Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-30 / 22. szám

1981. május 30. SZABAD FOLDMCVES 7 Művész és ember SZÄZ ÉVE SZÜLETETT MIKULÄŠ SCHNEIDER-TRNAVSKÝ A 19. század második felében az Európát meg-megrázó társadalmi küzdelmek kereszt­tüzében fogant szellemi-művészeti irányzatok hatása a szlovák nemzetébresztők azon cso­portját sem kerülte el, akik önálló nemzeti zeneirodalom megalapozásáról álmodoztak. A monarchia kedvezőtlen politikai és társadalmi viszonyai nagyban gátolták a szlovák zenei élet kibontakozását. Első úttörői még időn­ként meginogtak hitükben, de felfedezve a népdalt mint a nemzeti zeneművészet tiszta és kiapadhatatlan forrását rátaláltak a fejlő­dés járható útjára. Ök, Ján Levoslav Bella, Vi­liam Figuš-Bystrý, Mikuláš Moyzes és Mikuláš Schneider-Trnavský hozták a szlovák zeneiro­dalom első gyümölcseit. Nagy feladatra vállal­koztak: megalkotni a magas szintű európai romantikus muzsika és a hazai zeneművészeti értékek ötvözetét. Mikuláš Schneider-Trnavský műve átmenetet képez a nemzetébresztők és a harmincas évek modern irányzata között, biztosítva a hazai zenei ízlés folytonosságát. Zenéje mélységes hazaszeretetből fakad, dalaiból a hazai táj át­szellemült csodálata árad. A mester nem is tit­kolja, hogy úgymond a „nép fülén keresztül szivét szeretné megdobogtatni“, hogy fölélesz­­sze benne a nemzeti öntudat szunnyadó para­zsát. Ezért tudatosan és következetesen hasz­nálja ki a népdal, a nép művészi önkifejezése adta kompozfciós lehetőségeket és a klasszici­­záló romantizmus minden eszközét, mindamel­lett Brahms és Dvoŕák esztétikai koncepcióját követi. Művészi fejlődésére nagy hatással volt Ko­dály Zoltán, a magyar zeneművészet géniusza, akihez őszinte, élejre szóló barátság fűzte. Ez a közös érdeklődésen alapuló barátság a Nagy­­szombati Ginináziumban sarjadt, ahol együtt diákoskodtak, együtt élték át a muzsikálás, a zeneszerzési próbálkozások nyújtotta sikerél­ményeket. Akkor még nem sejtették sorsuk majdani alakulását, egy azonban nyilvánvaló volt: mindketten a rajongásig szerették a mu­zsikát, és rendkívüli érdeklődést tanúsítottak a zeneművészet iránt általában. Eziránvú ér­deklődésüket fokozta, sőt szenvedéllyé fokozta a gimnázium muzikális légköre, mozgalmas zenei élete. Nagytehetségű tanárainak érdeme sem csekély a két ifjú hivatástudatának felkel­tésében, tehetségének kibontakoztatásában. Egymással folytatott levelezésükből ismeretes, Irogy kapcsolatuk később sem szakadt meg, ellenkezőleg, baráti érdeklődéssel követték egymás alkotó munkáját, tanultak egymás ta­pasztalataiból. Nem véletlen, hogy a zenemű­vészeten belül is rokon műfajokkal foglalkoz­tak. Kodály szenvedélyes népdalgyűjtő, s vala­mennyi népdalfeldolgozása egy-egy műremek. Trnavský maga népdalgyűjtéssel nem foglalko­zott, feldolgozásainak anyagát főként a Slo­venské spevy című gyűjteményből merítette, de népdalfeldolgozásainak két kötete, a Sbier­­ka slovenských národných piesnf és a Sbierka slovenských ľudových piesní a maga nemében egyedülálló értéket képvisel. Eszmecseréik gyakori témája vokális zene szerzése, kórus­művek írása volt, melyben mindkét mester ki­tűnt. A zeneelmélet és a zeneoktatás módszer­tani kutatása területén is találkozott a zene­művészet két nagy egyénisége. Schneider- Trnavský a Csehszlovák Köztársaság megala­kulása után mint a zenei nevelés tanára és Inspektora szívén viselte a zeneoktatásban fel­merülő gondokat. Módszertani munkáit és a hazai kiadású zenei nevelési tankönyveket Kodálynak küldte elbírálás végett. Kodály, a zeneelmélet nagy tudósa maga is figyelemmel kísérte a szlovák zeneoktatás színvonalát. Ze­neoktatási koncepciója meghódította a világot, s nagyrészt az ő érdeme, hogy Magyarorszá­got ma a világon zenenagyhatalomként isme­rik el. Schneider-Trnavský pályájának alakulására, főleg nemzeti öntudatára a döntő hatást mégis a bécsi, de kiváltképpen a prágai konzervató­rium! évek gyakorolták. Itt csatlakozott a Národ, illetve a Detvan egyletbe tömörülő ifjakhoz, s a nemzeti kultúra szabad virágzá­sáért folytatott küzdelem sorén ébredt rá a népdal éltető jellegére, jelentőségére a nem­zeti zeneirodalom fejlődése szempontjából. Nagy lendülettel fogott a' népdalok feldolgo­zásához, s még Prágában kiadta említett két kötetét. Maga a mester műdalait tartja a leg­nagyobb becsben. A népies alaptónus s a szlo­vák zenében Schneider által meghonosított, új értelemben vett kísérő zongoraszólam remek­ké varázsolja a szerző egy-egy dalát. Etikai és esztétikai értéküket tekintve, szerzőjüket mél­tán Illetik a „szlovák Schubert“ jelzővel. S ez a tény kötelezi a Trnavskýt tisztelő és elősze­retettel interpretáló kórusokat és előadóművé­szeket, hogy dalait különös gonddal tolmácsol­ják. Már a Drobné kvety pre stredný hlas a klavír című kötetében megvillogtatja sajátos zenei nyelvét, mely a Slzy a úsmevy és a Zo srdca gyűjteményekben magas művészi szín­tet ér el, az énekhangot kísérő zongoraszólam egyszerű harmonizálás helyett növeli a mű tartalmi gazdagságát és fokozza a dallam han­gulati és érzelmi mélységét. Lenyűgöző azon dalainak szépsége, (pl. Vtedy sa mi prisnijú, Sokolíéku, sokol stb.j, melyeket ujjongó érzel­mi telítettség, markáns ritmikai tagoltság jel­lemez, melyekből életöröm és optimizmus árad. Más kategóriát képviselnek a Slzy a úsmevy gyűjtemény dalai, melyek drámai hangvételük­kel mélyebben hatnak az ember lelkivilágára. Szívbemarkoló dallamuk az élet árnyoldalait, mélységes fájdalmat, nyomasztó emlékeket idéz, s ez a világfájdalom helyenként szarkazmusba csap át. A Zo srdca című gyűjtemény a népzene ta­lajából sarjadt, egy-egy darabja megtévesztően hasonló a népdalhoz. Nem csoda, hogy nem­egy dalát népdalként éneklik, mások pedig nemzeti dallá váltak. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Mikuláš Schneider-Trnavský dalait, művészi értékük elismeréséül gyakran tűzi műsorára a rádió és a televízió, sőt a konzer­vatóriumok és a Zeneművészeti Főiskola hall­gatóinak koncertjein is napirenden szerepel­nek, s hogy a Mikuláš Schneider-Trnavský Or­szágos Énekverseny immár hagyománnyá vált. M. Schneider-Tmavskýnak minden adottsága megvolt ahhoz, hogy alkotó munkáját a zeneiro­dalom komolyabb műfajaiban is elmélyítse. Bizonysága ennek a 24 éves korában kompo­nált G-mol szonáta, a Pribina esküje című szimfonikus költemény, áfc E-iiioIl szimfónia stb., de közéleti elfoglaltsága (a Matica Slo­venská különböző szekcióiban betöltött funk­ciók) és a halaszthatatlan konkrét teendők minduntalan más irányba terelték a figyelmét, ilyen sürgető feladat volt a hiányos zenepeda­gógiai irodalom gazdagítása, valamint vokális zene szerzése az országszerte működő és egy­re alakuló énekkarok részére. Vágya, hogy szlovák operát szerezzen, sajnos nem teljesült, elsősorban megfelelő librettó hiánya miatt Már-már megcsillant a remény, amikor fel­ajánlották neki Vladimír Roy librettóját, me­lyet P. O. Hviezdoslav Hájnikova žena című elbeszélő költeménye alapján írt. A művész azonban, levonva a tanulságot a Figuš Detvan című operáját főleg nehézkes szövege miatt ért kritikából, óvatosságból elutasította. Roy ugyanis kevés tapasztalattal rendelkezett éh­ben a műfajban, s librettójából hiányzott a drámai mélység és tömörség. A század elején hódító operett ugyancsak csábította a mestert. Több szövegíró librettójá­val is próbálkozott — sikertelenül. Végül maga írt szöveget operettjéhez, melyben hogy úgy mondjam, a komponista magasan fölülmúlta a szövegírót. Ettől eltekintve, a Szlovák Nemzeti Színházban 1940-ben bemutatott Bellarosa megállta a helyét mind a közönség, mind pe­dig a zeneikritika előtt. A felszabaduáls és a dolgozó nép Februári Győzelme után kórusműveiben adja tanújelét a szocialista eszmék iránti elkötelezettségének és annak, hogy részt kíván vállalni a csehszlo­vák zeneszerzőknek szocialista realista zene­művészet megteremtésére irányuló törekvésé­ből (Slobody deň, Už vyšlo slnko, Partizánska, Let pieseň mieru, Nové detské piesne). Het­venöt éves korában mintegy / summázataként rövidebb, könnyebb műfajokból összetevő élet­művének, megalkotja szimfóniáját. Művészeté­nek gyöngyszemeiért, a nemzeti kultúra fel­emeléséért végzett áldozatos munkájáért nem csupán a nép tisztelete és rajongása volt a fizetség, hanem ennek betetőzéseként hetven­­ötödik születésnapja alkalmából megkapta a szocialista társadalomban művész által elér­hető legmagasabb rendű kitüntetést, a Nemzeti művész címet. Élete utolsó éveiben is fáradha­tatlanul alkotott, egészen 1958-ban bekövetke­zett haláláig. Mikuláš Schneider-Trnavský nemcsak miiít művész vált felejthetetlenné, hanem mint em­bert is szeretet és tisztelet övezte a magán­életben és a művészi körökben egyaránt. Ész­revételeit és alkotó gondolatait mély őszinte­séggel és meleg hangvétellel tudta közölni, segítőkészségét élvezték barátai és a fiatal nemzedék. Művészi és emberi magatartásával mintaképül szolgál az utókor számára. Gyepes Aranka ACSEMADOK érsekújvári (Nové Zámky) városi szervezete immár XII. alkalommal rendezte meg a Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napokat. A közigaz­gatásilag már Érsekújvárhoz tartozó Andádon (Andovce) született költő, nyelvész és for­radalmár nevével fémjelzett rendezvénysorozat tartalmi te­lítettsége és az átfogó, vala­mennyi apró részletre kiterje­dő szervezés eredményeként maholnap már országos méretű rendezvényeink közé növi ma­gát. A két hónapig (március 2-től május 4-ig) tartott ünnepi megmozdulás a kultúra külön­böző területeit érintő előadá­sok, műsoros estek, kiállítá­sok, író-olvasó találkozók, an­kétok, koszorúzások, vetélke­dők rendezésében nyert kife­jezési formát, vált tömegeket megmozgató akcióvá. A taglétszám terén is orszá­gos elsőséggel dicsekvő újvári szervezet annak idején önerő­ből hozta létre szlovákiai mé­retben is egyedülálló székhá­zét. Az impozáns épület előtti parkban Czuczor Gergely ha­lálának 100. évfordulója alkal­mából, 1966-ban szobrot emel­tek. Az idén is a koszorúzási ünnepséggel kezdetét vevő, a kultúra, a népművelés, az anya­­nyelvápolás területeit felölelő kultúrprogram egy-egy láncsze­mét szeretnénk olvasóinkkal ismertetni. Lukács József, a Kelet-Szlo­vákiai Múzeum régészeti osz­tálya dolgozójának „A zemplé­ni fejedelmi sír“ című előadá­sa nyitottta meg a Czuczor-na­­pokat. A honismereti klubban elhangzott, diaképek vetítésé­vel tarkított előadás a Zem­plén község határában feltárt honfoglaláskori sírok, s.a töb­bitől távolabb fellelt külön ál­ló temetkezési hely gazdag le­letanyagát, a hozzájuk fűződő vélemények (Almos fejedelem sírja? A honfoglaló magyarok­hoz csatlakozó kabar törzsek egyik vezérének a temetkezési helye?) ellentmondásait igye­kezett feltárni. Végül is leszö­gezte: a vita, az érvek és el­lenérvek a szakkörökben még ma is folynak. A csehszlovákiai magyar könyvkiadó címmel a járási népkönyvtár épületében került sor a Madách Könyv- és Lap­kiadó Vállalat dolgozójával, Dobos László íróval való talál­kozóra. A harmadik emeleti gyűlésterem közönsége megis­merkedhetett a Madách külde­tésével, az elmúlt esztendő eredményeivel, a jövő kilátá­saival. Szólt a kiadót eddig érintett nyomdatechnikai gond­jairól, a műmegjelenés arány­talanságairól, végül is hang­súlyozta: A nehézségek ellené­re az elmúlt esztendő a cseh­szlovákiai magyar könyvkiadás egyik legsikeresebb éve volt. A korábban tervezett 51 mű helyett a kiadó 53-at jelente­tetett meg több mint 400 000 példányban. A szlovákiai ma­gyar irodalmat 28 mű képvisel­te, a szlovákot 16, a cseh iro­dalmat pedig 9. Örvendetes tényként nyugtázhatjuk, hogy az eredeti művek száma meg­haladja a fordításirodalomét. A kiadó és a Magyar Népköztár­saság kiadói közti baráti és kölcsönös kapcsolatot bizonyít­ják a közös könyvkiadás ered­ményei: a magyarországi könyvkiadók a Madáchtól 46 művet vettek át több mint 300 ezer példányban, a Madách pe­dig 169 művet hozatott be az MNK-ból 252 ezer példányban. A könyvtár módszerese, Tóth Mária által szervezett hangu­latos, gazdag ismeretanyagot nyújtó, kultúrműsorral tarkított, könyvárúsítással egybekötött találkozó második részében Do­bos László Messze voltak a csillagok, Földönfutók, Egy szál ingben és Hólepedő című regé­nyeivel kapcsolatos kérdések­re adott választ. Az ünnepségsorozat keretén belül az olvasók találkoztak és elbeszélgettek Mikola Anikó költővel és műfordítóval. A helyszínen -+- a járási könyv­­vásárlást, hazai magyar irodal­munk termékeivel. való ismer­kedést. A CSEMADOK székház nagy­termében került sor a meg­hitt, múltat idéző, jelent érté­kelő ünneplésre, az Érsekújvári Magyar Tannyelvű Általános Iskola megalakulásának 30. év­fordulójára, amelyen több száz volt diák és iskolabarát emlé­kezett . . . Száraz László iskola­­igazgató ünnepi beszédében a február-nyitottá úton megkez­dett oktató-nevelő tevékenység eredményeit értékelve hangsú­lyozta: A nemzetiségek tovább­­létezésének meghatározója min­denkor az anyanyelvi ismere­tek gazdagsága s az oktatás színvonala volt. Az adatok ugyan nem tükrözik hűen az iskola belső életét, a fáradtsá­got nem ismerő odaadó mun­kát, de pár beszédes számadat mégis ide kívánkozik: Az 1950—51-es tanévet hat osz­tályban 250 tanulóval kezdték, jelenleg 23 osztályban 720 gyermek oktatásával foglalkoz­nak. Szeptemberben 85 kisdiák kezdi el anyanyelvén az írás­­olvasás-számolás birodalmában való tájékozódást. A szülői munkaközösség elnöke, dr. Fi­­lakovszky János a nemzetiségi iskola küldetését, a helytállás emberi-erkölcsi megnyilvánulá­sait ecsetelte meghatóan lírai hasonlatokkal, majd az isko­la irodalmi színpada mutatko­zott be. A műsor további ré­szében a volt diákok — ma már . ismert, s, elismert elő­adók, művészek, közéleti sze­mélyek — Decsi Agnes, Dráfi Eleonóra, Kopasz Csilla, Ozorai Gabriella, Farkas Gábor, Laka­tos Jenő, Deákné, Hájas Ad­rienn, Szombath Károly, Sza­bó János, Soóky Rózsa és Szá­raz Dénes léptek a színre. A mély átéléssel előadott, kifor­rott, igényes műsorszámok su­gárként árasztották a szépszá­mú közönség felé az emlék­­ünnepély mottójának — Én iskolám, köszönöm most ne­ked, hogy az eljött élet-csaták között volt mindig hozzám víg üzeneted“ — lélekemelő esz­méjét. Szilva József fiatal képzőmű­vészünk tárlatának a CSEMA­DOK székház kiállítóterme adott otthont. A garamvezeké­­nyi születésű tehetséges alko­tó 1965 óta már több csoportos kiállításon szerepelt, s első ön­álló tárlata 1977-ben volt. Mű­vei általában falusi környeze­tet ábrázoltak, a falu és az ember szeretetéről vallanak. Al­kotásain expresszionista jegyek jelentkeznek, a látványt mint­ha csak alkalminak tekintené mondanivalójának, saját szub­jektív érzéseinek, hangulatának tolmácsolásához. A tehetséges képzőművész tárlatát több mint kétezren tekintették meg. A HÉT és a NÖ című ma­gyar nyelvű képes folyóira­taink ankétjára a CSEMADOK székház pinceklubjában került sor. A találkozón megjelent ol­vasók betekintést nyerhettek a lapszerkesztési tudnivalókba, ismerkedhettek a szerkesztők mindennapi munkájával, örö­meivel, gondjaival. A HÉT szerkesztőségének képviselői — Ozsvald Árpád főszerkesztőhe­lyettes és Lacza Tihamér — rövid beszámolójukban ismer­tették a lap történetét és a je­len eredményeit. Az olvasók ré­széről elhangzott kérdésekre adott válaszokból kitűnt, hogy a közel harmincezer példány­ban megjelenő 24 oldalas heti­lap az országhatáron túl is népszerű. Gyurkovits Róza és Neszméri Sándor szerkesztők felvázolták a NÖ szerkesztősé­gének elképzseléseit, a lap kül­detését, vagyis a szórakozás, a nőknek nyújtandó tanácsok, a hasznos tudnivalók közlése mellett feladatuknak tekintik a hagyományápolás és a haza­­fiság-elmélyítés ügyét, a nem­zeti öntudrt-ébrentartást. Nagy sikert aratott a helyi szervedet irodalmi körének Nyelvédesanyánk című ösz­­szeállltása, amely mindennél közérthetőbben sugallta: anya­nyelvismeretünk egyben embe­ri magatartásunk, az életben való helytállásunk meghatáro­zója is. „Népet csak nyelvé­ben és nyelvével lehet fel­emelni, és fordítva, nyelve megbénításával ki is lehet sem­mizni. A nyelvvédelem: szel­lemvédelem, embervédelem. Aki nyelvet bánt, embert sért. A nyelvkorlátozás az emberiség körét kisebbíti, a , kultúra rá­diuszát rövidíti és a gondolat­teremtést akadályozza ...“ A Szabó János és Gémesi KáJ roly mérnök vezette csoport nagy körültekintéssel összeál­lított, mély erkölcsi-emberi mondanivalót hordozó, a nyelv­újító Czuczor erényeit is hang­súlyozó összeállítása a múlt — jelen — jövő ismeretének, kij látásainak létszükségletét su­gallta a szépszámú közönség felé. Ügyes kezek címmel, a helyt szervezet kézimunka szakköre Bencze Istvánná vezetésével kiállítást szervezett. Az ízlése­sen berendezett teremben su­bák, vánkosok, hímzett blúzok, vállkendők, futók, térítők soka­ságában gyönyörködhettek a szemlélők. Az ünnepségsorozat keretén belül hangzott el dr. Zolnay László művészettörténész „Gó­tikus szobrok és a Budai vár“ című ismeretterjesztő előadása. Andódon került sor a Czuczor­­emléktábla megkoszorúzására, a kultúrházban pedig múltat idéző jelent gazdagító elő­adást. Érsekújvárott ünnepi műsoros estet rendeztek. A vá­ros és közvetlen környéke kul­turális eseményeinek gazdagsá­gét emelte a Bratislavai Nép­művelési Központ és a CSEMA­DOK újvári táncklubja nyerte el, megelőzve a budapesti, a bratislavai, a žil inai, a košicei és a vyškovi' vetélytársakat. Ugyancsak Érsekújvár adott otthont a nyugat-szlovákiai ke­rület magyar színjátszó cso­portjainak, s ezen időszakban zajlott le a CSEMADOK jó­voltából végre megfelelő kere­tek között — a szavalók és prózamondók, a gyermek iro­dalmi színpadok, a bábcsopor­tok, valamint a felnőtt kisszín­­padi formák képviselőinek ve­télkedője is. Pénzes István й тай endékehiz ■Ml GONDOLATOK A XII. CZUCZOR-NAPOKRÖL Felvételünk Szilva (ózsef (balról a larmadik) tárla­tnak a megnyitó­ján készült. Fotó: Procháczka István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents