Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-29 / 35. szám

SZABAD FÖLDMŰVES A tartalékok kiaknázása időszerű követelmény PÁRTELNÖKÜK VÉLEMÉNYE 2_________________________________ _______________________ 1981. augusztas 28. Hősökre emlékezünk (Folytatás az 1. oldalról) fásét szántóterületünk 18 százalékára terjesztettük ki. Ezen a területen, alapjában véve, az öntözést is meg­oldottuk. Ezerötszáz hektáron termelünk sze­mes kukoricát. A kóró mint mellék­­termék ás takarmány, számottevő. Be­­gyfljtésénenk megoldásával nemcsak takarmányra tettünk szert, hanem ja­vítottuk az őszi szántás feltételeit is. A döntő, persze az, hogy a szarvas­­marha-lálomány sok és Jó minőségű takarmányhoz Jut. Mindez, meggyő­ződésem szerint, kihat majd a terv­teljesítésre is. Ha pedig azt vesszük figyelembe, hogy a tartalékok feltá­rása lehetővé tette a silókukorica te­­rületénk csökkentését, akkor sokat nyertünk. Á kukoricanövény komplex érté­kesítésével szövetkezetünk az ötéves tervidőszak végéig egy és félmillió koronás többletre tehet szert a nö­vénytermesztésben. Csak egy példát hoztam fel szövet­kezetünk gyakorlatéból, amely bizo­nyítja, hogy mindig akad mód a ter­melési feladatok teljesítésére. * ■ TANCZOS TIBOR, a csilizradvá­­nyi (Cilizská Rad vaň) „Csilizköz“ Efsz üzemi pártbizottságának elnöke: m Hol keressük a tartalékokat? Nem mondok újat, de vallom: minde­nütt, munkánk összes területén! Csak nyitott szemmel és gondolkodásra kész aggyal kell járnunk. Mint kom­munisták tudjuk, hogy nem számol­hatunk csodákkal, melyek egyik nap­ról a másikra alapvető változást hoz­nak. Ha azonban munkánkat minden területen, lépésről lépésre blrálóan elemezzük mind irányítási, mind gaz­dasági szempontból, s a nyert adatok­ból vonjuk le a következtetéseket, akkor helyben vagyunk. Egy munka­hely, üzem, nagyvállalat stb. esetében törvényszerűen felszínre kerülnek olyan erőforrások, melyek jelentősen befolyásolhatják a termelés növeke­dését. Miben látjuk a ml szövetkezetünk­ben a tartalékok feltárásának, s vég­ső fokon a munka hatékonysága nö­velésének lehetőségét? Elsősorban is a tudományos-műszaki haladás vív­mányainak a termelés műszaki folya­mataiban való kihasználásában, a szervezés és az irányítás megjavítá­sában, az anyagi érdekeltség elmélyí­tésében stb. Továbbá a termelés össz­pontosításában és szakosításában, a közös és szakosított mezőgazdasági szolgáltatási üzemek nyújtotta szol­gáltatások ésszerűbb igénybevőtelé-Augusztus 21-én František P 11 г a, • CSKP KB titkára, a párt- és kor­mányküldöttség vezetője megnyitotta az Agrokomplex '81 Országos Mező­gazdasági Kiállítást. Pitra elvtárs beszédében kiemelte, hogy ez ée az előző mezőgazdasági kiállítások a párt irányelveit követve a látogatókat mindazon politikai és gazdasági célkitűzésekről hűen tájé­koztatták, amelyek ma és a jövőben szocialista mezőgazdaságunkra és élelmiszeriparunkra a népélelmezés területén hárulnak. A megnyitó beszéd után a küldött­ség megtekintette a nyolc témakört felölelő pavilonok és szabad térségek anyagát. Amint korábban említettük, az Agro­­komplex '81 Országos Mezőgazdasági Kiállítás „önellátás az élelmezésben — a mezőgazdaság és az élelmiszer­­ipar legfontosabb feladata a hetedik ötéves tervidőszakban“ központi té­mát öleli fel. A kiállítás szervezői ebben az év­ben annak az elérésére törekednek, hogy a bemutatott termékek és tár­gyak megtekintése közben a látogató elgondolkozzon a közélelmezés prob­lémái fölött. Erre ugyanis a tizen­négy pavilonban és a szabad térség­ben veié szemlélődés közben bőséges idő áll rendelkezésre. Figyelemmel kísérheti például azt, hogy társadal­munk a termelés korszerűsítésével, Illetve tudományos alapokra támasz­kodó forradalmasításával szüntelenül gondoskodik az igényeket kielégítő ben, valamint az együttműködés ha­tékonyságának elmélyítésében. A mi legfőbb célunk most az, hogy megvizsgáljuk ősszvállalati szinten az egyes ágazatok összehangoltságát és kölcsönös kapcsolatát. Ezzel az érték­viszonyok elmélyítését tartjuk szem előtt. Például a növénytermesztésben az egyes tényezők maximális összehan­goltságának biztosításáról, vagyis ar­ról van szó, hogy az egyes termelési folyamatok teljes rendszert alkossa­nak. Vonatkozik ez nemcsak a bioló­giai anyagra, hanem a takarmányo­zásra, a kemizélásra, a megfelelő gé­pesítésre és a munkaszervezésre is. Ezt a követelményt a gabonaneműek az évelő takarmányok, a kukorica és a kertészeti növények termesztésében már megvalósítottuk. Sokkal kisebbek a problémák az állattenyésztésben. Itt a hangsúlyt a szakosított farmokra helyezzük, mert csak ez teszí lehetővé a termelés kö­vetkezetes, ágazatok szerinti szerve­zését, vagyis az íparszerü termelést. Számos tartalékot látunk a szolgál­tatások további ésszerűsítésében is. Itt tökéletesítenünk kell a munka­­szervezést, s a munkafolyamatok egyeztetését. Feltáratlan és kihaszná­latlan tartalékaink vannak a vezető dolgozók munkájában is. Esetünkben például nem mindig megfelelő a mun­ka összehangoltsága, csekély a dön­tést jogkörük, s nem mindig kielégítő a termelés iránti felelősségtudatuk. Igen számottevő, mondhatnám, a legnagyobb tartalék az irányítás terü­letén áll rendelkezésünkre, mégpedig az önálló elszámolás, a hozraszcsot elmélyítésében. Rövid időn belül lehe­tővé tesszük, hogy a munkahelyek — a munka, illetve a termelés jellegétől függően — önálló gazdasági vagy költségvetési részlegként működhes­senek. Előbbinél a dolgozók anyagi érdekeltsége a nyereség képzésétől, s az utóbbinál pedig a termelési költ­ségek mennyiségétől függ majd. Eddigi eredményeink forrását dol­gozóink öntudatos politikai elkötele­zettsége, s a munkához való alkotó hozzáállása képezte. Nem vitás, hogy ez így lesz a jövőben is. Ezért bí­zunk további előrehaladásunkban. A különféle Intézkedések, melyeket a hatékonyság és a minőség növelése céljából a pártkongresszus következ­tetései és határozatai alapján fogana­tosítunk, a polltikai-szervezó munka, valamint a dolgozók eszmei színvona­lának állandó javítását és fokozását tartják szem előtt. KEZES JÓZSEF élelmiszerek termeléséről, mindnyá­junk rugalmas ellát&sáről. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy amíg hazánkban a közélelmezés az életszínvonal tervszerű javulásá­nak szerves része, addig a világ más tájain, főleg a fejlődő országokban az emberek milliárdjai részére nagy gondot okoz az alapvető élelmisze­rek előteremtése és milliék éheznek. Emiatt rengeteg felnőtt és még több gyerek pusztul éhen. A statisztikai adatok alapján élel­miszer hiánya miatt a fejlődő és más országokban évente mintegy negyven millió ember pusztul el. Ugyanakkor a tőkés országok az alapvető élelmi­szereket a stratégiai fegyverek szint­jére emelték és csak azoknak juttat­nak belőle, akik hajlandóságot mutat­nak az általuk diktált politika köve­tésére. Az önellátásra való törekvésnek, mind hazánkban, mind a KGST-orszé­­gokban megvan a politikai jelentő­sége, hiszen arra törekedünk, hogy gabonából és más alapvető élelmezési cikkekből megfelelő mennyiséget tar­talékoljunk. Nem a véletlen műve, hogy a CSKP XVI. kongresszusa előtérbe helyezte az élelmiszertermelés fellendítésének szükségszerűségét. Ennek sikeres megvalósítása során arra is töreked­nünk kell, hogy a legszükségesebb termékekből minél több halmozódjon fel, mert csak ezzel biztosíthatjuk az önellátottságot. Hoksza István A partizánmozgalom szervezésé­nek idején az volt a cél, hogy minél több partizáncsoport mű­ködjék, és a felkelés kitörése után az ellenség ne tudja megsemmisíteni az ország területén szétszórtan mű­ködő egységeket. A kijevi partizántőrzskar kiképző központjában sok más nemzetiségű harcossal együtt magyar ejtőernyősök is készültek harci bevetésre. Kozlov őrnagy vezetésével 1944. szeptember 19-én kivált egy 16 tagú magyar cso­port, amely szovjet repülőgépen a felkelés hadműveleti területére érke­zett. Az volt a legfőbb feladata, hogy megnyerje a megszállt területek la­kosságát a felszabadító harcnak. E célból nagy mennyiségű magyar röp­lapot és propagandakiadványt készí­tettek a zvolení forradalmi nemzeti bizottságtól kapott Író- és sokszoro­sítógépen. A magyar partizánalakulat megér­kezése élénk visszhangot váltott ki a lakosság körében. Egyre-másra Je­lentkeztek önkéntesek, s fegyvert kértek, hogy harcolhassanak a közös célért. Katonai téren fontos feladatok vártak a magyar partizáncsoportokra: a közlekedési vonalak lezárása és megsemmisítése, a német és magyar hadmozdulatok hátráltatása, a hátor­szág haditermelésének szabotázsokkal való megbénítása. A fülekl (Fiľako­vo) vasútállomás egykori jelentése, hogy 1944. október 22-én a partizá­nok levegőbe röpítettek egy német katonai szerelvényt, majd egy nappal később Fülektől másfél kilométerre egy vasúti hidat robbantottak fel, amikor hadianyagszállító vonat ha­ladt át rajta, arról tanúskodik, hogy feladataikat eredményesen teljesítet­ték. A fasiszták vesztesége 60 halott és sok súlyos sebesült volt, öt napig A Szlovák Nemzeti Felkelés előké­szítésében és folyamatában nagy sze­repet játszott a Szovjetunió és Vörös Hadserege iránti bizalom. Jelentős mozgósító tényezó volt abban, hogy harcoljanak, tartsanak ki, mert nem­sokára itt lesz a szovjet hadsereg. Ezért úgy határoztak, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács Moszkvában járt kül­döttségének hazatérését kihasználva, tájékoztatnak a készülő szovjet segít­ségnyújtásról, s a közvéleményt is tájékoztatva hozzájárulnak a harci erkölcs szilárdításához. A küldöttség hazatérése napján —* 1945. szeptember 5-én — összehívták a 41 tagúra kibővített Szlovák Nem­zeti Tanácsot, s az ülésen Karol Smidke és J. FerjenClk alezredes be­számolt küldetésükről. Az SZNT kül­­döttségénenk a szovjet segítségnyúj­tással kapcsolatos állásfoglalása újabb lelkesedést váltott kí, s jelentősen hozzájárult a