Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 5. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1981. január 31. Az eredményes munka tükrében Sembicky Tibor, a HSZ járási bi­­tottságának el­nöke A Győzelmes Február és a népi milícia létrejötte teremtette meg a szocialista haza össznépi védel­mének bázisát. Ezt azért kell em­lítenünk, mert a népi milíciának közvetlen hatása volt a Honvédel­mi Szövetség megalakulására is. A rimaszombati (Rimavská Sobo­ta) járásban is a munkásosztály fegyveres erői voltak a Honvédel­mi Szövetség alapitól, akik ezer­­kilencsszázötvenháromtól tevéke­nyen részt vesz­nek a szövetség fejlesztésében. Az alapítók kö­zül Javoš, Na­­hálka, Pál és a többi elvtársak ma is a Honvé­delmi Szövetség aktív segítőtár­sai, főként a la­kosság egysé­ges honvédelmi nevelési rend­szeréből eredő feladatok meg­valósításában. — A Honvédelmi Szövetség meg­alakulásának 30. évfordulója szá­munkra azért is jelentős, mert egybeesik a CSKP XVI. kongresz­­szusával, valamint a CSKP meg­­alkaulásának 60. évfordulójával. A jubileumi év vélkitűzéseinek meghatározásánál elsősorban ab­ból indulunk ki, hogy munkánk nemcsak a szervezetet, hanem az egész társadalmat is érinti. Ugyan­is társadalmi életünk egyik leg­fontosabb kérdésével, szocialista hazánk védelmével kapcsolatos, melynek irányvonalát a CSKP XVI. kongresszusa jelölte ki. Gustáv Husák elvtárs a CSKP XVI. kong­resszusán előterjesztett beszámo­lójában kijelentette: „Az ország és a nép szocialista vívmányainak megbízható védelme az egész tár­sadalom, a fegyveres erők, az ál­lami és a társadalmi szervezetek tartós feladata“. A kitűzött feladatokat — a párt és a társadalmi szervezetek po­litikai támogatása, valamint a nemzeti bizottságok szervezési és anyagi segítsége nélkül — nem tudnánk megvalósítani. Ezért az idei taggyűléseken és a kongresz­­szusi aktivitás keretében — a kommunista nevelés szerves ré­szét képező honvédelmi nevelés további feljesztése érdekében — értékeljük ezt az együttműködést — mondotta Gemblcky Tibor a Honvédelmi Szövetség járási bi­zottságának elnöke. A 6. ötéves tervidőszakban a Honvédelmi Szövetség szerveze­teinek munkája minőségi szem­pontból is javult. a legjobb eredményeket Agöcs Ti­bor (Gömöralmágyi), Bán Béla (Tamási), Tavarsky Tibor (Bátka), Hanyus Zoltán és Pocsai Béla (Aj­­nácskö) érte el. Igen népszerűek a honvédelmi jellegű sportok is. Nevelési szem­pontból ezek felelnek meg legjob­ban a szervezet küldetésének. Ide tartozik a sokolovi és a duklai rátermettségi verseny és a honvé­delmi többtusa. A Honvédelmi Szö­vetség a Nemzeti Front tömeg­szervezeteivel, a sportszervezetek­kel és az iskolákkal együttmű­ködve ezeket a versenyeket a nem­zeti felszabadító harc és a forra­dalmi hagyományok ápolása cél­jából rendezi meg. A honvédelmi sportokban elsősorban a várgedei Szőke Ervin, a feketepataki Záus­­ka István, a rátkai Cseh Milan, a rimapilai Mihók házaspár és Svi­­tek Milan dicsekedhet jó eredmé­nyekkel. A kerületi és a szlovákiai ver­senyeken eredményesen szerepel­nek a rádiósok és a modellezők. A modellezők közül figyelemre­­méltóan a hajómodellezők szere­pelnek, akik országos viszonylat­ban is számottevő eredményeket értek el. Kovács Géza, Adám Zsolt, Lindis László és Várhegyi Viktor tagja az országos felnőtt váloga­tottnak, s a járás versenyzői pe­dig nyolc szlovákiai, és két or­szágos bajnokságot nyertek. A legaktívabb falusi szervezetek — Ajnácskő (HajnaCka), Rima­­jánosi (Rimavské (anovce), Ozs­­dány (Oždany), Ratková, Uzapa­­nyit (Uzovská Paüita), Bátka, Mé­­hi (Véelince) — tagsága számára magától értedődő, hogy részt vesz­nek a választási programok cél­jainak elérésében, a Z-akciókban, vagy a lakosság polgári védelmi nevelésében. Társadalmi munká­ban a Honvédelmi Szövetség tag­jai 1979-ben kilencvennégyezer órát dolgoztak le. Szervezeteik a regrúták kiképzésében és búcsúz­tatásában, valamint abban, hogy a leszerelt altiszteket bevonják az ifjúság honvédelmi nevelésébe. A Honvédelmi Szövetség szerve­zeteinek és tagságának politikát nevelőmunkája is jelentős. Évente több kiállítást, előadást, találko­zót, filmelőadást és több más po­litikai-nevelési rendezvényt és ak­ciót szerveznek. Ha mindehhez hozzászámítjuk az edzők, a veze­tők, a szervezők és egyéb tisztség­­viselők által végzett nevelő mun­kát, valamint a hazafias- és in­ternacionalista nevelést segítő hon­védelmi, sport- és propagandaren­dezvényt, akkor nyugodtan el­mondhatjuk, hogy a Honvédelmi Szövetség ebben a járásban is je-A hajómodellezők országos bajnokságának első helyezettjei: Kovács Géza (balról) és Adám Zsolt A járásban 7270 a szervezett ta­gok száma, akik százhárom alap­szervezetbe tömörülnek. Az is po­zitív eredmény, hogy a tagok csaknem 60 százaléka huszonöt éven aluli. Többségük részt vesz a szervezetek keretében működő szakkörök munkájában. A legtöbben a lövészeti szak­körök munkájába kapcsolódnak be. E munkaterületen a szövetke­zetek és a nemzeti bizottságok fő­képpen a lövöldék építéséhez és a lövészversenyek rendezéséhez já­rulnak hozzá. A szövetkezetek, a nemzeti bizottságok, a népi milí­cia, az iskolák, a SZISZ és a sport­­szervezetek támogatásával Gömör­­almányiban (Gemerský Jablonec), Rimaszécsen (Rimavská Seö), Fe­leden (Jesenské), Hnúšťán és Mé­­hiben (Vöelince), korszerű lövöl­dék épültek. Sportlövészet terén lentős mértékben kiveszi részét a lakosság, főképpen az ifjúság ne­veléséből. A Honvédelmi Szövetségnek ta­lán nincs a járásban olyan szer­vezete, melynek évzáró taggyűlé­sén ne lenne jelen a pártalapszer­­vezet elnöke, a nemzeti bizottság elnöke, valamint a Nemzeti Front helyi szervezeteinek tisztségvise­lői. — Nagy elismerést jelent ez számunkra, s egyúttal arra is kö­telez, hogy a jövőben még jobb munkát végezzünk <— mondotta Gembicky elvtárs. A szervezetek ebben a szellem­ben készülődnek, amit az is bi­zonyít, hogy az egyes kollektívák számos értékes felajánlással kö­szöntik pártunk XVI. kongresszu­sát. (esi.). A A Dudvág élőlény, mely évszá­** zadok óta jár-kel vidékünkön, melyet úgy hívnak, hogy Mátyusföld. Minden korát látta ennek a földnek. Szemtanúja volt az 1763-ban pusztí­tó földrengésnek, 1832-ben pedig med­réből szabadult falunkra az ár. Ezer­­kilencszáznegyvenhárom májusában partján sétált Kodály Zoltán, aki a későbbiekben így emlékezik vissza Mátyusföldre: „Ha majd egykor a ma­gyar zenetörténet megállapítja, hogy hogyan és hol kezdődött a sajátosan magyar zene alakulása, akkor ott, énrajtam keresztül egy kis pontként, Galánta és Mátyusföld neve és kultú­rája is szerepelni fog.“ A Dudvág élőlény, mely ősidők óta, a hónalja alatt tart bennünket — Kürtössy Sándor, a Vízkeleti (Čierny Brod) Hnb titkára szólt ezekkel a szavakkal, majd hozzáfűzte: — A múlt megpróbáltatásai és a felszabadulás hozta megújulás után kissé elhalványodott a folyó és a fa­lu közötti kapcsolat. Az ezüsthajú mester szavaira viszont emlékszünk, s ez a kultúra terén a múltban, de a jelenben is kötelez bennünket. A felszabadulás után a faluban a Pék házaspár táplálta a kultúra gyö­kereit. Erről az időszakról Pék La­­josné nyugdíjas tanítónővel beszél­gettünk. — Az Itt élő nép mindig szerette a kultúrát és az irodalmat. A fel­­szabadulás előtt is többen felkeres­tek bennünket, hogy szerény könyv­tárunkból kikölcsönözzék Mikszáth, Petőfi, Arany János, Móricz és Móra könyveit. Ez akkor még sokat jelen­tett, mert akkor a házaknál neip volt más olvasnivaló, csak a kincses ka­lendárium meg a filléres regények, jó esetben pedig Petőfi. A felszabadulás után Kürtössy Sán­dor, Pék Lajos és dr. Mikulik Gyula vette kezébe a kultúra irányítását. Évente kőt-három műkedvelő előadást is tartottak. Előadták többek között a Csikós, az Ármány és szerelem, a Zsuzsi, a Fösvény, az Ember a híd alatt, és az Édesanya című színmű­veket. Nyugdíjas vagyok, kevesebbet for­dulok meg a faluban, nem ismerem a hnb kulturális kimutatásait sem, de annyit elmondhatok, hogy falunkban a kulturális élet ma is pezsgő. — Ami a könyv megszerettetését illeti, a leghelyesebb az lenne, ha az olvasásra való kitartó, rendszeres nevelést fokoznánk. Ebben a fárad­ságos munkában élenjáró szerepet tölthetnének be az is­kolák irodalomsza­kos tanítói és tanárai, akik felnövekvő nem­zedékünkkel szerette­tik meg az olvasást — a könyvet. De ezt a munkát nemcsak ők végezhetik. A könyv mellé aján­ló ember is kell, mert mindenki a saját problémáira keresi a választ, s ahhoz, hogy ne csalódjon, ismerni kell őt, meg az irodalmat is. Ha pél­dául a tv-ben egy sikeres sorozatot adnak, utána egymás kezéből kapkod­Szelíden ring a vízszegély Bodri Nóra ják ki a bemutatott könyvet, mert a tévéből tanácsot kaptak. Ez bizonyít­ja azt is, hogy a leíró szó varázsát a tv nem pótolja. A nyugdíjas tanítónő szavai ebben a faluban termőtalajra találtak. A Pék Éva, Bodri Magdolna és Bodri Nóra összetételű csapat győzedelmes­kedett a CSEMADOK Központi Bizott­sága által „Harmadvirágzás“ néven megrendezett országos irodalmi ve­télkedőn Kassán (Košice). Ügy gondoljuk, hogy a döntőben való sikeres szereplés kapcsán érde­mes, sőt tanulságos is meghallgatni Kürtössy Sándor és a győztes „hár­masfogat“ véleményét. ■ Kürtössy Sándor: — A győztes csapat tagjai a jó hír­névnek örvendő vlzkeleti irodalmi színpad tagjai közül kerültek ki. Az irodalmi vetélkedők légkörét az Adv- Mőra-Mőricz centenáriumon szokta meg a csapat, amikor sikeresen sze­repeit a járási döntőben. A „Harmad­virágzás“ megnevezésű irodalmi vetél­kedő előtt időzavarral küszködtünk: Az egész verseny — járási elődöntő, országos elődöntő, országos döntő — lefolyását két hónap alatt abszolvál­ta a csapat. A kassai döntőre sport­nyelven szólva „fehérlóként“ kerül­tünk, az esélytelenek nyugalmával indultunk és győztünk. Olyan csapa­tokat előztünk meg mint Párkány­­nána (Štúrovo-Nána) és Rozsnyó (Rož­ňava). Győzelmünk nemcsak a zsűrit, hanem a hazai magyar sajtót is meg­lepte. Elmaradtak a hosszabb elemző cikkek, győzelmünket mindössze pár­soros hírben közölték lapjaink. ■ Bodri Nóra (diák) — Bodri Magdolna (hivatalnoknő): — A döntő előtt megosztottuk a fel­adatokat. Mi prózából, a hazai magya^könyv­­kiadás ismerettan- Bodri Magdolnaanyagából, és Fábry Zoltán irodalmi tevé­kenységéből készültünk fel, Pék Éva pedig az eltelt harminc év lírájára összpontosított. — Milyen tapasztalataik vannak.^ a nagyszerű siker után? ' — Elsősorban az, hogy hosszú út, míg az ember a betűk megismerésé­től eljut odáig, hogy valóban olva­sónak tekinthető. A betűk ismerete még nem olvasás. — Akkor mi az olvasás? — Az, hogy ha olvasunk, meg­emésztjük, eltűnődünk a cselekmé­nyen, hogy hogyan szőtte a „sztorit“ az író, aztán a könyv főhőseinek lei­­lemén gondolkodunk. És azt is meg kell tanulnia minden olvasónak, hogy az igazán jó könyvek sokrétűek. Mi mindig találunk bennük, újraolvasás­­ra valami szépséget, olyat, amit ed-Pék Éva dig nem tapasztaltunk. Ez az igazi irodalmi remekművek titka. — Számukra mi a legszívderítőbb? — Nekünk leginkább az tetszik, hogy a sokszor emlegetett város és falu közötti különbség végérvényesen eltűnik. A szellemi nyitottságban, ér­deklődésben, befogadóképességben ma már nincs különbség! Sőt... né­ha van különbség, de már a „vidék javára“. Az a véleményünk, hogy mi falusiak még nem élünk annyira a magnó és a televízió bűvöletében, és többet olvasunk. ■ Pék Éva, a Tallósi (Tomášov) Altalúnus Iskola magyarszakos pe­dagógusa: — Kezdjük talán a verselő gyer­mekekkel! Mit tanácsol nekik? — Tapasztaltam, hogy fiatal, tizen­éves diákok, azonnal az emberiség­hez írnak kiálltványt. Persze, sok frázis, elkoptatott dagályos közhely kerül ezekbe a ver­sekbe. Inkább a saját élményeikről, szülé­ikről, testvéreikről, jól sikerült kirándu­lásaikról, barátaikról próbáljanak verset ír­ni. — A falun szerzett tapasztalatait hogy foglalná össze? — Sajnos a falusi művelődési ott­honok, iskolák műsorában nem ritka az olyan eset, amikor a verset eleve töltelék-elemnek szánják. Elmondat­nak egy-két verset, mert ki kell töl­teni az időt, amíg átöltöznek a tán­cosok vagy a színjátszók. Elszavaltat­­nak egy-két verset mert valamelyik költőnek éppen évfordulója van. Sajnos az Ilyen megoldások ront­ják a közönség ízlését, bizalmatlanná teszik a vers iránt is, de a versmon­dás Iránt mindenképpen, ügy vélem, hogy a nyelvszakos tanároknak len­ne a feladatuk, hivatásűk, hogy rá­vezessék a tanulókat, sőt a felnőtte­ket is arra, hogy a vers közdsségi műfaj. Gondos válogatással, szép vers­mondással, színvonalas műsorokkal lehet és kell kirukkolni még az isko­lai ünnepségekre is. — A könyv mindig ünnepeket ígér. Lapjaiból népszprü hősök lépnek elénk, izgalmas kalandok várnak re­ánk. Egzotikus tájakon barangolha­tunk, híres titkok tudói lehetünk. Ré­gi történetekkel és mai versekkel is­mertetnek meg, — mondta a három kislány Pék Éváék egyik szobájában, melynek ablaka a Dudvágra néz. Hát­térben a Kárpátok hőlepte csúcsai fehérlenek, szemünk előtt azonban nem sziklák, hanem kerekre csiszolt bazaltkavicsok — mind történelmi kútfők — őrzik Kodály szavait a sze­líden ringó vízszegélyben. CSIBA LÁSZLÓ <♦ ♦> ❖ •> <♦ ❖ »> ❖ ♦> *> ❖ ♦> ♦!» ♦> ♦> *!» <♦ ♦> ♦> ♦> v •!* •;* •> »I» *!• <* ♦> ♦> ♦> <♦ *;* <♦ ♦> v «i* -** *; Oktató-nevelő műsorok ❖ ❖ ❖ * ,*v ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ v ❖ ❖ seregszemléje ❖ ❖ * ❖ A komáromi (Komárno) Járási Művelődési Központ és a Gútai (Kolárovo) Városi Műve­lődési Központ a közelmúltban rendezte meg az oktató-nevelő műsorok II. járási seregszem­léjét, amelyen a perbetei (Pribeta), az alsó­­péteri (Dolný Peter), a marcelházi (Marceiő­­vá), a gútai, a keszegfalusi (Kameničná) mű­velődési ház és a Komáromi Szakszervezetek Háza mutatták be műsorszámaikat. Elsőként a perbetel művelődési ház mutat­kozott be, a Perbetei Efsz harminc éve című összeállításával, melyet Siposs János állított össze, és rendezett. Az Időszerű műsor a nagy­üzemi mezőgazdasági termelés fejlődését és erédményeit mutatta be, élőújság formájában. Az összeállításban Zdenka Anetová dr. Nagy Ferenccel, a szövetkezet elnökével beszélge­tett. A tartalmas program, amely technikailag is kitűnő volt, méltán nyerte el a közönség tetszését. Az alsőpéteri művelődési ház Adám és Éva,' című műsorának forgatókönyvét Júlia Paluší­­ková és Katarína Hrklová írta, egy Trenčín Járásbeli hasonló című rendezvény anyaga alapján. Az összeállítás egyértelmű célja a vi­lágnézeti nevelés volt. A választott forma meg­felelt, a műsor szerkezete azonban aránytalan volt. A bevezető csaknem olyan hosszúra nyúlt, mint a fő rész, a beszélgetés. A marcelházi művelődési ház színjátszó cso­portja nagy sikerrel mutatta be Gaál László „Építkezés“ elmü kisszlnpadi játékát a szerző kitűnő rendezésében, A Komáromi Szakszer­vezetek Háza „Kulturális-nevelő tevékenysé­günk“ című összeállításával ismertette azokat a lehetőségeket, amelyek az öntevékeny mű­vészeti mozgalom keretében az érdeklődők rendelkezésére állnak. A műsor szövegkönyvét a szakszervezetek háza dolgozóinak kollektí­vája állította össze. A rendezés Holubek Lász­ló, a disporáma pedig Szűcs Jenő kiváló mun­káját dicsérte. Ez az előadás művészi és lek­tori kivitelezés szempontjából is a legjobb volt. Nagy Gyula a keszegfalusi művelődési ház igazgatója a Nemzeti Front választási program­jának teljesítéséről állított össze nagyon idő­szerű és tartalmas műsort. Utolsóként a vendéglátó Gútai Városi Mű­velődési Központ hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére 'összeállított program­ját mutatta be, „Sírjnkat nem növi be bogáncs“ címmel, Bandri János szakelőadó rendezésében. Előadásukat sajnos balszerencse kisérte: két szereplőjüket megbetegedésük miatt „beugrók­kal“ kellett helyettesíteni. Nem használták ki azokat a technikai eszközöket sem, amelyek­kel rendelkeznek. Kívánatos lett volna, ha a színpadon elhangzott élőszót diapozitív vetí­tése kíséri. A tartalmi szempontból jó és ak­tuális műsort a főpróbán sokkal jobb előadás­ban láttuk. Summa summárum: az oktató-nevelő műso­rok összeállításakor tovább kell keresni az új, vonzó, adekvát formákat, és nem kell félni ezek összevonásától és a hagyományos formák újszerű alkalmazásától sem, ha azt a téma szerkezeti egysége lehetővé teszi. Bátrabban kell alkalmazni a korszerű technikai eszközö­ket is, ha azok a mondanivaló lényegét hang­súlyozzák. -bar­❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ♦> ❖ ❖ ❖ V ❖ ❖ * ❖ ❖ ❖ •!* * Kf-***»*♦ »2* *2* *2* *2* *1* í* ♦> *2» •> *2* ♦> <* <♦ v »2* *1* »2* »2« »2» *2* »2* *2* v »2» *2« v *2* »2» v »2* »2* v *2» í* v V- «V*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents