Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-29 / 35. szám
12 .SZABAD FÖLDMŰVES 1981. augusztus 2S, Új búzafajta Az állami fajtaminősltő bizottság 1981. áprilisi tavaszi piénum-ülésén „Kosútka“ néven ú] fajtaként elismerte a Diószegi (Sládkovičovo) Növénynemesítő Állomás búzafajtájót. Ez a fajta az állami kísérletekben SK 2100 néven szerepelt, s 3 éven keresztül bizonyította, hogy a nagyüzemi termelés követelményeit a koraiság, a termőképesség és a minőség szempontjából teljesíti. Az ú] fajta genetikai alapját a К 661-52 kombináció adta, amit a faj* ta társszerzője, Bachratí Béla 1952- ben állított elő, két, akkor éppen állami kísérletbe induló új nemesítésünk >—i a Kosüti (Košútská) és a Nebojszal (Nebojská) búza — keresztezéséből. Ezek a partnereik bár közeli rokonok voltak, fő tulajdonsá-* gaikban rendkívül különböztek, de egymást tökéletesen kiegészítették. A kombináció nem várt eredménye a sütőminőség leromlása volt, a К 681-52 populáció valamennyi egyede ezt nemcsak felmutatta, hanem újabb kombinációk esetén biztosan átörökítette az utódokra is. Oj fajtánk anyja, а К 1228/1 ígéretes eredményeket adott az 1961—71. évi állami kísérleteikben. Ez a К 681-3-57 törzsünk és a belga Fleuron fajta keresztezéséből származott. A Fleuron segítségével szilárdabb szárat, jobban termékenyüh kalászt, jobb lisztharmat-türést, valamint szártóbetegséggel szembeni ellenállást kaptunk. Az új fajta apja, a Yaktana, a mexikói fajtagyüjtemónyból származik. Mikor 1972-ben Szlovákia csaknem egész területén fellépett a szárrozsda egy új biotípusa — amely megtámadta а К 1228/1-est is —, a Yaktana a legtöbb mexikói fajtával együtt ellenállt ennek az ű] biotípusnak. Ugyancsak ellenállónak bizonyult a szovjet Kaukaz, Auróra, Skorospelka 35, valamint a német Salzmünder Bart és négy sósszigetí (Solary) törzs is. A „Kosútka“ ebben a rozsdajárványos esztendőben már „B“ nemzedékben h— 1. szaporítás — volt, és nemcsak a szárrozsda új bíotípusának állt ellen, hanem további tulajdonságokban is kitűnt. А К 2100-66 kombinációt 1966-ban kaptuk, а К 1228/1 és a mexikói Yaktana fajta keresztezéséből. Az ősök érvényesülése az új fajta tulajdonságaiban: fő bokrosodás — Kosúti; rövid szár — Nebojszai, Fleuron, Yaktana; piros kalász — Yaktana; jobban termékenyült kalász — Fleuron; hoszsú jarovizációs idő, ősziség — Fleuron; szártőbetegség-túrés — Fleuron; kiváló A FAJTA CSALÄDFÄJA: A keresztezés ideje végezte száma anya apa 1952. VI. 9. 1981. V. 29. 1966. VI. 2. L. Magyarics I. Mayer T. Mayer T. К 681-52 К 1228-61 К 2100-66 Kosúti К 681-3-57 К 1228-1-64 Nebojszai Fleuron Yaktana koraiság — Nebojszai, Yaktana; rozsda-állóság — Yaktana, Kosúti; kiváló sütőminöség — Kosüti és Nebojszai. ALAKTANI, ÉLETTANI ÉS GAZDASÁGI TULAJDONSÁGOK Szára 70—85 cm hosszú. Kalásza piros színű, szálkás, közepes hosszúságú, jól termékenyül. Magja közepes vastagságú, hosszú, telt. Ezermagsúlya 32—42 gramm, kivételesen — mint például 1980-ban — a 45—50 grammot is elérheti. Termését nem annyira a kalász termésfaktorai befolyásolják, inkább a kalászok igen nagy állománysürűsége: 700—800 kalásza négyzetméterenként átlagos, 1100—1200 kalásza nem szokatlan jelenség, ritka állományban pedig egy növényen 20 kalászt is találhatunk. Szára rugalmas, nem túl erős. A túltrágyázott, túl sűrűn vetett növényállomány esetenként megdőlhet. Ezt azonban a javasolt agrotechnikával megelőzhetjük. A „Kosútka“ egyetlen betegséggel szemben sem mondható teljesen rezisztensnek. A lisztharmat és az egyes