Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-13 / 24. szám
г/ Őszintén bevallom, hogy nutriát a közelmúltig csak fényképen és a televízióban láttam. Ennél fogva az értékes prémesállat életével és tenyésztésével kapcsolatos ismereteim enyhén szólva hiányosak voltak. Amikor В о c к о Pállal, az Ifjú Természetbarátok járási állomásának dolgozójával a kisállattenyésztés helyi hagyományairól beszélgettünk, egészen véletlenül került szóba a nutriatenyésztés. A tapasztalt tenyésztő szavai felkeltették bennem a nutriatenyésztés iránti érdeklődésemet, s később a lakásán is felkerestem, hogy megtekintsem a tenyészetét. Milyen volt az első benyomásom? Őszintén szólva, valami kellemetlen, rossz élményre számítottam. De miután néhány percig ott álltam és néztem az állatokat, hogyan fogyasztják a vacsorájukat, figyeltem a mozgásukat, egyszer és mindenkorra azoknak adtam igazat, akik azon a véleményen vannak, hogy a nutriát sokan azért tartják „furcsa“ állatnak, mert nincs elterjedve. Az állatokat nem zavarta a jelenlétem. A hátsó lábukra ülve, jó étvággyal rágcsálták a melső lábuk közé szorított takarmányrépát, vagy kukoricacsövet. El nézegettem volna őket akár órákig is, de gyorsan esteledett. Gyorsan készítettem néhány felvételt, azután már a szobában beszélgettünk. — Vidékünkön még aránylag kevés a nutriát tenyésztők száma. Önnek mit adta az ötletet, hogy tenyésztésükkel megpróbálkozzon? — kérdeztem vendéglátómtól. — Az egyik kollégám néhány évvel ezelőtt kezdett nutriát tenyészteni. Falun lakik, kedvező feltételek között dolgozhat. Tenyészetében páva, liba, kacsa, nyúl, sőt egzotikus madár is található. Mint kollégák, elég sokszor találkoztunk. Természetesen kölcsönösen kicseréltük tapasztalatainkat. Engem már az első pillanatban megragadott a nutriaprém szépsége. Hosszabb töprengés és latolgatás után úgy döntöttem, megpróbálkozom a tenyésztéssel. A környéken akad még egy két nutriatenyésztő. Szinte valamennyiüket meglátogattam, gyűjtögettem a tapasztalatokat. A legnagyobb segítséget mégis egy könyv jelentette. Olomoucban, egy kiállításon vettem, a prémes állatok tenyésztéséről nére csak addig tartózkodik a vízben, amíg a víz el nem éri a bőrét. Akkor aztán igyekszik mielőbb kikerülni a partra. — Hogyan oldotta meg a vízcserét? — A nutria nagyon tiszta állat, nagyon szeret fürödni, ezért tavasztól őszig naponta cserélem a vizet. Az elrekesztett almozott részben — ahol általában tartózkodnak — még a kicsik sem ürítnek, hanem a vízbe mennek. Ezért tavasztól Egy nutriatenyésztő tapasztalatai szól. Sajnos hasonlót a környékünkön nem láttam, így a kezdeti szakmai ismeretek megszerzésénél erre a könyvre kellett támaszkodnom. Az összegyűjtött ismeretek alapos elemzése után úgy döntöttem, hogy beszerzem az alapállományt. Két tenyésztőtárs csatlakozott hozzám, így hármunknak nem volt olyan megterhelő a személyenkénti ezer-ezer korona kiadás. Mindenekelőtt elkészítettük a telepet. Téglából három egyforma rekeszt építettünk. Az állatszállás 1,20X1 méteres, a kifutó 1,20X3, a kifutó végében megépített medence pedig 1,20 X0.60 méteres lett. A vízmedencének a kifutó felőli része lejtősen van kiképezve, hogy a fürdőző nutria könnyebben kijusson a vízből. Akármilyen furcsán is hangzik, mégis igaz, hogy a nutria — ha nem tud időben kijutni a vízből, könynyen megfullad. Egyébként a nagy súlya ellenére is jól mozog a vízben, hiszen a két hátsó végtagján, az ujjak közt, űszóhártya feszül. Ennek elleőszig naponta cserélem a vizet. A medence tisztátlan vizét elvezetem a szennyvízgyűjtőbe. — Tehát beszerezték az alapállományt. Mi történt azóta a tenyészetben? — Tavaly márciusban vettünk hét nőstényt, meg egy bakot. A többféle tenyésztési lehetőség közül a legigénytelenebbet választottuk. Az anyák és a hím állandóan együtt vannak. Ennek előnye, hogy a pároztatásra nem kell nagyobb gondot fordítani. Hátránya viszont, hogy az újszülötteket a nehézkes mozgású hím agyontaposhatja. Az állomány beállítása után 4,5 hónappal világra jöttek az első fiókák, összesen 40 darab, ebből hét elpusztult. A megmaradt harminchármat hat hét múltán elválasztottuk az anyáktól, és nemek szerint csoportosítva elszállásoltuk őket. Én különben mindig akkor kerítek sort az elválasztásra, mikor az utolsónak született alom is eléri a hathetes kort A választott nutriák etetésével nincs különösebb gond. Ugyanazt kap-О Standard nutriák Воске Fái tenyészetéből (A szerző felvétele' ják, mint a többiek. A fiókák 2—3 napos korban már a kifutóban járkálnak, s néhány nap múlva együtt esznek az anyjukkal. — Mivel eteti őket? — A szakirodalom és a saját tapasztalataim szerint is legfőbb eledelük a burgonya. Ezenkívül takarmányrépát, búzát, árpát, kukoricát, zöldségféléket, kenyérhéjat és almát kapnak. A negyven állatnak reggel 3—4 kg burgonyát, esetleg burgonyahéjat, 1 liter darát, és kifutóként egy-egy marék szénát adok. Estére 2 kiló takarmányrépa, 1 liter búza vagy árpa, 8—10 cső kukorica következik. Nyáron természetesen füvet, csalánt is kapnak. A szénát nem szeretik különösebben, de nélkülözhetetlen anyagokat tartalmaz. A felsoroltakon kívül egy csipetnyi sót is keverek az élelembe. Főleg a téli hónapokban Konvit, Plastin vagy Roboran vitamin-készítményt is kapnak. — Naponta mennyi időt szentel az állomány ellátására? — Napi egy óra elégséges. Reggel az etetés mondjuk negyedórát vesz igénybe. Este, vízcserével, almozással, etetéssel sem telik el több mint 45 perc. Az álományban standard nutriák vannak. Tapasztalatszerzésre ezeket találtam a legmegfelelőbbnek. Ellenállóképesek, szaporák és igénytelenek. — Hogyan fogadta a család a nutrlatenyésztést? — A nézetek eléggé különböztek, hiszen még nincsenek elterjedve, mint mondjuk a nyulak. Sokan kérdezték, nem ,lesz-e „illatos“ a telep? A fő érv az volt, lesz-e elég időnk a nevelésükre. Meggyőződhetett róla, hogy nagyon tisztaságszerető állatok és egyáltalán nem büdösek. Most már a feleségem is szívesen megeteti őket, megbarátkozott vele. — Tervei, elképzelései? — Az első el lésből származó állatokat eladom, s a kapott pénzt az állomány fejlesztésére, gyarapítására fordítom. Olvastam róla, hogy Hodonín környékén egy tenyésztő vízmedence nélküli szálláson tartja az állatokat (vizet csak itatásra használ) és kiváló eredményeket ér el. Feltétlenül meg szeretném nézni az állományát, és ha az 6 módszere jobb, akkor alkalmazni fogjuk, tgv hallásra előnyösebbnek tűnik, hiszen ketreces nevelés esetén kisebb helyen több állatot lehet nevelni. — Akadnak-e érdeklődők? — Környékünkön még nincs elterjedve a nutriatenyésztés, de az érdeklődők, kíváncsiskodók sokan vannak. Hozzám is nagyon sokan eljöttek már. Ha tudtam, tanáccsal is szívesen szolgáltam. A döntés előtt állóknak nyugodt lelkiismerettel ajánlom a nutriatenyésztést. Kikapcsolódásnak is nagyon jő, eredmények is születnek, meg aztán a pénztárcába is hoz egy keveset..» Garai Ferenc Virágú kerteket létesítenek a parlagfűiteken A talaj ésszerű kihasználása és védelme évek óta napirenden szerepel. Számtalan határozat, rendelet és utasítás foglalkozott már ezzel a kérdéssel. Ggy tűnik, hogy a korábbi intézkedések nem bizonyultak eléggé hatásosnak. Erről egyebek között a több ezer hektárnyi parlagföld is tanúskodik. Bár e terület jelentős része nem alkalmas nagyüzemi mezőgazdasági termelésre, viszont a kertbarátok népes táborának szorgos keze alatt virágzó, termékeny kertekké változhatna. Hiszen a községek, városok lakóinak százai kilincselnek egy talpalatnyi kertterüict megszerzése érdekében — sokszor eredmény nélkUl. Vajon hogyan vélekednek erről maguk az érdekeltek? Hozott-e az új idők szele némi változást? A nitrai járásban a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége nyolcvan alapszervezetet tart nyilván, amelyek több mint 6600 kertbarátot tömörítenék. A meglehetősen népes tagság hatszáznegyven hektáros területet művel, ami a járás kiterjedését tekintve aránylag kevésnek mondható. Ez arra enged következtetni, hogy a kertbarátmozgalom teljes mértékű kibontakozását komolyabb problémák hátráltatták. — járásunkban igen nagy az érdeklődés a kertek iránt, — kezdte a beszélgetést W i n disc h o v á Emília, a járási bizottság elnöke, majd hozzáfűzte: — Sajnos a múltban aránylag kevés igénylőt tudtunk kielégíteni. Ezerkilencszázötvenháromtól, a szervezet fennállása óta, hozzávetőlegesen huszonhárom hektárnyi teröletet parcelláztunk el — többnyire Nitra kültelkein —, s ezáltal négyszáznegyvennyolc igénylő kerthez juthatott. A községekben még ennél is kedvezőtlenebb volt a helyzet. Habár a talaj kihasználásáról több szó esett, a parlagföldek felszámolása érdekében nem történt sok változás. Ezeket a területeket a pártszervezet támogatásával igyekeztünk az alapszervezetek számára megszerezni, de a múltban a helyi nemzeti bizottságok e lekinietben csak kevés aktivitást tanúsítottak. — Történt e valami változás? — Ügy tűnik, végre megtört a jég. Az évek óta kibogozhatatlan gordiuszi csomó kezd feloldódni. Az utóbbi időben a legfelsőbb párt- és állami szervek nagyon komolyan és behatóan foglalkoztak a kertbarát mozgalom és a háztáji kertészkedés kérdésével. A mozgalom fellendítésére irányuló sokoldalú támogatást főleg a CSKP XVI. kongresszusának dokumentumai támasztották alá. Az irányelvek kimondják, hogy minden talpalatnyi kihasználatlan terület hasznosítani keli, nemcsak a kerttulajdonosok, hanem az egész lakosság zöldség- és gyümölcsellátása érdekében. Az irányelvekből eredő feladatok járásunkban politikai szervezési intézkedések révén konkrét formát öltöttek. A járási nemzeti bizottság a járási mezőgazdasági igazgatósággal karöltve részletes utasításokat továbbított valamennyi helyi nemzeti bizottságnak és a Nemzeti Front összes szervezetének — a parlagföldek maradéktalan kihasználása és megművelése érdekében. A községekben és városokban a tömegszervezetek képviselőinek a részvételével bizottságok alakultak, amelyek alapos felmérést végeztek a parlagföldek felkutatása, s hasznosítási módjuk meghatározása érdekében. — S mi lett a „hadjárat“ végeredménye? >— Az eredmény biztató, és A nyitrai járásban a kertészkedők immár hatszáznegyven hektáros terület intenzív művelését biztosítják Vörös Magda: Tavaly paprikát, uborkát termeltünk eladásra, az idén pedig sárgarépát kínálunk. De amint látja, a virágot is szeretjük. Fotó: —bor örvendetes szövetségünk számára. A parlagföldek felszámolásával járásunkban a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége már az idén huszonhat hektárnyi területhez jut. Ez annyit jelent, hogy egy éven belül nagyobb területet parcellázhatunk szét az igénylők között, mint 27 év alatt összesen. Háromszázhuszonöt új szövetségi tagnak eddig tizenkét hektárt osztottunk ki, főleg Nitra, Topoföany és Zlaté Moravce környékén. A közeljövőben további 11 hektárnyi területen létesítünk kerttelepet (Nitra, Vráble, Tesárske Mlyüany, Choča, Dolné Štitáre, Hrnčiarovce, Koliüany). Azzal számolunk, hogy a taglétszámot az év végéig ezerrel növeljük. — A járási bizottság és az alapszervezetek hogyan kapcsolódnak be e nagyarányú akcióba? — Alapszervezeteinknek körlevelet küldtünk, amelyben felhívtuk a tagságot arra, hogy kapcsolódjanak be a kihasználatlan területek felkutatásába, és segítsék a helyi nemzeti bizottságokat. De intézkedtünk annak érdekében is, hogy az akció lebonyolítása után az alapszervezetek ellenőrizzék, miképpen teljesítették a helyi nemzeti bizottságok a feladatukat. Ezek az Intézkedések a jövőt illetően is érvényesek, mert a talaj kihasználására és megművelésére indított „hadjárat“ nem egyszeri, hanem állandó feladat.-— Vajon ez hozzájárul a kertbarát mozgalom fellendítéséhez? — Feltétlenül. Legfőbb érdekünk, hogy a lakosság minél szélesebb körben bekapcsolódjék a kertbarát mozgalomba, mert csak Így leszünk képesek tervszerűen és szervezetten irányítani, fokozni a termelői kedvet. Emelni akarjuk a kertészkedés színvonalát, s javítani az emberek kulturális és esztétikai érzékét. Végső soron így járulhatunk hozzá életkörnyezetünk alakításához, szépítéséhez. Hogy az eddiginél erősebb tömegszervezetté váljunk, a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége III. kongresszusának tiszteletére felajánlottuk, hogy а IV. kongresszusig a taglétszámot a duplájára növeljük. Ez merész felajánlási.,» — Merész, de véleményem szerint teljesíthető. Ebben már a parlagföldek felszámolása is nagy segítséget jelent. De jelentős tartalékaink vannak a falusi kerttulajdonosok körében is. Járásunkban akadnak még olyan községek, ahol a kerttulajdonosoknak a fele sem tagja az alapszervezetnek. Ezért széles körű agitációs tevékenységet fejtünk ki a falusi lakosság körében. A kertbarátok tevékenységének népszerűsítése az idei szocialista vállalásunkban is szerepel. Az alapszervezetek minden egyes tagja egy új tag megnyerését vállalta. Figyelmünk ezen túlmenően a háztáji gyümölcstermelés fokozására, új gyümölcsösök létesítésére is kiterjed. Ezt tükrözi felajánlásunk mottója is: „Mindenki ültessen egy fát s ügyeljen annak termésére!“ Reméljük, hogy a parlagföldek felszámolására 'és kihasználására foganatosított intézkedések, a kertbarát mozgalom fellendítésére irányuló tövekvések olyan gyümölcsözőek lesznek, mint néhány év múlva az idén kiültetett facsemeték. Klam ercsik Mária, agrármérnök
