Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-09 / 19. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. május 9. 14 VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VadvédeliH teendik A májusi vadvédelmi teendők — az év többi hónapjához képest — a vadgazda számára a legnehezebbek. A mezei nyúl második fialása áprilisban volt esedékes, ám májusra is elhúzódott. Ilyenkor az őszi gabona, továbbá az évelő takarmánynövények vetésterülete nyújt az anyanyulaknak alkalmas helyet az ellásre. A megállapítások szerint a mezei nyúllal közpesen benépesedett területen — május eleje táján — száz hektár lucernásban 40—50 felnőtt, illetve 10—20 kisnyúl tanyázhat. Köztudott, hogy a pillangós növények és az őszi gabonavetések a nyúlállománv népességétől függően kimondottan vonzzák ezt a vadfajt. A fácán és a fogoly fészkelése és költése az időjárás alkalmasságától függően áprilisban kezdődött, ám a költési időszak többnyire májusra esedékes. A fészkek túlnyomó többségét a már említett növényzetbe készítik. Előfordul azonban, hogy kisebb csuportok az erdők, a csatornaoldalak, az ugarok, a nádas, esetleg a rétterületekre rakják a fészkeiket. Május hónapban az őzek ellése is kezdetét vette. A mezőgazdasági haszonterületen megtelepedett őzek többsége a gabona és az évelő takarmányok vetésterületét választja ellésre. Májusban tehát az alábbi vadvédelmi teendőkkel kell számolnunk: A herefélék kaszálása — az időjárástól és a technológiai szabályoktól függően — esedékessé válik. A mezőgazdasági üzemek a begyűjtést az erre a célra alkalmas gépekkel végzik. Ezek óránként 5—20 kilométeres munkasebességgel dolgoznak. Ugyancsak májusban kezdődik a többi szálas takarmánynövények begyűjtése, de más munkálatok is napirendre Űzparadicsom a kaszálón. Jól szervezett vadriasztással mentsük meg őket a csodás természetnek Fotó: J. M. Habrovský jünk arra tehát, hogy a csávázott kukoricából minél kevesebbet szedjenek fel a mezei vadak. Mivel a túzok fészkelése is erre az időszakra esik, szükséges, hogy élőhelyén, tehát / a mezőgazdasági haszonterületeken indokolt esetekben megszervezzük a fészekaljak megmentését. A szarka és a szürkevarjú fészkét kilövéssel semmisíthetjük meg. Mielőtt azonban átlőnénk a fészket, riasszuk el a benne tanyázó szárnyasvadat. Előfordulhat ugyanis, hogy abban vörösvércse vagy bagoly költi fiókáit. A dúvad mérgezett tojással történő apasztására a lucernatarlón nyílhat jó lehetőség. így a tojásrabló dúvadat hatásosan ritkíthatjuk. Az eddigi megfigyelések mutatják, hogy a szárnyas kártevőket ilyenkor már nem vonzza a mérgezett tyúktojás. Ezért a keltetőből kikerülő alkalmatlan fácántojások mérgezésével oldhatjuk meg a dúvad ritkítását. ^-hai—i A melengető napsugarak tavaszi színekben pompázó mezbe öltöztették a természetet. Örök szerelmesei, a vadászok erre vártak. Nagy kíváncsisággal sietnek a tertaászetbe és sejtik, hogy nem lesz mostoha számukra. A tavaszi indulás előtti várakozással teli időszakban kerestük fel a várkonyi (Vrakúü) vadásztársaságot, amely 1745 hektár vadászterületen gazdálkodik. A szervezeti életről, tevékenységről, a korszerű mezőgazdasággal párosuló problémákról Juhász József tájékoztatott. nek, hogy melyik napon Ikotlott le a kotló, hogy aztán a tojásokból — huszonkét-huszonnégy nap múlva — kikelő kiscsibéket hasonló korúakhoz anyásíthassák. Fokozott gondot fordítottak a vadállomány téli etetésére, s erre már a nyáron előkészültek. Az etetőhelyekre szoktatták a vadat, sőt ami az etetést illeti, ezel túlmenően — elsősorban a fácánnál — ügyeltek arra is, hogy az elkóborlást megakadályozzák, a fácánt helyhez kössék. Télen egyébként huszonöt tonna szemes és száelnök irányításával huszonkét vadász tevékenykedik, s örömteli tényként említhető, hogy az idősebb, tapasztalt vadászok mellett a fiatalabb generációhoz tartozókat is dicsérni lehet, akik szorgalmukkal, kezdeményezőkészségükkel minden tekintetben az élen járnak. Vadászkutya állományuk biztosított ... Az előírásokon túlmenően tudatosították azt is, hogy a vadász legértékesebb „szótlan“ társa a vadászkutya, s természetesen ez a segítőtárs a vadászerkölcs írott és íratlan Értik a természet szavát kerülnek. Halaszthatatlanul szükséges tehát, hogy a betakarítást végző kaszáié, illetve erőgépekre vadriasztó berendezést szereljünk. Erre a célra a lánckarikás megoldás a legjobb. Ezzel főleg a fejlett nyulak, fácánok és foglyok riaszthatok eredményesen, s így a felrepülő szárnyasvad tojásait keltetés céljából összegyüjthetjük. A napraforgó- és kukoricatáblákon, eléggé gyakori a varjú és a fácán által okozott kár. Ez úgy előzhető meg, ha a táblák szegélyein vadriasztóoldattal csávázott mag kerül a talajba. Ha azonban ez a szer az idény előtt nem állt rendelkezésünkre, akkor a kártételt elterelő etetéssel, tehát magtári söpredékek és más hulladékok kiszórásával kerülhetjük el. Ahol a lucernásokat ARETIT gyomirtószer oldattal kezelték, ott nem kel a vadat riasztani, mert ez a szerkészítmény nem tesz kárt a vadállományban. Ugyanakkor a mérgezőszerekkel csávázott kukoricaszemek elfogyasztása, már jelentős pusztulást okozhat a vadállományban. Töreked-I— A külső kedvezőtlen hatások —i vegyszerek használata, a gépesítés, valamint az öntözéses gazdálkodás — nálunk is kedvezőtlenül befolyásolja a mezei vadállomány szaporodását, így a hagyományos módszerekkel már nem lehet növelni az állományt, s ez csak intenzív tenyésztéssel, az ember aktív beavatkozásával érhető el —i mondotta a vadgazda. A vázolt szempontok egyúttal azt Is jelentik, hogy egyre jobban előtérbe ikerül a vadászok szakmai felkészültsége, sokrétű ttadatos munkája, valamint a vadvédelem. Ez számukra annál Is fontosabb, mert vadászterületükön'az utóbbi években csökkent az apróvadak — főképpeh a fogoly és a nyúl — állománya. Éppen ezért nagy gondot fordítanak a munka szervezésére. Ebből a szempontból vadászterületüket körzetekre osztják, s ezeken belül 2—3 vadászt bíznak meg a vadvédelemmel, akik főképpen a kszálás és az öntözés megkezdése előtt fejtenek ki hasznos tevékenységet. Felmérik a fészkek helyét és számát, pontos jegyzeteket készítelas takarmányt használtak fel a vadállomány etetésére. A sokoldalú gondoskodásnak (köszönve megfelelő alapállomány alakult ki, s abban az eléggé zord tél sem tett kárt. A nyulak erőnléte a tél végén Is kiváló volt, s így a fajfenntartás ösztöne már januárban megkezdődhetett. A tavaszi vadszámlálást időben elvégezték, s az első fialás eredményei azt igazolják, hogy a nyúlnál sikerült elérniük az 1979-es szintet, ami jó volt. Vadállományuk egészséges, s főiképpen az őzállományra büszkék. Az egészségvédelem szempontjából rendszeresen vérfrissítést végeznek. Az utóbbi években ebből a szempontból főleg a nyúl- és fácánéllományt egészítették ki, Idegenből származó anyaggal. A vadásztársaságban Oravecz Gyula szabályainak a betartása szempontjából is nélkülözhetetlen. Vadászaik szakmai képzését folyamatosan és tudatosan végzik, s főleg a tilalmi időszakban végzett agyaggalamb lövészetnek tulajdonítanak nagy jelentőséget, mivel a préselt agyag nem kínlódhat és nem fájlalhat szárnyazást egy-egy rosszul sikerült lövés után. A vadgazda által elmondottakhoz még annyit tennénlk, hogy a várkonyi vadászok valóban értik a természet szavát. Példájukból kiindulva elmondható, hogy az embernek a természethez és a vadállományhoz való viszonya végeredményben az emberhez való viszonyának is a próbaköve, s csak ezen keresztül valósítható meg — a korszerű mezőgazdasággal párhuzamosan — a vadállomány célszerű fejlesztése és növelése. 5—csiba—■ Immár harmincöt éve, hogy a legendás hírű Szovjet Vörös Hadsereg hazánkat és Bulgáriát jelszabadította a fasiszta elnyomás alól. Ennek az emlékére a bratislavai Príroda és a szófiai Zemizdat Könyvkiadó Vállalat közös címen (Vadászösvényen) 400 oldalas novellagyűjteményt adott^ ki azon vadászok és a könnyű, műfajt kedvelő más olvasók örömére, akik kedvelik a vadászati tárgykörű elbeszéléseket. Napjainkban a vadászati tárgyú novellák iránt nagy az érdeklődés. Sok vadász már évek óta levélben is kérte ezeknek a közlését. A jelzett könyv ez év elején került forgalomba. Az anyagot Georgifev Atanas és Mikuláš Vlasta válogatta össze. Az elbírálást dr. Mikuláš Кто érdemes művész, és dr. Stefan Térén végezte, a felelős szerkeszti,3 pedig Milan Rajský. A könyv érdekessége, hogy a novellákat az alábbiak szerint válogatták össze: Bulgáriából tizenhat, a CSSZSZK-ból 19, az MNK-ból négy, az NDK-ból három, az LNK-ból három, Jugoszláviából kettő, a Szovjetunióból pedig tizenöt müvet találhatunk a könyvben. A mű olvasása közben állapítottant meg, hogy a múltból fakadó írások nem estek át az idő és a múlandó szépség rostáján. Hosszadalmas lenne felvázolni a hatvankét írónak'a nevét, Egy íróban azonban főleg azt kell értékelni, ami valóban belőle fakad. A külső adottságok sohasem helyettesíthetik a belső tartalmat. A művekben felcsillanthatja sokoldalú tehetségéti Ez a siker titka. Sajnos, az írók közül már többen az örök vadászmezőkön nyugodnak. Forró vadász szívvel merem ajánlani kedves vadásztársaimnak a távolt földrészek vonzóan érdekes világát felcsillantó művet. Egy-egy író olvasmányos formában ismerteti benne a természet szépségeit, a vadászsikerek és a kudarcok sorozatát, az emberek együttműködését stb. Vonzó a régi emlékek tálalása is. Milyen környezetben, hogy éltek, vadásztak elődeink a nagy forradalmi átalakulásig, az állattartás és a földművelés kezdetéig, A könyv mindvégig nagy átéléssel, sokszor szubjektív szemléletmódot tükrözve izgalmas műként tálalja a mondanivalót. Az olvasmányos műalkotás tökéletes megértéséhez bizonyos képzelőtehetség is szükséges. Igaz, a természeti tünemények leírása kissé kuliszaszerüen, a történés háttereként szerepel a könyvben, és a közlés több helyen nem eléggé szabatos és pontos. A könyv szerzőinek célja, hogy az olvasót megnyerjék az emberek és a természet szeretetére. Ján M. Habrovský HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT О HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT ® HORGÁSZAT • A közelmúltban a véletlen hozott össze Horváth Károly bácsival, akihez több évtizedes barátság fűz, amióta azonban nyugdíjazták, csak ritkán találkoztunk. Hosszú évek során felelősségteljes beosztásban dolgozott. Sikereit azonban sohasem a maga számlájára könyvelte el, hanem azokéra, akikkel együtt dolgozott. Ebben igaza volt, de a jó szervezés és a példamutatás nélkül aligha születtek volna szép sikerek. A munka után jótékony kikapcsolódást jelentett neki a horgászat. Ezt a nemes kedvtelést úgyszólván gyermekkora óta kedvelte. A Vág folyó tőszomszédságában nevelkedett, így alkalma volt адга, hogy megismerje a halak életét, tartózkodásuk helyét, valamint a horgászati tudnivalókat. „Hajaj, hol vannak már a régi idők!" — mondogatta. Ezzel arra utalt, hogy a korábbi halbőségnejc már csak töredéke maradt meg á folyókban. Találkozásunkat felhasználtam arra, hogy egy pohár bor mellett megtudjak tőle valamit az utóbbi évek horgászélményéről. Szerénységére jellemző, hogy igyekezett kitérni a válaszadás elől, de végül is beadta derekát, és ismertette legutóbbi horgászkalandját. — Az utóbbi években csak ritkán járok ki a Vág partjára, mert fájnak a lábaim. Vannak azonban olyan időszakok, amikor valamilyen belső kényszer arra sarkall, hogy horgászfelszereléssel kikerekezzek a vízhez. Ez történt a múlt év októberének egyik napján is. Nagy meglepetés ért, mert megszokott helyemen egy ismeretlen horgásztársat leltem. Kissé boszantott a dolog, da azért barátságosan köszöntöttem őt, és néhány száz méterrel távolabb egy vén fűzfa Az idős horgász szerencséje árnyékában ütöttem fel a tanyámat. Amíg elkészítettem a szerelést, néhanéha lopva odapillantottam, hogy mit müvei a szomszédom. Minden jel arra utalt, hogy kezdő a horgásztárs. Ez minden mozdulatán meglátszott. De egyszeresek láttam, hogy olyan másfél kilós körüli pontyot emelt ki, ami kissé felpaprikázott. Gondoltam, vak tyúk is talál szemet. Gondosan kicsomagoltam a régi készségeket — bambusz horgászbotnkat — amelyeket már vagy húsz esztendeje használok. A jól bevált 30-as műanyag zsinórral felszerelt peremorsó és a kukoricalisztből készült csemege még sosem hagyott cserben. Az időjárás horgászásra igen alkalmas volt. Nagy gonddal készítettem el a szerelést, mert csukázni szándékoztam. A kettős horgot felcsaliztam, majd a vízbe dobtam, a parttól talán 30 méterre. A botot a partoldalba rögzítettem, és a másik horgászfelszerelést készítettem elő. Gyorsan el is készültem vele, de közben semmi nem történt. Akadt egy kis időm rá, hogy kissé körülnézzek a folyóparton. Csak néhány méterre lehettem, amikor az egyik peremorsó racsnija vészes sebességgel kerepelt. Karcsi bácsi arca kipirult az elbeszélés alatt. Szinte éreztem a belső feszültségét, majd így folytatta: — Futottam vissza, mert a horgászbotom erősen mozgott. Azonnal kézbe vettem azt, és igyekeztem fékezni a peremorsó futását. Ez persze csak némi erőfeszítéssel sikerült, mert közben legalább 40—50 méter zsinór lefutott a dobról. Ezután kezdődött ám az igazi küzdelem. Előbb a láthatatlan zsákmány volt fölényben. Mintegy félórás küzdelem után éreztem, hogy fölénybe kerültem, mert a zsákmányopr ereje fogytán volt. Megpróbáltam őt partközeibe terelúi, ami nem ment könnyen. Arra kellett ügyelnem, nehogy a terebélyes fűzfa gyökerei közé meneküljön. Ezért a jó pár méterre levő nyíltabb víz terület felé vontattam. Közben elvesztettem időérzékemet, mert gondolataimat minden idegszálammal a zsákmányra összpontosítottam. Nagy nehézséggel Mire kap a keszeg ? Valóban jó lenne tudni, hogy mit eszik a keszeg. Pontosabban: mikor, hol, milyen körülmények között mire van étvágya? Mert sokszor a megszokott jó helyen sem tudunk keszeget fogni, még akkor sem, ha különböző jelekből biztosan tudjuk, hogy a halak ott vannak előttünk a vízben. Az egyéb körülményekről most nem szólva, ilyenkor gyakran azért nincs eredmény, mert nem a megfelelő csalit kínáljuk fel. Csodacsalik persze nincsenek. De olyanok vannak, amelyek adott esetben minden egyéb csalinál jobbak. Ezért érdemes jtöbbféla .csalival insikerült csak partközelbe irányítanom zsákmányomat. Akkor láttam, hogy egy kapitális csukát akasztottam meg. Igen ám, de hátra volt még a szákolás. Ez sem látszott egyszerű dolognak. így is volt, mert a bestia még az utolsó percekben is védekezett. A szomszéd horgásztárs sietett segítségemre. Az ő közreműködésével sikerült kiemelni a vízből, örömöm leírhatatlan volt, amikor teljes nagyságban láthattam a fejlett csukát. Az izgalom azonban annyira kimerített, hogy percekig szólni sem tudtam, csak gyönyörködtem zsákmányomban. wffaiKwaaiwMiwvcMMinowBMiwwvxw»ax——wpg dúlni, a keszegezésre. Persze kévésünknek van ugyan módja rá, hogy különlegesen festett csontkukacot, vagy a halak által kedvelt árvaszúnyoglárvát sikerüljön beszereznünk. De vannak egyszerűbb és változatos lehetőségek is. Az első a kenyér. Ez a legkényelmesebb keszegcsali. Sokszor azonban lusták vagyunk bajlódni vele, csupán összegyúrjuk vízzel, s vagy fogunk vele, vagy szidjuk a keszegeket. Pedig a kenyeret is változatossá lehet tenni. Különféle ízesítőanyagokkal is, de másként is. Gyúrjunk össze például egy kevés kenyérbelet liszttel és kis zsiradékkal úgy, hogy egészen nyúlós, lágy anyagot kapjunk. Ez a gyakran pótlásra szoruló csali néha meglepő eredményeket hoz. Aztán: az utébbl időben gyenge kapásoknál — mind többen használják gyúratlanul Amikor feloldódott bennem a feszültség, megköszöntem horgásztársam önzetlen segítségét, lassan összecsomagoltam a szerelést és hazafelé indultam. A zsákmányt otthon lemértem, amely 6,3B kg-ot nyomott. Szívből hálás voltam horgásztársamnak, amiért a szép zsákmány kiemelésében segített. Talán a régi, a megszokott helyemen erre nem került volna sor. Életem egyik legizgalmasabb horgászkalandja volt ez, amelyre mindig szívesen visszagondolok. Eddig tartott Karcsi bácsi horgászélményének elbeszélése, és ezért hálás vagyok neki. Kívánom, hogy a következő horgászidényben is hasonló szerencsével járjonl Andriskin József a kenyérbelet, kisebb-nagyobb kockákra vágva, vagy a friss bél csipetnyi darabkáját a hJtogra nyomva. Ezt is könnyen leszedik az apróságok^ gyakran magától is leázik, de néha mindennél jobban felkelthetjük vele halaink érdeklődését. Aztán itt vannak a természetes csalik. Ha nem viszünk gilisztát, a vízparton is hozzájuthatunk eleven csalihoz. Alkalmas eszközökkel — ez lehet egy homokozólapát, rossz bögre vagy kis deszkadarab is — emeljünk ki a vízből maréknyi iszapot. Aki megpróbálja, meglepődik, milyen sok — kisebb horogra már feltűzhető, nagyságú — apró férget, álcát stb. talál a part menti iszapban. A lényeg: ha nincs kapás, akkor próbálkozzunk más csalival Is, így biztosan megnövekszik az esélyünk. G. L.
