Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-21 / 8. szám
1981. február 21. SZABAD FÖLDMŰVES — A táska öreg, viharvert, szomorú. Tíz évig szolgált tisztességgel, Csehszlovákiai magyar irodalom Zs. Nagy Lajos Zs. Nagy Lajost, a csehszlovákiai magyar líra középnemzedékének kép viselőjét, a Tériszony című kötete emelte költészetünk élvonalába. A korai, könnyed impressziókat rögzítő dalok után rányílt a szeme az emberi fonákságokra, a XX. századi társadalmi lét, a modern civilizáció, az elgépiesedő világ ellentmondásaira, melyeket sajátosan fanyar groteszk képekben leplez le, a szatirikus;ironikus hangvételben találva meg azt az ellenszert, amely biztosíthatja az emberi személyiség integritását. Indulatos alkat, de nem idegen tóle az önirónia sem, mint ezt a Verőfényben ciklus szerelmes versei, vagy a Környezetrajz közérzet-lírája, pillanatképei mutatják. A kötetzáró versek sorát a csöndesebb tűnődések Zs. Nagy Lajosa írta, vissza-visszafordulva az elmúlt (s még inkább: az eljövendő) idő „hófehérhomályából“ az ifjúság tájai felé. Költeményeinek válogatott kötete — Cudar elégia címmel — a Madách kiadó Versbarátok Köre sorozatában 1981 második negyedében jelenik meg. Csetepaté puliként követett erre-arra, hordta utánam mindig, ami kelett: szelet szalonnát két kenyér között, vöröshagymaszagú verseim, álmaim gyűrött celofán zacskóját. Hozzám szokott. Sosem felejtett vonaton vagy villamosban. Vezetett erre-arra tíz éven át. Oj táskát vettem. Modern és előkelő, akár egy japán tévékészülék, de reggelente hallom ám: az öreg, kopott, elhagyott holmi keservesen vinnyog a sarokban. KRISTA BENDOVÄ: A gépek megálltak, nem fzzott a katlan, vihar előszele volt a levegőben, titáni erő feszült a szavakban, a tömeg megmozdult, bízott erejében. És a történelem pellengérén állva a gaz remegve látta, a népnek felderült, egységes rohamát jól tudta, nem állja. A hatalom a nép kezébe került. S amikor elindultak ismét a gépek, zúgott belőlük boldog ének s a fákon kipattant a rügy. Dalolt a nép: De szép az élet, hogy minden, minden a miénk lett. Hogy szebb legyen, csak tőlünk függ. NégyszeMközt Művészetté fejlesztett kedvtelés Elámult saját szavain, melyek a haragtól bordóvörösen gurultak ki orra alól, lódarázshangon körülszirénázták az asszony baracklzű nyakát, halvány halántékának ütköztek, s gyámoltalanul potyogtak az asztal alá. Az asszony türelmesen hajlongott, mosolyával, mint valami keszkenővel, tisztára törölte a költő esendő szavait, s miként az őszibarackot szokta, fehér tányéron tette élete párja elé, mondván: Egyél, kedvesem! A szlovák hanglemezgvartás dz éve Az idén ünnepelte megalakulásának tizedik évfordulóját az OPUS hanglemez- és zeneműkiadó vállalat. A vállalat a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériumának döntése alapján jött létre s annak hatáskörébe tartozik. Legfontosabb feladatának a szlovákiai zenekultúra fejlődésének támogatását tekinti. Kiadói tevékenységében fő célк.tűzése a kortárs szlovák zenemű vek kiadása, nem feledkezve meg a mai cseh zeneművészekről, valamint az értékes külföldi zeneművek és a klasszikus alkotások terjesztéséről sem. Kiadványai között egyaránt megtalálhatjuk a szimfonikus hangszeres, kamara-, opera- és vokális zenét, a pop-, beat- és rock-muzsikát, a dzsesszt, a szórakoztató és tánczenét, operettet, népi muzsikát, füvószenét, továbbá próza- és versfelvételeket, meséket, humor-, szatíra-lemezeket, magnószalagokat. ' Az elmúlt tíz esztendő alatt a szlovák hanglemezgyártás és eladás megsokszorózódott. Míg 1970-ben kb. 80 ezer nagylemezt adtak el, a múlt évben már egymillió 600 ezret. A komolyzenét, a kiadványok három sorozata képviseli: Ezek Szlovákia zenei múltja, A mai szlovák zene és a Világ zenéje sorozat. A klasszikus alkotások közül legnépszerűbbek a Gershwin műveit tartalmazó kiadványok, a Mozart-, a Beethoven- és Berlioz-lemezek. A könnyűzenei lemezek közül a Collegium mosicum, a Fermáta és a Modus együttesek felvételei a legközkedveltebbek. A szlovák énekesek közül pedig Pavel Hammel és Marika Gombitová felvételei aratnak sikert. De Igen népszerűek a népzenei felvételek is, amelyek iránt az OPUS «fennállása óta egyformán nagy az érdeklődés. Sokan vásárolták a Marcin bátyó humoros monológjait tartalmazó lemezt. A gyermekek között a Hófehérke és a hét törpe című meselemez fogyott el nagy példányban. Az OPUS-nák jó az együttműködése a külföldi, különösen a szocialista országok hanglemezgyártó vállalataival. Például a szovjet Melogyijával. a magyar Hungarotonnal és az NDK- beli VEB Deutsche Schallplatten vállalattal. Csehszlovákiában minden hanglemezt a Beroun melletti Lodénicében gyártanak, s az OPUS vezetőinek véleménye szerint, elég korszerűtlen módszerekkel és körülmények között. Ez, sajnos a lemezek minőségét is meghatározza. Előreláthatólag azonban nemsokára megkezdik a gyár korszerűsítését, amire igen nagy szükség van, mert ezzel javíthatnák a hanglemezgyártást. Am maga az OPUS hanglemezgyártó vállalat sem dolgozik a legjobb feltételek között. Stúdiójuk Pezinokban van, s a lemezek elraktározásával is sok a gondjuk. A tervek szerint ez év júliusában új épületet és egyéb létesítmények építését kezdik meg a hanglemezgyártó vállalat .számára. Az építkezés lehetővé teszi, hogy a vállalat valamenynyi fontos berendezését egy helyen, Bratlslavában összpontosítsák. Az OPUS hanglemez- és zeneműkiadó vállalatnak saját üzlethálózata és harminckét hanglemezboltja van. Ebből tizenegy a nyugat-, tizenhárom a közép- és kilenc pedig a keletszlovákiai kerületben. Jelentős forgalmat bonyo ítanak le a brafislavai, a žil inai, a Banská Bystrica-i és a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) hanglemezboltok. Az OPUS kereskedelmi összforgalma a tíz év alatt elérte az 592 millió koronát, ami 12 millió lemezt tesz ki. A hanglemezgyártó vállalat az idei tervében ismét sok új alkotás kiadása szerepel. Így például kiadja Cíkker Ítélet című legújabb operáját. A Szlovákia zenei hagyományai sorozatban megjelenik a bratislavai születésű Kusser Erindó című barokk operája. A könnyűzenei felvételek között M. Gombitová „Az én kis esetem“, Soltész Rezső nagylemezére, valamint a Locomotív GT és Pavel Hammel közös nagylemezére hívjuk fel olvasóink figyelmét. A hanglemezgyártó vállaiat elsődleges célja, hogy hozzájáruljon a szlovákiai zenekultúra — s ezáltal az egyetemes csehszlovákiai zenei élet — fejlődéséhez és gazdagodásához. Kiadói tevékenységével igyekszik pezsgőbbé tenni zenei életünket, fórumot és fejlődési lehetőséget teremteni elsősorban a szlovákiai zenészeknek és zenekaroknak. (nt) Mai, rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut a különböző kedvtelésekre. Vannak azonban olyanok is, akik szabadidejük minden percét kedvtelésüknek áldozzák. Az utóbbiak közé tartozik a Hanván (Chanava) élő és dolgozó Igó Aladár, aki a napokban töltötte be ötvenedik életévét. Évtizedek óta fest, de főképpen a fafaragással hívta fel magára a figyelmet. — Mikor kezdett festészettel és fafaragással foglalkozni? — Talán még iskolába sem jártam, amikor a környékünkön található agyagból megpróbáltam elkészíteni az első állatfigurákat. Készítettem lófejet, sertést, különböző szárnyasokat. Már gyermekkoromban arra törekedtem, hogy a következő figurám ne hasonlítson az előzőhöz, de tökéletesebb legyen. Az általános iskolában rajztanárom ösztönzésére kezdtem festegetni. Tanítóm sze-int ezt r.em csináltam rosszul. A kaconai szolgálat ideje alatt gipszből készítettem különböző figurákat s mellszobrokkal is próbálkoztam. A leszerelés után visszakerültem szülőfalumba. Itt gipsz nem állt rendelkezésemre, ezért fával próbálkoztam. A faragáshoz szükséges szerszámokhoz abban az időben könnyű voft hozzájutni. — A gipsz és a fa megmunkálása között szerintem nagy a különbség. Milyen eredménnyel jártak első próbálkozásai? — A faragásnál jobban oda kell figyelni. Egy figyelmetlen mozdulat tál hónapok munkája mehet kárba. Különben az átállás jobban sikerült mint gondoltam volna. Szobraim először 1949-ben Tornaiján (Šafárikovo) kerültek kiállításra. Ezt a szülőfalumban rendezett kiállítás követte, majd Rimaszombatban (Rimavská Sobota), Bratislavában, Somorján (Samorín), és Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) rendeztek szobraimból kiállítást. Martinban a Szlovák Nemzett Galériában négy, a járási múzeumban pedig három szobrom van kiállítva. A Nitrai Mezőgazdasági Múzeumban is található munkáimból néhány. Jelenleg is az utóbbi múzeum megrendelésére dolgozom, egy életnagyságú kaszáló alakot kell megmintáznom. — Évente hány szobrot készít é* honnan szerzi hozzá a „nyersanyagot“? — A fákhoz, Ismerőseim és rokonaim segítségével jutok. Ha kivágásra kerül egy-egy gyümölcsfa, mindig felkeresnek. Különben csak a gyökerek feletti részt használom, mert ez a legkeményebb, és szerintem a legjobban faragható. Évente úgy öt-hat szobrot készítek. Ezek visszatérő témája a falusi élet és a falusi ember* — A festészetről eddig kevesebb szó esett, pedig ezzel is foglalkozik... — Festegetni általában csak vasárnaponként szoktam, Festményeimből is rendeztek néhány kiállítást. Az utóbbi hónapokban időm nagy részét a faragásra fordítom. Egyszerű falusi ember vagyok, a lénártfalai központtal gazdálkodó szövetkezetben gyalogmunkásként dolgozom. — Falun nőttem fel... Ismerem a falusi ember minden örömét, gondját és bánatát. Megörökítésük adta kezembe a vésőt és az ecsetet. Igó Aladár keze nyomán a fa élethű szobrok formájában tovább él. A „mester“ mindezt kedvtelésből csinálja. GARAI FERENC A farsangi dőrejárás ma is élő hagyomány Tejfalun (Mliečno) Fotó: kgy.
