Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 5. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. január 31. VERSENYZŐ gépjavítók Köztudott, hogy az időjárás az el­múlt évben nem fogadta kegyeibe a mezőgazdaságban dolgozókat. Mintha csak megfordultak volna az évszakok, nyáron ősz volt, ősszel tél, s ez a változékonyság kihatott a gépekre is. A kassai (Košice) járásban a gépja­vítók úgy tartják, hogy tavaly két­­három évet öregedtek a gépek. Nagy­mértékű volt elhasználódásuk, igény­­bevételük, s ez nem a vezetők, vagy a szerelők hibájából adódott. Az 1980-as esztendő egyben figyelmez­tetett arra, hogy még gondosabban, még szakszerűbben kell az erő-, mun­ka-, betakarító gépeket és a szállító­járműveket kijavítani, felkészíteni a várható igénybevételre. A gépek műszaki állapota a kas­sai járásban üzemenként változó. Egy azonban tény, hogy a mezőgazdasági gépek egyharmada már elhasználó­dott, elavult. Bár az utóbbi eszten­dőkben a mezőgazdasági üzemek na­gyon sok új traktort, kombájnt vásá­roltak és nagy erőfeszítéseket tettek felújításukra, mégis borúlátóan néz­nek a tavaszi munkák elé. A gépjavítás feltételei általában job­bak, mint a múltban voltak, mert a gazdaságvezetők rájöttek arra, hogy csak korszerűen felszerelt, tágas gép­műhelyekben javíthatják ki tökélete­sen és megbízhatóan eszközeiket. Ezért egyre több helyen bővítették a már meglévő műhelyeket, vagy úja­kat építettek. Ez egyben azt is je­lenti, hogy a kassai járás mezőgazda­­sági üzemeiben a téli gépjavítást nem bízták a véletlenre. Hiszen az egyre nagyobb teljesítményű gépek méreteikben is növekednek. Ahol a műhelyekbe nem férnek be, ott ma­rad a szabad ég alatti javítás. Fagy­ban, hóban, esőben pedig ezt nem lehet végezni, szükség van a nagy befogadóképességű, s a jól felszerelt, műszerekkel ellátott műhelyekre. A Sady pri Koäice-i szövetkezet gépmű­helyeiben például szakosodtak az egyes gépek javítására. A javítóbri­gád vezetőjével, Alfonz Tkáč gépész­mérnökkel a tágas csarnok egyik sar­kában az esztergapad mellett beszél­getünk. — A téli nagyjavítás 46 százalé­kával már végeztünk, így a márciuS elejei határidőt jóval előbbre hoztuk. Ez ugyan nem szerepelt a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére tett vállalá­sunkban, de jó minél hamarább be­fejezni a javításokat, a tavaszi mun­kák megkezdése előtt több időnk marad kijavítani az esetleges kisebb hibákat. — Már évek óta visszatérő kérdés, a nagyüzemekben honnan és hogyan szerzik be az alkatrészeket. Önöknél mi a helyzet az alkatrészekkel kap­csolatban? — A főbb alkatrészeket Idejében sikerült az Agrotechnikán keresztül beszereznünk, de mi ma már házilag egyre bonyolultabb alkatrészek gyár­tását is meg tudjuk oldani. A Sady pri Košice-i szövetkezetben Is élénk visszhangot váltott ki a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére indított szocialista munkaverseny. A gépjavító szocialista brigád Alfonz Tkáč vezetésével a járásban elsőként csatlakozott a mozgalomhoz. — A kívülállók közül sokan azt hi­szik, egy gépjavító brigád nem so­kat tud kezdeni a felhívással — kap­csolódik a beszélgetésbe Katona Jó­zsef gépjavító. — Nekünk csak az a dolgunk, hogy a rossz gépeket megjavítsuk. Csak éppen nem mindegy, hogyan. Egyik célkitűzésünk az egy hektár teljesít­ményre jutó alkatrészfelhasználás ér­tékének öt százalékos csökkentése. Eszközökkel jól fel vagyunk szerelve, esztergák, marógépek és egyéb gé­pek állnak rendelkezésünkre, me­lyeken bonyolultabb alkatrészeket is elkészítünk. El lehet kerülni az anyagpazarlást. Persze összehangol­­tabban kell dolgoznunk a traktoro­sokkal. Most, a téli nagyjavításba őket is bevontuk. Lehet, hogy meg­­orrolnak ránk, de az eddigieknél szi­gorúbban ellenőrizzük majd a gépek karbantartását, üzemanyagfogyasztá­sát; ez is kiűzött céljaink között szerepel. Közben a brigád tagjai közül töb­ben bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Sok közöttük a fiatal. Van, aki hosz­­szabb, van aki rövid vándorútröl tért meg. Szobcsák Ferenc fiatal gépja­vító ingázó volt. *—■ Három hónapot dolgoztam Kas­sán — közli a hosszú hajú fiatal­ember —, de elég volt. Két és fél ezret kerestem, el is ment. Nem tu­dom, ki miért szeret utazgatni, de ha már helyben van munka, és meg is íizetik, nem éri meg itthonról el­menni. A tágas csarnokban szétszerelt traktorok, teherautók sorakoznak. Palascsák Imre egy traktor alól bú­jik ki. — A téli gépjavítást szakosítottuk. Külön javító csoportot alakítottunk önjáró gépekre, traktorokra, teher­kocsikra és a vontatott eszközökre. Így megszűnt a kapkodás, mert min­denki tudja, hogy mi a feladata, ki miért felelős. Noszfil Ferencnek is van monda' nivalója: —• Az az Igazság, hogy vállalt fel' adataink közül sokat a felhíváshoz való csatlakozás nélkül is teljesítet­tünk volna. Mert az energiatakaré­kosságot már korábban elkezdtük. Az áram alatt lévő munkagépeket kikapcsoljuk, ha nincs szükség rá­juk, az erőgépeket állandóan ellen­őrizzük, így elkerüljük az olajcsepe­­gést. Ezek nem nagy dolgok, de sok kicsi sokra megy. Vegy például már korábban tapasztaltuk, hogy sok a raktárban elfekvő, nálunk már nem használható alkatrész. Viszont a kör­nyező gazdaságokban még található sok olyan gép, ahol ezeket hasznosí­tani tudják. Jegyzékbe vettük, mire nincs szükségünk, s ezeket eladjuk. Tíz százalékkal akarjuk csökkenteni az elfekvő készleteket. A vállalásaink között szerepel az is, hogy társadal­mi munkában 20 tonna vashuladékoi gyűjtünk és azt értékesítjük. Én azt hiszem, hogy a közel százezer koro­na értékű szocialista kötelezettség­vállalásunkat teljesíteni fogjuk. — Mit csinálnak szabad idejűkben? i— kérdem a fiatal gépjavítókat. ■— Szabad Időnk kevés van —­­mondja a többiek nevében is Ka­tona József. — A szövetkezeti mun­kaiskola keretében részt veszünk a téli oktatásban. A gépállomás segít­ségével kombájnvezetői, heggesztői, traktorvezetői és más speciális tan­folyamokat szerveztünk. Átvesszük a munkabiztonsági és tűzvédelmi elő­írásokat, a traktorosok felfrissítik a közúti forgalommal kapcsolatos is­mereteiket. •— Nagyon jő közösség kovácsolő­­dott itt össze — veszt át a szót Al­fonz TkáC gépészmérnök, a gépjaví­tók szocialista brigádjának vezetője. — Éppen most kaptuk meg a SZFSZ járási bizottságától a szocialista mun­kaverseny tavalyi értékelését. Javító­brigádunk járási méretben harmadik helyen végzett. Ami igaz, igaz, bosz­­szankodtunk egy kicsit, hogy nem sikerült az első hely. Az idén talán sikerüli Nehéz körülmények között üzemel­tek az elmúlt év nyarán és őszén a mezőgazdasági gépek. Ilyen igény­­bevételre talán nem is gondoltak a tervezők sem, a helytállás pedig mindenképpen dicséretes volt: ember, s gép egyarárrt jelesre vizsgázott. Nem tudni, milyen tavaszunk, nya­runk lesz, milyen körülmények kö­zött kell majd betakarítani ősszel a terményt. A mostani felkészülés — akármilyen is legyen az időjárás —■ meghatározója lesz az idei munká­nak. Villog a fény, serceg a vason a láng, orrfacsaró a füst szaga. A sa­­dyi szövetkezetben a téli gépjavítást, felújítást végzik. Keményen készül­nek a tavaszra. ILLÉS BERTALAN {♦ «5* «J* *5» «5* «J* «}► »J» *i* »X* *j* *i* «J* «J« *j* *j* »J* »J« <X» «J» *j* «J» «J* «J» »J* ♦♦♦ «$• *j* «*• »*« »*< ♦; Az oktatás nevelő hatása A jó és az egyre jobb eredmények eléréséhez ma már nem elegendő kimondottan a fizikai tevékenység. Az egyes munkafolyamatok végzéséhez, az új módsze­rek alkalmazásához szakmai képesítés, hozzáértés szük­ségeltetik. A szövetkezetek vezetői igyekeznek felka­rolni azokat a szakmunkásokat, akik az iskola padjai­ból kikerülve tudnak korszerűen termelni. Hiszen a me­zőgazdasági termelés fő fejlesztési irányzata az ipar­­szerű termelés kialakítása felé halad. Megvalósítása csakis a tudományos-műszaki vívmányok széleskörű be­vezetésével lehetséges. Ehhez jól képzett szakemberek­re van szükség. Hasonló esettel állunk szemben a nö­vényvédelem, a tápanyagfelhasználás, az állattenyésztés új módszereinek alkalmazása során. Ezért fontos sze­repet tölt be a dolgozók szakoktatása. A fentiek tudatában az SZFSZ járási bizottságai min­den évben megszervezik a szövetkezeti dolgozók okta­tását. A szövetkezetek vezetői igyekeznek ennek a kö­vetelménynek eleget tenni. A jó közösségi szellem ki­alakítása érdekében szükségszerű, hogy az illetékesek hatékony eszközökkel gondoskodjanak a földművelők politikai-szakmai neveléséről, ismereteik gyarapításáról. Ennek leghatásosabb módszere a tévé, valamint a szö­vetkezeti dolgozók munkaiskolája. Arra voltunk kíván­csiak, amikor ellátogattunk a többszáz embert foglal­koztató nagymegyeri (Calovo) termelőszövetkezetbe, ho­gyan szervezték meg a dolgozók iskoláztatását. Kérdé­sünkre Zsoldos József, szövetkezeti elnök válaszolt: — A szövetkezeti munkaiskola első tananyagát még októberben átvettük. Aztán kihagytunk egy időszakot, mert dolgozóink el voltak foglalva az őszi munkák végzésével. A második tananyagot januárban ismer­tettük a tagsággal. A többi „leckét“ a következő idő­szakban vesszük; igyekszünk behozni a lemaradást. Azt nem mondhatja senki, hogy a szakoktatást elhanyagol­tuk, mert például a sok munka és gond közepette is egyhetes tanfolyamon vettek részt traktorosaink. A nö­vényvédelmi csoport tagjai, az állattenyésztési dolgo­zók, valamint a kertészasszonyok részére külön előadá­sokat tartottuk a legidőszerűbb kérdésekkel foglalkoz­tunk. A téli oktatást úgy szervezzük, hogy minél töb­ben vegyenek részt az előadásokon. Örömmel mond­hatom, hogy tagságunk döntő többsége részt vesz az előadásokon. — Az oktatá* mennyire segíti dolgozóik szakmai to­vábbképzését és nevelését? — A szakoktatás hasznosnak bizonyul. Kedvező ha­tással van a dolgozók kezdeményezőképességére, az egyéni tehetség és akarat kibontakozására. A tévé­adások olyan fontos területet érintenek, illetve mutat­nak be, ahol az új, a korszerű megoldások sikeresen szorítják ki a régit. Ez olyan tény, ami a dolgozókat gondolkodásra serkenti. Persze a tévéadások hatékony­ságát fokozza az, hogy előadóink a Szabad Földműves­ben megjelent témákat áttanulmányozzák, jegyzeteket készítenek, s az egyes témákból egyórás előadást tar­tanak. Ezek után konzultálunk, vitatkozunk, beszélge­tünk. Egy-egy összejövetelen élénk vita bontakozik ki, felvetődnek helyi és egyéni jellegű problémák Is, ami­re a jelenlevők választ várnak és kapnak. Egyébként a téli iskoláztatás sikeres lebonyolításáért a lektorcsoport felel. Minden csoport vezetőjének meg­van a saját feladata. Például az első tananyag előadá­sával Abrahám Tibort, a harmadik és negyedik téma előadásával Morva Józsefet biztnk meg. Az az igazság, hogy a legtöbb témát magam dolgozom fel, s ha már bajlódom vele, elő Is adom. Véleményem szerint az oktatást, a szakmai tovább­képzést általában azok tartják feleslegesnek, akikre na­gyon is ráférne a tanulás. Pedig nagyot tévednek azok, akik azt tartják: „minek menjek az előadásra, nekem abből semmi hasznom nincs“. Hiszen köztudott, hogy a szakismeretek gyarapodása szakszerűen végzett mun­kához és az eredmények növekedéséhez s végeredmény­ben a szövetkezet és a tagság gazdagodásához vezet. Úgy vélem, hogy a szakoktatáson a traktoros, a tehe­nész, a növénytermesztő, a gyalogmunkás, vagyis min­den résztvevő új ismeretekkel gazdagodik. Szükséges és hasznos azért is, mert a tagság tájékozódik a mező­gazdasági termelés időszerű problémáiról. Tudomást szerez arról, hogy a termelést fokozni, tehát Jobban és olcsóbban termelni csak úgy tudunk, amennyiben az eddigieknél igényesebben dolgozunk. A dolgozók téli iskoláztatása azért is célszerű, mert ezeken az össze­jöveteleken olyan kérdések is elhangzanak, amelyeket azután a közéletben hasznosítani tudunk. NAGV TEREZ V ♦ V ♦ V v *♦* *♦' *♦' *** *♦* *** •J* ♦> »J* *1« ♦!* »1« *!• «£♦ **» *í* A A Ab A A A*. Szociális gondoskodás Előadást hallgatnak a klub tagjai (A szerző felvételé) A Párkányi (Štúrovo) Nyugdíjasok Otthonát nemcsak a városban, ha­nem a környéken is ismerik. Ugyanis a környező falvakból hozzák ide a magukra maradt idős embereket, ahol gondoskodnak róluk és szeretik őket. A napi foglalkozás alkalmával mindenki megtalálhatja kedvtelését. Könyvtár, tévé, társasjáték áll az idős polgárok rendelkezésére. A szó­rakozáson kívül, társadalmi tevékenységük is figyelemre méltó. Szocialista kütelezettségvállalásukat túlteljesített ék. a vállalt négyszáz társadalmi óra helyett négyszázötvenhetet dolgoztak le, mégpedig a környék rendbeho­zásánál, de az őszi mezőgazdasági munkák (szüret) mielőbbi elvégzésé­hez is nagyban hozzájárultak. Hulladékanyag-gyűjtésben sem maradtak le: ötszáz kilogramm papírt gyűjtöttek össze. A városi nemzeti bizottság nagyra értékelte az idős polgárok munká­ját, 39 ezer S00 korona értékben juttatott bevásárlási utalványt az arra rászorulóknak. A város idős polgárai megbecsült személyek, munkájukra, segítségük­re mindig szükség van. Az idős emberek élnek ie a lehetőséggel, tenni­­akarásban pedig nincs hiány. A közeljövőben a nyugdíjas klub udvarát szándékoznak rendbehozni, azaz kerthelyiséggé varázsolni, ahol — sza­bad idejükben — nyugodtan, kényelmesen, szép környezetben, szórakoz­hatnak, pihenhetnek. Hajtman Kornélia TOLLHEGYRŐL KELLEMETLEN DOLOG M. L., ez a fiatal szerelő két­ségtelenül nagyvpnású ember, Sőt, ha jellemének ezt a tulaj­­donságát alaposabban szemügy­­re vesszük, nyugodtan leszö­gezhetjük: pályát tévesztett. Az igazi tehetséget azonban nem lehet sokáig elnyomni, előbb­­utóbb megtalálja a számára legelőnyösebb pályát, melyről a magasba szárnyalhat. A kapu, melyen át M. L, fent említett nagyvonalúsága a szabadba ívelhetett, akkor nyílt meg, amikor a műhelyben te­levíziós készülékeket is kezd­tek javítani. Erre a készülékre sok egyéb jó tulajdonsága mel­lett az a legjellemzőbb, hogy műszaki jelépítését csak a be­avatottak ismerik. A tudomány­nak eme nagyszerű vívmánya, az állandó üzemeltetésen túl, gyakran van kitéve a futball­­szurkolók elemi erejű dühének. Így nem csoda, hogy a mű­helyből sohasem hiányzik egy­két „beteg* készülék. De térjünk a tárgyraI Szilveszter éjszakája előtt, pontosabban: karácsony és új­év között Szilveszter készüléke felmondja a szolgálatot. Kelle­metlen dolog! Szilveszter — családjával együtt — a leghű­ségesebb televíziónézők táborá­ba tartozik, a szilveszteri vi­dám műsorra meg különösen felkészültek. De a képernyőn csupán kozmikus viharok és csillogó nyári zivatarok jelent­keztek. Szilveszter mérgesen becsomagolta a készüléket és meg sem állt az ismert javító­műhelyig, M. h., a műhely szerelője, ez a nagyvonalú ember, méltó­ságteljesen közeledett a ké­szülékhez. s— Ml a baja? — tette fel a teljesen fölösleges kérdést Szilveszter. — Hát kérem, — mondotta a szerető, — elég súlyos eset. Legjobb esetben is ki kell cse­rélnünk a képernyőt. — Legyen! — vágta rá egy­ből Szilvesszter. — Ámde... — s a mester ttt hangjával együtt a mutató­­и/iát is fölemelte, — ,.ä egy új képernyő kilencszáz korona. — Rendben van, — bólintott Szilveszter felesége. — Mit csi­nálhatunk? No, és mikor lesz kész? — Három hét múlva jöhetnek érte,. i — Hogyan? ,,, A mester legnagyobb megle­petésére Szilveszter, sápadtan s ideges mozdulatokkal újra be­csomagolta a készüléket, majd apró érthetetlen szitkokat szór­va, elrohant, —1 Csak szaladj, szerencséi­én, — dörmögte bosszúsan a mester, jössz még te a bolt­ba ...! A mester azonban ez alka­lommal tévedett. Szilveszter még aznap este barátja ajta­ján kopogtatott. Szerencséje volt, mert otthon találta. A fia­tal tehetséges szakember kész­ségesen mindjárt megvizsgálta a készüléket, s csekély fél óra alatt megjavította. — A képernyőnek nem volt semmi baja, — mondotta bú­­csúzáskor. Ez az odavetett mondái a ké­sőbbiek folyamán súlyos jelen­tőséget kapott. Szilveszter, mi­után végignézte a műsorszámo­kat, megkérte a közbiztonság szerveit, nézzenek a körmére a mesternek. M. L.-t nemsokára letartóztat­ták. Kiderült ugyanis, hogy az év folyamán többezer koroná­val károsította meg „klienseit“.-nt- • i

Next

/
Thumbnails
Contents