Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-11 / 15. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. április 11» 14 VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ^ VADÁSZAT ^ VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф V AD A SZ AT <£ No vaisztnság eleffiil Az alsószemerédl (Dőlné Semerov­­ce) Hármashatár vadásztársaság ér­tékelte a múlt évi eredményeket. De­­ménd (Demandice), Százd (Sazdice) és Alsúszemeréd községek harminc­két vadászának munkáját KOSSUTH LAJOS elnök értékelte. Bevezetőben elítélte három vadász helytelen visel­kedését. Közülük az egyiket a fegy­vertartás rendszabályának megsértése, a másik két nyugdíjas vadászt a házi­rend súlyos megsértése miatt zárták ki a szervezetből. A múlt évben sokat tettek a termé­szetvédelem népszerűsítése és a vad­állomány védelme terén. A mezőgaz­dasági munkálatok során több mint háromszáz órát dolgoztak le társadal­mi akcióban. Ezen a téren azonban még sok a kívánnivaló, mert a vadá­szok mindegyike nem kapcsolódott be a társadalmi munkába. A szervezet tagjai a vadállomány szelektálására törekednek. Közülük többen csak szép trófeájú nagyvadat lőnek, tehát e téren is van tennivaló bőven. A mezőgazdasági nagyüzemek a zöldtakarmányok begyűjtésekor nem alkalmaznak — a kaszálógépeken, — riasztóberendezéseket. Emiatt nagy veszteségek keletkeznek az apróvad­állományban. A vadetetők feltöltésé­ben sem volt egyforma a vadászok munkája. Szükséges tehát, hogy az eledelt idényben rendszeresen helyez­zék ki az etetőkbe, tehát a munka váljon állandó jellegűvé. A káros vad lövését sem tartja minden vadász fontosnak. Ezen a té­ren jó példát mutatnak a többieknek Demeter, Tóth és Kossuth vadászok. Az állomány szaporítása, továbá a vadföldek, búvóhelyek léte­sítése terén Varga József deméndi, Szabó Ferenc százdi vadászok tűn­tek ki. Közreműködésükkel egyre több fácánnak, és fogolynak van meg­felelő fészkelési helye. A közel jövőben a Búr-patak medrél és árterületét kimélyítik, alagcsöve­­zik. Az ott levő sűrű bokrokat és a nádast megsemmisítik. A fácánnak és a fogolynak új búvóhelyet kell bizto­sítani. Ez mindegyik vadász feladata. Az elnöki beszámolóból kitűnt, hogy őzből huszonhét, szarvasból pedig hét darabot lőttek. Vaddisznóböl tizen­négy helyett tíz, és az ötven fácán helyett csak harmincöt került puska­végre. Az 1979-es évhez viszonyítva, hat dekával csökkent a vadhús kiter­melése, tehát 1 hektárról átlagosan 0,27 kiló vadhúst értek el. Az évi össztermelés 1297 kiló vadhús volt. Az SZVSZ járási konferenciájának határozata alapján hektáronként fél­kiló vadhús elérése szükséges! A lövészszakkör Varga József veze­tősávéi a múlt évben szép eredményi ért el. A verseny győztesei között ér­tékes díjakat osztottak ki. A „Siklós" nagydíjáért háromtagú lövészcsoport állt rajthoz és a tisztes negyedik he­lyen végzett. A Hármashatár vadász­­társaságnak hét vadászkutyája van. A fiatal vadászok némelyike nem tar­totta fontosnak az évközben elpusz­tult vadászebek beszerzését. A veze­tőség ezen a téren is javulást sürget. A vadásztársaság az utóbbi két év­ben a Honvédelmi Szövetséggel közö­sen takaros lövöldét épített. A de­méndi és a százdi határban vadász­­üdülőt is létesített. A vadásztársaság vagyona így több mint 130 ezer ko­rona. Jól gazdálkodtak, mert a