Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-23 / 21. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. május 23. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT ® HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • 14 kz ágerdoi tavon... Az SZHSZ galántai (Galanta) városi szervezete tag­jainak körében gyorsan elterjedt a hír, hogy az első halfogő versenyt az ágerdöi halastavon tartják. Egykor szabályozták a Kis-Dunát és Feketenyék (Čierna Voda) határában a folyó régi medréből egy kilométernyi hosszú vlzterület maradt s abbán rengeteg hal tanyá­zik. A nézelődők már nem is csodálkoznak, ha a vízszí­nen úszó kis halra egy kapitális balin ráhajt, azonban a horogra tűzött kishalat csak ritkán kapja el. A versenyen megközelítően kétszázötven horgász áll a rajthoz. Természetes, hogy a versenyeken attól is sok függ, ki hol kap helyet, mert vannak jobb és kevésbé jó horgászhelyek. A képen látható Dudás János nagyon jó helyre került. Már reggel elhatározta, hogy horgára csaik apró kukacot tűz és pontykárász zsákmányra szá­mít. Eredeti elképzelése bevált. A versenyen huszonegy pontykárászt fogott és zsákmányának összsúlya 4,72 kiló lett. Ezzel ő nyerte az első díjat. A második díj­nyertes, vagyis Egri Sándor 3,15 kilós csukát szákolt. A verseny eredményei arra hívták fel figyelmünket, hogy az áprilisi rajt nagyon korai, mert a víz hideg s a pontyok — melyekből az ágerdői tóban van elegen­dő — csak ímmel-ámmal kapnak, hiszen idén csak há­rom darabot sikerült a versenyzőknek megakasztani. /Ha sok versenyző nem is fogott halat, halászléből, rántott és sült halból akadt bőven. Erről a htdpskürti (Mos­tová) horgászok gondoskodtak. Az ínycsiklandozó hal­ételeket a városi szervezet alelnöke, Tóth Tibor min­denki megelégedésére készítette el. Krajcsovics Ferdinánd A halfogé-verseny győztese Sikeres évet zártak Teleszkóp­­rendszerű új botokat gyártunk Brnóban a közszükségleti árucik­kek nemzetközi kiállításán a sok lát­ványosság között mindenki megtalál­hatta a figyelmét legjobban lekötő választékot. Nézelődés közben arra lettem figyelmes, hogy az egyik ki­rakat előtt a kiállításon az emberek sokasága elidőzik. Erre én is köze­lebb mentem s akkor fedeztem fel a Zd'ár nad Sázavou-i TOKOZ vállalat legújabb termékeit, a szenvedélyes horgászok vágyálmát képező telesz­kóp-rendszerű botokat. Néhány méterrel arrébb álltam s hol a kirakatban elhelyezett hor­gászbotokat, hol meg a sóvárogva szemlélődő emberek arcát figyeltem. A hatás rendkívüli volt s az elejtett szavakból is arra a következtetésre jutottam, hogy csak vérbeli horgá­szok nézhetik olyan kitartóan a hal­fogás fontos kellékeit, a horgászbo­tokat. Gondoltam, kissé elbeszélgetek a vállalat képviselőivel és be is nyitot­tam az apró helyiségbe. Jaromír Boréi, a TOKOZ vállalat kereskedelmi részlegvezetője és Vlasta Zachová, kereskedelmi forgalmazási dolgozó fogadott. Tőlük tudtam meg, hogy a nagy érdeklődésnek örvendő telesz­kóp-rendszerű horgászbotokat a gyárt­mányfejlesztés keretében alakították ki. Ezeket tulajdonképpen a már for­galomban levő hasonló horgászbotok tökéletesített változataiként hozták létre. Az idén kifejlesztett s a kiállításon a többivel együtt bemutatott két új teleszkóp-rendszerű horgászbot elké­szítése során főleg arra törekedtek, hogy azokat a vásárlók minél rövi­­debbre összetolhassák, fgy ugyanis könnyű az elhelyezése és a vizekhez való szállítása. További követelmény­nek tartották, hogy a botok végei rugalmas ás tömör anyagból készül­jenek, mert így kitűnő a horgászbo­tok csúcsakciója. Természetesen arra is ügyelniük kellett, nehogy úgyneve­zett fejnehéz botokat hozzanak for­galomba, ami főleg a halfogó verse­nyeken a kézben való tartás miatt fontos. A két teleszkóp-rendszerű bot közül az egyik gyűrűzött, a másik meg a versenyeken megszokott ostor­­kiképzésű, vagyis gyűrűnélküli. Például a „G“ sorozat 7. változata három méretválasztékban (2,80, 3,70 és 4,5 méteres) készül és gyűrűzött rendszerű bot mindegyik. Ezeknek a csúcsa 25 centiméter hosszúságban tömör, rugalmas anyagból készül, ami biztonságossá teszi — kapás esetén — a bevágást és a zsákmánynak az orsóval történő bevontatását. A bot­gyűrűk rezezett és nikkelezett ötvö­zetben készülnek, a véggyűrűk meg szilárd betéttel vannak ellátva, hogy a zsinór barázdát ne vághasson ben­nük. A botokra sorrend szerint a 0,20-as és a 0,25-ös műanyagzsinór a legalkalmasabb, a súlyozás pedig 7— 15 gramm között váltakozhat. Ezek a teleszkóp-rendszerű horgászbotok szállítási állapotban összetolva egy méternél rövidebbek s így jól elhe­lyezhetők a gépkocsi kofferjében, de a kerékpáron is. A „B“ sorozat 4. változatában ké­szített új horgászhatok 2,85; 375 és 4,60 méteres méretválasztékban ke­rülnek majd forgalomba. Ezen telesz­kóp-botok mindegyikének a csúcsa 45 centiméter hosszan rugalmas, vagyis tömör anyagból készül. Ennélfogva kiváló csúcsakciójú versenybotok. Ezekre a botokra gyűrű és orsó nem kerül. A lényeg az, hogy hasonló mű­anyagzsinórt lehet rájuk kötniK mint a már említett botokra. A botok szál­lítási mérete összetolt állapotban ha­sonló, mint a gyűrűzötteké. A TOKOZ vállalat az illetékes szer­vekhez javaslatot nyújtott be az em­lített botok kiskereskedelmi forgal­mazási árának meghatározására, s ha az ajánlatot elfogadják, akkor egy­­egy teleszkóp-rendszerű bot mintegy öt-hat százalékkal lesz drágább, mint a régebbiek, ami elenyésző, hiszen a minőség lényegesen jobb, mint a ko­rábbi botoké. A „D“ sorozat 5. változatában ké­szülő teleszkóp bottípusok sorozat­­gyártását a múlt évben több méret­ben megkezdték, és ez év januárjától szállítják a nagykereskedelemnek. Ha tehát szerencséje van a horgásznak, akkor a boltokban vásárolhat ilyen botokat. A vállalat képviselői említették, hogy az utóbbi sorozatot, de a régeb­bi típusokat is nagy tételben gyárt­ják. A készlet hatvan százalékát a hazai nagykereskedelemnek, negyven százalékát pedig a külkereskedelmi partnereknek szállítják. Valószínű, hogy az itthoni elosztás nem egyen­letes, mert a szőbanforgó horgász­botokat a kiskereskedelmi forgalom­ban Szlovákiában csak elvétve láthat­juk. (boksza) Az SZHSZ losonci (Lučenec) városi szervezete a közelmúltban tartotta évzáró közgyűlését, és értékelte az öt körzeti szervezet -munkáját. A városi szervezethez tartozik a fülek! (Fila­­kovo), a poltári és a lovinobaňal, va­lamint két losonci körzeti szervezet. Ennek a városi szervezetnek 845 fel­nőtt és 120 pionír tagja van. Az érte­kezleten résztvevők beszámoltak a múlt év eredményeiről. A főbeszámo­­lőből arról értesültünk, hogy a tag­ság érdemdús munkát végzett. Ennek a szervezetnek is jelentős küldetése van a népgazdasági célki­tűzések sikeres megvalósításában, de a környezetvédelemben is. A sport­horgászok körzetükben kötelesek gondoskodni a halállomány szaporí­tásáról, társadalmi munkával elősegí­teni a halastavak, a folyók, a pata­kok tisztaságának a megőrzését, vala­mint a nyári csúcsmunkák idején se­gíteni a mezőgazdasági feladatok ru­galmas végzését. Télen a befagyott tavakon, kavicsbányákból kiképezett vízterületeken és a többi vizeken lé­ket vágni, hogy elegendő oxigénhez jussanak a halak. Feladatuk továbbá, hogy a körzetekben megakadályozzák a víz mindennemű szennyezését. A beszámolóból még azt is megtud­tuk, hogy a horgászok a múlt évben különféle halfajokat telepítettek, így ebben az évben gazdag zsákmányra van kilátás. Az Ipoly folyóba kétszáz­ezer zsenge csukát helyeztek ki. A losonci, a ladói, a nagydaróci (Veiké Dravce), a poltári, a rátkai, a vilkei (Veľiká nad Ipľom) víztárolóba pedig több mint százezer pontyivadék ke­rült. Az Ipolyba még huszonkilenc ezer egynyaras fogast, a Tugár és a Kriváň patakba pedig 250 Ikiló szivár­ványos pisztrángot telepítettek. A karbantartás során és a losonci horgásztanya építésében, valamint más munkálatokban közel 6000 órát dolgoztak társadalmi munkában. Nem feledkeztek meg azonban az utánpót­­lás, vagyis az ifjü sporthorgászok politikai és szakmai neveléséről sem. Ezen a téren együttműködnek a járá­­sl pionírházzal. Ebben az évben terv szerint ötven új taggal gyarapítják a szervezet létszámát. A városi szervezet évzáró taggyfl-* lése az SZHSZ fő feladataiból kiin-i dúlva határozta meg a további fel-* adatokat. Arra törekednek, hogy még nagyobb erőfeszítéssel szaporítsák és védjék a halállományt, segítsék elő a Nemzeti Front választási programja megvalósítását. A horgászidény ünnepélyes megnyi­tására május közepén került sor. A szokásokhoz híven, Losoncon a ladói tavon. Ebből az alkalomból halfogő­­versenyt is szerveztek. CSAK ISTVÁN VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф Nincs más megoldás? A Szabad Földműves március 7-i számában az újítók rovatá­ban a bozótirtás sikeres megol­dásáról egy újitást ismertettek. A javaslat gyakorlati előnye a hagyományos módszerekkel szemben, hogy lehetővé teszi három munkaerő megtakarítá­sát. Ez az írás tömör lényege. Fontosabb és életbevágóbb azon­ban az élő természetbe való erőszakos beavatkozás. Minden élőlénynek joga van az élethez. A bokroknak és a cserjéknek is. A bokroknak vadászati és botanikai szempontból is fontos küldetésük van. Búvú- és fész­kelőhelyként, sokszor éléskam­raként is jé szolgálatot tesznek az apróvadnak, meg a rovarok­nak. A természetben minden élőlénynek küldetése van. A bokrok, a bozótok és a cserjék irtásakor az ember túlzott be­avatkozása a biológiai egyen­súly megbontását is előidézheti s ezután a pusztulás is bekö­vetkezhet. Hová bújjon, hol fészkeljen a madár, hol keressen táplálé­kot, ha kiirtjuk a galagonyát, a kökényt, a csipkét és a többi bokrokat, bozótokat. Az ember olyan alaposan és mélyreha­­túan átalakította és alakítja a természetes tájat, hogy az ap­róvadak s a rovarok léte már teljesen tőle függ. Mit egyen a fürj, a fogoly, a fácán és az énekes madár, ha kiirtjuk a bogarakat és férgeket? Hogyan akarjuk megakadá­lyozni például tavasszal a pusztító áradattá dagadó bólé kártételét? Arra kellene töre­kednünk, hogy ezt a vízmeny­­nyiséget ésszerűen a magunk hasznára fordítsuk, hogy táp­lálhassa a növényeket, nagyobb és jobb minőség termésreű ösz­tönözze a földet. Ez csak ak­kor válhat lehetővé, ha meg­marad az erdő, a bokros, a cserjés, a bozótos árok és más területek, amelyek jó víz- s egy­ben hasznos vadeltartó helyek. A vadföld-gazdáikodást és a vadtakarmányozást irányító szakembernek olyan ismeretek­re van szüksége, melyek segít­ségével a változó környezeti tényezőkre rugalmasan és ha­tásosan reagálhat, amint azt a vadállomány állandó mozgása, változása, takarmány-, illetve tápanyagigénye megköveteli. Hazánkban sokrétű vadgazdál­kodási és vadászati forma és probléma alakult ki. Minket, vadászokat és termé­szetvédőket az említett újítás, illetve bokorirtő gép gondok­kal tölt el. Véleményem szerint az intenzív bokorirtásből csak kára származik a vadgazdálko­dásnak és a természetvédelem­nek is. Ezért a jé minőségű tala­jok bővítését más úton kellene megoldani, például az építkezé­sek ésszerűbb megoldásaival. A többszintű építkezés általános érvényesítése ugyanis kiküszö­bölhetné a kiváló minőségű ta­lajok oktalan pocsékolását. Ján M. Ha brovsky Régen készülök rá, hogy ol­vasóinknak bemutassam Zsit­­nyár Lajost, a somodi (Drieno­­vec) erdészt, aki állattrófeák készítője. Idejét immár húsz éve szenteli ennek a szép tevé­kenységnek. Amikor műhelyé­ben meglátogattam őt, éppen egy vadkacsa zsigerelésével foglakozott. Megkértem, hogy beszéljen munkájáról, kedvtelé­séről. :— Már gyermekoromban is figyeltem az állatok levágását. Sajnáltam egy-egy szép pél­dányt. Közben azon törtem a fejem, hogyan lehetne megörö­kíteni az állatokat. Tiszennyolc éves koromban vadász lettem és megerősödött bennem a vágy, hogy a lélőtt vadakból trófeát készítsek. Kísparaszt családból származom. Már édes­apám is vadászott, s így gyer­mekkoromban kapcsolatba ke­rültem a természettel. Édes­apámmal sokszor jártam ez er­dőben és a mezőkön. A háború után a jászból (Jasov) erdőgaz­dasághoz kerültem munkába. Közben érettségiztem és 1948- tól — a két évvel ezelőtti rok­kantsági nyugdíjazásomig — erdészként bejártam Szlovákia erdeit és hegyeit, A kassai (Košice) Városi Mú­zeum dolgozói 1961-ben erdő­­körzetemben táboroztak, állato­kat figyeltek meg, trófeákat készítettek. így kerültem köze­lebb álmaim megvalósításához, mert Bošánsky mérnök és Tóth trófeakészítő segítségével elsa­játítottam az alapismereteket. Három hétig Banská Štiavnica mellett az Antal kastélyban, az Erdészeti és Vadászati Múzeum­ban is tanultam. A trófeakészí­tő vizsgát Prágában tettem le és megszereztem a tevékenysé­gi engedélyt. Azóta sok szép trófeát készítettem. Kitömött állatai, sóik vadász szobáját, számtalan iskola szer­tárjának a vitrinjét díszítik. Szívesen ajándékoz állattrófeá­kat az iskoláknak, hogy a gyer­mekek megismerjék az erdők és a mezők gazdag állatvilágát. Az erdészeti munka mellett természetes, hogy szenvedélyes vadász és ebben a minőségben vadászebek idomításával is fog­lalkozik. Az 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállításon be­mutatott őzbak trófeája 132 ponttal aranyérmet kapott, a­­melyre nagyon büszke. Vadász­kutyái közül több éremmel és elismerő oklevéllel lett kitün­tetve. Nem vonakodik a társadalmi munkától sem. Több mint húsz esztendeje képviselője a helyi nemzeti bizottságnak, tizenöt évig volt a rendfenntartó albi­zottság elnöke. Felelősségteljes hivatása mellett a községszé­­pítési akciókban is aktívan dol­gozott, mert szereti a szépet és a rendet. Több elismerő oklevél tulajdonosa, s az SZVSZ ötve­nedik évfordulója alkalmából bronzéremmel tüntették ki. Az erdészet és a vadászat te­rén mindig becsülettel, felelős­ségtudattal végezte a munká­ját. Szép hasonlatot említett: „Egy jó vadász kezében olyan a puska, mint a kertészében a kapa. A kertész a kapával gyomtalanít, a vadász pedig fegyverével lövi a selejtezésre szánt vadat, pusztítja a kárte­vőket ...“ Felesége, Böske néni huszon­öt évig a helyi élelmiszerbolt vezetője volt. Közös erőfeszí­téssel három gyermeket nevel­tek és most öt kis unoka örö­me veszi őket körül. A nagyob­bik lánya és a fia szántén va­dász lett. Zsitnyár bácsi legfőbb vágya, hogy még sokáig elidőzhessen az állattrőfeák készítésével. Vad- és egyéb állatbőrök kiké­szítésével is foglakozik. Két év óta— amikor rokkantként nyu­galomba vonult — bőven van ideje, hogy kedvtelésének él­jen. Szívesen ad tanácsokat az érdeklődőknek, ajándékoz kitö­mött állatot az iskoláknak, az intézményeknek. Szeretné, ha minél több gyermek megismer­né az erdők, mezők állatvilá­gát... Farkas Rózsa Zsitnyár Lajos trófeakészítő szép zsákmánya és Addua nevű kutyája társaságában T ráfeakészltö

Next

/
Thumbnails
Contents