Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-30 / 22. szám

Akotlás jelentősen csök­kenti a tojástermelést. A tyúkok közül némely fajták (vajandott, plimut, szö­­szeksz) gyakran, mások (pl. hemslr, rodejlend) ritkábban kotlának. A fogolyszínű olasz tyúk, a cseh pettyes és a leg­horn csak elvétve, a Shaver, a De-Klab és más tojóhibridek egyáltalán nem kotlának. A kotlóstyúkokat mielőbb kü­lön kell választani társaiktól, mert elfoglalják a fészkeket és állandó melegítéssel elértékte­­lenítik a tojásokat. Mielőtt a költési láz teljesen kifejlődne, a kotlóstyúkot külön rekeszbe zárjuk, ahol nincsen fészek. Így a kotlás időtartama lerövidül. Még jobb, ha felfüggesztett, lengő ketreceket használunk, mert így a legkisebb mozdu­latra a ketrec mozogni kezd s a légáramlat lehűti a kotlós felhevült testét. Ugyanilyen ha­tása van annak a nem éppen kíméletes eljárásnak is, amit néhol még ma is alkalmaznak: naponta kétszer-háromszor kút­­hideg vízben megmártják a tyú­kot. A felsorolt módszerekkel három-öt nap alatt véget lehet vetni a kotlásnak, s kezdetét veszi a tojástermelés. A tyúkok szeretik a zöldet. Lehetőleg aprítva, szeletelve, darával v^gy táppal keverve adagoljuk, körülbelül a napi adag húsz-harminc százalékát képviselő mennyiségben. Az Ivóvizet naponta több ízben frissítsük fel, illetve cseréljük ki, s időnként fertőtlenítő szert Is tegyünk bele. A tyúktenyésztés sikerének alapfeltétele a szakszerű csibe­nevelés és kiválasztás. Az el­ső válogatást közvetlenül a ke­lés után elvégezhetjük. Az élénk, minden iránt érdeklődő csirkék egészségesek, ellenál­­lőak és életképesek, pihetolluk sima, étvágyuk jó. A bágyadt, borzolt tollú csibék tenyész­állatnak nem valók. A beteg állatokat azonnal leüljük és el­égetjük. A csibéknek annyi ta­karmányt adjunk, amennyit a következő etetésig képesek el­fogyasztani. Vizet, zöldet és grittet korlátlan mennyiségben adhatunk. Az Afrikából származó gyöngytyúk csibéi immár hat­nyolc hetesek, szervezetük egy­re ellenállóbb, de azért nem ért továbbra is nagy figyelmet szentelni az elszállásolásuknak. Etetni ugyanúgy kell, mint má­jusban. A pulyka tenyésztők az álla­tok súlygyarapodása szerint el­lenőrizhetik a takarmányozás helyességét. Kiválasztunk talá­lomra néhány állatot és liúsz­­negyven-hatvan nap után le­mérjük őket. Ha húsznapos korban 180—190 grammos, 40 napos korban 550—570, 60 na­pos korban pedig 1030—1060 grammos egy fiatal pulyka, ak­kor helyesen tápláljuk az állo­mányt. Az állatokat mindig a reggeli etetés előtt kell meg­mérni. A 40—60 napos pulykáknak naponta 137—140 gramm elesé­­get adjunk (75 gramm keve­rék, 22 gramm zúzott árpa, 40 gramm zöld és 0,6 gramm csontllszt). A keveréket szára­zon és nedvesítve Is adagolhat­juk. A fejlett pulyka számára nagyon előnyös a .legelő, ahol a napi élelem 60—80 százalé­kát biztosíthatjuk. A ludak a negyedik hét után gyorsan tollasodnak. A tollak előbb a szárnyakon, majd a farokrészen is a has alatt, vé­gül a szárnyak alatt fejlődnek ki. A lúd évente háromszor is válthatja a tollát. Ezt a folya­matot vedlésnek nevezzük. A toll értékes termék, ezért nem szabadna megengedni, hogy az állatok elszórják a tollúkat. Menesztés, tolltépés után a lu­­dakat esőtől, széltől védett he­lyen tartjuk és nem engedjük elkezdeni (80 százalék dara, 20 százalék fehérjós kiegészítő, sőt a 2—3 százaléknyi mennyiség­ben adott ásványi kiegészítő is hasznos). Legjobb, ha a keve­réket víz helyett tejjel nedve­sítjük és egy kevés zöldet vagy murokrépát is reszelünk hoz­zá. A húsra hizlalt kacsák tíz­hetes korban elérik a 2,0—Ž,3 kg-ot. A galambok 28—30 napos korban kirepülnek és önállóan kezdenek táplálkozni. A to­vábbtartásra alkalmatlan egye­­deket ilyenkor legésszerűbb le­ölni, mert ebben az időszakban a legjobb a húsuk. Dr. Rékay, június ki a vízre. A tolltépést nem szabad túlzásba vinni; sokan annyira kitépik a szárny alka­rt része alól a pehelytollat, hogy a szegény állatok hetekig lógatják, húzzák a szárnyukat, s ilyenkor a szárnycsontok megsérülhetnek, eltörhetnek. Tolltépés után a ludaknak ad­junk kevés zabot vagy kukori­cát, hogy gyorsabban kifejlőd­jön az új tollazat. A fiatal ál­latokat nem szabad idő előtt és nagyon megtépni, mert hát­ráltatjuk vele az állatok fej­lődését. A toll érése és minő­sége részben a fajtától, rész­ben a takarmányozástól függ. A legelőn tartott állatok tolla egy-két héttel később érik, mint a kifutóban tartott, abrak­kal etetett ludaké. A még termelő tenyészka­­csákat naponta kétszer etessük, összesen 22—25 dkg eleséggel. A vízre járó kacsáknak este szemest adjunk. A plpék gyors­­hizlalását 6 hetes korban kell a komáromi kórház híres se­bésze, és dr. Kubovics gyakran és mély hitel hangoztatták, hogy a fiatal galamb húsából főtt levesnek színje mágikus hatása van az emberi szerve­zetre. A súlyos műtéten át­esett betegeknek mindig azt ta­nácsolták, hogy sok, fiatal ga­lambból készült levest fogyasz­­szanak, akkor gyorsan erőre kapnak. A fiatal galamb húsa ugyanis sok fehérjét tartalmaz. A kirepült galambokat a szü­lők már alig vagy egyáltalán nem etetik (általában a követ­kező tojásokat melegítik), ezért az enni tanuló állatok inkább fogynak, mint híznak. Ilyenkor fokozott gondot kell fordítáni a napi adag össze­állítására. A nyúltenyésztők gyakran kevés bakot tartanak, merő ta­karékossági okokból. S persze olykor kölcsönzik a bakot a szomszédnak, sógornak, komá­nak, a íajtajelleg, a várható \ Kecskés Sándor zsitvabesenyői (Befieňov) kisállattenyésztő házilag barkácsolt, ötletesen megépített, tágas, többszintes ketrectömbökbeu tartja a nyitrai Branko részére szerződéses alapon tenyésztett eyulakat. Az élenjáró tenyésztők példáját követve, ő is a kaliforniai és az új-zélandi fehér fajtát vá­­lasztotta Fotó: s—bor haszontulajdonság és ellenálló­képesség figyelembe vétele nél­kül. Néhányan — mint pl. a nagykeszi Farkas János és Sza­bó József — már megtanulták, mégpedig a saját kárukon, hogy ez a takarékosság nem mindig kifizetődő. Egy tenyészbakot általában 6—10 nőstényre számítunk. A kisebb vagy a fajtatiszta te­nyészetekben, ahol kettős pá­­roztatást alkalmaznak, több hí­met kell tartani. A fiatal nyulakat származás és küllem szerint, a felnőtt ál­latokat termelőképesség és az utódok minősége alapján érté­keljük. Az egészséges nyúl élénk, mozgékony, szőrzete fé­nyes, testhez simuló, szeme tiszta, étvágya jó és gyorsan vedlik. A rosszul ée lassan fej­lődő nyulakat kirekesztjük a tenyésztésből. A juhtenyésztés akkor a leg­gazdaságosabb, ha módunkban áll legeltetni az állatokat. Ha az egészséges állatok a lege­lőn lassan fejlődnek, otthon adjunk nekik zöldet vagy 10—< 30 deka abrakot. A zárva tar­tott álhatóknak A- és D-vita­­mlnt is kell adni. A szénafélék közül csak a pillangósok szé­nája tartalmaz több-kevesebb vitamint, az is csak akkor, ha elegendő zöldessárga levél van benne. Ha a levél lepereg és csak a szárat tesszük az álla­tok elé, illetve ha a széna több ízben megázott, A- és D-vtta­­mirat már nem tartalmaz, hiába készült pillangósból. Az elért élő tömeg alapján itt is követ­keztetni lehet a takarmányozás milyenségére. Ha az anyák 40—50 kg-osak, akkor a jerkék 3 hónapos korban 17—20, fél­éves korban 26—30 kg-osak le­gyenek. Az ürübárány ugyan­ilyen nehéz legyen, a kosbá­rány pedig 2—4 kg-al nehe-" zebb. Ha a kecskét nem legeltet­jük, okvetlenül gondoljunk a körömápolásra. A túlnőtt kör­möket négyhetenként le kell vágni, különben az állat lesán­­tul. A legelőre járó állatnak a körme elkopik. Eleink úgy hitték, hogy a kecsketejnek gyógyító hatása van. Ebben annyi az igazság, hogy a kecske — a tehénnel ellentétben — csak ritkán be­­tegszik meg gümőkórban. Ha tehát egy tüdőbeteg az amúgy is fertőzött tehéntej helyett egészséges kecsketejet ivott, az élete meghosszabbodott. A kecsketej fehér vagy gyen­gén sárgás színű, még sok zöldtakarmány fogyasztása ese­tén sem olyan sárga, mint a tehéntej. Sokan nem kedvelik, mert az íze és a szaga nem éppen kellemes. A jellegzetes ízt és szagot az istállóban ve­szi fel a tej, mégpedig első­sorban akkor, ha az istállóban bakkecskét is tartunk és keve­set szellőztetünk. Ezért jobb a kifutóban vagy az udvaron fej­ni. К ESZI MOLNÁR FERENC v í! A mindennapi gyakran úgy hogy növényeink jó egészségi állapotának megóvá­sa, illetve az állati kártevők elszaporodásának megelőzése érdekében, azonos időpontban egyszerre többféle vegyi készít­ménnyel permetezzünk. Sok időt és fáradságot igényelne, ha minden készítménnyel kü­­lön-külön kezelnénk a növénye­ket. Ezért általában kombinált permetlevet készítünk, azzal kezeljük a szőlőt (lisztharmat, peronoszpóra, szürkepenész, at­kák), az almafákat (liszthar­mat, varasodás, szívó- és rágó­gyakorlat táblázat —, melyek részben kívánja, megkönnyítik a kertészkedők dolgát. Kertésztársaim nevében mondom, örömmel vennénk, ha a sok hasznos tudnivaló mel­lett a szakrovat ismét közölné azt a táblázatot vagy annak az időközben megjelent készít­ményekkel kiegészített változa­tát. Addig is néhány jó tanáccsal szeretnék a kertésztársak gondjain enyhíteni. Elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, hogy a kombinált permetlé ké­szítésekor nem szabad a hasz­nált készítményeket egy edény­ben, egyszerre feloldani, mert kártevők), a burgonyát (búr- ezzel nem kívánatos vegyi gonyavész) stb. Érthető, hogy a kertérszke­­dők követik a nagyüzemek pél­dáját s a háztájiban is kom­binált permetlével dolgoznak. Csakhogy nagyon sokan a sa­ját elképzelésük szerint keve­rik a vegyszereket, s eseten­ként több kárt okoznak, mint­ha egyáltalán nem permeteztek volna. A nagyüzemi szakembe­rek dolga is nehéz, hát még a kertészkedőké. Pillanatnyilag mintegy négyszáz féle növény­védő szer használata engedé­lyezett, ezek keverhetőségéről akár könyvet lehetne írni. Vi­szont készült már néhány, tu­dományos igényességgel kidol­gozott keverhetőségi táblázat i— ha jól emlékszem, négy év­vel ezelőtt e szakrovatban is napvilágot látott egy színes reakciót idézhetünk elő. A ki­mért vegyszereket mindig kü­lön edényben kell kevés vízzel elkeverni, utána beönthetjük őket a permetezőbe és vége­zetül feltölthetjük — állandó keverés mellett — a permete­zőkannát. A permetlé elkészítésére le­hetőleg műanyagból vagy fából Id. Horváth József a Szlovákiai Kertészkedők Szö­vetsége ekeli (Okoličná na Ostrove) szervezetének alapítótagja. Zöldségen kívül bor- és csemegeszőlőt is termel eladásra Vigyázz, életveszély! A vegyszereket az előírásoknak megfelelően használjuk egyúttal a lisztharmat elleni védekezést is eredményesebbé teszi. A lisztharmat ugyanis csu­pán a fiatal, zsenge leveleket, hajtásvégeket szokta megtá­madni, a fejlettebb levelek vi­­szonylag ellenállnak. A lomb­trágyák adagolásával serkent­jük a levelek fejlődését, tehát fokozzuk az ellenállóképessé­­güket. Permetlét soha ne készítsünk tartalékba! Mindig csak annyi vegyszert dolgozzunk fel, amennyit azonnal kipermetez­hetünk. Erős napsütésben és szeles időben ne permetezzünk: az első esetben a növényzet' nek a másodikban magunknak ártunk. Bizonyos vegyszerek —< főleg a kéntartalmúak — na­pos időben perzselést okoznak. Ezért inkább kora reggel vagy a késő délutáni, illetve az esti órákban lássunk munkához. S végezetül: ha vegyszerek­kel dolgozunk, öltözzünk a testnek tökéletes védelmet nyújtó munkaruhába, használ­junk szemüveget vagy védőpaj­zsot, s amíg alaposan meg nem mosakodtunk, addig ne együnk, ne igyunk és ne dohányozzunk. A csomagoláson feltüntetett élelmezés-egészségügyi várako­zási időt feltétlenül tartsuk be, különben komoly veszélynek tesszük ki magunkat és ember­társainkat. SZALAY ISTVÁN mert a fémek — főleg a rezet tartalmazó edények — csök­kentik a vegyszerek hatásfo­kát. Hálózati és kútviz helyett lehetőség szerint patakból nyert lágy vizet használjunk. A permetezés hatását növel­hetjük, ha a permetlébe tapa­dást segítő készítményeket (pl. Citowett, Sandovit, Agral 90 stb.) is adunk. Ha ez nem áll módunkban, egy kevés cukor­oldat is megteszi. A túladago­lásra azonban nagyon ügyel­jünk, a tapadást segítő anya­gokból legfeljebb 0,008—0,016 százaléknyit keverhetünk a per­­metléhez. Ezek az anyagok ugyan nem perzselnek, viszont eltömíthetik a légzőnyílásokat, s így károsítják a növényt. Igen előnyös, ha a permet­lébe úgynevezett lombtrágyát is teszünk. Száz liter vízbe ál­talában 3 decit szokás adni. Előnye, hogy a növények gyor­san hasznosítható tápanyagok­hoz jutnak (ez főleg a hiány­betegségek esetén hatásos), s Házi Gyula: Ha ismerjük a módját, a szakszerű növényvédelem nagy segítségünkre van a háztáji — és a nagyüzemi — zöldség-, gyümölcs- és szőlőter­mesztés színvonalának fellendítésében Fotók: —bor П a hí a

Next

/
Thumbnails
Contents