Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-29 / 35. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. augusztus 29. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZAT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • 14 Eredmények és célok Ä vizek halbőségének szabályozása az SZHSZ alapszervezeteiben nagy gonddal jár, mert évente sok méretes példányt fog ki a tagság, s ezeknek a pótlása nem kis feladat. Ahalgazda törheti a fejét, hogy honnét szerezze be az ivadékot, az egy vagy két nyaras telepítési biológiai anyagot. Ha pedig mégis beszerzi azt, nem biztos, hogy a neveléshez alkalmas vízterület áll rendelkezésére, s emiatt nem mindig úgy Jön ki a lépés, ahogyan azt szeretnék. Jónéhány alapszervezetben felismerték a halvisszapótlás országos gondjait, ezért nevelőtavak létesítésével igyekeznek enyhíteni a helyzeten. Így pótolják a tagok által kifogott halak egy részét, hogy a későbbi években is eredményes lehessen a horgászás. Az SZHSZ sókszelőcei (Selice) részlegszervezete az utóbbi években szép sikereket ért el a szervezeti élet, de a halzsákmány tekintetében is, mert a vezetőség a tagsággal karöltve példásan gondoskodott mindenről. František Krkošek elvtárs, a részi eg vezetőség tagja jól ismeri a helyzetet, mert évek során ő töltötte be az elnöki tisztséget, s az alapszervezet vezetőségében Vágsellyén (Sala) az alelnöki funkciót is vállalta. Az évzáró taggyűlésen azonban úgy döntöttek, hogy az idősebbek átadják a stafétabotot a fiataloknak, s azóta a sókszelőcei részlegszervezet elnöke Lelkes Tibor, a halgazda pedig Kun Pál. Krkošek elvtárs mindkettőjükről dicsérően nyilatkozott, mert rendkívüli aktivitással, lelkesedéssel irányítják a részlegszervez^t munkáját, és mindent megtesznek a sikerek érdekében. Köztudott ugyanis, hogy egy részlegszervezet nem önálló. Pénzügyi szempontból függ az alapszervezettől. A takarékos-' ság hulláma természetesen a SZHSZ alapszervezeteit is érintette. Emiatt az elosztás szerényebb, mint korábban. Ez bonyoluttá tete a vizek halbőségének visszapótlását. A múlt évben a szelőceiek arra törekedtek, hogy saját nevelésből oldják meg a halasítást. Sikerült beszerezniük 40 ezer darab egynyaras pontyot, s azt az egyik tóba betelepíteni nevelés céljából. A viharos szelek azonban a tóba hordták' a feltalaj poros réteget, amely vegyszerekkel és műtrágyával szennyezte a vizet. Feltételezhető, hogy a tóba telepített egynyaras pontyok többsége ezért pusztult el, hiszen a tóból csak 1200 darab méretes példányt fogtak ki hálóval, és helyezték át a horgászható vizekbe. Nagy szerencse, hogy az idény elején — a korábbi évek intenzív telepítése kapcsán — vizeik halbósége nagyon kedvező volt. Így a zsákmány eléggé szép, a tagság elégedett az eredménnyel. Kezdetben persze kisebb példányok akadtak a horgokra, most meg a négy-öt kilő körüli pontyok próbálják ki a horgászok felszereléseinek tartósságát, hiszen ilyen példányoknak a szákolása nagy izgalommal jár. A részlegszervezet vezetősége ebben az éven is sikeres körzeti halfogó versenyt szervezett 155 résztvevővel. Ezen a versenyen a környék sporthorgászai álltak rajthoz, s közülük többen szép eredményt értek el. Az első helyezéseket a sellyei és a szelőceí horgászok szerezték meg, akiket a vezetőség értékes jutalomban részesített. A nemzetközi gyermeknap alkalmából azonban külön halfogóversenyt szerveztek. Ezen a körzetből nyolcvanhat pionírhorgász próbálta ki képességét. A győztesek között tíz értékes jutalmat osztott ki a vezetőség. Nagy gondot fordítanak a részlegszervezet harmincöt pionírhorgásza ismereteinek bővítésére, illetve az utánpótlás nevelésére. Nagy előny azonban az is, hogy a részlegszervezet alapjában véve fiatal tagokból áll. A vezetőség arról is gondoskodik, hogy a halállomány mesterséges táplálásával gyorsítsa a halak gyarapodását. E célból összegyűjtik az etetésre alkalmas hulladékanyagokat, s megfelelő időközökben a vizekbe szórják. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a kifogott halpéldányok szépen fejlettek. A Bika-tóban például a pontyon kívül csuka és süllő is van bőven, és a tagok több kapitális példányt szákolhattak. A Bika-tavat azonban a szövetség területi választmányának segítségével mintegy 2^2,5 hektárral szeretnék bővíteni. A tő körzetében erre a célra elegendő, mezőgazdasági művelés szempontjából alkalmatlan terület van. A kivitelezéshez azonban pénzre lenne szükségük, ezért segítséget várnak a szövetség felsőbb szerveitől. Feltételezhető, hogy az illetékesek belátható időn belül megadják a várt segítséget, hiszen közérdekű feladat megoldásáról van szó. Hoksza István A vizeknél pihen Szlovákia-szerte eléggé kevés női * sporthorgásszal találkozhatunk. A galántai városi szervezet is csak tizenkét nőt tart számon tagjai sorában, s ezek közül csak kevesen aktivizálódnak. A vizeknél ritkán találkozunk nő horgászokkal. A szervezetben a legaktívabb nő sporthorgász Tóth Rozália, aki férjével együtt több mint tíz éve próbál szerencsét a vizeknél. A kezdeti években sokszor látogatták a Vág folyót. Életének legnagyobb horgászsikere a Vág folyón egy 5,10 kilós harcsa és egy 4,20 kilós csuka volt. Ebben az évben 32 halpéldányt fogott, — közöttük egy 2,5 kilós márnát. Ezt késő magát legjobban, azt válaszol- nossal. Galántán az állami vaeste akasztatta meg a Vág fo- ta, hogy a vizeknél. A fáradsá- suták villamosítási részlegén iyóban. Az idei legnagyobb gos munka után kézbe veszi a teljesít szolgálatot, pontypéldánya elérte a 2,20 ki- készséget, és kijár a vízpartra. lót. Kérdésemre, hogy hol érzi összeköti a kellemeset a hasz- Krajcsovics Ferdinánd Ч1Ч..Щ1 'miiiii—iina sí ими> un Találkoztam egy orvhorgásszal A dunatőkési patak Dél-Szlovákiában a legtisztább vizek egyike. Sajnos, ebben a vízben eléggé kicsi a halállomány. A horgászati törvény értelmében tiltott a csónakról való horgászás, ezt azonban a patak mentén élők közül senki sem tartja be, hiszen az illetékesek nem is ellenőrzik. Az orvhorgászok tudják, hogy késő ősszel vagy télen hurokkal könnyen megfoghatják a dörgincset, tavasszal meg Ívás után a legyengült csukát. Méret ide, méret oda, sorban szedik ki a vízből a megfogott halakat. A napokban is furcsa horgászatnak voltam szemtanúja. A patak mentén lövéseket hallóttam. Gondoltam, hogy valaki talán vadkacsára vadászik. Közelebb mentem, s akkor láttam^ amint a sekély vízbe sőrétek fúródtak. Szórakozik, vagy csak fegyverét próbálgatja a vadász? Hallottam, amint parancsot adott a vadászkutyának, hogy a vízből hozza ki az eltalált halat. A kutya szótfogadott. Távolabbról figyeltem; az eltalált példány keszeg lehetett. Amint közelebb értem, a puskás észrevett, és kocsijába beszállva, sürgősen távozott a vizes kutyával együtt. Sajnos, hogy ilyen esetek is előfordulnak. . . , . K. F*. VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 Rövid idő múlva alacsonyabban szálltak, mire itt is, ott is megszólaltak a fegyverek. A dörrenéseket az erdő fái többszörösen visszaverték. Rengett belé