Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-16 / 20. szám

1981. május 18. SZABAD FÖLDMŰVES 11 МщтШмШ E^program Hazánk népgazdaságában egyre nagyobb hangsúlyt kap a vegyipar termékeinek a gyakorlatban való fel­­használása. A termékek egy része piackész állapotban, bizonyos hányada pedig más iparágak nyersanyagaként vagy a szocialista mezőgazdaság termelési eszközeként kerül közforgalomba. Tudatosítanunk kell azonban, hogy a gyártási folyamatban a vegyipar termékeinek elkészí­téséhez bizonyos mennyiségű energiát használnak fel, s ugyanakkor a mezőgazdaságban hasznosítható műtrá­gyák és vegyszerek is sok energiát tartalmaznak. A ter­melésben ez az energia ésszerűen felhasználva belterje­­sítő termelőerővé alakul, és kedvező hatásfokkal befo­lyásolja a végeredményt. A CSSZSZK1381-1985. évi gazdasági és szociális fejlődésének fő irányai Vegyipar és gyógyszeripar Amikor társadalmunk az agroké­miai vállalatok létrehozása mellett döntött, főleg azt tartotta szem előtt, hogy a gyakorlatban érvényt szerez­zen a tudományos alapokra támasz­kodó tápanyagpótlásnak és növényvé­delemnek. így járásonként, a fokoza­tosság elvének betartásával, a mező­gazdasági igazgatóságok felügyeleté­vel, s a mezőgazdasági üzemek er­kölcsi és anyagi támogatásával ala­kultak ki az első agrokémiai válla­latok, hegy fontossági sorrendben megvalósíthassák a társadalmi cél­program feladatait. A tapasztalatok jól bizonyítják, hogy a tápanyagpótlás és a növényvédelem tudományosan indokolt célprogramját nem nagy általánosságban, hanem a járásokban kialakított kooperációs körzetek adottságaihoz igazodva kell érvényesíteni. Ugyanis csak így érhe­tő el a termelés feltételezett hatás­foka, így hasznosulhat elvért módon a műtrágyákban és a vegyszerekben felhalmozódott energia. Az csak ter­mészetes, hogy az agrokémiai válla­latok túlnyomó többsége a fenti el­képzelések szerint fejti ki tevékeny­ségét. Tudomásul kell vennünk persze azt az objektív valóságot is, hogy társa­dalmunk csak a kitermelt javak, vagyis az állami költségvetés tételei­hez igazodva, az arányosságot betart­va végezhet beruházásokat. Ez azt je­­lenU, hogy a keretek nem korlátla­nok, hanem behatároltak. Ez azonban nem ad okot arra, hogy az agroké­miai vállalatok kompletizálásában pangás álljon be. Szükséges, hogy a beruházók, vagyis a mezőgazdasági üzemek a kompletizáláshoz optimális mértékben hozzájáruljanak, s indo­kolt esetekben az Állami Banktól hitel folyósítását is kérjék. Csak e két pénzszerzési lehetőség maximális ki­használása után vülhat esedékessé az állami támogatás, amennyiben ezt a helyzet feltétlenül megköveteli. A TERMELÉS FONTOS LÁNCSZEME A galántai járásban például 1977. novemberében kezdték el diószegen (Sládkovičovo) az agrokémiai vállalat építését. Gerbécz Pál építész techni­kus, a vállalat üzemi pártszervezeté­nek elnöke említette, hogy a járás­ban kezdetben három kooperációs körzet kialakításával számoltak. Ez az elképzelés azonban módosult. Ala­pos megfontolás után két kooperációs körzetet alakítottak, mégpedig ga­lántai és vágsellyei (Sala) székhel­lyel. A speciális helyzet kapcsán az agrokémiai vállalat alapeszközeinek a létrehozásához csupán a galántai koperációs körzet mezőgazadsági üze­mei járultak hozzá. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a vállalat mindenek előtt ebben a körzetben segíti a me­zőgazdasági üzemek termeléséneik fel­lendítését. A vágsellyei kooperációs körzet földjei a DUSLO n. v. tőszomszédsá­gában vannak és a mezőgazdasági üzemekben szükséges műtrágyát egyenesen a gyárban szerzik be, te­hát mind a tápanyagpótlást, mind a növényvédelmi teendőket a körzet gépparkjával végzik. Csak rendkívüli esetekben fordulnak az agrokémiai vállalathoz segítségért. Az agrokémiai vállalat telephelyé­nek építési és a géppark költségeit túlsúlyban kilenc gazdaság viseli. Ezek között említhetjük a vetőmag­­szaporltó állami gazdaságot, a nagy­­födémesi (Veiké Űlany), az ábrahámi és a Vefký Grob-i szövetkezetét Is. A vállalat a gépeket mintegy 80 száza­lékban az említett négy gazdaságban használja ki. Esetenként azonban se­gítenek a többi tagüzemnek, de a környező járások mezőgazdaságának is. A diószegi telep építésére eddig 24 millió koronát használtak fel. A gép­park összértéke pedig 7,5 millió ko­rona. Az agrokémiai vállalat komple­­tizálásához a mezőgazdasági üzemek 17 millió koronával járultak hozzá, a bankhitel 7,5 millió, az állami hoz­zájárulás pedig 7 millió korona. A szolgáltató tevékenységet a tag­üzemeknek is az állami díjszabvány szerint számlázzák. Év végén a hoz­zájárulás arányában elosztják a tisz­ta jövedelmet. A tagüzemek az oszta­lék összegét mindig újabb beruházá­sokra fordítják. Járási méretben a vállalat raktá­rozza a foszfor- és káliummütrágyát, a többi trágya egy részét vágsellyé­­ről, a DUSLO nemzeti vállalatból sa­ját tehergépkocsikkal egyenesen a mezőgazdasági üzemekbe juttatják el, a hátralevő mennyiséget pedig a gaz­daságok szállítják haza. A vállalat vezetősége a mezőgazda­­sági tagüzemeik képviselőivel abban egyezett meg, hogy agronőmusai he­tenként rendszerint pénteken tanács­koznak és megegyeznek a vállalat erő- és más gépeinek igazságos el­osztásában. Ez a módszer jól bevált, s így elkerülik a súrlódásokat. A gé­pek jelenleg többnyire az említett négy gazdaságban dolgoznak. A vál­lalat kompletizálása a hetedik ötéves tervidőszak vége felé esedékes, ami­kor lehetőség nyílik a tagüzemek mindegyikének a kiszolgálására. SÜRGETŐ FELADAT A diószegi telep épületei ez év augusztusában elkészülnek. Nagyon sürgető feladat ez, mert a vállalat­nak tényleg szüksége van az új épít­ményekre, meg aztán az állami hoz­zájárulás is csak akkor jogerős, ha az építményt időterv szerint átadják. A mezőgazdasági tagüzemek munka­erővel aktívan segítik a kivitelezést, hogy minél előbb átadhassák a léte­sítményt. A vállalat a múlt évben összesen 16,5 ezer tonna műtrágyát, és más anyagot szállított a mezőgazdasági üzemeknek, összesen 11 ezer 600 hektárra juttatta ki a szilárd halmaz­­állapotú, 1150 hektárra pedig a cseppfolyós műtrágyát. Ugyanakkor, 312 hektáron földi gépekkel perme­teztek. Repülőgépekkel 36 ezer 320 átlaghektárra műtrágyát, 23 800 át­laghektárra pedig vegyszert juttattak ki. Istállótrágyából több mint 22 ezer tonnát hordtak a földekre. JAVUL A TELJESÍTMÉNY Terv szerint ebben az évben enyhe növekedés várhatú a vállalat tevé­kenységében. Ezzel párhuzamosan a tervezett teljesítmények összege is javul. Most a diószegi szövetkezet gazdasági telepének bizonyos részét használják gépjavításra, ahol esős időben csak embertelen körülmények között dolgozhatnak. Ez is sürgetővé teszi a vállalat új telepének mielőbbi átadását. Az agrokémiai vállalat gépesített munkacsoportja 22 főből áll. A dol­gozók átlagkora 22—40 év között vál­takozik, tehát jó erőben levő, hozzá­értő kollektíva kezében van a gép­park, akik minden időt, kihasználnak a feladatok rugalmas teljesítésére. Jozef MigkoviC, a vállalat techniku­sa megjegyezte, hogy az első negyed­évben több mint 3 ezer tonna műtrá­gyát szállítottak a rendeltetési helyé­re. Ugyanakkor hétezer tonnán felüli trágyáiét hordtak a földekre, 44 ton­na mésztrágyát használtak fel talaj­­javításra, több mint 1600 tona Istálló­trágyát vittek a talajokra, repülőgé­pekkel 16 700 hektáron mütrágyáztak stb. A fentiek jól bizonyítják, hogy a nem kis problémákkal birkózó agro­kémiai vállalat munkeközössége min­dent megtesz azért, hogy megvaló­sítsa a társadalom által meghatáro­zott célkitűzéseket, a mezőgazdaság­nak hatékony segítséget nyújtson a terméseredmény szüntelen növelésé-A vegyipari termelést távlati­lag a nyersanyagok és az ener­getikai források lényegesen nagyobb fokú kihasználása irá­nyában kell fejleszteni, éspedig a műszaki és technológiai szempontból Igényesebb és több szakképzett munkát igénylő gyártási eljárások gyors növe­lésével. Ezen az alapon, vala­mint a nemzetközi munkameg­osztás és a KGST-országokkal, főleg /в Szovjetunióval megva­lósuló integráció Intenzitásának növelésével csökkenteni kell ezek behozatalát a nem szocia­lista országokból. A termelés és a fogyasztás szakaszán olyan szerkezetet kell kialakítani, hogy lényeges mértékben javul­jon az ágazat helyzete a nem szocialista országokkal folyta­tott külkereskedelemben. A vegyipari termelés volumenét 1985-ig legalább 12 százalékkal kell növelni. A vegyipari termelés fejlesz­tését a magasabb színvonalú szakágazatokra, főleg a tiszta vegyi anyagok, a szerves festé­kek, a polimeradalékok, a gyógyszerek, a biotényezők és a felületkezelő alapanyagok gyártására kell összpontosítani. Előnyben kell részesíteni azo­kat a termelési szakágazatokat, ahol feltételezhető a saját ku­tatási-fejlesztést alap eredmé­nyeinek kihasználása, s ahol a nyersanyag-behozatal tekinteté­ben minimálisra csökkenthető a nem szocialista országoktól való függőség. A kőolaj behozatalának ma­gas fokú devlzaigényessége szükségessé teszi, hogy az egész népgazdaságban hatékony intézkedéseket fogadjunk el a maximális megtakarítás eléré­sére a fűtőolaj, az üzemanyag és más kőolajipari termékek fogyasztásában, beleértve a fá­radtolaj összegyűjtésének töké­letesebb megszervezését is. Azzal összefüggésben, hogy hazánk tüzelőanyag-energetikai mérlegében csökkenteni kell a kőolajfogyasztás részarányát, s 15 százalékra növelni vegy­ipari feldolgozásának részará­nyát, elő kell készíteni Lltvi­­novban a ikrakkoló egység épí­tését. A népgazdaság minden ágazatában ki kell dolgoznunk és meg kell valósítanunk a kőolajipari termékek felhaszná­lásának takarékossági program­ját. Ezek felhasználását azokra a területekre kell összpontosí­tani, ahol a legjobban értéike­­sülnek. A CSSZK-ban és az SZSZK-ban fokozatosan ki kell egészíteni a petrolkémiai ter­­melőe,r”ségeket, s hatékonyab­ban ki kell használni az eddig megépített nyersanyagbázist. A vegyi úton gyártott műszá­lak gyártásában a választék bővítésére és a minőség javítá­sára kell összpontosítani a fi­­; gyeimet. Javítani kell a műtrágyáik és a mezőgazdasági vegyszerek minőségét és választékát. Űj kapacitásokat kell üzembe helyezni a .műszakigumi- és a ; tömlőgyártásban, tovább kell bővíteni a szállítószalagok gyártását. A helyi gazdálkodást vállalatokban kifejező mérték­ben kell növelni a gumiabron­csok újrafutőztatását, főleg a traktorok és a tehergépkocsik számára. Komplex feltételeket kell te­remteni a gyógyszeripari ter­melés dinamikus fejlesztéséhez és a gyártmányfejlesztéshez, ahol a termelést körülbelül 37 százalékkal kell növelni. ÜJ univerzális üzemegységeket kell létesíteni a szintetikus gyógy­szerek és a gyógyszeripart alapanyagok gyártásához. Ki kell szélesíteni a gyógyszer­ipar hazai nyersanyag-alapját, el kell mélyíteni a KGST-orszá­­gok közötti együttműködést és szakosítást a gyógyszeripart nyersanyagok, orvosságok és egészségügyi kellékek gyártásé­ban. A gyógyszergyártás szük­ségleteit és forrásait a minőség és a szerkezet szempontjából megfelelően összhangba kell hozni az egészségügyi és a töb­bi ágazat szükségleteivel. Fel­tételeket kell teremteni a beho­zatal és a kivitel passzív szal­dójának felszámolásához. ben. HOKSZA ISTVÁN MINDENT A VEVŐÉRT Cél: a fogyatékosságok megelőzése! Á jő bornak nem kell cégér, tartja egy régi közmon­dás. Ez jutott eszembe, amikor egy hétköznap délután­ján a gútal (Kolárovo) bútorüzletben az árusítást szem­léltem. Ez a bolt a sző legszorosabb értelmében eldu­gott helyen van. Ha valaki nem nagyon figyel oda, akkor észrevétlenül elballag mellette. A boltban mégis nagy a sürgés-forgás. Rövid otttartőzkodásom alatt meg­figyelem, hogy az elárusító személyzet egy percre sem pihenhetett. Ez idő alatt négy bútorgarnltúra cserélt gazdát, s ebből kettő a járási székhelyre került. A bútoreladás sikerének titkairól a bolt vezetőjével, Skopp Istvánnal társalogtam. Arra kért, hogy várjam meg a zárás idejét. Megvártam, s amint már említettem olyan eseménynek lehettem szemtanúja, ami önmagáért beszél. A gútaiak J61 Ismerik a bolt múltját és Jelenét. Azt is tudják, hogy a Skopp István neve szinte elválaszt­hatatlan a bolttal. Ö volt az, aki mindig megkér­dezte a gútal vásárlót, hogy milyen bútorra lenne szük­sége. Mindez huszonnégy évvel ezelőtt nagyon szerény keretek között történt, amikor az ország akkori leg­nagyobb, tehát több mint tízezer lakosú községének bútorboltja mindössze huszonöt négyzetméter elárusító­­térrel, s ugyanakkora raktárral rendelkezett. Mint minden kezdet, az indulás itt ts nehéz volt. Az első évben havonként mindössze 20—30 ezer korona forgalmat értek el. Közel negyedszázad alatt alaposan megnövekedett a bolt forgalma. Ma már tizenhárommil- 116 koronát irányoz elő az évi terv. A bolt elárusító­­területe ugyan nem nagyon bővült a raktárterület azon­ban lényegesen nagyobb lett. Csak természetes, hogy az elárusító személyzet is megszaporodott. Skopp István boltvezető, Kiss László, a vezető helyettese, továbbá Vontszemű Hona, Vontszemű György és Molnár Ferenc arra törekednek, hogy pontosan kielégítsék a vásárlók igényeit. A bolt vezetője megemlítette, hogy a tizenhá­rom millió koronás évi forgalomig a terv rendszeres túlteljesítésével jutottak el. A mércét természetesen minden évben magasabbra emelték, s ehhez a kedvező feltételeket már az előző évben megteremtették. Ez természetesen nem ment simán. — Eredményeinket sok gonddal, odaadó munkával értük el, <— jegyezte meg a bolt vezetője. Nincs saját üzlethelyiségünk, és raktárunk. Ezeket magánszemélyek­től béreljük. így nyolc raktárhelyiségünk jelenleg a város nyolc különböző pontján van. Ezek természete­sen ma már nem is felelnek meg a követelményeknek. A bolt sem megfelelő. Ha tehát a vásárlók a család­tagokkal együtt érkeznek, alig férnek el. Vannak ka­talógusaink a raktáraikban elhelyezett bútorokról, a legtöbb vevő azonban meg akar győződni a kiválasztott bútor minőségéről, színéről és egyéb tulajdonságairól. Ilyenkor elmegyünk vele a raktárak valamenyikébe és megmutatjuk a bútort. Többletmunka ez, de a vásárlóért mindent megteszünk. Nekünk örömet jelent, ha a vevő boldogan, elégedetten távozik. Egy üzletembernek taná­csokat is kell adnia. El kell találnia a vásárló ízlését. Ha ezt eléri, akkor nyert ügye van. Meggyőződtem ró­la, hogy Skopp István és munkatársai értik a szakmát. Tudják, hogy az új bútorok tulajdonosai sok ismerősnek megmutatják a lakberendezésüket, s ezzel akaratla­nul is növelik a bolt jő hírnevét. Skopp István jő emberismerő. Az eltelt években több­ször is bizonyította, hogy jő képességekkel rendelkezik. Tudja, hogy nem mindenki megy el a bútorboltba. Már pedig, ha a vevő nem megy hozzájuk, akkor a bútort kell „elvinni“ a vevőhöz. Ebből a célból a kultúrház kerektermét már többször bútorkiállításra is kihasznál­ták. Társaival együtt — kellő népszerűsítéssel — szép sikereket értek el. A múlt évi kiállításon például több mint egymillió korona értékű bútort sikerült eladniuk. A bolt vezetője még egy titkot elárult, ami szintén hozzájárul a jő hírnév öregbítéséhez. Évente egy alka­lommal tájékoztató anyagot küldenek a környező járá­sok községeibe, s arra kérik a nemzeti bizottságok tiszt­ségviselőit, hogy a szöveget néhányszor olvassák fel a hangoshíradóban. Talán mondanom sem kell, hogy a hatás nagyon jó. Az eladáskor kitöltött szelvények és a szállítási levelekben feltüntetett nevek jól bizonyítják, hogy az eladott bútorok hetven-nyolcvan százaléka a környező járások községeibe kerül. A sikerek titkát akartam megtudni, aml_ tulajdon­képpen nem Is titok. A bútorbolt munkaközössége nem tesz mást, mint azt, hogy becsületesen dolgozik, szereti szakmáját, örülnek, ha másoknak örömet okozhatnak. Ezért találják meg az emberek Gután az eldugott bú­torboltot. KOLOZSI ERNŐ A Szlovák Arhivatal dolgozói a sajtó munkatársait a napokban az árpolitika időszerű kérdéseiről, vagy­is az e téren előforduló rendellenes­ségekről tájékoztatták. Nyomatékosan hangsúlyozták, hogy hazánk nagyke­reskedelmi ármechanizmusának kiala­kítását jelentős mértékben befolyásol­ják a szüntelenül felfelé mozgó világ­piaci árak, mégis törekednünk kell az árfegyelem betartására. A hatodik ötéves tervidőszak évei­ben hatékony ellenőrzéssel gondos­kodtak az árpolitika alapelveinek a betartásáról, az eléggé gyakran is­métlődő rendellenességek és fogyaté­kosságok feltárásáról. Intézkedéseket tettek az árfegyelem megszilárdítása érdekében. Többszöri ellenőrzéssel megállapították, hogy ebben a kér­désben csak a következetes, vagyis a rendszeres ellenőrzés segíthet. A múlt év folyamán Szlovákiában a több mint 4600 esetben végzett ár­ellenőrzés során arra figyeltek fel, hogy a helytelen nagykereskedelmi árképzés következtében némely szer­vezetek több mint 120 millió korona jogtalan jövedelemre tettek szert, s az ily módon szerzett pénzösszeg az eltelt öt évben jelentősen megha­ladta a félmilliárd koronát! A mély­reható ellenőrzés lezárása után a te­kintélyes összeg egy részét visszaad­ták a megkárosított szervezeteknek, bizonyos hányadát pedig az állami költségvetésben hasznosították. Az ellenőrzéssel szerzett adatok feldolgozása után több mint hétezer­­kétszáz személyt marasztaltak el, mert bebizonyosodott, hogy durván megsértették az árpolitika alapelveit, önkényeskedtek az árszínvonal kiala­kításában és figyelmen kívül hagyták a vállalatok műszaki és gazdasági szabályozó részlegeinek adatanyagát Ezen túlmenően az Állami Keres­kedelmi Felügyelőség vizsgálatai so­rán a kiskereskedelmi árak drágítá­sára figyeltek fel. A múlt évben vég­zett mintegy tizenkétezerötszáz ellen­őrzésből több mint háromezer eset­ben állapítottak meg árdrágítást. Ta­lán mondanunk sem kell, hogy ez nagyfokú visszaélés a fogyasztók bi­zalmával, és jogos közfelháborodásra ad okot. Az ellenőrzések főleg a fogyatékos­ságok feltárására, s a hibák elköve­tőinek az elmarasztalására irányul­tak. Feltételezhető, hogy mások is okultak belőle, és basonlő hiányossá­gok többé nem fordulnak elő. Tulaj­donképpen a fogyatékosságok feltá­rást követő óvintézkedések is a hi­bák kizárását szolgálják. Jelentős sikernek számít például, hogy a hiányosságok felszínre hoza­tala után a tárcák és a termelési gazdasági egységek ellenőrző osztá­lyai aktivizálódtak, s már következe­tesebb vizsgálatokat folytatnak. Ha­laszthatatlanul szükséges azonban, hogy ezután a vállalatok ellenőrző munkaközösségei szintén aktivizálód­janak, mert ők vannak legközelebb a napi élethez, s a helyzet tökéletes ismeretében a rendellenességeket még a kezdet kezdetén felismerhetik és hatékony intézkedéssel kiküszöbölhe­tik. Az is szükséges, hogy a partnerek, vagyis a fogyasztók résen legyenek. A szállítmányok átvételekor ellenőriz­zék a számlák helyességét, s ha ár­drágítást észlelnek, akkor ne folyó­sítsák az összeget, hanem jelentsék az esetet a legilletékesebb intéz­ménynek. —ha—1 t > *

Next

/
Thumbnails
Contents