Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-12 / 37. szám

12 .SZABAD FÖLDMŰVES .1881. szeptember 12. A minőség döntő tényező a cukorrépa-termelésben A cukorrépa óriási népgazdasági Jelentősége közismert. Termesztése a lakosság és az élelmi­szeripar cukorellátására irányul. Azonban hang­súlyozni kell, hogy a cukor a hazai fogyasztás kielégítése mellett Jól értékesíthető exportcikk is. Az előirányzott cukorhozam elérése esetén az össztermés egyharmada számottevő devizabe­vételt jelenthet népgazdaságunk számára. Sajnos az elmúlt két ötéves terv időszakában a mező­­gazdaságnak nem sikerült teljesíteni a cukor­répa-termelésben előirányzott feladatokat. A cukorrépa hektárhozama évjáratonként Jelentő­sen ingadozott, az átlaghozamok országos vi­szonylatban kisebbek voltak a tervezettnél, s a répa cukortartalma is igen kedvezőtlenül ala­kult. A cukorrépa-termelés fejlesztésével a CSKP XVI. kongresszusa behatóan foglalkozott. Első­rendű feladatként tűzte ki a termelés növe­lését és a hozamok stabilizálását elsősorban a belterjesítő tényezők érvényesítésével, mert a terület további bővítésével már aligha szá­molhatunk. Ezért a vezetőknek, a kutatóknak, a nemesítőknek mindent el kell követniük a kedvezőtlen helyzet megváltoztatása érdekében. Minden eszköz, minden lehetőség kihasználásá­val a termelés növelésére, a minőség Javítására kell törekedniük. Napjainkban a szakemberek a cukorrépa-ter­melés fejlesztési lehetőségét a termesztési rend­szerek, valamint az új felváráslást és értéke­sítési rendszer érvényesítésében látják. E két fontos témakörrel foglalkoztak a közelmúltban megtartott sajtóértekezleten a Cukoripari Tröszt vezérigazgatóságának, valamint a bučanyi Cukor­répa és Kapásnövény Vetőmagnemesítő Intézet vezetői. AZ IDEI KILÁTÁSOK Dr. Alexander Sakáönak a Cukoripari Tröszt vezérigazgatójának tájékoztatása szerint az idén kétmillió kétszázezer tonna cukorrépa felvásár­lásával számolnak. Augusztus vége felé végzett felmérések alapján a termés biztatónak mutat­kozik s előreláthatóan — szlovákiai átlagban — a tervezettnél hat mázsával nagyobb hektár­hozam várható. Kedvező időjárási viszonyok mel­lett adottak a feltételek ahhoz, hogy valamennyi cukorrépatermelő körzetben — a rimaszombati (Rimavská Sobota) járás kivételével — a cukor­répa felvásárlását túlteljesítsék. Az előjelek sze­rint reálisak a lehetőségek a tizenhat százalékos cukortartalom elérésére is. Ami annyit jelent, hogy a cukorgyárakban 14—15 százalékos nyers­­cukorhozammal számolnak. örvendetes tény, hogy az idén a múlt év való­ságához viszonyítva háromezer hektárral bővült a cukorrépa termőterülete. Tehát az idei cukor­répa-kampányban nagyobb termeléssel és kedve­zőbb cukortartalommal számolhatunk. Vagyis a feltételek kedvezőek a tervezett cukormennyiség eléréséhez. Természetesen sok múlik majd a termelőn ős a feldolgozón egyaránt, hogyan használják ki az adott kedvező lehetőségeket, főleg a betakarítási, a tárolási és a feldolgozás során keletkezett veszteségek csökkentése tekin­tetében. Hiszen a termés alakulásán már nem változtathatunk, azonban a hozamok nagyságát a veszteségek csökkentésével jelentősen befolyá­solhatjuk. A CUKORGYÁRAK FELKÉSZÜLTEK A kampányra való felkészülésben a cukor­gyárak két fontos tényezőt vettek figyelembe. Elsősorban azt, hogy a cukorrépa fejlődése a többéves átlagnál két héttel előbbre tolódott, másodsorban pedig az új felvásárlási és értéke­sítési rendszer országos méretű érvényesítését. Tekintettel a kampány korábbi kezdetére a cu­korgyárak szeptember elején befejezték a kor­szerűsítési munkálatokat és a feldolgozásra való előkészületeket. A felvásárló központokat össze­sen negyven darab mintavételi berendezéssel szerelték fel. Jelenleg harminchárom szilárdí­tott raktár és hét teljesen felszerelt laborató­rium áll rendelkezésükre. Ez lehetővé teszi, hogy a gazdaságokat öt napon belül tájékoztas­sák a felvásárolt répa minőségi mutatóiról. ELŐTÉRBEN A MINŐSÉG Sokan feltehetik a kérdést, miért is volt szük­ség a répa technológiai minősége, illetve a cu­kortartalom szerinti felvásárlási és értékesítési rendszer bevezetésére. Hiszen a cukorhozam nagyobb termés elérésével is fokozható. A vá­lasz egyértelmű. A mai gazdasági viszonyok mellett a hatékony termelésnek alapvető függ­vénye a minőség. A mezőgazdasági dolgozóknak is tudatosítaniuk kell, hogy napjainkban a köve­telmények mércéje a mennyiségről a minőségre orientálódik. Az elmúlt évtizedek során a répa cukortartal­ma számottevően csökkent. Míg a harmincas években tizenhét százalékon felüli volt a répa cukortartalma, az utóbbi évek átlaga alig ha­ladta meg a tizenhárom százalékot. Hogy e te­kintetben milyen alacsony szintet értünk el, legjobban igazolja az, hogy a huszonnégy cukor­­répatormelő ország közül a cukorhozamban a huszonkettedik helyen vagyunk, ami végképp nem válik cukorrépa-termelőink dicséretére. Az új felvásárlási rendszer célja megtalálni a ki­utat a kedvezőtlen helyzetből. A módosított szabvány meghatározza a cukorrépa negatív mi­nőségi tulajdonságainak legfelsőbb határát. Te­kintetbe veszi a gépi betakarítás minőségcsök­kentő hatását a kézi betakarítással szemben. A szabvány kiindulópontja a 15 százalékos cukor­­tartalom elérése. Arányosan a cukortartalom nö­vekedésével a répa értékesítési ára is növek­szik. Fordított esetben viszont csökken. A szab­vány figyelembe veszi a többi minőségi tényezőt is, például a szennyeződést, a helytelenül vég­zett fejezést, valamint a zöldanyagok — levelek, gyomok stb. — részarányát. Hiszen mindezek a tényezők nemcsak a tárolás sor^n rontják a répa minőségét, csökkentik cukortartalmát, ha­nem kedvezőtlenül befolyásolják a gyártási tech­nológiát is. Az idei kampányban komoly feladat vár a ter­melőre és a gyártóra egyaránt. Az értékesítési rendszer eredményes valóra váltása kölcsönös megértést és bizalmat követel mindkét partner részéről. A termelőknek tudatosítaniuk kell, hogy a cukortartalom szerinti felvásárlási rend­szer nem a cukorgyárak érdekét képviseli, hanem fontos össztársadalmi érdék. A gazdaságok ve­zetőinek fel kell ismerni azt a tényt, hogy ha jobb minőségű nyersanyagot állítanak elő, nye­reségük számottevően növekszik, fordított eset­ben viszont sokat veszítenek. Az élenjáró répatermelő gazdaságok példája azt a gyakran elhangzott ellenvetést is cáfolja, hogy a jelenlegi répafalták termesztésével nem érhető el a megkövetelt cukortartalom. Több gazdaság eredménye igazolja, hogy megfelelő agrotechnikával, 161 szervezett betakarítással öt­ven tonnán felüli átlaghozam és tizenhét szá­­za’ékos cukortartalom érhető el. Habár a jelen időszakban a gazdaságoknak nem áll módjukban a cukortartalmat módosítani a betakarítás során sokat tehetnek a minőségi mutatók javítása érdekében. Főleg a betakarítási veszteségek csökkentésével, valamint a szeny­­nyező anyagoktól mentes nyersanyag szállítá­sával. TERMELÉSI RENDSZER A cukorrépa-termelés fejlesztést koncepciója szükségessé tette a jelenlegi helyzet részletes elemzését. Feltárta az eddigi fogyatékosságokat, amelyeket részben objektív, de több esetben szubjektív tényezők idézték elő. Az objektív okok közül döntő szerepe volt annak, hogy a termesztési technológia nem volt összhangban az anyagi-műszaki feltételek biztosításával. A szubjektív tényezők közül