Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-19 / 38. szám

Szebb, tartalmasabb volt a tavalyinál A Szlovákiai Kisállattenyész­tők Szövetségének diószegi (Sládkoviéovo) helyi szerveze­te az idén nyáron is megren­dezte az immár hagyományok­kal büszkélkedő apróállatbemu­­tatót. A háromnapos rendezve nyen — a környező községek (VeTké Üfany, Mostová, Pata, Nebojsa, Matuškovo, Čierna Vo­da, Lúčny Dvor, Nový Dvor, Pusté Úlany) ktsállattenyész­­tőinek közreműködésével — több száz nyulat, galambot, ka­csát, ludat, pulykát, nutriát, ju­hot, kecskét, sarki rókát, tyú­kot, dlszbaromfit, pávát és eg­zotikus madarat volt alkalma megtekinteni a kis híján más­félezer látogatónak. A legki­sebbek nagy-nagy örömére, há­rom ketrecben vagy száz tar­ka-barka tengerlmalac futkáro­­zott, félénken pislogva a kí­váncsiskodókra. Szívélyesen hívtak, hát el­mentem a megnyitóra. Korán érkeztem, még javában rendez­kedtek. Öllé Árpád, az alap­szervezet elnöke Is ott sürgö­lődött a ketrecsorok közöt. — Emberek, tegyük át a ta­karót a középső ketrecsorra, ne kínozza a nap a nyulakat. Miskai Meghozták már a juho­kat? Jánosi Abban a szélső ket­recben még nincsen széna a nyulak előtt. Es a cédulát is erősítsétek fel jobban, mert el­viszi a szél. Kezet nyújtott, azutá.l meg­törölte a homlokát. — Sajnos megkéstünk egy ki­csit — mondta —, de ha figye­lembe vesszük, hogy bizonyos nézeteltérések miatt már-már elmaradt a kiállítás, akkor ez a kis késés Igazán semmiség. Nézelődjön egy kicsit, azután majd beszélgetünk. ФФ Nagy Mihály, lapunk hűséges olvasója és tudósítója vérbeli nyulász. Egyike azoknak, akik gyakran éjt nappallá téve szor­goskodtok, hogy a sorrendben negyedik seregszemle szebb és jobb legyen az előzőeknél ős minden tekintetben teljesítse küldetését. A megnyitó előtt Is nagy munkában találtam: az értékelést végző állatorvosnak segítet. — Nem könnyű dolog órá­kon át emelgetni, ide-oda ci­pelni a nyulakat, mégis szíve­sen csinálom — mondta, mi­közben mérlegre helyezte a nyugtalankodó új-zélandi nős­tényt. — Végre elértük, hogy hozzáértő, pártatlan szakember értékeli az állatainkat. Nagy segítség ez a további munká­hoz, hiszen most fény derül a vétett hibákra. Az állatorvos megszelídíti az ugrásra kész nyuszit, és jól lát­ható örömmel simogatja meg az állat gyönyörű, tömött bun­dáját. — Szépek, a standard köve­telményeknek általában megfe­lelnek a bemutatásra kerülő ál­latok — mondta. — Más lapra tartozik, hogy a nyulászok kö­zül egyelőre csak kevesen tud­ják, hogyan kell kiállításra, asztali értékelésre felkészíteni az állatokat. Ha ezeket a fogá­sokat is megtanulják, eseten­ként legalább két ponttal jobb eredményt érhetnek el az érté­keléskor. Nagy Mihály kedvence 94 pontot kapott. ФФ Kapucza Gyula,' a Len- és Kenderfeldolgozó Vállalat dió­szegi üzemének dolgozója ides­tova két évtizede tart díszma­darakat. Otthon, a terebélyes diófa árnyékában madárházat és röpdét épített, a kertben sokféle madáreledelt termel, kiállításokra jár, és rendszere­sen látogatja a trnavai, a bra­­tislavai és a mostovái madár­börzéket. — Őszintén szólva, nem a madarak, hanem a nyulak ked­­veltették meg velem a kisállat­­tenyésztést — vallotta Gyula bácsi. — Egy ideig nutriát is tenyésztettem, de az Igazi ki­­kapcsolódást, örömet a madár­tenyésztésben leltem meg. Vet­tem egy kanárit, azután egy papagájt, a többi már jött ma­gától. Ma több mint