Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-07 / 6. szám
19B1. február 7. .SZABAD FÖLDMŰVES, A nehézségek ellenére is eredmények szélének Statisztikai jelentések a Az elmúlt évben bonyolult feltételek között fejlődött népgazdaságunk, nőtt gazdasági erőnk, aminek alapján fenntarthattuk az elért magas életszínvonalat és szilárdíthattuk a lakosság szociális biztonságát. Valamennyi termelési ágazatban több erőforrás alakult ki, ami lehetővé tette, hogy további összegeiket fordítsunk gazdaságunk fejlesztésére. Előzetes adatok szerint tavaly a nemzeti jövedelem szövetségi viszonylatban 3, szlovákiai méretben 3,6 százalékkal nőtt. Az ipari termelés 3,2, Illetve 4,5 százalékkal volt nagyobb, mint az előző évben. Az iparban országos és szlovákiai méretben is folytatódtak a szerkezeti átalakulások, főként a gépipar és a hazai nyersanyagbázis alapján működő iparágak Javára. Szlovákia gazdasági fejlődése gyorsabb volt az országosnál, így folytatódott a nemzeti köztársaságok gazdasági színvonalának kiegyenlítődése és az egységes csehszlovák gazdaság szilárdulása. Elmélyült Szlovákia gazdaságának részvétele is a nemzetközi munkamegosztásban és a KGST-tagországok szocialista gazdasági integrációja komplex programjának teljesítésében. Az ipari termelésben országos méretben 0,3, a mezőgazdaságban 0,8, az építőiparban 3 ponttal maradtunk el az állami tervfeladatok teljesítésében. Az iparban a termék- és áruszállítás 1979-hez viszonyítva tavaly országosan 3,7, szlovákiai méretben 4,6 százalékkal nőtt. Az év folyamán egyes termelési ágazatokban nehézségek merültek fel a tervezett termékszerkezettel, valamint a lekötött szállítási határidő betartásával kapcsolatban, ami kedvezőtlenül befolyásolta az egyenletes termelést. A mezőgazdaságban a tartósan hűvös időjárás következtében lassabban fejlődtek a növények, később kezdődött meg a betakarítás és rosszabb minőségű volt a termés. A mezőgazdasági teljes termelés értéke országosan 84 milliárd 600 millió korona, szlovákiai méretben 27 milliárd 800 millió korona volt. A mezőgazdasági termelés értéke az előző évhez viszonyítva 4 milliárd 800 millió, Szlovákiában 1 milliárd 800 millió koronával volt nagyobb, ebben a növénytermesztésé 1 milliárd 600 millió koronával. Az évi terv teljesítésében országos méretben 8,6 százalékos a lemaradás. Jó eredmények születtek a gabonafélék termesztésében. Az átlagos hektárhozam 4,13 tonna volt, 1,2 százalékkal nagyobb a tervezettnél és 16.7 százalékkal nagyobb az 1979. évinél, Szlovákiában még nagyobbak voltak a hektárhozamok; a nyugaťszlovákiai kerületben például a búza hektárhozama elérte az 5,81 tonnát. Jó eredmények születtek az őszi repce betakarításában is, s ennek folytán lényegesen csökkenthettük az olajosok behozatalát. Az őszi repce hektárhozama országosan 2,27 tonna volt. A cukorrépa és a burgonya tervezett hektárhozamait viszont nem értük el. A gabona, a szemes kukorica és az őszi repce állami felvásárlási tervét országosan és szlovákiai viszonylatban is teljesítettük. A burgonyafelvásárlási terv teljesítésében országosan 3,33 százalékos a lemaradás, Szlovákiában a kései burgonyának csak 62.8 százalékát vásároltuk fel. Az állattenyésztésben jó eredmények tapasztalhatók az állomány gyarapodásában. Az előzjL évi termésből származó szemestakarmány-alapot behozatallal kellett kiegészítenünk. Jelentősen nőtt a tejhozam, mely országosan elérte a 3089 litert, Szlovákiában pedig a 3072 litert. A vágóállatok állami felvásárlási tervét általában enyhén túlteljesítettük, csupán vágómarhából vásároltunk fel a tervezettnél tízezer tonnával kevesebbet. Szlovákiában