Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-21 / 8. szám

14

SZABAD FOLDMOVES

1981. február 21,

ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф

A MÉHEK ÉBREDÉSE

Á méhészek tudják, hogy méhek télen sem alszanak, mégis ébredésnek nevezik azt a Jelenséget, amikor egyik meleg téli napon zsongva-bongva kirepülnek a kaptárból. Elvégzik a tisztulást s az anya nagyobb terjedelemben folytatja a már megkezdett fiasítást.

A hazai méhészeti kutatás megfigyelései szerint a telelőfürt közepén már decemberben is előfordulhat kis terjedelmű fiasítás. Ezt az anya öregségének vagy különös fajtaadottságának tulajdonítják.

A fiatal anyák ősszel tovább petéznek, néha egy hónappal is tovább, mint az öregek, ám a tavaszi szaporodás kezdetét már nem jelölhetjük meg ilyen biztonsággal.

A múlt őszön egyik családom elvesztette az anyját, s ezt későn vettem észre. Meganyásítottam egy nyárvégi kelésű fiatal anyával. Az anya úgy hozzálátott a fiasításhoz, mintha a tavasz közeledne. Egy hónappal tovább petézett, mint a többi család anyja. A sóik öreg méhet Így részben pótolta.

A késő őszi fiasítás többet ér, mint a januári fiasítás, mert a méh nem terheli meg bélsárral a vastagbelét. Ha télen a méhcsalád korán kezdi a Hasítást, s a méhek tisztuló kirepülése késik, akkor könnyebben kapnak hasmenést és elterjedhet a Nosema betegség is.

Legjobb, ha az anya az első tavaszi tisztuló kirepülése után kezdi a petézést. Ilyen eset a jó családoknál gyakran előfordul. A korai fiasítás — mint már említettem — szükséget jelent. Ha valamely családban sóik az öreg vagy beteg méh, akkor Jobban etetik az anyát és az petézni kezd. Vannak azonban kivételek is. Az erős családban Is kezdődhet korán fiasítás.

Fagyosan köszöntött be az idén a január. A méhek nem repülhettek ki, mint más években. így az ébredés, a fiasítás megindulása februárra tolódott el. Ez nem rossz jelenség, inkább jónak mondható. Akikor legyen hideg, amikor a naptár is telet mutat.

Sokan jónak tartják a szellős telelést, mert csak a tavasz meleg fuvolatja ébreszti a méheket a hideg kaptárakban. öreg méhészek mutattak nekem vékonyfalú deszkakaptárokat, nagy röpnyílással, azt állítva? hogy Ilyen lakásokban jobban telel a méh, és az anya később kezdi meg a peterakást. Hasonló kaptárakat ikészítettem én is, azonban többet fogyasztottak benne a méhek. Végül is kátránypapírral bevontam a kaptárakat. A kátránypapír helyettesítette a fakérget. Olyan méhészt is meglátogattam, akí vastag hársfakérget szögezett a vékonyfalú deszkakaptárra. Ez

nagyon jól mutatott, de nem vált be, mert belefészkelt a szú és a hangya.

A magam részéről a meleg telelést tartom jobbnak. Télre elég széles, azonban szűk ikijárót hagyoik a kaptáraimon, a tisztuló kirepülés után pedig megnagyobbítom. Volt idő, amikor az ellenkezőjét tettem. Télen nagyobb kijárót, a tisztuló kirepülés után pedig kisebbet hagytam, mert amikor a fiasítás megindul, nagyobb melegre van szüksége a méhcsaládnak. Az igaz, hogy nagyobb meleget igényel, de a több friss levegőre is szüksége van. A méh munka közben oxigént igényel, a téli fürtben pedig nagyon keveset fogyaszt.

A telelő méhcsalád nyugodt, alig ad életjelt magáról. Ritkán fordul elő, hogy egy-egy méh kivánszorog a kijárón és ott elpusztul. Ez rendszerint öreg vagy beteg. Ösztönétől hajtva nem hagyja tetemét a kaptár belsejében. Ezeket a méheket el kell távolítani a kilátóból, nehogy az éhes cinegék tápláléka legyen. A méhhulla nagyon növeli a csirípelők étvágyát s ennyivel nem érik be. Megkopogtatják a kijáró deszkáját, mire egészséges méh is kijön rajta. Ha pedig az élő méhre rászokott az egyébként nagyon hasznos madárka, ezután már nehéz elriasztani úgy, hogy többé vissza ne térjen.

Amikor az idő melegebbre fordul és a higany szála 7 C- fok meleget mutat árnyékban, a telelőfürt meglazul és a méhek röpködni kezdenek a kaptárból. Elvégzik a részleges tisztuló kirepülést. Különösen azok a családok, amelyek déli irányú kijárás kaptárakban vannak.

Azok a méhek, amelyek keleti vagy nyugati kijárós kaptárak lakói, néha 12—16 C-fok hőmérsékleten repülnek ki tisztulásra. Amely család ilyen melegben sem repül ki, ott már baj van. Éhezik vagy már el is pusztult. Ha még él és szárnyreszketve sirdogál, úgy, mint az anyátlan méh szokott, akkor a cukorszörpös locsolás és a melegített mézeslép beadása még életre serkentheti a méheket.

A tisztuló kirepülés alkalmával az egészséges méhcsalád tömegesen tódul ki a kaptárból s úgy röpköd, mintha rajzana. Hullát cipel. Vizet keres. Esetleg virágport is hoz a közeli mogyoróbokorról. Ha a méh bizonytalanul röpköd és a kijáróba piszkit, akkor baj van. Meg kell állapítani az okát. Gyakori eset ilyenkor az anyátlanság vagy a súlyos Noséma betegség.

Ha valamelyik ló család egyáltalán nem repül vagy csak kevés méh szálldos a kaptárból, lehet, hogy előbb kisebb hőmérsékleten elvégezte a tisztulást és már nem érzi szükségét az újabb kirepülésnek.

Jó, ha a méhész otthon lehet az első tisztuló ikirepülés alkalmával. Ki kell húznia a kaptárból a kátránypapír-alátétet, addig míg a méhek ki nem repülnek. És feljegyzést kell készítenie róla. Ha a kátránypapíron alacsony törmeléksorok vannak, és nem jutna a kaptár faláig, biztosra vehetjük, hogy a családnak elegendő a mézkészlete. Kár volna ilyen családpt kibontani csak azért, hogy meggyőződjünk róla, van-e elég élelme. Ha azonban teljes hosszában lepergetett viasztörmelék van, akkor az élelem fogytán van. Ilyenkor sokat ér a tartalék mézeslép vagy a mézestészta. Amikor beadjuk azt a családnak, a kaptárt villanypárnával vagy forró téglával tanácsos felmelegíteni. Ha azonban a kátránypapíron anyahullát találunk, fennáll az a veszély, hogy a család anyátlan. Megtörténhet azonban az is, hogy a család ősszel anyát váltott, az új anya megpárzott s a család megtűrte az öreg anyát. Erre tehát vigyázni kell. Ha a kaptárt megkopogtatjuk és a méhek nem siránkoznak, akkor van anyja a családnak. Vagyis csöndes anyaváltás történt. Ha azonban sírnak és kaptárbontáskor sem anyát, sem fiasítást nem találunk, akkor az elpusztult anyát pótolni kell. Anyátlanul nem hagyhatjuk sokáig a családot, mert álanyássá válhat.

Tavasszal az anyásítás könynyen megy. Legjobb azonban, ha egy kis család hozzáadásával végezzük el az anyásítást. Az egyesítésnek több módját ismerjük, most azonban egy külföldi módszert szeretnék megemlíteni.

Adam Kehrle, a híres angol szakértő a különböző méhcsaládokhoz tartozó méhek egyesítésére a következőket javasolja: „Ha méhcsaládokat akarunk gyengébb vagy más család fiasltásos keretével egyesíteni vagy felerősíteni, úgy az egyesítendő családokat — a felerősítendőt vagy a felerősítésre kijelölt kereteket — külön üres kaptárba helyezve 8—10 percig kitesszük a napfényre. De nem fontos, hogy a napsugarak közvetlenül érjék a lépeket. Elegendő, ha a keretek felső lécei szabadon maradnak. Az eltelt idő után bátran összetehetjük a különböző méhcsaládokból származó méheket. A nappali világosság csillapítóan hat a méhekre s ezek a nem támadják egymást az egyesítés után. Egyre azonban igen kell figyelnünk. Ha hordástalan időben végezzük ezt a műveletet, amikor mindenütt szimatoló, rablásra kész méhek röpködnek, akkor a kitakart keretek fölé dróthálóval ellátott rámát helyezzünk, hogy a szimatoló méheknek megakadályozzuk a léputcákba való behatolást“.

Csnrilla József

Jövedelemadó a melltermékek után

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a méhtermékek bevétele után ki köteles adót fizetni. Mezőgazdasági adót az a méhész fizet, akinek az évi jövedelme — a kiadások leszámítása után — nem lépi túl a húszezer koronát.

