Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-27 / 26. szám

14 SZABAD FOLDMOVES 1981. Június 27. £> MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET + Készül az univerzális mébeteffi A méhészeti gyakorlat többféle méhetetöt ismer. Mindegyiknek meg­van az előnye, s egyben a hátránya is. Most azonban a fészek kereteire helyezheti), vagyis az univerzális hasznosítású méhetetöt mutatjuk be olvasóinknak, amely a méhészetek mindegyikében eredményesen fel­használható. Hasznosítható ez az ete­tő a szörpös, a mézestésztás, a mé­zesfolyadékkal nedvesített kristály­cukros etetésre, de a méhek tiszta vízzel való itatására is. Az univerzá­lis méljetető mérete 370 X 460 X 60 mm. Amint az 1-es számú ábra mutatja ez az etető PVC-ből préseléssel készül, és betakarja a kilenckeretes В típusú kaptárak fészkének a keretek fölötti részét. Köztudott, ugyanis, hogy Szlovákiá­ban ezek a kaptártípusok jelentősen elterjedtek. Örvendetes tehát, hogy a szóban forgó méhetetöt szlovákiai viszonylatban két változatban, vagyis az egyiknek a födelét átlátszó, a másikét pedig PVC-ből készített tö­­mörfedéllel fogják gyártani. Az első változat előnye, hogy a méhész az etető födelének eltávolítása nélkül is átlásző műanyagból készül. Ebben a részben mézestésztát adhat be a mé­hész a családnak serkentésre. Csak természetes, hogy ez a rész is fel­használható a szörpös etetésre, vagy tiszta víz beadására. A PVC-ből pré­selt dupla etetőedényben a téli eleség kiegészítése céljából egyszerre 4 liter cukorszörp is beadható a családnak. Az univerzális etető tényleg nagy lehetőséget nyújt a méhésznek a sok­rétű felhasználásra. Etethet vele az év bármely szakában. Már február elején beadhat méheknek a kisebb etetőrészben mézestésztát, a nagyob­­bikban pedig itatásra tiszta vizet. Megfigyeltem, amint az egyik mé­hésztárs a fenti módszert sikeresen alkalmazta. Méhei már február 24-én szemlélheti a betöltött élelem elhor­­dását, míg a másik etetőben csak úgy láthatja, ha a tömör fedelet le­veszi. A nem átlászó fedelű, univerzális etető kiskeresdelmi ára 40, az átlát­szó fedelűé pedig 4S korona körül alakul. Az univerzális etetők sorozat­­gyártását kezdetben csak a kilenc keretes В típusú kaptárakra terjesz­tik ki. Ezek felhasználhatók azonban а В 10 és а В 11-es kaptárakon is. Elég, ha a szabadon maradt léputcák nyílását léccel takarjuk és máris hasznosítható az univerzális etető. A méhészek kívánságára, akik más kaptártípusokkal méhészkednek ugyancsak lehetséges, hogy saját ké­résükre, tehát a megadott méretre a gyártó elkészítse a költőtér felső keretléceire helyezhető univerzális méhetetöt. Egy-egy présforma elké­szítése nem költséges. Például 39X24 centiméteres méretben máris lehető­vé válna az univerzális etetők gyár­tása, mert a CSSZSZK-ban ebből a kaptárméretből sok van forgalomban. jól látható az 1-es számú ábrán bemutatott univerzális etetőn, hogy két részből áll. Egyik részében 1,25, másik részében pedig 2,75 liter ele­ség fér el. A kisebb etetőrész fedele dm ni;«; ♦::г: *'•? Az 1. számú ábra a 370X460X60 milliméter átmérőjű univerzális etetőt mutatja be optimális fejlődési szintet értek el a В típusú kaptárokban. A méhész tá­jékoztatása szerint az eltelt időszak­ban a családok 50—66 dm2 terjedel­mű fiasltással rendelkeztek, és feb­ruár elejétől 24-ig családonként csu­pán 1 kilogramm CMC-t és két liter vizet fogyasztottak el. Feltételezhető, hogy ezen tájékoz­tató Írás elolvasása után Szlovákia haladó méhészeinek a többsége sür­gősen beszerzi az univerzális méh­­etetőt, amely szinte nélkülözhetetlen a családok korai fejlődésének elő­mozdításában. Nem véletlen az a mondás, hogy „tavasszal minden da­rab méh egy1 koronát ér“. Tavasszal ugyanis minden darab egészséges méhnek tényleg felbecsülhetetlen az értéke, mert melegíti és eteti a Ha­sítást, az új generációt. Tavasszal akkor fordul elő nagy veszteség, ha a