száz mada­ram van. Az évi szaporulatot a Chovprodukt vásárolja fel. Persze néhány madarat a te­nyésztőtársak is elvisznek, akik ugyancsak gyakran felkeres­nek. — Sokféle madarat tenyészt, elég népes az állomány. Van­nak-e kedvencei? •— Van egy igen jól költő rozellapár, az a kedvencem. A tojó egyszer a lábgyűrűjénél szövetébe, mire hazajöttem a fogva beleakadt a röpde drót­munkából, teljesen szétroncsol­ta az egyik lábát. A feleségem bíztatott, vigyem el az állator­voshoz. Nem volt mentség, a szétroncsolt lábat amputálni kellett. De az orvos vigasztalt, ne sirassam el a madarat. Azt mondta, kiállításra ugyan nem mehetek vele, de még sok örö­möm lesz benne az életben. Igaza volt: a rozellapár azóta is rendszeresen és jól költ. Szá­momra valamennyi közül ez a két madár a legkedvesebb. ФФ A nutríák részére készült, vízmedencével ellátott, speciá­lis ketrecek előtt nagy volt a tömörülés. Néhány felnőtt, meg egy tucat gyerek nézegette a lubickoló állatokat. A tenyésztő — Seňan Pavel, a Košárovcel Efsz bratislavai melléküzemági részlegének dolgozója — meg­etette az állatokat, közben tü­relmesen válaszolgatott a kí­váncsiskodók kérdéseire. Amikor magunkra maradtunk elmondta, hogy tíz éve foglal­kozik állattenyésztéssel. Galam­bokat, pulykákat, meg nutriát tenyészt, de van egy kínai dísz­macskája is. — Az idén első ízben kap tam lehetőséget, hogy a kiállí­tás keretében bemutassam kedvenceimet, a standard nut­­rlákat ős a szélesmellü pulyká­kat. Tulajdonképpen ez érlelte meg bennem az elhatározást, hogy belépjek a kisállattenyész­tők szövetsége tagjainak sorá­ba. Már szóltam a helyi szer­vezet elnökének, hogy készítse a jelentkezési ívet. ФФ A városi címet áhítozó nagy­községben Pethő Attilát tart­ják a legjobb nyulásznak. Egy órával a kiállítás megnyitása előtt még borostásan, félnad­­fágban sürgölődött a ketrec­­sorok között. — Ráment néhány heti sza­bad időnk, de végre vannak saját kiállítást ketreceink — mondta, miközben az egyik ket­rec ajtajára fölerősítette az asz­tali értékelés eredményét hir­dető cédulát. Az írás tanúsága szerint, Kovács Attila matúško­­vói tenyésztő új-zélandi fehér nyula 95 pontot kapott. Később kiderült, ennél szebb, jobb nyúl nem is találtatott a bemutatón. >— És a magáé? :— kérdez­tem Pethő Attilától. — Még otthon van az ólban. Tegnap sok volt itt a munka, későn kerültem haza, és ma is korán kezdtünk. Egyelőre nem jutottam hozzá, hogy kicsino­sítsam egy kicsit szegény álla­tot. Azt hiszem, legfőbb ideje, hogy hazaugorjak érte. Felült a biciklijére és elkarl­­kázott. Amikor megjött, mind­járt a mérlegre tette a megter­mett francia ezüst nőstényt. Az állatorvos megtapogatta, fel­borzolta az állat szőrét, ha­nyattfektette, megnézte élűiről, hátulról s egyre a fejét csóvál­ta: >— Sajnálom, erre csak kilenc­­venhárom pontot adhatok. Na­gyon szép nyúl, de kicsit töb­bet kellett volna simogatni az utóbbi napokban. Pethő Attila visszatette a nyu­lat a szállítóiadéba, aztán el­indult az egyetlen üres nyúl­­ketrechez. — Talán nem Is kellett volna elhoznom — mondta letörten. — Sejtettem, hogy ez lesz a vége. Persze az állatorvosnak igaza van: a nyulat kell érté­kelni, nem a társadalmi mun­kát. ФФ Késő délután végre az alap­­szervezet elnökével is szót vált­hattam. Öllé Árpád elmondta, hogy az alakulás óta eltelt kö­zel egy évtizedben sok gond­­juk-bajuk volt. Legutóbb a ve­zetőséget kellett