az egész Duna-táj. Az első sikertelen lövések után rövid szünet következett. Mire egész csapat kacsa alacsonyan húzott a Kis- Duna felé. Vízre akartak szállni. Ez lett a vesztük, mert a lesben állú vadászok már potosabban céloztak, lőttek, mire egymás után hullottak a kacsák. Ekkor érkezett el „Lord“ munkája. A „cseh bajszos“ azt se várta meg, hogy küldjem. Amint hallotta a vízbe hulló kacsa loccsanását, belevetette magát a hullámokba és nyílsebesen Réce - húzáson Melegen sütött az augusztusi nap, amikor egy szombat délután elhatároztuk, hogy vadkacsavadászatra megyünk. Az elhatározást tett követte. Fogtuk a fegyvert, hívtuk a „Lordot“, már mint a vadászkutyát és gépkocsival a több mint 10 km-re levő Kis- Duna felé siettünk, hogy szerencsét próbáljunk. Magasan állt a nap, amikor odaértünk, de már megelőztök bennünket. Serényebbek voltak. Amikor üszszegyűlt a társaság, megbeszélést tartottunk és lesbe álltunk a több kilométer hosszú kanyargós Kis-Duna mellett, és vártuk a jószerencsét. Kémleltük az égboltot, hogy nem húznak-e a vadkacsák. Hat óra körül észrevettük a húzást. Itt egy, ott egy, majd egész sereg tűnt fel a láthatáron. Majd felénk szálltak. Egyes példányok a Kis-Duna felett húztak el, és kémlelték a csillogó kék vizet. Még magason szálltak, lőtávon kívül. Kár lett volna a töltényt pazarolni. Ahogy leereszkedett a nap, a látóhatár pereme felé, úgy ereszkedtek lejjebb a vadkacsák. úszott a vergődő kacsa felé. Pillanatok alatt ott termett, és kihozta a partra az elejtett zsákmányt. Alig ért ki a partra, ismét eldördült a puska, újabb kacsa 'vergődött a vizsszinten. „Lord“ nem ismert fáradságot, élvezte a hűs vizet, és egymás után hordta ki a szebbnél szebb zsákmányt. Így volt ez egész estig, mikor már fi—7 kacsa teteme feküdt lábunk mellett a parton. Bealkonyodott. Az erdő fái susogtak, bólogattak, búcsúztatták a híborba burkolódzó lenyugvó napot. Szép holdvilágos este lett. Sokáig gyönyörködtünk a lenyugvó nap és a felkelő hold tündöklésében, az erdő zúgásában. A kacsák továb is húztak. Itt is, ott is eldördült egy-egy fegyver. Majd minden elcsendesedett... Mi is szedtük a sátorfánkat, és a gazdag zsákmánnyal elégedetten elindultunk hazafelé. „Lord“ a hűséges vadásztárs vidáman követett. Ő is elégedett volt. О is szereti, ha vadászatokon neki is akad munka. Itt volt neki elég. A kocsiba szállva vígan elnyúlt lábunk előtt, hogy kipihenje fáradalmait. Hazaérve a sikeres vadászat után pihenőre tértünk. BOGNÁR LÄSZLÖ Védjük őket, Cikkek, tanulmányok foglalkoznak a ragadozó madarak gyors pusztulásával és a mind jobban kibontakozó védelemmel. A törvények előírják, hogy mit nem szabad tenni. Ezen a téren hazánk törvényei igen szigorúak és előre mutatók. Törvényeinknek nem feladata, ezért nem is foglalkozhatnak azzal a kérdéssel, mi legyen a bajba jutott (sérült, mérgezett stb.) madárral. Ügy érzem, hogy az egyre szaporodó természet — ill. madárvédelmi szervezetek egyik feladata éppen ebben, s ezzel együtt a megelőzést szolgáló felvilágosító tevékenységben rejlik. Vegyük sorra, milyen károsodások érthetik a levegő sebesszárnyú madarait, amelyek hosszú ideig életmódjuk miatt a dúvadak listáján szerepeltek. Életmódjukból adódan nem ritkák a balesetek. — Az utóbbi években megnövekedett a mérgezéses esetek száma. — Napjainkban is előfordul, hogy meglőtt madarat találunk a határban. — Tájékozatlan gyerekek ragadozómadór-fiókákat is szednek. de hogyan? SÉRÜLT ÉS ENYHÉN MÉRGEZETT RAGADOZÓ MADARAK GYÖGYlTÄSA A