Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-23 / 21. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. május 23. 6 Balkán (Baka) a hangszórókból messze szárnyaltak az indulók, munkásmozgalmi és katonadallok. Máskor a szabad szombaton eléggé csendes utcák most népesek voltak, a piros nyakkendős, kipirult arcú pionírok, sokszínű virágcsokrokkal a kezükben, siettek a falu központja felé. A felnőttek Is abba az irányba tekerték a kerékpárjukat, irányították gépkocsijukat. f—i Hová, merre tartanak? — kérdeztem az egyik ismerősömtől. i— Május 9-e van —: hangzott a válasz. — Megyünk felvonulni s megkoszorúzni a hősök emlékművét. Végül a sportpályán kötünk ki, ahol honvédelmi és sportversenyt rendeznek és labdarúgó-mérkőzés is lesz. Sokan voltak a koszorúzási ünnepségen és a stadionban sorra kerülő honvédelmi- és sportvetélkedőn. Megtudtam, hogy hazánk felszabadulása évfordulójának napján minden évben megemlékeznek a jelentős történelmi eseményről. Eleinte csak felvonulásra és koszorúzási ünnepségre került sor, de az utóbbi években jelentős honvédelmi és sportvetélkedőt Is rendeznek ebből az alkalomból. Amikor odaértem, a nemes vetélkedő már javában folyt, és a pedagógusok el voltak foglalva a verseny irányításával. Másoktól tudtam meg, hogy György Mihály igazgató, Sárkány Imre és a többi pedagógus nagyrészt vállalnak a verseny szervezésében. Valójában Bakán az általános iskola a bölcsője a különböző versenyeknek, sportvetélkedőknek, és ezért az iskolából kikerült sportolók a felnőttek versenyén is rendszeresen részt vesznek. Szerencsére találkoztam a pártszervezet elnökével, Horváth Ferenc elvtárssal, a szövetkezet bakai részlegéneik vezető dolgozójával. í Ki a kezdeményezője, irányítója ennek a szép akciónak? — érdeklődtem. — A pártszervezet kezdeményezésére a Nemzeti Front minden szervezete elősegíti és részt vesz május 9-e méltó megünneplésében. Ebben az ügyességi, rátermettségi versenyben, majdnem minden szervezet indított csapatot. A lányok lövészetben, gránátdobásban, céllövészetben és elsősegélynyújtásban mérik össze erejüket, tudásukat. A férfiak versenyszámai abban különböznek, hogy a gránátdobás nemcsak célba, hanem távolba is történik. De nemcsak a fizikai rátermettségben versenyeznek a szervezetek tagjai. Néhány nap múlva szellemi vetélkedőre is sor kerül, említette a pártelnök: Ki mit tud Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulásáról cím alatt szervezzük. Az akciót nagy gonddal készítjük elő, s minden bizonnyal sokat meg tud az ifjúság és a középkorúak a nagy történelmi eseményről. A rátermettségi versenyben első helyen a Vöröskereszt csapata végzett, Balázs Angélia, Csízik Mária és Bölcs Gertrúd összetételben. A férfiaknál jól szerepelt a Barátság Efsz bakai műhelyrészlegének kollektívája Horváth Titus, Katona Mihály és Horváth Árpád összeállításban. A szövetkezet állattenyésztési dolgozóiból összetevődő fiatal csapat, Méhes Tibor, Zsemle Arpád és Csízik Tibor összetételben az előkelő harmadik helyen végzett. A nemes vetélkedőn részt vevő csapatok közül az első helyezett megkapta a Barátság szövetkezet elnöki poharát, de megjutalmazták a jó eredményt elérő kollektívákat is. Délután került sor a szövetkezeti tagok és a különböző üzemekben dolgozik labdarúgó-mérkőzésére. A szövetkezet nevét viselő Barátság kupája volt a tét. Fiatalok, középkorúak rúgták a bőrt, az elég szép számú nézőközönség előtt. A honvédelmi és sportvetélkedőn részt vevő járási funkcionáriusok a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a vetélkedő szervezéséről. A fennállásának 30. évfordulóját ünneplő polgári védelem járási küldöttje is elégedett volt a bakaiak munkájával és a Honvédelmi Szövetség titkára is dicsérte a bakaiak tevékenységét. A honvédelmi és sportvetélkedő példás megrendezését Bakán az is lehetővé teszi, hogy a választási programban olyan létesítményeket hoztak létre az áldozatkész vezetők, a sportkedvelők és mások, amelyre kevés Duna menti faluban van példa. —th— Gondtalan nyaralást Hajdanában csak a kiváltságosok, magyarán mondva, csak az urak nyaralhattak. Manapság az országban alig van olyan család, amelynek tagja vagy tagjai ne utazna külföldre vagy hazai tájakra néhány kellemes napot vagy hetet eltölteni. Sokan kelnek útra gépjárműn, és több helyütt is leparkolnak az országot, világot járó kőrútjukon. A családi nyaralásokat legtöbb esetben csak akkor tudják megoldani, ha bezárulnak az iskolák kapui. Emiatt az utazási irodákra főleg júliusban és augusztusban hárul a legtöbb feladat. Az autóval utazó családfőnek — aki egyben gépkocsivezető is — a legtöbb gondot az autó karbantartása s komolyabb meghibásodás esetén a kocsi megjavítása okozza. A gyors, szakszerű javítás nagyon fontos feladat, mert anélkül nem tudnak eljutni a kijelölt nyaralási központokba. A gondtalan nyaralást nagyban elősegíti a Honvédelmi Szövetség utazási irodája, amely a különböző szolgáltatások között az úton-útfélen meghibásodott járművek megjavításával is foglalkozik. Nagyobb hibák esetén az utazási iroda műhelyébe vontatják a kocsit, és a szakemberek ott hozzák rendbe. Tavaly, az Autóturist utazási iroda szolgálatait már közel nyolcvanezer hazai és mintegy húszezer külföldi turista vette Igénybe. A külföldiek, főleg a szocialista országokból érkeztek hozzánk, de a kapitalista országokból idelátogatók közül is jónéhány autós vette igénybe a „sárga angyal“ szakembereinek segítségét, örvendetes tény, hogy a mozgó autójavítóműhelyek szombaton és vasárnap is szolgálatot tartanak. A szövetség utazási irodájának húsz kirendeltsége működik, és a bel-, valamint a külföldi utak szervezése mellett, a nemzetközi gépjárművezetői jogosítvány kiadásával, a gépkocsivezető biztosításával és valuta beváltásában is foglalkozik. A Szlovák Szocialista Köztársaságban az utazási irodának mindössze négy közúti szolgáltatási központja van, Bratislavában, Prievidzán, Breznón és Kézsmárkon. Ez csehszlovákiai méretben nagyon kevés és ezért az elkövetkező években, főleg Dél- Szlovákiában, de másutt is létesítenek gépkocsijavító központokat, amelyek nagy szolgálatot tehetnek az utazóknak. A segélyszolgálati központokat telefonon hívhatják a póruljárt gépkocsivezetők. A főszezónra — főleg az említett családi utazások miatt — a szálláshelyek már elkeltek, de az előszezőnban és őszidőben az egyes üdülőközpontok szállóiban, turistaházaiba és sátortáboraiba még lehet kapni beutalókat az utazási iroda kirendeltségeiben, tett= Tánc nyelvén - a barátság Máján Friss dunai szél fúj a Komárom—i Komárnő-i hídon, mikor késő délután a szokottnál nagyobbra nő a gyalogosforgalom. A vámőrök már ismerik ezt a jelenséget, mert egyikük megkérdezi: i— Csak a táncházba? A bal parti város Jókai Mórról elnevezett gimnáziumában öt órától gülekeznek. Vendégek jöttek Budapestről, Esztergomból, Tatabányáról, Komáromból. Helybeliek és a Komárno környéki falvakban élők. Szlovákok és magyarok. Egy pár mellettem németül beszélget. Még a kezdeményezőket^"ís meglepte — pedig ők bíztak a sikerben — milyen gyorsan népszerű lett a táncház. Az első összejövetelt december elején tartották. Azóta minden második pénteken sok embernek az a programja. — A tánc nyelv. Itt szlovák kislány és magyar fiú kitűnően megérti egymást, akár egyetlen szó nélkül — mondja Katona István, aki „kitalálta“ Komárnőban a táncházat. GOOO Nagy kört alkotunk a színházteremben. A Dunaj Népi Együttes hangszerel a kis színpadon. A körben ott állnak az együttes néptáncosai. Bátorítják a kezdőket. Nehéz a motívum? Mire tizedszer elpróbáljuk, sikerül. Ügyetlenül topogok, egy szlovák kislány félrehúz és a „lábával magyaráz“. A legfiatalabb néptánctanuló kisiskolás, a legidősebb talán a dédnagymamája is lehetne. A táncmester türelmes. Csak akkor mutat be új lépést, ha egyszerre mozdul a kör. A kóló utáni gyors csárdás úgy ki-j fáraszt, mint egy hegyi túra. Kiválunk a körből néhányan, idősebbek. Lerogyok egy székre, s rövid idő múlva azon veszem észre magam, hogy egy Párkányból (Štúrovo) érkezett szobrásszal beszélgetek. Aztán bekapcsolódik egy helyi irodalomtanár. A fal mellett hasonló csoportok szerveződnek. Az irodalomtanár, aki a gimnázium színjátszó körét vezeti, cserét ajánl. Ad szlovákiai költők műveiből összeállított műsort, s ikér hasonló pódiumjátékat Ady-, József Attila verseiből. Á szobrász Kerényi művészetéről beszél. Szép számú hallgatósága van. t—i Megjött a kis Csoóril ^ kiabál be valaki a terembe. A muzsikusok leteszik a zeneszerszámot, a táncosok rohannak székekért. Ripsz-ropsz kész a koncertterein. Ifjabb Csoóri Sándor a Csallóközben járt, barátaival egész nap nótákat gyűjtöttek. Kapásból be is mutat néhányat dudáján. A félórás mini hangversennyel fejeződik be a táncházi este. Katona Itván tapsol a csöndért: i— A viszontlátásra, két hét múlva. Búcsúzkodunk a kapuban, egy komáromi fiú megjegyzi: — Ne higgyétek, hogy mi teljesen lemaradtunk. Már alakul a táncházunk. Ti is átjárhattok majd a hídon. oooo Katona István magas, nehezen meghatározható korú fiatal. Természetesen bajuszt visel, ahogy néptáncoshoz illik. Hosszasan gondolkodik, mielőtt a táncház céljáról beszélne, minden szót mérlegel: •— A magyar nemzetiség és a szlovákság kapcsolata ezen a vidéken nem volt mindig súrlódásoktól mentes. Ezt a mi generációnk örökségül kapta. S azt a feladatot is, hogy az egymás mellett élés minden szempontból egymással békéssé váljon. Én a néptánchoz értek, ezzel járulhatok hozzá. Mint a járási művelődési központ előadója hivatalos támogatást is kapott a vidék népi táncainak összegyűjtéséhez, feldolgozásához. Vaskos kéziratot mutat, tele rajzokkal, kottákkal. — Talán akad rá kiadó. Filmet is készítettünk, és magnóra vettük a dalokat. Már-már nemcsak a régi dal- és tánckincset, hanem a népi hangszereket is meg kell menteni. Magunk is készítünk furulyákat, dudákat. De nagyon nehéz például kecskebőrt szerezni,-az a legjobb a dudához, bár a kutyabőr is megteszi... Lakása tele van népi hangszerek* kel, faragásokkal. — Hazánk több nemzetiségű ország. Szeretnénk ezt az országrészt még jobban bekapcsolni az egységes tánckultúrába. Zólyomban (Zvolen) volt néhány előadásom a Duna menti táncokból. A szlovákok és a magyarok táncainak közös elemeiről beszéltem. Az eredeti magyar dallamvilágot és mozgásrendszert ott is megtalálja az ember, ahol nagyapáik nyelvét már nagyrészt elfelejtették. A tánc és a dallam tovább él, mint a nyelv. Gyűjtőmunkánkat a huszonnegyedik órában végezzük. A dudanótáknak nagy hagyománya van a Mátyusföldön és Csallóközben. GO0O Katona Istvánnak a néptánc és a népzene az élete. Hogyan jut el valaki ehhez a hivatáshoz? ни Rábai Mihálytól. De kezdem az elején. Füleki (Fiľakovo) vagyok, és Fülökpüspökin kezdtem táncolni. Nemzetiségi palóc csoport volt, így érthető, hogy később is a nemzetiségi táncokra összpontosítottam. Pályámat az döntötte el, hogy felvettek Budapesten a balettintézetbe. Akkor, az Állami Népi Együttesben találkoztam Rábai Mihállyal. Rengeteget segített. Én is azok közé tartozom, akik azt vallják, hogy pályájukon neki köszönhetnek a legtöbbet. De hálátlan lennék, ha nem jutna eszembe azonnal másik mesterem, Tomár Mihályj Akkoriban, a hetvenes évek első felében élték virágkorukat a magyarországi táncházak. Érdeklődve, sőt izgatottan figyeltem, arra gondolva* hogy hasonlót mi is csinálhatnánk. — A balettintézet elvégzése után 1975-ben költöztem haza. Komárnóba kerültem. Sokáig kerestem a hangom, csak utánoztam mestereimet. Végre* két évvel ezelőtt létrehoztuk a nemzetiségi Dunaj Népi Együttest. A törzsgárdát az „utcán“ szedtem öszsze. Azóta is legbiztosabb támaszaim munkámban. A táncház első foglalkozásán a 26 Dunaj-os gyerek megfogott egy-egy betévedt fiatalt és azt mondta: „Na, bátran, kezdjük!...“ t-. Mennyi időt vesz el a táncház? f-i Néha készítek vendégkoreogréfiát, tanítok a komárnói zeneiskolában. Pályafutásom legnagyobb eredményének tartom, hogy három tanítványomat is felvették a budapesti balettintézetbe. A táncházat társadalmi munkában végzem, akárcsak á zenészek. Mostanában lemondok minden külön munkát. — Fehér holló még a komárnóí táncház? — Nem egészen. Szeretnénk „exportálni“ vidékre. Három helyen, Gütán (Kolárovo), Búcson (Búő) és Bátorkeszin (Vojnice) már működik, Zólyomban (Zvolen) most alakul. Általában „pareszt-diszkó“-nak hívják, s nem túlzók, ha azt állítom, hogy nagyobb a népszerűségük, mint a beat-diszkóknak. K. Pt Az Élet és irodalom hasábjain hetek óta tart a Pávavetélkedő, illetve a magyar népdalkincs „szakmai-mozgalmi közösségi“ problémáit hullámoztató vfta, amelynek végkicsengése az lesz: igazolni, hogy a társadalom érzékeny és féltő szívvel ápolja-óvja népzenei örökségünket, s „elkötelezett a hagyományok Iránt“. A vita során pozitív példaként gyakran felmerül Szvorák Katalin csehszlovákiai magyar Páva-résztvevő szereplése. A fenntebb említett számban Szász János említi őt. íme az elismerő szavak: „A mostani Röpülj páva nagy felfedezett-je... Nem a „cifrázások“ és a hanghordozás köti le a figyelmét, hanem az a magatartás és képzeletvilág, ami a dalt szülte: a természeti és társadalmi erők szorításában megszülető emberi sors érdekli. Ezt a népművészetet csak az tudja így előadni, aki a mai ember számára, a mai világban hasonló küldetést vállal. Így lesz a népművészet nemcsak cél, hanem az emberi sorshelyzet kifejezésének „eszköze“. Ügy gondolom, pontosan ez a sokat emlegetett bartóki modell lényege“... >—4—1 A MATESZ Kassai Thália színpadának közelmúltban megalakult STÜDIÖJA, 1981. április 21-én, Kocsis István: Árva Bethlen Kata című monodrámáját mutatta be. Gágynr Péter, a darab rendezője eképp vélekedik a figyelemreméltó vállalkozásról: „Miért éppen Bethlen Katával kezdjük meg színházunk stúdiójának előadásait? Bevallhatjuk, hogy közrejátszott a véletlen is, amikor a vállalkozó kedvű Gombos Ilona, egy nemzetiségi író, az erdélyi Kocsis István monodrámáját választotta magának. Lévén mi is nemzetiségi színház, szívesen vállaltuk a küldetésünkhöz méltó ötletet“. Princz Sándor, a CSEMADOK Losonci (Lučenec) Járási Bizottságának titkára köszönő levelet nyújt át Szvorák Katalinnak Fotó: Sólyom László
