Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-21 / 12. szám
SZABAD FOLDMOVES 1981. március 21« 14 ♦ MÉHÉSZÉT 4> MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET MÉHÉSZET * MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET +? Л Szabad Földműves műit év no** vember 15-1 számában megjelent „Keserű tapasztalat“ című írásomban nyilvánosan ismertettem egy mesterségesen termékenyített fajtatiszta Troiseck méhanya leszármazottjainak esetét. Ez az írás a méhészek körében vitát váltott ki. Egyesek nem értettek egyet megállapításaimmal, sőt a közöltek miatt erős bírálat érte személyemet. Sajnos, hogy a vitában résztvevők félreértették törekvésemet, és nem a Troiseck méhanyák leszármazottjainak jé vagy rossz tulajdonságairól számoltak be, amiről több méhész szívesen olvasott volna. Akadt olyan vitázó, aki kétségbevonta az említett méhanya tényleges származását, mivel azl nem közvetlenül Liptovský Hrádokról kaptam. Erről azért nem írtam, mert aki korábban szerzet onnét méhanyát, annak természetesen kísérő levelet is küldtek, s ennélfogva ismeri az eljárást. Így a tévedés teljesen kizárt. Sikertelenségeimről első ízben Kepeiia mérnöknek számoltam be, aki nem volt meglepve bejelentésemtől, hanem helyesen a genetikára hivatkozott. Ugyan, hogyan is lehetne egyetlen méhanya leszármazottjai alapján levonni a következtetéseket. Éppen ez vezérelt, amikor a cikkben a méhésztársak segítségét kértem. Valóban felsoroltam a szóban forgó méhanya leszármazottjainak összes rossz tulajdonsáát. Vagy nem ezt kellett volna tennem, hanem figyelmen kívül hagyni az esetet és kidicsérni, mert külj földről származott? Valószínű, hogy ez tetszett volna a mindenbe belekapaszkodó kezdő méhészeknek! A cikket abban a törekvésben írtam, hogy esetleg segítsek a méhészet továbbfejlesztésében. Azt, hogy miben van igazam, a kedves olvasónak kell eldöntenie. Nem hagyhatom szó nélkül azt a megállapítást, amely így hangzott: „A Keserű tapasztalatok című írás szerzője enyhén szólva kétségbe vonja a kutatóintézet sokéves sikeres és nagyon hasznos munkáját“. A fentiekre csak azt mondhatom, hogy tapasztaltaimat már hatodik éve önzetlenül adom át a „Méhészet“ rovat olvasóinak. Arra törekszem, hogy hozájáruljak a rovat színvonalának A méhek áttelelése IV. RÉSZ Félrevezető az az érv, hogy a fürtbe húzódott méhek mézfogyasztása csökken, és ezzel arányosan mérséklődik a kilehelt pára mennyisége is. Ez a mennyiség szellőztetés nélkül is akadálytalanul távozhat a kijárón. Már az előbbiekben megemlítettem a Corpora cardiaka ás Corpora allata mirigyek működését. Míg a méhtest hőmérséklete +20 C-fok fölött van, a mézből keletkező víz a méh szervezetéből az ürüléket felhígítva természetes úton távozik. Ha a test hőmérséklete + 20 C-fok alá csökkent, akkor a másik mirigy lép működésbe, ami a fölöslegessé vált víz távozását a vér és a légzőszervek közreműködésével a kilehelt pára útján biztosítja. A telelőfürtbe húzódott méhállományok nagy részénél az említett állapot kézenfekvő. A méhek ugyan kevesebb mézet fogyasztanak, de az összes fölöslegessé vált víz pára formájában távozik tőlük. Így az alacsonyabb mézfogyasztás a vízpára gyarapodásával jár. A kilehelt pára a méhek kárára lecsapódik, de a kilehelt széndioxid még csak le sem csapódik, hanem halmozódik és szennyezi a kaptár levegőjét. A méhcsalád nem pusztul el, hanem nyugtalanul telel, több élelmet fogyaszt és sok más kedvezőtlen körülmény leküzdésére kénytelen. Hogyan oldotta ezt meg a szabad természet? A fa odújában rengeteg szabad tér maradt, rengeteg egészséges, tiszta levegő volt. A természetadta kíjárónyílás is nagyobb volt, mint amilyenre a legforróbb nyári hordásidőszakban szükség volt. Ha azonban eredetileg kisebb volt, ugyanúgy mint ma, a méhek megnagyobbították, kirágták. Ezt télre senki sem szűkítette le. A levegőcsere szellőztetés nélkül tökéletes volt. Hogy van ez ma? Boczonádl és más neves méhészek már a múlt században nem győzték eleget hangsúlyozni a sok levegő fontosságát. A külföldi tudósok többsége szerint a szükséges friss levegő többlete nem árt, de hiánya már káros a telelő méheknek. Ezt a problémát az egész világon főleg a emeléséhez. Ml, méhészek egyetértünk abban, hogy társadalmunk minden területén, így a méhészetben is kell az elmélyült kutatómunka, azonban nem okvetlenül szükséges a külföldi méhfajok behozatala. A magam részéről ezt korábban sem helyeseltem. „A krajnai méh távlatai Szlovákiában“ cím alatt Ladislav Kepeüa mérnöktől cikket olvastam. Ebből csak egy mondatot idézek: „A méhészek többsége nem talált különbséget az importált és a hazai krajnai méh között. A „Méhészet“ rovat 1981. január 24-én közölt cikkében az egyik vitázó engem nagyon elmarasztalva így fogalmazott: „Bár az őshonos szlovák kranka, hontianka és a Troiseck törzsek között nem mutatkozott lényeges eltérés, a mérleg mégis a Troiseck 3CS®ľ&9 ŰGw • ш oldalára billent“. Ügy vélem, hogy м nem eléggé meggyőző megállapítás. A folyóiratokból, de a vitázók írásaiból is kitűnt, hogy az említet^ méhanya leszármazottjai nem jobbak, de nem is rosszabbak, én mégis azt tanácsolom, ne törekedjünk a jövőben külföldi méhfajok behozatalára. Teeszem ezt azért, mert hazai állományunk jó, hiszen évtizedeken keresztül alkalmazkodott az itteni természeti feltételekhez. Ezért saját állományunkban kell felkutatni a kiváló tulajdonsággal felruházott méhanyákat, hogy kialakíthassuk a továbbtenyésztés legkedvezőbb feltételeit. Csodákra képes méhfaj ugyanis nem létezik. Szakmailag rátermett méhész azonban van. Csak kevés azoknak a száma, akiknek az állományában nem volna megtalálható a szaporításra alkalmas tenyészanyag. Szlovákia mintegy háromszáznyolcvanezer méhcsaládjának évente hozzávetőlegesen 140 ezer fiatal, jól petéző méhanyára van szüksége. Az ország elismert anyanevelőj ebben a tekintetben elévülhetetlen érdemeket szereztek, tehát elismerés és köszönet jár a jó minőségű méhanyák szállításáért. Persze, elvárjuk tőlük, hogy továbbra is lelkiismeretes munkát végezzenek. Az SZMSZ-nek Szlovákiában 139 alapszervezete és 194 méhészeti szakoktatója van. Közülük 34 magyar nyelvű előadással segítheti az ismeretek bővítését. Hasznosnak tartanám, kijárónyílás bővítésével igyekeznek megoldani. Pl. a Szovjetunióban és több északi országban két (alsó és felső) nem túlzottan nagy kipárónyílást hagynak. Több nyugat-európai országban is hasonlóan járnak el, de fokozatosan kezdenek áttérni az USA- ban és Kanadában alkalmazott szellőztetésre. Ott télre megnyitják az alsó szellőztetöt, amelyet egyébként a méhek szállításánál használnak. A kaptár szilárd alja fölött nagyméretű a szellőztető tér. Az egész fészek alja rostaszövettel bevont, s azon keresztül korlátlan mennyiségű .friss levegő áramlik a kaptárba. Ez a módszer közelíti meg a legjobban a szabad természetben tartózkodó méh életviszonyait. Ml a bevezetésének gondolatától mégis elzárkózunk, mert természet ellenesnek véljük. »mindnyájan tudjuk, hogy a рЯ méhek legfontosabb felada■ *ta a virágok megporzása. Tudjuk azt is, hogy a méhek a megporzás elvégzésével tízszer annyi hasznot hajtanak, mint a tőlük elszedett méz értéke. A (korszerű agrotechnika nem használ sem a méheknek, sem a hasznos rovaroknak, sőt pusztítják mind a kettőt. A károkat, amelyek et eddig és a jövőben is okozni fognak a méhészeknek, ellensúlyozni kell, ezért esedékes a méheik szaporítása. Persze nem csak a méhcsaládok számát kell szaporítani, hanem méhészeket is szükséges toborozni. E cél eléréséhez az ifjúság érdeklődésének felkeltése elengedhetetlenül szükséges. A 'méhészkedéshez nem kell méhes, mint apáink idejében volt, de még vándorkocsi sem. Elegendő hozzá az eegyszerű méhlakás, hasonló a faoduhoz, amelyben a méhek évezredeken (keresztül éltek és fejlődtek. összeszegezünk egy négy lábon álló nagyobb -ládát, csukható fej déllel lejtősen, melynek az alja i nem deszka, hanem 3 mm sűrűsé; gű drótháló. A ládát készíthetjük . 2—4 család részére is. Ebbe a iá-Védekezés a méhkullancs ellen ha az előadások témakörébe beiktatnák az anyanevelés korszerű módszereinek az ismertetését, hogy minél többen nevelhessenek méhanyát saját szükségletre. Ez azért is időszerű, mert ma Szlovákia minden kerületében fölfedezték a Varroa-atkát. Igaz, hogy mindent megtesznek felszámolása érdekében, azonban a veszélyes méhellenséggel szembeni legnagyobb elővigyázatosság is kevésnek bizonyulhat! Persze, mások vitacikkeire is válaszolnom kellene, de sajnos nem kaptam rá lehetőséget. Talán csak röviden: „Szerencsére az űj anya herepetéző lett“ mondat eredetileg így hangzott: „Az inszeminált anya még külön említést érdemel, mert ezzel lehetetlen volt dolgozni“. Erre értettem, hogy szerencsére herepetéző lett. Már a kezdő is tudja, hogy az ilyen anyának mi a sorsa. Az anyák szárnyának megcsonkításával kapcsolatban hasonló a helyzet. A rajzást természetesen nem gátolhatjuk meg, de elkerülhetjük az első raj befogását. Amíg a raj köröz, a fészket rendezhetjük. Ez természetesen csak a halálra ítélt anya esetében fordulhat elő. NAGY KALMAN, méhészeti szakoktató A szerkesztő megjegyzése: „Kell a Jő eszmecsere“ című szerkesztőségi cikkünkben már utaltunk rá, hogy milyen szerepe van a gyümölcsöző, tehát a tárgyhoz tömören és érthetően szóló érdemdús vitának. Ez persze nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a méhészek egymásközti levélben is tisztákzzáik az őket közelebbről érdeklő kérdéseket. Ezért a fenti cikkben leírt........sajnos nem kaptam rá lehetőséget“ megállapítást így módosítanánk, „ ... sajnos nem kaptam rá korlátlan lehetőséget“, mert egy vita részletkérdéseit nem a lapban, hanem levélben kell részleteire bontani. Van azonban még egy lényeges észrevétel Is. Mindig pontosan idézzük önmagunkat, mert az eredeti szöveg a szerkesztőségben bármikor elolvasható. Nagy Kálmán ugyanis az inszeminált anya ürügyén a „Keserű tapasztalat“ című írás eredetijében sző szerint így fogalmazott: „Az inszeminált anya ikülön megemlítést érdemel, hasonlított a darázsfészekhez“. Nos ki érti ezt? Tehát az érthetőség miatt kellett a cikkbe beavatkozni. Bár csak erre soha ne volna szükségl Én éveken át a hazai szakirodalom szerint cselekedtem. Nem is volt baj soha. Családjaim mindig átélték a telet, a legnagyobb veszélyt a kijárónyílások esetleges befagyása okozta. Ugyanis a telelőcsaládok nagyon „izzadtak“. Örültem is neki, mert minden valamirevaló méhésztárstól azt hallottam, és magam is ezt tapasztaltam, hogy csak az erős család „izzad“. Mondhatom jó erősek voltak. Néha már meg is sokalltam az „izzadást", és a méhek erős zúgását. Egy időben nem mertem szellőztetni. Befejezésül összefoglalónak kellene következnie. Mivel segítünk, mivel nem segítünk, de nem is ártunk, és mivel ártunk a méhcsaládok telelésénél. Ezt a kedves méhésztársaik egyéni megítélésére bízom. Nem célom a nálunk nem alkalmazott módszereket elfogadni. Szándékom, hogy kedves méhésztársaim elgondolkozzanak. Állapítsák meg maguk, hogy a jó telelésnél lehetséges-e még jobbl VERESS ERVIN Amíg valamilyen méhbetegség tőlünk távoli vidéken fordul elő, talán nem Is vesszük komolyan. így van ez a varroa-atka, vagyis a méhkullancs esetében is. Az élősködő a mi mébeinkre sokkal veszedelmesebb, mint az indiai méhre, mert vele bizonyára már évezredek óta együtt él. Továbbá azért Is veszélyes, mert itt nálunk nincs természetes ellensége, ami ellensúlyozná rohamos terjedését. Az ember beavatkozása nélkül ez az élősködő képes lenne a földkerekség összes méhállományát megsemmisíteni. Éppen ezért kell összefognunk, hogy előbb elszigetelni, majd gyógyítani kezdjük a már megtámadott méhcsaládokat. Ez az élősködő nemcsak a méneken', hanem az álcákon és bábokon is előfordul. Főleg a herefiasítást részesíti előnyben. Mint már korábban Is írtuk, a hímek teste szürkésfehér, kerekded, kb. 0,8 mm hosszú, a nőstények viszont ovális alakúak 1,5—1,9 mm szélesek, és 1,1—1,5 mm hosszúak. A fiatalabb nőstények világosabb, ez öregeb: bek sőtétebb barna színűek. Petéiket közvetlenül a befedelezés előtt a Hasításba rakják. A petékből 10 nap múlva kelnek ki a már ivarérett kullancsok, tehát előbb, mint a fiatal méhek. A kullancsok a fiatal méhek kelése előtt párosodnak, és ezután a hímek elpusztulnak, a nőstényeket pedig a kelő fiatal méhek hozzák ki a sejtből. A kullancs tehát fiasításon is élösködik és utána pedig a méhek vérét (hemolymfa) szívja. A Hasításon előforduló élősködés miatt a fiatal- méhek sokszor valamiilyen testi hibával, fogyatékossággal kelnek ki és nemsokára el is pusztulnak. Közülük sok még a kelés előtt elpusztul. Ha a kullancs már nagyon elszaporodott, gyorsan leromlik a család és 2—3 éven belül teljesen tönkremehet, de egyúttal megfertőzi a többi családot is. A betegség rohamos terjedése miatt talán célszerűb a radikális megelőzés, mint a gyógykezelés. Gyógyításával próbálkoznak csaknem minden országban. A tudósok lázasan kutatnak, olyan gyógyszer előállításán, amelyik biztos gyógyulást hozna, de ez eddig nem sikerült. Tavaly Bukarestben szemináriumot tartottak, ahol 21 ország képviselője vett részt a veszedelmes élősködő leküzdése módszerének a kidolgozásában. Múlt év szeptemberében az NSZK-ban megtartott tanácskozáson hazánk képviselője is kifejtette nézeteit a veszedelmes betegség leküzdése kérdésében. Csaknem mindenkinek volt valamilyen gyógyszere és eljárása. Egyesek többféle gyógymódról is beszámoltak, de biztos sikerről senki nem nyilatkozott Nálunk a múlt év márciusában Kassán (Košice) tartottak egy nemzetközi tanácskozást, ahol főleg állat» egészségügyi dolgozók vettek részt Ott voltak a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság küldöttel is. Amint látjuk, nálunk Is lázasan dolgoznak és minden eshetőségre készenállnak. Mindenekelőtt saját állományunkat kell állandó megfigyelés alatt tartani. Tavasszal az első átvizsgáláskor a kaptár fenekéről gyűjtsük össze a morzsát, azt papirosra téve — lehető« leg nagyítóval alaposan vizsgáljuk meg és ha netán a mőheink már fér« tőzve lennének, abban a törmelékben egész biztosan fellelhetjük az elpus» tűit kullancsokat. Ha esetleg nem van gyünk biztosak a dolgunkban >— ha* bár ezt szabad szemmel Is láthatjuk — akkor hívjuk el az egészségügyi szakembert vagy akit erre kioktattak^ Nálunk jelenleg is folyik ilyen okta* tás, hogy minél több szakemberül^' legyen a méhcsaládok tavaszi általáü nos átvizsgálásához. Anyákat csaik olyan tájakról sza* rezzünk be, ahol nincs fertőzés, de még akkor Is ajánlatos az anyát egy vékony üvegcsőbe helyezve nagyítóval alaposan átvizsgálni és csak utána betenni a családba. Vigyáznunk kell a rajokkal is, nehogy valamilyen ta* Iáit vagy fertőzött rajt vigyünk mé* hesünkbe. Tartsuk be a vándorlással összefog* gö összes szabályokat és előírásokat, de szigorúan ellenőrizzük a hozzánk vándorlók méheinek egészségi Allapo tát Is. Ragaszkodjunk ez egészségügyi elő* Írások és rendeletek betartásához! Mindez azért fontos, mert egyesek félnek bejelenteni a betegséget, mert akkor esetleg likvidálják a családo* kát, mások azért titkolják el, mert nem szeretnek lemaradni a vándor» lásról, sokszor oda sem figyelnek» hogy méheik fertőzőttek-в vagy sem. Ezzel nemcsak maguknak, de a nép* gazdaságnak is óriási kárt okozhatnak. Sokan azt kérdik, mit lehet tenni, hogy elkerüljük a fertőzést. Mindent ami tőlünk telhető. Legyünk résen» figyeljük méheink egészségi állapotát, ne legyünk restek és minden alkal* mat ragadjunk meg a betegség leküz* désére. Természetesen, ha netán vala* mit észlelünk, azt azonnal Jelent»» nünk kell. A gyógyítást bízzuk a szakemberek)» re, erről egyelőre csak annyit, hogy. nálunk a FENOT1AZON, VAROSTAN, TYMOL, FROW és a BEF használatos erre. A betegség eddig az alábbi járá» sokban terjedt el: Michalovcfe, Hu« menné, Treblšov, Spišská Nová Ves, Poprad és Bratislava egyik körzete» Amint látjuk a dolog nagyon komoly, ezért tegyünk meg minden tő* lünk telhetőt, hogy ezt a szörnyű be* tegséget mielőbb likvidáljuk. SAFARIT JÖZSEtf A maszek ЛзуМе! A napokban Nagy Kálmán nagybalogi (Veľký Blh) méhésztől az alábbi levél érkezett szerkesztőségünkbe: „Mivel a beküldött Írások átdolgozását, lerövidítését nem méhész, illetve szakember végzi, sokszor olyan mondatokat olvashatunk a rovatban, amelyek vitathatók, sőt értelmetlenek. Erre sok méhész felfigyelt...“ Kérjük azokat a méhész olvasókat, akik a rovatban hibákat fedeztek fel, hogy levélben értesítsék a szerkesztőséget. írják meg, hogy melyik számban, melyik írásban milyen hibák fordultak elő és milyen formában lett volna helyes a mondat vagy mondatrész közlése. A jé szándéka segítségért köszönet, A szerk. Hagyományos, de ié módszer : dába tesszük a méhcsaládnak szol\ gáló három egyszerű ládikőt, fej nók, tető nélkül, szimpla colos i deszkából, kitöltve Ikeretekkel. Az j egymásra helyezett ládikók, Illetve ! most már kaptárak között és a ; láda belső falai közöt 10 cm szé. lességű üres helyet kell hagyni, amelyet telelésre kitöltünk. A családot a bárom ládiköban betakartam egyszerű fedőlappal, amelynek közepén hagytam az ete; tönyílást. Ezt a fedőlapot ősszel ' az etetés befejezése után letaka' rom egy műanyag terítővei, lehet j fólia is, és lekötöm, mint egy be: főttes üveget. A meleg levegő a ■ kaptárból így nem távozhat. Vizlecsapódás a kaptárban nincsen, penész szintén nincsen, tehát a nosémaveszély kizárt. Nem használok anyarácsot, nem korlátozom a méhek életét, nem diktálom, mikor mit csináljanak, nem nevelek anyákat, A három ládikőban levő 21 kereten, a méhek maguk rendezik be lakásukat, a természet törvényei szerint, amit ők ösztönösen jobban tudnak, mint mi. A keretlécek szélessége nálam 30 mm, tehát a lépgerinctávolság 40 mm. A méheket kevesebbet bolygatom. Elegendő egy évben egyszer. Az alsó ládikót cseresznyevirágzáskor kiemlejük, az ott levő 7 keretet kiszedjük, a lépeket kivágjuk és mfllépezés után, de lehef műlép nélkül Is, ha a felső keretléc alján a régi lépből 1 cm szélességűt hagyok, a ládikót visszateszem a helyére, de nem alulra, hanem felülre. Ezt szánom nyáron mézűrnek. A kezelést minden tavasszal el kell végezni. A többit tetszés szerint akkor, amikor a felső ládikó, illetve mézflr keretei ki vannak építve és meghordva mézzel. Erről meggyőződhetünk bármikor a méhek zavarása nélkül, a fedőlapon levő etetőnyllás 10X10 cm-es takaró üveglapocs• káján keresztül. Ősszel az utolsó pergetés után, a felső ládikót nem szabad élelem nélkül hagyni, pótolni kell cukorral. A drótháló használatának alábbi j előnyeiről győződtem meg: 1. Nyáron nem látni a röpdeszkákon szellőztető méheket. Ez több száz vagy ezer méhnél energlamegtakarltást jelent. 2. Nincsenek hangyák, így nem zavarják a méheket, nem Idegesítik a méhészt. 3. Permetezéskor elzárhatők a méhek 48 őrára Is anélkül, hogy akárcsak egy Is megfulladna. Vizet kell a méheknek beadni, levegőjük van elég. 4. Méhészeti lapunk januári adatai szerint ez a módszer hatásos védekezés a méhkullancs, tehát a Varroa Jacobsonl ellen. 5. A méhészetben a legfontosabb dolgot, a telelést, a leírt módon nagyon szerencsésen megoldottam. 6. Lépes kereteket nem kell raktározni, tehát nincsenek viaszmolyok. 7. A lépek három évenként automatikusan kicserélődnek. HRABÁR JENŐ