harci erkölcs szilárdu­­lásához, annál is inkább, mert az em­berek- hallották és látták a partizán­egységekben harcoló szovjet tisztek magatartását. Az előtte való éjjel szovjet repülőgépek búgtak a felkelés területe fölött, majd egész éjszaka a Tri Duby repülőtéren fegyvereket és felszerelést raktak ki a katonáknak és partizánoknak. Rá egy napra —­­szeptember 6-án megérkezett a „szovjet katonai misszió“, azaz Ko­­nyev marsall összekötő tisztje >— Stu­­gyenszkij őrnagy és segédei, akiket Golian közvetlenül a törzskarán szál­lásolt el. A szovjet partizánegységek lengyel területről mindinkább beha-Hazánk közvéleménye a Csehszlo­vák Nemzett Front Központi Bizottsá­ga által rendezett tiltakozó gyűlésen fejezte ki felháborodást amiatt, hogy az Egyesült Államok kormánya el­rendelte a hírhedt neutronbomba tö­meggyártásának megkezdését. A gyű­lésen, melynek elnökségében parla­menti és közéletünk neves személyi­ségei, a társadalmi szervezetek kép­viselői foglaltak helyet. Tornáé Tráv­­níöek, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnökhelyet­tese beszédében hangoztatta: népünk véleményével teljes egyetértésben a leghatározottabban tiltakozunk az Egyesült Államok kormányának a neutronfegyver gyártásáról hozott döntése ellen. Rámutatott arra, hogy a neutronbomba gyártása szerves ré­sze az ún. korlátozott nukleáris hábo­rúra számító amerikai katonai straté­giának. Ez pedig halálosan fenyegeti áz európai földrészt, mert a Pentagon nem rejti véka alá, hogy a neuntron­­fegyverek alkalmazása a sűrűn lakott területeken különösen előnyös és ha­tásos. Reagan a neutronfegyver Indokolt­ságát hangoztatva, közben azt állítja, hogy kész fegyverzet-korlátozást tör­pédig szünetelt a vasúti közlekedés. Statisztikai adatok szerint a Szlo­vák Nemzeti Felkelésben nyolcvan­­ezer szlovák fegyveres hazafi mellett háromezer szovjet, kétezer cseh, 800 magyar (mellettük még 1200 katona­­szökevény), 400 francia, 100 szerb és horvát, 90 lengyel, több bolgár, ro­mán, német, angol, amerikai és más nemzetiségű partizán vett részt a kö­zös harcban, vérükkel pecsételték meg a fasizmus ellen küzdő népek szövetségét. A felkelés idején és a felszabadító harcokban 138 000 szov­jet katona áldozta életét. Abban az Időben jelentős partizán­alakulat volt a losonci származású Nógrádi Sándor csoportja is, amely szintén a kijevi kiképzőtáborban ala­kult meg. A Nógrádi-csoport, mely­nek politikai biztosa Tömpe Sándor volt, 1944 decemberében tevékenyke­dett Losonc (Lučenec) és Fülek (Fi­ľakovo), akkor magyar megszállás alatt lévő város környékén. Ekkor csatlakozott hozzá kilenc ragyolci (Radzovce) bányász is. Bandúr Gyula magával vitte kisebb fiát, a 18 éves Árpádot, idősebb fia, a húszéves Gyu­la pedig az összekötő és felderítő sze­repét vállalta. Benyus Lajos 42 éves bányász unokabátyját vitte magával. György Lajos, Bodnár László, Zdorni Márton, Novák Béla ugyancsak kom­munista bányász volt. Az Abroncs-pusztai csatában a 90 tagú Nógrádi-csoport megtámadta a tanyán állomásozó erós német egysé­get. Az SS-ek ellen vívott ádáz harc­ban hősi halált halt Bodnár elvtárs és kisebbik fia. Ott esett el Szvetlik toltak Szlovákiába, és folytatódott az ejtőernyős partizánok bevetése is köz­vetlenül a felkelés területén. A moszkvai rádió szlovák nyelvű adáséban lelkesítette a szlovák anti­fasiszta harcosokat és szólott a köze­ledő segítségről. Mindezek a tények erőt és hitet öntöttek a harcosokba és segítettek feltartóztatni a német támadást, melynek Berger SS-tábor­­nok tervei szerint négy nap alatt fel kellett volna számolnia a szlová­kiai felkelést. A szlovák nép kitartott harcában. Hitt Fierlinger nagykövet szavainak, melyek 1944 augusztusának végén hangzottak el a moszkvai rádióban: „A szlovák nép támaszkodjék csak a Vörös Hadseregre, amely erejétől tel­hetőén mindent megtesz.“ A szovjet segítségnyújtás nem volt könnyű kérdés, mert a londoni cseh­szlovák kormány fékezte a megálla­podást a szovjet hadvezetéssel. Vol­­takazonban még más nehézségek is. Am vitathatatlan tény, hogy a fel­kelés elkezdődött, és a szovjet segít­ség volt az egyedüli és döntő abból a szempontból, hogy tartsák magukat és két hónapig nyílt harcban állja­nak a náci hadosztályokkal. A szovjet katonai segítség négy formában nyil­vánult meg: 1. szovjet vagy szovjet vezetésű partizánegységek segítsége; 2. repülőgépen történt fegyverszállí­tás; 3. a duklai hadművelet; 4. a lé­giezred és a 2. csehszlovák ejtőernyős dandár átcsoportosítása Szlovákiába. A szovjet hadvezetőség szeptember első napjai óta megkezdte a felké­gyalásokat folytatni a Szovjetunióval. Nem is leplezi azt a szándékát, hogy tárgyalások esetén az erősebb fél pozíciójából kíván tárgyalni. Ez dur­va zsarolási kísérlet. Ha Reagan job­ban ismerné a történelmet, látná, hogy az elmúlt több mint hat évtized alatt hány kísérlet történt, hogy a Szovjetunióval erőpozícióból tárgyal­janak. Minden ilyen kísérlet kezde­ményezőjének szégyenletes kudarcá­val végződött. Ez vár arra a kísérlet­re is, hogy neutronfegyverrel a kéz­ben üljenek le tárgyalni a Szovjet­unióval. A gyűlés felszólalói mind elítélték a Reagan-kormány békét veszélyezte­tő lépését, majd a részvevők nyílt levéllel fordultak Reagan elnökhöz. Megállapítják, hogy az elnök lépésé­vel nem veszi figyelembe milliók hangját, s következményeként nagyon megromlott a nemzetközi légkör és felgyorsult a fegyverkezési hajsza. „Az ün döntése újabb súlyos akadá­lyokat gördít a fegyverkezési hajsza megszüntetéséről, a nukleáris s egyéb tömegpusztító fegyverek korlátozásá­ról folytatandó, elengedhetetlenül szükséges térgyalősok útjába. Teljes Barna, Káló Gyula, a szlovák Jozef Valášek, Jozef Honig, valamint Alek­­szandr Lupin szovjet partizán. A né­metek a partizánokhoz átállni készü­­lő magyar katonaszökevények cso­portját is. felkoncolták. Losonc, Fülek és Salgótarján térj ségében az ott operáló partizánoszta* goknak még egy feladatuk volt: tau taniuk kellett a kapcsolatot az ille* gális kommunista pártsejtekkel, mi* után a szovjet csapatok körülzárták Budapestet s így megszakadt a kom­munista sejtek összeköttetése a köz­ponttal. így aztán a kommunista sej* teket a partizánok látták el informá­ciókkal, röpiratokkal és a lakosság körében kifejtett propagandamunká­hoz szükséges egyéb anyagokkal. A szlovákiai partizánok az SZLKP irányelvei szerint újították fel a párt­sejtek hálózatát a megszállt területe­ken, tehát a pártmunkát már nem az MKP, hanem az SZLKP felé őrien* tálták. Ez az irányzat az MKP irány­vonalának is megfelelt. A magyaror* szági kommunista pártszervezetek a megszállt területen már a háború ide­jén a SZLKP irányítása alatt álltak, de a közvetítő szerepét a magyar partizánosztagok töltötték be. Az in­ternacionalista együttműködés ered­ménye volt a munkások csatlakozása a partizáncsoportokhoz, és a lakos­ság hatékony támogatása a fasiszták elleni harcban. A két párt együttmű­ködése a megszállt területen tehát a kommunisták felkelés idején kialakult egységének ragyogó példája volt. szülést a Kárpátok rohamozésára, ami a segítségnyújtás legfőbb eszköze volt, hogy a Vörös Hadsereg Szlová­kia területére lépjen és egyesüljön a felkelő erőkkel. A szovjet hadsereg ezzel egyidejűleg megszerezné a fel­kelés felszabadult területét mint fel­vonulási terepet további hadművele­tei kibontakoztatására. A kárpáti hadművelet, mely 1944. szeptember 8-tól aktóber 28-ig zajlott le, elsősorban K. Sz. Moszkalenko tá­bornok 38. szovjet hadseregcsoport­jának és a Szovjetunióban alakult 1, csehszlovák hadtestnek harci tevé­kenységéhez fűződik. Ez az operáció azonban a valóságban a sokkal na­gyobb kelet-kárpáti hadműveletnek csak része volt. A szovjet csapatok kelet-kárpátf hadművelete a szovjet hadsereg fel szabadító küldetése Internacionalista jellegének és a szovjet nép barátsá­gának megnyilvánulása volt olyan kö­rülmények között és időben, amikor a szovjet—német front stratégiai-had­műveleti szempontjából nem volt el­engedhetetlenül szükséges. Annak el­lenére, hogy a hadművelet nem érte el célját —' a gyors kapcsolatot a szlovákiai felkelő erőkkel, a kárpáti harcok nagy fasiszta erőket kötöttek le, s így megakadályozták a hitleris­ta hadvezetést abban, hogy a felkelés gyors elfojtására vesse be őket. A szovjet csapatok felkeléssel kap­csolatos kárpáti hadműveletének nagy erkölcsi jelentősége is volt. Gus­táv Husiknak, a CSKP Központi Bi­zottsága főtitkárának szavai szerint „a hadművelet erkölcsileg nagyon so­kat segített, hogy fennmaradjon hi* tünk: nem vagyunk magunkra ha­gyatva, hogy a Szovjetunió mellet­tünk áll“. JÄN MICATEK felelősség hárul Önre a fegyverkezés további fokozódásáért. Ugyanis nem számíthat másra, mint arra, hogy a szocialista országok megteszik a szük­séges védelmi intézkedéseket bizton­ságuk megőrzésére.“ A levél vitába száll az amerikai elnöknek azzal az állításával, hogy amerikai belügyről van szó, hiszen a neutron robbanófejeket az Egyesült Államok területén telepítik. Az ame­rikai hadügyminiszter is kijelentette, hogy a gyújtófejek órák alatt Euró­pába szállíthatók. „A neutronfegyve­reket éppen Európának szánják, és ezek komolyan veszélyeztetnek min­den itt élő népet. A levél határozott állásfoglalással végződik: „Csehszlovákia népe nevé­ben támogatjuk a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy az országok feltét­lenül mondjanak le neutronfegyverek gyártásáról. A világ minden békesze­­rető emberével, az élethez való em­beri jog nevében kérjük, vonja vissza a neutronbomba gyártására vonatkozó döntését. Az emberiség érdekei azt kivánják, hogy az Egyesült Államok kormánya is a leszerelésnek, a béke, a kölcsönös megértés és bizalom meg­teremtésének útjára térjen.“ „Önellátás az élelmezésben...” KANIZSA ISTVÁN Szovjet segítség a felkelőknek A neutrnnfegyver merényiéi a világ népei ellen

Next

/
Thumbnails
Contents