természetben való bolyongásaink alkalmával megtörténik, hogy csupán szaladni tudó ragadozó madarat találunk. Legtöbb esetben egerészó ölyvet (Buteo buteo) vagy vörös vércsét (Falco tinunculus.) A madár teljesen ép, csupán nem tud röpülni, szárnyainak csapkodása görcsös. Ilyen esetben nagy valósžínuség szerint kisebb mennyiségű mérgezett éilemet (egeret) fogyasztott el, ez nem okozott elhullást, csupán röpképtelenséget és reakciószint-csökkenést. A madár megfogásánál vigyázzunk, nehogy a rossz fogás miatt Jobban megsérüljön, tolla/ csontja törjön. Arra is gondoljunk, hogy a madár erős ragadozó lábával ne tudja megmarkolni kezünket, mert súlyos sebeket ejthet. A madár szárnyait összecsukva fogjuk a teste mellé, lábait óvatosan hajlítsuk hátra a kormánytollal alá, s szorosan tekerjük be egy kendőbe. « AZ ELHELYEZÉS ÉS TÄPLÄLÄS A GYÓGYULÁS SZEMPONTJÁBÓL LÉNYEGES! Az így befogott madarakat semmi esetre se helyezzük el dróthálós ketrecbei Dróthálónak ugorva, majd később repülve rövid időn belül tolláit összetörné, és jobban hasonlítana egy totlseprűre, mint az erdők mestervadászára. Legalkalmasabb egy olyan léces ketrecben elhelyezni madarunkat, amelynek résein nem fér ki. Amennyiben ilyen nem áll rendelkezésünkre, akkor a madarat béklyózzuk meg, készítsünk a kertben nyugodt, minden más állattól védett részen egy kerti ülőkét és ahhoz kössük ki. Az „étrend“ összeállításánál törekedjünk a változatosságra és a termsézetes táplálék összetételére. Az étrendet a következőkből állíthatjuk össze: veréb, fehér egér, napos csibe, balkáni gerle, szarka, varjú, galamb, fehér patkány, tengeri malac, nyúl. A mérgezett madarak étvágya általában helyreáll, rövid időn belül elfogadják az élelmet. Alta- Iában megfelelő tartás mellett 4—6 hét alatt visszanyerik röp- és reakcióképességüket. A meggyógyult madarat megfelez lóén nyugodt, táplálékban gazdag, emberi településtől távol eső helyén engedjük szadabon. Természetesen ne válasszunk zord vagy erősen csapadékos időt. A jól előkészített madár egy-két kissé ügyetlen próbálkozás után úgyanúgy fog viselkedni, mint ép vad társai, v A SÜLYOSAN SÉRÜLT MADARAK GYÓGYÍTÁSA A sérülés következtében röpképtelenné vált madarak megfogásánál is az előbbiek szerint óvatosan kell eljárnil Az első feladat annak megállapítása, milyen a madár sérülése. A szárnyak akár zárt, akár nyílt törésénél a csontokat természetes helyzetbe kell hozni, majd a szárnyak csukott helyzetében sínnel kell rögzíteni a csontokat. Megfelelő sínt készíthetünk puha, de tartással rendelkező drótból géz alátéttel és rögzítéssel. A madár a rájuk helyezett kötést — mint az állatok többsége — nem tűri, ezért gondoskodnunk kell a kötés védelméről és a madár szárnyának adott helyzetben — testhez rögzítéséről. Erre a célra legalkalmasabb az űn. „galambmellény“ alkalmazása. Mindkét szárnyat rögzítheti és védi az újabb sérüléstől, a kötés eltakarását is megoldja. Nyílt törés esetén vagy friss, -vérző sérülésnél sztreptomicinnel kezeljük a sebet. Szórjunk rá bőven, hogy az feloldódjék, majd tiszta gézzel kössük át. Lőtt friss seb esetén a lövedék által bevitt tollakat először csipesszel el kell távolítani, csak azután kezeljük a már megtisztított sebeket. Ritkán, de előfordul az is, hogy a madár súlyos mellizom- és csontsérülést szenved, emiatt röpképtelenné válik. Ebben az esetben is feladatunk a sebek megtisztítása, gyógyszeres kezelése, a szárnyak rögzítése, majd teljes gyógyulásig a madár megfelelő elhelyezése és táplálása. VARGA GABOR