rá kell mutatni min­denekelőtt a technológiai fegyelem lazaságára és a rendelkezésre álló eszközök szakszerűtlen vagy elégtelen kihasználására. Az élenjáró répatermelő gazdaságok példája vényesíteni a cukorrépa termelési rendszerét. Mit is jelent ez tulajdonképpen, s mire irányul? A termelési rendszer a legújabb tudományos­műszaki ismeretekre támaszkodva komplex mó­don foglalja össze a cukorrépa termesztésének valamennyi összetevőjét. Ennek többek között szerves része az új felvásárlási és értékesítési rendszer is. Fő célja, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban elérjük a hektáronkénti öt ton­na cukortemelést. A biológiai anyagtól kezdve pontosan meghatározza a termesztési technoló­giával, a tápanyagellátással, a vegyszerezéssel, az öntözéssel és a munkaszervezéssel szemben támasztott követelményeket. Természetesen csak­is a technológiai fegyelem szigorú betartásával, a hatékony anyagi ösztönzéssel, a rugalmas munkaszervezéssel, és a szakmai képzettség nö­velésével hozhatja meg a várt eredményt. Igaz, a kutatókra és a nemesítőkre is komoly feladat hárul, főleg a ktvá’ő minőségű biológiai anyag előállításában. A jövőben a hazai nemesítésű faj­ták termesztése kerül előtérbe, főleg az Arimona és az Imona. A nemesítők több fajtajelölttel is próbálkoznak. Az eddigi fajtakísérletekben biz­tató eredményekkel kecsegtetnek például a BU- 570, BU-314, BU-365 és a BU-230 jelöltek. KLAMARCSIK MARIA Értékes melléktermékek Közismert tény, hogy a leveles ré­pafej, a répaszelet, a melasz kiváló takarmány. Ezért a cukorrépa-termelő gazdaságok nem hagyhatják figyel­men kívül az értékes melléktermékek hasznosítását. Felmerül a kérdés: va­­ion tudják-e valóban ezeket értékel­ni? Elemzések Igazolják, hogy a leveles répafej tápértéke felér a legjobb zöldtakarmányéval. Természetesen ahhoz, hogy jó minőségű szilázst ké­szítsünk a leveles répafejből, a nyers­anyagot szilárdított silógödrökben, légmentesen lezárva kell tárolni. Fon­tos követelmény, hogy a tartósítás során tejsavas és ne ecet- vagy vaj­savas erjedés menjen végbe. A hely­telen tartósítás következtében — a nem szilárdított vermek, vagy a hely­telenül lezárt szilázs esetében — a tápanyagok vesztesége elérheti az 50 százalékot is. Egyébként még a meg­felelően elvégzett tartósításkor is húsz—harminc százalék között inga­dozik a veszteség. A cukorgyártásnak ugyancsak érté­kes mellékterméke a répaszelet. Köz­vetlenül a cukor kifőzése után 90 százalék vizet tartalmaz. Sajtolással a vízmennyiség annyira csökkenthe­tő, hogy a szárazanyag-tartalom eléri a 12—15 százalékot. Az utóbbi évek­ben több cukorgyárban bevezették a szárított répaszeíet gyártását. Szárí­tással jelentősen növelhető a répa­szelet tápértéke. A répaszelet takarmányozási jelen­tőségét főleg magas keményítőérté­kének köszönheti. Az emészthető fe­hérjék tartalma alacsony. A jó minő­ségű répaszelet tápértéke a takar­mányrépáéhoz hasonló, azonban cuk­rot és vitaminokat nem tartalmaz. A tejelő és a hízóállatok takarmányozá­sában kiválóan hasznosítható. Ha a cukorrépa melléktermékeiről beszélünk, nem árt, ha a melaszt is megemlítjük. Ez az édes, barna színű folyadék szintén kiváló takarmány, főleg keményítőértéke miatt, összeté­tele a gyártási technológiától függően változik. A melasz szénhidrátdús, könnyen emészthető takarmány, mely más takarmányokkal keverve hasz­nosítható. Kezdetben kisebb mennyi­ségben kell adagolni amíg az álla­tok meg nem szokják— mert nagyobb adagban hasmenést idézhet elő. A me­laszt etetés előtt meleg vízben kell hígítani, ugyanis hideg vízben nem oldódik. Kezelése sok gondot okoz, mert ragadós anyag, s így a tiszta­ságra is fokozott figyelmet kell for­dítani. A szennyeződés elkerülése vé­gett célszerű zárt edényben tartani. KMOŠKO LÄSZLÖ mérnök Kedv és lehetőség Hacsak a statisztikai adatokat néz­zük, akkor Abara (Oborín) előkelő helyet foglal el a szarvasmarha-tar­tásban. Évekkel, évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt egy porta tehén nélkül. Az élelmet, a megélhetést je­lentette. Sok családnál nem is egyet, kettőt-hármat tartottak. Napjainkban Abarán más a helyzet. Évről évre csökken a háztájiban tartott tehenek száma. A hetvenes évek elején 196 tehenet tartottak a háztájiban, Jelen­leg csupán hatvanat. Az idén újabb csökkenés várható. A tejje, a tejtermékekre azonban szükség van, így a háztájiban Jelent­kező állománycsökkenés a nagyüze­mekben törvényszerűen állománynö­vekedést igényel. A járási pártbizott­ság gazdaság-politikai feladatai kö­zött ezért elsődleges helyen szerepol a hús- és tejtermelés tömegtakar­mányra alapozott növelése. Papp Gyulát, az abarai szövetkezet üzemgazdászát afelől faggatom, ho­gyan sikerül teljesíteniük a járási pártbizottság által kitűzött gazdaság­­politikai feladatokat? — Bőven van még tennivaló az ál­lattenyésztés, de főleg a takarmányo­zás Javításában. Az állatok jó áttelel­­tetése érdekében tavaly kénytelenek voltunk több mint hárommillió korona értékben takarmányt vásárolni. A du­­naszerdahelyi (Dunajská Streda) já­rásból jó minőségű takarmányt kap­tunk. Többek között lucernalisztet, préselt takarmányt, de szálas takar­mányt is, főleg szénát és szalmát. Igaz, a tavalyi kedvezőtlen Időjárási viszonyok nehezítették nemcsak a szántóföldi munkák elvégzését, de a takarmányok begyűjtését is. A takar­mányunk nagyobb része odaveszett. Ezzel magyarážhatô, hogy az aba­­raiak az 1981-es terv összeállításakor a növénytermesztés minden ágazatát nyereségre, az állattenyésztést pedig veszteségre tervezték? — A takarmányvásárlás miatt ter­veztük a 651 ezer korona vesztesé­get magyarázza Papp Gyula. — Am a szocialista munkaverseny mozgató erejének és az állattenyésztésben te­vékenykedő szocialista brigádok pél­damutató helytállásának köszönve, a veszteség az első félévben jóval ala­csonyabb volt a tervezettnél. Takaré­kos erőtakarmány-gazdálkodással 228 ezer koronát sikerült megtakaríta­nunk. Mennyit ér a biztos takarmányalap Az idén az abarai szövetkezetben nagy gondot fordítottak a takarmány­got értek el. A tej eladási tervét 110 ezer literrel túlteljesítettik. Jelenleg 11,87 literes napi fejési átlagot ér­nek el, ami arra enged következtetni, hogy a tervüket könnyen túlszárnyal­hatják. Kiváló eredményeket értek el a marhahizlalásban is. Egy kiló hús előállítására 1,67 kiló erőtakarmányt használtak fel, 63 dekával kevesebbet a tervezettnél. A hízómarhák napi súlygyarapodási átlaga elérte a 95 dekagrammot, ami már valóban szép eredmény, s meghaladja a kerületi átlagot. Biztos takarmányalap A sertéshizlalásban 56 dekagram­mos napi súlygyarapodási átlaggal dicsekedhetnek. Egy kiló húst 12 ko­rona 17 filléres önköltséggel, s vala­mivel kevesebb mint 3,40 kiló abrak­­felhasználással állítottak elő. Az aba­rai szövetkezet az első félévben a húseladási tervét 118 százalékra tel­jesítette. Az előrelépés további lehetőségét a takarmányalap javításában látják. A növénytermesztés termeli és szál­lítja az alapanyagot, az állattenyész­tés hasznosítja. Az együttműködés sokszor a kemény kritikát sem nél­külözi. Am az idei év azt bizonyítja, van lehetőség az előbbrelépésre. Az idén nagyobb mennyiségű műtrágyát használtak fel az évelő takarmány­­növények, a rétek és legelők javítá­sára. Jobban odafigyeltek a szántó­földi takarmánytermesztésre is úgy, hogy a szükséges takarmánykészletet saját termésből biztosíthatják. Leg­fontosabb takarmánynövényük a lu­cerna és a vöröshere, amelynek har­madik kaszálását is befejezték. Jó mi­nőségű szénát gyűjtöttek be a 955 hektár rétről is. A sarjú kaszálását is megkezdték. Mostanáig mintegy ezer tonna szénát gyűjtöttek be. Ta­valy alig volt kétszázhatvan tonna szálas takarmányuk. — A melléktermékek ■ leveles ré­alap megteremtésére. Ezt azért tart­juk fontosnak megjegyezni, mert az utóbbi években a takarmányok kér­dése csak akkor került az érdeklődés előterébe, amikor már a jászolba kel­lett tenni. Most idejében terelődött erre a kérdésre a figyelem. A szövet­kezet vezetői igyekeztek a szokottnál jóval többet tenni a takarmányter­mesztés új alapokra való helyezé­séért. A gondolkodásmódnak, a szem­léletnek is változnia kell, ha valóban minőségi előrelépést akarnak elérni. — Ami az állattenyésztés tervfel­adatainak teljesítését illeti, továbbra is tartjuk a járásban első helyünket, sőt kerületi méretben is a legjobb gazdaságok közé tartozunk — tájé­koztat Papp Gyula. — Az első féléves feladatunkat minden mutatóban túl­teljesítettük. Egy liter tejet 18 dekagramm ab- ^ raktakarmány felhasználásával állí- ® tottak elő, ami 12 dekagrammal ke­vesebb a tervezettnél. Az egy tehén­re tervezett fejési átlagot 476 literrel túlteljesítették. Egy liter te] kiterme­lésére 1 korona 96 fillér önköltséget Alig fejeződött be az aratás, röpke, lélegzetvételnyi idő ntán újra felzúg­­fordítottak. Erre az évre tehenenként tak a kombájnok a napraforgótáblákon, hogy ezt az értékes ipari nyers- 2800 literes évi tejtermelést terveztek anyagot is mielőbb biztonságba helyezzék a gazdaságok dolgozói és az első félévben 1488 literes átla- Fotó: Matis pafej, kukoricaszár, zöldségkertészeti hulladékok t- hasznosítása is eléggé el volt hanyagolva — vallja Papp Gyula. — Az idén erre is nagy súlyt helyezünk, akárcsak a takarmányok begyűjtésére, tárolására, előkészítésé­re. Olyan módszereket alkalmazunk, amelyekkel javíthatjuk a takarmá­nyok emészthetőségét, ízét. Hozzá­­kezdtünk egy központi takarmány* keverő építéséhez, amelyben helyet kap a préselő üzem is, csak az a baj, hogy az építkezés elég lassú ütemben halad. 0 Milyenek a további célkitűzés aeik? — Már régebben úgy döntöttünk, hogy az adottságokhoz és a hagyo­mányokhoz igazodva, csak az állat* tenyésztésre szakosodhatunk. Vita csak abban lehet, hogy a növényter­mesztés szerkezetét miként igazítjuk az állattenyésztéshez. Jelenleg szar­vasmarha-állományunk meghaladja a kétezer darabot — ebből 467 a tehén. Az év végéig száz tehénnel bővítjük állományunkat. Foglalkozunk üsző­neveléssel is. Az idén már száz vem­hes üszőt értékesítünk. Felépítettük és már üzemeltetjük az új 523 férő­helyes növendékállat-istállókat. Sorolhatnánk még tovább a helyi erőforrásokat, a tennivalókat, de ugyanakkor azokat az erőfeszítéseket is, amelyeket a szövetkezet vezetősé­ge tesz az ésszerű takarmánygazdái* kodás, a növekvő szükséglet kielégí­tése érdekében. Ez nem kis vesződ­­séggel, türelemmel, anyagi áldozattal jár, viszont az erős, korszerű és jö­vedelmező állattenyésztéssel szilárd gazdasági alapot teremthetnek. Az idén növelték a silókukorica termőterületét. A harminc hektáron termesztett takarmányrépa is javítani fogja a takarmánykészletet. Hogy az abarai szövetkezet szép si­kereit tovább fokozza, rövid időn be­lül meg kell oldaniuk a takarmány­termesztés komplex gépesítését is. Csakis korszerű gépek segítségével növelhetik a termésátlagot. Az elért eredmények azt igazolják, hogy van lehetőség az előbbrelépésre. (Illés)

Next

/
Thumbnails
Contents