Két jogszabály, a 103/74. Zb. sz. törvény és a 106/74. sz. rendelet értelmében kell az adót befizetni. Az adófizetési rendszerben két módszer lehetséges. Az egyik módszer az, amikor a méhész a kiadásokat hiteles nyugtákkal tudja igazolni, és azt az összeget levonja az összbevételből s a tiszta nyereség után befizeti az adót, a másik pedig az, amikor nincsenek hiteles számláik. Ekkor az összbevételnek a felét kell adóalapként venni. Ha például az összbevétel ötezer korona, akkor az adót 2500 korona után kell befizetnie.

A méhészek körében gyakori vitát vált ki az a törvény, amelynek értelmében 15 méhcsaládig a forgalmazott méz után nem kell adót fizetni. Ez ne tévesszen meg senkit, mert aki egyéb méhészeti terméket is elad (pempő, propolisz, méhméreg, virágpor, viasz, anya, raj stb.j, annak ugyanúgy kell adót fizetnie a méz után is, mintha húsz vagy akár ötven család méhet tartanak.

MIT ÉRTÜNK BEVÉTEL ALATT?

1. A közelíátásnak juttatott méz árát;

2. Egyéb méhészeti termékek árát (pempő, virágpor, stb.j;

3. Méhtermékek eladását közvetlenül a fogyasztónak;

4. Méz és egyéb méhtermékek fogyasztását a méhész háztartásában;

5. Méz és egyéb méhtermékek árát. (A rokonok és az ismerősöknek ajándékozott termékek értékét);

6. Viasz, anya és raj eladásából származó jövedelmet;

7. Méhcsaládok eladásából származó bevételt, amennyiben az nem megy a méhcsaládok állományának rovására.

MIT ÉRTÜNK KIADÁS ALATT?

1. A cukor árának összegét, amelyet telelésre — legfeljebb 9 kg — serkentésre ás egyéb méhészeti célra — legfeljebb 5 kg —, tehát összesen mintegy 14—15 kg mennyiségben felhasználunk;

2. Póteleségek vételárát, pl. cukros-mézes lepény, szójaliszt, tejpor, Tebi élesztő stb.;

3. Tagdíj befizetését az alapszervezetnek;

4. Méhészeti folyóiratok és könyvek beszerzési árát;

5. Vándorlással Járó költségeket a mezőgazdsági növények megporzásakor, persze csak abban az esetben, ha a méhész nem kap pénzbeli támogatást a megporzásért;

6. Vándorlást költségeket a mézhozam elérésére. Fuvardíjat, a fel- és a lerakodás költségét. A vándorlási engedély költségét, a vándorlási hely bérét és a méhek kezelését célzó utazással járó költségeket;

7. Üj anyák vásárlását, amenynyiben nem új családok létesítéséhez használtuk őket;

8. Műlép vásárlását és a viasz feldolgozásának a költségeit;

9. Méhészeti kellékek vásárlását (füstölő, sisak stb.j;

10. A kaptárak karbantartásával járó kiadásokat (festék, hígítók, ecset stb.j;

11. ÚJ kaptárak vásárlását, amennyiben azok az elhasznált és kiöregedett kaptárak újítására szolgálnak;

12. Gyógyszerek beszerzését (Fumagilin, BEF stb.j;

Meg kell még említenem, hogy a telelésre kapott állami támogatás nem számítható bevételnek. Az adóbevallást évente legkésőbb február 15-ig kell beadni az illetékes adóügyi szervekhez. Aki ezt elmulasztja, annak hivatalból szabják ki az adót és még 10 százalékos büntetést is hozzászámíthatnak. Az adóügyi szervek felemelhetik és le is szállíthatják az adót. így például ha valaki betöltötte a 65. életévét, vagy ha valaki rokkantállományban van, akkor 50 százalékkal csökkenthető az adó, viszont akinek már nincs 18 éven aluli gyermeke, annak az adót 10 százalékkal emelhetik.

Ha házastársak együtt méhészkednetk, az úgy értendő, mintha csak az egyik személy méhészkedne: Még akkor is, ha külön-külön tagként tartják őket számon. Viszont, ha a nagykorú gyermek méheit az apa is kezeli, azt úgy kell venni, mint önálló méhészt, nem mint családtagot.

Ha valaki méhészetet alapít, 15 napon belül be kell jelenteni az Illetékes adóügyi szerveiknél.

Az adózás elévülési határideje három év, vagyis a be nem vaňotťadót három évre visszamenőleg ki lehet vetni.

Az alap-adót minden méhész maga számítja ki, az alábbi táblázat szerint:

Tiszta nyereség, Alapadó, koronában koronában

3 000 3 000— 6 000 6 000— 9 000 9 000—14 000 14 000—20 000 20 000 Kés felül

5 »/• 150+ 7°/» 360 + 10 “/« 660 + 15 »/« 1410 + 22 »/• 2730 + 30 »/•

Most pedig egy példa az adó kiszámítására:

A méhész nős, nincs kiskorú gyermeke és 25 méhcsaládja van. A múlt esztendőben a következő bevételt érte el:

korona

Mézeladás a közellátásnak 150 kg (ä 25 korona ) 3750,«*

Mézeladás közvetlenül a fogyasztóknak 30 kg (á 32 korona) 980,-«

Méz saját háztartás részére 6 kg (ô 25 korona) 150,-« 2 raj eladási ára (á 100 korona) 200,н»

2 db anya eladási ára

(á 60 korona)___________120,-f

összesen: 5180,-*

Kiadások:

Cukor vásárlása a tavaszi serkentésre 30 kg (á 7,30 korona) 219,-«

Cukros-mézes lepény vásárlása 15 kg (á 13,50 korona) 202,501

Cukor vásárlása a téli teleléshez 200 kg (á 7,30 korona) 1460,-«

Vándorlással járó költségek 1335,-«

Tagdíj az alapszervezetnek 200,-«

A méhészújság

előfizetése 24,-«

2 kg mfilép vásárlása

(á 97 korona) 194,-«

Sonkolynak műléppé

való feldolgozására 24,-«

Festék a kaptárak

karbantartására___________40,50

összesen: 3699,-«

korona,

A tiszta bevétel tehát 1481 korona, melyet lekerekítünk százasokra, így az adóalap 1400 korona. Az adóalap 3000 koronáig 5 százalék, így az adó 70 korona. Mivel méhészünknek nincs kiskorú gyermeke, az adót 10 százalékkal fel kell emelnie, ami 7 korona, vagyis a méhésznek a múlt évre 77 korona adót kell fizetnie.

Most pedig lássuk a másik számítási módot:

Ha a méhész nem tudja hita* les módon kiadásait igazolni, akkor az összbevétel után kell az adót kiszámítani, vagyis az adóalap 2590 korona, amely le* kerekítve 2500 korona. Ennek 5 százaléka 125 korona. Mivel nincs kiskorú gyermeke, az adót fel ikell emelni 10 százalékkal, ami lekerekítve 12 korona vagyis az adó összesen 137 korona.

SAFARIT JÖZSEF

>а«>»»кСт«о«д|г>*ам<шие

A legfontosabb méhészeti munkák sikeres befejezése után arra is jqt idó, hogy többször átolvassam a szakrovat cikkeit. Teszem azt azért, mert ez nagymértékben segít ismereteim gyarapításában. Lapozgatás, olvasgatás közben két írás kötötte le az érdeklődésemet, s emiatt többször is áttanulmányoztam azokat.

„A telelő méhcsalád élete“ című írás Csurilla József tollából származik, s a rovatban a múlt év január 12-én jelent meg. Ezt a szakcikket nagyon tanulságosnak tartom, amelyben az én érdeklődésemet főleg Taranov és Michailov ismereteinek a felvázolása keltette fel. Ez arra sarkallt, hogy magam Is tollat fogjak és kifejtsem a kérdésben saját véleményemet.

Korábban már írtam róla, hogy mennyire befolyásolja a helytelen telelés a méhcsaládok fejlődését. Itt egy nagyon fontos tényező került a felszínre, vagyis az, hogy a nyugalom időszakában az erőteljes szellőzés káros. Abban a kérdésben, hogy mikortól meddig, azaz milyen az erőteljes szellőzés, megoszlanak a vélemények. A fenti írásból sajnos ez nem derült ki, ezért tapasztalataimból merítve megpróbálok erre magyarázatot adni. Természetesen egyetértek azzal, hogy a telelöcsaládnak a nyugalom időszakában kevesebb oxigénre van szüksége, mint példáult idényben. Csakhogy január és február még nem a tevékenység időszaka, bár a család életműködése kismértékben megkezdődhet. Ezzel persze a család oxigénigénye alig növekedik. A fejlődés — amint a szerző is írta — a tisztuló kirepűlés után esedékes, s így az oxigénszükséglet is megnövekedik.

Pár évtizede egy-egy jól leszűkített családnak minden benthagyott és jől takart lépre egy, esetleg másfél négyzet centiméternyi nyílást számítok. A levegő a kijárón keresztül jut a kaptárba. Elképzeléseim helyességét a veszteségmentes teleltetés, a rohamos fejlődés, no meg az áttelelt méhek hosszú élete igazolja.

A csaladokat a gyümölcsvirágzás kezdetéig, vagyis addig hagyom így, amíg a kijáró nyílásban nem észlelek szellőztető

méheket. Ezzel Jelzik ugyanis az oxigén hiányát. Ekkor mérsékelten, vagyis a családok népességétől függően bóvítem a kijáró nyílást.

A Szabad Földműves múlt évi április 5-1 számában Antal Zoltánnak a méhek tavaszi serkentésével foglalkozó szakcikke ts felkeltette az érdeklődésemet. A szerzó hangsúlyozta, hogy „A szaklapokban közölt — erre vonatkozó receptek — nem mind elfogadhatók“. Ezzel a a megállapítással egyet kell ér-A jótanács aranyat ér

tenl, bár a cikk írója azt is felvázolja, hogy 6 melyik keveréket tartja a legjobbnak. Kár, hogy nem tesz róla említést, mikor kezdi a serkentést.

Az csak természetes, hogy nekem is van a kora tavaszi serkentéssel kapcsolatban mondanivalóm. A jó méhcsalád 15—20 ezer telelőméhből áll. Figyelemmel kísérem, hogy ezeket mikor váltják fel a tavasszal kelő méhek. Tudom, ugyanis, hogy egy méh a peterakástől számítva 40 nap múlva válik gyűjtővé.

Méhcsaládjaimnál — két csoportra osztva — több éven keresztül megfigyeléseket végeztem. Ezek szerint a telelő méhnek addig kell élnie, amíg a tavasszal kellő méhek át nem veszik a kinti munkát Is. Az első csoportba sorolt családoknak sokszor a tisztuló kirepülés előtt fehérjével, vagyis szójával és laktinóval dúsított cukorlepényt adtam.

A másik csoport családjait mindaddig nem serkentettem, amíg el nem kezdődött a virágpor hordása. Nálunk ez rendszerint március közepe táján esedékes. Ekkor adtam ezeknek is serkentő eleséget, méz és porcukor keveréket, fehérjeadalék nélkül.

Mindkét csoport családjainál a fiasítás terjedelméről feljegyzést végeztem. Az első csoportnál néhány négyzetdeciméter terjedelemben fiasítás többletet fedeztem fel. Ekkorra az első csoport méhei két kilő eleségkeverékpt hordtak el.

A következő ellenőrzést március végén végeztem. Akkor már 35—40 négyzetdeciméternyi fiasítást találtam. Többségben nyílt fiasítást vagy petét. Az első csoport Hasításának a terjedelme azonban már stagnált. Az anya csupán a kikelt fiasí-* tás helyére rakott petét. Akkor a népességben alig észleltem különbséget. A fiasítás mennyisége mindkét csoportnál megfelelő volt.

Hasonlóan, mint korábban, tovább serkentettem. Április tizedikén ismét megvizsgáltam méheimet, amikor a második csoport állományában 5—8 lépen kiterjedt fiasítást észleltem. Ez 55—60 négyzetdeciméternek felelt meg. Az első csoportban azonbann leginkább fiatal méheket láttam, csökkenő népes* séggel.

A későbbi fejlődés azonban már vontatott lett, és tulajdon* képpen el Is dőlt a két csoport sorsa. Az első csoport lemaradt, a másodiknál pedig április 15—20. iközött műlépes bővítést végeztem. Tavasszal mindkét csoport hasonló eséllyel indult. Kiváló anyákkal, erőteljesen szűkített fészekkel, elegendő élelemmel, ideális légcserével stb. Am az első csoport életébe beavatkoztam, s ezzel megnőtt a családok vízigénye, ami az alkalmatlan időpárás miatt rengeteg méh pusztulását eredményezte. Ez az egyik oka az elnéptelenedésnek. A másik pedig az, hogy a hideg időben a kiterjedt fiasítás elegendő meleg termelését tette szükségessé, ami mozgással és nagy élelemfogyasztással járt, s a beadott fehérjedús eleségben sok volt az emészthetetlen anyag, ami végső soron megrövidítette a telelő méhek életét. Ez a tulajdoniképeni oka a későbbi elnéptelenedésnek.

Célomat elértem, mert a második csoportban családonként főhordásra 40—50 ezer méh volt. Az elmondottakból az a tanulság, hogy a családokat már nyár végén jől készítsük fel, hogy azok a következő év tavaszára serkentés nélkül is jól fejlődjenek. A tavaszi serkentés csak akkor hatásos, ha ebben a természet Is segítséget nyújt.

NAGY KÄLMÄN méhészeti szakoktató

1ааяяаявяяяааяааа«ааа«мяамяякаяяяаяяяяяваяааявяавяяяаааяяавяаяясвяввааяаяяаааяаая*амяаваяа