taka­rékpénztárban több mint harminckét­ezer koronája van a vadásztársaság­nak. Ebből az összegből apróvadat vásárolnak az állomány feltöltésére, és vadászati vigalom szervezését is tervezik. A CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére minden tag vállalta, hogy társadalmi munkában tíz órát dolgo­zik. Még ebben az évben elkészül a vadásztársaság krónikája és fénykép­­albuma, mely megörökíti tevékenysé­güket. BELÄNYI JANOS Az ország lakosságának élelmezése egyre több hús, zöldség és más élel­miszer előteremtését teszi szükséges­sé. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ezért felhívással fordult az SZVSZ járási és helyi vezetőségei­hez és tagjaihoz, hogy a nagyüzemi­­lég nem művelhető területeket vegyék át megművelés céljából. A vadásztársaságok így a falutól távol eső apró parcellákat takarmány­termesztésre felhasználhatják. A vadásztársaságok érdeke, hogy használatba vegyék ezeket a területe­ket vadföldek létesítésére. Célszerű ezekre a földekre egyebek közöt csicsókát ültetni, amely nem­csak takarmányként, hanem egyben rejtekhelyként is megfelelő a vadak-Századunkra nemcsak a nagy mű­szaki felfedezések sokasága jellemző, hanem a növénytermesztés és az ál­lattenyésztés forradalmisága Is. Per­sze az is bizonyos, hogy hazánkban egyetlen ágazatot sem érintett any­­nyira a szerkezeti átalakulás, mint a vadgazdálkodást. A vadon tenyésző állatok élőhelye a nagytáblás mező­­gazdasági termelés, tehát az új mező- és erdőgazdasági művelési módok meghonosításával *— elsősorban a gé­pesítés térhódításával — úgy átala­kult, hogy a vadak életmegnyllvánu­­lása, szokása is módosult, vagyis ido­mult. A táplálkozás és szaporodás­­biológia, a mozgási kör és a nagy­vadtrófea fejlődésének üteme lénye­gesen megváltozott. A vadgazdálko­dás korhű tenyésztési eljárásainak tökéletes ismerete nélkül ma már nem juthatnánk célhoz, a régi mód­szerekkel csak nagy anyagi megter­heléssel érhetnénk el részeredménye­ket. Az egyes vadfajok tenyésztési eljá­rásának kidolgozásához a vad bioló­giai tulajdonságának és a vadászte­rület ökológiai viszonyának az isme­rete tulajdonképpen alapkövetelmény. Szlovákia legtöbb vadélőhelyén — az utóbbi két évtizedben — annyira meg­változtak a vad életét befolyásoló környezeti tényezők, hogy a régi te­nyésztési eljárásokat ma már nem is alkalmazhtatjuk. Egyes helyeken soha nem észlelt vadfajok tűnnárc fel, má­sutt meg átalakult a vad életmódja. Bizonyos területeken szinte lehetet­lenné vált a vadonélő állatok meg­maradása. A vad fennmaradását és szaporodását, valamint minőségét, nak. Magas szára elrejti az apróvadat a ragadozók elől, gumója meg tavasz­­szal nyújt értékes takarmányt részük­re. A csicsóka gumója ízletes, és a vad — nyúl, őz, szarvas, vaddisznó — előszeretettel fogyasztja. A gumó a földben télen nem fagy meg, hanem jól áttelel, és tavasszal, amikor még nincs zöldtakarmány, kiszedhető a földből, s egy részét az etetőkbe szór­hatják, másik felét pedig újabb vad­földek betelepítésére hasznosíthatják. Ha felismerjük a csicsóka Jelentő­ségét a vadak élelmezése szempont­jából, akkor biztosan nagyobb terüle­tet telepítünk be, mint korábban. Bognár László Létesítsünk vadföldet! Vadtenyésztés mai szemmel erőnlétét, trófeáját befolyásoló kör­nyezeti hatások helyes értékelése a korszerűen dolgozó vadgazda legfőbb feladata. A vadtenyésztés nem mehet az er­dő- és mezőgazdálkodás rovására, ezért egy-egy körzetben figyelembe kell venni a tenyésztés adott lehető­ségeit. Mível az adottságok többnyi­re tájanként módosulnak, a vadgazda a szó legszorosabb értelmében rá van kényszerülve a táji vadtenyésztés kor­szerű módszereinek az alkalmazására. Ma már egyes területeken nemcsak a gyümölcsösök és a szőlőültetvények teszik problematikussá a vadgazdál­kodást, hanem olyan erdőtípusok Is, amelyekben hiányoznak a vad alap­vető életfeltételei. A módosult ökológiai viszonyok és a vad mai életmegnyilvánulása sze­rint szükséges olyan új tenyésztési eljárás kimunkálása, amely valameny­­nyi nagyvadfaj szempontjából elő­nyös. Ez pedig kis létszámú, de a ki­váló minőségű nagyvad állomány te­nyésztése. Hogy ezt a mai feltételek között milyen mértékben alkalmazhat­ják a gyakorlatban, azt a szarvas­tenyésztés eredményei jól bizonyítják. Például 1960 előtt tízszer, sőt régeb­ben hússzor akkora területen nem ér­tek el annyi aranyérmes szarvasagan­csot, mint ina a négy szarvastenyész­tési tájrészben: A Magas-Tátrában, az Alacsony-Tátrában, Poľanán, a Zvolen —Krupina-i erdőkben, vagy pedig a Duna ártéri erdőségben, tehát Csalló­közben. Együttvéve a Nagy-Fátrát, a Kis-Fátrát, a Szlovák Érchefységet, a szalánkai erdőséget és a Vág melléki erdőiket, az említett szarvastenyésztő tájrészekből évről évre tucatnál is több aranyérmes bika kerül terítékre. Persze még azt is meg kell jegyez­nem, hogy a mai szarvasállomány jó­val népesebb, mint a korábbi volt. Mik a szaporodás feltételei? A pon­tos állománybecslés, az ivararány va­dászidény előtti pontos megállapítása, a szakszerűen kimunkált lelövési terv, s a fent elmondottak százszázalékos betartásai Ján M. Habrovský BOLDOG VADÁSZÉVEK Negyvenhat éven át írt vadásznaplója anyagából merített Szütsy Lóránt, amiikor megírta a természettel boldog kapcso­latban élő ember élményeit a derűs és bölcs szemlélettel föl­­elevenltő vadászkönyvet. A szerző nem járta be a nagyvilág híres vadászterületeinek egyikét sem, egzotikus vadra soha nem lőtt. Csak Szlovákia hegyeiben és mezein vadászott csaknem félévszázadon át sza­lonkákra, őzbakra, szarvasbikára, dámvadra, muflonkosra. Hátizsákja e hosszú vadászélet alatt a vadászmesterségnek és természetismeretnek olyan tapaszetalataíval telt meg, hogy bízvást érezhette: van mit átadnia tanulságként a kezdő, fia­tal vadászoknak, s van mivel ösztönöznie az Idősebb nimrő­­dokat is, saját emlékeik felidézgetésére. Más kárán tanul az okos! — Ezzel a derűs gesztussal nyújt­ja át tapasztalatait és élményeit az olvasónak, hadd tanuljon belőlük. S egyúttal elejétől végéig ott érezhető könyvében a vadászást ugyan kedvtelésként űző, de mesterségként is tisz­telő ember gondja. S épp ennek — a mesterség becsülete és szépsége iránti felelősségének, a módnak, ahogy ember, állat és természet kapcsolatát felfogja és leírja — köszönhető, hogy könyve va­dász és nem vadász számára élményt, élvezetet tud adni. Hadd tegyük még hozzá, hogy Szütsy Lóránt vadászélményelt kellemes és szabatos fogalmazásban kapja kézbe éz olvasó. IMesielent a Madách Könyvkiadó gondozásában.) (fukári) HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 9 HÖRGÄSZAT • HORGÁSZÁT в HORGÁSZÁT • A sokrétű társadalmi fejlődésünk anyagi alapját csak a termelés emberi tevékenységre alapozott lendülete biztosíthatja. Az élet min­den területén új ágazati fogalmak és értékek kerüjltek köztudatba. Ezek összefüggései térben és időben mér­hetők, illetve általánosíthatók. Így például a környezetvédelem ágazati fogalom egész sor, az élettel kapcsolatos összefüggést társíthat. Az értelem gazdagsága, az ember képes­ségének szinte végtelensége megha­tározója az összefüggések megértésé­nek és megújult továbbvitelének. A halgazdaság fogalma szintén eb­be a kategóriába tartozik, mely a mű­velet gyakorlásával, a tevékenység meghatározott szakterületét jelöli íneg. Mivel a társadalmi-termelési tevé­kenység ágazati vertikuma a halgaz­­dál'kodás területére is kiterjed, az Cfak természetes, hogy a célprogram számol a lendület ritmikus felgyorsu­lásával. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy mi az, ami pozitívum, és mi az, ami negatívum a mai halgazdálkodás egé­fiatalok a víz mellett, egészséges környezetben Ez persze nem ennyire egyszerű, mert a természetvédelem, s azon be­lül a vizek tisztaságának megőrzése az érvényben levő rendszabályok el­lenére sem tekinthető megoldottnak, és ez nagy negatívum. Minden városi és helyi szervezetben arra kell töre­kedni, hogy a horgászsport művelői­nek a tevékenysége ne kimondottan a halfogásban merüljön ki, hanem egyben aktív védelmezői legyenek az szében, akkor a válasznak is nyíltnak, vagyis egyértelműnek kell lennie. Társadalmi szempontból nagyra kell értékelni azt, hogy az SZHSZ-nek szlovákiai viszonylatban ma több mint negyvenezer szervezett tagja van, tehát több mint 15 ezerrel népe­sebb, mint tíz évvel ezelőtt, s a hal­hústermelés a vizek hatványozott szennyezettsége ellenére a duplájára növekedett. —-4— A szövetség városi és helyi szerve­zeteinek évzáró taggyűlésein értékel­ték a múlt év sokrétű tevékenységét. Lezártak egy tervidőszakot és új cé­lokat tűztek ki. Ahol a szervezeti élet tekintetében a dialektikus mozgás el­vei szerint cselekedtek, gondoskodtak a horgászerkölcs szilárdulésáról, a politikai és szakmai értelem növelé­séről, s az ivadéknevelés terén is sikereket értek el, szép eredménnyel zártak és jó tapasztaltok birtokában léphettek át az új tervidőszakba. Ahol a tisztségviselők gondoskod­tak a tagság aktivizálásáról, az em­berek alkotókészségének állandó éb­rentartásáról, ott minden tekintetben Javult a helyzet. Ez persze nem ok a túlzott elbizakodottságra. Szükséges, hogy mind a társadalmi élet, mind a termlői tevékenység terén a kor szel­lemének megfelelően még nagyobb lendülettel és akarással tetgyünk érte, hogy fejlődjön a halgazdaság és a horgászsport. Amikor ugyanis az SZHSZ III. kong­­reszsusának határozata hangsúlyozta a gazdasági tevékenység lendülete felgyorsulásának szükségszerűségét, arra Is felhívta a figyelmet, hogy ennek teljes összhangban kell lennie pártunk irányvonalával. Szükségszerű ez, mert belátható Időn belül félszázezerre bővül a szlo­vákiai horgászok létszáma. Menetköz­ben fejlődnek fel a sorok, s a szép siker mellett ez egyben felelősség is. Felelősség a szűkebb és a tágabb ér­telemben vett társadalommal szem­ben. Felkészült erre a szövetség? Ha fi­gyelmesen tanulmányozzuk az SZHSZ III. kongresszusának határozatait, lát­hatjuk, hogy semmi sem marad fi­gyelmen kívül. Számolnak például az­zal, hogy 1983-ban a halhústermelést, vagyis a horoggal fogott hal mennyi­ségét 1700 tonnára növelik. A többlet a múlt év valóságához viszonyítva néhányszáz tonna, és ez megnyugtató. Fontos, hogy a célkitűzés sikerrel járjon. élő környezetnek, a vizeknek, mert csak így válhat lehetségessé a termé­szet megújhodása, a halzsákmány bő­sége. A sültgalambvárás időszaka lejárt. Elérkezett a tettek ideje, amikor a bőség kosarából csak annak lesz joga kivenni a megillető részt, aki min­den tekintetben helytállt, s ez nem­csak az egyénre, hanem a kollektí­vákra is vonatkozik. Értem alatta a halasításhoz szükséges ivadék előte­remtését, de egyebeket is. Csak ter­mészetes, hogy a tevékeny, tehát az ivadékneveléssel Intenzíven foglalko­zó szervezetekben nagyobb lehetőség nyílhat a vizek halasítására, s ebből eredően a gazdag zsákmányra, mint ott, ahol nem tartották fontosnak a saját ivadéknevelést. A horgászok közül sokan rendezge­tik a felszerelést. Ellenőrzik a bot és az orsó megbízhatóságát, a zsinór szakítószilárdságát, fenik a horgot, hogy a közelgő idényre minden rend­ben legyen. Tagadhatatlan, hogy ez mind fontos, mert a hibás készséggel bosszantó, tehát nem szórakoztató a horgászás. Szükséges azonban a szervezeti szabályzat és a horgászterületekre vo­natkozó rendszabályok és a házirend aprólékos áttanulmányozása is, amely összefoglalva ismerteti a 102 és a 104/63-as számú Halgazdasági Tör­vény, valamint a 103/63-as számú vég­rehajtó rendelkezés főbb elemeit. E- zek elsajátítása azért fontos, mert ha a horgászt az ellenőrző szervek tilal­mi időben rajta kapják a vizek mel­lett, hiába lesz engedélye, nem kerül­heti el a megérdemelt büntetést, vagy súlyos esetben a szervezetből való ki­zárást. A rendelkezések ismerete mind a szervezet, mind az egyén szempont­jából fontos és előnyös. A szervezetben ne csak a taglét­szám növeléséről, hanem egyben az Ismereteik bővítéséről Is gondoskodja­nak. Oj tagokként csak olyan egyéne­ket fogadjanak el, akik előzőleg el­sajátították a horgászati alapismere­teket, s erről a bizottság előtt vizsgát Is tettek. Csak ilyen tagok válhatnak hasznára a szervezetnek, mert tuda­tosítják, hogy a vizsgatétel alkalmá­val mit vállaltak önmaguk és a kö­zösség érdekében. Az ilyen horgászok védelmezni fogják a szűkebb és a tá­gabb értelemben vett társadalom ér­dekeit, a közkincset képező természe­tet, a vizeket s a halállományt HOKSZA ISTVÁN RAJTRA A szabad idő kitöltésének egyik hasznos módja a horgászat, a rima­­szombati (Rimavská Sobota) járásban is egyre nagyobb népszerűségnek ör­vend. Az SZHSZ városi szervezete kö­zel hétszázötven tagot számlál. Főleg a tavaszi idény kezdése előtt egyre többen jelentkeznek a tagok sorába. A járás horgászai a múlt évben, s hasonlóan az idén is, fokozott fi­gyelmet fordítanak a vizek tisztasá­gának megőrzésére. A fagyok beállta KÉSZEN előtt, még az ősszel társadalmi mun­kában kitisztították a kurineci víztá­rolót. A tél folyamán főleg a halállo­mány zavartalan telelésére összpon­tosították a figyelmet. Több mint 4,5 tonna ponty-, 150 ezer csuka- és 22 500 pisztrángivadé­­kot helyeztek ki, főleg a Vyšný Skál­­nik-i, a radnóci (Radnovce), az os­­gyáni (Ožďany) és a dobócai (Dubo­­vec) víztárolókba. (pálházy) i \

Next

/
Thumbnails
Contents