dolgozó méhek vízért kirepülnek. Vízre a rossz időjárás esetén is szük­ségük van, és gyakran a hideg miatt nem térhetnek vissza a kaptárba, megdermedve pusztulnak el a sza­badban. Az univerzális etető előnye, hogy egész évben a kaptáron maradhat, és a családoknak abban lehet beadni a tiszta vizet, megszűnik a vízért való kirepülés, ami energiamegtaka­rítást eredményez. A telelést megelő­ző serkentés céljából az egyik edény­ben mézesvizzel nedvesített kristály­­cukrot, a másikban pedig tiszta vizet adhatunk. Aki pedig külföldre szeretne utaz­ni, nyugodtan eltölthet ott akár há­rom hetet is, mert az univerzális ete­tőben három kiló kristálycukrot is beadhat és az említett időben ser­kentheti méheit. A 2. számú ábra az etetők három változatát mutatja be. A baloldalról számított első méztérnélküli kaptárra tett etető a költőtér keretléceire he­lyezhető átlátszó fedelű etetőknek az egyike. Amint már említettük a méhész az átlátszó fedélen keresztül nézheti az eleség elhordását. A kö­zépső kaptáron elhelyezett etetőt pedig évekkel ezelőtt a trnavai TATRACHEMA vállalat készítette. Ez a változat három-négy éve nem kap­ható. Ez nem volt univerzális hasz­nosítású, azonban két számottevő hi­bája vált ismertté, amiért a gyártót a méhészek élesen bírálták. Az első hiba az volt, hogy födelét könnyen felemelhették a méhek és bejuthattak a kaptár többi üres térségébe. Ott megfulladtak, vagy az újabb eleség beadásakor zavarták a méhészt. Az említett fogyatékosság eltávolí­tása nem okozott volna gondot, ha az etető fedelét drótból készített ka­poccsal lecsukják. A méhek Így nem jutottak volna be a kaptár nem kí­vánatos térségébe. Erre persze nem mindenki jött rá. További fogyatékos­ságnak számított, hogy az etetőt tö­rékeny anyagból készítették, fgy 10 °C hőmérsékleten is könnyen meg­pattant. Az univerzális méhetetöt azonban kétmilliméteres vastagságú ellenálló PVC-ből fogják gyártani. Készítője szavatolja, hogy sem etetés közben, sem pedig a téli hidegben nem pat­tanhat meg. A harmadik kaptáron levő univer­zális etető tömör fedelű változatát muattjuk be. Ez a változat tulajdon­képpen a kevésbé igényes méhészek részére készül és kiskereskedelmi ára öt koronával lesz kisebb, mint az átlátszó fedelűé. Elmondható, hogy az univerzális etetőket két év alatt fejlesztették és próbálták ki s a kez­deti hibákat is kiküszöbölték. Ez persze nem jelenti azt, hogy elmés megoldásokkal ne lehetne tovább korszerűsíteni. A szakboltokban köztudottan kevés a méhetető. Ezért feltételezhető, hogy a méhészek nagy érdeklődéssel fogad­ják az új etetőtípust. ígéret van rá, hogy augusztusban, szeptemberben kerül a szakboltokba. Pavel Silný, az SZMSZ KB titkárságának dolgozója • NÖVEKVŐ ÉRDEKLŐDÉS Szövetségünk alapszervezeteiben a minőségi szakelőadások sorozata je­lentős mértékben segíti a tudomá­nyos-műszaki ismeretek széleskörű elterjesztését a gyakorlatban. Nap­jainkig több mint háromszáz méhé­szeti szakoktatót készítettünk fel. Ezek nagy segítséget nyújtanak a gyakorlati méhészet ismereteinek bő­vítésében, fellépéseikkel gazdaggá teszik a méhészeti vasárnapok, to­vábbá a taggyűlések és más fontos rendezvények programját. Számtalan méhészeti szakoktatónk alkalmas rá, hogy színvonalas szlo­vák és magyar nyelvű szakelőadást tartson. Ezzel Szlovákia magyar nem­zetiségű méhészeinek a fejlődése is biztosított. Szép sikereket érnek el a nevelésben azok a szakoktatók, akik saját méhészetüket ésszerű ke­retek között, tehát magas színvona­lon gazdag elméleti és gyakorlati is­meretek birtokában építették ki. Töb-A tanulni vágyó méhészek népes csoportja telepünkön Kezdőknek: az anyanevelésről VISSZAMETSZETT LÉPÉS MÓDSZER Ez az anyanevelési mód közepes állományú méhésznek való, aki nem szereti az álcákkal, petékkel vagy sejtcsíkokkal való munkát. Kezdők­nek vagy munkában elnehezült, va­lamint kortól megfáradt kezekhez való módszer. A legkevesebb eszköz kell hozzá. Egy dolog azonban alap­vetően fontos. Mint az ezután követ­kező valamennyi módszerhez, ehhez is igen erős dajkacsaládot kell hasz­nálni. Természetesen jó, ha ez a nép olyan hozamú, hogy maga adhatja a visszametszett lépet, s leendő anyák kiindulóanyagát. Ha nem a tenyészcsaládot használ­juk dajkaként, akkor mind a tenyész­­anyagot adó család, mind a dajka fészkébe ugyanazon a napon egy-egy világqs, kevéssé befiasított lépet akasztunk. Minél kisebb helye van az anyának a petézésre a családban, annál jobb. Esetleg bepetézetlen mü­­lépes kereteket vagy üres lépeket veszünk ki és kissé szűkítünk. Már 7—14 nappal előbb a dajka fészkéből legfeljebb 5 fiaslépet — a lehető legtöbb fiasítással — átakasztunk a méztérbe, hogy mikor a visszamet­szett lépet ide helyezzük, nyüzsögnek itt a fiatal méhek (az eljárás fekvő­ben anyarácsos válaszfallal lehetsé­ges; rakodóban anyarácsai). Ez több szempontból kedvező;-7 a sok méh fészekhőmérsékleten tartja a mézkamrát; — éppen akkor áll rendelkezésre sok, megfelelő korú dajkaméh, amikor a fiatal anyáknak szüksé­ges; :— van hely a fészekben, I14 fellép is rajzás! hangulat, de nem válik veszélyessé; t—! a mézkamrában kikelő méhek he­lyet adnak az esetleges hordásnak, így a bölcsőket nem építik körül zugépíüménnyel. A tervezett lépvisszametszést öt nappal megelőzően a mézkamrába nem adjunk több fiaslépet, és a fé­szekbe se tegyünk műlépet vagy üres lépet. A mézkamrába azonban, ahol dajkálni fognak, röviddel a vissza­metszett lép beadása előtt tegyünk mézes-virágosporos lépet, melynek egyik sarkában vízzel töltjük a sej­teket. Ha nincs hordás, kedvező, ha mindkét család mézes cukrot kap a fészekbe. Amint azonban a tenyész­­családnak a visszametszett lépet a bepetészére beadjuk, nyomban a csa­lád mézkamrájába helyezzük az ete­tőt. Nem fontos, hogy a két anya a lépeket pontosan ugyanabban az időben petézze be; azonban ha a te­­nyészcsaládok lépe tele van rövide­sen felpattanó petékkel, akkor itt a munka ideje. Nem kell feltétlenül mindkét oldalnak bepetézve lennie. Könnyű gyapjúkendőbe burkolva vi­gyük a lépet a dajkacsaládig. Nem a hidegtől, hanem a -kiszáradástól kell megóvnunk. Az érett peték ezt kevés­bé tűrik, mint a hűvösséget. A dajkacsalád mézkamrája alatti anyarácsot két órával a petés lép visszametszése előtt lefedjük. A ki­járó zárva marad. Az ablak küszöb­­deszkájának helyére rostaszövetet rajzszegezünk. A levegőcsere megin­dul, ha a melegítőpárna kicsikét nyit­va marad. A meleg méhesben forró vízben valamicskét megmelegített és jól letörölt késsel — lehetőleg azo­nos korú peték sorain át — ívet metszünk. A villamos melegítésű kés túl meleg lehet, és károsíthatjuk a petéket. Ha csak egy ívet akarunk ben közülük jől berendezett vándor­kocsival is rendelkeznek. Bár az oktatás minőségi igénye egyre nagyobb, azonban szakokta­tóinké egy része túlságosan leterhelt, mások viszont nem eléggé aktívak. Leginkább a méhtermékek közélel­mezési hasznosításának kvalifikált ismertetésére van kevés szakelő­adónk. Erre való tekintettel csak üdvözöl­tük azt a törekvést, hogy a színvo­nalas felkészültségű gyakorlati mé­hészek közül többen jelentkeztek az általunk meghirdetett felvételi be­szélgetésre. Akadtak köztük fiatalok is, akik vezető szerepet töltenek be az alapszervezetekben. A felvételi be­szélgetést végző két szakbizottság örömmel nyugtázta, hogy a gyakor­lati méhészek elméleti és gyakorlati felkészültsége jő s ez is indokolttá tette felvételüket a továbbnevelésre. Így jől felkészíthetjük őket a későb­bi szakoktatói munkára. őszintén szólva a tanulásra jelent­kező s a beszélgetésen helytálló negyven méhész közül nagyon nehéz vágni ollóval elvágjuk a huzalokat, Ha két íven több bölcsőt kívánunk építtetni, akkor a keretdrótokat bent Irtgyjuk. Ha még ennél is több böl­cső szükséges, a kimetszett darabo­kat az építőkeretes ablakba vagy a mézkamrába egy üres keretbe he­lyezzük. Nehogy kipottyanjanak, ke­rethuzallal szilárdan a keretbe erő­sítjük őket. A fő dolog: a visszamet­szett lépeken és a kimetszett lépda­­rabokon behelyezés előtt két-két egy­más melletti petét gyufaszállal szét­­morzsolunik úgy, hogy csak minden harmadik maradjon meg. A méhek így nem építik össze a bölcsőket, és később könnyen szétválaszthatjuk őket. Régebben megvárták az álcák kibúvását, csak aztán metszették vissza a lépet. Most már akkor vág­juk az íveket, amikor a peték éppen kezdenek elfeküdni. (Vagyis kb. egy órával az álca kibúvása előtt; ez az elképzelés kevésbé gyakorlatias. Üjabb megfigyelések szerint a pete elfekvése és az álca kibújása között nincs összefüggés.) Így biztosabbak lehetünk afelől, hogy az álcák kibú­vásuk pillanatától vagy legalább rö­viddel utána, pempőt kapnak. Ha több visszametszett lépünk van, egyet­­egyet akasztunk két-két másik, lehe­tőleg kelő fiaslép közé. Ha a méz­kamrában felzúdultak a méhek, ami­kor a visszametszett lép behelyezése előtt az ablakot kinyitottuk, akkor nincs fent anya és bölcsőt sem húz­tak egy megmaradt pete köré. Ha azonban a «nézkamrában nyu­galom volt, nem zúgtak és futkároz­­tak a méhek, ellenőrizni kell: van-e anya vagy bölcső. Ezután be kell várnunk az anyátlanság tüneteit, a visszametszett lépet csak a bekövet­kezés után adhatjuk be. Míg a dajkát ellenőrizzük, a petés lép meleg he­lyen, a kendőben maradhat. Hozzávetőleg 6—7 nap múlva fe­dettek a bölcsők. Természetesen már másnap röviden megvizsgáljuk, jó-e az elfogadás. A gyors szemle után az átjárást az anyarácson szabaddá tesszük. Ha a dajka fészkében a beadott lépet az anya bepetézte, a tenyész­­családnak adjuk cserébe a tőle elvett petés lépért. Így egyik sem kerül hátrányos helyzetbe. A fedett bölcsőket az anyarácsos zárkában levő Wankler-féle hurokba helyezzük, majd kalitkatároló keret­ben visszatesszük a mézkamrába. Csak szép, nagy bölcsőket használ­junk fel, a kicsiket semmisítsük meg. Fontos ez, mert a túl kicsi anyák nem sokat érnek. Ha petékből nevel­tettünk, az anyák 13—14 nap múlva kelnek, a legfiatalabb álcákból 12—i 13 nap múlva. Kibúvásuk előtt és Után úgy bánunk velük, mint a raj­­anyákkal. A bölcsők kivágásakor megérthet­jük, miért helyezzük őket inkább Wankler-féle hurokba és nem csip­tetős dugóra. Ha csiptetős dugót használnánk, a bölcső felett levő lép­­darabban fekvő Hasítást szétnyom­­nánk. A következmény fölösleges ma­­szatolás lenne. Visszametszett lépet bölcsőkezdő ládába is adhatunk. Tenyészkeretra azonban nincs szükség, mert nem fo­gunk dugókat használni. A bölcső­kezdő méheket a dajkacsalád adja, visszakapja őket a megkezdett böl­csős visszametszett léppel. A bölcső­kezdőnek azonban nyomban fél liter mézoldatot (1:1) adunk, hogy a sej­teket ki ne ürítse. Az oldatot a söp­rőgaratot befogadó lyukba állított türingiai etetőben adjuk. (Folytatjuk) volt kiválasztani azt a harminchárom személyt, akinek az oktatására, és elszállásolására méhészeti telepün­kön lehetőségünk volt. Egyetlen mé­hész esett csak át a „rostán“ de az is csak 57 éves korára való tekintet­tel, mert szakoktatóként nem jöhe­tett számításba. Másoknál persze fi­gyelembe vettük a munkahely érde­keit, és egyéb fontos kérdéseket. A- zoknak pedig, akik a beszélgetés alkal­mával jóknak bizonyultak, ám hely­szűke miatt nem kerülhettek a tanu­lók sorába, lehetőséget adunk, hogy a következő alkalommal megszerez­zék a szakoktatói ismereteket, tehát előnyben részesítjük őket. A jelen­legi besorolás alkalmával figyelembe vettük még azt is, hogy egy-egy já­rás keretében, ahonnan a méhészek jelentkeztek hány szakoktatónk van. Bízunk benne, hogy a jelenlegi cso­port az oktatás ideje alatt kellő is­mereteket szerez, és az életbe kijut­va nagy segítséget nyújt az alapszer­vezetek tagjainak nevelésében. JURAJ FERENCIK agrármérnök, az SŽMSZ KB titkára

Next

/
Thumbnails
Contents