rozsdák erősebben nem fenyegetik, általános egészségi állapota többnyire jobb, mint a többi elismert fajtáé. Vonatkozik ez a szeptóriára és a szártőbetegségekre is. Hangsúlyozottan őszi fajta, hosszú jarovizáclós igénnyel. A kritikus 1978/79-es telet nagyobb károsodás nélkül vészelte át. A fajta legnagyobb gazdasági értéke a koraiság: 2 nappal a Száva előtt érik, túlszárnyalva azt termésben és minőségben egyaránt. TERMESZTÉSI KÖVETELMÉNYEK Kisebb magból indul, növényegyede is sokkal kisebb, mint a többi fajtáé. Ezért állományának kialakításakor erre különös gondot fordítsunk. A talaj és elövetemény megválasztásánál és a nitrogénadagolás méretezésénél is vegyük számításba azt a körülményt, hogy a „Kosútka“ a felvett nedvesség és tápanyag nagyobb részét a szemtermésre fordítja. Ezért ha az állomány kezdetben túl buja, ezt később már nehezen hozza helyre. Megfelelő vetőgépek hiányában sajnos nem vethetjük 7,5 cm-es sortávolságra, ami még nagyobb termést adna. Legtöbbször 12,5 cm-es távolságra vetünk. A vetőgépet ügy állítsuk be, hogy folyóméterenként 50—55 szem kerüljön a talajba, ami hektáronként 4—4,5 milliónak felel meg. Minél egyenletesebb a növények elhelyezése, annál jobb lesz az állomány kondíciója. A legmegfelelőbb vetési idő október 5—15-e közötti időszak, 5 napos eltérés azonban megengedhető. A szeptemberi vetések a fajta számára kedvezőtlenek — a növénytermesztési ágazatvezetö a fajta szeptemberi vetését saját kockázatára kezdeményezi. A magasabb fekvésű termelőkörzetekben — ahol szeptemberben szoktak vetni — ezt a fajtát nem volna szabad szeptember 26-a előtt vetni. A „Kosútka“ mély, 5,5—7 cm vetést kíván. Ez is elősegíti a növényállomány egyenletességét. Fenti körülmények Ismerete eleve meghatározta az elövetemény megválasztását. Tiszta, durva szármaradványoktól mentes tarlót, jól összehangolt tápanyag-arányt kíván, nem túlméretezett nitrogénellátással. Ezért, de a tarlómaradványok elbomlásának nehéz Irányíthatósága miatt is a lucerna, a napraforgó, és a későn letakarított kukorica előveteményt engedjük át a kevésbé érzékeny más búzafajtáknalk. Egyben hangsúlyozzuk a „Kosútka“ fajtának azt az előnyös tulajdonságát, hogy a gabona-elóveteményt aránylag jól bírja. A „Kosútka“ alacsony állománya sokkal érzékenyebb az elgyomosodásra, mint a többi magasabb fajta, ezért ha lehet, a vegyszeres gyomirtást ne mulasszuk el. Szaporításokban a kb. minden 2 méteren kihagyott 1—1 sor elősegíti a szelekciós munkát és annak minőségi ellenőrzését is. Forma-alakító permetezést (CCC, Retacel stb.) nem alkalmazunk. A „Kosútka“ valamennyi elismert fajtánk közül a legkorábbi, ezért az a veszély fenyegeti, hogy aratását a kellőnél korábban kezdik meg, amikor még nem teljesen érett. A nem kellő szakértelemmel végzett szárítás is csökkentheti a fajta kiváló minőségét. A termesztési agrotechnika betartásának szükségességét a következő okok miatt hangsúlyozzuk: A nemesítés folyamán igyekeztünk a fajtát maximális alkalmazkodóképességre szelektálni, ami leginkább a fejlődési ritmusban nyilvánul meg. Ezért a legnagyobb hibákat a fajta termesztésében a türelmetlen beavatkozások okozzák, melyek az alábbiak: ■ ősszel: a nem kielégítően előkészített talaj, az idő előtti és sajnos gyakran túl sekély vetés, a túlméretezett vetőmagmennyiség, a vetés után legtöbbször felesleges hengerezés. ■ Tavasszal: a nitrogén túlméretezett és nem kiegyenlített adagolása, az elkésett vagy elmaradt hengerezés, a felesleges fogasolás, a formaalakltő vegyszerek fölösleges adagolása, elsietett betakarítás. A „Kosútka“ tavaly — összehasonlítva az elismert fajtákkal — első helyen végzett a nyugat-szlovákiai kerület hat járásában: Bratislava, Galánta, Komárom (Komárno), Nitra, Léva (Levice), Topoľčany. A viszonylag gyengébb eredmények a kerület többi járásában — Dnnaszerdahely (Dunajská Streda), Érsekújvár (Növő Zámky), Senica és Trnave — arra figyelmeztetnek, hogy Itt a fajta különleges agrotechnikai igényelnek még nagyobb figyelmet kell szentelniük. Az 1980-ban elért kiváló eredményekből csak a két legkimagaslóbbat említem: a vágsellyei (Safa) Barátság Efsz hesszúfalusi (Dlhá nad Váhom) gazdaságában 15 hektár területen átlagosan 8,94 tonnás hozamot értek el, javaslatunkra ebben a gazdaságban Téth Pál agronómus keresztsorú vetést alkalmazott, a növényállomány egyenletes volt. A farnadi (Farná) szövetkezetben 50 hektár területről átlagosan 8,45 tonna termést takarítottak be hektáronként. 1981-ben a tíznapos tavaszi aszály a korai búzák fejlődését hirtelen lezárta. Ennek ellenére a Kosútka elérte és sok esetben túlszárnyalta a körzetesltett fajták átlageredményét, és lényegesen többet termett a jugo* szláv fajtáknál. Ezúton szeretném a szerzői kollektíva nevében köszönetemet kiíejeznl mindazoknak, akik különös gonddal segítették a fajta létrehozását, szaporítását és a gyakorlatban való fajtakísérleteket Gondolok Itt elsősorban üzemünk kollektívájára, közülük is elsősorban Morvay József technikus kollégámra, aki 1970-ben fiatalon elhunyt. Hálával gondolok mindazokra, kutatókra-klsérletezökré, akik a fajta tulajdonságait bírálták, propagálták, és a fajtát ma tekintélyes területen szaporítják. Külön köszönöm Gél Lóránt mérnök kosúti, és Tóth Pál hosszúfalusi agronómusnak közreműködését, valamint Mózes Ferencnek a nagymagyari (Zlaté Klasy) Agroprogres öntözési részlegvezetőjének a munkáját. SZAMÄK ISTVÁN agrármérnök, növénynemesltő Hazánkban körülbelül a hetvenes évek derekáig méltő rangja, nagy becsülete volt egyik legfőbb ipari növényünknek, a cukorrépának. S nyomban azt is hozzátehetjük: nem alaptalanull E kultúrnövényünkhöz való helyes viszonyunk, értékítéletünk többek között abban Is megnyilvánult, hogy túlzás, mesterkéltség érzete nélkül sokáig „fehér arany“nak tituláltuk. Már csupán ez is fémjelezte, mennyire nélkülözhetetlen a cukoripar, valamint népgazdaságunk számára. Tehát módfelett elismerés övezte a cukorrépát. Különösképpen hozzájárult ehhez a magas hozamátlag is. Mert hiszen a répatermelő körzetek egyes járásaiban jőnéhány mezőgazdasági üzem 50—60 tonnás hozamátlaggal büszkélkedhetett... De mintha az utóbbi években a cukorrépa „dicsfénye“ eléggé megfakult volna... 1? Ml ENNEK AZ OKA? A csűrés-csavarás e tekintetben mit sem segít. Tény: ha tetszett, ha nem, számos járás mezőgazdasági üzemeiben meg kellett elégedni a 30—35 tonnás hozamátlaggal. E meztelen tény már egymagában lehangolóan hatott, kedvszegője volt a cukorrépa-termesztésnek. Kétségkívül hozzájárult ehhez az Is, hogy a vetőmagellátás körül nem volt minden épp a legnagyobb rendben. Külföldről olyan vetőmagot kaptunk, amelynek az élettani tulajdonságait növénytermesztési szakembereink nem ismerték, tapasztalatok sem álltak rendelkezésre. Még bonyolultabbá tette a helyzetei az, hogy a me7ÖP'76íisági üzemek jócskán megkésve, a vetés előtti betekben kapták meg a külföldi vetőmagot. A nyolc-tíz hazai és külföldi vetőmagfajta Is némi zavart okozott, épp a más-más agrotechnikai követelményeket figyelembe véve ... Mezőgazdasági