Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-05 / 36. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. szeptember 5. 5 Kenyér, béke, barátság Gondolatok kát ünnepség kapcsán Micsoda fordított világ?! A letűnt kapitalista társadalmi rendszerben a verejtékes, ínszakasztó munka gyü­mölcsében azok dúskáltak, akik egv ujjal sem nyúltak hozzá. A javakat létrehozók látástól vakulásig gör­nyedtek a kasza fölé, nemegyszer éh­koppon feszítették izmaikat, s alig kaptak valamit annak ellenértéke­ként. Az agrárproletárnak be kellett érnie az úgynevezett koldusalamizs­nával. Fáradságos munkájáért köszö­net, elismerés aligha járt. Kitüntetve érezhette magát, t/a kenyéradója a következő nyáron is foglalkoztatta... A mindennapi kenyérből épp annak jutott a legkevesebb, aki azt megter­melte... Harminchat év telt el felszabadu­lásunk óta — békében. A munkás­paraszt hatalom egyenesítette ki a görnyedt hátakat, emberré tette ►— az EMBERT. Annak jár a tisztelet, becsület, aki a javak létrehozója. S erkölcsi-társadalmi elismerés illeti a termelés élenjáróit, az átlagnál töb­bet nyújtókat. * . * Ilyen örömünnepre került sor nem­régiben Csallóköz szívében, Duna­­szerdahelyen (Dunajská Streda) a LUNAPARK-ban, ahová a járás mező­­gazdasági üzemeinek dolgozói közül a legjobbak sereglettek össze, ünne’­­pelni az új kenyeret, a békét, a ba­rátságot. Kenyér, béke, barátság. Ügye, meny­nyire elválaszthatatlanok egymástól ezek a szavak? Harmonikus egységet alkotnak. Mintha a kánikulai forróság Is e három szó hevítettségét, mély tartalmát lett volna hivatva aláhúzni. Mert a mindennapi kenyerünkért i—i az ország kenyeréért — békében is meg kell küzdeni. Persze, kevesebb erőfeszítéssel, hiszen a korszerű me­zőgazdasági gépek a segítők, a teher­mentesítők. S természetesen, a társa­dalmi segítségnyújtás sem hiányzik. A munkásosztály edzett fiai közül számosán a tarlón, a gabonaföldeken szabadságolnak, segítve a szövetsé­gest, a szövetkezeti parasztságot a kenyérért folyó nagy küzdelemben. Sőt, évről évre tovább szilárdul az a kapocs, amely a nemzetek barátsá­gára, szorqs összefogására, együttmű­ködésére alapozódik. Kifejezésre jut ebben a szocialista internacionaliz­mus, amely meghatványozza erőnket, eredményeinket, cselekvő készségün­ket, egységre törekvésünk útját teszi még járhatóbbá, szabadabbá. Node, szóljunk arról is, hogy a gabonamezőkön folyó elszánt harc nyárról nyárra megacélozza a munka megbecsült hőseit, s közülük sokak neve a köztudatba vésődik. A szóban levő járási aratóünnepé­lyen, s nemkülönben a mátyusföldi Nádszegen (Tretice) ezért hangzott el az ünnepi emelvényről a kenyércsata győzteseinek, „közkatonáinak“ és az őket segítőknek járó elismerés oly jólesően. A pódiumra felsorakoztak azok, akik teljes mértékben latba vetették tudásukat, szakértelmüket, szorgalmukat, áldozatkészségüket, ■— akik követendő jó példát mutattak. Azok, akik becsületes jó munkára, feladataik példás teljesítésére serken­tettek másokat is, így fejezve ki a legméltóbban elkötelezettségüket, szo­cialista hazafiságukat. ... A gabonabetakarítási verseny győztesei — egyének és a kollektívák képviselői — emelt fővel, megérde­melten vehették át (Dunaszerdahe­­lyen) az érdemérmeket, valamint (Nádszegen) a tárgyi és pénzjutalmat a legilletékesebbek kezéből. Lélekben megfogadva: továbbra is derekasan helytállnak majd a munka küzdőte­rén, hogy az eddigieknél is jobb ered­ményeket érhessenek el. Bár az idén nem születtek a ta­valyihoz hasonló, kiugró hozamok, más járásokéhoz hasonlítva, az öt tonnát meghaladó hozam jóvoltából a gabonatermesztés élenjáró járásainak egyikeként emlegetik majd továbbra ip a dunaszerdahelyit, s a galántai járásban a nádszegi szövetkezetei, amely ugyancsak a járás legjobbjai közé tartozik. Mind az említett járás, mind a má­tyusföldi szövetkezet úgy tehet továb­bi lépést előre a gabonatermesztés szakaszán, ha nem késlekedik a szük­séges tanulságok levonásával, s az értékes tapasztalatokat már a mosta­ni szántás-vetési idényben sokolda­lúan hasznosítja. Mert, annak ellené­re, hogy a lehető legtöbbet tesznek a gabonaprogram rájuk háruló fel­adatainak teljesítése érdekében, azért tartalék még akad, amit érdemes hasznosítani. Ez legfőképp az embe­rek még célratörőbb tudásgyarapítá­sában, a szellemi tőke jobb hasznosí­tásában rejlik. S természetesen a még magasabb színvonalú agrotechniká­ban, a minőségi elvárások következe­tesebb teljesítésében. ' * Tisztelet, becsület a gabonatermesz­tés valamennyi élenjáró mezőgazda­­sági üzemének, a dunaszerdahelyi já­rásra vonatkoztatva, a lúcsi (Lúč na Ostrove), a pozsonyeperjesi (Jahod­­ná), a felbári [Horný Bar), a vásár­­úti (Trhové Mýto), a somorjai (5a­­morín), a csilizradványi (Čiliz. Rad­­vaü) szövetkezetnek és másoknak, valamint a Bősi (Gabčíkovo) Állami Gazdaságnak, az Oszori (Kvetoslavov) Magtermesztő Állami Gazdaságnak, a Sósszigeti (Solary) Növénynemesítő Állomás kollektívájának, s mindazok­nak, akik a mostohább természeti vi­szonyok közepette is a lehető leg­többet tettek, hogy az öt tonnán fe­lüli járási hozamátlag elérhetővé vált. Tisztelet, becsület a gabonabetaka­rítási verseny valamennyi győztesé­nek — az említett járásban és má­sutt! Tisztelet és elismerés az őket hatékonyan segítőknekl (kov) Ahol becsülete van a szalmának Az utóbbi évek tapasztalatai arról győznek meg, hogy Közép-Szlovákia déli járásainak mezőgazdasági üzemei­ben is nagyobb becsülete van a szalmának, mint azelőtt. Nemcsak összehúzzák, hanem gondosan, szakszerűen tárolják, nehogy a szél, vagy a huzamos esőzés kárt tehessen benne. S a takarmányozásra szánt szalmát fedél alá Is juttatják. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban többek között így cselekedtek a rimaszécsi (Rimavská Sec) ÜJ VILÄG szövetkezetben is. Ez tűnik ki egyébként Ju­hász István efsz-elnök tájékoztatásából, aki azt hang­súlyozta: nem elég valamit kigondolni és megszervezni, a feladat végrehajtásához hozzáértő szakemberek, be­csületes dolgozók kellenek, s természetesen gépi ellá­tottság. Szót ejtett arról, hogy — tekintettel az itteni természeti adottságokra — a gabonabetakarítással már augusztus 3-án végeztek, s utána teljes lendülettel lát­tak hozzá az 1140 hektárnyi kalászos szalmájának le­­takarításához és kazalozásához, tárolásához. Az említett területről mintegy 4000 tonna szalmát gyűjtöttek be, ütemterv szerint. Félezer hektárról kilenc HORAL típusjelű felszedővel gyűjtötték össze a szalmát, hatszáznegyven hektárról pedig három magasnyomású bálázógéppel. A préselt szalma egyenesen a pótkocsikra került, majdpedig a tárolóhelyre. Nagy segítségként könyvelhető el, hogy Magyaror­szágról nemcsak gabonakombájnok érkeztek, hanem egy kazalrakó gép is, a hozzátartozó öt emberrel. Az Üj Világ-ban nagyra becsülik a szalmát: a nagy többséget, 2200 tonnányit takarmányozás céljára, meg­felelő módon tárolják, fedél alatt, hogy ne legyen kitéve az időjárás viszontagságainak. A többit almozásra hasz­nálják fel, hogy legyen majd istállótrágya, jusson „zsí­rozó“ a talajba. Persze, az utóbbiban nem nagyon bővel­kedhetnek, de azért a vezetés törődik az állattartó tag­jaival is: a legszükségesebb mennyiségben juttat szalma­bálát. Kik segítettek a szalma letakaritásában és tárolásá­ban? A már említett magyarországiakon kívül a járási ipari vállalatok dolgozói, valamint társadalmi- és tömeg­szervezetek tagjai, továbbá idénymunkások. A község lakosainak jelentős hányada cigányszármazású, akik közül szintén sokan bekapcsolódtak a szalmaletakarítási munkába. Dicséretet érdemelnek! Ugyancsak elismerés illeti a kőművescsoportot, melynek tagjai a préselt szal­mát rakták a tárolóba. S a szövetkezet cakói, valamint zádori állattenyésztési telepének dolgozói hasonlóképp szorgoskodtak: az állatok részére szükséges alomszalmát összegyűjtötték és be is hordták. Végül elmondható: szervezőkészségből, rátermettség­ből jelesre vizsgáztak a szövetkezet növénytermesztési szakemberei, Komora Ondrej, Szarvas Károly, Candrá­­ková Éva agrármérnökkel, növénytermesztési főágazat­­vezetővel az élen. Remélhető, hogy ugyanígy helytáll majd a tagság, a szakember- és vezetőgárda az őszi szántás-vetés és termésbetakarítás időszakában is, mert csak így várhat eredményes zárszámadást, s a jövő év­ben az ideinél is bőségesebb gabonatermést. (garaí) Csupán egy ugrásnyira van Lévától (Levice) Alsószécse (Dolná Seč). Itt van a „Garammente“ szövetkezet székhelye. A Garam partján terül el a közös gazdaság félszáz hektáros kertészete. A kertészetet „a város vi­tamingyára“ néven is emlegetik, mi­vel termésének jelentős része a lévai zöldségüzletekbe kerül. Tomašovský Ondrej, a kertészet ve­zetője négy éve irányítja, szervezi itt a munkát, nagy szakértelemmel, év­tizedes tapasztalatokkal. Amikor fel­kerestem, épp egy teherautót raktak meg frissen szedett paprikával. A szál­lítmány útnak indítása után megkér­deztem: # Paprikán kívül mit termeszte­nek? — Főleg paradicsomot, petrezsely­met, sárgarépát és hagymát termesz­tünk; persze egész éven át akad Itt más is. Tavasszal szállítottunk fejes­salátát, kelt, korai káposztát is. ф Az áru korai piacra adásának egyik feltétele a fedél alatti termesz­tés. Mekkora területet borit a fólia­sátor? — Csupán egy hektárnyi a fólia­sátrunk, viszont a termény mégis száriíottevő. Már csak azért is, mert a priipőrzöldség értéke mindig na­gyobb a késői termésénél. Ez a pénz­ügyi tervünk teljesítését is jelentősen befolyásolja. Kertészkedés, gondokkal # A terv mennyit irányoz elő? • Mit mutat az eddigi mérleg? — Mintegy 3 millió 600 ezer кого- — Bízunk benne, hogy tervünket nát. Ehhez 1119 tonna zöldségfélét valóra váltjuk, sőt valamennyivel túl­­kell termelnünk, illetve értékesíteni, teljesítjük. Csallóközi Boltnak hívják azt a férfit, aki tíz esztendővel ezelőtt elhatározta, hogy a portáján lévő több mint 30 áras kertjében nem termel kukoricát, mint előbb, s mint a szomszédok, hanem díszfákat és dísznövényeket ültet. Ak­kor már betöltötte az ötvenet, és moz­­gászervi betegsége' miatt „leértékel­ték“. Ekkor látott hozzá nemes elkép­zelése megvalósításához. Ha Sülyön (Šuľany) keresztül uta­zom, sohasem felej­tek el kitekinteni az autóbusz abla­kán, mindig meg­csodálom az örök­zöld köntösbe öl­tözött fenyőket, a sokfajta fát, dísz­növények erdejét. Különös, sokoldalú tehetséggel megál­dott ember Bott József, aki rokkant­sága ellenére sok mindennel foglal­kozik és szorgal­máért mindenki jó szóval emlegeti: — mint egyik legjobb méhészt Ismerik a környékén, és so­kan fordulnak hoz­zá, főleg a kezdők, tanácsért. De gyü­mölcsöskertjét is megcsodálják. Bár már betöltötte a hatvanat, és most lát hozzá egy kor­szerű lakás építé­séhez, ami a gye­rekei, unokái ízlé­sének is megfelel. Azt vallja: „Akinek nincsenek tervei, nem akar valami újat, nem sok ér­telme van az éle­tének.“ — Egyesek bogarasnak hívnak — vallja magáról. — De én ezzel vajmi keveset törődöm, önzőnek sem tart­hatnak, mert a falu központjában, az iskola előtti téren is létesítettem szín­pompás parkot. Leraktam az alapot és most annak örülök, hogy az ifjú­sági szervezet törődik vele, és egy sor rózsafával tették díszesebbé a par­kot. „Ember küzdj, és bízva bízzál!“ — írta az Ember tragédiája-ban Madách Imre. Gondolatai örök érvényűek, a még mindig fiatalos, jókedélyű Józsi bácsi számára, aki nemcsak botani­kuskertet létesített, hanem faiskolát is és a csemetékből, a szebbnél szebb fenyőből, nyír- és egyéb fákból, dísz­növényekből jut még a szomszéd fa­lusiak portájára is. — Hogyan ötlött eszébe a botani­kuskert létesítése? — kíváncsisko­dom. — Mindig szerettem utazni, orszá­­got-világot látni, és soha nem tértem vissza üres tarsollyal. Egy jó évtized­del ezelőtt Vas megyében bolyongtam és megismerkedtem a szelestei Arbo­rétum vezetőjével, Borsó Istvánnal, Amikor megláttam a sok gyönyörű­séget, akkor kezdett valami motosz­kálni az agyamban. Egy rúd magyar szalámit el tudtam hozni, de a szín­pompás kertet nem lehetett becsoma­golni, viszont nem utazhattam napról­ф Munkáskéz van-e elegendő? — Hát bizony nem bővelkedünk benne; nagyon megérezzük a város közelségét. A lévai üzemek „elhódít­ják“ falvaink lányait, asszonyait, s a kertészetben csak az idősebbek ma­radnak. Jelenleg 34 asszony dolgozik itt; közülük már többen nyugdíjasok. Ha ez így megy tovább, néhány év múlva nehéz helyzetbe kerülhet a „vi­tamingyártás“, márpedig zöldségre, primőrárura az emberi szervezetnek ugyancsak nagy szüksége van. ф Munkacsúcsok idején kapnak se­gítséget? — Igen. Ez számunkra nagyon fon­tos. A lévai üzemek dolgozói több al­kalommal nyújtottak már hatékony segítséget. így például a textilüzem és a járási építővállalat dolgozói több éven át segítették már kertészetünk­ben a sürgős munkavégzést, főlég a termésbetakarítást. Így a zöldség ide­jében a vásárlókhoz juthatott. Az idén is nagy részük volt abban, hogy ele­get tehettünk a Zeleninával kötött szerződéses kötelezettségeinknek. Ez egyben azt is Jelentette, hogy biztosíthatták a zavartalan zöldség­ellátását. (böjtös) <.........................................== Áruelőkészítés szállításra ... Felvéte­lünkön: Tomašovský zöldségkertész botanikus napra, hogy megcsodáljam, gyönyőr­­ködjek a színpompás fákban, dísz­növényekben. Így aztán a szakvéle­mények alapján otthon próbáltam ki­alakítani valami hasonlót. Ezernyi ne­hézséget kellett leküzdeni, amíg meg­valósult az álom. Sokat forgattam szakkönyvek lapjait, ki-kikértem vé­leményeket — sokszor saját káromon tanulva — lassanként kialakult a bo­tanikuskertem. Manapság már több mint száz fajta dísznövény gazdája vagyok. Örülök, hogy harminc fajta örökzöld fenyő, díszcserje van a ker­temben, s közülük néhány különle­gesség is, amelyet kevés helyen ta­lálni. Jópár ezer koronát befektettem, de nincs a világon annyi pénz, amiért eladnám. — Hallottam, halastavat is létesí­tett a kertben. — Mint már említettem: az ember mindig okoskodik. Valóban nekilát­tam egy mini-halastó létesítésének. Persze ez sem olyan egyszerű, mint ahogy elképzeltem. A halak csakis természetes környezetben élhetnek, fejlődhetnek. Könnyű egy betonme­dencét építeni és beleengedni a vizet. De abban nem élnek meg a halak, rövidesen elpusztulnak. Olyan termé­szetes körülményeket kell teremteni, amilyen a folyókban, a természetes tavakban van, vagyis ami megfelelő a halak életéhez. — És hogyan sikerül? — Törtem a fejem, forgattam a könyvek lapjait, s nem restelltem ta­nácsot kérni. Ennek alapján oldot­tam meg a tavacska természetessé­gét. Jó mélyen kibágeroztattam a göd­röt és az aljára — s részben az ol­dalára — fóliát terítettem. A fólia fölött mintegy 70 cm-es vastagságban jó minőségű földet raktam, amelyben minden vízinövény megteremhet. De a víz szintje alatt közel húsz centimé­teres réteget nem takartam le fóliá­val és ezen a víz elfolydogált. A víz utánpótlását egy automatikus veze­tékkel a vízvezetékből pótolom, amely alig 30—40 liter alatt van. Már há­romévesek a halaim, amelyek — bár nem fejlődnek úgy, mint a Dunában, vagy a halastavakban —, de azért már jövőre meghívhatom egy halász­lére. — Az asszonykája egyetért külön­leges kedvteltésével? — Nézze, én sohasem voltam italos ember. Ritkán láttam a kocsma bel­sejét. Bár egy-két pohár bort nem vetek meg. Szőlőt is termelek és a nedűjét kortyolgatom, de nagyon mér­sékelten. Több fajta szőlővel próbál­koztam, s most legújabban a Zala­­gyöngyével kísérletezem. Állítólag nincs kiváló bora, viszont nemigen reagál a szőlőbetegségekre, nem kell permetezni. Azt hiszem Müller Thur­gauval, Muskotállyal keverve fogyaszt­ható, jó zamatú bor lesz belőle. Pró­ba, szerencse. Nincs mit veszteni. 1— Válaszolok a kérdésére is. Az „oldalbordám“ megértő és sokat kö­szönhetek neki elképzeléseim megva­lósításában. Igaz, már nem a szere­lemben van az örömünk, dehát itt vannak az aranyos unokáink, akik sok mindent pótolnak, s a kacajuk, kedvességük beragyogja életünket. Minden kornak megvan a maga szép­sége, ha az ember tud szeretni. Én pedig a hatodik X betöltése ellenére is fiatalosnak érzem magam, s tudom értékelni az élet ezernyi szépségét. Tóth Dezső Bott József a halastavacska partján. (A szerző felvétele)' \ £

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents