Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-24 / 4. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES, 198í. Jannlr 21« ____j_____________________________________________________ ______________________' ________________________________________ у MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф 1 * ' ■ — — - " ' ................. ......................"......................:------------■■ тшш,г ■ . ..........................T? ň méhek áttelelése Amióta az ember a méheket a saját szolgálatába állította [nemcsak kifosztja), a jó telelés feltételeinek biztosításáról is gondoskodnia kell. A kedvező feltételek megteremtésével nagymértékben befolyásolja a következő év sikerét. A jó telelésnek szabályai vannak, amelyeket helyesnek tartunk, és kisebb nagyobb eltérésekkel meg is valósítunk. A helyes telelés után már csak arról kell gondoskodnunk, hogy a háziállatok, esetleg más zavaró körülmények ne befolyásplják a családok nyugalmát. A szabályok betartása biztosítéka a sikeres telelésnek és a tavaszi jó erőnlétnek. Ezt sokéves tapasztalataink is bizonyítják. Ezért nem óhajtunk változtatni a szabályokon. Még aikkor sem, ha egyesek más, jó módszerek előnyeit* bizonyítják. Ezek után felmerül a kérdés, hogy a méhek teleltetése során a mi ténykedésünk a legtökéletesebb vagy lehet annál jobb'i^* Mielőtt elhamarkodott választ adnánk erre, vizsgáljuk meg a méhek szervezetének a felépítését, természetét és életmódját. Nem, nem annak a méhnek az életkörülményeiről van szó, amelynek az ember saját igényeinek megfelelően s a méztermelést szem élőt tartva lakhelyet készített. Vizsgáljuk meg talán azt a méhet, amely mintegy 40 millió éve az ember segítsége nélkül a Földön él. Nyilvánvaló, hogy a hosszú idő alatt a méh jelentős fejlődésen ment keresztül. Létének fenntartása kizárólag a változó időjáráshoz való alkalmazkodásának köszönhető. Az említett időszak alatt az élőlények egész sora kipusztult, mert képtelen volt alkalmazkodni a változó körülményekhez. A méh pedig túlélte ezeket, mert tökéletesen alkalmazkodott a 40 Celsius-fok hőmérséklethez, s ugyanúgy a hónapokig tartó 40 Celsius-fok hideghez. Ugyanakkor a méh talán kevésbé viseli el a fagypont alatti hőmérsékletet, mint a nálunk található legtöbb élőlény. Gondolok itt az egyedülálló vagy az apró csomókba húzódó méhekre. A méhcsalád a telelőfürt kialakításával önmaga számára tökéletesen biztosítja a szükséges hőmérsékletet. Nem csupán kitermeli a meleget, hanem, s ami a legfontosabb, csodálatosan tud vele gazdálkodni. A telelőfürt szélét képező méhek szorosan egymás mellett helyezkednek el, s megakadályozzák a kitermelt meleg elillanását. A fürtön kívüli hőmérséklet csökkenésekor jobban összehúzódnak, s a fürtöt takaró méhek tömörebbé alakulnak. Szükség esetén további méhelk csatlakoznak a szélen levőkhöz. Itt kell megemlíteni, hogy a telelőfürtön kívüli hőmérséklet csökkenésekor a mézfogyasztás nem jelentős. Ennek az a magyarázata, hogy nagyobb hidegben további méhek távoznak a telelőfürt magvából a szélére. Ezek hőmérséklete 8—9 Celsius-fokra csökken, s ebben az állapotban a mézszükséglet egyharmadára csökken. A fürt magvában elhelyezkedők többlet fogyasztása a fürt szélére távozott méhek csökkentett fogyasztásával kiegyenlítődik. Így a hőmérséklet csökkenése miatti többlet mézfogyasztás elenyésző. Mindenesetre a huzamos ideig tartó hidegben a sikeres áttelelésnek az a titka, a méhcsalád külső segítség nélkül saját testhőmérsékletének a felhasználásával alakítja ki a megfelelő környezetet. A nyugodt teleltetés tehát a telelőfürtön kívüli tényezők, vagyis a kellő mennyiségű tiszta levegő, továbbá az elhasznált vízpárával és széndioxiddal telített levegő együttes függvénye. A méhek őslakhelyén valószínűleg a kedvező körülmények biztosítottak voltaik. A fa odvábán ugyan ki szűkítette volna a lakást, ki tömte volna ki az üresen maradt részeket, ki szűkítette volna le kijáró nyílást. Senki. A méh természete tehát évmilliókon át alkalmazkodott a körülményekhez. Szervezete még a hőcsökkenést Is jól kihasználja a sikeres átteleléshez. ISI! jinijll llliiilííill ».„„■„i Iliiül! Iliül liüilililíiliii Eltávozott egy öreg méhész Szádelő (Zádiel) községben százkétéves korában meghalt Szabó János bácsi, a falu utolsó kasos méhésze. Méhei egy évvel korábban pusztulnak el, amikor a kaptáros méhészek, köztük az unokája is, szép eredményeket értek el a méztermelésben. János bácsi kitartott a régi méhészkedés mellett, másokat azonban az újra, a kaptáros méhészkedésre ösztönözte. — Hosszú életemet a méhészetnek köszönhetem — mondotta száz éves korában, amikor jubileumát az egyesült három falu: Szádudvarnok (Zádielske Dvorníky), Szádelő és Méhészke (Včelince) együtt ünnepelte. János bácsi nagyon kedvelte a méheket. Minden szabad idejét nekik szentelte. A felszabadulás után 6 lett a falu első szocialista bírája. Emlékét megőrizzük. Csurilla Попа Az éveik során a méh szervezetében kifejlődőt a Corpora cardiaka és Corpora allata. A két mirigy vérbejutő váladéka szabályozza a szervezet részére fölöslegessé vált víznek a testből való eltávolodását. Ha tehát a méh testének a hőmérséklete 20 Celsius-fok alá csökken, akkor a Corpora allata mirigy működésbe lép, váladéka megindítja a vastagbélben felhalmozódott ürülék víztartalmának részbeni elvezetését. Ez a művelet a vér és a légzőszervek közvetítésével kilehelt pára formájában folyik le. Amint a test hőmérséklete 20 Celsius-fok fölé emelkedett, a Corpora cardiaka mirigy működése az előbb említett folyamatot leállítja, s ennek következtében a vastagbél tartalma meghígül és szaporodik. Hosszú télen ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a méhek a kaptárban ürítkeznek. Így keletkezik a vérhas, a noséma stb. Az elmondottakból látható, hogy a* mikor a család nem nevel Hasítást, (november, december, január) a túlzottan meleg fészek többet árt neki, mint használ. Ezért érthetetlen részemre, hogy a külföldi szakirodalom rendszeresen foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, ugyanakkor a hazai szinte tudomást sem vesz róla. Kivételt képez a Včelár havi falyóirat 1979. évi második számában Jozef Rekoš mérnök „Zazimuvávame včelstvá správne?“ című írása. Ebből is kitűnik, hogy milyen életbevágóan fojjtos a méh számára /a hőmérséklet. Nemcsak a meleg, hanem a hideg is. Röviden összefoglalva a családon kívül levő méh teste átveszi környezetének a hőmérsékletét, ugyanakkor testének melegét bizonyos határokon belül fokozni is képes. Hűvös időben például a kirepülő méh magával viszi a kaptár melegét és némi fűtőanyagot. Teste a repüléskor fokozatosan kihűl. Ha 12—13 Celsius-fokra csökkent, akkor repülőizmai megmerevednek, leszáll és képtelen továbbjutni. Ogy tűnik, hogy pihen, ám valójában a magával vitt méz emésztésével testének hőfokát fokozza. Ez a hazajutáshoz szükséges. A méh azonban 6—7 Celsius-fok hőmérsékleten teljesen megdermed. Ebből az állapotból a hőemelkedés következtében egy-két napon belül károsodás nélkül magához térhet.' Azon túl természetesen elpusztul. Fagypont alatt a méh egy-két órán belül elpusztul. A méhek a kaptár belső hőmérsékletét 34—36 Celsius-fokra fűtik, hőségben pedig szükség szerint csökkentik. Amennyiben a külső hőmérséklet 8—10 Celsius-foknál nem több, akkor a kaptár fűtésével felhagynak. Telelőfürtbe húzódnak, s annak belsejét (magvát) a csökkenő külső hőmérséklettől függően 15—20 Celsius-fokra, s amennyiben Hasítást nevelnek, körülbelül 34 Celsius-fokra fűtik. A takaróméhek hőmérséklete 8—9 Celsius-fok körüli. Felmerül a kérdés: mindent úgy teszünk a teleléskor, ahogy az a méheknek évmilliókon keresztül megfelelt? Féltő gondoskodásunk segíti a telelő méheket, vagy terhűkre van? Ennek megállapítása céljából vizsgáljuk meg a teleltetéssel kapcsolatos ténykedésünket. (Folytatjuk) Veress Ervin Képünk az egyik objektumról közvetlenül készült a munkálatok befejezése alőtt % mtriwiiri pzÉmtaÉ Legutóbbi tudósításunk óta a szalatnyai (Slatiná). méhészeti telepen az építők nagy lendülettel dolgoztak, s ennek köszönhető, hogy január elejétől igénybe vehetjük mind a két építményt. Attól eltekintve, hogy már használhatjuk a létesítményeket, a telepet hivatalosan csak tavasszal vesszők át a kivitelezőtől. Így mindazok, akik vendégként vagy hivatalból részt vesznek az átadásnál, nem csupán a kész objektumokat nézhetik meg, hanem a speciális feladatokra hivatott méhészeti telep megragadó környezetének a szépségeiben is gyönyörködhetnek. A telep munkaközösségének elég ideje marad arra, hogy a soron levő teendőket átgondolja, mert az idei évre méretezett igényes feladatokat csak jő rajtolással, elkötelezett helytállással valósíthatják meg. Bízunk benne, hogy a négy személyből állé munkaközösség mindent megtesz a sikerek elérése érdekében. Elegendő méhanyát nevelnek nemcsak a telep, de a megrendelők részére is. Jó hírnevet szereznek a telepnek, ha tavasztól kezdve elmélyüiten foglalkoznak az anyaneveléssel. Ezt indokolttá teszi a méhészek nagy érdeklődése, akik számítanak a telep segítségére. Szükséges persze az is, hogy a méhálolmánynak bizonyos hányadával a maga idejében segítsönk a repce és a herefélék megporzásában. Szalatnya környékén mindkét méhkedvelő növényfajtából van bőven, tehát a méhek tervszerű kihelyezése nagyon is indokolt, mert így terven felüli bevételre tehetünk szert. Szalatnyai méhészeti telepünket akácerdők övezik. Ez pedig kedvező feltétel arra, hogy az állományt mézgyűjtésre is kihasználjuk, amennyiben ezt a természeti feltételek lehetővé teszik. Ez a fogyasztói piac bőséges ellátása szempontjából is szükséges. Telepünk munkaközösségének «вввяявяввяяявя*яввввввв«вв*пввяя**аяаяаавяшввввявввяввввяявявввааа*вяяяяяявв*ияявяяввввявяаваявявяявяяваяяяяаав« A lapunk múlt évi november 15-1 számában közölt „Keserű tapasztalatok“ című cikk aligha segíti elő hazánk méhészetének a fejlesztését. Az Írás szerzője egy fajtatiszta, mesterségesen termékenyített Troiseck méhanya kapcsán- a méhek életében előforduló összes rossz tulajdonságokat felsorolta, és a tőle nevelt 22 utódot elmarasztalta. A cikk írója a fajtatiszta méhanyát nem közvetlenül Liptovský Hrádokról, hanem más méhész közvetítésével kapta. Ha azonban valóban gyenge minőségű tenyészanyagot kapott volna, akkor sem lett volna szabad elérnie olyan rossz eredményt, mint ahogyan azt leírta. Akadtak volna köztük tűrhető minőségűek, de egy-két kiváló méhanya is. Igaz, hogy az öröklődés az elődök tulajdonságának folytatódása az utódokban. Az anya s a munkás méhek két szülőtől — anyától és herétől — származnak Ezektől öröklik a tulaj: donságokat. A két gén az utódokban együtt érvényesül. Előfordulhat persze, hogy az egyiknek a tulajdonsága erősebb, s ennél fogva elnyomja a másikét. Az erősebb örökítő tulajdonságot uralkodónak, az elnyomottat pedig lappangónak nevezzük. Mivel az utódokban az uralkodó gének nem egyforma arányban jelentkeznek, Így még az egy apától (herétől) származó utódok is különbözőek. Ebből eredően két teljesen egyforma tulajdonságú utódot is nehezen kapunk, de huszonkét egyforma rosszat egyszerűen képtelenség! Ha figydlemfajtatiszta méhanyákat. Az intézetben gondoskodnak a tenyészanyag kiválogatásáról. Kezdetben a jó tulajdonságokkal rendelkező családoktól nevelt fiatal anyát a saját testvéreivel (heréivel) mesterségesen termékenyítik. Az így nyert fajtatiszta anyákban a jó tulajdonságok uralkodnak, s némely példányoknál a nem kívánt tulajdonság jelentéktelen. szükséges, ha az észrevételeinket leírjuk, s így másoknak átadjuk. Ha azonban azokat egyéni elképzelésekkel bővítjük, az csupán a vitázást szolgálja. A nyilvántartott anyanevelők kétnapos értekezletére a mült év októberében Szenckirályfán (Králové pri Send) került sor. Ezen a hasznos tanácskozáson magam is részt vettem. Nem Mlatu sző nőiül be vesszük az anya többszöri párzását, akkor valószínűtlen és elképzelhetetlen az ilyen eset. Mivel a here terméketlen petéből származik, így csak egy szülőtől, tehát az anyától örökölheti tulajdonságait. Ezért tisztán örökítő marad. Nem lehet lappangó tulajdonsága. Az apai származéké örökítő hatás nem nyomja el az anya örökítő hatását. A here tehát minden utódjára ugyanazon tulajdonságokat viszi át. A fajtatiszta méhanyák nevelése a Liptovský Hrádok-i kutatóintézetben meglehetősen költséges, így a darabonkénti vételár 180 korona. Egyelőre csak a nyilvántartott anyanevelőknek juttatnak továbbtenyésztés céljából A fajtatiszta anyától származó utódok nem lehetnek mindannyian egyformán jók, sem egyformán rosszak, még a többszöri párzás következtében sem. Ha a körzetben csak jő tulajdonságú családok heréivel pározhat az anya, semmiképpen nem fordulhat elő az említett cikkben leírt eset. Lapunk múlt évi december 13. számában Csurilla József közismert méhész, a rovat külső munkatársa mér magyarázatot adott a szóban forgó cikkre. Egyetértek vele abban, hogy a kérdés nem hagyható szó nélkül. A „Keserű tapasztalatok“ című írás szerzője enyhén szólva kétségbe vonja a kutatóintézet sokéves sikeres és nagyon hasznos munkáját. Helyes és Az utóbbi években elért anyaméhnevelési eredményeket és a fajtatiszta méhanyák mesterséges termékenyítésének tapasztalatait Dedinský mérnök vázolta fel. A Troiseck és a Honttanka törzseket hasonlította össze, s ezt grafikonokkal is alátámasztotta. A Troiseck törzsről beszélve hangsúlyozta, hogy importálásra nagyon hasznos volt, mert javította méhállományunk minőségét. Bár, az őshonos szlovák Kranka, Hontianka és a Troiseck törzsek között nem mutatkozott lényeges eltérés, a mérleg mégis a Troiseck oldalára billent. Az előadó hangsúlyozta, hógy arra Is lehetőséget adunk, hogy idényben a pempőtermelésben kisegítő munkaerőt alkalmazzon, s ezáltal a kevésbé lényeges méhészeti termékek esetleges kiesését ellensúlyozza, s a pénzügyi tervet sikeresen teljesíts*. A tél folyamán a telep méhészeinek elegendő virágporszedő berendezést kell készíteni ahhoz, bogy megfelelő mennyiségű és kiváló minőségű virágport gyűjtsenek össze értékesítési célzattal. Szövetségünk központi bizottsága mindent mégtesz azért, hogy a szalatnyai méhészeti telep részére űjabb pótkocsikat szerezzen a méhek vándoroltatásához, Ideiglenes telepet létesítsen a pempő termeléséhez, kedvező teltételeket hozzon létra a társadalmi munkaerők megszervezéséhez. Nem volna meglepő, ha a társadalmi munkára ugyanazok a méhészek jelentkeznének, akik már a múltban is szorgalmasan dolgoztak telepünkön. Végtelenül nagy örömünket lelnénk ebben, hiszen együtt mérhetnénk fel és értékelhetnénk az elért eredményeket. Köszönet és mély tisztelet mindazoknak, akik segítséget nyújtottak a szalatnyai méhészeti telep létrehozásában, s heteken keresztül szorgalmasan dolgoztak, hogy minél hamarabb átadhassuk rendeltetésének. Sokan segítségünkre siettek Árvából, Liptóből, Gömörből, Nagykürtös (VeTký Krtíi), Losonc (Lučenec) és Léva (Lavice) körzetéből a méhészek naponta utaztak Szalatnydra, hogy önzetlenül segltssnek az építőmunkában, A szorgalmas, segítőkész méhészekkel más alkalommal is szívesen találkoznánk és elbeszélgetnénk. Kívánatos, hogy a szalatnyai méhészeti telep dolgozói az idén jobb eredményt érjenek el, mint a múlt évben. Csak így bizonyíthatnak, mutathatnak jó példát szervezetünk tagjainak. JURA! FERENCfK agrármérnök, az SZMSZ titkára amikor Importált méhanyákkal frissítettük fel állományunkat, nagyon helyesen cselekedtünk. Dedinský mérnök tanulmánya rövidesen megjelenik a Včelár című folyóirat valamelyik számában, ahol lehetőség nyílik áttanulmányozására. Az utóbbi négy esztendőben évi átlagban 400—500 megpárzott és 300— 400 nem párzott fiatal méhanyát szállítottam a megrendelő méhészeknek. Ezeknek többsége Troiseck és Hontianka fajtatiszta anyák származéka volt. A megrendelők Szlovákia különböző körzeteiben nagyon jó tapasztalatokat szereztek ezekkel az anyákkal, ezért évról évre többet rendelnek. Ugyanezt állíthatják a többi nyilvántartott anyanevelók Is. A szakmailag képzett méhésznek tudnia kell, hogy a fajtatiszta méhanyák nem a termelő családoknak valóki Ezeket nehezen fogadják el a családok, s aránylag hamar kimerülnek. Tenyészanyagként azonban beszerzésük ajánlatos, még akkor is, ha a beszerzési ár eléggé magas. Ezek a méhanyák főleg továbbtenyésztés szempontjából nélkülözhetetlenek, ANTAL ZOLTÁN 4.
