Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-30 / 22. szám
Akotlás jelentősen csökkenti a tojástermelést. A tyúkok közül némely fajták (vajandott, plimut, szöszeksz) gyakran, mások (pl. hemslr, rodejlend) ritkábban kotlának. A fogolyszínű olasz tyúk, a cseh pettyes és a leghorn csak elvétve, a Shaver, a De-Klab és más tojóhibridek egyáltalán nem kotlának. A kotlóstyúkokat mielőbb külön kell választani társaiktól, mert elfoglalják a fészkeket és állandó melegítéssel elértéktelenítik a tojásokat. Mielőtt a költési láz teljesen kifejlődne, a kotlóstyúkot külön rekeszbe zárjuk, ahol nincsen fészek. Így a kotlás időtartama lerövidül. Még jobb, ha felfüggesztett, lengő ketreceket használunk, mert így a legkisebb mozdulatra a ketrec mozogni kezd s a légáramlat lehűti a kotlós felhevült testét. Ugyanilyen hatása van annak a nem éppen kíméletes eljárásnak is, amit néhol még ma is alkalmaznak: naponta kétszer-háromszor kúthideg vízben megmártják a tyúkot. A felsorolt módszerekkel három-öt nap alatt véget lehet vetni a kotlásnak, s kezdetét veszi a tojástermelés. A tyúkok szeretik a zöldet. Lehetőleg aprítva, szeletelve, darával v^gy táppal keverve adagoljuk, körülbelül a napi adag húsz-harminc százalékát képviselő mennyiségben. Az Ivóvizet naponta több ízben frissítsük fel, illetve cseréljük ki, s időnként fertőtlenítő szert Is tegyünk bele. A tyúktenyésztés sikerének alapfeltétele a szakszerű csibenevelés és kiválasztás. Az első válogatást közvetlenül a kelés után elvégezhetjük. Az élénk, minden iránt érdeklődő csirkék egészségesek, ellenállőak és életképesek, pihetolluk sima, étvágyuk jó. A bágyadt, borzolt tollú csibék tenyészállatnak nem valók. A beteg állatokat azonnal leüljük és elégetjük. A csibéknek annyi takarmányt adjunk, amennyit a következő etetésig képesek elfogyasztani. Vizet, zöldet és grittet korlátlan mennyiségben adhatunk. Az Afrikából származó gyöngytyúk csibéi immár hatnyolc hetesek, szervezetük egyre ellenállóbb, de azért nem ért továbbra is nagy figyelmet szentelni az elszállásolásuknak. Etetni ugyanúgy kell, mint májusban. A pulyka tenyésztők az állatok súlygyarapodása szerint ellenőrizhetik a takarmányozás helyességét. Kiválasztunk találomra néhány állatot és liúsznegyven-hatvan nap után lemérjük őket. Ha húsznapos korban 180—190 grammos, 40 napos korban 550—570, 60 napos korban pedig 1030—1060 grammos egy fiatal pulyka, akkor helyesen tápláljuk az állományt. Az állatokat mindig a reggeli etetés előtt kell megmérni. A 40—60 napos pulykáknak naponta 137—140 gramm eleséget adjunk (75 gramm keverék, 22 gramm zúzott árpa, 40 gramm zöld és 0,6 gramm csontllszt). A keveréket szárazon és nedvesítve Is adagolhatjuk. A fejlett pulyka számára nagyon előnyös a .legelő, ahol a napi élelem 60—80 százalékát biztosíthatjuk. A ludak a negyedik hét után gyorsan tollasodnak. A tollak előbb a szárnyakon, majd a farokrészen is a has alatt, végül a szárnyak alatt fejlődnek ki. A lúd évente háromszor is válthatja a tollát. Ezt a folyamatot vedlésnek nevezzük. A toll értékes termék, ezért nem szabadna megengedni, hogy az állatok elszórják a tollúkat. Menesztés, tolltépés után a ludakat esőtől, széltől védett helyen tartjuk és nem engedjük elkezdeni (80 százalék dara, 20 százalék fehérjós kiegészítő, sőt a 2—3 százaléknyi mennyiségben adott ásványi kiegészítő is hasznos). Legjobb, ha a keveréket víz helyett tejjel nedvesítjük és egy kevés zöldet vagy murokrépát is reszelünk hozzá. A húsra hizlalt kacsák tízhetes korban elérik a 2,0—Ž,3 kg-ot. A galambok 28—30 napos korban kirepülnek és önállóan kezdenek táplálkozni. A továbbtartásra alkalmatlan egyedeket ilyenkor legésszerűbb leölni, mert ebben az időszakban a legjobb a húsuk. Dr. Rékay, június ki a vízre. A tolltépést nem szabad túlzásba vinni; sokan annyira kitépik a szárny alkart része alól a pehelytollat, hogy a szegény állatok hetekig lógatják, húzzák a szárnyukat, s ilyenkor a szárnycsontok megsérülhetnek, eltörhetnek. Tolltépés után a ludaknak adjunk kevés zabot vagy kukoricát, hogy gyorsabban kifejlődjön az új tollazat. A fiatal állatokat nem szabad idő előtt és nagyon megtépni, mert hátráltatjuk vele az állatok fejlődését. A toll érése és minősége részben a fajtától, részben a takarmányozástól függ. A legelőn tartott állatok tolla egy-két héttel később érik, mint a kifutóban tartott, abrakkal etetett ludaké. A még termelő tenyészkacsákat naponta kétszer etessük, összesen 22—25 dkg eleséggel. A vízre járó kacsáknak este szemest adjunk. A plpék gyorshizlalását 6 hetes korban kell a komáromi kórház híres sebésze, és dr. Kubovics gyakran és mély hitel hangoztatták, hogy a fiatal galamb húsából főtt levesnek színje mágikus hatása van az emberi szervezetre. A súlyos műtéten átesett betegeknek mindig azt tanácsolták, hogy sok, fiatal galambból készült levest fogyaszszanak, akkor gyorsan erőre kapnak. A fiatal galamb húsa ugyanis sok fehérjét tartalmaz. A kirepült galambokat a szülők már alig vagy egyáltalán nem etetik (általában a következő tojásokat melegítik), ezért az enni tanuló állatok inkább fogynak, mint híznak. Ilyenkor fokozott gondot kell fordítáni a napi adag összeállítására. A nyúltenyésztők gyakran kevés bakot tartanak, merő takarékossági okokból. S persze olykor kölcsönzik a bakot a szomszédnak, sógornak, komának, a íajtajelleg, a várható \ Kecskés Sándor zsitvabesenyői (Befieňov) kisállattenyésztő házilag barkácsolt, ötletesen megépített, tágas, többszintes ketrectömbökbeu tartja a nyitrai Branko részére szerződéses alapon tenyésztett eyulakat. Az élenjáró tenyésztők példáját követve, ő is a kaliforniai és az új-zélandi fehér fajtát választotta Fotó: s—bor haszontulajdonság és ellenállóképesség figyelembe vétele nélkül. Néhányan — mint pl. a nagykeszi Farkas János és Szabó József — már megtanulták, mégpedig a saját kárukon, hogy ez a takarékosság nem mindig kifizetődő. Egy tenyészbakot általában 6—10 nőstényre számítunk. A kisebb vagy a fajtatiszta tenyészetekben, ahol kettős pároztatást alkalmaznak, több hímet kell tartani. A fiatal nyulakat származás és küllem szerint, a felnőtt állatokat termelőképesség és az utódok minősége alapján értékeljük. Az egészséges nyúl élénk, mozgékony, szőrzete fényes, testhez simuló, szeme tiszta, étvágya jó és gyorsan vedlik. A rosszul ée lassan fejlődő nyulakat kirekesztjük a tenyésztésből. A juhtenyésztés akkor a leggazdaságosabb, ha módunkban áll legeltetni az állatokat. Ha az egészséges állatok a legelőn lassan fejlődnek, otthon adjunk nekik zöldet vagy 10—< 30 deka abrakot. A zárva tartott álhatóknak A- és D-vitamlnt is kell adni. A szénafélék közül csak a pillangósok szénája tartalmaz több-kevesebb vitamint, az is csak akkor, ha elegendő zöldessárga levél van benne. Ha a levél lepereg és csak a szárat tesszük az állatok elé, illetve ha a széna több ízben megázott, A- és D-vttamirat már nem tartalmaz, hiába készült pillangósból. Az elért élő tömeg alapján itt is következtetni lehet a takarmányozás milyenségére. Ha az anyák 40—50 kg-osak, akkor a jerkék 3 hónapos korban 17—20, féléves korban 26—30 kg-osak legyenek. Az ürübárány ugyanilyen nehéz legyen, a kosbárány pedig 2—4 kg-al nehe-" zebb. Ha a kecskét nem legeltetjük, okvetlenül gondoljunk a körömápolásra. A túlnőtt körmöket négyhetenként le kell vágni, különben az állat lesántul. A legelőre járó állatnak a körme elkopik. Eleink úgy hitték, hogy a kecsketejnek gyógyító hatása van. Ebben annyi az igazság, hogy a kecske — a tehénnel ellentétben — csak ritkán betegszik meg gümőkórban. Ha tehát egy tüdőbeteg az amúgy is fertőzött tehéntej helyett egészséges kecsketejet ivott, az élete meghosszabbodott. A kecsketej fehér vagy gyengén sárgás színű, még sok zöldtakarmány fogyasztása esetén sem olyan sárga, mint a tehéntej. Sokan nem kedvelik, mert az íze és a szaga nem éppen kellemes. A jellegzetes ízt és szagot az istállóban veszi fel a tej, mégpedig elsősorban akkor, ha az istállóban bakkecskét is tartunk és keveset szellőztetünk. Ezért jobb a kifutóban vagy az udvaron fejni. К ESZI MOLNÁR FERENC v í! A mindennapi gyakran úgy hogy növényeink jó egészségi állapotának megóvása, illetve az állati kártevők elszaporodásának megelőzése érdekében, azonos időpontban egyszerre többféle vegyi készítménnyel permetezzünk. Sok időt és fáradságot igényelne, ha minden készítménnyel külön-külön kezelnénk a növényeket. Ezért általában kombinált permetlevet készítünk, azzal kezeljük a szőlőt (lisztharmat, peronoszpóra, szürkepenész, atkák), az almafákat (lisztharmat, varasodás, szívó- és rágógyakorlat táblázat —, melyek részben kívánja, megkönnyítik a kertészkedők dolgát. Kertésztársaim nevében mondom, örömmel vennénk, ha a sok hasznos tudnivaló mellett a szakrovat ismét közölné azt a táblázatot vagy annak az időközben megjelent készítményekkel kiegészített változatát. Addig is néhány jó tanáccsal szeretnék a kertésztársak gondjain enyhíteni. Elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, hogy a kombinált permetlé készítésekor nem szabad a használt készítményeket egy edényben, egyszerre feloldani, mert kártevők), a burgonyát (búr- ezzel nem kívánatos vegyi gonyavész) stb. Érthető, hogy a kertérszkedők követik a nagyüzemek példáját s a háztájiban is kombinált permetlével dolgoznak. Csakhogy nagyon sokan a saját elképzelésük szerint keverik a vegyszereket, s esetenként több kárt okoznak, mintha egyáltalán nem permeteztek volna. A nagyüzemi szakemberek dolga is nehéz, hát még a kertészkedőké. Pillanatnyilag mintegy négyszáz féle növényvédő szer használata engedélyezett, ezek keverhetőségéről akár könyvet lehetne írni. Viszont készült már néhány, tudományos igényességgel kidolgozott keverhetőségi táblázat i— ha jól emlékszem, négy évvel ezelőtt e szakrovatban is napvilágot látott egy színes reakciót idézhetünk elő. A kimért vegyszereket mindig külön edényben kell kevés vízzel elkeverni, utána beönthetjük őket a permetezőbe és végezetül feltölthetjük — állandó keverés mellett — a permetezőkannát. A permetlé elkészítésére lehetőleg műanyagból vagy fából Id. Horváth József a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége ekeli (Okoličná na Ostrove) szervezetének alapítótagja. Zöldségen kívül bor- és csemegeszőlőt is termel eladásra Vigyázz, életveszély! A vegyszereket az előírásoknak megfelelően használjuk egyúttal a lisztharmat elleni védekezést is eredményesebbé teszi. A lisztharmat ugyanis csupán a fiatal, zsenge leveleket, hajtásvégeket szokta megtámadni, a fejlettebb levelek viszonylag ellenállnak. A lombtrágyák adagolásával serkentjük a levelek fejlődését, tehát fokozzuk az ellenállóképességüket. Permetlét soha ne készítsünk tartalékba! Mindig csak annyi vegyszert dolgozzunk fel, amennyit azonnal kipermetezhetünk. Erős napsütésben és szeles időben ne permetezzünk: az első esetben a növényzet' nek a másodikban magunknak ártunk. Bizonyos vegyszerek —< főleg a kéntartalmúak — napos időben perzselést okoznak. Ezért inkább kora reggel vagy a késő délutáni, illetve az esti órákban lássunk munkához. S végezetül: ha vegyszerekkel dolgozunk, öltözzünk a testnek tökéletes védelmet nyújtó munkaruhába, használjunk szemüveget vagy védőpajzsot, s amíg alaposan meg nem mosakodtunk, addig ne együnk, ne igyunk és ne dohányozzunk. A csomagoláson feltüntetett élelmezés-egészségügyi várakozási időt feltétlenül tartsuk be, különben komoly veszélynek tesszük ki magunkat és embertársainkat. SZALAY ISTVÁN mert a fémek — főleg a rezet tartalmazó edények — csökkentik a vegyszerek hatásfokát. Hálózati és kútviz helyett lehetőség szerint patakból nyert lágy vizet használjunk. A permetezés hatását növelhetjük, ha a permetlébe tapadást segítő készítményeket (pl. Citowett, Sandovit, Agral 90 stb.) is adunk. Ha ez nem áll módunkban, egy kevés cukoroldat is megteszi. A túladagolásra azonban nagyon ügyeljünk, a tapadást segítő anyagokból legfeljebb 0,008—0,016 százaléknyit keverhetünk a permetléhez. Ezek az anyagok ugyan nem perzselnek, viszont eltömíthetik a légzőnyílásokat, s így károsítják a növényt. Igen előnyös, ha a permetlébe úgynevezett lombtrágyát is teszünk. Száz liter vízbe általában 3 decit szokás adni. Előnye, hogy a növények gyorsan hasznosítható tápanyagokhoz jutnak (ez főleg a hiánybetegségek esetén hatásos), s Házi Gyula: Ha ismerjük a módját, a szakszerű növényvédelem nagy segítségünkre van a háztáji — és a nagyüzemi — zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés színvonalának fellendítésében Fotók: —bor П a hí a
