Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-04 / 27. szám
1981. JÜLIUS 4. 27. szám XXXII. évfolyam Ага 1,— Кб* A kompién gabmabetakarttás sikeréért Nagyon mozgalmas heteket, napokat hagytak maguk mögött a mezőgazdasági üzemek vezetői, szakemberei, műszaki dolgozói: hiszen nemcsak a tavaszutói, nyáreleji tennivalókat kellett rugalmasan elvégezni (növényápolás, növényvédelem, az évelő-, és egyéb tömegtakarmányok betakarítása, az aratási előkészületek befejezése stb.), hanem már az 1982- es gazdasági évre vonatkozó terveket, elképzeléseket is be kellett nyújtani jóváhagyás végett az illetékes járási szervekhez... Természetes, hogy az új ötéves tervidőszak első évére a társadalmi elvárások jóval nagyobbak, mint az előző években. Markánsan mutatkozik meg ez a növénytermesztés jóval igényesebb célkitűzéseiben, feladataiban. A növénytermesztésen belül a gabonára és az élelmiszeripar nyersanyagbázisának a megteremtésére fordítódik a fő figyelem. Alighogy tárolókba, kazlakba, silóvermekbe, raktárakba került az évelő takarmánynövények első termése, máris a második kaszálat jó minőségű betakarításét — sőt mielőbbi befejezését — szorgalmazzuk. Tesszük ezt azért, hogy ne vonjon el műszaki erőket, gépeket, szállítóeszközöket a gabonabetakarítástól, s legyen ideje megnőni a harmadik kaszálatnak__ Bár a néhány napos június eleji forróság kedvezett az évelő takarmányok jó minőségben történő, energiatakarékos betakarításának, az egyes vidékeken hirtelen szűkülni kezdtek a kalászosok. Az utóbbi napok hűvösebb, csapadékosabb időjárása kedveseit, főleg a tavaszi kalászosok szemfejlődésének, az érési folyamat késleltetésének. Szakemberek termésbecslései alapján a tavalyitól kissé gyöngébb termés várható gabonából. Ez a tény arra figyelmeztet, hogy a minél kisebb betakarítási — és tárolási — veszteség legyen döntő követelmény a minőséget illetően. Az újabb erőpróba időszakában az aratási „stáboké“ a legnagyobb felelősség, akik józan ésszel, megfontoltan és igazságosan, szakértelemmel, politikai éleslátással hangolják össze, majd mérlegelik az elvégzett munkát, tűzik ki a másnapi tennivalókat, ugyanakkor a felmerülő hibákat operatív módon hárítják el, vagy segítenek a problémákat megoldani; olyan intézkedéseket hoznak, amelyek gyakorlati keresztülvitele lehetetlenné teszi a balesetek és a tűzkárok előfordulását. Jó iránytű lehet e tekintetben a gabonabetakarítási és egyéb nyári munkák ütemterve. Ez a névre, csoportokra szóló, határidőt is jelölő ütemterv az egyéni- és kollektív felelősségtudatot erősíti-fejleszti az emberekben, fegyelmezettségre nevel s a kapkodásnak, a hányavetiségnek és lazaságnak veheti elejét. ‘ De az ütemterv ne legyen dogma! igenis, ha a helyzet úgy kívánja (kedvezőtlen időjárás vagy más egyéb következik be), helye legyen a rugalmas módosításoknak, szervezési intézkedéseknek, az ellenőrzés következetesebbé tételének stb. Itt szólunk arról, hogy a mezőgaz dasági üzemekben a jó minőségű munka díjazását helyezzék előtérbe, a hanyag munka végzésére ne adjunk lehetőséget, mert abból nemcsak a közösségnek, hanem a társadalomnak is kára származik. Ne csupán a kombájnosokat serkentsük a minél kisebb veszteséggel történő munkára, hanem a maghordókat is lássuk el ponyvával, üzemképes szállítóeszközzel (a gabonamezőtől az átvevőhelyig egyetlen nap alatt is sok magot elszórhatnak, ha nem elővigyázatosak). 1 Sokféle nézet kapott szárnyra, ami a gabonaátvételt illeti. Kenyérgabona — takarmánygabona? Mint azt ján J a n o v i c , a Szlovák Szocialista Köztársaság mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere Nyitra—Malánta-i (Nitra—Malanta) beszédében többek között hangsúlyozta, a gabona — pontosabban a búza — átvételénél annak fajsúlya legyen a döntő, a mérvadó. Az ilyen egyértelmű, világos hozzáállás eloszlathat minden helytelen értelmezést, véget vethet a fölösleges szóváltásoknak, vitáknak. Ami pedig a sörárpát illeti, a minőséggel többet törődhetnének a mezőgazdasági üzemek; az e téren évről évre ismétlődő hibáknak végre elejét vehetnék! A gabonatisztitásnál is legyünk igényesebbek, tartsuk be a szabvány-előírásokat. Ha ezt a munkát jobbára kisegítő, illetve társadalmi munkásokra is bízzuk, legyen ott mindig felelős szakember, aki számonkéri a minőséget. Mert a mennyiség hajszolása bumerángként üthet Vissza. Ne adjunk teret az olyan nézeteknek, hogy „már nincs lábonálló gabonánk, befejeztük az aratást“. A gabonabetakarítás komplex értelmezésa azt jelenti, hogy minden eddiginél nagyobb szakértelemmel és rugalmasan kell elvégezni a szalmabegyűjtést, valamint a tárolást. Egyrészt azért, hogy a tarlóhántás se húzódjon, mert az idén 90 ezer hektárba kell a tervek szerint tarlókeveréket, illetve másodnövényt vetni. Megragadva a zöldtakarmány-gyarapításnak ezt a lehetőségét isi Persze, ha csak egy mód van rá, öntözzük, hogy legyen mit betakarítani... A betakarítási veszteségek minimumra csökkentése, mint ahogy az előbb már említettük, sarkalatos probléma. De a terménytárolás sem éppen gondmentes. Mivel a tárolótérproblémát teljes egészében az idén sem sikerült megoldani (befejezetlen gabonasilók stb.), továbbra is szükség van az ideiglenes tárolóhelyek biztosítására, úgy mint az előző években. Vannak e téren még kihasználatlan lehetőségek, azon túl is, hogy az egyes mezőgazdasági üzemek felkínálják tárolótereiket a terményfelvásárló vállalatnak. Külön probléma-komplexum: a pótalkatrész-ellátás; a minisztérium illetékesei mindent elkövettek, hogy a Német Demokratikus Köztársaságból a kombájn-alkatrészeket beszerezzék. Bár történt némi- előrelépés, a probléma továbbra is probléma marad . ,. Nincs más hátra, minthogy mezőgazdasági üzemeink gépjavítói megjavítsák a Kolosz kombájnokat, melyekhez a pótalkatrész könnyebben fellelhető ... No meg aztán, továbbra is kifizetődik a leleményesség, nem csupán az anyagbeszerzők, hanem a szakavatott gépszerelők, javítók részéről, akik — az eddigi tapasztalatokat alapul véve —, sok bajon, nesézségen átsegítették már a szövetkezeteket, az állami gazdaságokat. Az ilyen (a közösség érdekeit szem előtt tartó) leleményesség nyilvános elismerést, erkölcsi-anyagi jutalmat érdemlő. Minden eddiginél jobban előtérbe juthatna azonban a rendszeres gépkarbantartás, a lelkiismeretesebb, gondosabb és felelősségteljesebb gépkezelés, ami hozzájárulhatna az egyébként drága gépek élettartamának meghosszabbításához, a meghibásodások kevésbé gyakori előfordulásához. Továbbra is rendkívüli fontosságú a nagy teljesítményű gépek, kombájnok jobb, teljesebb kihasználása. Ne adjunk teret a „nyolcórásdi“-elmélet elburjánzásának) A gabonabetakarítás időszakában ilyen fényűzésnek nincs helye a mezőgazdaságban. Az ország kenyerének biztos helyen tudása (és az egyéb sürgős nyári munkák idejében történő, jó minőségű elvégzése) mindennél fontosabb. Mert a nyárra ősz, az őszre tél, a télre újabb tavasz jön ... Mégpedig takarmányszűkös, ha most könnyelműen elszalasztjuk a takarmányteremtő lehetőségeket, még a szalma sokkal nagyobb becsben tartását is beleértve! Vegyük úgy, hogy a szalma is leltári vagyon, elherdálása, tönkremenése tehát bűnös könnyelműség. Ami pedig a társadalmi, védnöküzemi és az egyéb segitőszándékot illeti, továbbra is vegyék igénybe a mezőgazdasági üzemek, ha a helyzet úgy kívánja. A diákok, védnöküzemi és egyéb dolgozók, nyugdíjasok által elvégzett munka a kitűzött cél hamarabbi elérését mozdítja elő. Hiszen, (Folytatás a 2. oldalon) A Kéméndi (Kamenín) Efsz-ben, ahol immár hagyománya van ennek a termelési ágazatnak, az idén huszonhét hektáron ültettek korai burgonyát. A kereskedelem igényeinek megfelelően időben megkezdték a termés betakarítását. » Kádek Gábor felvétele Július elején Járunk, országszerte a nyár legnagyobb örömet adó munkájára, az aratásra készülődik a föld népe. Ilyenkor már megkapó látványt nyújt a határ: a szókülő gabonatáblákon napról napra súlyosbodó kalászokat ringat a langyos fuvallat. A kedvezőbb éghajlatú vidékeken rövidesen benépesül a határ, felsorakoznak az emberek és a gépek, hogy kicsépeljék, s tető alá gyűjtsék a termést. Vajon mennyi örömöt ígér az idei nyár? Az ősz árnyékot vet a nyárra A 3640 hektáros szántóterületű kéméndi (Kamenii) földművesszövetkezetben kettő híján nyolcszázhetven hektár aratnivaló várja az embereket és a gépeket. Tóth Kurucz András agrármérnök, a nagygazdaság fiatal elnöke gondterhelten várja a munkacsúcs kezdetét. — Az őszi búza tavaly hat tennás hektáronkénti átlaghozamot nyújtott, ami ugyancsak nagy örömünkre szolgált, — mondta az újdonsült szövetkezeti elnök. — Most minden jel arra utal, hogy az Idén a tervezett 4,9 tonnás átlag elérését is sikerként kell elkönyvelnünk. A június végén megejtett biológiai ellenőrzés ugyan ennél kesesebbet jelzett, mégis bízunk benne, hogy a búzában nem csalódunk. Viszont az árpa nem sok jót Ígér. A járásban ezt a vidéket sújtja leginkább az aszály, ráadásul a bajt még magunk is tetéztük. Ősszel időzavarban voltunk, szervezési gondokkal küszködtünk, végül tavaszi szántásba kellett elvetnük az árpát. Ez most árnyékot vet a nyárra, örülhetünk, ha az árpa legalább négy tonnát megad egy hektáron. Gyorsan, de jő minőségben A kéméndi szövetkezetben — a korábbi évek tapasztalatait kamatoztatva — az aratást komplex múdon értelmezik. A körültekintően kidolgozott aratási munkatervet a vezetőségben és a pártalapszervezetben is megvitatták, majd az értékes javaslatok rögzítése után a munkacsúcsban résztvevő közösségeket megismertették a konkrét feladatokkal. Csoportos gépbevetéssel számolnak és lehetőség szerint tíz-tizenkét nap alatt szeretnék kicsépelni és tető alá hordani a magot. A munkát úgy szervezik, hogy a szalma betakarítását, illetve a tarlószántást végzők munkacsoportjai