯЯйЯЯйЯЯЯЯВяяяяяявяяяяяяяяяявяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяг,^^ A MATESZ és Thália Színpadának októberi játékterve 3. Szombat: Alsőszeli (Dolné Saliby) :— A Zöld Fához címzett fogadó (19.30) 4. Vasárnap: Csenke (Cenkovce) — A Zöld Fához címzett fogadó (19.30) 7. Szerda: Csata (Cata) — Töklámpás (13.00) 8. Csütörtök: Párkány (Štúrovo) .— Széletenyerű Feje­nagy ... (19.30) 9. Péntek: Negyed (Neded) — Szélestenyerű Feje­nagy ... (19.30) 10. Szombat: Ekecs (Okoő) — Szélestenyerű Feje­nagy ... (19.30) 11. Vasárnap: Zseliz (Želiezovce) г—: Szélestenyerű Fejenagy... (19.30) 14. Szerda: Lég (Lehnice) — Szélestenyerű Fejenagy... (19.30) 15. Csütörtök: Zseliz (Želiezovce) = Töklámpás (11.30) 16. Péntek: Ögyalla (Hurbanovo) — Széiestenyerű Fejenagy... (19.30) 17. Szombat: Farkasd (Vlőany) — Szélestenyerű Feje­nagy ... (19.30) 18. Vasárnap: Imely (íme!) <- Szélestenyerű Feje­nagy... (19.30) 23. Péntek: Komárom (Komárno) A négylábú is botlik (19.30) 24. Szombat: Komárom (Komárno) -»• A négylábú is botlik (19.30) 28. Szerda: Kassa (Košice) — A négylábú is botlik (19.30) 29. Csütörtök: Kassa (Košice) — A négylábú is botlik (19.30) 30. Péntek: Kassa (Košice) — A négylábú is botlik (19.30) 31. Szombat: Fülek (Fifakovo) — A négylábú is botlik (19.30) ) i \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents