Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-19 / 38. szám
1981. SZEPTEMBER 19. * 38. szám * XXXII. évfolyam * Ага 1,— Kés Fölerősítették az újsägoldalak ólomba öntött félhengereit, Indul a rotációs gép, kezdetét veszt a nyomtatás. Šimonovič Jozef gépmester egyike azoknak a nyomdai dolgozóknak, akik hetente részt vállalnak lapunk előállításában . Kádek Gábor felvétele й sajtó napján Szeptember huszonegyedikén ünnepeljük a sajtó napját. A Rudé Právo az első hazai kommunista lap megjelenésére emlékezünk minden évben ezen a napon. Tiszteletünk egy emberöltő távlatában is nagy elődeinké, akik tollúkkal forradalmi harcra, a kizsákmányoló társadalom megdöntésére lelkessitették hazánk dolgozó népét. A mai újságírás tehát büszkén vallja elődjének a Rudé Právot. Amikor — pártunk megalakításának 60. évfordulója kapcsán — a hazai sajtó forradalmi és haladó hagyományaira emlékezünk, nem feledkezhetünk meg az örökösökről sem, a későbbi kommunista lapok emlékéről, hős, önfeláldozó, útmutató példáiról. Szabad sajtónkat a munkásosztály hatalma, a szocialista társadalom teremtette meg. A napjainkban aktívan dolgozó Újságíró érzi, tudja azt, hogy felelőssége a szocialista építőmunka körülményei között nem csökkent, ellenkezőleg, a feladatokkal együtt nőtt. Újságíróink elkötelezettek, tudatosan szolgálják a nép hatalmát. Tudják, hogy a fejlett szocialista társadalom építésében, a békéért folyó harcban pártunk fontos missziót szán a sajtónak. Az újságíró munkahelye — az élet. Az újságírók tehát tevékeny részesei annak a munkának, amely napjainkban a XVf. pártkongreszszuson hozott batározatok végrehajtásában ölt testet. „A társadalmi termelés hatékonysága és a munka minősége áll nemcsak gazdaságpolitikánk, hanem ideológiai munkánk középpontjában is. Az ideológiai munkának a társadalmi élet minden területén maximális mértékben hozzá kell járulnia e problémák megoldásához és fejlesztés során is következetesen érvényesítenie kell ezt a követelményt. Társadalmunkban nincs olyan jelentős társadalmi kérdés, amelynek ne lenne ideológiai nevelő vonatkozása“ — olvashatjuk a CSKP KB IS. ülésének határozataiban. Ha csupán ezt a néhány gondolatot ragadjuk ki — akkor is ezernyi feladat hárul belőlük a sajtó munkatársaira: segíteni a műszakilag korszerűt, népszerűsíteni a jól szervezett munkát, elítélni a maradiságot, leleplezni a visszahúzó tunyaságot, fellépni a pazelrás és a nemtörődömség ellen, szívből írni a becsületesen dolgozó szocialista módon élő emberről — csupa szép és felelősségteljes újságírói feladat. A ma embere joggal igényli a mindennapos információt, mely hozzásegít a tények és összefüggések, a politikai és gazdasági körülmények ismeretéhez. A tömegtájékoztatás fogalma természetesen azt is jelenti — és ez a sajtó, a tömegkommunikáció egy másik sajátos feladata —, hogy az élet mindennapjaiban tapasztalható gondok és problémák megoldásához a maga sajátságos eszközeivel segítséget nyújtson. „Arccal a tömegek felé“ gottwaldi jelszóból kiindulva tömegméretekben együtt gondolkodni ég cselekedni csak úgy lehet, ha az egész társadalom tájékozott közdolgainkban, valósághű tájékoztatást kap sajtóban, rádióban, televízióban. Hazánkban a sajtó, a tömegkommunikáció ennek a fontos elvnek a jegyében dolgozik, s az újságírók ebből a szempontból is megfelelnek a párt által tett követelményeknek. Tömegtájékoztató eszközeink így megbízható fegyvertársak abban a küzdelemben, amelyet pártunk iránvvonalához igazodva, népünk további szellemi felemelkedéséért, a szocialista közgondolkodás megszilárdításáért folytatunk. CSIBA LÄSZLÖ sz van, országszerte ismét gépzajtöl hangos a határ. Mezőgazdasági dolgozóink mindenütt azon szorgoskodnak, hogy a mezei munkáknak kedvező időjárást, no meg a rendelkezésre álló gépeket tökéletesen kihasználva, mielőbb fedél alá hordják a fáradságos munkával megtermelt javakat. Bárhol, bármerre járunk, mindenütt azt tapasztaljuk, hogy a termelők, az ősziek jövő évi gazdag termésének megalapozása mellett, a kukoricának szentelik a legnagyobb figyelmet. A gabonák a nyáron szerényen fizettek, hát most mindenki a kukoricától várja önellátottsági törekvéseinek sikerre segítését. A kiválónak ígérkező szemtermés, illetve az éveken át lebecsült, felesleges gondot okozó melléktermékként emlegetett kukoricaszár sokat enyhíthet Ismételten Jelentkező takarmánygondjainkon. Mért bármilyen kedvező volt is az év, szá: mos gazdaságban homlokráncolva gondolnak a télre, a népes állatállomány teleltetésére. A kukorica kisegíthetné őket a bajból, de a szerény anyagi-műszaki lehetőségek megkötik a kezdeményezők kezét. A szemtermés nedves tárolásának feltételeit nem tudtok megteremteni, a szárítás pedig költséges és energiaigényes, ráadásul a szárító berendezések többsége rontja a kukorica beltartalmi értékét. Legjobb lenne csövesen tárolni, hagyományos módon szárítani a termést, de csőtörőink nincsenek, kézi erővel meg nem győzzük a betakarítást. Évek óta hangoztatjuk, hogy a kukoricaszór fontos takarmány, de speciális gépeket ma sem tudunk kínálni a betakarításhoz. A termelők kezdeményezésétől és leleményességétől függ, hogy a gyakorlatban mennyit tudunk megvalósítani a gondjaink enyhítését célzó elképzelésekből. AZ ÍGÉRET MÉG NEM SEGÍTSÉG A komáromi (Komárno) járásban az idén tizen négyezerötszáz hektáron termeltek szemes kukoricát: A termés begyűjtéséhez százharminc adapter áll a mezőgazdasági üzemeik rendelkezésére, tehát naponta hatszáz hektárról takaríthatják be a szemet. Az időt és a gépeket tökéletesen ki akarják használni, tehát a harminc százalék nedvességet tartalmazó kukoricát Is vágják. A terményfelvásárlók és a termelők összesen harminckilenc szárító berendezést működtetnek, ennek ellenére a termés jelentős hányadét átmenetileg nedvesen kell tárolniuk. — Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a rendelkezésünkre álló berendezések többsége szárítás közben csökkenti a kukorica beltartalmi értékét — mondta Bucz Sándor, a járási mezőgazdasági igazgatóság főgépesítője —, mégsem tehetünk mást, szárítanunk kell a termést. Tudjuk, hogy külföldön már korszerűbb — főleg energiatakarékosabb és minőségkímélö — tárolási eljárásokat alkalmaznak, de ezekről mi csak álmodunk. Az új technika napján évente bemutatónk valami újat, de ennél többre nem futja az erőnkből. Az idén — a kerületi mezőgazdasági Igazgatósággal, a magyarországi Chemoľimpex külkereskedelmi vállalattal, Illetve a Győri Graboplast vállalattal együttműködve — a Hőgyéni Állami Gazdaság (MNK) kukoricatárolási módszerét népszerűsít)üik. Ök tizennyolc méter átmérőjű, kör alakú, speciális műanyag sátrakban tárolják a csövestől ledarált, közvetlen etetésre szánt nedves kukoricát. ígéretes módszerről van szó, érdemes lenne nálunk Is meghonosítani. ■ Mi lesz a kukoricaszárral? — A téli takarmánykészlet kiegészítéséhez nagy szükségünk van a kóréra. Úgy tervezzük, hogy a termőterületnek mintegy nyolcvan százalékáról takarítjuk be ezt a fontos mellékterméket. Gondolom, nem szükséges hangsúlyoznom, hogy ez milyen komoly feladat. Az újítási javaslatok alapján átalakított különféte gépek (szártépök, járvaszecskázók, régen leírt SZK—4-esek stb.) üzemeltetése .aránylag költséges szükségmegoldás. Speciális gépeink viszont nincsenek, bár a már említett bemutatókon alkalmunk volt megismerkedni néhány külföldi gyártmánnyal. Tavaly a Vágfüzesl (Vŕbová nad Váhom) Efszben megtartott kerületi bemutatón nagyon sokan érdeklődtek a Magyarországon gyártott ORKAN szármaradvány betakarító adapter iránt. Eredetileg német takarmánybetakarítókra készült, de némi módosítással a hazai SPS 420-asra Is alkalmazható. A magyar vállalat felkínálta, hogy legyártja az igényeinknek megfelelő változatot. Illetékes helyen Ígéretet koptunk az adapter behozatalára, de egyet sem kaptunk belőle. Ugyanígy jártunk a nálunk is használatos FKA 602 M típusú kukorica adapterre szerelhető, ugyancsak az MNK-ban gyártott RR 6-os szárrendrakóval. Behoztuk, bemutattuk, kértük — ígérték is —, mégsem kapható. Úgy tűnik, hogy az illetékesek elfelejtik: az ígéret még nem segítség. Csoda-e hát, ha csupán elképzelés marad a nagy gonddal kidolgozott kukoricaprogram? AZ ARPABAN JOBBAN BÍZNAK A madarl (Modrany) Csehszlovák- Szovjet Barátság Efsz-ben az idén három százötven hektáron termett kukorica. A gazdaság a többéves tapasztalatok alapján a korai fajtákra alapozott, s úgy tűnik, helyesen választott. S о б к у Lajos szövetkezeti elnök szerint öt és tél, hat tonnás átlaghozamra van kilátásuk. — Sajátos helyzetünkből adódóan nem tartozunk a nagy kukoricatermesztőik közó — mondta a többi között Soóky elvtárs. — Megfigyelésünk szerint e vidéken érdemesebb gabonát termelni. Búzából tavaly ötvenhárom, árpából csaknem hetven, kukoricából pedig mindössze ötvenkét mázsát csépeltünk egy hektáron. Tehát a gabonatermesztés esetünkben sokkal hatékonyabban segíti az önellátottsági, célkitűzések elérését Azф A keszegfalusi (Kameničná na Ostrove] Steiner Gábor Efsz-ben a sokéves hagyományra alapozott vöröshagyma- és almatermesztés szakavatottsággal párosulva jő bevételi forrása a közösnek. Erről szől belső munkatársunk írása lapunk 5. oldalán. • Olvasóink gyakran kérdezik, hogy milyen feltételek mellett lehet ültetőanyagot, vegyszereket, tenyészállatokat stb. kivinni. Illetve külföldről behozni. Az ide vonatkozó kérdéseinkre a szakrovat hasábjain E. Biskuptő, az SZSZK Vámigazgatóságának dolgozója válaszol. ф Arról, hogy a hetedik ötéves tervidőszakban milyen Irányú és méretű lesz a mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása, áttekintést ad az Időszerű feladat: A termelés összpontosítása és szakosítása című cikkünk, amely a 13. oldalon található. után itt van a gazdaságosság, a jövedelmezőség kérdése. Meg persze az energiatakarékosság. A gabonát csak szélsőséges időjárás esetén kell szárítani, a kukoricát viszont mindén évben. Ezért a szolgáltatásért évente 250—300 ezer koronát fizetünk a terményfelvásárló vállalatnak. így hiába drágább a kukorica, szinte minimális nyereséggel termeljük. Egy mázsa kukorica önköltsége tavaly elérte a százötvenöt koronát. Ezért az Idén száz hektárral csökkentettük a kukorica termőterületét, s jövőre további ötven hektáros csökkentést tervezünk, természetesen az árpa javára. Ami pedig az ideiglenes — főllatakarásos — nedves tárolást Illeti, as idén már nem kívánjuk alkalmazni- Akinek van saját szárítója, annak megéri, viszont a ml esetünkben feleslegesen növeli a termelési költséget és a kockázatot. Ellenben ötvenhatvan hektárról — részben a Balvanyi Magszaporító Állami Gazdaság kölcsönadott gépeivel, részben kézzel — csövesen takarítjuk be, és a régi tárolókban, hagyományos módon fogjuk megszáritani és raktározni a termést. Meg persze azt a néhány tonnát is, amit — részesedés fejében -h a gépek után összegyűjtenek a dolgozóink. ■ Milyen sors vár a kukoricaszárra? — A hagyományokhoz híven, az Idén is betakarítunk belőle valamenynylt. Ügy gondolom, hogy körülbelül a termőterület ötven százalékáról lehet sző. A begyűjtött mennyiség egy hányadát répakarajjal keverve szilA- zsolni fogjuk, a többit almozásn% Illetve melegágykészítésre szánjuk. MENTIK A MENTHETŐT Az izsai (Iža) Béke Efsz-ben — jobb megoldás híján — megint az MGF takarmányszárító üzembe állítására alapozzák a négyszázbúsz hektáron termesztett szemes kukorica termésének tárolásra történő előkészítését. — Tudjuk, hogy ilyen szárítással magunkat károsítjuk meg — mondta Masár Dušan agrármérnökbe közös elnöke —, de más választásunk nincsen. Korszerűbb eljárások alkalmazásához nem vagyunk berendezkedve. A veszteségek enyhítése érdekében harmincöt-negyven hektárról kalászosán gyűjtjük be a termést. Ehhez a magszaporítással is foglalkozó Csúzi (Dubnik) Efsz-től kapunk kölcsün csőtörőket. Ha nekünk is lenne ilyen gépünk, a régi górékban akár ötszáz tonna csöves kukoricát is tárolhatnánk. Viszont a szárító adta előnyök kihasználására Is gondoltunk. Hetven hektáron lisztkészltési céllal termesztettünk kukoricát. ■ Tömegtakarmány dolgában hogyan állnak? Lesz-e becsülete az idén a fcórőnak? — Legalább ezer tonnányi kukoricaszárat kell begyűjtenünk és leveles répafej hozzáadásával lesilóznnnk, hogy megteremtsük a teleltetéshez szükséges takarmánykészletet. (Folytatás a 2. oldalon) KUKORICA: sokat vamok tőle, de...