is jő teljesítményt nyújtva végezhessék fontos feladatunkat. — Három saját kombájnunk áll indulásra készen — említette a többi Szőkül a határ között a szövetkezet elnöke —, és egyre bizakodunk, hogy a napokban végre az ígért új E-512-es is megérkezik. Immár nyolc éve jó kapcsolatunk van a Karlovy Vary melletti Tužimi Gép- és Traktorállomással, ahonnan az idén is négy nagy teljesítményű gépet indítanak a megsegítésünkre. Nagyra értékeljük ezt a baráti segítséget, annál is inkább, mert mindig olyan emberek ülnek a kombájnok nyergében, akik igazi mesterei a szakmának, Immár jól ismerik terepviszonyainkat és minden évben becsületes munkát végeznek. Kiváló teljesítménnyel, kifogástalan minőséggel dolgoznak. Hozzáértésüket dicséri, hogy évek óta a kombájnosok országos versenyének élmezőnyében végeznek. Végezetül talán még annyit kell mindehhez hozzáfűzni, hogy a szövetkezet vezetősége — a nagy munkára való készülődés során — az aratók étellel és frissítővel való ellátásának kielégítő megszervezéséről sem feledkezett meg. A néhai Fehér Akác vendéglő egy idő óta üzemi konyhaként üzemel, s nyáron az aratók ellátását is képes megoldani. Ügy tervezik, hogy a határ távolabbi részeiben dolgozóknak a helyszínre szállítják a meleg ételt — és természetesen a frissítőt is —, hogy ezzel is előmozdít* sák a kedvező időjárás tökéletes kihasználását. Mint júniusban is tapasztaltuk, az üdítő italokkal való közellátás nem éppen zökkenőmentes, viszont a szövetkezetnek saját szódaüzeme van, így az aratók ellátása nem okoz majd gondot. — Minden igyekezetünk arra Irányul, hogy felesleges késlekedés nélkül kicsépeljük és biztonságba helyezzük a szemtermést ;— mondta a szövetkezet elnöke. — Ugyanakkor tudatosítjuk — és ezt a kombájnosok szocialista munkaversenyének meghirdetésekor is nyomatékosan hangsúlyoztuk —, hogy a gyorsaság nem mehet a minőség rovására. A határ amúgy is keveset ígér, minden szemre vigyáznunk kell. Ezért az idén fokozottan ügyelünk a szemveszteség ellenőrzésére, a kombájnok szakszerű beállítására, a legmegfelelőbb haladási sebesség betartására, illetve a magot szállító gépjárművek rakterületének kifogástalan szigetelésére. A tanácskozások és- a beszélgetések során meggyőződtünk arról, hogy dolgozóink megértéssel fogadták a veszteség csökkentését célzó törekvéseinket, s bízunk benne, hogy a széles körű igyekezet meghozza a várt eredményt. -dek A közelmúltban Nitrán értékelték a mezőgazdasági újítómozgalom eredményeit. Az emberi találékonyság — kincs című írásunk az újítómozgalom terén eljrt eredményeket méltatja, s ugyanakkor körvonalazza azokat a tartalékokat és lehetőségeket is, melyeket eddig nem hasznosítottunk. Megjelent a 4. oldalon. Az 5. oldalon „Eredménydús gabonabetakarítást“ címmel három szerzó ír az aratási előkészületekről: elemzik, hol, mit tettek — és tesznek — a gabonatermés idejében és jó minőségben történő betakarításáért, komplex értelmezésben. Őseink kultúráját lelkes unokák éltetik című írásunk — lapunk 7. oldalán — а XXVI. Zselizi Országos Népművészeti Fesztivált méltatja, mely a csehszlovákiai magyar dolgozók és az ifjúság olyan találkozóhelyévé vált, ahol elsajátíthatják anyanyelvi kultúránk két lényeges összetevőjét, a népdalt és a néptáncot.
