Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-24 / 4. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. Január 24. 6 lükül sportszervezet Az Ipolynyéki (Vinica) sportszervezet a közelmúltban ünnepelte megalakulásának Gü. évfordulóját. Ebből az alkalomból ünnepi ülést tartottak a kultúrotthon nagytermében, amelyen egyebek között részt vett: Krlžáni mérnök, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség járási bizottságának elnöke, Dimik Tibor, a helyi pártszervezet elnöke, Sándor István és Papp László, a magyarnándori tanács és termelőszövetkezet elnöke, valamint a Nemzeti Front helyi szervezeteinek vezetői. Hatvan év egy emberöltő, melynek nyomait észrevenni az ember tevékenységében, de az egyéniségén is. Ahogy végignéztem az ünenpi ülés résztvevőin, szemem akaratlanul az őszülő, fehéren csillogó halántékokon akadt meg. Ragyogó szemmel, fiatalos lelkesedéssel — amely a mai fiatalság nagy részéből hiányzik — elevenítették fel mindazt a vidám, vagy keserű emléket, amelyet a helyi sport úttörőiként átéltek. Hogy Is kezdődött? Ezerkilencszázhúsz őszén az ipolynyéki fiatalok egy csoportja a Widder-féle kaszinóban megalakította az Ipolynyéki Torna Egyletet. Krónika szerint az alapítótagok között volt: Básthy László, Beinrohr Dezső, Kalmár Sándor, Smeringai Lajos, Valasek János és Zsadányi Dezső, akik vállalták a felmerülő nehézségeket és a meg nem értést. A labdarúgás volt az a sportág, amely akkor is már az érdeklődés középpontjában állt. Az idősebbektől kapott információk alapján a pálya akkori méretei, a játékosok felszerelése a mai követelményeknek nem felelt meg, de az igényeket kielégítette. Az első barátságos mérkőzést a csapat hazai pályán játszotta Ipolyság (Šahy) ellen és 3:1 arányban nyert. Felszerelésük fehér szegélyes piros mez, és fehér nadrág volt. Ebben az időben még központilag irányított bajnokság nem volt, ezért csak barátságos mérkőzérsekre került sor. Évente 16—20 barátságos mérkőzést játszottak. A leggyakoribb ellenfelek Kékkő (Modrý Kameň), Zsély (Želovce), Ipolyság, Szlovákgyarmat (Slovenské Öarmoty) voltak. A harmincas évek folyamán már egy újabb, fiatalabb generáció kezdte bontogatni szárnyait. Rendszeresebben készültek a mérkőzésekre, edzéseket is tartottak a „Rohanyán“ a jelenlegi főtéren. Az akkori csapat zömét a következő játékosok alkották: Iglár Béla, Kusicky Sándor, id. Fekete László, Simek Lajos, Kulfan András, Kiss Kornél. Anyagi téren is nagyon támogatta a csapatot — Widder Tibor, Dimik János és Nagypál László. A csapatnak igen komoly nehézségekkel kellett megküzdenié. Nem volt állandó futballpálya. Leggyakrabban a Vásártéren, a Fischer-kertben és a Lányi-szérűn rúgták a labdát. Egyedüli bevételük a mérkőzéseiken való „tányérozásból“ adódott. Sajnos, akadtak olyan „jobbmódúak“ is, akik a tányérozók elől körbesétálták a pályát. A szervezett munka csak az 1940-es év elején vette kezdetét. A sportszervezet irányítását Tóth Béla és Virsik Imre vette át. A csapat gerincét a következő játékosok alkották: Szabó József, Antal József, Tóth László, Siket Béla, Nagy Imre, Petrezsél Sándor, Kelemen Béla, Medve László és Hárendácsik József. A második világháború gyötrelmes évei a sportélet fejlődését is teljesen megbénították. Több nemzet sportolói áldozták életüket a fasizmus elleni harcban. Soraik közé tartozik Hárendácsik Sándor ipolynyéki labdarúgó is, aki partizánként áldozta fel fiatal életét. Végre 1945 meghozta a várva-várt szabadságot. Európát a béke májusi üde szellője járta be. A háború okozta sebek lassan kezdtek behegedni, megindult a termelés, a kultúrális munka és a sporttevékenység.' Az ipolynyéki sportszervezet Is újjáéledt, fokozatosan talpraállt. Megalakult a sakk- és a röplabda szakosztály. A legnépszerűbb sportág azonban továbbra is a labdarúgás maradt. Ezerkilencszázötvenháromban a csapat bajnokságot nyert az akkori ipolysági járásban, s jogot szerzett a kerületi I. A. osztályban való szereplésre. Ellenfelei olyan jó nevű csapatok voltak, mint Žarnovica, Banská Štiavnica, Ipolyság, Zvolen, Detva stb. Az akkori csapat gerincét a következő játékosok alkották: Toldi Tibor, Kusicky Ernő, Tóth Károly, Beinrohr Ernő, Kelemen Béla és Zsigmond László. Anyagi problémák és játékoshiány miatt a csapat kiesett ebből az osztályból. Az ezerkilencszázötvenöt-hatvanas években az úgynevezett járások közötti bajnokságban szerepeltek az ipolynyékiek, sikeresen. A csapat legsikeresebb időszakát a hetvenes évek jelentették, amikor hét éven keresztül a kerületi első I. B. osztályban szerepelt. Ebben az időszakban olyan fiatal és tehetséges játékosok kerültek a csapatba, mint Medve Béla, Raskó Kálmán, Cibulya György, Mics Gyula, Kázmér Tibor, Dr. Cseri György, Markó László, Petrezsél László, Gyurász Gábor, Tamás István és Bugyi László. A labdarúgás hódolóit szinte vonzotta az ipolynyéki labdarúgók játéka. Nem volt ritkaság az öt-hatszázas nézőszám sem. De volt ám „foci“ is... Nem úgy, mint most! Ezerkilencszázhetvennyolctól a csapat a járási bajnokságban szerepel, de nem úgy, mint ahogy azt a szurkolók elvárnák. Az utóbbi két évtizedben a labdarúgás mellett az asztalitenisz és a sakk vált a legnépszerűbb sportággá. A helyi asztaliteniszezők közül a legnagyobb sikert Dolánné Szalatnyai Alica érte el, aki Szlovákia ifjúsági bajnoka volt, valamint Sztranyovszky László, aki az ifjúsági korosztályban kerületi bajnokságot nyert. Fekete Ernő, Cibulya István, Búzák Ernő és Gyurász Gábor számos járási verseny győztesei, illetve helyezettjei voltak. Jelenleg az asztalitenisz csapat a járási bajnokság első osztályában szerepel sikeresen. Ipolynyéken hagyományai vannak a sakknak is, sajnos, a sakkozók jelenleg nem fejtenek ki aktív tevékenységet, pedig a lehetőségek adva vannak. A sakkozók közül a múltban a legsikeresebben Siket József, Dobos Ferenc, Dobos Sándor, Vánovszky János, Fekete Antal, Mikulik István és Pataki Károly szerepelt. Hatvan év alatt, az ipolynyéki sportolók sok szép eredményt értek el, melyekre büszkék lehetnek. Az elért eredmények a mai fiatalokat arra kötelezik, hogy községüknek újabb és újabb dicsőséget szerezzenek. Az eredmények eléréséhez a feltételek adottak. Nem kell anyagi nehézségekkel küzdeniük — mint elődeiknek — mivel a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság minden támogatást megad. Kimondottan csak rajtuk múlik, hogy elődeik nyomdokaiba lépjenek. Ha ez így lesz, akkor még nagyon sokat fogunk hallani az ipolynyéki sportról. Ezt jogosan várja el a község sportszerető lakossága. Petrezsél László ■9WWV\Ve^VXVvV\\VA\W\VVVV\\4\VV\VVVWV\V\VVV\4V«SSe(e A tartalékos tisztek továbbképzésének egyik fontos szakaszát a lövészet képezi Fotó: ©rs Az egész haladó emberiség mély* ^ séges fájdalommal fogadta Vladimír Iljics Lenin elhunytának hírét. A világ dolgozóinak sokasága gondolt a munkásosztály jövőjére és tanítómesterére, aki fizikailag megszűnt létezni. Tömérdek távirat, levél érkezett a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjet kormánynak, a temetésével megbízott kormánybizottságnak, hogy az utókor is láthatja-e majd Lenin ^mberl alakját. A Pütyilov gyár munkásai ezt írták: „Szükséges Lenint olyan helyre temetni, bebalzsamozni, ahol évszázadokig láthatják a feltörő nemzedékek a munkásosztály nagy vezérét“. A kéréseket, elképzeléseket tett követte és a mauzóleum faépülete néhány nap alatt elkészült.. Az első Lenin-mauzóleum A. V. Scsuszev építész terve alapján készült. Kegyetlen télidőben, éjt nappallá téve dolgoztak a moszkvai munkások és a Szovjetunióba menekült emigránsok. A magyarok Kun Béla vezetésével vették ikí részüket a Lenin-mauzóleum építéséből. A proletariátus nagy vezérének gyorsan létrehozott nyughelye nem volt végérvényes. 1930-ban új mauzóleumot építettek. Ezt is a tehetséges A. V. Scsuszev építész tervezte. A Kreml fala alá épített remekművet ezüstfenyők koszorúzzák. Építésére újból összefogott az ország népe és rekord idő alatt készült el a kőből, márványból épült mauzóleum. Az elmúlt évtizedekben a Vörös-tér nemcsak az épületremekekről, a díszfelvonulásokról nevezetes, hanem arról is, hogy a zimankós télidőben, a nyári hőségben napról-napra hosszan kígyóznak a sorolk — a bel- és külföldiek i— órákat ácsorognak, hogy néhány percre láthassák a proletárforradalom vezérének tetemét. Aligha tudná valaki megmondani, hány emléktábla, szobor, Lenin-múzeum van a világon, amelyek emlékeztetnek a munkásosztály kimagasló egyéniségére. A Szmolnij homlokzatán (Leningrad), ahonnan Lenin irányította a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, ezt olvashatjuk: „Itt, Szmolnijban székelt a NOSZF napjaiban a fegyveres felkelő munkásak, katonák, tengerészek parancsnoksága. A Szmolnijból irányította közvetlenül V. I. Lenin a fegyveres felkelést“. A rangos épületben egyszerűen berendezett kis szobácska tükrözi a nagy vezér szerénységét. Moszkvában, a Központi Forradalmi A kegyelet jelképei Lenin, a nagy gondolkodó és Íróasztala Múzeum — ahol mintegy hétszázezer kiállítási tárgy látható — nagy teret szentel a szocializmusért folytatott legnagyobb harcos emlékének, aki győzelemre vitte és továbbfejlesztette nagy elődjeinek eszméit. Nemrégiben jártam Uljanovban, Lenin szülővárosában. A családi ház szintén múzeum. A szülőház előtti hűs fák árnyékában hasonlóan várakoznak az emberek százai, hogy megtekintsék a múzeumot. De nálunk, a prágai és a Bratislava! Lenin-múzeumba is sok ezren látogatnak el évente, ismerkednek a géniusz életével, munkásságával. Lenin-emlékműveket, szobrokat nemcsak a nagy városokban állítottak fel, hanem világszerte sokhelyütt, ahol egy pillanatra megállhatnak a Lenin halála óta felcseperedett nemzedékek, akik közül elméletben sokan ismerik a szellemi nagyság munkásságát, de mégis jó látni a nagy géniusz alakját. Nem véletlen, hogy a világ minden részén elismerik Lenint, tisztelik emlékét, munkásságát. A proletárforra* dalom vezérének működése, eszmevllága mindig időszerű, még a mai hányatott világban is. Akármilyen új kérdéseket vet fel a földkerekség sok-sok változása, a lenini tanok a nagy szellemi örökség ma is segít a tájékozódásban, a szocializmus építésében éppen úgy, mint az eszmei küzdelemben. Egy géniusz távozott el közülünk ezelőtt 57 esztendővel, aránylag fiatalon. Meghalt, de szelleme, eszmei tanltása olyan gazdag örökség, amely* bői mindig meríthetünk. tt-^ ^VS.VVVV*V*J4V4J A művelődés korparancs A CSEMADOK Központi Bizottsága rendszeresen megrendezi a népművelők országos szemináriumát. Erre a rendezvényre a közelmúltban Ötátrafüreden (Starý Smokovec) került sor. Jőleső érzést jelentett számunkra, hogy a népművelők szép számmal képviseltették magukat, az előadók Is állták szavukat, s a rendkívüli mostoha időjárás ellenére időben megjelentek, Bodnár Béla, a KB osztályvezetője bevezetőben hangsúlyozta, hogy a szemináriumot a CSEMADOK KB 8. ülésszakának határozata szellemében rendezik, s elvárják, hogy a járási bizottságok, valamint a helyi szervezetek nagyobb figyelmet szenteljenek a népművelési tevékenységnek. Dr. Durkő Mátyás egyetemi tanár, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának dékánhelyettese „A közművelődés a művelődés és nevelés rendszerében“ címmel tartott előadást. Szólt a híd szerepéről, melyet a hazai magyar népművelők töltenek be. Nehéz gyakorlati munkának nevezte ezt a tevékenységet. Elemezte a szabadidő és a kultúra összefüggéseit, a közművelődés helyét a permanens nevelés körében s kiemelte a kulturális lehetőségek kiaknázásának szükségszerűségét. Részletesen boncolgatta a kultúra társadalmi jelentőségét, valamint az életmód és a kultúra közti összefüggéseket. Kajdi Béla, a budapesti Népművelés című folyóirat szerkesztője a népművelődésben észlelhető új törekvéseket ecsetelte. Mindenekelőtt az értelmi képzést helyezte előtérbe. Megállapította, hogy az Igényesebb hallgatók már nem elégszenek meg a régi, sablonos megoldásokkal. Mindig újat és színeset akarnak kapni a népművelőktől. Dr. Rabay Zoltán, az 0] Sző főszerkesztője „A CSKP 15. plénuma határozatainak alkalmazása közművelődésünkben“ címmel tartott előadást. Belpolitikai kérdéseken kívül vázolta az Ideológiai munka szerepét az Imperializmus elleni harcban, a nemzetközi munkásmozgalom és felszabadító mozgalom jelentőségét és a fegyverkezési hajsza új hullámait. Részletesen beszélt a szocialista országok szerepéről a békéért és az enyhülésért folytatott harcban. A jogi nevelés társadalmi jelentőségéről Dr. György István, a CSEMADOK KB vezetőtitkára tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a szocialista törvényesség és Jogrend betartása törvényszerűen összefügg a szocialista Jogtudat fejlesztésével és elmélyítésével, a jogi neveléssel és propagandával, amelyek hozzájárulnak a szocialista ember gondolkodásának és viselkedésének formálásához. A CSEMADOK KB 8. ülésszakán hozott határozatokkal összhangban 1980 októberében megalakult a Központi Jogi Albizottság. Járási szinten Is szorgalmazzák a jogi előadő testületek ki* építését, munkájuk rendszeresítését E munkaszakasz fegfontosabb célját az alkotmányi kérdések, az igazságszolgáltatás, az ügyészség és a közbiztonsági . szervek hatáskörének a megismertetésében, valamint a bűnözés és a társadalomellenes kihágások ellen folytatott harc fontosságában jelölték meg. A tartalmas vita azt bizonyította* hogy a szeminárum résztvevői szívügyüknek tartják a csehszlovákiai magyar kulturális élet további fejlesztését. A CSEMADOK KB a népművelés valamennyi ágazatában — általános népművelés, politikai nevelő munka, történelmi honismereti tevékenység, érdekköri- és klubmozgalom. Irodalom-népszerűsítő és könyvvel való munka stb. — Igyekszik megvalósítani az igényes terveket. Ezen belül továbbra Is nagy figyelmet fordít a világnézeti nevelésre, és a párt politikájának népszerűsítésére. Ábel Gábor EMLÉKSZOBÁT AVATTAK Okiratok, Jegyzőkönyvek, fényképek, mezőgazdasági ^rzerszámok és egyéb dokumentumok képezik az anyagát annak a forradalmi emlékszobának, amelyet nemrégen nyitottak meg a bátorkeszi (Vojnicc) földművesszövetkezet irodaházában. Az állandó jellegű kiállítás a szövetkezet életét, eredményeit, fejlődési szakaszait szemlélteti. A felszabadulás után a kommunisták vezetésével Indult meg a munka ebben a községben is. A Februári Győzelem egy új út megkezdését jelentette, amely a CSKP vezetésével aszocializmus felé vezetett. Ez a történelmi esemény nagy hatással volt bátorkeszi lakosságára is. Ezerkilencszáznegyvenkilenc május 26-án az előkészítő bizottság ülésén napirendre tűzték a szövetkezet megalakításának programját, s még ebben az évben megalakult a helyi szövetkezet, melynek 72 tagja volt. Ha figyelmesen végig Járjuk az emlékszobát, elmondhatjuk, hogy az egykori 72 taggal rendelkező efsz-ből járásunk egyik legeredményesebben gazdálkodó nagyüzeme lett. Az emlékszobában a termelés korszerűsítésének eredményeivel is találkozhatunk. A fényiképek segítségével összehasonlíthatjuk a múlt és a jelen termelési eredményeit. Az ötezer férőhelyes sertéshizlaldából évente 120 vagon sertéshúst adnak el. Tavaly adták át a ketreces sertésneveidét. Néhány évvel ezelőtt kezdte, meg működését az efsz MGF-OB típusú szárítója, amely a lucerna és a gabona szárítására is alkalmas, a dohány szárítására pedig a korszerű SIROKKO-szárítőt használják. Jövőre megkezdi működését egy korszerű tehénfarm és takarmánykeverő. Az efsz vezetősége mindig fontosnak tartotta a tagokról való szociális-kulturális gondoskodást. A község fejlődésében és a lakosság életszínvonalának kedvező alakulásában döntő szerepe van a szövetkezetnek. A többmilliós vagyonnal rendelkező efsz révén egy nagy családot képez az egész község. A hnb és az efsz közösen váltja valóra a közérdekeket szolgáló terveket. Az efsz eddig elért eredményei azt bizonyítják, hogy kamatozott a szorgalmas és becsületes munka. A múlt és a jelen találkozik az emlékszobában, hogy adatközlő, szemléltető céllal Ismertesse a nagyüzemi gazdálkodás fejlődését. M1R1ÄK FERENC
