Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-21 / 8. szám
ALMALEVES. 30 dkg almát meghámozunk, a magházat kivágjuk, maid a gyümölcsöt vékony szeletekre vagy apró kockákra vágjuk. Gyengén cukros vízbe kevés sót, törött fahéjat, citromlevet és szegfűszeget teszünk, felforraljuk és benne az almát majdnem puhára főzzük. Tejföllel vagy tejszínnel habarva besűrítjük, tejszínnel kevés tejjel vagy fehér borral feljavítjuk. Hidegen tálaljuk. ALMA PONGYOLÁBAN. Két tojással, kevés tejjel közepes sűrűségű palaesintatésztát készítünk, s amíg állni hagyjuk, meghámozzuk az almát, kivágjuk a magházat és a gyümölcshúst körülbelül fél centiméter vastag karikákra vágjuk. A karikákat megmártjuk a palacsintatésztában és forró olajban mindkét oldalról átsütjük. Fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk. BANÄNNAL TÖLTÖTT ALMA. A meghámozott, félbevágott almából úgy kell kivájni a magházat, hogy helyet csináljunk a tölteléknek. Az almát ajánlatos bedörzsölni citrommal, hogy párolás közben a gyümölcshús ne feketedjen meg. A meghámozott banánt apró kockákra vágjuk, vaníliás cukorral meghintjük és a kivájt almákba rakjuk. A töltött fél almákat megvajazott sütőlemezére vagy tűzálló tálba rakjuk, meglocsoljuk konyakkal, majd minden almára ikis darab vajat teszünk, megsózzuk, vajazott zsírpapírral vagy alufóliával betakarjuk és előmelegített sütőben, mérsékelt hőfokon puhára pároljuk. Ügyeljünk arra, hogy az étel ne száradjon ki, de az alma és a banán-töltelék Ízletes, puha legyen. Melegen tálaljuk. (Huszár M.) Negyven éve foglalkozom különféle fák oltáséval, mégsem állíthatóin, hogy minden alkalommal siker koronáeza fáradozásainak Az oltégaiylyabat mindig úgy szedtem meg és tároltam, ahogy azt Belucz ]áaos agrármérnök is tanáosolja az „Időszerű tennivalókéban. Az ott elmondottakat csupán azzal szeretném kiegészíteni, hotgy a felsorolt gyümölcstermő növényeken kívül az almafáról és a körtefáról is január végén kell megszedni az oltógallyat. Eveken át én is nedves homokba ágyazva tároltam a cseresznyefáról megszedett oltógallyakat, egészen az oltás napjáig. A javasolt hőmérsékletet azonban nem tudtam megtartani a pincében, így az oltás idejére az oltégallyakon ugyancsak megduzeadtak a szemek, s az oltás nem sikerült. Volt rá példa, hogy egy-egy oltás megfogant, de nem volt hosszú életű, egyhamar elszáradt. Kerek öt évig kísérleteztem a cseresznye oltásával, sikertelenül. Végül megpróbálkoztam a szemzéssel. Szinte magam is meglepődtem a kedvező eredményen. A kiválasaott alanyt mindig érett szemekkel szemeztem be, egy-egy alanyba négy szemet téve. A négy szemből egy mindig megeredt, s ez már elég ahhoz, hogy megfelelő koronái lehessen nevelni. Az érett szemeket (egy hajtásról kettőt vagy hármat) mindig az évi hajtás alsó részéről vágtam le, mégpedig jó éles késsel. Mindig augnsztus tizediké után kezdtem szemezni, ekkorra beértek a szemek. A kiszemelt alanyt kétszer-háromszor alaposan beöntöztein (júliusban és augusztusban aránylag kevés a csapadék), hogy jobban adja a héját. Csak úgy mellékesen: a csipkerózsa szemzése is általában akkor sikerű), ha az alanyt jól beöntöztük és érett szemet használtunk. Napos időben, és mindig estefelé láttam munkához. A T-alakban bevágott héj alá betolom a szemet, a kötözőanyagot a szem fölött bekenem oltóviasszal, azután már csak a szükség szerinti két-háromszori locsolás van hátra. Meggyfára is szemeztem már cseresznyét. A szemzés sikerült, viszont a törzs fejlődése utalt rá, hogy valami nincsen rendben. A fa törésé a szemzésen felül évek múlva júval vastagabb lett, mint az alanyrész, s szerintem ezért is pusztult ki tizenöt év múlva az egész fa. Egy alkalommal korai cseresznye alanyba nagyszemü, fekete ropogós cseresznyét szemeztem. Az eredmény meglepő volt: a fa gyönyörű ropogós cseresznyét termett, akárcsak az oitőgallyat adó fa, csakhogy ennek két héttel korábban érett be a gyümölcse. Később ismét kísérletezni kezdtem az oltással. 1960-ban volt négy beoltásra váró alanyom. A magoncok egy méter magasságban körülbelül olyan vastagok voltak, mint a megszedett oltógallyak. Február elejétől szép, napsütéses időjárás uralkodott, a cseresznyefákban megindult a nedvkeringés (a duzzadó szemek erre utaltak). Február 15-én megvágtam négy oitőgallyat és azonnal beoltottam a magoncokat. Az oltőgallyakon mindüszsze három-három szemet hagytam meg, a gallyak alsó végét ék alakúra faragtam, majd az alanyokat olyan magasságban vágtam vissza, hogy a vastagság megfeleljen az oltógallyak vastagságának. Az alanyt középütt behasítottam, a hasítékba behelyeztem az oltégallyat, az oltást jő erősen bekötöztem, majd bekentem oltőviasszal. A behelyezett oltégallyon bárom szem volt: kettő a gally kiálló részén, egy pedig a hasítékban, az alany oldala felé fordítva. Az oltás eredménnyel járt, mind a négy gally inegeredt. Azóta gazdagon termő fákká cseperedtek, s az oltás helyét nem is lehet látni. Hatvanegyben ismét kísérletet tettem a februáni oltással, és sikerült. Hetvennyolc februárjában a nagykaposi (VeTké Kapaiany) szövetkezet gyümölcsösében Weinrauch Tibor gyüniülcsészszel ötven cseresznyefát oltottunk be ilymúdon, ebből harminckettő megeredt. Itt hadd jegyezzem meg, hogy kedvezőbb eredményt is elérhettünk volna, ha az alanyok gyommentes, rendszeresen művelt területen lettek volna. További megfigyelés, b'ogy az igelitszalaggal kötözött oltások közül több volt sikeres, mint a műanyag spárgával kötözőitek közöl. A műanyag spárgával kötözött alanyokon az oltás helye megvékonyodot az oltógally kihajlása után, és a forradás sem volt olyan szép, mint az igelitszalaggal végzett kötözéskor. A februári oltás előnyeit röviden így foglalnám össze: a mag kelése után már a harmadik évben beolthatjuk a magiineot, mert jó földbon két év alatt kellően megvastagodik a törzse; ha az oltás megered, a csemete ősszel állandó helyére ültethető; az átültetett oltvány az ötödik vagy hatodik évben termést hoz; ha a februári oltással kudarcot vallunk, az öltést (januárban vagy február elején szedett oltógallyal) később megismételhetjük, augusztusban pedig szemezhetünk. A módszer egyszerű, kezdőknek is ajánlhatom! LENGYEL SÁNDOR, Nagykapos (V. Kapušany) A cseresznye oltásáról зззийш/íwámzHUiHK KÉRDÉS: Eddig kizárólag magyar gyártmányú Deritont használtam a bor (must) derítésére, de most nem kaptam Ilyen szert, tehát kénytelen vagyok beérni a hazai gyártmányú Bentonit készítménnyel. Mi a két szer közötti különbség, s hogyan kell használni a Bentonltot? Lehet nálunk fajélesztőt venni? K. L., V. VÁLASZUNK: A Bentonit (kovaföld) és a Deriton azonos alapanyagból készül, derítés céljából általában erjedés kezdetén szokás a musthoz adagolni. Adagolását követően tökéletesebb lesz az erjedés lefolyása, nem szaporodnak el a nem kívánatos, káros baktériumok, s erjedés után a bor hamarább letisztul. Az idő aránylag előrehaladott, tehát most tulajdonképpen az a kérdés: ajánlatos-e Bentonitot használni az újbor kezelésére? Azzal kezdeném, hogy januárban már a seprűnek semmi keresnivalója sincsen a hordóban. A borkezelés alaptörvénye: az erjedés befejezése után pár héttel az újbort le kell fejteni a seprűrőll Ha fejtés után a bor nem lesz szép tiszta, tükrös, akkor deríteni kell. Ezt a borászok és a kertészkedők is inkább csersav és zselatin használatával szokták elvégezni, mint Bentonit adagolásával. Szerintem a Bentonitos kezelés is eredményes lehet; száz liter borba 30—60 grammot kell belőle adni. A kovaföldet előzőleg kevés vízben duzzasztjuk (12 éra), majd a derítendő bőrből vett mintával alaposan elkeverjük és a hordóba öntjük. A kezelt bort pálca segítségével jól megkeverjük, a hordót feltöltjük és lezárjuk. Az eredmény 10—14 nap múlva ellenőrizhető. Ha szépen letisztult, tükrös a bor, akkor azonnal lefejtjük. A még seprűn levő bort semmi esetre nem tanácsos úgy deríteni, hogy a letisztult borban felkeverik a seprűt és úgy adják hozzá a Bentonltot. Ilyen kezelésnek semmi értelmei Ha a szőlésztárs még nem fejtette le a borát, de az szép tiszta, akkor javaslom, hogy előbb borkénnel kezelje (száz literhez 10—20 gramm), utána fejtse le, és derítést csak akkor alkalmazzon, ha bora a fejtés után Is fénytelen (matt) marad. A must kezeléséhez használatos fajélesztő nálunk Is kapható, mégpedig a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben (Bratislava, Matúškova 25). Varga J. JfL komáromi (Komárno) jfirásban másfél évtizeddel ezelőtt aligha volt még egy olyan település, ahol olyan gazdag hagyománya és annyi lelkes szószólója akadt volna a kertészkedők terebélyesedő mozgalmának, mint Marcelházán. (Marcelová). S mert a kertészkedni vágyók és szeretők kezdeményezését a nemzeti bizottság halogatás nélkül felkarolta, hamarosan ebben a faluban működött a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének egyik legnépesebb alapszervezete. A közérdekű aktivitás társadalmi méltatása elsősorban abban jutott kifejezésre, hogy ebben a községben adtak otthont a Kertészeti Szolgáltatások kereskedelmi vállalat járási kirendeltségének, amely röpke néhány év alatt óriási forgalmat lebonyolító, felvásár ló és ellátó központtá épült. Vezetőjével, Stefanko József elvtárssal a minap arról beszélgettünk, milyen problémákkal kellett megbirkózniuk tavaly, hogy el tudják helyezni a körzet kistermelői által kínált zöldséget és gyümölcsöt, s várhat ó-e némi enyhülés az idén az értékesítési gondokban? — Gondnak, problémának tavaly sem voltunk szűkében — mondta vendéglátónk a többi között. — Négy évvel ezelőtt, amikor a Zelenina volt a partnerünk, 3200 tonna zöldséget forgalmaztunk. Azután a partnerünk kijelentette, hogy nem fog velünk közösködni, osztozkodni, inkább visszatér a több nehézséggel járó, de számára előnyösebb felvásárlási módszerhez, és közvetlenül a termelővel vagy az alapszervezetekkel fog tárgyalni. Azóta a körzetünkben kitermelt zöldség és gyümölcs zömét a Cseh Szocialista Köztársaságba szállítjuk. Sajnos, a Zelenina most már ott Is átvette a Jednotától a zöldségboltok áruellátásának gondját, ezért már az idén körülbelül ezerkétszáz tonnával csökkentenünk kell az oda Irányuló szállítást. # Megtudhatnánk, mennyi zöldséget és gyümölcsöt vásárolnak fel, illetve továbbítanak évente a háztájiból a boltokba és a konzervgyárakba? — Járásunkban a kertészkedők alapszervezetei tizennyolc-húszezer tonna terményt értékesítenek évente. Ebből a Kertészeti Szolgáltatások vállalata 6700 tonnát forgalmazott, a többit a Zelenina, a Jednota, illetve a konzervgyárak vásárolták meg. ф Az előbb felvásárlási körzetről beszélt. Miért hangsúlyozta ezt? — Mert a járásban már minden településen működik a kertészkedők alapszervezete, mi pedig — a Zelenina különcködése miatt, és mert segítőtárs helyett vetélytársat keres és lát bennünk — csupán tíz községben tudjuk szerződésileg felvásárolni a megtermelt árut. Szerződést természetesen több helyütt is köthetnénk, de nem taa társadalom? Évek óta a saláta okozza számunkra a legtöbb bosszúságot. Tavaly huszonhét vagont indítottunk útnak a szövetkezet pedig további harminchárom vagonra való salátát vásárolt meg a tagjaitól. Mégis mennyit leszántottak a kertészkedők! Jó lenne, ha végre eldöntenék: kell-e a kertekben termelt korai saláta vagy sem?! A nagyüzemek munkaigényességre hivatkoznak, de látnánk piacot a leszerződött árunak. Segíteni akarunk, nem vetekedni! • Általában a felvásárlás szervezésére szoktunk panaszkodni, s bár évek óta ezt teszszük, cseppet sem enyhül a helyzet. Nem lehet, hogy valahol másutt kell a hibát keresni? Mondjuk a termelés szakosításában, a társadalmi igények felmérésében és helyes gyakorlati érvényesítésében? — Ez nem új gondolat, már évek óta igyekszünk a társadalmi igényekre alapozott szállítói-átvevői szerződést kötni a termelőkkel. Mondom, igyekszünk. De nem megy, mert ki tudja megmondani a szerződéskötések idején, mit vár tőlünk azért csak termelik, ml meg a szerződések ellenére csak (kínlódunk. Ha megbíznak bennünk, a fél országot ellátjuk hajtatott salátával, elvégre mégiscsak nálunk a legkedvezőbbek a hajtatás éghajlati feltételei. • Dj feladataik? — Mint már említettem, ezerkétszáz tonnával kevesebb zöldséget termeltetünk, mert a CSSZK-bell piacok elveszítése után nem tudjuk elhelyezni az árut. Eddig ötezerháromszáz tonna árura kötöttünk átvételi sjíerződést a ikertészkedőkkel. A kínálat ennél jóval nagyobb, de a választék nem a leggazdagabb. Retek hajtatására csak kevesen vállalkoznak, pedig akár száz tonnányit Is azonnal A saláta hajtatása költséges és kockázatos vállalkozás, mégis sok kertészkedő foglalkozik vele. Gondolom, nem pusztán a?ért, mert kockázat-vállalás nélkül nem tudná elképzelni az életét. (A szerző felv.) el tudnánk helyezni. A konzerv* gyárak több zöldbabot, borsót, húsos és csípős (feferon) paprikát, uborkát, a boltok pedig lényegesen több hajtatott karalábét, korai karfiolt és kelt, továbbá cseresznyét, meggyet, egrest és ribiszkét kérnek. Sőt! Az idén minden bizonnyal jó piaca lesz a fokhagymának. Ha a termelőket érdekelné, százötven tonnára azonnal szerződést köthetnénk. De a korábbi évek felvásárlási gyakorlata megingatta a termelők bizalmát: a szerződés nem garancia, hogy a megtermelt áru gazdára talál! • A Kertészeti Szolgáltatások hatásköre a megtermelt áru forgalmazásával nem zárol be. Szakboltjaik is vannak, úgy tudom. — Igen vannak. Nekünk egy* előre kettő: az egyik itt a fa* luban, a másik Gútán (Kolárovo) működik. Tavaly közel négymillió korona forgalmat bonyolítottak le — műtrágyát, permetanyagokat, fóliát, vetőmagot és különböző kertészeti kellékeket forgalmaztak. De ez még mindig kevés egy ilyen gazdag zöldségtermelési hagyománnyal és mozgalommal rendelkező járásban. Most azon fáradozunk, hogy a járási székhelyen és Ögyallán (Hurbanovo) is mielőbb megnyithassuk a sokak által kért szakboltot, s a már meglevőkben is gazdagítjuk az árukínálatot. A beszélgetést köszöni: KÄDEK GABOR