üzemeink növénytermesztési szakemberei ma is „kötik az ebet a karóhoz", hogy az égvilágon mindent megtesznek a bő termés elérése érdekében. Az előfeltételeket Idejében megteremtik a termőhely szakszerű megválasztásával, az istálló- és műtrágyázással, a jó vetóágykészfjtéssel és a vetésnek az agrotechnikai határidón belüli végzésével (az egyes fajták sajátosságainak megfelelően), a helyes hektáronkénti növényegyedszám meghatározásával és annak következetes betartásával, a növényápolással, a vegyszeres és mechanikai gyomirtással, s természetesen a betakarítás jó megszerezésével, a begyűjtési veszteség legkisebbre csökkentésével. Vagyis: ezáltal azt igazolják, hogy a tervezettnél alacsonyabb hozamátlag elérése nem rajtuk, hanem kizárólag másokon, más tényezőkön múlott. Node, fordítsuk egészen komolyra, konkrétra a szót. AHOL NEM BABRA MEGY A JÄTÉK ... Hol? Csallóköznek dunaszerúahelyi (Dunajská Streda) járásában, ahol tavaly 26, az idén pedig már 30 (vagyis az összes) répatermesztö üzeme fogadta el a prostéjovi felhívást, s termeszti 5700 hektáron ezt fontos ipari és takarmánynövényt. Hát ez az, ami a legkézenfekvőbb bizonyítéka: a lehető legtöbbet tesznek a cukorrépa-termesztés méltó rangra emeléséért, a korkövetelménynek megfelelő termelési színvonal eléréséért, a répa cukortartalmának lényeges növeléséért. Mondhatná erre bárki: „Már megint a verseny... I“ Igenis, a céltudatos cukorrépa-termesztési versenyl Az, amely nem öncélú versengés, hanem nagyon is átgondolt, célratörő eszköze a magas szintű termelésnek. Ügy is mondhatnánk: termesztés, nem középiskolás, hanem főiskolás szinten. És ez az, ami határozott lépést jelent — előre A kedves olvasó bizonyára arra Is kiváncsi, milyen eredményeket érnek el a répatermesztö üzemek a dunaszerdahelyi járásban. Tavaly például a mezőgazdasági üzemek egyharmada Arany-e a 50—60 tonna közötti hozamátlagot ért el. Ugye, nem csekélység?! A járási átlag pedig jócskán megközelítette a 46 tonnát. Bizony megérdemlik az élenjáró szövetkezetek, hogy a nagy nyilvánosság Is tudomást szerezzen róluk. Hadd soroljuk fel hát — sorrendben —i azokat: a Iúcsi (Lúč na Ostrove), a hegyélei (Kútniky), a somarjai (Šamorín), a felsőpatonyi (Horný Potôň), az albári (Dolný Bar), a vásárúti (Trhové Mýto) és még jónéhány szövetkezet. Sajnos, eredményeik részletesebb ismertetésére Itt sem mód, sem lehetőség, sem hely nincs. Elnézést a legjobbaktól, ha most csupán annyit mondunk. sorrendben az ötödik helyen levő albári szövetkezet tízéves hozamátlaga elérj te az 50 tonnát. Ez a tény mindennél beszédesebb, mindennél többet mond... 1 ... Még akkor is, ha egyes vezetők epésen megjegyzik: „Ignácék tyúkjai mindig nagyobbat tojnak, mint másoké... Ugyanis, Bogyai Ignác a nevezett szövetkezet jó szakember hírében álló: elnöke. Nos, az ilyen kiváló évtizedes hozamátlagért, mint az albáriaké, nem csupán nyilvános dicséret, hanem társadalmi-erkölcsi elismerés jár. Mit kívánhatunk az albáriaknak? A 80-as évtizedben se adják a hozamátlagot 50 tonnán alul, lehetőleg a legnagyobb cukortartalommal! ÁTVÉTEL — CUKORTARTALOM SZERINT Amiről eddig Jobbára csak beszéltünk, az idei cukorrépa-kampány során már valós arcot ölt, vagyis bekövetkezik. Erről is említést tett — többek között — a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság főagronőmusa, Németh János agrármérnök, akivel elbeszélgettünk a cukorrépa-termesztés hogyanjáról-mikéntjéről, a várható termésről, valamint a tápanyagpótlás és a répaátvétel új formájáról.
