Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-07 / 10. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. március 7. 14 [♦ MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET V MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZET + MÉHÉSZÉT 4? Csak az együttműködés segíthet A közelmúltban Bratislavában megtartott méhészeti tárgyú tudományos tanácskozáson magam is részt vettem, és nagy érdeklődéssel figyeltem többek között Milan Krsák CSc. tudományos fejtegetéseit. A varroa fertőzés felismeréséneik és megfékezésének eddig ismert módjairól tartott beszámolót. Sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy a veszélyes kórokozó nemcsak a kelet-szlovákiai kerület járásaiban, hanem a losonci (Lučenec) járásban, de Bratislava körzeteiben is felütötte a fejét. Az Ázsiából behurcolt nagyon veszélyes atka több mint fél é\®2ázada pusztítja földkerekségünk különböző tájainak méhállomárayát, azonban olyan ellenszert, amely teljes mértékben meggátolná továbbterjedését, még nem találtak fel. Igaz, hogy országonként különböző védőszereikkel kísérleteznek, ezek azonban csak részeredmények elérését tették lehetővé. A kutatók hazánkban is a védőszerek sokaságával kísérleteznek. Krsák mérnök például a nitrobenzin, esetleg a dr. Svoboda által készített BEF-szer és a hangyasav kaptáron belüli elpárologtatását tanácsolja a varroa-fertőzés meggátolására. Persze vannak, akik a Varostan, rnáscuk pedig a Timol és a Mestimol szerek hatását dicsérik. Ezek a szerek azonban a fertőzés feicszámolásában legfeljebb hatvan-hetven százalékos eredményt biztosítanak. Tanulságos, közérdekű megfigyelésről számolt be egy kelet-szlovákiai méhésztárs, aki a varroa fertőzés területéről érkezett a tudományos tanácskozásra. Elmondta, hogy nyáron a paradicsom zöld lombozatét a kaptár aljára tették, s annak a hatására jóval több varroe-atka pusztulását észlelték, mint azokban a kaptárakban, amelyekbe nem tettek paradicsomlevelet. Valószínű, hogy a paradicsom levélzetének jellegzetes illata idézte elő az atkák pusztulását. Természetesen, ez még kutatás tárgyát képezi. Persze, az is előfordulhatott, hogy a varroa-fertőzést teljesen felszámoló gyógyszert nem is a kutatás, hanem a gyakorlat bocsátja a méhészek rendelkezésére. Aki szívügyének tekinti a méhek jő egészségben való megtartását, az betegségük esetén mindent megpróbál, hogy a családban viszszaállítsa a normális helyzetet, a jó egészséget. A bajt felfedező méhész mindent kipróbál. Akadtak például olyanok, akik fokhagyma zúzalékkal kísérleteztek. Persze, részeredménynek sem mondható, amit elértek. Haragsim kutató azonban a varroa-fertőzés teljes felszámolását az ellenatka kinemesítésében látja, amely elpusztítja a kórokozót. A megoldás, persze, még kutatás alatt van, és néhány év eltelhet, amíg a gyakorlatban hasznosíthatóvá válik. Az elmondottak gondolatokat ébresztenek az embereikben. Azokon e tálakon, ahonnan például a varroa-atka elindult fertőző útjára, ma is méhészkednek. A méhállomány nem pusztult ki. Valószínű, hogy az ottani éghajlati viszonyok között a természet hozta létre azt az élőlényt, amely felszámolja a varroa-fertőzést. Vitán kívüli, hogy ez a fertőzés folyamatosan terjedhetett, azonban annak az ellensége is jelen volt a méhállományokban és beavatkozhatott. Nem ártana, ha a kutatók erre felfigyelnének, és ismereteket szereznének a fertőzés keletkezési helyein. Talán ez közelebb hozná őket az ellenszer létrehozásában. Szükséges, persze, az is, hogy a méhészek ragaszkodjanak a rendszabályokhoz, mert ezzel sokat segíthetnek a fertőzés terjedésének az enyhítésében. Viczén István Az utolsó szívdobbanásig A múlt év december 17-én nyolcvankét éves korában Losoncon (Lučenec) elhunyt Kovács Lajos érdemes méhész, méhészeti szakoktató, a Szabad Földműves és más lapok külső munkatársa. Mozgalmas élete során különböző ágazatokban dolgozott, azonban életének a méhészet adta igazi értelmét és tartalmát. Már 1923-tól tagja volt a Méhészszövetségnek, ahol különböző tisztségeket töltött be. Méhészeti szakoktató 1952-ben lett, s azóta nagy szorgalommal, áldozatkészséggel terjesztette a méhészet tudományát. Nehéz lenne felvázolni, hány hasznos előadást tartott és hány szakcikket írt a méhészeik oktatására. Az ötvenes években jelentős mértékben hozzájárult a szocialista szektor méhészetének fellendítéséhez. Ettől fogva éveken keresztül méhészmesterként dolgozott az állami gazdaságban. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából 1978 tavaszán munkája elismeréséül megkapta az SZMSZ KB legmagasabb méhészeti kitüntetését, az „Aranyméh“ érmet. Az emberi ólet akkor is rövid, ha nyolcvankét évig tart. Ezért amellett, amit egyszer szépnek és jónak találtunk, (ki kellene tartani az utolsó szívdobbanásig. Kovács Lajos méhésztársunk így tett. Kertjében árván maradtak a méhecskék, amelyekkel élete utolsó évében még vándorolt. A losonci alapiskola méhészeti szakkörének ifjú tagjai már hiába várják őt. Az alapszervezet vezetőségi tanácskozásain is üresen marad egy hely. Már nem tart több előadást, nem ír több szakclket. Hiányozni fog a mindig segítőkész jőbarát. Emlőikét szeretettel megőrizzük. К. M. A Szenckirályfai (Kráíová pri Senci) Méhészeti Múzeumban sokféle kaptár található. A képen látható kaptárok a múlt századból származnak. Kép és szöveg: Krajcsovics Ferdinánd A méhek áttelelése III. RÉSZ A méhészetben szabály az etetés megkezdésének és befejezésének a meghatározása. Nagyon nehéz ezt pontosan megjelölni. Sokszor augusztus második felében is jó a hordás. A mézet az etetés kezdete előtt feltétlenül ki kell pergetni. A 7—8 keretre szűkített családnak talán 12—15 kilogramm eledel elegendő. A több kereten telelőnek a szükséglete, amennyiben nyugodtan akarjuk kivárni az áprilist, jóval nagyobb. A fészek takarása kapcsán kialakult vélemények különbözőek. Van aki elégnek tartja a légmentes, szilárd kaptárfedelet, de fontosnak minősíti a keretlécek fölötti térség szabadonhagyását. Akadnak olyan méhészek, akik a felső keretlécek fölötti rosta szövetet és a fedő közötti térség kitömését fölöslegesnek tartják. Sokan télre és tavaszra a szokott takaráson kívül üjságréteget tesznek a keretlécekre. Mások pedig a párát könnyen áteresztő anyagokkal takarnak, és elítélik a műanyagok erre a célra való felhasználását. Nehéz dönteni, ennek helyességéről, mert ki-ki a saját módszerét tartja a legjobbnak, vagyis a méhek részére előnyösnek. Ha azonban a méhektől tanácsot kérnénk, azok minden bizonnyal az ősi lakhelyet igényelnék, mert természetük évmilliók alatt az ottani körülményekhez igazodva fejlődött ki. A faoduban vagy a sziklaüregben élő és telelő méhcsalád a lépeket a menyezethez ragasztotta. A lépek fölött nem közlekedhettek. A pára a mennyezeten keresztül nem távozhatott. Még az odvas fa sem szívhatta magába a párát, mert a méhek a mennyezettel együtt az odú falát is légmentesen betapasztották méhszurokkal. Erre jó bizonyíték a méhszurokkal belülről bevont méhkas. Több évi használat után a szabaddá vált méhkasba vizet tölthetünk anélkül, hogy abból egy csöpp is kiszivárogná. Feltételezhető, hogy a telelőfürt nemcsak ma, hanem régen is a kijáró közelében alakult ki. Lassú eltávolodását csupán az élelem felé húzódás váltotta ki. A telelőfürt felső pereme és a mennyezet közötti távolság 20— 120 vagy 200 centiméter lehetett. Ez az odú hosszúságától és a röpnyilás elhelyezkedésétől függött. Hallottam 3 méter hosszú lépekről, olvastam azonban 5 méteresekről is. Ha például a 3 méter hosszú lép közepén alakult ki a telelőfürt, mi történhetett a lépekkel és az egészséges leve-A „Méhészet“ rovatban néhány vitatkozó jellegű cikket olvashattunk. Az 1979-es évben a „Hozzászólás vagy bírálat“ című írás szerzője maga tanácsolta, hogy a vitás kérdéseket levélben kellene tisztázni. Szerintem is ez volna a helyes. A vitának, persze, helye van a lapban, azonban a szűkreszabott rovatban az öncélú vita nem hozhat általános jő eredményt. Előfordulhat, hogy három-négy szerző írása huzamos ideig elfoglalja a rovatot, s aikkor a többiek, akiknek szintén van mondanivalójuk, hová írjanak? Köztudott, hogy a vitákban részt vevő méhészek sokéves tapasztalattal rendelkeznek, é# jő ismereteik átadásáért dicséretet érdemelnek. A szűk hely miatt azonban tömörebben kellene fogalmazni, hogy más, közérdekű kérdések is napirendre kerülhessenek. Ismeretes, hogy a tizenöt évnél idősebb polgár már tagja lehet valaraegővel kitöltőt térségben a fürt alatt és fölött egy-egy méter távolságban? Ez feltételezhetően nem befolyásolta károsán a telelőfürtbe húzódott család óletét. Az évmilliók alatt ehhez és hasonló körülményekhez szokott a méhek természete. A méh eredeti lakhelyéből kiindulva a párának tehát nem feltétlenül a takarón keresztül, hanem inkább a kijárónyíláson kell a kaptárból kijutnia. A fedőnek azonban légmentesen kel] zárnia, hogy huzat ne keletkezhessen. A fürt pereme és a mennyezet közötti távolság már lényegtelen. A felső keretlácek és a fedél közötti térségbe elhelyezett rostaszövet nem lényeges. Számolni kell azonban a telelőfürt tavaszi megbomlásával, vagyis azzal, hogy a méhcsalád áttér az egész fészek kifűtésére. Akkor, persze, már előnyös a fűtésre kerülő fires részek szűkítése. A keretek felső lécére borított papírrétegek olyan helyzetet teremtenek, mintha a lépek közvetlenül a mennyezethez lennének ragasztva. A legtöbb hibát talán a kijárónyílás meghatározásakor követjük el. A hordás megszűnésével я főleg a nyárvégi etetés kezdetével tanácsos a kijárónyílások erős leszűkítése. Ezzel a kutató méhek és a darazsak kaptárba jutását akadályozzuk meg. A légcsere megnehezül. A méhek azonban tudnak magukról gondoskodni. A romlott, párával telt levegőt kihajtják a kaptárból és helyet biztosítanak a friss levegőnek. A szellőztetés nehéz és sok energiát igénylő mnnka. Mivel a friss levegő a méhek részére az életet jelenti, a szellőztetés elkerülhetetlen. A telelőfürt kialakításával a családban minden megváltozik. Nemcsak a kaptár fűtését szüntetik be, hanem a szellőztetést is. A fürt kialakulásáig a leszűkített kijáró gátolja a természetes légcserét, ezért a méheknek szellőztetniük kell. A légcsere a szellőztetés megszűnésével lényegesen lassult. A kilehelt pára távozása szintén lassúbb lett. A párával telített levegő azonban további pára befogadására már képtelen. Ezért lecsapódott, s a kaptár belseje nyirkossá, az alja lucskossá vált. A telelőfürtön kívüli lépek megpenészedtek, s a fedelezetlen méz meghigult. Ez hasmenést és a Noséma elterjedését idézheti elő. Ha a lecsapódó pára nem folyik el, akkor a leszűkített kijárányflás be is fagyhat, aminek végzetes következménye lehet VERESS ERVIN (Folytatjuk) komoly fogyatékosságnak tartom, mert főleg a szervezetlen méhészek állományában gyakori a betegségek előfordulása. Ezek a méhészek semmilyen oktatáson nem vesznek részt. Saját elgondolás szerint méhészkednek. Ezzel szemben más társadalmi szervezetekben (vadásztt, horgászat) csak annak van joga a meghatározott tevékenység gyakorlására, aki tagja a szervezetnek. Miért nem oldható ez meg a méhészetben is. Akad, persze, más .természetű prob-Kassal Gábor nagycsalomijai (Veľká Calomija) méhésztől szomorú hangvételű levelet kaptam. Elpanaszolta, hogy a virágba borult növények oktalan permetezése miatt tizenkilenc méhcsaládja pusztult el, s csak három család maradt meg. Sajnos, a lelkiismeretlen munka, a fegyelmeden permetezés miatt, Ilyen eset gyakran előfordul. Többször is elolvastam a nevemre szőlő levelet, s az eset — bár gyakori problémát vetett fel — gondolkodóba ejtett. Feleségemhez és lányomhoz fordultam tanácsért. Azt ajánlották, írjam meg, mit tettem akkor, amikor ötven családból álló méhállományomat súlyos betegségem miatt fel kellett számolni. (Ezután mlndösze öt család maradt meg.) Hogyan tovább? Méheim nem a mérgezés miatt mentek tönkre, azonban úgy éreztem, mintha elpusztultak volna. Bánatosan folytattam a méhészkedést. A kevés család nem nyugtatott, hanem Inkább szomorított. Más tájakon virágzott a repce, amikor az öt családdal folytattam a méhészkedést. Szeren esésnek tartottam, hogy nálunk ezt a növényt nem termesztik, hiszen má sutt az oktalan permetezés miatt tönkretették a méheket. Akkoriban hűvös volt az idő. A méhek csak néha repültek ki vízért, virágporért. Az itatókon s a virágokon megdermedtek. A hideg miatt nem képződött nektár. Ennek a pótlására naponta családonként három deci cukorszörpöt adtam, 1:1 keverési arányban, jő meleg állapotban. Amikor néha felmelegedett az idő, a serkentett méhek úgy röpködtek virágporért, mintha rajzásra készültek volna. Amikor a költőtérben a lépeket sűrűn méhek takarták, s az építtető kereteket is kiépítették, feltettem a mézkamrákat. A többi méhész családjai csak később erősödtek meg annyira, hogy ők is megnyithatták a mézkamrákat. Állományomban alkkor félig megtelt a mézkamra. Végül a méhésztársak 10—12, én meg húsz kiló mézet pergettem családonként Amennyiben a méhész állománya a község határának öt kilométeres körzetében van, vándorlási engedélyre sincs szüksége. Ha azonban ez a méhész a körzet egyik széléről a másikra viszi méheit, akkor bizony kettészeli a körzetet, és állománya a kataszter határán túli területre is kirepülhet, amennyiben ott találja meg a nektárt. Ezzel természetesen a fertőzött állomány a kórokozókat Is magával viszi, és a veszélyes betegség terjesztőjévé válik. Természetesen más természetű kérdésekről is vitatkozhatnánk, Ёд azonban azt tanácsolom, A főhordás után két családomtól elvettem minden nyitott Hasítást, és helyette fedett Hasított lépeket adtam be a többi három családtól. Ezt köve* tőén ismét serkentettem a két meggazdagodott családot. Az anya nem talált helyet a petézésre, mert a sejtek fedett Hasítással vagy mézzel voítak elfoglalva. Ez az állapot felkeltette a családok rajzás! ösztönét. A két család negyven rajbölcsőt nevelt, és az anyák ezeket bepetézték. Amikor a méhek kelés előtt egy-két nappal a bölcsők végeit fosztogatni kezdték, a kisebb bölcsőket eltávolítottam, a szebbeket pedig kalitkáztam, s erre a célra készített keltetőkeretekbe raktam. A méhanyák hamarosan kikeltek, s én egyéniként pároztatő kískaptárakba tettem őket fiatal méhekkel együtt. Természetes, hogy az öreg anyákat már akkor eltávolítottam, amikor a méhek a bölcsőket még be sem fedték. Végül pedig mindkét családba beadtam a legszebb anyát. A párzás jól sikerült. A három békén hagyott család anyját kiválóan petéző rajanyával cseréltem ki. A többi anyát eladtam, vagy elajándékoztam. Az ötcsaládos méhészkedés jöl foly» tatődott. Én azonban többre vágytam. Két év múlva kedvezett az idő. Ä több családos méhészek annyit pergettek — családonként —, mint én* ők azonban sok mézet adhattak el, én meg keveset. Ez nagyon bántott, A harmadik évben, az öt családból egy-egy rajt készítettem. A negyedik évben pedig a tíz családot húszra szaporítottam, azonban itt sem álltam meg, mert a lányaim nagyra nőttek, és sokat segíthettek a méhészkedésben. Nem tudom, hogy ez a cikk meny« nylben segíthet méhésztársunknak, Sajnos, nem tudtam több segítséget nyújtani, mert nem ismerem az ottani körülményeket, hiszen levelében azt sem Irta meg, hogy miért nem lehet továbbfejleszteni a három családot. Kíváncsi lennék még arra is, hogy mióta méhészkedik? Van-e olyan hozzátartozója, aki segítheti őt a méhészkedésben? Milyen a méhlegelő? Álló (stabil) méhészkedést folytat, vagy vándorol méhcsaládjaival? Menynyi a szabadideje? írjon egy hosszú' levelet címemre, és én válaszolok rá. Legcélszerűbb, persze, az lenne, ha azok a méhészek is tollat fognának, akik a környéken Iáiknak, és tömören megírnák lapunkban jó tanácsaikat Elvégre, több szem többet lát. Csurilla József hogy ne vitatkozzunk, hanem a közérdekű megoldások tömör ismertetésére törekedjünk. Szaszák László О О О A szerkesztő megjegyzése: Egyet meg kell érteni Szaszák Lászlóval abban, hogy a magánjellegű kérdéseket ne a nagy nyilvánosság előtt, Hanem a méhészek egymásközti levelezései tisztázzák. Azt a véleményt azonban, hogy a méhészet fejlesztése szempontjából közhasznú vitát kiküszöböljük, nem tartjuk a magunkénak. Az Ilyen vita tisztázhatja a nézetkülönbségeket. Az egynél több ember véleménye ugyanis előbbre lendítheti a fontos szakkérdések tisztázását. Ennél fogva az olyan vitacikk, amely módszereket ismertet, és nem egy korábban közölt írás magyarázgatására szorítkozik, továbbra is helyet kap a rovatban. Ez azt jelenti, hogy a cikkírók; vitatkozzanak, de okosanl lyik alapszervezetünknek. Ez azonban léma is. Egy-egy község határában nem általános kötelezettség. Olyan vándorlás esetén nem kötelező a egyén is méhészkedőét, akt nem tagja méhállomány egészségügyi kivizsgáalapszervezeteink valamelyikének. Ezt lása. Ne vitatkozzunk?