a vágóállatok felvásárlási tervét 100,1, a baromfiét 106,6 százalékra teljesítettük. Tejből a tervezettnél 153 millió literrel többet, Szlovákiában 6 millió literrel kevesebbet, tojásból 63 millió darabbal többet, Szlovákiában 18 millió 800 ezer darabbal kevesebbet vásároltunk fel. Az építőiparban a kiemelt építkezéseken a tervezettnél több munkát végeztek, a vállalatoknak azonban nem sikerült teljesíteni a beruházási feltavalyi tervteljesít ésről adatokat, beleértve a komplex lakásépítést is. Szlovákiában a kiemelt építkezéseken teljesítették az évi feladatokat. A nyilvános teherszállítás keretében 632 millió 400 ezer tonna, Szlovákiában 254 és fél millió tonna árut és nyersanyagot, azaz 2,7 (1,6) százalékkal többet szállítottunk, mint 1979- ben és így az állami tervet 100,2 (100,8) százalékra teljesítettük. Országos méretben összesen 2 milliárd 537 millió személy szállítását bonyolítottuk le. A foglalkoztatottságot illetően népgazdaságunknak az év végéig 7 millió 340 ezer, (Szlovákiában 2 millió 268 ezer) dolgozója volt, rajtuk kívül 380 ezer, (Szlovákiában 117 ezer) nő anyasági szabadságon volt. A szocialista szektorban — nem számítva az efsz-eket — 0,8 (Szlovákiában 1,4) százalékkal nőtt az alkalmazottak száma és meghaladta a 6 millió 800 ezer, (Szlovákiában az 1 millió 929 ezer) személyt. A népgazdaság szocialista szektorában — az efsz-eket nem számítva — a havi átlagbér 2640, (Szlovákiában 2612) koronára nőtt, vagyis 1979-hez 'viszonyítva 2,4 (2,4) százalékkal emelkedett. A népgazdasági beruházások volumene az előző évhez képest 1,2 százalékkal volt nagyobb, Szlovákiában 49 milliárd korona értéket képviselt. Országos viszonylatban beruházással 132 milliárd korona értékű új állőesz.közökhöz jutottunk, vagyis az előző évhez képest 0,1 százalékkal többet nyertünk. A külkereskedelem alakulására kihatottak a belső és külső gazdasági feltételek. Alapvető feladat volt — a külkereskedelmi csere jobb minőségére és nagyobb hatékonyságára törekedve — a kivitel behozatallal szembeni növekedésének biztosítása, ami a kereskedelmi és fizetési mérleg javulásának elengedhetetlen feltétele. A csehszlovák külkereskedelmi forgalom 69,9 százalékát tavaly szocialista országokkal bonyolítottuk le. Az SZSZK területén levő szervezetek és vállalatok által lebonyolított külkereskedelmi forgalom 10,3 százalékkal nagyobbodott 1979-hez képest, s a külkereskedelem 60 százalékát az SZSZK szocialista országokkal bonyolította le. Kivitelének kétharmad része ezekbe az országokba irányult, és a szlovákiai vállalatok és szervezetek a szocialista gazdasági integráció komplex programja keretében szintén jelentős akciókban vettek részt. A nem szocialista országokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalmunk 17,9 százalékkal nőtt. Az életszínvonal alakulását illetően a lakosság általános pénzjövedelme 357 milliárd 100 millió korona, (Szlovákiában 107 milliárd 900 millió korona) volt, vagyis 1979-hez viszonyítva 4,1 (3,9) százalékkal, azaz 13 milliárd 900 millió (több mint ötmilliárd) koronával gyarapodott. A belkereskedelmi ellátás folyama-, tos volt, de nem mindig állt összhangban a kereslet szerkezetével. A kiskereskedelmi áruforgalom 255 milliárd (Szlovákiában 78 milliárd) korona volt, ötmilliárd koronával nagyobb az 1979. évivel és félmílliárddal kisebb a tavalyra tervezettel szemben; Szlovákiában 3,8 százalékkal nagyobb az előző évivel és fél százalékkal nagyobb a tervezettel szemben. Az óvodákban 695 ezer (Szlovákiában több mint 231 ezer) gyermek kapott elhelyezést. Elmélyült a lakosság egészségügyi ellátottsága. Oj egészségygyi létesítmények átadása folytán a férőhelyek száma 190 400 (53 700) ágyra nőtt, ebből a kórháziaké 119 200 (35 600) ágyra. Tavaly 315 (305) személyre jutott egy orvos. A népesedés fejlődését a következő adatok jellemezték: az ezer lakosra számított természetes szaporulat 4 fő volt. Szlovákiában az élveszületett gyermekek kisebb száma, és az elhalálozottak számának növekedése a lakosság (korösszetételével függ össze. Tavaly 119 ezer (Szlovákiában 41 ezer) házasságot kötöttek és 33 ezret (hatezret) bontottak fel, 247 ezer (94 ezer) gyermek született élve. Szlovákiában a természetes szaporulat 44 és fél ezer személy volt. FIATALOK CSATASORBAN A BÉKÉÉRT A történelmi időket látott heí« ^ sinki Flnlandia-palota a kö-i zelmúltban nagyszabású találkozó színhelye volt: az ifjúsági leszerelési világfórum részvevői, mintegy hatvan nemzetközi és nemzeti ifjúsági szervezet küldöttei tanácskoztak az enyhülési folyamat folytatódására teendő kezdeményező lépésekről, a közös tennivalókról. Az ötnapos rendezvényen viták eredményeként született meg az az átfogó zárőnyilatkozat, amely riadóztat: Az enyhülés veszélyben van. „Mi, fiatalok úgy érezzük, hogy ha az enyhülési folyamat pozitív vívmányai nem folytatódnak, ha nem számolják fel a nemzetközi kapcsolatok negatív tendenciáit, ha nemzeteink konstruktív együttműködése nem mélyül el, ha nem parancsolnak megálljt a fegyverkezési hajszának: a világ ifjúsága borús távlatok elé néz.“ A nyilatkozat azt is megállapította, hogy tovább növekszik a gazdasági és társadalmi igazságtalanság, a világ számos részén nem tartják tiszteletben az ENSZ-ikonvenciókban meghatározott emberi jogokat, óriási néptömegek éhezése és nyomora továbbra is az emberiség szégyene. Az anyagi és emberi értékek pazarlása, valamint a környezetszennyeződés egyre nagyobb méreteket ölt az egész világban. A fóruiji résztvevői szavak helyett tetteket akarnak. „Meg kell valósítani olyan programokat, mint amilyeneket az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának záródokumentuma helyezett kilátásba. A világ fiataljai — tekintet nélkül ideológiai, politikai és vallási meggyőződésükre — cselekedni akarnak, hogy biztosítva lássák békés jövőjüket. A küldöttek viszszautasítanak minden „a korlátozott nukleáris háborúra“ vonatkozó elgondolást. A mai világban egy nukleáris háború csak teljes katasztrófához vezethet. Tekintettel arra, hogy Európában a legkoncentráltabb a fegyverek felhalmozása, beleértve a nukleáris fegyverekét is, a fórum konkrét előrelépésekre szólít fel minden leszerelési tárgyaláson, és támogatja az európai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia öszehívását, további bizalomerősítő intézkedéseket. A leszerelési intézkedések által felszabadult pénzeszközök hozzájárulhatnának az emberiség globális problémáinak, fgy a társadalmi és gazdasági igazságtalanságoknak, az elmaradottságnak a felszámolásához. A küldöttek állást foglaltak a SALT-2 szerződés mielőbbi ratifikálása és teljes megvalósítása mellett. Afganisztánnal kapcsolatban a részvevők a vitás kérdések mielőbbi politikai rendezése mellett foglaltak állást. A dokumentum követeli az ifjú« Ságnak azt a jogát, hogy részt vegyen az emberiség közös jövőjét érintő valamennyi terv és döntés vitájában és meghozatalában. A részvevőik tevékenyen hozzá kívánnak járulni az ENSZ leszerelési hetének megrendezéséhez, az ENSZ- közgyűlés legközelebbi: rendkívüli leszerelési ülésszakának előkészítéséhez és az 1985-ös nemzetközi ifjúsági év megvalósításához a „részvétel, fejlődés, béke“ széllé* mében. Helsinkiben felszólították az Ifjú’ nemzedéket, tegyen félre mindent, ami megoszt, és egyesüljön a béke fenntartásáért, a leszerelésért reménye szellemében nyilatkozol Vang Kuang-vej, az 1969-ben börtönben elhalálozott Liu Sao-csl KOMMENTÁRUNK Kína egy ítélet tükrében Ж pekingi különleges bíróság ^ ítéletet hirdetett a „tizek bandája“ perében, illetve ahogyan hivatalosan nevezték a „Lin Piao és Csiang Csing vezette ellenforradalmi összeesküvők“ ügyében. Van életfogytiglani, több hosszú időre szóló börtönbüntetés, de a legnagyobb feltűnést két ítélet keltette. Két volt vezetőségi tag ítéléséről van szó: Csang Csun-csiant és Csiang Csinget, Mao Ce-tung özvegyét halálra ítélték, de a végrehajtást két évre felfüggesztették. Az igazságszolgáltatás történetében ritkaság az ilyen ítélet, kuriózuma egyben a jellegzetes kínai állapotokat tükrözi. • A HATALMI HARC JEGYEBEN Az igazságszolgáltatás történetében ugyancsak rendkívül elhúzódó perben a vádlottak — jóllehet nem volt tiszta a kezük — valójában másodrendű statisztákként szerepeltek. A fő vádlott hiányzott, bár szelleme még kísért, de ugyancsak a pekingi tárgyalás sajátossága volt, hogy terhelő vád vagy tanúvallomás nem érhette. Mao Ce-tung hatalmának örökösei úgy mondtak ítéletet egykori vezetőjük politikája, illetve baklövései fölött, hogy őmagát, az „örök szimbólumot“ megóvják minden makulától. Nem ő, hanem ők — mutogattak ujjal a vádlottak padján ülő egykori vezetőkre, akiknek fő bűnként rótták fel a „nagy kulturális forradalom“ nevében elkövetett gazságokat. Az ellenük felhozott négy fő vádpont nem csekély bűnöket tartalmazott: titkos ellenforradalmi szövetkezés a „népi demokratikus diktatúra“ megbuktatására, személyi diktatúra bevezetése, vezető személyiségek zaklatása, megszégyenítése, sanyargatása és halálba kergetése a „kulturális forradalomban“, végül összeesküvés Mao Ce-tung meggyilkolására. Ebben igen nagy szerepet játszott az özvegy. Szerjet eredmények 1980-Ь«* Nemrégen nyilvánosságra hozták a Szovjetunió népgazdasági fejlődésének tavalyi eredményeit. Kitűnik, hogy a szovjet népgazdaság a nehézségek ellenére összességében a tervben megjelölt fő irányokban fejlődött, és az előirányzatoknak megfelelően alakultak a dolgozók életkörülményei. A nemzeti jövedelem tavaly 3,8, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 3,5 százalékkal emelkedett. Az ipari 3,6 százalékkal bővítette termelését, a munka termelékenysége pedig 2,6 százalékkal fokozódott. 240 nagy ipari létesítmény készült el. Tavaly a legnagyobb figyelem a gép- és vegyipari ágazatok, továbbá a fűtőanyag-energetikai komplexum további fejlesztésére irányult. 189 millió 200 ezer tonna gabonát takarítottak be, tízmillió tonnával többet az előző évinél. Jól megszervezték a pekingi pert a nyilvánosság bevonásával, nem hatott koncepciós perként, bár bizonyos vonatkozásban átlátszó koncepciót követett. A rendezők azonban nyilván nem számítottak egy, nem mellékesnek bizonyult tényre. Az „özvegy“ színésznőként kezdte pályafutását, jóllehet másodrangú tehetségűnek számított a művészi berkekben, a bírósági tárgyaláson sem tagadta meg önmagát: úgy vélte, „jelenése“ van. Bár tudta, hogy a nyakáról van szó, s védekezését, helyesebben a bíróság elleni támadását két elvre alapozta: a „kulturális forradalom* idején Mao útmutatásait követte, mint sokan mások, részben vád* lott-társai, részben bírái közül, ezeket helyeseknek tartotta, viszont nem vállalhatja a felelősséget semmilyen túlkapásért, amely Mao nevében történt. A bírósági tárgyalás színpadi jelenetei“ olykor az első számú váfllott megbilincselésével és elvezetésével végződtek, mint ahogy ez az ítélethirdetéskor is történt. Csiang Csing egy valamit azonban akarva-akaratlanul elért: ráirányította a figyelmet, hogy a vádlott e perben valójában a maóizmus, mely Mao Ce-tung nélkül is a Kínai Népköztársaság domináló ideológiai és politikai rendszere, s hogy bírái sem jobbak a Deákné vásznánál. A porondról azonban nemcsak Mao özvegye távozott vesztesen. Erősen megtépázódott Hua Kuofeng pártelnök tekintélye. A perben ugyanis bebizonyosodott, hogy a „kulturális forradalom“ hullámai vetették fel őt egyre magasabb posztokra és „vaj van a fején“. Nem alaptalanul rebesgetik Pekingben, hogy egyéb tisztségeinek feladása után a következő XII. pártkongresszuson vagy talán még előbb, a központi bizottság ülésép lemond pártelnöki tisztségéről. A háttérben viszont mindinkább kidomborodik az apró termetű, napóleoni ambícióktól fűtött és talieyrand-i intrikáns tehetségű Teng Hsziao-pingnek, a „szürke eminenciásnak“ alakja. A pekingi per a lappangó, hol fellángoló, de tovább tartó hatalmi harc közjátéka volt. • AMI NEM VÁLTOZOTT Csiang Csing további sorsa háttérbe szorul. Bírái nyíltan arra számítanak, hogy kidühöngi magát és elhallgat, az ítélet végrehajtása szükségtelenné válik, annál is Inkább, mert Peking mostani ural szeretnek „humánusságukkal“ kér* kedni, A humánum és a jobb jövő egykori államelnök özvegye is. Am sokan vannak a „kulturális forradalom“ áldozatai, akik másként képzelik el az igazságszolgáltatást A mindenkori pekingi vezetőknek azonban még egy ténnyel kell szembenézniük: röplapok, fairaga* szók, levelek árulják el, hogy bizonyos fanatikus tömegek a „nagy kínai kulturális forradalom“ eszméinek pártolása folytán álltak a vádlottak mellé a jelenlegi vezető gárdával szemben. Pelkingben tehát további személyi változások várhatók, ám sajnos, á jelek szerint a ténylegesen megbélyegzett és erkölcsileg elítélt maóista politika nem változik. Főként nem változik a marxizmus ,kínaiasított torzítása, akár maóizmusnak fogják nevezni, akár másnak, és különösen nem változik Peking nacionalista, hegemonista politikája, mely nemcsak Ázsia népeinek békéjét és egymás mellett élését zavarja, hanem a világpolitikában is a békés erőfeszítéseket gátló tényező, különösen annak folytán, hogy a hegemonizmus militarista politikája szervesen egybefonódik az amerikai imperializmus antiszocialista világuralmi terveivel. Kína jövőbeni belpolitikáját is ennek a kevély, elítélendő, határozottan békeellenes és antiszocialista külpolitikai irányzatnak * folytatódása fogja meghatározni. Mire vezethet ez a politika? Korántsem segítheti elő a közel egymilliárdos kínai nép társadalmi felemelkedést. Hiszen azzal szemben, hogy a legújabb adatok szerint a Kínai Népköztársaság az egy főre számított katonai kiadások terén világviszonylatban a 125. helyen áll, a katonai kiadások nagyságát tekintve sorrendben a harmadik. Ehhez pedig nem kell külön kommentár, nem is szólván arról, hogy a mezőgazdaság gépesítésére, korszerűsítésére eddig még semmilyen lépés nem történt, noha az egyes tartományokból jelentett tömeges éhhalálesetek ráirányítanák a figyelmet. Peking fokozott fegyverkezése révén kiszolgáltatta az országot az imperialistáknak. Önző számításait így sem érte el, mert a kapitalista világ fontolóra vette kínai beruházási lehetőségeit, s a pekingi kalandorpolitika vágyai helyett mindinkább a rideg realitás felé hajlik, Peking tehát semmit sem nyer a nemzetközi kommunista mozgalom ügyének elárulásával, viszont Ázsia és a világ békéjét továbbra is erősen veszélyezteti. Az ország jövőjét és a vezetést illetően a pekingi per nem oszlatta el a kínai vezetők dilemmáját. LÖRINCZ LÄSZLÖ
