Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-09 / 19. szám

1981. májas 9. SZABAD FÖLDMŰVES Új kultúrpalota A város fölé magasodó Hradzsin és az ódon Vyžehrad erős vetélytárssal találta magát szemben. A nuslei vá­rosrész fölött felépült Prága új kul­turális palotája, amely áramvonalas­­ságával, matt üvegfalaival az új Prá­ga büszkesége. A fővárosiak, akik szeretik a számokkal való érzékelte­tést, már betéve tudják, hogy az új létesítmény alapterülete 4,6 hektár, a föld alatti három és a föld feletti hat szinten 164 ezer négyzetmétert tesznek ki a színház- és koncertter­mek, a folyosók és előterek, ez pe­dig kereken négyszerese a Vencel­­térnek. A főváros 22 színháza, négy repre­zentatív hangversenyterme sem tudta már kielégíteni a prágai közönség igényelt, nem is beszélve a külföldi turistákról és a fővárosban kikapcso­lódást kereső vidékiekről. Nem is csoda. A nagyobb befogadóképességű kulturális létesítmények, mint például a szecessziós Smetana-terem, a Ru­­dolfinum és maga a közadakozásból épült Nemzeti Színház is a múlt szá­zad végén vagy a század elején egy félmilliós Prága szükségleteire épült. Számuk sem a felszabadulás előtt, sem azóta nem nőtt. Itt, a Vltava — Moldva — partján ma» egymillió 200 ezer lakos él, akik szinte kivétel nél­kül megengedhetik maguknak, hogy rendszeresen eljárjanak színházba és hangversenyekre. A prágai színházi előadásokat éven­te hárommillióan tekintik meg, vagy­is átlagosan egy lakos — a csecse­mőket is beleszámítva — évente két- ' szer megy színházba. A mozik néző­száma tízmillió. A koncertek, esztrád­­műsorok, költészeti estek és nép­szerű ismeretterjesztő előadások, amelyeknek a jegyzéke egy 64 olda­las havi műsornaptárban található, százezreket mozgat meg. Ehhez hoz­závehető, hogy hazánkban évente megrendezett 28 nemzetközi művé­szeti fesztivál többségét, az 54 or­szággal megkötött kulturális egyez­mény alapján sorra kerülő nemzeti kulturális napok jó részét is Prágá­ban tartják. A régi „besedák“, a kul­túrkörök meghitt otthonai, a Szláv­­szigeten levő Zofin-terem, amelyben még a Nagyanyó világhírű szerzője, Božena Némcová bálozott fiatal ko­rában — jóllehet, egyedülállóan ro­mantikus és nemzeti keretet adnak a mai kulturális élethez — már igen leszűkítették a lehetséges látogatók körét. Nem is beszélve arról, hogy a kultúrának e régi épületei csaknem mind több éves felújításra szorulnak. Mind gyakrabban kerül szóba az is, hogy az Öváros környékére szorítko­zó kulturális élet komoly közleke­dési fennakadásokat okoz. — Egyszerű tény, és ennek örülni is lehet, hogy Prága vonzó, nemzet­közi jelentőségű kulturális élete ki­nőtte a régi kereteket — halljuk Ka­rel Beranektől, a városi pártbizottság titkárától. — A szövetségi kormány határoza­tára öt év alatt felépített új kultúr­palota ezen a gondon enyhít. Rendel­tetése, hogy Prága világvárosi rangon adhasson otthont kultúránk eredmé­nyeinek, kivételesnek mondható zenei életünknek, a szocialista országokat és más államokat képviselő reprezen­tatív együtteseknek. Ellátpgatva az új létesítménybe, František Príkril igazgatóhelyettes, zsúfolt műsornaptárral fogad. El­mondja, hogy a CSKP áprilisi kong­resszusa után, május 12-én már a palota háromezer személyes kong­­reszsusi termében csendül fel Smeta­na Hazám című szimfonikus költe­mény-ciklusa, a Prágai Tavasz nem­zetközi zenei fesztivál megnyitóján. Itt lesz a fesztivál záróhangversenye is. Ezután itt rendezik meg az Arany Prága nemzetközi tv-fesztivált, és a prágai kulturális nyár több nagy rendezvényét. A mintegy 1700 sze­mélyt befogadó éttermek, konferen­ciatermek, a korszerű akusztikai és videoberendezések, a palota alatti garázsok minden kényelmet biztosí­tanak a fesztiválok vendégeinek és a köszönségnek. A tervezett kétszáz ak­ció közül még kiemelkedik a nemzet­közi dzsesszfesztivél, a Berlini Köz­­társasági Palota — társintézményük — együtteseinek látogatása, vendég­­szereplése. Nagy jövőt lehet jósolni a megnyíló ifjúsági klubnak, amely a prágai fiatalok, művészeti főiskolá­sok, alkotók kedvenc találkozóhelyé­vé válhat: S csak természetes, hogy a cseh­szlovák televízió innen közvetíti majd tömegszórakoztató műsorát, a népsze­rű Televarietét, a Televíziós kabarét, a keddi Fiatalok Televíziós Klubja egész estét betöltő adásait, amelyek­nek felvételéhez most már nem kell felépíteni nagy .stúdiókat. Egy rövid séta az épületben a lá­togató elismerését váltja ki. A bizo­nyára nagy építési költségeket a ter­vezők azzal is csökkenteni kívánták, hogy a berendezést mértéktartóan, ízlésesen, a célszerűség követelmé­nyei szerint tervezték meg. Minden terem befogadóképessége változtatha­tó, így például a kongresszusi terem 1700 személyes, természetes akuszti­kájú hangversenyteremmé alakítható át. A sok látogató közlekedését 42 lift, 13 mozgólépcső segíti. A belső tereket a legkiválóbb cseh képzőmű­vészek alkotásai díszítik, ám mind­nek, mint Fisarek nemzeti díjas mű­vész tündöklő napot ábrázoló függö­nyének, Bouda gobelinjeinek, a Jizera­­hegyekből érkezett kristálycsillárok nak — funkciójuk van. Ennyi szépség láttán furcsán hang zik, amikor František Prikryl a kul­túrpalota vezetőségének aggodalmai­ról beszél: sikerül-e vajon megnyerni a közönséget. A létesítmény ugyanis hiányokat akar pótolni, de semmiben sem kívánják korlátozni vagy ide „átprofilozni“ Prága patinás kultúr­intézményeinek tevékenységét. Ver­senybe indulnak a közönségért a vá­ros meghitt lris színházaival, a Ven­­cel-téri passzázsokból nyíló, olyan sokat látott, nagy hagyományú társa­dalmi központokkal, mint a Lucerna. De fordítva is áll. Fialka pantomim­színházának, a varázslatos Laterna Magicának, a szatírájáról híres Se­­mafornak, a pince-dzsesszkluboknak is válaszolniuk kell majd a kultúrpa­lota kihívására. A tét a közönség meghódítása lesz, a prágaiak kegye, akik nem titkolják, hogy nagyon sze­retnek szórakozni, tartalmasán fel­üdülni. K. F. Az új kultúrpalota külső és belső látképe Fotó: (CSTK) Az öregek a fiataloknak és önmaguknak BUGA DOKTOR: „ORVOSNAPLÖMAT MÉG MINDIG ÍROM“ ClMÜ KÉSZÜLŐ KÖNYVÉBŐL öt bölcs tanítását egyetlen nép­tanító tovább viheti, ha megérzi, ha tudja, hogy ml a mondanivalója: Az ember ne majmolja a tűzrőlpattant­­ságot, ne akarjon mindig újakat és okosokat mondani. Ez a negyedszáza­dos élet-szeletelés már évtizedes kérdés és annyi idő alatt megeszter­­gályozódott bennem. Le is írtam: A huszonöt esztendősek kevesebbet nézzenek a tükörbe és többet önma­gukba. Ne higgyék, hogy mindenhez értenek, hogy mindent jobban tudnak és akarják csak megváltani a vilá­got, mert aki azt 25 éves korában nem akarja, az 50 éves korában sem fogja. Az ötven évesek vegyék tudomá­sul, hogy a fejük lágya — jól vagy rosszul — már benőtt. Ha eddig nem tanult meg valaki úszni, ezután még nehezebben fog. Na akarjon senki újra 25 évesnek látszani. Elég, ha 25-nek sikerül. Főleg a fehérnépek előtt A hetvenöt éveseknek azt javaslom, hogy ne hitessék el magukkal, hogy öregek, ha mások még nem mondják róluk. Az öregedést fogadják el. Ne irigyeljék és ne utánozzák a fiatalo­kat, mert először: nem sikerül, má­sodszor nevetséges! Mi a hetvenen túliak társasága tanuljunk meg szá­molni! Barátkozzunk a fiatalokkal, mert ha mi 75 évesek vagyunk a ba­rátunk 45, az összesen 120, aminek a fele — mert mindennek (jónak és rossznak) a fele látszik — csak 60. Ez az a csalás, ami megengedett, ami szép. ... és a 100 éveseknek azt mondja az orvosi javaslat, hogy tanuljanak elegánsan megöregedni, őrizzék meg a fiatalságukat annyira, hogy ha kö­szöntik őket, akkor legalább azt tud­ják mondani, hogy „köszönöm“. Örül­jenek annak, hogy 100 évesek, s ve; gyék tudomásul, hogy a fiatalságon már túlnőttek és a fauszti visszafia­­talodás csak az álmok világában meg­engedett! TERSÄNSZKY IÖZSI JENŐ: Tücsök: (Énekel és hegedül) Hogy­ha elmúlik a szép nyár, nem baj azI Ősz után, tél után megjön a tavasz. Ciri-birí, cir-bir, clrl-blrl cir, Okos az, aki víg, bolond, akt sír! Hangya: (Nagy zsák alatt nyög) Ajjaj! Be nehéz ez a zsák! Megszaka­dok! Tücsök: Hát minek cipeled? Csapd oda! " Hangya: Csak ne osztogass nekem rossz tanácsot. Inkább te is hoznál magadnak télire egy kis élelmet. Tücsök: Nem érek rá! Hangya: Ugyan mitől? A tücsök és a hangya VOJTECH MIHALIK: Életpályám irányítását öt tanítás­nak köszönhettem, öt tanítás, mint amikor a patikus az ötféle orvossá­got összekeveri. Nézzünk csak be az életbölcsesség patikájába: Apáczai Csere János: „Egészséged­re mindazonáltal ügyel, mert anél­kül dolgodban el nem járhaszt...“ — szól a figyelmeztetés. Már csak azért is, mert Móra Ferenc szerint: „Az élet meg­hosszabbításának egész titka: hogy meg ne rövidítsük“. De hát hangzik Bugát Pál jövendölése: „... ha a tudomány a köz tulajdona lesz, a köz boldogsága sokkal biztosabb leend.“ És szükség van erre? Már csak a saját érdekünkben is, mert Lenin tanítása szerint: „Az élet ér­telme és értéke az emberi közösség szolgálata“, aminek az az alapja, amit Gyulai Pál mondott az én legked­vesebb költőm Arany János ravata­lánál: „Aki másnak ártatlan örömein, szerencséjén örülni nem tud, aki másnak szenvedéseit részvétlenségé­vel nehezíti az nem érdemel, nem nyer szeretetet másoktól, mert a sze­retet csak a szeretésnek lehet a Ju­talma“. , Hivatalos bejegyzés Hogy hívják? Mandák Józsefné. Valami vagyona van? Nincsen. Hol lakik? Majcichovi lennék. Férje? Már nem él. Meghalt nemrég. Család? Nyolcból maradtak ketten. Hat meghalt? Hat fiam, szegény, a háborúban esett ei. Hol? Egy Geszten, egy meg Balogon, kettő Beszterce főterén, nincsen hírem a iegnagyobbról. A legkisebb a kertben otthon. Tücsök: Jelenleg énekórám vanI Hangya: Es utána? Tücsök: Utána hegedüörát tartok. Hangya: Es utána? Hangya: Es utána? Tücsök: Utána táncára következik. Hangya: És utána? Tücsök: Utána szünórát tartok. Hangya: Na, végre, a szünóra után csak elkezdheted a komoly munkát?! Tücsök: Micsoda beszéd! Hát az ének, zene, tánc nem komoly mun­ka? Hallgasd csak! (Hegedül) Egy művésznek úgy kell a gyakorlás, mint a falat kenyér. Hangya: Az ám! De pihenőárárál Is beszéltél az imént. Az után csak hordhatnál magadnak egy kis téltre való élelmet? Tücsök: Minek kell az? Hangya: Hogy ne koplalj télen, mi­kor a hó, a fagy, a vihar miatt nem lehet kibújni a házunkból. Tücsök: 0, akkor lefekszem és al­szom. Hangya: Javíthatatlan könnyelmű vagy! Tücsök: Te meg kedélytelen, kupo­­ri szerencsétlen! Hangya: Az lehet! De majd bőség­ben élek addig a télen, amíg te kop­lalsz. Máris tömve van az éléstáram. Tücsök: Ajánlanék valamit, mint jó szomsédnak. Hangya: Ugyan mit? Tücsök: Te ne mérsz rá vigadni a gyűjtéstől, én nem érek rá gyűjteni a vígadástól. Kössünk szövetséget. Meghívsz engem mindennap egy kis lakomára, én pedig hangversenyt adok neked. Hangya: Hahó! Olyan nincs. Sze­­rezz magadnak te isi Egy szemet nem adok! Tücsök: Hopp! Attól már elkéstél, komám! (Lphajol, és fölvesz egy sze­­met). Ezt tőled kaptam most aján­dékba. A zsákodból hullott ki. Hangya: No! Ha beéred egy szem­mel, nem sajnálom ... Tücsök: Dehogy érem! Majd szer­zek másikat is! Hangya: De én nem hullajtok ki többet. Majd vigyázok. Tücsök: Felét harapta el a magnak, és fintort vág: Ajjaj! Ebben nincs kö­szönet: Hiszen ez a mag pudvás.* Szé­pen főst a zsákod, ha csupa ilyen pudvás mag von benne! Hangya (Kivesz egy szemet): Ez? Tücsök: Megkóstolhatom? Hangya: Tessék! Tücsök (Beleharap, ízlelt és eldob­ja): Rossz ez is bizony! Hangya (0jobbat vesz ki): Ez ts? Tücsök: Ez is! (Tetszés szerint fo­lyik tovább a kóstolás) Na, végre egy jól Hangya: Micsoda bosszúság! At kell szemelnem bent az egész zsákot. Tücsök: Látod, haszontalan törted magad! Hangya: Inkább, semhogy éhenkó­rász legyek a télen. Mint te, aki nem szereztél élelmet magadnak. (Be­megy). Tücsök: Honnan veszi ez a tökfef, hogy én nem szereztem magamnak eltenni való magot. Most szépen ősz­­szeszedem, amit eldobáltam a zsákjá­ból, és elrakom. Dehogy keserű! Ki­tűnő ez mindI (Énekelni kezd, mint előbb). DUES* žggbgg SIMKÖ MARGIT: f fj Sjjy Ц Fakulhat bennem színe a múltnak, Börtönök, pincék s virágok nyíltak, örökítek vélt láng, bánat, szerelem, áidottabb május nem volt még soha! szürkén bolyongó árnyakká válnak, Könnyekbe tört ki eltiport vágyam. akikre vártam, vagy akik vártak. s kemény kezével sose volt lágyan de azt a májust sose feledem, letörölte egy szovjet katona, emlékezem. emlékezem. Utolsót nyögött az ágyúk torka, Azóta járok felemelt fejjel, s megszűnt a földnek bús vajúdása. a szívemben zsongnak a vidám dalok, Jajok, förtelmek romjai felett május szülöttét, a békét zengem, győzött az élet, és megszületett s hirdetem féltő, nagy szerelemmel: a béke, minden nép messiása, Vigyázzatok rá, ó, vigyázzatok. emlékezem. erős karok! Tizenöt éves, félig még gyermek. meg ne ronthassák durva legények, se vén kerítők gaz söpredéke. Ö a mi kincsünk, a szépek szépe. ősanyja lesz egy új nemzedéknek, nagy nemzedéknekl \ % V

Next

/
Thumbnails
Contents