Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-15 / 33. szám
14 ✓ SZABAD FOLDMCVES 1981. augusztus 15. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT ' Az eredményes folyóvízi horgászat egyik legfontosabb feltétele a jó horgászhely, amelynek felismerését két oldalról kell megközelítenünk: a halak oldaláról (hol szeretnek tartózkodni a különböző halfajok) és a vizek oldaláról (hol vannak a folyón olyan helyek, amelyeken szívesen tartózkodnak az egyes halta jók). Hol szeret tartózkodni a hal? Ott, ahol bőséges táplálékot és jó búvóhelyet talál. Természetesen sajátos egyéni tulajdonságai is befolyásolják tartózkodási helyének megválasztását. Egyesek a gyors folyású vizeken, mások a csendes áramlatokban tartózkodnak, egyesek a víz színén keresik táplálékukat, mások víZ- közt, s vannak olyanok, amelyek túlnyomórészt a fenéken táplálkoznak. Hol vannak a folyóvízen olyan részek, ahol a halak szívesen tartózkodnak? A folyókon sok olyan szakaszt találunk, amelyeknek horgászati lehetőségeit egyszeri ránézéssel is ' megállapíthatjuk, fgy például az alámosott partoldal vízbe dőlt fái között vagy a ruganyok mögötti örvényben egymást érik a balinrablások; a kavicsos medrű sebes folyószakaszon márnaugrásokat észlelünk stb. Többnyire azonban a jellegtelenebb vízrészeken kell megtalálnunk a halat. Mindenekelőtt tudni kell, hogy a folyók legmélyebb helyei nem a meder közepére esnek. Ennek oka az, hogy a folyóvíz medre nem egyenes, hanem a vízáramlás törvényeinek megfelelően a szinuszgörbéhez hasonló, kanyargós vonalat ír le. A kisebb patakokra a sok kis kanyar, a nagyobb folyókra a nagyobb ívű, ritkább kanyarok a jellemzők. A kanyaroknál a víz nagy erővel zúdul a külső partív felé és alámossa a partot, szüntelenül mélyíti a medrét. Ugyanakkor a szemközti, belső íven lassú a víz folyása, ezért itt rakódik le a hordalék, a víz sekély, zátonyok, szigetek keletkeznek. kon, ezért nagyobb a táplálék-A szabályozatlan folyóvizek termő képessége. Ez az ivadékmedre a külső ív alámosása, halak és a keszegfélék kedvelt s a belső partoldal feltöltődése bandázóhelye, sőt — különökövetkeztében állandóan ván- sen a tavaszi felmelegedés idedóról. Egy-egy nagyobb, hosz- jén — szívesen tartózkodik a KEZDŐ SPORTHORGÁSZOK FIGYELMÉBE! НШЮЯЯМПМНВ Hol tartóM a hal? szantartó áradás után a meder eltolódása több méteres is lehet. Ahol a folyó külső partívén bozótos rész vagy erdő húzódik, az alámosott parttal együtt sorra dől be a növényzet a vízbe. Ezek a legjobb haltartók, egyben a legjobb horgászhelyek is. A sebesen sodró, kemény talajú, mély víz és a bedőlt fák mögötti limánok a legkülönfélébb halfajok kedvelt tartózkodási helyei. A sodorvonalhoz legközelebb eső, legmélyebb, legkeményebb fenékrészen kutat élelem után a kecsege, a parthoz kissé közelebb pedig a márna (e halfaj ugrásaival is árulkodik jelenlétéről). A mély iszapos kutyorokban és az üreges partoldalon lesi áldozatát a harcsa, a partoldal akadályainak kavargó vizében találják meg életfeltételeiket a keszegfélék, nyomukban pedig a víz minden rétegében prédára leselkedő ragadozók, a felszínen nyíltan támadó balint messziről elárulja zajos rablása, a vízbe hulló rovarokra vadászó domolykót és jászt jellegzetes cuppanása. A fenéken leselkedő süllőt azonban már csak sejteni lehet. A belső partivek mentén a víz sekély, folyása lassú. A meder zátonyos, itt-ott szigetek húzódnak meg. A sekély víz hamarabb és jobban felmelegszik, mint más folyószakaszoponty is a sekély lángokban. A nyüzsgő ivadék terített asztalt kínál a balinhadnak. A szemfüles ragadozók főleg a zátonyok surranóiban csapnak le a sebesebb sodrásba átváltó, s eközben haladásukban viszszavetett, kissé megbódult ivadékhalakra. Ma már egyre szükttl szabályozatlan vízfolyásaink kőre. Ősi zabolátlanságban már inkább csak patakjaink és kisebb folyóink egy része kanyarog, de eredeti természetességét őrzi még nagyobb folyóink számos szabályozatlan szakasza is. A medervándorlások miatt a folyókat szabályozni kellett nemcsak a mezőgazdasági kártételek megakadályozása és az állandó hajózó út biztosítása érdekében, hanem az árvizek megelőzése miatt is. Szabályozott folyóinkra jellemzőek a energetikai és a folyamszabályozási művek, amelyek egyúttal mind-mind kitűnő haltanyák is. Előbbiek körébe tartoznak az erőművek, a duzzasztóművek, a zsilipek stb., utóbbiakhoz pedig a partbiztosító kövezések, pokrócozások, a ruganyok, a sarkantyúk, a vezetőművek (ilyenek a kőnyelvek, a T-gátak, a párhuzamgátak) és a zárások. Míg ezek egy része energiaforrás, más része az állandó vízszint tartását, a zsilipek a duzzasztott vizek hajózási öszszeköttetését szolgálják, addig a folyamszabályozási művek az állandó meder kialakításával a hajózóút biztosítása érdekében létesülnek. Az erőmüvek, duzzasztómfivek zúgói, a zsílipkapukon át áramló oxigéndús víz messziről vonzza a legkülönfélébb békés és ragadozó halakat. Az efféle „halcsapdákban“ szinte válogathat a horgász, hogy mire szereljen. A kőgátak környékén sajátos áramlási viszonyok alakulnak ki, sebes és csendes folyások váltakoznak. A ruganyok alatt zátonyok, a sarkantyúk mögött pedig padmalyos homokpadok keletkeznek, hirtelen mederesésekkel. Eből a T-gátak és a párhuzamkövezések nagyon hamar feltöltődnek, de amíg „frissek“, kitűnő süllő-, balin-, csuka-, ponty-, peduc-, dévér- és karikekeszeg-tanyák (az eliszapodás előrehaladtával a süllő tűnik el leghamarabb). Jellegzetes paductanyák a zöld moszattal benőtt kövezések. Az alámosott partoldal stabilizására létesítik a part biztosító és depónia kövezéseket, kisebb folyók mederbiztosítására pedig a pokrózásokat. Mind-mind kitűnő süllő-, bálin-, domolykó-, sőt sok helyen harcsa-tanyák. A partbiztositó kövezések mentén is legjobb horgászhelyek a kövezések egyenlőtlenségei mögött kialakult limánok, továbbá a kövek között elakadt tüskök, beszakadt fák mögöttes területei. Mivel a sodró víz állandóan „frissen“ tartja az ilyen kövezéseket, ezek a legbiztosabb süllő-tanyák. Ha a partot sűrű, vlzrehajló bozótos borítja, biztosak lehetünk, hogy в „takarásban, termetes domolykók leskelődnek vízbe hulló rovarokra. A zárások mellékágakat rekesztenek el a főmedertől. Jellemző, hogy alattuk a viszonylag mélyebb gödröket eliszaposodot terület követi. Horgászati jelentőségük átfolyáskor van. —ha— Migiifös malis A horgászok gyakran panaszkodnak. \ múlt évben hűvös volt a tavasz, hidegek voltak a vizek. Emiatt kevés halat fogtak. Most azonban fordított a helyzet. Persze most sincs mindenütt halbőség. A- hol elegendő a hal, ott elégedettek a horgászok. Így van ez az alsószeli {Dolné Saliby) Kandia halastavon is. Gondoskodnak a halasításról, ezért nincs ok a panaszra. Zsillé Péter, a Galántal Magasépítő Vállalat dolgozója, Kajaion lakik, s ha ideje engedi, szívesen szerencsét próbál a tavon. Már több szép pontyot szákolt. Közülük a legnagyobb 7,5 kilós volt. Ezt a pontyot 0,30 mm-es hazai műanyagzsinórral, kukoricacsalira fogta. A képen (baloldalt) Zsillé Péter látható. Krajcsovics Ferdinánd am-VADÁSZAT ф. VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф GYIMESI GYÖRGY: MEGZABOLAZOTT SZENVEDÉLY A vadászat egyidős az emberiség történetével. A múltban (több helyen még ma isj ez volt a lét- és fajfenntartás legősibb s egyedüli forrása. Az évszázadok alatt azonban nagy változások mentek végbe. Rohamos fejlődésnek indult a tudomány, zsugorodtak a vadászterületek, fogyott a vadállomány, s közben a vadászat célja, küldetése is változott, más értelmet kapott. Ma a vadászt már nem a létfenntartási és a táplálékszerzési ösztön hajtja. A nimródok mai utódaira a természetimádat s valamiféle megmagyarázhatatlan szenvedély jellemző. Egyre bővül a vadászirodalommal foglalkozni vágyók köre. Örvendetes, hogy irodalmunk — a szlovákiai magyar irodalom — a széppróza és a költészet mellett a szakirodalom e műfajában is figyelmet érdemlő alkotásokkal örvendezteti meg az olvasókat. Elsősorban Gyimesi György tekinthető e téren szakavatott, az olvasók egyre növekvő igényeinek és a kritikai követelményeknek is maradéktalanul elegettevő alkotónak. Öt évvel ezelőtt hangzott el egyik nyilatkozatában: „Ha karikatúrát kellene magamról rajzolnom. az egyik kezembe puskát, a másikba tollat tennék. Sokáig csak a puskát szorongattam. Erdőt, mezőt jártam, hegyeket másztam, s közben szaporodtak az emlékek, gyűltek a vadásztrófeák. Csak a magam szórakoztatására vadászgattam, eszem ágában sem volt megírni az élményeimet. Hogy mégis megtettem, az egy gyengére sikerült tartalmatlan vadászkönyvnek köszönhető. Olvasása közben született meg az ötlet, hogy gazdag élményeimet én is papírra vetem... és azóta nincs megállás: a puska révén vettem tollat a kezembe, a toll kényszerít, hogy újra és újra vadászfegyvert ragadjak. Mert most már nemcsak magamnak vadászok: legszebb élményeimet igyekszem megosztani az olvasóval“. A vallomásában elhangzottak ezidáig maradéktalanul valóra váltak: Nyolc év alatt öt müvet /Az Ördöngóstől a Hortobágyik, а Мети lankáin, a Kaukázus ormain, az Emlékezetes ' vadászatok s a Megzabolázott szenvedélyj nyújtott át az olvasónak. Az utóbbi mű a napokban hagyta el a Madách Könyv- és Lapkiadót, s került a könyvesboltok polcaira. A nyilatkozatban elhangzott önzetlen igyekezet érződik legújabb könyvén is, amely tulajdonképpen különböző helyeken és időben átélt, eddig még papírra nem rögzített vadászélményeinek érdekes és tanulságos ötvözete. Érződik a műből a szerző gazdag élményanyaga. A belőlük merített vadászkalandok sorozatát — ha nem is láncszerűen egymásbafonódva, de — vonzó, érdekfeszítö, néha már a detektívtörténetek határait súroló előadásban tálalja az olvasónak. A kalandok Izgalmán túl gazdag a könyv információs értéke is, s benne a honszeretet és a természetismeret, az állati ösztön egy-egy megkapóan mesteri rögzítése, a vadászok őszinte emberi kapcsolata domborodik ki. S mindez — eddigi müveivel ellentétben — nem egzotikus, hazat vadász számára nehezen megközelíthető vadászterületek romantikus világában zajlik le, hanem szlovákiai területek eddig sivárnak hitt, a híres vadászatok árnyékában szerényen meghúzódó hazai tájak vadászatai elevenednek meg sok-sok izgalommal a lenyűgöző történetekben. A könyv meggyőző erővel tanúsítja: nem'csak a külföldi vadregényes, a civilizáció rombolópusztító légkörétől mentes táj nyújthat élményekben gazdag vadász-sztorikat, hanem az itthoni szarvasvadászatok, őzsutaelejtések, a szárnyasok bemérése, a vaddisznóval való találkozások is szerezhetnek egy egész életre szóló, soha vissza nem téró emléket. A Bodrogköz számtalan mocsara, lápja, ingoványa, az állatvilág megszámlálhatatlan faját rejti el a kezdő, tapasztalatlan vadász elöl, de akit a vadászszenvedély szavakban alig kifejezhető varázsa már magával ragadott, annak minden vad megközelítése, elejtése életre szóló élménnyé válhat. Ismerkedhetünk „a madárvilág utolsó paradicsomával“, a bodrogszerda\ helyi Tarbucka alatt kanyargó Tajba nevű mocsár lakóival, bepillanthatunk a Bodrogköz. „récebirodalmába", a szerző megismertet bennünket a csónakos vadászattal, a bistei erdő félhomályával, a csendes nyári éjszakák magányos kóborlójának, a borznak elejtésével... Olvashatunk a Szilicet Fennsík tsmert vadászáról, Mózes Sándorról, s az öreg Hodko emberi magatartásáról, de megelevenednek a „vadászok“ furcsa típusai Is, akik megelégszenek az eszemiszommal. A szerző többször anekdótázik ípl. Pistu esete, amikor nyakszirten találta a vaddisznónak hitt szomszédját, aki szalmát lopott a tarlórólj, s több írása (pl. й, vadkan története, vagy a díszkutya esete] már az elbeszélés sajátosságait hordozza magán. Meleghangú írás „Az én mesterem“ című, amelyben vadászportrét fest az egykori orvvadászról, a kivételes vaď- és terepismerettel rendelkező Imre jelleméről. A kötet utolsó négy írásában a vadászszenvedély cselekvést meghatározó szerepe domborodik ki: a kezdő vadász nehézkessége, a cselekvését megbénító, sokszor nevetségesen naiv igyekezete, a féktelen szenvedély marcangoló érzése, s annak elmúlásával a feleszmélés. a tudatosítás érzete, annak leírása alkotja az első két írást; a kötetcímadó Megzabolázott szenvedély az egek vízkedvelő vándoraival. a hattyúkkal való találkozás történetét örökíti meg. s a „Sírig tartó szenvedély“ érzésének lélektani megközelítése zárja a vadásztörténetek láncfüzérét. A müvet gazdag képanyag egészíti ki. Pénzes István Kárba veszett törekvés? Hazánk azok közé az országok közé tartozik, amelyek törvénnyel védik a szabad természetet és a vadállományt. A természet és a vadvédelem társadalmi érdek. A komáromi (Komárno) járásban az 1962—1972-es években jelentősen fejlődött a vadgazdálkodás. Céltudatosan szaporították a nyúl- és fácánállományt. Mindent megtettek a védelem érdekében is. így a nyulak és a fácánok szépen elszaporodtak. A vadászok azonban jelenleg mégis panaszkodnak az apróvad-állomány csökkenése miatt. Pedig mindent megtettek a védelem érdekében. Ennek következtében a járás a múlt évben sem az élővad-exportot, sem a vadhús-eladást nem teljesítette terv szerint. Az SZVSZ járási szervezetének több mint ezer tagja joggal kérdi, hogy miért sikertelen a jó igyekezet és kezdeményezés? A vadászok a fő okot a növények oktalan vegyszerezésében és a munkálatok túlzott gépesítésében látják. A járásban ugyanis egyetlen mezőgazdasági üzemben sem gondoskodtak róla, hogy például a herekaszálás alkalmával a gépekre riasztóberendezéseket szereljenek. Ugyané*, a többi mezőgazdasági munkákra is vonatkozik, bár a riasztóberendezések felszerelésének kötelezettségét törvényerejű rendelet szabályozza. Szeretnénk megkérni a mezőgazdasági üzemek vezetőit, de a lakosságot is, hogy a szabadban való tartózkodás idején ne riasszák, ne üldözzék a vadat, s azt se engedjék, hngy gyermekeik légpuskával lövöldözzenek a határban. .—heg—«