átszervezniük, most a passzív tagokat igyekez­nek odaadóbb munkára ösztö­nözni. •r-< Alapszervezetünknek sor­rendben ez a negyedik kiállí­tása — mondta Öllé elvtárs. >—> A múlt évi bemutatót követően húszán jelentkeztek a soraink­ba, így ma nyolcvan taggal dol­gozunk. Az érdeklődők számát tekintve feltételezem, hogy leg­közelebb huszonöt-harminc tag­­felvételi kérelem sorsáról kell majd döntenünk. Ami az érdek­lődési területet illeti, tagjaink többsége baromfit (tyúkok, lu­­dak, kacsák) és nyulakat te­nyészt, de tartunk juhokat, kecskéket, galambokat, díszma­darakat, sőt, nutriát és sarki rókát is. Igyekezetünk közép­pontjában a tyúktenyésztés fej­lesztése, illetve a szerződéses nyúlhústermelés fellendítése áll. Tavaly kétszáznyolcvan pe­­csenyenyulat adtunk el a Brin­­ko vállalatnak. Az idén lénye­gesen többet kínálunk, hiszen immár tizennégyen szaporíta­nak nyulat eladási céllal. A to­jástermelést, Illetve a szerző­déses állathizlalást is igyek­szünk népszerűsíteni. Tavaly háromezer étkezési tojást érté­kesítettünk, s szervezetünk né­hány tagja malacnevelésre, va­lamint marhahizlalásra is vál­lalkozott. Most azon fárado­zunk, hogy a közelmúltban vá­sárolt keltető üzembehelyezé­sével megoldjuk a község, illet­ve a környező falvak tenyész­tőinek naposcsibe-ellátását. ■— Az előkészületek Idején aránylag sok fiatalt láttam a ketrecek, az állatok körül sür­gölődni. Ök is tagjai a szerve­zetnek,' vagy csupán a szüleik­nek segítettek? ■— Az alapiskola diákjai kö­zül tízen tagjai szervezetünk­nek. Otthon madarakat, nyula­kat és tengerimalacokat te­nyésztenek, azonkívül aktívan dolgoznak a pionírház mellett működő ifjú kisállattenyésztők körében. A kölcsönös megegye­zés értelmében angóratenyész­­tésre szakosodnak. Nemrég megajándékoztuk őket nyolc vemhes angóra anyával. Bízunk benne, hogy valamennyien jó tenyésztővé, mozgalmunk lelkes szószólóivá válnak. — A nemzeti bizottság meg­érti, támogatja a törekvéseiket? — A nemzeti bizottság felka­rolta a kertészkedők és a kis­állattenyésztők mozgalmát, és minden téren segíti a munkán­kat. Éppen most kaptunk egy régi épületet, hogy társadalmi munkával irodahelyiségét, ülés­termet, raktárhelyiségeket léte­síthessünk benne. Az elképze­lés szerint az udvaron kap he­lyet a kiépítendő piactér, itt fogjuk megoldani a vágónyu­­lak, a zöldség és a gyümölcs felvásárlását, és az állattartók részére érkező takarmányt Is itt fogjuk tárolni, illetve kiosz­tani. S ami ugyancsak fontos, immár állandó kiállítási terüle­tünk lesz, bemutathatjuk a ker­­tészkedök termékeit, sőt, rend­szeres időközökben börzét ren­dezhetünk a környék díszma­dártenyésztői részére. Most már csak rajtunk, kisállattenyésztő­kön és kertészkedőkön múlik, hogy mikor tudjuk valóra vál­tani az elképzeléseinket. kAdbk Gábor C Kert étze t— *^^"szeptember^g^^^k ®Kižál8qjtenyésžtéf ) 1 mm A diószegi (Sládkovičovo) kisállattenyésztők szívé­lyes meghívásának eleget téve, kiállításon jártam a minap. Nem bántam meg, hogy elmentem: nagyon sok szép állatot láttam. Elöljáróban csupán annyit, az értékelő bizottság döntése alapján hét tenyésztő (Szolga Imre, Kovács Attila, Nagy Mihály, Košík Ján, Farkas Mihály, Kardeli Ján és Danada Štefan) kapott tiszteletdíjat bemutatott állataiért (nyulak, tyúkok és díszmadarak). A riport szakrovatunk ne­gyedik oldalán olvasható. kádek Gábor felvételei ШШш

Next

/
Thumbnails
Contents