Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-07 / 6. szám

1981. február 7. SZABAD FÖLDMŰVES C zivárványos gyönggyé fagyott ** a zöld erdők harmata. Süppe­dő s úttalan úton, amerre lépek, előt­tem, utánam hótakaró fénylik, szik­rázó-vakító fehéren. Csizmám nyoma valóságos szentségtörés ebben a hall­gatag álmatag csöndvilágban. Pihen a téli erdő: A vastag hótakaró alatt télt álmát alussza. Megállók, hogy hall­gassam a csendet. Az alvó erdő csendjét. Kipi-kopt, kipp-kopp, hangzik eré­lyesen a rendszeres jelzés, mint vala­mi titkos jeladás. Mi ez? Ki ez? Az odvas öreg tölgyfából üzen valami titkos jeladást egy hosszú szakállú manó? Kopp-kopp veri kitartóan a taktust. Előre lépek. Szürkés-fekete madár rebben tova. Ö, sajnálom har­­kály-anyó, hogy megzavartam ebéd közben! Hosszú farkú szarka száll az alacsony borókafenyőre és csörögve hívja maga után a párját. Badarság, hogy alszik az erdői Nyitni kék — nyitni kék, kiabálja messziről egy má­sik madár. Feleletül ropogva rezgeti ágát egy bükkfa, szinte érteni sóha­ját: messze még a tavasz, messze. De mintha nem is bánná. Oj ruhában úgy gondolja, tetszik a télnek. — Messze! — helyesel élesen egy ugri-bugrt feketerigó felborzolva toli­­bundáját, hogy nagyobbnak tűnjön, Téli mint amilyen, s elrejtőzik a boróka­­fenyő ágai között. Füvek, fák, bokrok „virágosdit“ ját­szanak a zord télben. A csipkerózsa áprilisi kökény bokornak képzeli ma­gát zúzmarás köntösében. Az erdei­fenyő minden ága cukorszirupba már­tott büszke hideg krizantém. Kiszáradt liánok szöszös termésükbe gyűjtötték a csillagos hópihéket, s megannyi gyapotcsomóként csüngnek alá a fogyalbokorról. Rekedtesen újból csörögni kezdenek a szarkák. Surranó rohanás a bozótok között. Özek futnak magasra tartott fejjel, sorban egymás után. A domb­nak futnak, mert a völgy felől a ke­leti szél villanyfűrész vijjogását so­dorja magával. Hirtelen lövés dörren, sikoltozva felszállnak a szarkák. A vadászok nem hagyják aludni az erdőt. A gyan­­taillatú levegő átható frisseségébe ke­sernyés füst szaga vegyül. Követem a füst irányát. A vadászokhoz vezet. Körbe ülik', állják a pattogó tüzet, szalonnát és kolbászt sütnek. Lassan sötétség borul a tájra. A havazás is megszűnik. A havas táj fölött a szürke hófelhőfoszlányok kö­zött kígyóinak az égi mécsesek s a téli éj szűzi csendjében alszik az erdő. Nagy Mihály Emlékezés Komját Aladárra Hogyan tovább? A műkedvelő színjátszás nemzeti­ségi kultúránk szerves részét képezi. A gyermekszínjátszók, a szavjlók, a prózamondók és a színjátszók anya­nyelvi kultúránk ápolása és fejlesz­tése érdekében tevékenykednek. Ez művelődésünk egyik bázisa, mely a művelődés, a nevelés és a társadalmi fejlődés alapvető feltételei közé tar­tozik. A kulturális-népművelési tevé­kenységnek jelentős és elválaszthatat­lan része a műkedvelő művészeti te­vékenység, mely nagy szerepet játszik a nemzetiségi kultúra fejlesztésében. Az idei év Csehszlovákia Kommu­nista Pártja XVI. kongresszusának, valamint a 7. ötéves terv első éve. Fő feladataink egyike a kulturális­népművelési tevékenység minőségének javítása, hatékonyságának fokozása. A tevékenység tartalmát mindenek­előtt Csehszlovákia Kommunista Párt­ja megalakulásának 60. évfordulójára kell irányítanunk. A tevékenység különböző formáival, tartalmi-tematikai irányítással kell dokumentálni a nevezetes politikai eseményeket, jelentős évfordulókat Az egyes művészeti alkotásokban és azok interpretálásában visszatük­röződik az adott korszak, így a ma társadalmának képe és ideológiai ke­resztmetszete. A céltudatos tematikai tartalom irányítása a kulturális in­tézmények és a szervezők elsődleges feladatainak egyike: Az eszmei mon­danivalót szorosan össze kell kapcsol­ni a minőségi követelményekkel. Az igényesség tehát következetes, szívós munkát és szakszerű megvalósítást kíván. A műkedvelő mozgalom programját tehát a (körülményekhez kell igazíta­ni, de nem olyan áron, hogy színvo­nalcsökkenés mutatkozzék. A kezde­ményezések, a törekvések és az intéz­kedések ezentúl is a mozgalmi élet velejárói maradnak. A tavaly megrendezett XVII. Jókal­­napok és az V. Dunamenti Tavasz országos fesztiválok hatásvizsgáló eredményei arra mutatnak, hogy az erkölcsi ösztönzés, a szórakozás és a szórakoztatás mellett a színvonaleme­lés elsődleges célunk. Műkedvelő színjátszásunkra egyfajta állandó mozgás, helycsere, a rendezők és a csoportok őrségváltása jellemző. Ez bizonyos tekintetben pozitív jelenség, amely a fejlődést igazolja számtalan esetben, viszont előfordulnak nehezen magyarázható „lelépések“, amikor egy-egy jónevű csoport vagy rendező „eltűnik1' a színről. Az elmúlt 17 év — a tizenhétszer megrendezett színjátszók, kisszínpa­­dok és irodalmi színpadok találkozója « komáromi Jókai-napok — értékes tapasztalatokat, keserű csalódásokat, de előre nem várt sikereket hozott. Az idei Jókai-napok előtt, amikor a tavaszi hónapokban kemény munkát igénylő, erőket összemérő versenyek — körzeti, járási, kerületi döntők — kerülnek megrendezésre, nem árt egy kis számadást készíteni. Az 1964—1980-as években műked­velő csoportjaink a következő meg­osztásban szerepeltek a Jókai-napo­­kon. A színjátszó együtteseknél Nyu­gat-Szlovákiát hetvenhárom, Közép- Szlovákiát tizenkettő, Kelet-Szlovákiát pedig tizenhat színjátszó csoport kép­viselte. Az irodalmi színpadok kate­góriájában Nyugat-Szlovákiát hetven, Közép-Szlovákiát tizenhat, Kelet-Szlo­vákiát pedig tizennégy csoport kép­viselte. A puszta adatok nagyon beszéde­sek, különösen ebben az esetben. Va­jon mi az oka annak, hogy Közép- Szlovákiából és Kelet-Szlovákiából csupán ennyi csoport jutott tovább, Illetve szerepelt a Jókai-napokon?l Számunkra nem rejtély, hogy az álta­lunk ismert objektív tényezők folytán több nehézséggel kell megküzdenie egy-egy csoportnak az említett két kerületben, mint Nyugat-Szlovákiában, viszont egy dolog érthetetlen: Még­pedig azon csoportok elhallgatása, a­­melyek közismertté váltak, és érde­mük szerint eljutottak az élvonalig. A Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának illetékesei a színjátszó csoportok rendezői számára szerve­zett központi tanfolyamokon állan­dóan azt hangsúlyozták, hogy a ten­­niakarás, szakmai felkészültséggel való azonosulása, újult erők bázisát képezheti. A tanfolyamok is a szak­mai tudás gyarapítását szolgálják. Ha a „versenyszabályok“ tudatosítása el­kötelezettséggel, kitartással és szín­házszeretettel párosul, akkor köny­­nyebben legyőzhetők az akadályok. Ahol járási és kerületi iskolázásokat nem szerveznek, ott központi képzés folyik, ami azt jelenti, hogy három­évenként tartunk toborzót. Erről a CSEMADOK járási bizottságait, a já­rási és kerületi népművelési intézetek illetékeseit időben értesítjük. Az ille­­téseke vajon miért nem élnek ezekkel a lehetőségekkel? Az idén beindítottuk például a báb­csoportvezetők két éves tanfolyamát, amelyről tizenöt járás és az összes magyar tannyelvű általános iskola igazgatóját értesítettük. Az eredmény elszomorító: Mindössze huszonketten Jelentkeztek. Anyagi keretünk ezekre az iskolá­zásokra biztosított, a hozzáállás vi­szont nem könyvelhető el pozitív eredményként. Ezerkilencszázhetvenkettőben a Jó­kai-napokon szerepeit először báb­együttes, a kassai (Košice) Glóbus —i Dr. Szőke István vezetésével és ren­dezésében — óriási sikerrel. Ezerkl­­lencszázhetvenötben már hat báb­együttes jelentkezett, s hagyományo­san gyermekjátszó csoport is fellép a Jókai-napokon. Tapasztalatok bizo­nyítják, hogy ez a korosztály külön fórumot igényel és érdemel. A gyer­mekszínjátszás és a bábegyüttesek működésének hatására ezerkilencszáz­­hetvenhatban rendezték meg első al­kalommal a gyermekcsoportok —■ színjátszók, kisszínpadok, bábcsopor­tok — országos seregszemléjét, a Du­namenti Tavaszt. A ma gyermekszínjátszás fő felada­ta a nevelés segítése, a lélek formá­lása, a személyiség sokoldalú fejlesz­tése, és a közösségi magatartás alakí­tása. A gyermekszínjátszás — s bár­minemű velük való foglalkozás és foglalkoztatás — a gyermekért van, tehát célja nem csupán a jól sikerült produkcióért járó taps és elismerés. Fő célja, mint már említettük, maga a gyermekvilág mélyebbé és tartalma­sabbá tétele, a művészetekre való ér­zékenyebb reagálási ösztön fejleszté­se. A felnőttutánzó három-négy órás gyermekek által előadott színpadi mű­vek nem azonosak a mai gyermek­színjátszás követelményeivel. A peda­gógiai-pszichológiai ismeretek jegyé­ben elengedhetetlen követelménye en­nek a zsánernek, hogy a gyermek egyes színpadi produkciója ne legyen több negyven-hatvan percnél. A Dunamenti Tavaszon négy zsáner kapott képviseleti lehetőséget, s évről évre tapasztalható a színvonalemelke­dés, ami bizonyítéka annak, hogy az adekvát formára lelő tartalom mind a közönség, mind a szakma elismeré­sét megkapja. A műsorpolitikát a várható közön­ségre is kell tervezni, ami abszolút nem jelent igénytelenséget. A klasz­­szikustől kezdve a legmodernebb iro­dalom képviselőiig mindenkitől játsz­hatnak, ha a színpadi produkció, illet­ve alkotás problematikája, és gondo­lati tartalma nem idegen a nézőtől. Fontos az, hogy a színmű azonosul­jon a néző mindennapi gondolkodásá­val s élményanyagra épüljön. 'Mindez sóik esetben persze a rendezőtől is függ. Bár nem tértünk ki a rendezői munka elemzésére, mindenesetre ahol jó a rendező, ott a csoport is jó. Vi­szont hiába jó a csoport, ha a ren­dező nem szakképzett, s az irányítás nem hozzáértő kezekben van. Az idei XVIII. Jókai-napokon (má­jus 16—21.) és a VI. Dunamenti Ta­vaszon (május 28—31.) minél színvo­nalasabb bemutatókat szeretnénk lát­ni, s ennek előfeltételét a jól szerve­zett és népes mezőnyü járási ős kerü­leti döntők biztosíthatják. PETÖCZ CSILLA Az első világháború alatt, majd azt követően a két világháború közötti években Komját Aladárnak, a költő­nek és forradalmárnak, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyéni­ségének a neve közismert volt nem­csak Magyarországon, hanem nemzet­közi méretekben is. Az első világháború alatt a forra­dalmi szocialista csoport egyik vezető tagja volt. Nevéhez fűződik az Inter­­nacionálé című folyóirat megalapítá­sa, amely a Kommunisták Magyaror­szági Pártjának megalakulása után a párt első ideológiai folyóirata lett. A kassai születésű politikus-költő, mint az írói direktórium tagja a Ma­gyar Tanácsköztársaság irjodalmi éle­tének egyik kiemelkedő alakja volt. A forradalom bukása után élete vé­géig (1937) emigrációban élt. Bécs­­ben, majd Berlinben egy ideig az Egység című kommunista irodalmi folyóiratot szerkesztette és a Kommu­nista Internacionálé nemzetközi lap­jának, az Imprekorrnak szerkesztője volt. Költészetére eleinte Ady hatott, ké­sőbb azonban az avantgardista irány» zatok hatása alá került. Szenvedélyed hangú verseit egyre nagyobb feszült» seggel telíti egybeforrása a munkás» mozgalommal és a szocializmus esz» méivel. Például versben köszöntötte a hamburgi munkások felkelését, ódát írt a kínai forradalomról, megénekel» te a Szovjetunióban folyó szocialista építőmunkát, megrázó képet festett a Horthy-Magyarország elnyomott dől» gozóinak nehéz sorsáról. Költeményei egyre szélesebb tömegekhez szóltakj. Legjobb verseiben a szocialista realiz« mus első tudatos magyar költője szó» Lal meg. Életének utolsó nagy élmé* nye és állomása a spanyol szabadság­­harc volt. Ö volt a nemzetközi brigád indulójának szerzője. A „Madrid ha­tárán állunk a vártán“ kezdetű vers^ amit Arma Pál zenésített meg, nemi* zetközileg is közismertté vált. A forradalmár-irodalmi munkássá» gát az utókorra hagyott három köte» te fémjelzi. A „Mindent akarunk“ cí< mű kötet 1931-ben Moszkvában, a „Megindult a föld“ című 1937-ben Pá­rizsban, az Összegyűjtött művelneM kötete pedig 1957-ben jelent meg. A nemzetközt hrШ iüi Madrid határán állunk a vártán, ájlunk: vas ha sulykol, vér ha elkever. Adtunk a vártán Madrid népe álmán, állunk: tank ha dönt, ha száz pokol teper. Rajta, csak rajta törhetetlen fajta: gáton, tűzcsobolyón, halálárkon át! Rajta, rajta, rajta: végső diadalra, rajta, ezernyelvű-egyszívű brigád! Ezer a nyelvünk, egy a szerelmünk: szabad földön szabad, boldog nemzedék, Ajkunknak átkát, bosszúnknak lángját szélvész, vörös kakas hordja szerteszét! Rajta, csak rajta törhetetlen fajta: gáton, tűzcsobolyón, halálárkon át! Rajta, rajta, rajta: végső diadalra, rajta, ezernyelvű-egyszívű brigád! Madrid határán éjt-пар a vártán: állunk ronthatatlan élő sorfalat. Madrid határán serken még a holt is, serken, talpraugrik, puskatust ragad! Rajta, csak rajta törhetetlen fajta: gáton, tűzcsobolyón, halálárkon át! Rajta, rajta, rajta: végső diadalra, rajta, ezernyelvű-egyszívű brigád! □ вщУнгою A MADÄCH Könyv- és Lapkiadó gondozásában ismét új könyvek, Irodal­mi alkotások láttak napvilágot. Az érdeklődők az alábbi könyveket meg­vásárolhatják a Slovenská kniha könyvesboltjaiban. — Dávid Teréz: IFJÜSÄGBÖL ELÉG­TELEN — IDŐZÍTETT BOLDOGSÁG SAG A szerzőnek ez a két regénye már az első megjelenése Idején nagy si­kert aratott, mert olyan problémával foglalkozik, amelyet nagyon sok fiatal magáénak érez. Feltételezhető, hogy ez a második kiadás is felkelti az olvasók érdeklődését. Ara 24,-» korona jegyében élő és alkotó emberért emel szét. Ez a kötete, amely két évtized verstermését takarítja be, méltán ne­vezhető összegezésnek . Ara 15,—s koroná — Mészáros András: VANDRÄK ANDRÁS FILOZOFIA! RENDSZERE A szerző igényesen és behatóan, alapos okfejtéssel kíséri végig Vand­rák András és eperjesi filozófus kor­társai tudományos pályáját. Ez a monográfia ezért, mint hézagpótló ta­nulmány, hasznos olvasmánya lehet a tanulóifjúságnak. , Ara 11,— korona — Duba Gyula: AZ ELRABOLT TALIGA — szatírák és humoresz­kek Ez a könyv ajánlható mindazoknak, akik éptelenségeken is képesek fel­szabadultan nevetni, mert tudatában vannak, hogy az ember sohasem lesz tökéletes, de mindig arra kell töre­kednie, hogy tökéletes legyen. Persze, e kötet azoknak is ajánlható, akik ezt még nem tudják. Ára 19,— korona — Rácz Olivér: PUFFANCS, GÖNDÖR ÉS A TÖBBIEK Immár harmadik kiadásban jelenik meg ez a népszerű ifjúsági regény, mely a Frangepán utcai Iskola ötödik bé osztálya pionírjai, úttörői élmény­dús életét rajzolja meg. Ara 17,— korona; — Rácz Olivér: ŐSZI MÄGLYA Köztudott, hogy Rácz Olivér költé­szetét a halk ritmus, a zeneiség, a kiművelt formakultúra jellemzi, tar­talmi szempontból pedig a szépség A buzitai, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a szímői (Zenfné) műkedvelő színjátszók fejlődése évek óta töretlen, s ennek köszönve az élvonalhoz tartoznak ■ \ *

Next

/
Thumbnails
Contents